Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-28 / 229. szám

1958. SZEPTEMBER 28. VASÁRNAP ü/Cirtan „A nép ellenségei a terrorhoz folyamodnak, mivel nintsenek tömegek a hátuk mögött" — mondotta Thorr/ a vilrvi választói ííyíilésiii A. hadsereg rette kesébe as algériai ssarasás aggét Francia- fmuiaea nent-mel ssacas m fő GAZDA A FRANCIA rádiótechniku­sok október -elsejére sztrájkot hirdettek, mert a béremeléseik dolgában folytatott tárgyalások Soustelle tájékoztatásügyi- és és Pinay pénzügyminiszterrel nem vezettek eredményre. CSÜTÖRTÖKÖN Argentíná­ban a Kínai Népköztársaság megszületésének 9. évfordulója alkalmából megkezdődött az argentin—kínai barátság hete. HARSONO EZREDES, az indonéz hadsereg főparancs­noka pénteken este kijelen­tette, az északcelebeszi kor­mányhű csapatok pénteken el­foglalták Amurangot, a láza­dók kezén levő utolsó kikötő­várost. Minahassa térségében. SZÓFIÁBAN szeptember 17—25 között második értekez­letüket tartották a szocialista tábor országainak utazási és idegenforgalmi vállalatai. Ti­zenegy ország 64 képviselője elhatározta, hogy tovább fej­lesztik mind az egymás kö­zötti, mind a kapitalista orszá­gokkal fennálló idegenforgal­mat. PÁRIZS két bemutató mozi­jában már négy hónapja zsú­folt nézőtér előtt játsszák a Szállnak a darvak című szov­jet filmet. AZ ARGENTIN FŐVÁROS lakossága nagygyűlésen fejezte ki rokonszenvét az algériai nép függetlenségi harcával. A gyű­lésen több parlamenti kép­viselő is felszólalt. A szónokok elítélték az imperialista hatal­mak Algériában és más orszá­gokban folytatott gyarmatosító politikáját, forrón üdvözölték az Algériai Köztársaság kikiál­tását és ideiglenes kormányá­nak megalakítását. Vitryben M. Thorez, a -Fran­cia Kommunista Párt főtitkára beszédet mondott. Thorez en­nek a francia főváros vörös övezetébe tartozó munkáslakta városnak 27 éve nemzetgyűlési képviselője. Most is több ezren gyűltek össze képviselőjük meghallgatására. Thorez beszédében foglalko­zott a franciaországi fasiszta mesterkedésekkel, a fasiszták ismételt támadásaival, majd megállapította: „A nép ellen­ségei a terrorhoz folyamodnak, mivel nincsenek tömegek a hátuk mögött. Mivel nincsen bázisuk a nép körében, arra kényszerülnek, hogy félelmet 'keltsenek és a megfélemlítés útján ráerőszakolják magukat a népre.” Thorez a továbbiak­ban rámutatott arra, hogy De Gaulle tábornok hatalomra ke­rülése óta nem tett semmit az algériai háború befejezése ér­dekében. Thorez hangsúlyozta, hogy Franciaország nagyságáról el­hangzó szólamok ellenére a De Gaulle-kormány politikája az eddigi vonalat, Francia- ország alávetettségének vona­lát követi. Emlékeztetett Mün­chen évfordulójára. De Gaulle ugyanarra az útra lép. mint annakide­jén a müncheni aláírók. Nagy barátsági demonstrációk­kal fogadta Adenauer kancel­lárt, a revansista Németország tipikus képviselőjét, azét a Né­metországét, ahol a kommu­nista pártot — amelyet Hitler is üldözött annakidején — is­mét betiltották és ahol újból a nácik az urak. Hová vezet De Gaulle-nak ez a politi­kája? Erre a múlt válaszol. Ezt az utat követve csak újabb katasztrófa felé hala­dunk. ' Szerencsére a világ megváltozott, még ha a.,reak-, ciós államférfiak ezt nem is veszik észre. A szocialista tábor ereje mindennap gyarapszik és ez a béke legjobb záloga — mondotta Thorez. Politikai megfigyelők és Francia-Guineába küldött új­ságírók egyöntetűen azt jósol­ják, hogy Francia-Guinea népe a vasárnapi szavazáson nagy többségében nem-mel szavaz majd és ezzel kinyilvánítja függetlenségi akaratát. Fran­ci a-Guineában az afrikai de­mokratikus tömörülés pártja szinte az egyetlen párt. amely hatalommal rendelkezik. Az új afrikai egységpárt, amely­nek csak kis létszámú tábora van, a függetlenség kérdésé­ben egyetért az afrikai demok- ratikm; tömörülés pártjának helyi "Szervezetével. A Szeku Tűre, Francia-Guinea gyar­mati kormányának elnöke, mint ismeretes, az afrikai de- j mokratikus tömörülés pártjá- ] hoz tartozik. (Ez a párt kép- ! viselve van De Gaulle kormá- j nyában is, a színesbőrű Hou- I phonet-Boigny államminiszter | személyében.) Szeku Tűre már De Gaulle afrikai körútja során a tá­bornok-miniszterelnök je­lenlétében bátor kiállással síkraszállt Francia-Guinea függetlensége mellett. A francia hivatalos nyilatko­zatok eddig azt az álláspontot tükrözték, hogy Franciaország megszakítja minden kapcsola­tát azzal a. gyarmati területtel, amely szeptember 28-án, a népszavazás napján nem-mel szavaz a degaullei alkotmány­ra. Az utóbbi napokban némi­leg rugalmassá vált a francia hivatalos álláspont és Párizs­ban nem zárják ki ezután an­nak a lehetőségét, hogy bizo­nyos technikai segítséget és esetleg kölcsönöket biztosíta­nak a francia gyarmati biroda­lomból kiváló új független ál­lamnak. Már a francia kormány is leszögezte Francia-Guinea kiválását. Ennek jele lehet, hogy pénte­ken Párizsba hívatták Francia- Guinea gyarmati kormányzó­ját, aki a tengerentúli ügyek miniszterével tanácskozik majd. A párizsi sajtó vezető he­lyen számol be arról, hogy Al­gériában pénteken megkezdő­dött a népszavazás. Az Huma- nité szavazási komédiáról ír és* kiemeli, hogy már a pénteki napon 400 ezer katonát vettek igény­be a népszavazási műve­letben. A hivatalos közlések derűlátók és azt hangoztatják, hogy több helyütt a választók 70—80 szá­zaléka leszavazott, azonban még a jobboldali és degaul- leista sajtó beszámolójában is helyenként ennek ellentmondó megállapítások látnak napvi­lágot. A Figaro kiküldött tudósí­tója a Kabil-földi Tizi-Uzu szavazásáról azt írja, hogy itt a választók jelentős számban jelentek meg, de a sivatagban más volt a helyzet. Például a Djemaa-Sahridj telepü­lés szavazóhelyiségében a névjegyzékbe felvett 1300 választó közül délig csak négyen jelentkeztek. • A Figaro azt írja, hogy a há­zak falán nagy zöldbetűs fel­írások láthatók: „Le De Gaul- le-lal! Éljen az Algériai Fel- szabadítási Front!” A degaulleista Combat be­számolójában elmondja, hogy a szavazóhelyiségbe belépőket megmotozzák. A katonák kor­dont vonnak a falvak köré. A Liberation megállapítja, hogy a hadsereg vette ke­zébe az algériai szavazás ügyét és ez különleges ér­telmezést ad a szavazási szabadságnak. Pénteken a Párizs melletti Pauling Nöbél-díjas vegyész az atomkísérletek veszélyeiről Dr. Linus Pauling amerikai Nobel-díjas vegyész pénteken Essenben sajtóértekezleten ki­jelentette, hogy minden egyes atombombakísérlet következ­tében egy éven belül 15 000 nyomorék gyermek születik. Becslések szerint minden egyes atom-kísérlet következ­tében további 15 000 ember su­gárzás okozta betegségek kö­vetkeztében hal meg. Pauling azért érkezett Essenbe. hogy Martin, Niemöller evangélikus lelkésszel tanácskozzék. Sajtó­értekezletén közölte, hogy Niemöller lelkésszel teljesen egyetértenek az atomfelfegy- verzés elleni kampányuk alap­vető kérdéseiben. A Nobel- díjas vegyész hangsúlyozta, hogy a világfoéke érdekében fel kellene venni a Kínai Népköztársaságot az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Sőt, ezenkívül Kínát be kellene kapcsolni olyan szerződésbe, amelyet az atomfegyverkísérle­tek felfüggesztése ügyében kötnének. Milyen a jó veltőmag? A jövő évi jó termést ezek­ben a napokban lehet megala­pozni. Ennek egyik előfeltéte­le a jó vetőmag biztosítása. A vetőmagot gondosan kell meg­választani, és több szempont­ból elbírálni. A vetőmag legyen fajtaazo­nos. Gabonafajtáink — igé­nyeiknek megfelelő területen — jó termést adnak, de ahol a megfelelő fajtát nem tud­ják biztosítani, ott gyenge ter­mésre számíthatunk. Ezért fontos, hogy a termelő terüle­te természeti adottságainak is­meretében válassza meg a leg­jobban termelhető fajtát. A fajtát a gabonaszemről legtöbb esetben nem lehet megnyugtatóan meghatározni, mert a fajtát elhatároló bé­lyegek főképpen a zöld növé­nyen láthatók. Lényeges kö­vetelmény azonban a kevere­désmentesség. Ez azt jelenti, hogy sem idegen gabonafajjal, sem másfajta gabonával ne legyen összekeveredve. Ná­lunk eiég nagymérvű a búza és az őszi árpa rozzsal való keveredettsége. Az idegen ga­bonafajjal kevert magon tisz­títógéppel alig lehet segíteni. A fajtakeveredésen pedig egy­általán nem. Ezért fontos, hogy olyan helyről szerezzük be a vetőmagot, ahol ügyeltek a gabona tisztaságára. A vetőmag tisztasága alatt azt értjük, hogy mennyi a ve­tőmagban az idegen anyag és a gyommag. A szennyező anyag a vetőgépben dugulást okozhat és az elvetendő vető­mag értékét is lerontja, mert a tisztátalanság súlyának Az amerikai lapok neves újságírói támadják Eisenhower kínai politikáját Bíráló levelek Özönlenek a külügyminisztériumba minden világossá válik. (Még az se zavarhat még, hogy for­dítva jelzik az igent és a ne­met mint mi. Náluk a bólintás jelenti a tagadást, a fejrázás az igenlést. Ebből persze ren­geteg mulatságos félreértés származik.) Bolgár kislány kalauzolt egyik este. Valamit mondok oroszul és kézzel-lábbal meg­toldom. Érted? — kérdem biz­tonság kedvéért. Fejét rázza. Mondom újra. Érted már? Csodálkozva néz rám, erélyes fejrázással kisérve. Elkesere­dem. Most már hangosabban, szinte kiabálva és tagolva be­szélek. Érted? — kérdem újra reménykedve. Fejrázás és köz­ben azt mondja: igen. Meg kell őrülni. Tolmácsot kerítek és csak most derül ki, hogy a félreértés oka ismét a fejrázás volt. Felejthetetlenül szép az út a Balkán hegységen át. Ég­benyúló sziklák közt vágtat a vonat, lélegzetelállító szakadé­kok felett, karcsú függőhida- kon és fekete alagutakon át rohanva érünk el Vidinig, ju­tunk el ismét a Dunához. Egy vidám vásár kellős közepébe érkeztünk. Bolgár nagymama fog kézen egy német nagyma­mát. Egymás nyelvén egy szót sem tudnak. De nem jönnek zavarba. Hamar megalakul a „tolmácslánc'‘ Egyikünk né­metről magyarra, a másik ma­gyarról oroszra, a harmadik oroszról bolgárra fordít. Egy kicsit módosul a szöveg, mire oda-vissza ér, de sebaj. A lé­nyeg nem sikkad el. Még az unokák képe is előkerül és a testiéért csókok csak megerősí­tik a kedves nagymama-talál­kozó „határozatát”: „egy a jel­szónk; a béke”. Mielőtt hajónk hazafelé indulva elhagyná a kikötőt, 250 ragyogó szemű, pirospozsgás úttörő hordja nekünk a ren­geteg gyümölcsöt, Vidin aján­dékát. Dinnyét már nem hoz- nak. Azt hiszem, híre járt a szófiai dinnyekalandnak. Az utazás egyik részvevője egy holland munkás dinnyét akart venni. Az üzletben meg­kezdődött a jelbeszéd. „Hon­nan jöttél?" Sehol egy tolmács. Holland barátunk azonban nem. jött zavarba. Lerajzolt egy hajót. „Milyen hajó?” — hang­zott az újabb kérdés a fejmoz­dulat nemzetközi nyelvén. A papírra békegalamb került. Ami erre következett, olyan mint egy tréfás álom. A vevők egymás után vették meg neki a dinnyéket. Csődület támadt, a szomszéd házakból is jöttek emberek, akiik dinnyével aján­dékozták meg a holland béke- harcost. Kis kocsival kellett a rengeteg dinnyét a vonathoz \ szállítani. Elég volt Vidinig. \ Volt, aki spórolt vele Pestig. \ Mikor kifutottunk a kikötő- i bői, egy sétahajó állt a sötét; parton. Utasai a '■korláthoz \ gyűltek és felzengett a béke- j dal. Énekeltünk mi is. Bolgá- l rul és németül, angolul és ma- \ gyárul szállott a dal és örömé- [ ben a dal ritmusára hullám- \ zott az öreg Duna is. Szántó Miklós i A Len szovjet tengerjáró hajó „Hivatalos személyiségek ki­jelentették — írja a New York Times —, hogy a levelek mint­egy 80 százaléka nyíltan bí­rálja a kormány politikáját, vagy kifejezi azt az aggodal­mat, hogy ez a politika hábo­rúra vezet“. A lap szerint a többi levél „dícsérőleg emlé­kezik meg az elnökről és Dull- lesről“. megfelelően kevesebb a vető­mag. A gyommaggal kevert gabonát nem szabad elvetni, mert a gyommag elvetve ked­vező körülmény közé kerül, kikel és elnyomja a nemes nö­vényt. Az pedig köztudomású, hogy gyomos vetés minden­kor kevesebb termést ad, mint a gyomtalan. A szemét és a gyommag gondos tisztítással, szelektorozással elválasztható. A tiszta, jó vetőmag tulaj­donsága a jó csírázóképesség. Hiába fajtaazonos és tiszta az elvetett mag, ha rosszul csírá­zik, és ritkán kel. A csírázó­képességet csak próbacsírázta- lással lehet megállapítani. Akkor jó csírázóképességü a gabonánk. ha száz szemből legalább 95 kikel. A próbacsí- ráztatáshoz a gépállomási la­boratóriumok és a községi gazdasági felügyelők is segít­séget nyújtanak. Az ép, egészséges, jól be­érett, és kikelt mag rendsze­rint jól és gyorsan csírázik. Míg az aszott, vékonyszemü, sérült mag ritkán kel és sat­nya növényzetet ad. A fényte­len, vagy dohos szagú mag csírázóképessége is erősen csökken. A rosszul csírázó ve­tőmagon segíteni nem lehet, azt feltétlenül ki kell cserél­ni. Elvetés előtt a vetőmag tu­lajdonságait minden termelő — a saját érdekében — vizs­gálja meg. Amennyiben — az előbbiekben említett — .tulaj­donsága nem megfelelő, mi­nőségi vetőmagot kell besze­rezni. A kormányzat nemesí­tett, fémzárolt vetőmagot bo­csátott a termelők rendelke­zésére, cseregabona ellenében. Azoknak a termelőknek is célszerű vetőmagot cserélni, akik négy évnél régebben frissítették vetőmagjukat. A fémzárolt vetőmagot állami­lag ellenőrzött szaporító gaz­daságokban termelték és a vetőmagszabvány előírásainak megfelel. A nemesített vető­mag száz kilójáért 110 kilő tisztítatlan, szokványminősé­gű csereterményt kell adni. Azonos fajú cseretermény hiánya esetén másfajú ter­mény is adható cserébe. A ne­mesített és fémzárolt vetőma­got igénylő termelők fordul­janak a községi, gazdasági fel­ügyelőhöz. Vértesi István megyei agronómus Megvásárolhatja a váci jubileumi vásáron! SZEPTEMBER 27-28 I SiimiimtuimimiimmimiMmiiiimiiiiiiimii ........ A Reuter jelentése szerint Eisenhower elnök tért veszít abban a harcban, amelynek célja országos támogatást sze­rezni kormányának a tajvani válságban tanúsított magatar­tásához. Eisenhower e hét végén nagy kudarcot szen­vedett el, amikor jelentős lapoik és újságírók, akiknek nézeteit az amerikaiak mil­liói olvassák a Csendes- óceántól az Atlanti-óceánig, támadták azt az elhatározá­sát, hogy megvédi Kimojt és Macut. Ezeket a szigeteket a New York Times nem lé­nyeges sziklahalmoknak, olyan földnek nevezte, amely nem éri meg a vér­ontást vagy egy világmére­tű katasztrófa kockázatát. A lapok kommentárjaikban bírálják Dullesnak azt a kí­sérletét, amellyel csütörtöki beszédében azt igyekezett meg­magyarázni az amerikai nép­nek. hogy az E,gyesült Álla­moknak miért keli a határt Kimojnál meghúznia Tajvan helyett. A Washington Star azt írja, hogy Dullesnek nem sikerült meggyőzni azokat, „akik igen nagy aggodalmat éreznek az amerikai politi­ka érdemeit illetően“. Walter Lippman legutóbb azt írta, hogy bármilyen rossz lenne a Csang Kaj- sekék és az Egyesült Álla­mok presztízse számára a visszavonulás a partmenti szigetekről, kevésbé lenne rossz, mint egy háború, amelyet rendkívül nehéz lenne lokalizálni és amelynek — ha atomfegyverek használatát vonná maga után — végzetes következményei lennének az amerikaiak ázsiai pozíciójára. A New York Times szom­bati számában azt írja. hogy az amerikai külügyminiszté­riumba a kimoji helyzettel kapcsolatban eddig több mint ötezer levél érkezett, amelyek erélyesen bírálják a kor­mánynak azt az elhatá­rozását, hogy hozzásegí­tik a csangkajsekistákat a partmenti szigetek meg­tartásához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom