Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-07 / 236. szám

\ 1958. OKTÓBER 7. KEDD ^fcClrlap Körséta a fejlődő monori járásban Megtörtént tllllltlIlllllltlIIIIIIMI'iMlltlIMIIIIIIilIflIllllllltlIIIIIIIMIIIIIMIIIIIIHIIHIIMIIIIIIHIIIIIIIIIIMiniflIIIIIIMMIIItMillltlIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIMtHIIMMIIHIIIIHHIIIIIIUIMIIIIilllllltlIIIIHIIIK rMimlen forint bennünket gazdagít4 Van-e izgalmasabb dolog, mint utánanézni, hová kerül­nek az adóba befizetett forin­tok, hogyan alakulnák át úttá, villannyá, iskolává, hogyan fejlődik, gazdagodik az ember szőkébb hazája, a község, ahol született, ahol lakik? A Monori Községi Tanácson hosszú lista fekszik az aszta­lon, mintegy közszemlére kité­ve. Adafok, számok, feje, belekábul az ember amíg végigolvassa. Hová lett a monoriak adóba befizetett forintja? Itt maradt az utolsó fillérig a községben, sőt, ha valahol hiányzott a pénz, állami beruházás segített a monoriak gondjain. Csak néhány adat a sok kö­zül: Az Ady úti és' a Munkás­őr utcai általános iskolák SO éves fennállásukat eléggé ko­pott külsővel ünnepelték meg. Állami beruházásból ezért mind a két iskola 100 000 fo­rintot kapott tatarozásra. 1949- ig nem volt a községben gimnázium, de nem is nagyon volt rá szük­ség; a párholdas szegény­parasztok, a gyári munkások mire és miből taníttatták vol­na a gyereket? Akkor gimná­ziumot kapott a község és most. már ez is szűknek bizonyul. 1960-ra új iskola várja a járás tovább tanuló gyerekeit. 'Négy­millió hétszázezer forintos költséggel épül fel. Iskola épült a Földvári tanyán 25 000 fo­rintos beruházással. Rendelőintézet sem volt az­előtt a községben. A betegek a kispesti zsúfolt rendelőintézet­be jártak be, két órát vonatoz­tak. Most meg már a rendelő- intézet bővítése a legfontosabb feladat. Uj fotocellás röntgen­gépet szereltek fel másfél- millió forintért, 800 000 forint­ba került a tüdöbeteggondozó, húsz ágyas szülőotthont kapott a község 1 800 000 forintért. A felszabadulás előtt 22 köz­kút volt a községben, kilomé­terre sétáltak az emberek egy- egy vödör vízért. Ma 56 kú* árasztja a vizet. Gombamódra szaporodnak a házak a község határában. Még a csupasz téglák virítanak a falakból, de már tartóoszlo­pot szerelnek a tetőkre, hisz el képzelhetetlen az élet villany, rádió nélkül. Az Újtelep villa­mosítása 300 000 forintba ke rüit, Két összesítés a hosszú lista végén. A köz­ség az elmúlt négy év alatt 14 648 000 forintot kapott. Az évi adókivetés három és fél­Gyors összehasonlítás, nem is kell sokat-számolni s feld-e- rül az emberek arca. Minden fillér a miénk, sőt még kama­tozott is. Éppen csak más osz­totta be helyettünk, de úgy, hogy senki se tudta volna job­ban. A vasadi mezőgazdasági szakiskola «MimmMMtmiiniiiiiiiitiMiiiHiiiiiiimiHimiiiiNiiiiiiiii» Rávágyi örömök Vasadtól hat kilométerre húzódnak a szilasi és a halmosházi tanyák. A nép Rávágynak nevezi ezt a két közeli települést. Ez a vidék elmaradottságáról volt ne­vezetes. A 800 lakosú ta­nyaközségnek se közlekedé­si járműve, se villanyháló- aato, egyáltalán semmi kapcsolata a külvilággal nem volt ez ideig. Október elsején történt Rávágy életében az első legnagyobb változás. Har­mincezer forintos költség­gel telefont kaptak. A súlyos betegeket ezen­túl nem keli már szekéren rázatni Manor ig, a telefon­hívásra mentők jönnek ér­tük. S a fűztől sem kell annyira rettegniük, mint eddig, mert telefon útján jön a segítség. De a tele­fon még a vásározóknak is kincset jelent, mert azon keresztül értesülnek a va­sárnapokról. A városi ember talán képtelen felbecsülni, hogy mit jelent ez az adomány a rávágyiaknaik. A napokban ifjú Varga János vezetésé­vel küldöttség jelent meg | a vasadi tanácselnöknél, f hogy köszönetét mondjanak § a régen áhított telefon be-1 vezetéséért. A rávágyiak \ örömkönnyes szeméből le- | hetett leginkább megérezni, | hogy mit jelent az ö szá- \ mukra ez az új létesítmény. | imtmimtmiiiHitmmmttimmHimtmimiiiiiimmimiiiiS 430 asszony helyben kapqtt munkát Tömött vonatok indulnak reggelente a monori járásból a fővárosba, bejáró vidéki munkásokat visznek. Nem tudnak helyben foglalkoztatni minden munkáskezet. Nagy megterhe­lés a bejárás, naponta két-három órát valósággal kidob az j ember az életéből. Legnehezebb soruk az asszonyoknak volt. Kora hajnalban indultak, este volt, mire hazaértek, egész nap gondozatlanul volt a gyerek, főzésre, házimunkára alig jutott idő. Sok családban szükség lett volna az asszony keresetére is, mégis inkább lemondtak a második, fizetésről. A járási tanács segített az asszonyok gondján. Kézmű- j ipari" vállalat'alakult Monoron, amely Till "asszonynak adott , kényelmesen, otthon elvégzendő munkát. Varrnak, hímeznek, horgolnak és ki tudná felsorolni, mennyi és hányféle apró dolgot készítenek. Átvételi napokon hosszú sorban állnak az asztalok előtt, a kosarakból, szatyrokból ömlik ki a sok kis ruha és az asszonyok képzeletében máris rádióvá, ágyneművé, gyerekcipővé alakul. Tervezgetnek, mit vesznek a heti munka bérén. Az elnök és a titkára Jól dolgozni nehéz mes­terség, jól együtt dolgozni va­lakivel, azaz jó munkatársnak lenni még nehezebb. S ahol két munkatárs még egymás háta mögött is csak dicsérni tudja egymást, ott nagyon rendben mennek a dolgok. A szerencsés hely Maglód, a két boldog ember pedig a ta­nácselnök, Szelgl Mihály és a titkár, Kiss László. Félszavak­kal tárgyalnak, ismerik egy­másnak még a gondolatát js. Nyolc éve dolgoznak együtt. — Sokszor elfelejtem még azt is, hogy tanácselnök va­gyok, annyira nincs munkám — robban ki a dicséret a ta­nácselnökből, ahogy Kiss elv­társ után becsukódik az ajtó. — Az én titkárom — teszi | számolgattam, mikor kapom vissza az én titkáromat. Alig tudtam visszaszerezni, de most már megint öröm az életem. — A választások? Nagy csa­pás lenne, ha elvinnék. Nem is adom oda, csak ha a megyé­hez vagy valami nagyon, ma­gas helyre kérik. Kiss László csak megmoso­lyogja az elnök nagy gondta­lanságát. Hogy nincs munká­ja? Hogyne lenne, hiszen min­den nehéz esetet az elnök in­téz el. Nem is való az másnak, csak akinek ilyen nagy gya­korlata van a közigazgatási dolgokban. Mással dolgozni? Az első pillanatban szinte le­hetetlennek látszik, hiszen olyan jól összeszoktak már, együtt törik a fejüket minden gondon, együtt örülnek min­den eredménynek. Most is, va­lóságos diadalmenet végigmen­ni a falun. Harminc éves Ígé­retet váltanak be. Még valami nagyon régi választáson ígérte meg egy mindenre elszánt je­lölt, hogy rendbehozatja a köz­ség legfontosabb útját. Nagy­hangú jelöltek jöttek, mentek, de az utat csak most építik meg, mert a község két vezető­je nem ígért ugyan semmit, de csendben, majdnem észre­vétlen dolgozott a község bol­dogulásáért. Kecskemét, Eger, Monor, Vasad. 1950 óta ebben a négy helységben székelt a mező- gazdasági szakiskola, amely­nek — a jelek szerint — vég­ső állomása most már Vasad lesz. Ezúttal azonban nem az iskola kálváriájával szeretnék foglalkozni, hanem annak munkáját, jövőjét kívánjuk az olvasó elé tárni. Kiss M. Mihály, az iskola igazgatója kalauzol bennünket. Az egykori földbirtokoskas- tély — amely az elmúlt évti­zedben pusztulásra volt kár­hoztatva — ma újra a régi pompájában virít. Az udvaron a csinosító kezek a régi ker­tet varázsolják elő. A kastélyban gyönyörű, világos tantermekké vál­toztak az egykori főúri szobák. De az első kellemes benyo­másokat az igazgató panaszos megjegyzései homályosítják. _ — Máig sem vezették be az ioari áramot, pedig még ta­valyra ígérték. A tanulók ha­za- és visszautazásának nehéz­ségein sem tudtak segíteni ez ideig. Az ellátás sem mondha­tó megfelelőnek. — De ezek már csak apróbb gondok — jegyzi meg Kiss elvtárs. — Az elmúlt évben a nehezén már túl jutottunk. Reméljük azonban, hogy jelen­legi problémáink megoldásá­ra már nem kell olyan sokáig várni. Az iskola életéről, munká­járól órák hosszat beszélgetne az igazgató — neki a szívügye ez. A szakiskola tevékenységét röviden így lehetne összefog­lalni: mint az ország egyedüli létesítménye, a megyék növényvédő állomásai élé­re a legfontosabb növény­egészségügyi tudnivalók­ban jártas szakembere­ket. úgynevezett permete­ző mestereket képez ki. Ezenkívül a gazdasági fel­ügyelőik oktatása is itt törté­nik. Milyen kapcsolata van az iskolának a község gazdáival? — kérdezzük. — Igen sokan fordulnak hozzánk tanácsért, szakköny- vekért — válaszol Kiss elvtárs. — Hetente szakfilmeket is bemutatunk, s a község és a tanya világ lakói szép számmal jelennek meg ilyenkor. A tervek szerint a most induló kétéves eziistkalá- szos-lanfolyamot az isko­lában tartjuk. így alkalmunk adódik, hogy a gazdák alapos növényvédelmi képzést is kapjanak ... Ez a nagy figyelemre és tá- 1 mogatásra érdemes szakiskola Csévharaszt (községben az | egyik elvtárs a képviselőjelölő j gyűlésről hazamenve újságolja I 80 éves édesanyjának, hogy Sz. László jelölését egyhangú­lag megszavazták. — Szegény ember — sóhajt eddig is _ komoly segítséget j jei az édesanyja. kapott már. Az iskola tanári i — Miért lenne szegény? kara azt kéri, hogy a megyei _ Hát most eladhat leg- és a járási tanács újonnan vá- j a!ábh öt hM földet, hogy lasztandó vezetői se feledkez- I előre megvendégelje a válasz­zenek meg róluk. I tóit. A KÖZÖS MUNKA ÚTJA Szinte szégyen, hogy még ilyen utca is van a vi­lágon — mentege­tőztek a monoriak, ha valaki idegen vetődött a Mátyás király útra. Ma­gukban meg reg­gelente, munkába menet vagy sötét, őszi estéken sűrűn elátkozták ezt a darab földet. A Mátyás ‘király út Monor egyik leg­forgalmasabb ut­cája, több ezer ember tapossa na­ponta. az állo­másra menet. Egé­szen biztos, hogy éppen, a nagy for­galom miatt ko­pott ki ilyen ár­kosra, gödrösre, kacsaúsztatósra. Naponta jöttek a panaszok a tanács­ra, de hiába, a pénzügyi. (keret nagy úr!' Elkészí­tették a terveket és lemondtak • áz útról. 550 000 fo­rintot számított a vállalalat a rend­behozásért. — Ennyi pénz nincs is a világon, de még ha van is, halálos vétek be­leölni egyetlen út­ba — szörnyűlköd- tek el a monoriak. Megrohamozták a tanácstagokat. — Nekünk van szükségünk az út­ra, majd megcsi­náljuk magunk. Ki->ki annyit vál­lal, amennyit tud — vélekedtek és gyors számolás után kimondták a döntést. Ha a vál­lalat 550 000 forin­tért vállalja el az út rendbehozását, akkor soha nem lesz út. Ha mi magunk csináljuk, hogy csak éppen az anyag kerüljön pénzbe, elég lesz 120 000 forint is. Ilyen építkezés még nem volt a községben. A más­kor csendes vasár­nap reggeleken ásás-lapátos had­sereg gyülekezett a tanács előtt. Ott voltak a község vezetői, a tanács­elnök, a párttitkár, a tanácstagok, az utca lakói és az odasereglett ki­váncsiak közül is sokan hazaszalad­tak szerszámért, haborcz Imre ta­nácstag fogatával egész nap hordta a sódert, akinek lova, 'kocsija volt, utána indult, a többiek ineg egyengették. töl­tötték az utat. Még ebben az évben átadják a forgalomnak az utat, a közös építő­munka útját. Jelölőgyűlés Vasadon Október 2-án a vasadi kul­túrotthon tágas terme a jelö­lőgyűlésre érkezőkkel tellett meg. A község legtávolabbi ta­nyáiról is érkeztek emberek. Váratlanul nagy volt az érdek­lődés. Mindenki hallatni akar­ta a szavát, amikor az új kép­viselő, az új tanácstagok jelö­léséről esett szó. Várfalvy Győző, az általános iskola igazgatója nyitotta meg a gyűlést. Hosszan beszélt az eddigi eredményekről, mél­tatta a soronkövetkező válasz­tások jelentőségét. Ezután Ordasi Károly elv­társ. a Hazafias Népfront ne­vében tett javaslatot a jelöltek személyére. Országgyűlési pótképviselő jelöltnek Szál aj László pedagó­gust, megyei tanácstagnak R. Mészáros Sándort, járási ta­nácstagnak Papp Miklóst java­solta. Szalai László az iskola to. vábbfejlesztéséért folytatott állhatatos küzdelmével vívta ki nemcsak a vasadiak, hanem az egész járás megbecsülését. A jelölők csupán azt kíván­ják tőle, ha majd megválaszt­ják, úgy harcoljon a megye ér­dekeiért, mint itthon, Vasadon az iskoláért. R. Mészáros Sándor eddigi 'közéleti tevékenységével nyer­te el a vasadiak bizalmát. Papp Miklós elvtársat a kül­telkek pártfogójaként ismerik. Többek között az ő fáradhatat­lan munkájának- eredménye, hogy a távoli tanyavilágot ma telefon köti össze a községgel és a székhellyel. A tanyai utak salakozása is az ő érdeme. A gyűlés részvevői a három jelöltet egyöntetűen bizalmuk­ba fogadták. Az esemény végén az egyik idős parasztember így szóialt meg: — Hát bizony nem könnyű tanácstagnak lenni. Külön fu zetség sem jár ezért a szolgám latért; de az emberek mégis minden apró-cseprő dolgukkal hozzájuk fordulnak segítségért. Aki rátermett erre a posztra és becsülettel vállalja is azt, az minden elismerést megérde­mel. Összeállította: Béta Vilma és Dudás János hozzá kedveskedve, becézve. 1 fp vekig tanult. Napi három- Együtt segédkeztünk a taná-1 ]h négy órát utazott a tudo- csok születésénél és azóta | mányért. Hol a ceglédi, hol együtt dolgozunk. | fővárosi gimnáziumba járt. El­! végezte a jogot. Hívták Buda. Együtt, azaz, hogy mégsem. I pestre, nagy városokba, jobb Mert a titkárt vagy négy év- \ fizetésért, de ő visszament a vei ezelőtt behívták a kötelező | falujába, mert így követelte a szolgálatra. Még most is gond- | becsület. terhelten ráncolja a homlokát 1 Amilyen öreg a falu, Nyár- az elnök, ahogy vissza emléke-1 egyháza, olyan régi lakója a zik. I Zimányi-család. Kinn a falu . — Rettenetes idők voltak.! végén majdnem belenyúlva a Úgy éreztem, mintha kezemet, = ^aíarí?a’ a hazuk. Hatol- lábamat veszítettem volna el.f mas- bre9 falak’ tobb mint szaz Volt titkárom, hogyne lett vol- I ... - . loY) ... , \ AA. , | Nyílik az ajtó, sarkig lendíti na, lel ev alatt vagy nyolc. | a QyUSZi ffá, a tanácselnök. Nem értették a dolgukat. Az = Legszívesebben még a szom- utolsó évben már a napokat | szédok igaz szavát is letagad­1 ná, ha őt dicsérik. Azt tartja, I kényelmetlen olyan dolgokról 1 beszélni, amit nem is lehetett | volna másképp csinálni. Nem I érdem az, hanem kötelesség. I 1955 óta tanácselnök, az el. I lenforradalom zűrzavaros nap- | faiban is rendet tartott a falu- | ban. Az első hangosabb szó- § ra, bizonytalan kimenetelű vi- = ták eldöntésére éjszaka is ki­FALUN IS KELL A DIPLOMÁS AZONNAL FELVESZÜNK szobafestő és kőműves szakmunkásokat, továbbá férfi segédmunká­sokat és kubikosokat. É. M. Bács megyei Állami Épí­tőipari Vállalat, Kecske­mét, Rákóczi város 23. sz. jöttek hozzá tanácsot kérni, öreg, sokat tapasztalt paraszt- emberek még szakmai kérdé­sekben is kikérik tanácsát, perlekedő szomszédok és bu­kásra álló kisdiákok, házasodó fiatalok legfőbb segítőtársa, „bírája'’. Hivatalos munkaide­je nincs. Pedig fiatalember, neki is van magánélete; tervei, vágyai. — Tanácselnöknek lenni nem foglalkozás, hanem hiva­tás — emeli fel először a hang­ját, mintha gyanúsítás lenne a kérdés. — Boldog lehet az a tanács, elnök, akinek kevés a szabad­ideje, mert azt szeretik az em­berek. De, hiszen van időm szórakozni. Nem lesz kisebb a film értéke attól, hogy a szü­netben odajönnek az emberek egyet s mást kérdezni. Terveiről nagyon röviden beszél: dolgozni és tanulni kell még tovább. Akaratlanul is ki­bukik belőlem a kérdés. Most már jóideje dolgozik falun, összehasonlíthatja ezt a mun­kát azzal, amit a városban tudna elvégezni. Nem kívánko­zik mégis máshová? Tudásá­nak és képzettségének megfele­lő ez a munka? Hiszen örök és nagyszerű emberi tulajdon­ság, hogy mindig jobbra, ma­gasabbra tör az ember. — Valóban, nagyon kevés jo­gi diplomás falusi tanácselnö­künk van. De nem az a baj, hogy van, hanem az, hogy ke­vés. Ha a szakmunkásoktól el­várjuk, hogy érettségizzenek, miért ne várhatnánk, hogy a községek vezetői, tanácsadói diplomás emberek legyenek? El sem tudom képzelni, hogy valaki alapos tudás nélkül más emberek vezetője legyen. Na­ponta jönnek hozzám olyan kérdésekkel, amire a feleletet az egyetemen tanultam meg. Mindentudó nem is lehetek, de miért fáradjon be a község lakossága a járáshoz, a megyé- h ez, amikor én is segíthetek. Lusta ember, aki azt mondja, hogy itt, falun holt tőke a ta­nulás. Én nem kívánkozom soha sehová a faluból. Sietve ebédel, indul vissza a tanácsházára. Sokan várják: mit mond, mit javasol a falu egyetemet végzett tanácselnö­ke.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom