Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-17 / 194. szám

/ 1958. AUGUSZTUS 17. VASÄRNAP "%Círlap FILMHÍRADÓ A MOSZFILM STÚDIÓ be­mutatja a Leány a gitárral cí­mű vidám, zenés filmkomédiá­ját, amelynek forgatókönyvét az ismert humorista, Laszkin irta SPANYOL—NYUGATNÉ­MET koprodukcióban készítik el May Károly regényének filmváltozatát Rabszolgakara­ván címmel. A film felvételeit Madridban forgatják. ROBERT DARENE Mimi Pinson című filmjének fősze­repét Dany Robin és Raymond Pellegrin játsszák. A film Alf­red de Musset hősnőjéről szól. A MOSZKVAI KÖZPONTI DOKUMENTUMFILM Stúdió Oltsuk el s háború szikráját az Arab-Keleten címmel kü­lön híradót készített, amely felhasználja a külföldi híradók azon jeleneteit is, amelyek be­mutatják a libanoni partra­szállást és az amerikai tankok felsorakozását Beirut utcáin. ALBERT LAMORISSE, a Piros léggBmb című nagysike­rű rövidfilm rendezője Brest- ben színes filmet forgat. Uta­zás egy léggömbön címmel, amelynek több jelenetét heli­kopterről fényképezi. A. DOVZSENKO, a nagy klasszikus szovjet filmek ren­dezőjének utolsó forgatóköny­ve nyomán elkészült a Köl­temény a tengerről című film, amelyet Szolnceva rendezett és egyik főszerepét Borisz Andrejev játssza, JEAN-PAUL SARTRE film­forgatókönyvet írt Freud életé­ről. A filmet a Moulin Rouge kiváló alkotója, John Huston rendezi. JEAN GABIN a kiváló francia filmszínész legújabb filmje a Zűrzavar és éjszaka. Partnere ezúttal a szép Nadja Tiller Elt a Montmartre-en, az Orchampt utca 75/b alatti ház harmadik emeletén egy Dutilleul nevű kitűnő férfiú, akinek megadatott az a külö­nös tehetség, hogy minden baj nélkül át tudott járni a fala­kon. Cinkkert, kis fekete kecs- keszákállat viselt és az Ikta­tásügyi Minisztériumban dol­gozott mint harmadosztályú előadó. Dutilleul éppen negyvenhar­madik évébe lépett, amikor fel­tárult előtte csodálatos ha­talma. Egy este szerény agg­legénylakásának előszobájában rövid villany szolgáltatási za­var lepte meg, néhány pilla­natig a sötétben tapogatódzott, majd, miután újra kigyullad­tak a lámpák, a harmadik emeleti lépcsőfordulón találta magát. Tekintve, hogy Utkása ajtaja belülről volt bezárva, az eset elgondolkoztatta és — nem hallgatva a józan ész in-* telmeire — elhatározta: úgy tér vissza, mint ahogy kijött, vagyis a falon át. Ügy érezte, hogy ez a furcsa tehetség nem felel meg egyéniségének, sőt, egy kissé még bosszantotta is és másnap, szombaton, kihasz­nálva a weeík-endet, felkereste a városnegyed egyik orvosát és előadta esetét. A doktornak módjában volt meggyőződnie, hogy igazat mond. Túlfeszített munkát rendelt, továbbá, hogy vegyen be évente két késhegy­nyivel négyvegyértékű pörge- port. Miután az első adagot be­vette, az orvosságot egy fiók­ba rakta és nem gondolt rá többet. A továbbiakban pedig eszeágában sem volt, hogy másképp lépjen be a lakásá­ba, mint az ajtón keresztül, amelynek zárját annak rendje- módja szerint felkattintotta. Talán megszokott életmódjá­nak megváltoztatása nélkül szállott volna reá a békés öregség, s nem jutott volna kísértésbe, hogy próbára tegye képességeit, ha egy rendkívüli esemény nem zavarja meg egzisztenciáját. Osztályfőnökét, Mouron urat ugyanis váratla­nul áthelyezték s helyére egy bizonyos Lecuyer úr került, aki őt első pillanattól fogva rossz szemmel nézte. Ennek volt köszönhető az is, hogy Du- tilleul-t a lomtár című helyi­ségbe száműzték. De ez még nem, volt elég. Egy szép napon Lecuyer űr, kezében egy leve­let lobogtatva, rontott be ebbe a félhomályos odúba és ezt kiabálta: — írja át ezt a förmed- vényt! Maga szégyent hoz az Marcel Aymé: A FALJÁRÓ osztályomra! Dutilleul tiltako­zott, mire főnöke az arcába vágta a levelet. Ez már sok volt. Dutil­leul ural azonnal megszállta az ihlet. Felemelkedett ülőhelyé­ről és behatolt a falba. A kö­vetkező pillanatban feje már meg is jelent Lecuyer úr iro­dájának falán anélkül, hogy egész testével belépett volna A látvány kétségtelenül hát- borzongató volt. A fej úgy fes­tett a falon, mint valami va­dászzsákmány. Leírhatatlan hatása volt annak, amikor ez a fej megszólalt és azt mondta: — Lecuyer úr, ön egy pi­masz fráter! Lecuyer úr szája tátva ma­radt a borzalomtól, s nem tudta levenni szemét erről a jelenségről. Végül kirántotta magát karosszékéből, kiugrott a folyosóra és beszaladt a lomtárba. Dutilleul, kezében pennával, megszokott helyén ült s békés buzgalomba me­rülve dolgozott. Lecuyer úr né­hány szót hebegett és veríté- ■ikezve tért vissza irodájába. A jelenés aznap huszonhárom- szor ismétlődött. Így ment ez a következő napokban is, míg­nem a második hét elején mentők jöttek Lecuyer úrért és beszállították az elmeklini­kára. Dutilleul úr mégis boldog­talan volt. Valami új és pa­rancsoló vágy berzenkedett benne, hogy nyakra-főre átjár­jon a falaikon. Persze, könnyű volt kielégülést találnia, pél­dául odahaza, s ezt egyébként nem is mulasztotta el. Ámde a ragyogó képességekkel meg­áldott ember nem bírja sokáig megállni, hogy csupán másod­rendű területen gyakorolja te­hetségét. Jobb híján végülis közönséges bűncselekményekre adta magát. Legelőször egy jobbparti hi­telintézetben követett el be­törést. Miután átkelt vagy tu­catnyi tűzfalon és válaszfalon, behatolt különböző páncélszek­rényekbe, teletömte zsebeit bankjegyekkel, távozása előtt vörös krétával, cikomyás alá­írással jelezte, hogy a Ikis tol- vajlást Mumus követte el. Kacskaringós kézjegyét más­nap minden újság közölte és egy hét múlva a Mumus név rendkívüli hírnévre tett szert. A közönség fenntartás nélkül a szédületes betörővel rokon­szenvezett, aki oly pompásan packázott a rendőrséggel. Min­den áldott éjjel magára hívta a figyelmet valamilyen újabb hőstettel, amelyet vagy egy bank vagy egy ékszerüzlet, il­letve egy dúsgazdag magán- személy rovására követett el. A híres Burdigala gyémánt el­lopása és a zálogházban elkö­vetett betörés után a tömegek lelkesedése tébolyító lett. Ezen­közben Dutilleul, bár Párizs egyik leggazdagabb embere lett belőle, változatlanul pon­tosan bejárt a hivatalába. Reg­gelente az Iktatásügyi Minisz­tériumban abban lelte örömét, hogy meghallgatta, miképp kommentálják 'kartársai az előző este végbevitt hőstetteit. Egy napon azután az őt övező rokonszenv annyira elbizako- dottá tette, hogy úgy érezte: tovább már nem őrizheti meg titkát és szerény hangon meg­szólalt: „Tetszenek tudni, a Mumus én vagyok.” Dutilleul vallomását óriási, véget nem érő hahota fogadta és gúny­ból elkeresztelték Mumusnak, Néhány nappal k6aőbb Mumust egy éjszakai őrjárat nyakon csípte a rue de la Paix egyik ékszerüzletében. Minden jel arra vall azonban, hogy szánt szándékkal kereste a le­tartóztatást, méghozzá 'kizáró­lag avégett, hogy rápirítson kollegáira, kiknek hitetlensége vérig sértette. Ezek bizony ala­posan meglepődtek, amikor a másnapi lapok első oldalán megpillantották Dutilleul fény­képét. Amikor Dutilleult bevezet­ték a Santé helyiségeibe, úgy érezte, a sors különös kegye kényezteti. A tmstag falak va­lósággal gyönyörűséggel töltöt­ték él. A porkolábok már be­börtönzése másnapján megdöb- benten fedezték fel. hogy sze­get vett a cella falába és rá­akasztotta a fogházigazgató aranyóráját. Az órát ugyan visszaadták tulajdonosának, de másnap megint Mumus pár­nája alatt találták meg. mel­lette a „Három testőr” első kötetével, amelyet az igazgató könyvtárából kölcsönzött. A Santé személyzete alig állt a lábán a- fáradtságtól. Ezenkí­vül a foglárok panaszkodtak, hogy hátsó felüket ismeretlen eredetű rúgások érték. Ügy látszott, hogy a falnak már nem annyira füle, mint lába van. Egy hete tartott Mumus fogsága, amikor a Santé igaz­gatója reggel hivatalába lépve a 'következő levelet találta író­asztalán: „Igazgató úr! F. hó 17-i be­szélgetésünkre hivatkozva, és emlékeztetve a múlt év má­jus 15-i általános utasítások­ra, van szerencsém tudatni Önnel, hogy éppen most fe­jeztem be a ,Három testőr’ harmadik kötetének olvasását és tervbe vettem, hogy ma éjszaka tizenegy óra huszon­öt és tizenegy óra harmincöt között megszököm. Maradtam igazgató úrnak alázatos szol­gája, kiváló tisztelettel: Mu­mus.” Noha szigorú óvintézkedé­seket foganatosítottak ezen az éjszakán, Dutilleul tizenegy óra harminckor mégis meg­szökött. Másnap már min­denki tudta a hírt, amely óriási lelkesedést váltott ki. Szökése után azonban három nappal letartóztatták a rue Caulaincourt-i „Álom” kávé­házban, amint éppen fröccsöt ivott barátai társaságában. Ismét a Santéba vitték és be­zárták, háromszoros lakattal, a börtön egyik sötétzárkájá­ba. De Mumus még aznap es­te megszökött és elment, hogy az igazgató lakásának ven­dégszobájában töltse az éjsza­kái. Másnap reggel csengetett a cselédnek a reggeliért és hagytaj hogy a kivonult fog­lárok ágyban, párnák leözt csípjék el, A felbőszült igaz­gató őrszemet állított a töm- löc ajtaja elé és száraz ke­nyérre fogta. Déltájt a fogoly átment egy szomszéd vendég­lőbe ebédelni, megitta feketé­jét és felhívta telefonon az igazgatót: — Halló! Igazgató úr ké­rem, igazán bocsánatért ese­dezem, de az imént, amidőn kijöttem, elfelejtettem ma­gamhoz venni a pénztárcáját, úgyhogy most itt állok meg­fürödve a vendéglőben. Len­ne szíves átküldeni valakit, hogy kifizesse a számlámat? Aj: igazgató személyesen sietett oda és olyan dühbe gurult, hogy fenyegetőzni és szitkozódni kezdett. Az ön­érzetében megsebzett Dutil­leul még az éjjel megszökött és többé vissza sem tért. Ez­úttal óvatosságból lenyírta kecskeszakállát és láncon ló­gó cvikkerét teknőckeretes szemüveggel cserélte fel. Ke­véssel később beleszeretett egy szőke szépségbe, akit fél­tékeny férje mindig bezárt a lakásba, mégpedig úgy, hogy a kulcsot kétszer is megfordí­totta a zárban, becsukta a 'spalettákat és le is lakatolta. Minden este tíztől reggel négyig hagyta magára asszo- nyát. Mindezek a körülmények nagyon is ingerlőleg hatot* tak Dutilleulra. Egy este meg­várta, amíg a féltékeny férj kívülről rázárja a kaput asz- szonyára s azután nagyot len­dülve, futólépésben hatolt be a falba és futott egészen ad­dig, amíg a szép rabnő szo­bájába nem jutott. Az mámo­rosán fogadta és sokáig vol­tak így együtt, egymás kar­jaiban. Másnap Dutilleulnak fájt a feje. Sebaj, gondolta magában és fejfájás elleni csillapító po­rokat keresett éjjeli szekré­nyében. Talált is valami po­rokat, amikből szép mennyi­séget bevett. Következő alkalommal, amikor a falba hatolt, a de­rekán és a vállán szokatlan dörzsölést érzett. Miután si­került belevájnia magát a falba, észrevette, hogy már item halad előre és ekkor ré­mülten döbbent rá az igaz­ságra. Eszébe jutott, hogy azok a porok, amelyeket fej­fájásakor bevett, nem fejfá­jás elleni orvosságok, hanem a doktor által előző évben rendelt négyvegyértékű pör- gepor. A történet vége következik: Dutilleul belerögződött a fal belsejébe. Még ma is ott van, 'beágyazva a kőbe. Az éjszakai járólcelők, akik lefelé ballagnak a rue Nor- vins-en, amikor Párizs zaja már elült, fojtott hangot hal­lanak. Azt hiszik, hogy a montmartrei domb körül su­hogó szél panasza szól. Pedig Dutilleul Mumus siránkozik pályafutásának dicstelen vége és kurta szerelmi kalandjai fölött. mHttitftuyiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiifKftiiiHiiiMffiiitiiiitiiitiiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiffiiiitiiiuiiinMiHiifiiiiiitiiitiiKimiiiiittiiiiiiiiifmiiiiiaiMiiiitiiiiiimntiifiMtiiiiiffiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHifiiiiifiiiiifiiiiiiiiifn1 itfiuiiiiiiiiiiiiiiMiiiiii;MMiii>iiiiiiiiiiiiiujiiiiiiiimMiiiiiimuiiimiiuiiiitiiiittiuiiiiiiini(uimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiumiimMuiimiHiiiiimiiiumiiiimiiiiMiimimmiitiiii lent meg Don Carlos spanyol infáns címmel kisebb tanulmá­nya. Ebben így ír: „... Schil­ler Don Carlosában van egy mondat, amely túl politikán, túl tragédián, túl histórián és túl mindenen, az élet legmé­lyebb, fájdalmasan szép és erős igenlését hirdeti nekünk: Az élet mégis oly szép, 6 ki­rályné! Igen, az élet mégis oly szép — teszi hozzá Juhász Gyula. — Hiába van reakció, börtön, szenvedés, nyomor, go­noszság, butaság, kín és halál, az élet mégis oly szép.” Legnagyobb szerelme az em­ber volt. Gyűlölt mindent, ami válaszfalat emelt ember és em­ber közé, de szívébe zárta mindazt, ami közelebb hozta az embert az emberhez. A hu­szas években, amikor tombolt az ellenforradalmi reakció Ma­gyarországon, s üldözött vad volt a haladó gondolat, a szer­vezett munkásság különböző fedőszervek mögött készült a jövendőre és harcolt a reakció ellen. Egyik ilyen fedőszerve az eszperantó-mozgalom volt A szegedi munkásotthonban 1925-ben eszperantó kiállítást rendezett a munkásság. Ebből az alkalomból írta Juhász Gyula a Remény című vezér­cikkét. Márványra kívánkozó mondatokat és gondolatokat olvasunk benne. „Egy kis szel­lemi kápolnában voltam teg­nap délelőtt, embertiszteleten. Mert van ám ilyen is és lesz még úgy, hogy az ember nem fogja többé farkasát látni az emberben, akit el kell törölni a föld színéről, hanem testvé­rét, akit magához kell ölelnie. Az ötágú zöld csillag, a jóre­ménység szimbóluma világít szelíden és biztatóan minden sarokban. Es nyílt, derűs te­kintetek, amelyek szeretettel simogatják a dolgokat. Mun­kásarcok. Testvéreim... Sokan látogatták a humanitás e kis kápolnáját, a béke és barátság e szűk, szegedi szentélyét, de nem élegen. A gyűlölet kufá- rait és kofáit is szerettem vol­na látni itt. Tanultak volna egy kis kultúrát, szolidaritást, emberséget! Nagyon rájuk fér­ne bizony." Bárhol ütjük fei ezt a köny­vet meglepő gazdagságokra bukkanunk benne mindenütt. Gyönyörű - mondataiból a nyelvnek olyan csodálatos virtuóza szól hozzánk, amilyen nem sok volt a magyar litera- túrában. A legsúlyosabb mon­danivaló is a legkönnyedébb nyelvezeten simu] a lelkűnk­höz. Minden mondatának van mondanivalója. Minden írása külön-Jíülön is tökéletesen ke­rek, befejezett remekmű. Ne­héz idézni belőlük részleteket, mert idézőjelbe kívánkozik az egész. A gondosan kiállított kiadás­hoz Péter László, a szegedi egyetem irodalomtörténeti in­tézetében működő Juhász Gyula Munkaközösség agilis tagja írt figyelemreméltó be­vezető tanulmányt Juhász Gyula prózájáról, valamint magyarázó jegyzetekkel is ő látta el a munkát. Kár, hogy egyik-másik magyarázata nem tanúskodik elegendő gondos­ságról. Néhány hibásan közölt adat, helytelenül írt név, eltor­zított esemény csökkenti ezeknek a jegyzeteknek iroda­lomtörténeti hitelét. Pedig va­lamivel több gondossággal könnyen el lehetett volna ke­rülni ezeket a bántó hibákat. Tudomásunk szerint a szege­di egyetem irodalomtörténeti intézetében dolgozó munkakö­zösség most készíti elő Juhász Gyula összes műveinek kriti­kai kiadását. Ha ez a nagy ér­deklődéssel várt munka rövi­desen valóban megjelenik, joggal vethető fel a kérdés, hogy volt-e szükség az Örök­ségben összeválogatott prózai munkák kiadására. Hiszen ezek minden bizonnyal megta­lálhatók lesznek a költő összes művei között is. A kiadónak gondolnia kellett volna arra, hogy az Örökség kiadásával esetleg csökkenti a teljes ki­adás kelendőségét. A nyomdász és a könyvkötő gondos munkájával készült az a rendkívül ízléses parányi könyvecske, amely Magyar táj, magyar ecsettel gyűjtő­cím alatt nyújt át az olvasó­nak egy csokorra valót Juhász Gyula talán legszebb versei­ből. Ismerősök ezek a versek akkor is, ha egyik másik rímet most először muzsikálnak az olvasó leikébe, és ismerős a táj, amely a költő lelkén tűk. röződik vissza: a falusi lako­dalomban brummogó bőgő: a poros falun átballagó tehén- csorda; a ház előtt üldögéló öreg gazda, aki fölött bíbor; sző a nap a lila fellegekbe; a Tápai Krisztus, amely magas keresztjéről a munkából ha­zaballagó falusiakat nézi, az ősj népet, amely az ősi föld zsellére csak; a kisváros por­tengeréből fölmagasodó Kos- suth-szobor, amint áll fölötte minden változásnak és az évek adnak patinát neki; a bánatos és barna asztagok mint kallód­ra áznak a novemberi csönd ölén; a vén ég alatt gunnyasz- tó jegenye; a babona, bánat, borok és botorság, amint ösz- szekapnak a zúgó kocsmában az átkokkal és nótákkal és döngetik a temetőkaput; Bu­dapest, a bús Babilon, amely­ben gőgös szegények, árva ma­gyarok sorvadnak, a munkás és szenvedő nép, egyetlen és végső szerelme a költőnek, anyja és gyermeke: a Tisza és Szeged, fölötte a felhős tavasz­éggel és az örökélet csillagá­val; a magyar középkor es benne a lágy tavaszi szél, amint jobbágyokat himbái a faágon; Berzsenyi, akinek dön- gő lépte mély homokba fúl; a bús víz holt ága mellett komo­ran guggoló fűzfák... Maűyar táj: így lát mélán egy magyar szem. Juhász Gyula piciny le­gényke korában festő akart lenni. Színekről, vonalakról és formákról álmodozott a Tisza partján. Ezek a színek, vona­lak és formák élnek és ragyog­nak költészetében, olyan káp­ráztató gazdagsággal, hogy a legdúsabb képtár anyaga is ki­telne belőlük. Szép és szerencsés gondolat volt ez a versbokréta, csak az a kár, hogy beletévedt néhány nem belevaló vers is. így a Fructidor, amely a francia fm- radalmi versek sorozatának egyik legszebb szonettje, de magyar táj-vonatkozást a leg­nagyobb erőfeszítéssel sem ta­lálni benne, a Meunier, amely a nagy francia művész alak­ját idézi, vagy pedig Shakes­peare estéje, bár a táj. ame­lyet Juhász Gyula költői ecset­je fest mögéje halódó határá­val, dérütötte holdjával, ds- noló szelével lehetne magyar táj is. de ebben a versben mégis csak a brit szelleanóriás hanyatló életének angol hát­tere. Nem került volna külö­nösebb fáradságba ezeknek a nem ebbe a csoportba való verseknek a pótlása, hiszen olyan gazdag és változatos anyag áll a válogatók rendel­kezésére. így például igen- tgen a csokorba illett volna » Váci szeptember című gyönyö­rű szonettje is. A válogatás tehát kissé fe­lületesen történt, de azért a Móra Ferenc Könyvkiadó ízlé­ses könyvecskéje mégis nagyon kedves ajándék a Juhász-ra­jongók számára: Minden érdekes és minden fontos, ami a nagy költő sze­mélyével és életével kapcsola­tos. A szülők, akiknek szerel­mes csókja ajándékozta népé­nek, a környezet, amelyben eszmélni kezdett; a ház, amelynek ablakaiból először lesett ki a nagyvilágba; a paj­tások, akikkel rabló-pandúrt játszott az Ipar utcában; a Ti­sza szőke vize, amely olyan sejtelmesen tükrözi vissza a íöléje boruló eget és a fűzfa­lombokat; a város, amely olyan meghitten és mégis olyan idegenül ölelte körül, az első könyvek, amelyekbe bele- csudálkozott képzelete; az is­kola, a tanítók, a rokonok, az annyira vonzó és titokzatos kislányok, akiktől mind kapott valami útra valót; aztán a ha­lál, amely olyan korán elra­gadta mellőle kishúgát és komolylelkű édesapját; később a rideg kolostor Vácott, ahon­nan menekülni kellett, mert már felgyulladt lelkében a művészetek örök szépségeinek máglyája. Egy nagy költő életregényé­nek a legtöbbször ez az első szakasza a legdöntőbb: a lélek­formáló gyermekkor. Ur György kis könyvecskéjében arra a kényes és nehéz fel­adatra vállalkozott, hogy Ju­hász Gyula gyermekkorát ele. veníti fel. Jó szándékkal és lel­kesedéssel fogott a munkához. Talán nem is regényt akart komponálni, még kevésbé iro­dalomtörténeti igényű életraj­zot, talán nem is volt más cél­ja, mint az, hogy riporteri hű­séggel vetítse az olvasó elé a költő gyermekkorát, és hang­súlyt adjon néhány olyan mo­mentumnak, amely döntő sze­rephez jutott a későbbi évek­ben, az alkotások és a küzdel­mek korszakában. Elöljáróban a szülővárost vázolta föl, Sze­gedet, amely akkor szenvedte el történelme legpusztítóbb tragédiáját, az 1879-es árvizet, amikor Juhász Illés fiatal pos­tatiszt és Kálló Matild ifjú szívében csírázni kezdett a sze­relem. Aztán végigkíséri a ko­molyszemű fiúcskát a bölcső­től egészen a piaristák öreg gimnáziumának kapujáig, amelyen — kezében a friss érettségi bizonyítvánnyal — kilép, hogy elinduljon a maga végzetszerü útján a szenvedé­sek, harcok, megcsúfoltatások és megaláztatások, az álmok, vágyak, szerelmek, csalódások, diadalok és bukások felé, a halhatatlanságba. A kis könyv kompozíciója talán nem elégíti kj a maga­sabb fokú művészi igényeket, egyik-másik adatával talán vét is az életrajzi pontosság és hű­ség elve ellen, de jó néhány oldala komoly, megelevenítő erővel hat és őszinte áhítatá­val mindvégig lelkesen szol­gálja a nagy költő kultuszát Magyar László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom