Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-17 / 194. szám

4

“"üfCirlao

1958. AUGUSZTUS 17. VASÄRNAP

RÖVIDESEN MEGNYÍLIK A DÖMSÖDI PETŐFI MÚZEUM

A Petőfi Színpad augusztus 20-án

kezdi meg új szezonját

M

egírta már a Pest megyei Hírlap, hogy Dömsöd Petőfi Múzeumot rendez be. A nagy költő emlékét ebben a faluban különösen megbecsülik, köze van Dömsödnek Petőfi Sándorhoz; volt idő, amikor idejárt haza, ahol 1845— 46-ban kocsmát, mészárszéket bérelt „a jó öreg kocsmáros”. Itt borult Sándor az édesanyja keblére, itt ölelte meg István öccsét; A nádfedelű ház, ahol egykor Petrovicsék laktak, még áll, emléktábla díszíti. Ez idő szerint orvosi lakásul szolgál, a község jókarban tartja;

Idestova 60 esztendeje jelölték meg a házat. A tábla elhelyezésének történetét a tábla alá falazott egykori okmány mondja el megható szavakkal:

„örök emlékezet okáért!!!

Petőfi Sándor halálának 50. évfordulója (1599. július 51.) közeledvén Tóth István ref. kántor egy

gyermek-szlnielőadást tartani szándékozó, s dömsödi és budapesti lakosokból álló társaságnak^ azt tanácsolta, hogy a szlnielöadás tiszta jövedelme egy emléktábla beszerzésére forditassék, mellyel ezt a házat megjelöljük.

A szlnielöadás két nap egymásután meg is tartatott, mégpedig petöfl-ünneppel összekötve (jrdius 29-én és 30-án). Jövedelme lett 18 B. é. forint. Ez összeg nem lévén elég, 25 forintig ideiglenesen Tóth István egészítette ki.

A szlnielöadás és petőíi-ünnep szereplői és rendezői:

1. Tóth István kántor és fial: István és Kálmán.

2. Onody zsigmondné és gyermekei: Gábor, Róza és Zslgmond.

3. Dr. Oláh Béláné és fia: István.

A táblát Komorner és Handel

budapesti cég 23 forintért készítette; a többi költség aprólékos ki- adásul ment el.

A tábla Idehelyeztetett Kenéz István kőművesmester által, tisztán hazafias jóindulatból 1899. október 5-én. A leleplezés október 8-án délelőtt 11 órakor történik.

Isten áldja meg a késő utódokat! Éljen Dömsöd községe!

Éljen a Magyar Haza!

Dömsödön, 1899. október 5-én.* Ezt az írást a hitelesség kedvéért aláírták a színielőadás rendezői és szereplői, sőt Pir- mont János is, aki azidőtált a házban lakott, a dömsödi Petőfi Múzeu- r* mot azonban nem itt rendezik be, hanem a Bajcsy Zsilinszky út 2-es számú telken,

kész a távolabbi műsorterve is. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára szeretnék előadni Balázs Béla: Hazatérés című művét, de ennek valutáris nehézségei vannak. Balázs Béla özvegye ugyanis meghalt és a jogtulajdonos jelenleg Nyugat-Né- metországban él, tehát devizát kellene a színháznak szereznie, hogy a jogdíjat megfizethesse. A télen sor kerül a Bánk bán előadására is, amely a Petőfi Színpad legnagyobb vállalkozása lesz.

Arra a kérdésre, hogy milyen változások történtek a társulat összetételében, így válaszolt Földeák Róbert:

— A régiek közül csak Ga- tics János hagyott itt bennünket. A Madách Színháznál kapott szerződést. Uj tagunk lesz Mészáros Jolán, aki Kaposvárról szerződött hozzánk, valamint Tóvári Pál, aki Debrecenből jött a Petőfi Színpadhoz. Mészáros Jolán Ida szerepében mutatkozik be a megye közönségének. A Nem vagyunk angyalok főszerepeit a színház közkedvelt művészei játsszák: a mamát Gyu- lányi Éva, Verát Molnár Edit, Györgyöt pedig Lendvai Gyula. A darabnak remélhetőleg nagy sikere lesz, hiszen igazi, eleven problémát dolgoz fel és emellett szórakoztató is. A Petőfi Színpad egyik legfontosabb kötelességének tartja, hogy jó műsorral és színvonalas előadásokkal mutasson példát a helyi színjátszó- köröknek. Reméljük, hogy ezen a téren kedvező hatása lesz munkánknak.

Szeptember 5-ig már elkészült a teljes, részletes műsorterv. A Nem vagyunk an- gyalok-at augusztus 20-án délután Foton, este Veresegyházon, 21-én Szigetszentmár- tonban, 22-én Szobon, 23-án Kóspallagon, 24-én délután Kisorosziban, este Tahitótfa- lun, 25-én Visegrádon, 26-án Dunabogdányban, 27-én Zebe- gényben, 28-án Szigetújfalun, 29-én Szentendrén, 30-án Vácott, 31-én délután Sződli- geten, este Dunakeszin, szeptember 3-án Kiskunlacházán, 4-én Dömsödön, és 5-én Du- navarsányban mutatjuk be.

Az Ida regényét a Petőfi Színpad szeptember 5-én mutatja be Szigetcsépen.

az udvarban álló rozzant épületben, amit épp most vett meg a község tanácsa 20 ezer forintért. Ennek a háznak egyik szobájában özv. Kukucskánénál 1846-ban néhány hónapon át szállást tartott Petőfi Sándor. Itt lakott a szülői ház közelében. Ennek az öreg háznak a nádfedele éppen Petőfi szobája felett roskadt össze, a régi szúette gerendák már a nád köny- nyű terhét sem bírták.

A beomlófélben levő két szobából, két konyhából álló épületet a község most sürgősen rendbehozatja éh berendezi benne az ország legújabb Petőfi Múzeumát; A múzeum anyagát részben már össze is gyűjtötték és rövidesen, amint a tatarozási munkálatok befejeződnek, megnyitják a múzeumot;

Sz. E.

Színházaink lázasan készülnek a rohamosan közeledő új szezonra. Köztük Pest megye színháza is, a Petőfi Színpad, amely a megye községeiben terjeszti a színházi kultúrát. Az új évadra készített műsortervről Földeák Róbert a következő tájékoztatást adta;

— Az új évadot mai magyar színdarabbal, Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok című színművével kezdjük. Veresegyházon lesz a bemutató augusztus 20-án, az alkotmány ünnepén. Azért éppen itt, mert a veresegyházi kultúrigazgató mindent elkövet, hogy megkönnyítse munkánkat. Szeptember 5-én ismét új darabot mutatunk be: 'Gárdonyi Géza Ida regényét. Novemberig körülbelül 160 előadást tartunk.

Elmondotta még Földeák Róbert, hogy a színháznak

MARTINE CAROL

új filmjét, a Nathalie-t Christian Jacques rendezte. A sajtó nem a legkedvezőbb hangon nyilatkozik a filmről

A vörös vezér váltságdíja

—5

1 a címe Fernandel új filmjének, amelyben a közkedvelt francia filmszínész egy kocsimosót alakít

Eliszaveta Bagrjana (Bulgária)

Elemek

L isszatartod-e a szélvihart, hogyha felsüvít a bérceken, zúgva fölveri a völgyeket, sűrű port kavar a csűr felett, s míg kocsik ponyvája tépve csüng, és sikong a tornyok érce

fenn,

megkopasztja mind a házakat, földre fekteti a kölykdket szülőföldemen?

Visszatartod-e a Bisztricát, hogyha fölriadt a medre már, hogyha zajló kérge megreped, és a híd gerince félreing, s barmok kajla testét pörgeti a kiömlő, szürke, szennyes ár, rajta ferde háztető kering, és kitépve úsznak kertjeink szülőföldemen?

Visszatartod-e a régi bort, hogyha mérge egyszer forrni kezd, pincék nyirkot fújó rejtekén szétfeszíti az abroncsokat, hol a dongán jel mutatja, hogy milyen színű volt az ó gerezd? és apáink óta őrzi már a lehajló, pőre boltozat szülőföldemen?

Hogy tartanál engem vissza hát, a csavargó, büszke szélroham, a robogva szálló vad vizek és a f ürge bor szabad húgát, kiben érintetlen célokért mindig ólthatatlan vágy fogan, aki tág utakról álmodik, melyek végtelenbe nyúlnak át —■ mondd meg hát, hogyan?

.................................................................................................................................................................................................................................................................................................................■iiitiiiiiHiiiimimminiiiimimtiiiimiiimiimiimiiiiiiiiiiiniiiii....mm.......

JU

HÁSZ GYULA ÖRÖKSÉGE

Három uj Juhász könyv jelent meg a közelmúltban a magyar könyvpiacon. Az egyik szépen kiállított kétkötetes munka a nagy költő örökség címen ösz- szeválogatott prózai írásait tartalmazza, a másodiknak szintén Juhász Gyula a szerzője, Magyar táj, magyar ecsettel cím alatt válogattak bele egy csokorra valót verseiből, a harmadik viszont róla szól, a nagy költőről, Juhász Gyula ifjúsága címmel. A három új könyv is annak a bizonysága, hogy ez az igaz költő, aki szintén az Értől indult el — ez az ér Juhász Gyula esetében Szegednek, vagy ahogyan bajtársa és kortársa, Babits Mihály tisztelte, Porvárosnak hívatik — és végezetül diadalmasan befutott népünk szeretetének nagy és szent óceánjába. Egyszerű, szelíd hangzású neve mind gyakrabban zendül fel mindenütt, ahol magyarul írnak, beszélnek és éreznek. Versei az éter hullámain lebegnek fölöttünk és rezegnek szívünkben, és lassanként egész életműve közkincse lesz kultúránknak, amint sokasodnak munkáinak immár sok ezres példányszámban megjelenő és gyorsan elfogyó kötetei. Kultuszát alkaratlanul még azok is szolgálják, akik avatatlan, vagy rossz szándékú kézzel kotorásznak tragikus életének intimitásai között, vagy ferdítéseikkel, hamisításaikkal. hazugságaikkal akarják sárba

rántani arról a piedesztálról,

amelyre költészete és emberi magatartása tette méltóvá.

Az Örökség, a nagy költő prózájából ad bőséges ízelítőt, két vaskos kötetben. Az első kötet több mint száz cikket és tanulmányt tartalmaz a költő pályájának különböző szakaszaiból, kezdve a diákéveket, egészen az utolsó korszakig, a remete-évekig. A második kötet a tárcák, novellák és riportok könyve. Ebbe került két hosszabb lélegzetű munkája, az Orbán lelke és A tékozló fiú, mindkettő tulajdonképpen élményregény, hőse maga a költő, és ebbe került az a gyönyörű tanulmánya, amelyet lelki testvéréről. Tömörkény Istvánról írt, valamint Szakáll- szárító címen nagyszerű aforizmáinak gyűjteménye is.

Akik alaposabban ismerik Juhász Gyula életművét, régen tudják, hogy prózája minden tekintetben méltó költészetéhez, ha irodalomtörténeti jelentőségét elsősorban lírája határozza is meg. Esztétikusainkra vár a szép feladat, hogy feltárják prózájának klasszikus szépségeit, mert ezek az írások gazdag tárnái a legnemesebb művészig kincseknek. Olyan egyszerűen ir, ahogyan a legnagyobb prózaírók közül is csak igen kevesen. Egyszerűsége abszolút művészet, talán a leginkább Rodin szobraira emlékeztet. Költészete/ a líra legnemesebb eszközeivel érzékelteti szinte páratlan emberségét, igazságszeretetét, sallangmentes magyarságát, for- radalmiságát és mindent betöltő rajongását a művészetek örök szépségei iránt. Ugyanez a lélek nyilatkozik meg prózájában is talán még szélesebb skálával, még harcosabb alakban. Érdeklődéie szinte határtalan. Érzékeny szeizmográfként reagál a világ jelenségeire határokon innen és túl, és minden írásában bíró: ítéletet mond elevenek és holtak, eszmék, téveszmék és koreszmék, szándékok és cselekedetek fölött. Rengeteget írt és bármilyen körültekintő szorgalommal folyik is igen sokszor névtelenül közzétett írásainak felkutatása. a gyűjtemény valószínűleg sohasem lesz teljes, mert írásai, különösen pályája kezdetén, olyan kis vidéki lapocskákban is megjelentek, amelyeknek címére sem emlékezünk már. A huszas évek derekán, amikor visszatekintett pályájára, maga mondta, hogy több mint ötezer vezércikke jelent meg szerte a hazában. Ez az ötezer vezércikk közel ötven vaskos kötetet megtöltene, pedig ez csak egy része prózai írásainak. „írtam mindent — vallja más alkalommal —, amit egy ifjú tudós és költő csak írhat. Vezércikket és tárcát, verset és prózát, fejcikket és riportot, kolumnás tudósítást a havi búcsúról és szakszerű -tanulmányt a latin nyelvtanítás érdekében."

Ez a most közzétett kétkötetes gyűjtemény így csak ízelítő Juhász Gyula prózájából, és mivel a válogatás nem történt elég világosan meghatározott egységes szempontok szerint, talán vázlatnak sem lehet elég hűséges. Mégis érdekes, élvezetes és tanulságos olvasmány. Olyan izgalmas, hogy nem tudja letenni az olvasó, akit valósággal elbűvölnek a beléje zsúfolt szépségek. Merész hasonlattal élve tulajdonképpen kalandregény, de a szó legma- gasztosabb, legeszményibb értelmében, hiszen egy nagy, tisztult lélek kalandjáról ad számot, ha szabad kalandnak nevezni az életet és a gondolatot. Bámulatos a bátorság, amely izzóvá hevíti minden sorát, valamint az a hatalmas kultúra, amelyről minden lapja tanúskodik. Bárhol felüti az ember ezeket a köteteket, klasszikus tömörséggel megfogalmazott, félreérthetetlen, félremagyarázhatatlan igazságot talál bennük.

„Pénzért írok? Bizony nem ingyen!" — írja Perelj, uram, perlőimmel című cikkében, amely válasz volt a kurzusidők szélsőjobboldali alattomos piszkálódásaira. — „Valamikor a szent szegénység fogadalmára készültem egész fiatalon. A fogadalmat nem tettem le, de mindig megtartottam. Éhbérért tanítottam több mint egy évtizeden át isten háta mögött és amikor megrokkantam a ve- sződségben, a magyar állam minden nyugdíj nélkül elengedett. Engem költőnek küldött a földre a végzet... Egy bűnöm van, hogy Petőfi eljövendő országáról álmodom. Hogy szeretem a magyar dolgozókat, hogv szolidaritást vállaltam a munkássággal és a szolidaritást állottam is azóta mindig, az üldözés és szenvedés, a megalázás és bántalmazás nap. jaiban is. Futni hagytak és nem futottam, hanem tovább hirdettem igazaimat. És hirdetni fogom, amíg élek."

Furcsa idők jártak akkortájt ebben az országban, amely fölött az ellenforradalom tér« peszkedett el, megteremtve a maga sötét, hazug és felemás életformáját. „Bizony, ha végignézünk a mai magyar közélet szorongásos és zsibongd- sós piacán — írja 1927-ben — azokon, alkik ma hangadók és tényezők, nem sok örömünk telik e látványban. A jellem és a szellem nagy példáit nemigen találná meg közöttük a* új Plutarchos és az emberméltóság mintáit hasztalan keresné soraikban az új Seneca. Kizökkent az idő és egy demokrácia kezd kialakulni nálunk, amelyben az ember a nagyságos úrnál kezdődik... Itt vannak a kis mussolinik, az idegen fasizmussal kacérkodók, akiknek nincsen semmi gondolatuk, csak a hatalom... És itt vannak a parlamenti kisgazdák, akik az ezerholdas nagyurak árnyékában pipáznak, és azt hiszik, hogy az ország szénája egészen rendben van, mert hiszen ők nyeregben ülnek. És ott vannak hazánknak elbúsultjai, akik abból élnek hogy itt nagy magyar tragédia van, akik jutalékot és osztalá kot kémek a nemzeti fájdalomból és keserűségből, akik a

maguk marhapaprikását és túróscsuszájáit főzik meg a tűzön, amely mindnyájunk lelkét égeti. Soha nem volt olyan mohó és bohó rangkórság és címéhség, mint amilyen mostanában divatozik errefelé... A kegyelmes uraknak egész hatalmas halállégióját lehetne megszerezni itt, ahol méltósá- gos parasztok és nagyságos inasok járnak-kelnek az úrhatnám polgárok seregében. A kultuszminisztériumból hivatalos levelet intéztek a Petőfi Társaság elnökségéhez és a levélben Petőffy-nek szólították a társaságot, mert a közönséges Petőfi valószínűleg derogált a magyar kultúra előkelő intézőinek. De hiszen ezt nem is lehet csodálni, hiszen a Petőfiről elnevezett irodalmi társaságnak egy valóságos kegyelmes úr az elnöke, a tagjai, egy-két kasza-kapakerülő költőtől eltekintve, méltőságos és nagyságos urak és a Társaság boldogtalan lenne, ha legalább egy főherceg nem jelenne meg az ünnepi ülésein..."

Juhász Gyula költészete igen sokáig úgy élt a köztudatbam, mint a pesszimizmus, a melankólia megnyilatkozása. A komolyabb kritika már régen megállapította, hogy hamis ez a beállítás. Éppen olyan hamis, mint Reviczky Gyula esetében volt, akivel különben igen szoros eszmei rokonság kapcsolta össze. Juhász Gyula legszomorúbb versei sem pesszimista versek. Az élet végtelen szeretete izzik úgyszólván valamennyi írásában. Nem a halálnak, az életnek volt a szerelmese. Ugyanez az életszerelem csendül ki sok prózai írásából is. 1925. októberében je-