Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-05 / 235. szám
1958. OKTOBER 5. VASÁRNAP ffft HEGY ZfCirlap VANNAK MÉG CSODÁK Ezt a címet viseli a Budapest Varieté nagysikerű új műsora. Képriportunk a műsor három jelenetét mutatja be. Kazal László, Az alkohol öl című nagyjelenet főszereplője Feleki Kamill és Vay Ilus Az öttaláiatos lottószelvény című jelenetben »miiminimimimuHitniiiHimiumiMitttMomiitfnimtiiNfirttHiimiiiiiimmoiimiiimNiiMMiimtiiNtttimiimHmftiiiiiiimC' Vladimír Csőkor: ARRA TANÍTOTTAK... ) rra tanítottak: alázatos legyek; mint a madár: minden zörrenéstől jéljek. | Sose tudtam, mi az öröm, az élvezet és 'kígyófejekként lestek rám veszélyek. De egyszer, hirtelen, -feleszméltem végre: megértettem meddő létemnek fonákját és dűlőre vittem: felnéztem az égre, s ott nem láttam mást, csak felhőt, ködöt, párát, | a napot, ha nap volt, az éjét, ha éj volt — nem volt titok többé a rejtelmes égbolt! Senkitől se félek, kegyet nem könyörgök, . nincs jóságos angyal, nincsen gonosz ördög! Rajtam áll itt minden: akarni kell nagyon, hogy ezen a földön az igaz ügy győzzön, mert itt én vagyok a legnagyobb hatalom, én, az ember! Ember!... Csendben eltűnődöm- Ember — magasabb csúcs nincsen sehol nála. mellette eltörpül a nagy Himalája,-ragyogása láttán a nap is elsápad... Mért hát a csüggedés? Minek az alá.zat? Hatalmas az ember, ő az úr, a gazda: Tudatlanság mocskos havát elolvasztja, fát ültet a kertbe, s nem lesz többé éhség, bőkezűn nyújtja majd dús gyümölcstermését Nem félek! Ha ezer földlökés rengene, s fenyegetne megannyi rém, látom az utamat és megyek felfele én, a huszadik század egyszerű embere. Voltam már ködben, viharban, jergetegben. de soha be nem teltem I lángoló szívvel bámulom, csodálom a káprázatos célt a láthatáron. Minden poklok félelmétől szabadultán, végleg leráztam alázatos múltam. Megvetem a gonosz, gyarló, gyáva férget —■ ember előtt ember sose hajtson térdet. Vállvetve építünk, én, s hozzám hasonlók, s kibírjuk végig: nem roskadsz, nem roskadok, munkánkban meg nem gátolhat senki, semmi -— | ha kell kimozdítjuk helyéből a bolygót: ' sem a holt, sem az élő anyagot egy pillanatra sem hagyjuk megpihenni! FILMHÍRADÓ iiiünüiiiiiiiiiiiiiuiüiiniii"'»................................... IGEN ELISMERŐEN ír a kritika a Boldogság keresése című új szovjet játékfilmről, amelyet — a cikk írója szerint — mindenkinek látnia kell. ★ A NOBEL-DIJAS francia író, Camus Összeomlás című regényének filmjogát egy amerikai gyár vásárolta meg és a főszerepre Laurence OiiMARIA SCHELL a rövidesen című bemutatásra kerülő Fehér éjszakák j olasz film főszerepét i Johannes R. Becher A VÉGE JÓ Bevallom: nélküled a nyár Nekem kietlen és sivár, S szerelmed nélkül a tavasz Nem is lehet tavaszias. Az ősz fakó, kísérteti; Tekinteted ad fényt neki. Es megdermeszt a téli fagy, Amikor tőlem messzi vagy, Az égvilág kisebb-nagyobb Dolgaival mind így vagyok. Nem csillogna e költemény —r Orcád csillantom benne én. Egyetlen szót súgok feléd: „Szerelmem” — a Kezdet s a Vég. | Hogy a vége is jó legyen; A vége jó”-t ideteszem. Kócsvay Margit fordítása Egy elfelejtett ráckevei Szegő—Vay a görlökkel a Visszahozom divatba a foxtrottot című táncos jelenetben (Komlós felv.) Hiába lapozzuk végig az 1848—49-es szabadságharc krónikáit, a ráckevei gerillavezér, Ács Károly nevét sehol sem leljük. Róla és tetteiről csak az osztrák haditörvényszék sárgult iratai beszélnek. Hősi harcokban gazdag élete halálos ítéletének fakult soraiból bontakozik ki: Ács Károly 1823. július 14- én született Ráckevén. Szülei a ráckevei határban, egy kicsiny tanyát béreltek, melynek jövedelméből sokszor a bérletösszegre sem tellett. Elsőszülött fiúk, Károly iskoláztatása ilyen szűkös anyagi viszonyok között nagy gondot okozott a családnak. De a gyermek taníttatása érdekében vállalt áldozatok végül mégis szép gyümölcsöt hoztak, mert a 25 éves fiatalember, mint Pest vármegye váci járásának szolgabírája, abban az évben tette le hivatali esküjét, mikor a forradalom zászlajára a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavát írták. És ez a jelszó lett vezéreszméje a fiatal szolgabírónak egész életén át. Vácról 1849 januárjában menekülnie kellett, a várost fenyegető császári hadsereg elől. „Mellékutakon, melyeken ő a lehangolt elméket ismét éleszteni, a népet a forradalmi ügynek megnyerni, s a forradalmi kormány intézkedéseivel megismertetni igyekezett, Kalocsára ment" — írja a halálos ítélettel végződő vádirat. Itt nyomban hozzálátott egy szabadcsapat szervezéséhez. Mintegy 200 bátor, a szabadság ügyéért minden megpróbáltatásra kész fiatallal Kalocsa irányában védelmi állást foglalt, a Duna bal partján. Hetekig sikerrel verte vissza a császári erők átkelési kísérleteit. S mikor úgy látta, hogy naponként gyarapodó serege már nagyobb feladatokat is képes megoldani, feladta a passzív védelmi harcot és támadott. 1849. február 9-én éjjel tizennégy halászcsónakon átkelt a Duna jobb partjára, ahol az osztrákok építettek ki hídfőállást. Észrevétlenül kötöttek ki, a császári tábortól délre. Csónakjaikat bevontatták a nádrengetegbe és itt húzódtak meg maguk is másnap alkonyatig. Február 10- én este azután a köd és a sötétség leple alatt a gerillacsapat elindult az ellenség felé. Nagy kerülővel úgy közelítették meg a tábort, hogy támadásukat a szárazföld felől hajthassák végre. Az osztrákok erre álmukban sem gondoltak — mert valamennyi aludt. Csupán a vízpartra állítottak néhány őrt. Ügy vélték ugyanis, hogy a magyarok elvonultak a szembeniévé partról, mivel aznap valóban egy árva lélek sem mutatkozott a túlsó oldalon. A támadás gyors és eredményes volt. Az osztrákok közül, aki nem hullott el az első rohamban, az megadta magát. A siker ismertté tette a fiatal gerillavezér nevét. Számos polgári tisztséget ajánlottak fel neki, de ő továbbra is katonáival maradt. Mikor tudomására jutott, hogy Eszék várának áruló parancsnoka, Éder ezredes feladta a várat és a katonák szétszéledtek, Acs Károly megindult Eszék felé, bogy a felfegyverzett honvédeket megmentse a haza és szabadság ügyének. Lelkesítő szónoklataival elérte, hogy a haza induló honvédek irányt változtattak és követték őt a honvédsereg szegedi hadkiegészítő táborába. Ács Károly Szegedről Kecskemétre, a megyegyűlés ideigsét. ge. amely versnek elég gyen- igen komoly — Pila Anikó bizonyítéknak ellenben mellett. A címe: Az ulolsó eszménykép Mind elköltözött már: — kit a „ciprus lombja” Tündér suttogással ringat szűz álomba; Kit körül ragyogott a „szerelem gyöngye Most talcar zöld fűvel feledés göröngye. A feleség, aki a zászlót megvarrta, Maga is nyugszik már s a zászló alatta. Megannyi eszménykép, kikért szíve lángolt. Zengett ajkán a dal forró kívánságról. S ki valamennyi Iközt volt legdrágább kincse. Az a régi haza: az is elmúlt, nincsen. A kiről ő zengett, a kiért ő égett: Szép asszony, szép haza — letűnt régesrégen. Csupán egy maradt meg, egy emlékszik rá még, Fényes alakok közt egyedüli árnyék: Egy szegény czigánylány, egykor piros arcú, Tűz szeme, termete mint az őz, oly karcsú. Ez a két sötét szem hogy lángolt miatta, Ez a két sötét szem egyedül siratja. Csak neki nem jutott egy húr sem a lantból. Öt nem emelte fel, ő mindig alant volt. Vad erdő, vad mező tudja, mit szenvedeti. Mindig leány maradt, sohasem feledett. Arcrózsája hervadt, szemlángi kihalták, Csak bánata maradt örök fiatalnak. Nevét sem említik, ki utolsó híve. Azt se kérdik tőle, miért fáj a szíve? A költő alszik már, de művei élnek, Imádott szép nőkről örökké beszélnek; De arról a helyről, hova lelke lejár, Csak a. barna föld tud s barna cigányleány. Jókai ismerte Pila Anikót, tudta azt, hogy milyen kapcsolat volt közte és Petőfi között, aki Költőn ismerkedett meg vele, amikor ott várakozott az öreg Szendrey döntésére. A ragyogóan szép, tizenhét esztendős cigánylány halálosan beleszeretett a lobogó szemű költőbe, akinek a szíve szintén fölgyulladt ettől a lángtól. Talán Szendreyék gőgös visszautasítása is szította ezt az új lángot. A költői hónapok alatt a kedvese lett Anikó, különben nem i& igazi cigánylány, mert az apja magyar nemes úr, az anyja pedig félcigány volt. Különben szőke haja is sejtette származását Mindenesetre cigánynak vallotta ma* akkor került vissza ismét Holtára, amikor mindennek vége volt. A szabadságharcnak is, a költőnek is. Szendrey Julia szerelmének is. A költő fiát Anikó a cigánysoron nevelte föl és cigánynak nevelte. Talán neki sem árulta el soha, hogy ki volt az apja. Jókai a hetvenes években fölkereste Anikót a költői ci- gánysoron és amikor megtudta, hogyan él, milyen hűségesen őrzi szívében a költő emlékét, hogy esztendőről esztendőre a végzetes csata évfordulóján elzarándokol a segesvári csatatérre és ott sírja el szeme ragyogását a tömegsír fölött, mélyen megrendülve csókolta meg a kezét. Akkor írta meg Az utolsó eszménykép című versét is. amely döbbenetes erejű, cáfolhatatlan bizonyítéka Pila Anikó sírontúlig tartó hűségének és szerelmének, de annak is* hogy ez a magasztos szerelem mennyivel igazabb. tisztább és szentebb volt Szendrey Júliáénál. Pila Anikó nem kérkedett vele soha, senki előtt, nem alapított rá sem erkölcsi, sem anyagi igényeket. Pedig az ő két sötét szeme siratta egyedül még akkor is, amikor a másik asszony már sírba vitte a maga külön tragédiáját. Azzal sem törődött, hogy eltűntek a versek, amelyek róla zengtek a költő lantján, hogy nevét sem említették soha, hanem szemforgató diszkrécióval még azok is hallgattak, akik tudtak róla. Nem bántotta, hogy any- nyi más nő emlékének adnak örök életet Petőfi versei. Anikónak elég volt a tudat, hogy ő az egyetlen, aki igazán szerette és hogy ez a szerelem odavarázsolja a közelébe a halhatatlant mindig. Ennek a csodálatos szerelemnek talán utolsó nyoma Is eltűnt volna. ha egy lelkes I erdélyi költő, Kibédi Sándor a| húszas években nem bukkan | rája. Petőfi születésének szá-jj zadik évfordulója alkalmából! 1922-ben Költőn nyomozott a| költő' emlékei után* Akkori szedte össze a Pila Anikóra 1 vonatkozó és még föllelhető | adatokat. A költői cigánysoron | találkozott egy Pila János | nevű, félkarú, akkor 28 éves| cigány kováccsal. Anikó uno-| kájával, Petőfi „legtökélete-1 sebb alteregójával”. Anikó f nagynéniétől tudta meg a Jó-| kai-látogatás részleteit és Ani-1 kő szerelmének történetét. Ki-1 bédi Sándor, akinek első ver-1 seire Barta Lajos, a Tanácsköz-§ társaság letiprása után Kolozs-| várra emigrált kommunista | költő figyelt föl először és aki | maga is harcos költője volt a | szocializmusnak. „Szeptember \ végén" címmel költői színjáté- % kot írt Petőfi és Pila Anikó § szerelméről. Darabját azonban 1 a húszas évek pesti színházai | azzal utasították vissza, hogy § fáznak az ilyesfajta témáktól, f Persze, hogy fáztak, amikor ez| a téma kissé összekuszálta 1 volna a kurzus-idők nagy | gonddal átmázolt Petőfi-port-1 réját. Kibédi Sándor 1933-ban | könyv formában adta ki da-i rabját, amely Kolozsvárt je-| lent meg, de a hazai sajtóban § így sem talált visszhangra, 1 Pedig, ha nem, de| a benne foglalt adatok ked-| véért érdemes lett volna föl-1 figyelni rá. Sőt még talán mai is érdemes. Mérhetetlenül \ gazdagodna a Petőfi-irodalom.i ha az új kutatás esetleg nap-% fényre hozna néhány ismeret-1 len Anikó-verset vagy néhány 1 ismeretlen részletét ennek a\ szemérmesen elkendőzött, cső-; dálatos szerelmi regénynek. | Magyar László I lenes székhelyére ment, ahol a pilisi járás főszolgabírói tisztségét ruházták rá. Időlegesen tehát megvált a katonaélettől, s nagy ambícióval fogott hozzá járása területén a forradalmi közigazgatás megszervezéséhez. 1849. május 18-án egy proklamációt bocsátott ki, melyről a haditörvényszék vádirata így emlékezett meg: „Afölséges dynas- tia és cs. kir. seregek ellen a leghevesebb kifakadásokkal élt, a népet kitartásra, a forradalmi parancsok pontos teljesítésére és újoncok önkény- tes állítására hívta föl, a községi elöljáróságnak és papságnak a nekik átküldött forradalmi függetlenségi nyilatkozat ünnepélyes kihirdetését megparancsolá.” A szabadságharc utolsó szakaszában ismét a legveszélyesebb ponton találjuk. Hay- nau seregei már elfoglalták Pestet, s ő alig néhány kilométerre tőlük, a Csepel-sziget északi végében azon fáradozott, hogy a Duna mindkét ágát lezárja, s ezzel lehetetlenné tegye a víziúton történő utánpótlást az osztrák seregek számára. Nagyszerű elgondolásának megvalósításához azonban már sem anyagi, sem katonai ereje nem volt. Neki is, mint a függetlenségi harc más vezetőinek, menekülnie kellett a véres megtorlás elől. Boszniába szökött, s itt rejtőzködött csaknem egy esztendőn keresztül. Távollétében a hadbíróság halálra ítélte, de büntetését később hat évi várfogságra enyhítette. A szabadságharc bukása és a börtönévek kínzó magánya súlyosan megviselte idegrendszerét. Egy Ízben, elborult elmével öngyilkosságot is megkísérelt. Betegségéből szabadulása után sem gyógyult ki. A lassan emésztő téboly gyilkos fellobbanása ölte meg 1894. március 1-én. Az elfelejtett gerillavezér, a megye forradalmi tisztviselője ma is ott nyugszik a ráckevei református temetőben. S bár a történetírás mindeddig adós maradt harcos életének ismertetésével, az ő helye mégis azon dicső elődök sorában van, akik egész életüket feláldozták népünk szabadságáért, hazánk függetlenségéért. Krizsán László Görbe János és Szirtes Ádám játssza a Razzia című, Nagy Lajos novellája alapján készült új magyar játékfilm főszerepét gát, a cigánysor egyik putrijában élt és haláláig vállalta a cigánysorsot. A szőke hajú, rajongó cx- gánylány nemesebbnek és mérhetetlenül nagyobbnak bizonyult, mint a büszke Szendrey kisasszony. Mert abban a pillanatban, amikor értesült arról, hogy megtört a jég és az öreg Szendrey végre jobb meggyőződése ellenére is beleegyezését adta a házasságba, amikor megtörtént az eljegyzés, Anikó úgy eltűnt a közelből, mintha a föld nyelte volna el. Pedig szive alatt már a költő gyermekét hordozta. Ott szülte meg valahol a mi- ramarosi erdők mélyén, ahová elbújdosott és ahonnan csak
