Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-19 / 221. szám

V 1958. SZEPTEMBER 19. PÉNTEK P*ST MEG tXlrtap MINDENNAPI TÖRTÉNET Az bizony. Szabó Lajcs és családja eddigi életútja min­dennapi történet, mert nem egyedülálló, sokak élete ala­kult csaknem szóról szóra ugyanúgy ebben az országban az utóbbi esztendők során. Mégis, sőt még inkább, mivel­hogy annyi sok ember sorsa ilyenformán változott meg, be­szélni szeretnék róluk és azt hiszem, az olvasót nem unta­tom vele. Gondolják csak el. Szabó Lajos, akit személy szerint ed­dig nem ismertem, mégis régi ismerősöm: a hárommillió kol­dusból való. Egy a sok közül, akiket Magyarországon még másfél évtizeddel ezelőtt is ezen a gyűjtőnéven neveztek, jnert az égvilágon semmijük sem Volt a két kezükön kívül, amivel hol kaszát, hol meg kapát, ásót vagy baltát fog­tak. Ök voltak a részesaratók, a summások, a napszámba járók, a favágók meg a fa- aprítók. ök voltak a „hallod- e te!'’, a '„no, fogja jó ember“, a szegény zsellérek, meg a nincstelenek, a magyar faiu legnyomorultabb népe. Jaj, de sokat írtak felőlük és a nyomorról, amiben sínylőd­tek. magyar írók, meg újság­írók és a falukutatók! Nagykovácsiban jártam a minap, valakit kerestem és véletlenül beléptem egy ud­varba, ahol más lakott. Ahogy az már lenni szokott, beszédbe elegyedtünk a házigazdával és beinvitált. Odabent azután hamarosan kiderült, hogy a hárommillió magyar koldus megszűnt seregének egyik tagja az, akinek a saját tu­lajdon házában ülök. Két szo­ba konyhás, kamrás ház. az udvara sem nagy, de az istál­ló épülete azért elfér benne. Mögötte meg parányi kert, ab­ban gyümölcsfák is állanak, egv-egy körte, ringló, olasz­kék meg vörösszilvafa. Száz- nyolcvan négyszögöl az egész telek' kfertestől-házastöi; ném nagy vagyon, de mégiscsak sa­ját portája Szabó Lajosnak. Annakelőtte egy nem sok, annyi négyszögöl földje sem neki, de még az apjának sem volt soha. Most meg villanyfény mel­lett beszélgetünk, a kézimun­katerítővei letakart asztal mel­lett és Szabó Lajosné, szüle­tett Szabó Mária villanyvasa­lóval simítgatja a tiszta ru­hát, de közben bele-beleszól a beszélgetésbe. A két gyerek, a hetedikes Lajos és az ötödi­kes szöghajú, mosolygó Éviké figyelmesen hallgatják a be­szédet, szüleik élettörténetét. A férj és apa hegesztő szak­munkás jelenleg. Dehogy gon­dolta, hogy ilyesmi lesz még belőle, hiszen nem annak in­dult, amikor 24 éve, 11 esz­tendős korában körülnézett a világban, hol, hogyan keres­hetne egy falásnyi kenyeret. Akkor vesztette el az apját. Ottmaradt özvegy anyját al és négy testvérével, földhöz­ragadt szegényen, árván a He­ves megyei Besenyőteleken. Odavalósi az egész család. — Azóta magam keresem a kenyerem, amolyan keze-lába voltam' én mindenkinek ..: — mintha mesélné, olyan lágyan mondja ki ezeket a súlyos sza­vakat és nem panaszosan. Ke­serűség sincs a hangjában Ami volt. régen volt, már el­múlt. A nyomorúságba beleszüle­tett. Arra az útra lépett, amin az apja járt. Az is elvállalt mindenfajta munkát, legin­kább kubiikolt, de kútásást is vállalt, 'ha arra került a sor. És egy ilyen kútásás okoz­ta a végzetét, mert munka •közben nagyon megfázott. At­tól fogva sokat köhögött, hek- ti-kás lett, a borzalmas három betű vitte a sírba. Tán meg­gyógyulhatott volna, ha or­voshoz megy. de — hol volt még akkor az ilyesfajta föld­munkás számára az SZTK! így hát két esztendeig valahogy elhúzta, aztán betakarta az édes anyaiöld. mely neki Ugyan csak mostohája volt. Lajos, árván maradt kisfia Aiés azon a nyáron disznópász­kellett mondanom, mert az uram akkoriban a gyártól sokfelé járt vidéken kém éjszakai műszakom is volt, nem hagyhattam éjjel magukra a gyerekeket... dig bútort is kellene venni, g legalább egy hálószobát, hi—| szén csak egy ágyunk van ... | — Most majd veszünk — 1 szól közbe a férje. — Már ta- I «- karítjuk rá a pénzt. Legfel-1 jebb pár száz forint hiány le- I' hét még. § — Egyszóval megelégedet-fi lek? I VÉGIG A DUNÁN BÉCSTŐL A FEKETE-TENGERIG A mosolygó Szabó-család tor lett, az egyik falubeli nagygazda... — Kulák volt az — szól köz­be Szabóné dühösen, de férje folytatja és mi is csak az ő szavaival mondjuk: az egyik falubeli nagygazda bízta rá 20 disznaját. — No, pedig az mér nem volt benne a szerződésben, a kondóhoz hozzácsapta még a két tehenét is — teszi hozzá annyi év után már megbocsá­tó mosollyal. Az arca azonban menten elkomorul: — Kétszer oda hagytam az állatokat, elfutottam a többi gyerekhez játszani. Hányszor is fájt a szívem, hogy nem játsahatom velük . . . A tizenhárom éves Lajos fiú izmaiban a délutáni játék édes fáradtságával heverészik a dívány szélén, idősebb Szabó Lajos — mindennapi történe­tünk hőse — ugyanennyi esz­tendős volt, amikor lóvezetőnek állt be a szántáshoz. Két évvel öre­gebb korában pádig beszegő­dött gazdasági cselédnek, ko­csisnak, hogy aztán 17 éve­sen felcsapjon kubikosnak. Az le tf’’fiát' 'és az‘is maradt Volttá, ha 45-ben " híre nem kel, hogy akinek nincs, az feliratkoz­hat, földet igényelhet. Egé­szen fiatal házas volt akkor Szabó Lajos. Nagykovácsi­ban juttatták neki ezt a há­zat, meg hét hold szántót i* hozzá. így lett belőle a maga gazdája. Közben megjöttek a gyere- j kék, a föld pedig — rossz volt a. termés — a négytagú csa­lódnak csak szűkösen adott kenyeret. Ahogy másoktól látta. Szabó Lajos is be­ment a fővárosba, elővette a régi tudományát és munkába állt az úttörővasút építésénél. Aztán meg segédmunkás lett a Víz- és Fűtőszerelő Válla­latnál. Bádogosokkal, lakato­sokkal dolgozott, megtanulta tőlük a hegesztés mesterségét és megszerette. Három hónap után már önállóan dolgozott. Később tanfoiyamra is ment, szakmunkás lett belőle. Most a földalatti félben maradt épí tkezésének karba n tartása- nál hegesztőként dolgoz ik. Havi keresete 1500—1600 fo­rint. A földet már régen be­adta a termelőszövetkezetbe, ahol pár éven át a felesége is dolgozott. — Most- sem fenékig tejfel, de sokkal könnyebb. Meg az­tán ha elgondolja az ember, hogy télen-nyáron biztosítva van a munka — mondja — és szavai mögül felrévül a kény­szerű tétlenségben töltött, át- íagyoskodott és átkoplalt te­lek sötét emléke. — Mondom is mindig ezeknek a gyerekek­nek — szeretettel néz rájuk — jól becsüljék meg magukat, nem is tudják, milyen jó a soruk. Az asszony. Szabó Lajosné dajka az óvodában. Havonta 780 forintot keres, meg ebé­det kap. Nem nagy jövedelem, de felragyogó szemmel apró porcelán«ippet mutat: — A ballagó óvodások szü­leitől kaptam! Hogy effajta ballagás is van, bizonyára sejtelme sem volt róla, amikor még Besenyőtel­ken holtra fáradtan, a nehéz mezei munkából hazaballagott. Mert a régi időkben marok­szedő, meg summás is volt, a cséplőgépnél adogató, sőt haj­nali négykor kelő házicseléd is a jegyző úréknál. — Jaj, milyen keservesen megdolgoztam a száraz ke­nyérért — mondja. — Gyenge fiatal lány voltam még és látástól-vakulásig ott hajszol­tam magam a földeken, nem lehet azt a sok szenvedést el- panaszolni. Most meg pár hó­napig a Gyapjúmosóban kár­toló voltam és a saját keres­ményemből szép konyhabú­tort vettem. Jól kerestem, 1400 forintot havonta, de le Nincs panaszuk senkire és semmire? — kér­dezem és Szabó Lajos vála­szol: — Az autóbusz, kérem, be­járhatna a Széna térig és olyan kocsi járhatna, aminek a tetejére felpakolhatnák a gyümölcsös kosarakat, mert a korai autóbuszokra a sók kosár miatt alig fér fel az ember. Meg aztán ... — Ugyan már!* — szólal meg az asszony. — Pana­szunk? Ha visszagondolok rá, amit én összegürcöltem az életemben és hogy mennyi volt a szenvedésünk, bajunk a régi időkben, akkor min­dig azt mondom, az ilyenek­nek, mint mi vagyunk, nincs: mit és nem is szabad semmi­ért sem panaszkodni. A hárommillió koldus kél Ivadékához fordulok: — Mi akarsz lenni, Lajos- ka? — Géplakatos — feleli ha­tározottan a gyerek. — Hát te Évike? — Óh, ő tiszta kitűnő volt ! mindig, nagy fába akarja vág- § ni a fejszéjét — mondja büsz-1 kén az anyja. A kislány pe- | dig mosolyogva bevallja: — Tanítónő, vagy óvónő! | Nos, mind a két gyerek vá- | gva teljesülhet, pedig szegény, 1 nincstelen öregapjuk, aki a | tüdejét kiköhögte, igazán nem 1 álmodhatta, hogy még ilyen I sokra vihetik az unokái. I Igaz, arról sem álmodozott, 1 hogy a fiából saját házában" lakó. tanult munkás lesz. és többé már nem egy a három­millió koldus közül, akik már nincsenek. Szokoly Endre Becs Ma Balassagyarmaton sorsolják a lottót A lottó 38. játékhetének sorsolását ma délelőtt 10 órai kezdettel Balassagyarmaton tartja a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. Három világhírű professzor vezeti a megye legújabb Vöröskereszt-szervezetét Megalakult a Vöröskereszt- szervezet a Pest megyei Ta­nács Semmelweis-kórházában. Tegnap délután a kórház ta­nácstermét zsúfolásig megtöl­tötték a régi vöröskeresztes tagok és az érdeklődők, vi­lághírű professzorok, fiatal orvosok, ápolónővérek, tech­nikai dolgozók. Antoni Lászlóné, a Vörös- kereszt budai járási titkára ismertette röviden a vöröske­resztes mozgalom célját, fel­adatait, szervezeti felépítését és azt, hogyan kapcsolódhat be ebbe a munkába a kórház kollektívája. Gyors egymás­EGYÉNI TERMELŐK! SZAKCSOPORTOK! Szerződés köthető a földművesszövetkezettel őszi vető- és mélyszántásra valamint szállításra 1 kh vetőszántás 18—21 cm-ig 1 kh mélyszántás 25 cm-ig Mezőgazdasági jellegű szállítás von­tatóval óránként Egyéb szállítás óránként Kedvezményes szántás társulásoknak 2 km-es körzetben 12 holdnál: Vetőszántás 1 kh Mélyszántás 1 kh 140.— Ft 189.— Ft 40.— Ft 44.— Ft 128.— Ft 173.— Ft A szerződést mielőbb kössék meg, hogy a gép­állomások idejében el tudják végezni a munkát. Utánban peregtek az alakuló ülés napirendi pontjai, mert a kórház életében még ez az alig egyórás kiesés is számít. Most még kicsi a szervezet, alig 80 tagot számlál, de dr, Szemantsik Jenő, a kórház igazgató-főorvosa úgy Ígéri, hogy a jövő évi Vöröskereszt­kongresszus tiszteletére 200-ra emelik a taglétszámot. Megválasztották a szervezet vezetőit. Az elnökök: három világhírű orvosprofesszor, dr. Pommersheim Ferenc, dr. Réthy Aurél és dr. Kubányi Endre. Az új szervezet titka ra, dr. Jasper Antal adjunk tus bejelentette, hogy hama- | rosan megtartják az első ve- i zetőségi ülést, amelyen ösz- | szeállítják a munkalervet. Ezután kiosztották a tag- \ könyveket és az új tagok el | döntötték, kiket javasoljanak a Vöröskereszt kongresszu-sá- I ra. Nem volt nehéz a válasz- | tás, dr. Pommersheim Ferenc, í dr. Kubányi Endre és dr. 1 Réthy Aurél professzor kép­viseli majd megyénk leg­újabb, de nagy reményekre jogosító Vöröskereszt-szerve­zetét. A legújabb divathóbort Amerikában megjelentek a legújabb bolondos cipőkreá­ciók: a magas sarokban apró í lámpa van elhelyezve, amely í kigyullad, valahányszor a I hölgy sarka a kövezethez ér. Pozsony A Kazán-szoros Bukarest Odessza (Szántó Miklós felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom