Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-07 / 236. szám

1958. OKTÓBER 7. KEDD ""^/Cirtan X ntllllllilllllillllllüllllllll! KmiHIHIIIIIIIIÜIIIIIIIIIIIIIIliHlilllll rHHKHttDI «»IMIIK Cf***a muit> m11 at a ta u Megyénk legfiatalabb postása korban is. de mesterségére is Mekli Marika szokolyaí pos táskislánv most állt munkábt fürt «•fftf .sanlótókéról ! A Somogy megyei Kutas községben Major Józ-seí egyé­ni gazda háza előtt hatalmas lugas díszük. 1941-ben ültetett el egy' othelló szőlővesszőt, amely gondos ápolás után te­rebélyes tőikévé fejlődött Az egy tőből táplálkozó lugas az idén eddig még nem látott termést hozott: á vesszőkön 2900 fürtöt számláltak meg, amiből két akónyi mustot pré­seltek. : ti Miből lesz a tejecske ? A New York-i állatkert igaz­gatósága elhatározta.,, hogy kö­zönséges tehenet helyez el az állatkertben, miért -.vélemé­nyük szerint „itt az ideje, hogy a gyerekek végre meg­ismerjék azt az állatot, amely­től a tej származik.” Az igaz­gatóság ugyanis közvélemény- kutatást végzett a gyerekek körében, s kiderült, hogy a leg­több nagyvárosi gyermek azt hiszi, hogy a tejet a tejcsarnok­ban „gyártják“. | „Van szüret minden őszben! I Idd a bort, I sajtold a szőlő véradó húsát I és táncos lábaddal könnyedén I tipord, I mert minden lázban van ifjúság. I Szüretre hívlak! fogd fel a csupon, l fogd fel a mustot, mely a kádban forrV’ \ — dalolt egykor a költő, Ba- ! bits Mihály, s a szüret vidám § képe azóta sem sokat válto- | zott. Legfeljebb annyit, hogy Ima már nem lábbal tiporják | az érett fürtöket, de a vér szí- jnű, nemes kadarka mustja ma § is éppen úgy forr, mint ötven i esztendővel ezelőtt, amikor a 1 költő szüreten járt. Forr a [must, az ajkakról vidáman e száll a nóta szerte a határban. I Farmoson is, ebben a ki- 1 csíny, de gazdag falucskában. | Különösképpen ezen az emlé- ! kezetes vasárnapon, amikor f újra megrendezték a már ha- ! gyományo^sá vált Tápió menti 1 szüreti bált. 1 Még a napnál is korábban = keltek az emberek. Nemcsak itt, Farmoson, de a szomszé­dos Tápiószele községben is. ■ Az asszonynép sütött, főzött — legyen mivel megvendégel­ni a vidám felvonulókat —, a férfinép pedig a lovakat dí­szítette, szalagozta, hogy pom­pázatos képet mutassanak majd a nagy parádén. Reggel hét órakor indult a közel száz lovasból álló jó­kedvű menet. Élen a huszár­ruhába öltözött herényi lova­sok, majd a fehér, bő ujjú ingbe, fekete gatyába öltözött legények és a fehér, hímzett ruhát viselő leánylovasok kö­vetkeztek, s végül a gyerekek. Némelyük alig látszott ki a lóra vetett pokrócból, de azért olyan nyalkán ülte a lovat, mintha csak hozzánőtt volna. Gyönyörködtek bennük, s iri­gyelték is őkét ázök, akik csak a járdaszegélyről bámulhat­ták meg felvonulásukat. A lovasok menete után a dí­szesen felvirágozott, szőlővel, almával cicomázott kocsik, szekerek sora következett. Rajtuk hangosan nótázó fia­talok, de a tűzoltók rezes­kara, s a cigánybanda sem 1 hiányzott. Felszabadult vi- í dámsággal mulatott az egész falu. Különösen úgy dél táj­ban már. Mert közben odaát Tápiószelón, no meg Farmos öt különböző részén is meg­vendégelték a legényeket,, leányokat. Kaláccsal, hideg sülttel, maréival, musttal— ki mivel járult hozzá a nagy lakomához. Az ég áttetszőén kék, derűs kupolát húzott a mulató falu fölé, s ez csak emelte az amúgy is kitűnő hangulatot. Szellő is alig libbent, legfel­jebb dél tájban, de akkor is csak azért, hogy végigröppent­se a falu fölött a binkagulyás csodálatosan ínycsiklandó il­latát, amellyel a farmosiak jól tartották a megjelent népes vendégsereget. Délután, ha lehet, még ma­gasabbra emelkedett a hangu­lat. A piactéren felállított színpadon egymást váltották a népi együttesek. Farmos, Nagyká- ta, Tápiószecső, Kiskunlachá- za és Tápiószentmárton leg­jobb táncosai mutatták be tu­dásukat — igen nagy sikerrel. Valamennyi közül kiemelke­dett azonban a tápiószecsői asszonybrigád énekes, táncos játéka, a bort, búzát, békessé­get. Tisztelet ne essék, de meg kell említenünk, hogy ezek a dalos kedvű tápiósze- csői asszonyok már inkább a hatvanas számmal kacérkod­nak, mint az ötvenessel — mégis annyi lelkesedés, annyi báj, annyi elevenség volt játékukban, hogy nagyobb jó­kedvre derítették a szép szá­mú nézősereget, mint a nagy- kátai ifjú leányok. Külön di­cséret illeti Ofella Sándort, műsoruk összeállítóját az öt­letes, népi, s ugyanakkor na­gyon mai mondanivalóért. A táncosok műsorának szü­netében a jászberényi mén- ■ telep lovasai érdekes díjugrató versenyeket rendeztek. A tudásukat bemu­tató lovasak közül jó né- hányan ott lovagoltak a buda­pesti Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár pályáján is, s talán éppen az ott rendezett napon­kénti versenyek következmé­nye volt az, hogy ezúttal, saj­nos, a vártnál gyengébben sze­repeltek. Egyedül Szendrei Imre lovaglása jelentett él­ményt, kapott is érte tapsot akkorát, hogy talán még a fa­lu végére is elhallatszott. Este a kultúrházban folyta­tódott a szüreti mulatság. Az érdekes és változatos kultúr­műsor után a színes girlan­dokkal és szőlőfürtökkel díszí­tett teremben hajnalig tartó tánc következett. Nem túlzás, ha 'azt mondjuk: itt táncolt, dalolt, mulatott a fél falu, de lehet, hogy még többen is. Fá­radhatatlanul ropták a táncot a vidám muzsikára öregek, fiatalok egyaránt. Talán az öregebbek még szilajabbul és kitartóbban, .mert az ifjú pá­rok ki-kisurrantak időnként a színes bálteremből. Hiába, szüretkor nemcsak a must forr tüzesebben, de a fiatalok vére is. És nem is igazi szüret az, ahol nem csattan a csók, ahol nem ütnek a lányok a legények tilosba tévedő kezé­re, ahol nem ölelgetik meg amúgy igazából a leányok karcsú derekát. így esett hát a híres far- mosi szüret. Prukner Pál Ez is kötelesséa! A z utóbbi időben sokasodik a számuk. Napról napra többen vannak a pult mögött, s az ember örömmel nyugtázza kedvességüket, udvarias moso­lyukat, figyelmességüket. Mi­lyen ritka dolog is az udva­rias kiszolgáló — mondogatják az emberek, s sajnos, sok eb­ben az igazság. Valóban, a földmüvesszövetkezcti boltok alkalmazottainak egy része nem tekinti kötelességének, hogy figyelmes és kedves le­gyen a vevőhöz, hogy az min­denben udvarias kiszolgálást kapjon. Kell-c idézni a „maszek”- világot, amikor a szatócs leg­édesebb mosolyával fogadta a vevőt, s nemcsak azt adta, amit kért. hanem végigkínálta portékáját, hátha eszébe jut a vevőnek: no, hát persze, hogy az is kell. A szatócsnak érdeke volt. a földművesszövetkezeti bolt alkalmazottjának, vezető­jének nem érdeke? Úgysem tud máshová menni a vevő? Más bolt úgysincs a faluban? Hamis, s nagyon káros el­mélet ez. Hiszen nem lehet mindegy a földműyesszövetke- zet egyetlen alkalmazottjának sem, hogy a vásárlók hogyan vélekednek róluk, s rajtuk ke­resztül : a földművesszövetke­zeti kereskedelemről, a föld­művesszövetkezeti mozgalom­ról. Hiszen ez a lépcsőzetesség elválaszthatatlan egymástól. Mert az egyszerű ember nem keres nagy általánosságokat. Mindennapi életének tapaszta­lataiból indul ki. S ha furcsán is hangzik: amikor arra kerül a sor, hogy belép-e a szakcso­portba vagy nem lép be, az is eszébe jut, hogyan bántak vele a boltban, milyen kiszolgálást kapott! Lehet és kell is ebből ítélni. Ahol megfelelő a veze­tés, ahol megkövetelik a meg­felelő magatartást, aligha me­legedhet meg olyan alkalma­zott, aki nem tesz eleget a követelményeknek. De ahol nem törődnek ezzel, ahol nem fontos az ilyesmi, ott bizony más dolgokban is sok hiba le­het. A földművesszövetkezetek munkája elválaszthatatlan egész. Nincs egyetlen olyan terület sem, ami ne lenne fon­tos, ami „nem számít”, ami nem lényeges. Lánc ez, ahol minden szemnek megvan a maga szerepe, s ahol a gyen­gébb s»em elszakíthatja az egész láncot. — sz — t — Dipiomakiosztó ünnepség a Zrínyi Akadémián Hétfőn diplomakiosztó ün­nepséget tartottak Budapes­ten a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. Az ünnepségen megjelent: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, dr. Mün- nich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Marosán György, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Biszku Béla bel­ügyminiszter, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter, Úszta Gyula altábornagy, a honvé­delmi miniszter első helyette­se, Ugrai Ferenc vezérőrnagy, a néphadsereg vezérkari fő­nöke, Dapsi Károly vezérőr­nagy honvédelmi miniszter- helyettes, valamint a táborno­ki kar számos más tagja. Ott voltak a társ fegyveres testü­letek képviselői is. Stadler János alezredes fel­olvasta a honvédelmi minisz­ter tiszti parancsát, majd Ré­vész Géza vezérezredes, hon­védelmi miniszter kiosztotta a diplomákat a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia most vég­zett hallgatóinak. Arany dip­lomát öt hallgató kapott. Ezt követően Csémi Károly ezredes, az akadémia pa­rancsnoka mondott beszédet, majd szavaira a végzett hall­gatók nevében László András aranydiplomás őrnagy vála­szolt. Az ünnepséget követő dísz-' ebédén Kádár János, Révész Géza és Biszku Béla mond­tak pohárköszöntőt. Egy cv alatt nyolc és félmillió mozilátogató Az államosított filmipar tíz- esztendős jubileuma' aikalmá 'bői felkerestük Ujszászi Gyu­lát, a Pest megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóját, hogy tőle mint a legilletékesebbtól kér­jünk feleletet a megye terüle­tén üzemelő mozik helyzetéről — Az államosítás aikalmá val vállalatunk rosszul felsze­relt, technikailag elmaradt, a megye területéhez képest kis- létszámú mozi-parkot vett át. Erőteljesen fejleszteni kellett moziparkunkat és ezzel párhu­zamosan dolgozóink öntudatát, valamint megkedveltetni a kö­zönséggel az új darabokat. Rendkívül szűk anyagi lehető­ségeink és nem egy esetben nemtörődömség és részvétlen­ség gátolta munkánkat. Ma már ott tartunk, hogy me­gyénkben közel százhatvan ál­lami filmszínház működik és nincs olyan nagyobb köz­ség a megyében, ahol ál­landó jellegű normál­vagy keskenyfilmszínbázaí ne üzemeltetnénk. — Természetesen a fejlődés állandó, sőt mindig gyorsabb lesz. Csak egyetlen számadatot kívánok ezzel kapcsolatban megemlíteni: 1950-ben, tehát az államosítás harmadik évé­ben kemény munkával elértük, hogy egy év alatt, 3105 000 lá­togató kereste fel filmszínhá­zainkat, 1957-ben viszont egész természetesnek tartottuk, hogy látogatóink száma már nyolc­millió fölé emelkedett. Ponto­san 8 536 000 főt tett ki. Ter­mészetesen ez is csak a íejlő- löés egyik foka, s nem választ el bennünket hosszú idő attól az idő­ponttól, amikor tízmillió­nál is több mozilátogatónk lesz évente, — Meg kell mondanunk, hogy bár több mint hetven új filmszínházat helyeztünk üzembe és számos mozit mo­dernizáltunk, még mindig bő­ven akad tennivalónk. Küszö­bön áll megyénkben is széles­vásznú filmszínházak építése, új normálfilmszínházak létesí­tése, nehéz keskenygépek üzembehelyezése és sok más, igen szép, de nem mindig a legkönnyebb feladat. Reméljük azonban, hogy terveinket sike­rül valóra váltanunk. Megérkezett a komp Nagymarosra Mit mutat a falusi boltok árustatisztikája? Könyv, fürdőkád, szőnyeg, csiilár a legkeresettebb cikk A SZÖVOSZ igazgatóságán folya­matosan értékelik az árustatisz­tika, a kereslet-kínálat alakulását. A falu iparcikkellátása — mint az árustatisztika bizonyítja — az utóbbi évtizedben még sohasem volt olyan jó, mint az idén. A megelőző évekhez viszonyítva jelentősen nagyobb mennyiségű és jobb minőségű áru került az üzletekbe. Ennek ellenére időnként zavarok mutatkoznak az ellátásban. Amel­lett, hogy a kereskedelem, az ipar­ral az eddigieknél szorosabban együttműködve mindent elkövet az ellátás nehézségeinek leküzdésére — mint a SZÖVOSZ igazgatóságán mondják __az időnkénti zavarok a falusi lakosság igényéinek, s ez­zel együtt vásárlóerejének jelentős arányú megnövekedésére utalnak. A földművesszövetkezeti boltok árustatisztikája arra hívja fel a szakemberek figyelmét, hogy a falusi lakosság igényei erő­tcíjvocu IIIUÍVUIUR a iiuuwviji áruk irányába. A felszabadulás előtti években fa­lusi divatnak, „vidékinek” tartott olcsó vásári konfekció áru ma már eladhatatlan. 1400—1500 forintos női, 1400—2000 forintos férfi kabá­tokat, szőrmebéléses, gyapjúszövet mikádókat, 100 százalékos gyapjú­ból készült kamgarn-öltönyöket keresi a falusi lakosság. Eltűntek a falukból a mezítlábas - emberek. A legújabb formájú láb­belik kereslete nagyjából megegye­zik a városéval. mint ahogy a nagyvárosi divathóbortot leszámít-. va, általában kiegyenlítődött a vá­rosi és falusi lakosság igénye. A legnagyobb hiányok a lak- berendezési cikkeknél adódnak. A nemrégen még földes szobában lakó, petróleumból is szűkében levő falusi lakosságot a kereske­delem minden erőfeszítés ellenére sem tudja megfelelően ellátni csil­lárral, fürdőkáddal, szőnyeggel, kifogástalan minőségű függöny- anyaggal, noha évről évre nagyobb tételek kerülnek az üzletekbe, s az állami kereskedelemtől is nagy mennyiségben vásárolnak. A vas- és műszaki cikkekre is a minőségi követelmények növeke­dése jellemző a falusi árukeres­letre. Újszerű gondja a földműves­szövetkezeti kereskedelemnek a könyvellátás. Az idén, az első fél­évben, csaknem negyedmillió pél­dányban hozták forgalomba a SZÖVOSZ ..Kincses könyvek” so­rozatának köteteit. Kevésnek bizo­nyult. A kereslet növekedésére jel­lemző, hogy a földművesszövetkezeti boltok 1956-ban 19, a következő évben pedig már 36 millió forint ér­tékű könyvet adtak el. A példányszám állandó, de az előbbiekben jellemzett emelése el­lenére még mindig igen nagy a hiány szakkönyvekből. Jellemző a falura, hogy például Közlekedés Rendészetből nem tudják kielégí­teni a keresletet. A szép játékokat nemrégen még úri mulatságnak tartotta a falu népe. Az árustatisztika tanúsága szerint most évenként 18_2o millió forintot költenek játékra s még többet is értékesíthetne a kereskede­lem. !la a minőségi és mennyiségi igé­teket ki tudná elégíteni, a leg- ^«vobb érdeklődés usrvanis a drá­gább mechanikai játékok iránt nyilvánul meg. ARANYOS ŐSZ E f . Árpád apánknak három | gyermeke volt. A legkisebb | leányát Gyöngyvérnek hívták. | Amikor meghalt és eltemették, | sírja köré város épült. Gyön- | gyös ... Azóta Gyöngyös két- I szer pusztult el, de mindany- | nyiszor újjáépült...“ 1 — Jav kezdődött a Gyöngyö­| sí szüret daljáték vasárnap és­zté a gyöngyösi szabadtéri szín- | pádon. Tízezer néző gyűlt egy­ebe — illetve annyi férőhely | volt —, de talán ezernél is lob­it ben ' hely nélkül maradtak. 1 Mindenki látni akarta ezt a | nagyszabású műsort, amely- ! ben háromszáznál is többen | szerepeltek és amelyre hóna­lpok óta készültek. Iskolások, \ munkások, parasztok, hivatal- I nokok vették ki részüket a | munkából, mindenki hozzáad- 1 va tehetségének javát. Pom- | pás, ötletes díszletek, ruhák 1 emelték a műsor színvonalát. | Igazi népi játék volt. Zenéjét, t táncát magyar népi motivu- t mokból szőtték. t De ez a színielőadás csak = koronája volt a vasárnapi szü­reti ünnepségnek. Már kora délután ezrek és ezrek érkez­tek a városba, Egerből, a Mát­ra alji falvakból mindenki el­jött. Pestről is sok vendég ér­kezett. Ott volt dr. Münnich Ferenc elvtárs, a Miniszterta­nács elnöke, dr. Nezvál Ferenc, elvtárs, igazságügyminiszter, Nagy Józsefné elvtársnö köny- nyűipari miniszter és még sok­sok vezető, akiknek jövetelére nem is számítottak a gyöngyö­siek. Háromszáz külföldi — köztük számosán nyugati or­szágokból —, akik a Mátrába kirándultak, sem mulasztot­ta el, hogy megtekintse ezt a népi ünnepet. A gyöngyösi tanácselnök. Varga Ferenc elvtárs rövid be­széddel nyitotta meg a szüre- telök felvonulását. Elsőnek öt- fogatú díszhintó érkezett. Ezt lovasok követték. Magyar ru­hába öltözött kisiskolások, ki- szesek gyönyörködtették a kö­: zönséget, színes kerekű kerék­párokkal. kisfiúk, majd ’oohó­■ cok, maskarába öltözött szüre­teidig sora következett. Óriási ■ fürtökbe kötözött szőlővel, ta­posóhordókkal, sajtolókkal húztak el a nézők előtt. És az • egész teret betöltötte a fiatal­ság hangos, pattogó éneke. Az elnökség is velük énekelt! Szervezett ünnep volt és mégsem. A tömeg körülvette Münnich elvtársat és a többi vezetőt. A rendezők csak mondták: — ne vegyék el a kilátást Münnich elvtársék elől. De beszélhettek! Mindenki a. közelébe akart kerülni és ha lehet, 'koccintani a pestiekkel. A felvonulás végeztével Műn. nich, Nagyné, Nezvál és a töb bi vezető elvtárs. a lakosság szoros gyűrűjétől közrefogva végigsétált a városon. A nyugati országokból ott le­vő vendégek egyik ámulatból a másikba estek, -- Méghogy ilyet! — mondogatták szünU len. Ugyanis az ő újságai nyomán mást képzeltek. És m láttak itt?! Fent jártak a Kéke sen, Galyatetőn. Figyelték kirándulókat és a szüretelőke Nem akartak hinni a szemül nek. Hiszen mindenütt jókeá vű, mulató emberek nyüzsög tek. Es sehol mögöttük rendői Gyöngyösön aztán „betelt“ > pohár. Münnich elvtárs, az or szag vezetője gyalog, kordoi nélkül a tömegbep! Beszélge és együtt nevetgél a kisvára lakóival! A külföldiek, s akii csak akarnak, kezet rázhatna! vele! Az idegenek nem győz ték törülgetní a szemükéi Hátha rosszul látnak! Háthi csak a zamatos gyöngyösi bor tói szédülnek. Vagy attól a tö megtol, amely ott hömpölygőit dalolt, kacagott, egész nap kö­rülöttük. Es attól a csodálatot őszi, verőfényes naptól, ameb gazdagon, pazarul ontotta sv garait a Mátra aljára és bera­gyogta Gyöngyös ünneplő vá rosát. Sági Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom