Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-02 / 206. szám
1958. SZEPTEMBER 2. KEDD írlap 3 Ipari munkásból kiváló állattenyésztő Tápiógyörgye a megye egyik legjobb szarvasmarhafenyésztö községe. A havonta tartott tenyészállatvásárra az ország minden részéről érkeznek ide vevők. Jó hire van a vásárnak, mert még senki sem ment el innét üres kézzel, találhatott kedvére való borjút, üszőt, vagy tehenet. Az utóbbi időben főleg a terme lőszövetkezetek megbízottai keresik fel a tápiógyörgye i gazdákat, hogy törzskönyvezett állatoktól származó utódokat vegyenek. A Tenyészáll a t forgalmi Vállalat pedig főiként tenyészbika nevelésére köt szerződést az itteni gazdákkal Bennünket is annak híre hozott Tápiógyörgyére, hegy az egyik gazda, névszerint Du- lai István az Országos Mező- gazdasági Kiállításra is felviszi saját nevelésű bikáját. A hír annyiban igaz, hogy Dulai bácsi bikáját valóban kiszemelték, s valóban ott lett volna az országos kiállításon, ha egy külföldre induló apaállatszállítmányban nincs rá szükség. így aztán Dulai bácsi neveltje kiállítás helyett Németországban kötött ki. Pedig amint a faluiban is beszélik, a 18 hónapos és 730 kilós apaállat valószínű, hogy helyezést kapott volna. Dohát Dulai bácsi megelégedett azzal a 21064 forinttal is, amit érte kapott. ■Az egyik legjobb állattenyésztőnek ismerik a községben Dulai Istvánt. Ezt bizonyítja egyebek között az is, hogy 1956-ban megalakult törzsáUattenyészitők szövetkezetének vezetését is rábízták. Pedig nagyon furcsának tűnik, ha elmondjuk, hogy csupán 1954 óta gazdálkodik valójában 3 és fél magyar hold földjén és 1 magyar hold szőlőjén. Előtte bejáró munkás volt Budapestre, a Beloiannisz- gyárba. A mestersége géplakatos. Nehéz ezt elhinni, különösen amikor elmondj a, hogy két tenyészbikát nevelt már, egyét pedig meghízlalt. Amikor látja, hogy nehezen hiszünk szavainak, elmondja, hogy 1932-től 1954-ig volt ipari munkás. Mindig szerette az állatokat, sok szakikönyvet olvasott, s ha hazajött a gyárból, szabadidejét az állatok között töltötte. Négy évvel ezelőtt halt meg az apósa, s ettől fogva ő gazdálkodik. A véletlen, vagy inkább a szaktudás és az állatszeretet játszott közre abban, hogy Dulai bácsi ilyen kiváló állattenyésztő lett? Ezt döntse el talán az olvasó az alábbi kis történetből, amit ő mondott el. Az 50-es évek elején az üzemben egy újításáért nagyobb összegű pénzt kapott, s feleségével kimentek a vásárra. Nem mulasztotta el, hogy körül ne nézzen az állatvásáron. Ahogy nézelődnek, megtetszett neki egy szép fehérfejű, „okosszemű” kisborjú. „Vegyük meg” — ajánlotta feleségének, aki nyomban beleegyezetti Amint később. kikutatta, a kiváló tulajdonsággal rendelkező állat „neves” szülőktől származott Az első elles után már 21,5 kitó tejet adott. Mivel jó volt „Gyöngyi” bizonyítványa, így minden nehézség nélkül törzskönyvezték. A második borjú után 27,5 kiló tejet adott naponta, most pedig 38,5 kilót fejnek tőle. s ami még nagyon fontos, 4,18 százalékos zsírtartalommal. A szép siker kedvet adott Dulai bácsinak, s látva a tenyészállatnevelés gazdaságosságát. beszélgetni kezdett az állattenyésztéshez értő g azdák - kel. „Fejlesszük Tápiógyör- g'yét törzsáUattenyésztő községgé” — ajánlotta a dolgozó parasztoknak, akik hajlottak is az okos szóra. Hatvan tagja van már a törzsállailitenyésztő szövetkezetnek, mind hozzáértő, szorgalmas dolgozó paraszt. Amikor a szövetkezet munkájáról beszélgetünk, elmondja, hogy nincs megelégedve azzal, mehetne jobban is. Nehéz összehozni ugyanis a tagokat egy-egy gyűlésre. Ennek oka részben az. bogy a nagy dologidő visszatartja az embereket a gyűléstől. A szövetkezet eredményeit azonban elsősorban az. méri. hogy mennyi törzsállatot nevelnek. Ebben pédig - — - ■ nincs hiba. Mert azért sokat nyújt a szövetkezet a benne levő parasztoknak. Elsősorban talán szaktudásuk növelésében. A legutóbbi közgyűlésen például azon vitatkoztak, hogy az állatok ellésre való előkészítésének mi a leghelyesebb módja. Dulai bácsi amellett kardos- koclott, hogy nemcsak akkor kell gondját viselni a borjúnak, amikor már megvan, ha- nem az anya takarmányozására is ügyelni kell. Szavának van is foganatja, hiszen nemcsak elmondani tudja, hogyan kell a tehenet gondozni, hanem meg is mutatja bármelyik érdeklődő gazdának. Sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. ' A másik, ami nagyon fontos Dulai bácsi szerint, az, hogy minél több tejet adó anyától származó apaállattól „rendeljenek“. utódot. A község s za r vas m a nh a áll om á n y á n á 1 ugyanis bevezették a mesterséges megtermékenyítést. Ezt is / o kezdeményezte. Nemrégiben felutazott Budapestre, a# állami apaállattelepre, hogy kiválassza azt az apaállatot, amelytől kisborjút szeretne nyerni. Az állattenyésztés minőségének növelésénél nem lebecsülendő tevékenység az sem, hogy a vezetőség rendszeresen ellenőrzi, a tagok betartsák az alapszabályt. Az alapszabály ugyanis szigorú feltételeket szab meg arra vonatkozóan, hogy ki lehet a törzsállattenyésztő szövetkezet tagja. Ha az eredményeket, tekintjük, már teljesül Dulai bácsi elgondolása: törzséllattenyész- tő község lett Tápiógyörgye. De neki újabb és újabb tervei vannak az állattenyésztés további fellendítésére. Az eddigi eredményeik alapján előlegezhetjük azt a bizalmat, hegy az ipari munkásból lett kiváló állattenyésztő ezeket is megvalósítja. Mihók Sándor Dísigalamb-bemutaíó is lesz a mezőgazdasági kiállításon Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás területén új galambházak és galambröptetők épültek; 150 dísz-, posta-, és húsgalambot mutatnak be az idén. A díszgalamb-teny'ész- tők között kiállít Kapcsos Mihály, budapesti gazdálkodó, aki a tavaszi nemzetközi ver-! senyen díszgalambjaival a nagydíjat nyerte. Tíz parókás- galambot mutat be, a nemzetközi versenyen szerepelt teljes állományát. Vetik a rozsot Sértődöttség vagy önvizsgálat? A melegebb talajú vidékekről a hét elején érkeztek az első jelentések arról, hogy vetik már a homokvidék kenyérgabonáját, a rozsot is. Csongrád megyében az Ásotthalmi Állami Gazdaságban gondosan kezelt, jó táperőben levő homok- földekbe kerül a fnag. Itt szeptember derekáig be akarják fejezni a vetést, úgyhogy a gépek mellett fogatokat is igénybe vettek. Pest megyében a termelőszövetkezetek kezdték meg elsőnek az őszi gabonavetést; a nagy körösi termelőszövetkezetekben 34 holdon került földbe a rozs magja. A korai vetést a közös gazdaságokban kialakított helyes vetésforgó és a betakarítás gé- | pesítésének nagyüzemi mód- j szere tette lehetővé. I A z egyik járási földműves- szövetkezeti központban történt: behívták az egyik község ügyvezetőjét, hogy szóvá tegyenek neki egy-két olyan hiányosságot, amit a legutóbbi ellenőrzés tapasztalt, s amit szóvá is tettek akkor, de azóta sem javítottak ki. Az ügyvezető, amikor végighallgatta a „fejmosást“, amely különben nagyon emberséges, nagyon elvtársias volt, fel- csattant: nekem ebből elegem van, lemondok! Eddig a történet. Azaz, még annyi folytatása volt, hogy. a lemondást persze nem fogadták el, s a hibák is eltűntek, kijavították azokat. De mégis érdemes elgondolkozni ezen az eseten, hiszen nem egyedülálló jelenség, hogy •egyes földmüvesszövetkezeti vezetők, amikor bírálat éri őket, amikor jogos hiányosságok miatt „mossák mag” a fejüket, egyszerre a lemondással hozakodnak elő, gondolván, hogy ettől megszűnnek a hibák, vagy legalább is elhallgatnak a bírálók. Egy időben igencsak eluralkodott az az állapot, hogy kevés szava volt a tagságnak^ de még az igazgatóságnak is; Az ügyvezető jelentette a felső fórumot, az övé volt a döntő szó. Ez a helytelen gyakorlat, az elmúlt évek sok helytelen, hibás dolgával együtt, eltűnt, s helyette — nagyon helyesen — napról napra nagyobb teret 'kap a tagság véleménye, kívánsága, állás- j foglalása. Természetesen ez- \ zel együtt jár az is, hogy bt- I rálnak, nem mennek el szó \ nélkül a hibák mellett, mind j jókban magukénak érzik a ! szövetkezetei, s éppen ezért ! élesen szóvá teszik azt, ami árt az ő szövetkezetüknek. N em könnyű persze hozzászokni ahhoz, hogy „mindenki belebeszélhet mindenbe”, első pillanatra köny- nyebbnek tűnik az, ha egy ember dönt, egy ember véleményére kell csak adni. De csak az első pillanatra tűnik így. A másodikra már kiderül, hogy minél többen „beszélnek bele mindenbe”, annál jobban megy a munka, a szövetkezet tevékenysége annál virágzóbb, eredményesebb. A bírálatért megsértődni nevetséges dolog. Még a jogtalan bírálatért is, hiszen azt el kell utasítani. De a jogos bírálat olyan alkotója a mindennapi munkának, amelyet sértődéssel fogadni gyerekes dolog, annak bizonyítása., hogy nem érti az illető a szövetkezeti mozgalom igazi, szellemét, céljait. A bírálat nyomán tartott önvizsgálat azonban egyet jelent a hibák felfedésével, elismerésével,. ahonnan, már csak egy lépés a hibák kijavítása. A hibák kijavítása pedig egj'et jelent a jobb munkával. S vajon nem mindannyiunk érdeke, öröme-e, hogy földművesszövetkezeteinkben jobban menjen a munka? — sz — t — Nemsokára itt a szüret A jó gazda eiőrc gondoskodik a szüreteléshez szükséges felszerelései)!, présről, hordóié1. A töldmüvesszövetkczet boltjaiban bármikor megvehetik a termelők, nem kell sorban állni érte. Képünkön a ceglédi gazdák nézegetik a préseket ........................................................................................................................................mmimmimunmimMim .(limiliniilllumilliilllltillimHllllHmiimiPmimtlimtmmimiminiiilHltimiMmiinimHilimllMiiHHniliiHiniMiiiiMimiMltHimMiMmniitHiMmiliHlHillimiiiiiiilitiimHiHimmMMiiilHtmiiniiiyMiitmiiiiHlliiltHii A baj sose jár egyedül... SÍ Bizony, már beesteledett, amikorra végeztem a cukorrépa gazolásával, motorra ültem és belöktem a kuplungot... s irány haza. Egy kicsit jobban nógattam a vaslovat, mint máskor. Siettem, mert mit csinál az asszony a sok baromfival, a lovaikkal meg a malacokkal? A Böske is várandós. Még néhány nap és megellik. A felső szomszéd lánya is most megy férjhez. Megvárhatta volna az őszt, de tudja a fene,, sürgős nekik, hát esküdnek. Ebből sem lehet kimaradni, mert mit mondanának a falubeliéit? Lám, a Törekvő haragban a Vassékkal. pedig hogy együtt voltak sülve-főlve. Bezzeg most, hogy Vass András már a téeszcsében dolgozik, Törekvő lenézi. Mért nézném én le Vass szomszédot, hiszen éppen olyan jó komám most is, mint régen. Együtt gyerekesked- tünik. Együtt voltunk katonák, még a Donnál is együtt szenvedtünk. Együtt szidtuk Horthyt, meg azt, aki kitalálta a háborút, amelyben csak a magunkfajta ember veszíthet.-...Az este is csodálatosan szép volt. Az ég alja még bíborvörösen világított a lenyugodott Nap visszaverődő sugaraitól. A levegőben porfelhő úszott, s a sötétben a tintákék égbolton feltűnt az esthajnal csillag, amely úgy ragyogott, mint valami szentjánosbogár. Körülötte lassan előbújt a többi csillag, s fénylettek az ég kárpitján, mint párnázott szék szélén az ezüst szegfejek. JTav kicsit elméláztam. Nem 1J is gondoltam, hogy min ülök, hiszen eddig a szekere- zéshez voltam hozzászokva. Azon pedig vígan lehetett m GÁLI SÁNDOR: V ] ■iiliJgyie*na±saízsEiéa|se»t morfondírozni, még szundítani is, a lovak úgyis hazataláltak. A motor meg figyelmet kíván. Erősen tartani kell a kormányt. A dülöút sem sima, göröngyös egy kicsit, de azért el lehet rajta motorozni ... Mire észhez kaptam, már késő volt. A kormány kifordult a kezemből, az első kerék keresztbe csavarodott, s a lendület úgy kivágott a nyeregből, mint a parancsolat, s bele az árokba. Még az volt a szerencse, hogy abban egészen magas szinten folydogált a víz és így az ijedtségen kívül nem történt különösebb bajom. Csuromvizes lettem, meg a bal lábam egy kicsit megrándult, de azért haza tudtam ballagni, a motort magam mellett tolva. Későn értem haza. Otthon szokatlan kép fogadott. Az asszony a pitvarban egy sámlin sírdogált, a Sanyi meg a Juli gyerek csendben dominózott. — Miért sírsz? — kérdeztem köszönés helyett. S ahogyan rámnézett, még ‘jobban potyogtak a könnyel. — Már azt hittük, hogy haza sem jössz. Tőled felfordulhat az egész világ. Már arra is gondoltunk, hogy valami bajod lett. Mondtam én mindig, hogy a motorbicikli nem parasztnak való. De hát te is mész a többiek után ... És folyt az asszonyból a szó, mint a lyukas zsákból a búza. Egy szuszra mindent elmondott. Hogy a Sanyi gyerek összeveszett az utcabeli Bodóék gyerekével, hogy min, azt nem lehet tudni, mert az olyan rossz gyerek, nem vigyáz rá az anyja, pedig jobb volna, ha a gyerekével törődne, mint más embere után kajtat. Az anyakoca ■ is kiszabadult a korlátból, betört a tehénistállóba, oszt ott megtalálta a kotlóst és felfalta alóla a tojásokat... A tehén meg bezabált a sarjú lucernából, most mi lesz... Hogy neki a szomszédban is segíteni kellett, mert nem lehet az, hogy most utasítsa vissza a kért segítséget, amikor azok éppen a lakodalomra készülnek. A baromfipestis elleni oltást is éppen mára tették a tanácsnál. A tanító meg az állatorvos volt itt, mindent széjjel találtak, úgy szégyellte magát... Nagy sokára nyugodtunk meg. Még soká forgolódtam az ágyban, nem tudtam aludni, minden az eszembe jutott... M ilyen is a világ. Van mindenem, éjjel-nappal dolgozok, meg is van a látszatja, sem kenyérben, sem húsban, sem ruházkodásban nincs hiány, mégsem vagyok boldog. Sok jószág, sok föld, sok gond,.. Kellene valamit csinálni. Még a tsz is felötlött bennem. Dehát csak úgy máról holnapra nem megy. Az ember nem könnyen adja fel megszokott életét. Mégha a másik jobbnak is ígérkezik, mint az előbbi. Nem tudom, maguk voltak-e már abban a helyzetben, hogy jobb állást, jobb munkahelyet ajánlottak, de azért a régi mellett maradtak, mert az már megszokott volt. Valahogyan így vagyok én is. A gazdakörben, meg a földművesszövetkezet összejövetelein sókat beszélgettünk már erről. Volt arról is szó, hogy könnyíteni kellene valamit a munkán. Valahogyan gépeket szerezni, azzal haladna a munka, kevesebb lenne a gond és többet törődhetnénk a jószág- neveléssel, s az asszony válláról sok terhet levehetnénk. Az ilyen beszélgetésekből kerekedett aztán ki, hogy a faluban tizenkét magamfajta gazda elhatározta, hogy szőlőtermelő szakcsoportot alapít. Mégiscsak haladni kell a világgal, nem maradhatunk le mi sem. Közösen szerezzük be a szükséges gépeket, mert bizonu a kézi permetező egész nyáron át rendkívül kiveszi az ember erejét. Pincét is közösen építünk, közösen ikezeljük a bort. és ha lehetséges, valahol a városban nyitunk, egy poharazót. Szép volt a terv, s az esti dolog még inkább megérlelte bennem, hogy nincs más út. Másnap, mivel bicegtem egy kicsit, nem mentem a határba. Felsétáltam a tanácsházához, bementem a földművesszövetkezeti irodába, meglátogattam Szabó Gergely komámat, aki most a földművé sszövetkezet elnöke. Gondoltam, elintézem, amiért a múltkor szólt: megkötöm a szerződést 80 hektó borra. Közben megjegyeztem, hogy tehetne már valamit a szakcsoport ügyében. Nem sokat kellett biztatnom Szabó komámat, mert ideadta a belépési nyilatkozatokat, hogy azokat írjuk alá és a többit maid ő intézi. Helyben ment is minden, mint a karikacsapás. A barátaim sorra aláírták a nyilatkozatot, s amikor mind együtt volt, átadtam Szabó Gergelynek, az pedig a földművesszövetkezet ülésén elfogadtatta, majd pedig a helyi tanács és a pártszervezet is jóváhagyta. Felterjesztették a járáshoz... őzben folyt a mi életünk csendesen. Kijártam a határba dolgozgatni, odahaza is rendbe jött minden. A Böske megellett, a szomszédék Xánva férjhez ment. Egy esős délutánon felballagtam a földművesszövetkezeti irodába, hogy megérdeklődjem, mi van a döntéssel, mert lassan itt az ősz, mea kellene kezdeni a közös munkát. Van a faluban 20 hold tartalékföld, közvetlen nül a falu szélén, jó fekete föld, konyhakertészetnek való. ügy gondoltuk, hogy ezt közösen munkáljuk meg, a mi szőlőnket pedig a szakcsoport gépével permetezzük, meg aztán majd kikerekedik az valahogy ... Szabó bent volt, azzal fogadott, hogy nincs engedély. Kicsit szabadkozott, hogy ő nem hibás, ö akarta, meg a helyi párt és a tanács is jóváhagyta, ök tudják, hogy a társulok in gazdák, de a járásnál valaki beleköpött a levesbe. — Mit mondtak? — Hát azt, hogy miért nem a hármasba léptek, miért szakcsoportot akartok összehozni? Bizonyára spekulációs célból? A poharazó is azt szolgálná. Nem fejőstehén az állam. Az ő eszén ugyan nem járnak túl a falusi gazdák. — Mást nem mondott? — Hát hogyis mondjam, de igen, valami olyasmit, hogy kuláknak nem adnák engedélyt ...! — Oszt ki mondta, a tanácselnök? — Nem. A mezőgazdasági osztály egyik beosztottja ... — Es te nem magyaráztad meg? Hogy mink nem vagyunk azok. Tizenegy hold földem van, igaz, ebből négy hold szólő. A többinek még ennyi sincs. Amikor még a szorzóvilág volt, akkor valóban súrolta a határt. Na de hát az hibás politika volt, vagy mi a fene. S a kormány változtatott, elismerte a hibát, mert látta, hogy így tühkremegy a szőlő, tönkremegy minden. Vagy már újra kezdik? — Nem a’, csak hát akadnak még, akik bizalmatlanok. — A hármas jó volna? Sehogyan sem értem én ezt. — Tudod, én veletek érzek, dehát... — Mit dehát? Te azért vagy azon a helyen, hogy verekedjél. Mi pedig azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk. És a nyolcvan hektó bor, a két hold szerződéses cukorrépa, a négy hízó, meg a sok termény, amit eladok, az kell, az jó? S mikor az ember könnyíteni akarna magán, amikor előre akar lépni, akkor ugye kulák, meg spekuláns? ... Tpsy kicsit össze is vesztünk, s hiába csillapított Szabó Gergely, továbbra is mérges voltam és összekúszált lelkiáh lapotban mentem haza. Sokáig gondolkodtam az eseten, de sehogyan sem találtam meg a dolog nyitját. Éppen ezért mondtam el az én esetemet, hogy hátha valaki tudna segíteni a magunkfajta dolgán ... Tudom én, hogy ilyen az élet, dehát egyszer már szót kellene érteni,-,,
