Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-12 / 215. szám
1958. SZEPTEMBER 12. PÉNTEK 'Cirtap 3 Szörpüzem Nagymaroson Az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat Magyarország nagy kiterjedésű erdeiből évenként 80 —100 vagon erdei gyümölcsöt gyűjt össze. A begyűjtött gyümölcsök kisebb részét hűtött vagonokban külföldre szállítják, nagyobb részéből pedig szörpöt készítenek. Az Erdei Termékeket Feldolgozó Vállalat Nagymaroson szörpüzemet épít, ahol rövidesen megkezdi a gyümölcsszörp gyártását. KÖDBŐL JÉGESŐ Soulage és Serpolay, fiatal francia fizikusok érdekes ködmentesítési eljárást dolgoztak ki, amellyel Angliában díjat is nyertek. Az eljárás lényege az, hogy a ködöt vegyi úton jégesővé változtatják, s ezáltal megtisztítják a levegőt. A békcmozjjalom helyzete, az atomíelíegyverzés elleni harc Nyugat-Németországban A békehajók utasai 12 különböző ország békeharcosai közül kerültek ki. Ez a tény sok érdekes megbeszélésre, vitára, tapasztalatcserére adott alkalmat. Kiemelkedően érdekes és fontos volt az a vita, amelyet a békeút keletnémet és nyugatnémet részvevői folytattak. Kérésünkre és feltett kérdéseinkre a nyugatnémet csoport egyik népszerű és tekintélyes tagja az alábbiakban foglalta össze a két küldöttség vitáját, tapasztalatait. Milyen az atom,feIfegyverzés elleni harc jelenlegi helyzete Nyugat-Németország ban ? — Ez a mozgalom nem régi és mégis rövid idő alatt komoly sikereket ért el széles rétegek között. A legutóbbi közvélemény kutatások eredményei alapján kiderült, hogy a lakosság 84 százaléka foglalt állást az atomfelfegyverzés ellen. Fontos üzemeket, intézményeket kérdeztek meg, egész falvakat szavaztattak meg. A kormány igyekezett útját állni a népszavazásnak és végül betiltatta az alkotmánybírósággal. Ez a demokrácia sérelme, hiszen a többség helyteleníti a bíróság döntését. Sok rendezvényt, felvonulást, tüntetést rendeztek, aláírásgyűjtést szerveztek. Az utóbbi időben különösen a nagyüzemek murúkásai adnak új erőt a mozgalomnak. Brémában például május 15-én nagy tüntetés volt, amelynek során a munkások 10 kilométeres menetben fekete zászlóikkal vonultak fel és az akció olyan jelentős volt, hogy a hasonló akciókat máskor agyonhallgató sajtó is kénytelen volt írni erről. Adenauerék azzal akarják lejáratni ezt a mozgalmat, hogy kommunista akcióként rágalmazzák. Többen a vitában részvevők köziül rámutattak arra, hogy a nyugatnémet hivatalos szervek szovjetellenes rágalmakkal, kommunisía- ellenes uszítással próbálkoznak, ki akarják fogni a szelet a mozgalom vitorláiból, azzal a demagóg ürüggyel, hogy ök maguk is az atomfelfegyverzés ellen vannak, de a kommunista fenyegetés erre az önvédelmi útra kényszeríti Nyugat-Németországot. A szociáldemokrata párt maga is hasonló álláspontot foglal el és igyekszik kihasználni a lakosság atomfegyver- ellenes hangulatát, ugyanakkor versenyezni akar Aden- auerékikal a kommunistaelle- nességben. Nehéz a béke harcosok. helyzete, a kormány minden eszközzel igyekszik lehetetlenné tenni a mozgalom részvevőit, erkölcsileg és anyagilag is. Egészen más a helyzet a Német Demokratikus Köztársaságban, ahol a békemozgalom állami ügy, a dolgozó nép és a kormány ügye. Nyugat-Né- metországbam nehéz a békeharc azért is, mert sokan azok közül, akik elítélik az atomfegyverkezést, ugyanakkor nem hajlandók ebben a harcban széles szövetségi politikát folytatni. Egyes szakszervezeti vezetők például kijelentik, hogy az atomhalál elleni harcban mindenkivel hajlandók együtt menetelni, a kommunistákat kivéve. Az antikommunizmus elleni küzdelem nélkül nein lehet eredményes a békeharc. Ebből a szempontból is jelentős a bekehajók útja, hiszen a vasfüggöny mögötti rémségekről szóló rágalomhadjárat része a nyugatnémet monopolisták kommunistaellenes hadjáratának. Eled-e Nyugat-Németország- band fasizmus? — Nyugat-Német országban sok fontos helyen dolgozik ismét olyan ember, aki Hitler idejében fontos politikai szerepet játszott. Háborús bűnösök visszakapták állami nyugdíjukat. Rövid idő alatt nagy és erős állami és hadiapparátust szerveztek és az állami és hadiintézményekben a bekerült nácik sorra helyezik el ismerőseiket, barátaikat. Ez a folyamat azért terjedhet, mert a nyugatnémet állam politikája teszi szükségessé számukra a nácik re- aktiválását. Terjed a revans- szellem. Sorra rendezik a volt frontharcosok találkozóit, a fasiszta tisztek és katonák összejöveteleit, a népi demokráciákból kitelepített németek gyűléseit, amelyeken gátlástalanul folyik a nagynémet revansista agitáció. Ezeken a találkozókon Adenauer is, és miniszterei is sűrűn szónokolnak. Ezek a gyűlések népesek, mert az emberek találkozni akarnak honfitársaikkal és még akkor is, ha gyökeret KESZUL A TÉGLA Teljes üzemmel dolgozik a Nagykőrösi Téglagyár. A présházban szalagrendszerrel készítik a téglát. Ez a gép alakítja a nyers masszából a téglát és szabja az előírt méretre A szárítóban élére állítva, szellős kupacokba rakják az asszonyok száradni a téglát A legnehezebb munkát a kihordók végzik. Az égetett téglát a forró kemencéből egyenesen a szállítókocsikba hordják vertek már Nyugat-Németor- szágban, megházasodtak, letelepedtek és eszük ágában sincs többé szülőföldjükre visszamenni, akkor is magukba szívják a veszélyes propagandát. A nyugatnémet hivatalos körök mindent elkövetnek, hogy rágalmazzák a Német Demőkratikus Köztársaságot, becsmérlik annak eredményeit, földi mennyországnak tüntetve fel Nyugat-Németországot, és különösen az ifjúság felé folytatnak meglehetősen demagóg és erőteljes propagandát. Fút-fát ígérve igyekeznek disszidálásra csábítani a szakembereket. Azt hirdetik, hogy Németország egyesítése tárgyalások útján soha sem valósulhat meg, az csak fegyverrel lehetséges. Azok, akik hitelt adtak a csábításnak, súlyosan csalódtak. Sokan közülük már visszatértek a Német Demokratikus Köztársaságba. Érdekes írás jelent meg erről a kérdésről nemrég Nyugat- Németország egyik legtekintélyesebb polgári lapjában, a Die Welt című újságban. A tudósító beszélgetést folytatott átcsábított fiatalokkal, akik vitatkoztak, kérdeztek. A tudósító így összegezi tapasztalatait: „Ezek a fiatalok kommunisták, csak éppen nem tudják.” Adenauerék persze hangoztatják, hogy soha nem fogadják el az NDK javaslatait, de a történelem már produkált egyet-mást. Vilmos császár sem akarta birodalma bukását, mégis megszületett a köztársaság. Ugyanakkor a lakosság többsége szomszédaival békét akar és feltétlenül el akarja oszlatni a történelmi tapasztalatdk alapján szomszédaiban élő félelmet. A haladó erők, a munkásosztály felismerték ezt és harcba indultak .a, fasizálás ellen. A legfontosabb az a tény, hogy az ifjúság ellenállása erősödik. az egyetemeken jelentős tüntetésék, szavazások zajlanak le, antifasiszta plakátok kerülnek az utcára, sokan nem akarnak részt venni a sorozáson, kiképzéseken, a vallási szervezetek is egyre erőteljesebben kapcsolódnak be a békeharcba. Ezek a tények kijelölik a legközelebbi időle feladatait. A nyugatnémet lakosság életszínvonala most már nem emelkedik. A Német Demokratikus Köztársaságban viszont erőteljes a fejlődés. Az életszínvonal további emelése. az ifjúság megnyeréséért folytatott harc, a fasizmus minden jelentkezése ellen való fellépés, az atomfelfegyverzés elleni mozgalom kiterjesztése és minden alkalom megragadása a két Németország közelhozására — ezek ma azok á feladatok, amelyek a német nép előtt állanak. A békehajókon folytatott baráti eszmecserék a békeharc új lehetőségeit tárták fel a nyugati és a keleti békeharcosok számára egyaránt. Sz. M. AMI OLYAN TERMÉSZETES gy időben — 1950 körül E írtunk arról, hogyan haladtunk előre, mit értünk el, milyen eredmények sorakoznak mögöttünk. Olykor még az is eredmény volt, ami csak papíron létezett. Az ellenforradalom esizmei előkészítői, s a hordószónokok az ellenforradalom napjaiban meg mindent letagadtak. Nyomor és éhség, reménytelenség, s nincstelen- ség volt legenyhébb jelzőjük. Még a legkézzelfoghatóbb tényeket is letagadták. Semmi nem történt, semmi nem jó, nem moccant előrébb a világ — ezt kiabálták. Az utca sakáljainak hangja elhalkult, majd elhallgatott. De nem támadt helyettük új hang, új erő, mely megszólaltatta volna az igazságot, mely trónra .emelte volna a realitást, s még ma is szégyenlősen hallgatunk eredményeinkről. Miért? Sokan azt tartják: a szektás időkben minden szép volt... Mindig az eredményekről beszéltünk, nem kell az megint... Igaz, nem kell a rózsaszín szemüveg. Nem kellenek a látszateredmények, nem kellenek a kirakatok, a látványosság, s mögöttük a semmi. Nem minden szép, nem minden jó. De hogy a többség a szép, a többség a jó, vajon tárgyilagos ésszel ki akarja elvitatni? Nem kell dob, csinnadratta, nem kellenek nagy szavak. De szavak kellenek, melyek tárgyilagosan felmutatják: ezt tettük, idáig jutottunk. Még akkor is, ha egyesek szerint — mert akadnak ilyenek — ez szektás vonás. A büszkélke- dés az eredményekkel. Hát ebben leihetünk „szektások”. Nem melldöngetésről, nem hurrázásról van szó. Tárgyilagos közlésről. Hiszen egy-egy hibának hányszor szentelünk hasábokat, s hányszor intézünk el jelentős eredményeket -harminc-negyven sorban? Miért? Miért ez a szégyenlős- ség, mi okunk rá? H iszen olyan természetes, hogy megírjuk: kevés a könyv, nagyon kevés a könyvtárakban, Káván például mindössze ötven darab. De hiszen Káván nem is volt könyvtár a felszabadulás előtt. Hát akkor? Bizony, még a hibáink is mellettünk szólnak. Vagy például az, ha mór a könyveknél tartunk, hogy a Csepel Autógyár könyvtárából több mint kétezer könyv „veszett” el. Persze van olyan is, aki valóban elveszti a könyvet. De bizony a többség olyan, aki „elfelejti” visszavinni, mert nagyon tetszik néki, de megvenni már nem tudja, nem kapja meg a könyvesboltban, így inkább kifizeti az árát. Helytelen dolog? Az, de mégis mellettünk szól. Hiszen, könyvet — nevezzük nevén a gyeréket — lopni tizenöt esztendeje? Egy gyárban? (Maga a gyár se létezett — repülőgép készült ott, gyilkos terhet szállítani.) Hát törődött a gyáros azzal, hogy mit olvasnak a munkásai? Nem még azzal, hogy könyvtáruk legyen! De lássunk más példát. Hiánycikkek. Hányán bosszankodnak azon, hogy nem kapnak mosógépet, nincs kétlapos villanyfőző, s így tovább. Hiba ez? Hiba bizony, mert annyi kellene, hogy mindenki megszerezhesse. De ugyanakkor vigasztaló is. Hiszen sok mindennek kellett változnia ahhoz, hogy a mosógép, a villanytűzhely hiánycikk lehessen! Sok mindennek kellett eltűnnie, sok mindennek kellett megvalósulnia ahhoz, hogy ilyen gondjaink legyenek. A hiánycikkeken bosszankodunk. S mérgünkben valami jó zenét keresünk a rádióban. Eszünkbe sem jut, hogy a rádió sem valami természetes dolog. Ma már majdnem minden házban ott van a — legtöbb helyen nem is akármilyen, hanem 5+2-es, 6+2-es — vilógvevő. Hol volt rádió azelőtt a faluban? A jegyzőnél, a patikusnál, meg egy-két nagygazdánál. De még villany is hol volt? Olyan természetes, hogy a gyerek iskolába jár. S oly nagy gond, hogy kevés a tanterem. De hisz azért kevés, mert járnak a gyerekek iskolába, nem kell otthon marad- nitík, mert nincs lábravaló, nincs ruha. S természetes, hogy a gyereket óvodába adják, mikor kifelé indulnak a földre. Azelőtt? Sok minden természetes. De nem szabad annyira természetesnek lenni, hogy szót se ejtsünk róla. Nem szabad any- nyira természetesnek venni eredményeinket, hiszen azok mögött komoly munka, verejték, emberek megfeszített ereje húzódik meg. S nem szabad természetesnek venni azért sem. mert évszázadokon át egészen máshoz szökött itt a nép, nem ahhoz, hogy az állam mindent érte, s általa tesz. Hát akkor olyan hamar- megszokhattok, hogy minden eredmény olyan természetes? Csak kifogásolni tudunk, de elismerő szót ejteni nem? Csak a rosszat látjuk. a hibánál a bolhát is elefántnak, de a hegvnyi jót més dombnak se? Tvrem jó szokás ez. Ahogy ’ odahaza mutogatjuk az új bútort, ahogy feszítünk az új ruhában, úgy kell mutogatnunk eredményeinket i& Nem azért, hogy így a hibákat talkarjuk. Nem azért, hogy így valamiféle semmit nem látásba ringassuk az embereket Hanem azért, hogy a rossz mellett, a hiba mellett, a gond mellett lássák meg a jót is, az eredményt, az örömet is. Legyen ez a természetes. Hogy mindkét oldalról beszélünk. Az árnyékosról, meg a napsütésesről is. Hiszen így kerekedik horizonttá felettünk az ég, a szocializmus ege. Mészáros Ottó Az arató-cséplőgépek fejlesztéséről tárgyalt a mezőgépészeti kongresszus Csütörtökön délelőtt a Magyar Tudományos Akadémián folytatta tanácskozását a mezőgépészeti kongresszus. Édesednek a szőlőfürtök a nyárvégi nap sugaraitól, s hamarosan beköszönt a szüret. Már folyik a szüreti előkészület a Csemői Állami Gazdaságban. Javítják a hordókat, hogy mikorra must lesz a szőlőfürtökből, legyen miben borrá erjeszteni M. Koswig, a Német Mezőgazdaságtudományi Akadémia küldötte az arató-cséplőgépekkel szemben támasztott követelményeket ismertette. Boltizár Pál, az EMAG kutatómérnöke a cséplőgépek arató részének kialakítási szempontjairól beszélt. Galambos Árpád, a Mezőgépfejlesztési Intézet osztályvezetője érdekes előadásban számolt be a köny- nyűfémek és a műanyagok alkalmazásáról a mezőgazda- sági gépeknél, különösen az arató-cséplőgépeknél. Elmondotta, hogy 1957-ig csak egyes traktoralkatrészek készültek könnyűfémből, ma már azonban az alumínium felhasználása mind jobban elterjed a mezőgazdasági gépgyártásban; A Mezőgépfejlesztési Intézet 1957-ben egy új arató-cséplőgép tervezésénél már alkalmazott könnyűfém ötvözeteket, s az idén újfajta univerzális mezőgazdasági alvázra szerelt arató-cséplőgépeken még fokozottabban használnak alumíniumot. A mezőgépészeti kongresz- szus pénteken ér véget;
