Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-13 / 190. szám

1#58. AUGUSZTUS 13. SZERDA ^sClrlap Érdemes volt küzdeni! Jubileumi ünnepség a tízesztendős szentmártonkátai Dózsa Tsz-ben Szombaton egész nap pihen­tek a szerszámok a szentmár­tonkátai Dózsa Termelőszövet­kezetben. Pihentek a fényes- szőrű lovak az istállóban, egyikre sem raktak hámot, traktor sem pöfögött, lármá­zott a földeken. Szünetelt a munka, csupán az asszonyok dolgoztak az ünnepi ebéd el­készítésén. Mert nagy ünnepet' ült a tagság: a tsz tízesztendős születésnapját. Tíz nincstelen szegényember alapította a szövetkezetét 1948- ban. Közülük ma is csoporttag öt. Ha valakinek, úgy nekik Igazán ünnep volt ez a nap, augusztus 9-e. Hatvannégy holdon kezdték a közös gazdálkodást, de a kö­vetkező esztendőben már 200 holdnál is nagj'obb volt a bir­tok és egymásután léptek be azok az újgazdák, akik a szo­cialista gazdálkodásban látták a jövő útját. Közben bánattal, viharral, dicsőséggel és igaz­ságtalansággal teli esztendők tűntek el az idő sodrában, de az alapító tagok s az első évek harcosai maradtak az őrhelyen. Nem váltak hűtlenné a való­ban magukválasztotta úthoz. Sokan mások is megfordul­tak itt, különösképp 1951—53- ban, amikor, valljuk be, sok­szor nem annyira a meggyőzés, hanem a kényszer vitte az em­bereket erre az "útra. Ott is hagyták legelső alkalommal, Visszaveszik az üzletek a pilseni sörösüvegeket is A pilseni sörösüvegeket eddig nem vették vissza az üzletek és a sör árához hozzá volt szá­mítva az üveg ára is. A Bel­kereskedelmi Minisztérium most utasítást adott ki, amely­ben külön megállapítják a sör árát és az üvegbetét összegét, ezentúl a boltok kötelesek visz- szavenni az üvegeket. A 0,65 literes pilseni világos sör bolti ára 8.50 forint, az üvegbetét pedig 2.50 forint. Az utasítás szerint az új ár, illetve a be tétdíj megállapítás augusztus 15-től érvényes. Nem félnek már az öregkoriól. Ebben az évben kapták meg a termelőszövetkezeti nyugdijat gyilkosságtól, hogv feloszlatás­ra kényszerítsék a csoportot. Itt ölték meg Bene Mihályt, az öreg kommunistát, aki szin­tén az egyik alapító tag volt. Érdemes volt kitartani. Pom­pásan vezetett, jól jövedelme­ző gazdaság lett 10 év alatt a Dózsa. Az állami kölcsönöket jóformán mind kifizették, most már évrő évre jobban áll­nak -anyagilag. A7. idén havon­ta 12 forint előleget osztanak már munkaegységenkint, s így rendszeres pénzjövedelemhez jut a tagság. Zárszámadáskor előreláthatólag 46 forint jut egy-egy munkaegységre. Szép jövedelem ez, ha hozzászámít­juk a háztáji gazdaságét is. Di­* ró­£ ' ; Ünnepi röpgyűléssel kezdődött a szombati nap mihelyt tehették, s ha a tsz-ről esett szó, csak legyintettek: ligy sem tud az soha zöldágra vergődni. Hanem akik hűségesen ki­tartottak, azoknak más a véle­ményük. Azt mondja Szabó János, aki az elsők között lett szövetkezeti tag, azt mondja Palkó János bácsi, Dilik József és sorban a többiek: érdemes volt küzdeni, érdemes volt ki­tartani. Nagy-nagy akaraterővel, hittei kellett hinniök ezeknek az embereknek a szocialista mezőgazdaság útjában, hogy bírták a kitartást, annyi meg­próbáltatáson át. Sokszor csak a remény éltette őket, hogy lesz e7 még másképp is, majd csak gyümölcsözni 'kezd egy­szer a munkájuk. Nem züllött szét a szövetkezet 1956 októ­bere után sem, pedig az ellen- forradalmárok nem riadtak Vissza sem fenyegetéstől, sem lik. Józsefnek az a véleménye: nem cserélne két Pestre .iáró munkással se. Többet is keres azoknál, meg itthon van a csa­ládjával, nem zavarja minden hajnalban a vonathoz az éb­resztő óvzt. De egyre többen gondolkodnak úgy, mint ő. Az utóbbi évben jócskán megsza-' porodott a tsz-toen a fiatalok száma. Végig kellett csak nézni szombaton az ünneplőibe öltö­zött vidám embereken, s bár­ki láthatta, nem megy rosszul a soruk a Dózsa Tsz tagjainak. Sötét­kékben, feketében, fehéringe- sen, itt-ott nyakkendosen a férfiak, a legdivatosabb pöty- työs szoknyában, fehér szan­dálban, selyem ruhákban pom­páztak a lányok, asszonyok, s járták a táncot a széles tanya­udvaron. Ha kenyérgondokkal küzdenének most is, bizony nem telne nekik ilyen szép ru­hákra. De hát hol vannak már azok a kenyérnélküli aratások! Aligha van olyan család közöttük, ahol ne volna a kamrában sza­lonna még most is. Hanem mindjárt ott kellett volna kez­denünk, hagy az idén nem is arattak a tagok. Nagyüzemi gazdaság a Dózsa, nem csupán a nevében, hanem a valóság­ban is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy 19 nap alatt befejezték az aratást, cséplést és tarlóhántást. Kilencvenhat százalékban gépesítették ezt a nehéz munkát, jóformán teljes egészében gépállomás végezte el helyettük. Meg is köszönték illendően a gépállomás segít­ségét, s a meghívott vendégek között velük együtt ünnepelt a gépállomás igazgatója, meg Vass János kombájnos, aki 280 hold gabonát aratott le egy­maga a termelőszövetkezet tábláin. A lövőben még jobban számításba veszik a gépek se­gítségét, hiszen az a helyes célkitűzés: minél kevesebb emberi erővel minél többet termelni. Tíz esztendő alatt lerakták a Dózsa Termelőszövetkezet­ben a nagyüzemi gazdálkodás alapjait a szentmártonkátai szegényparasztok. Becsülettel dolgoztak. Az elkövetkező újabb tíz esztendőben iköny- nyebb lesz már ez az út, ha akadnak is göröngyök rajta, mert már valamennyien meg­győződtek róla: övék a jöven­dő. Szöveg: Szebelkó Erzsébet Kép: Gábor Viktor Asszony nyerte a Wartburgot A lottó legutóbbi jutalom- sorsolásának harmadik főnye­reménye — a Wartburg sze­mélygépkocsi — mint a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóság néhány nappal ezelőtt közölte, vidékre került. Ifjú Prinóczy Ferencné az újdonsült autótu­lajdonos, aki a Baranya me­gyei Károly majorból postán küldte be nyertes szelvényét az igazgatóságra. A két lakás nyertese — bár valószínűleg mindkettő buda­pesti fogadó — még nem je­lentkezett. I j mezőgazdasági gépekkel kísérleteznek A Mezőgép Kísérleti Inté­zet munkatársai új mezőgaz­dasági gépekkel végeznek kí­sérleteket, ezenkívül külön­böző műszaki eljárások beve­zetésével tökéletesítik meglévő gépeket. A dolgozó parasztság mun­kájának megkönnyítését szol­gálja az aprómag cséplőgép, amelynek most készítették el a prototípusát. Elkészült az egysoros kukorica-betakarí­tógép is, amely Zetorra sze­relhető. Az új géptípust az őszi kukoricabetakarításnál próbálják ki. Kertészetek­ben, termelőszövetkezetekben hasznosnak ígérkezik a „tör­pe 7” típusú hétlóerös trak­tor, amelyhez szállítókocsit is szerkesztettek. A traktorhoz ekét, fűkaszát és kultiyátort lehet csatolni, ezenkívül al­kalmazni lehet talajmarónak is. Újszerű konstrukció a magszárítógép, amellyel 5—6 százalékkal tudják csökkente­ni a magvak nedvességét. Kisteljesítményű motorral új típusú szecskavágót is szer­kesztettek. 25 évvel ezelőtt nagy „szen­zációja’“ volt a kis Tököl köz­ségnek: felépült és megkezdte üzemét a malom. Szép modern üzem volt annakidején, remek lisztet őrölt a környék népé­nek gabonájából, ió híre gyor­san elter jedt a határban és las­sanként odaszoktak a távolabbi tanyák parasztjai is. A tököli malom győzte a folyton sza­porodó munkát, közel 150 má­zsás kapacitással épült és igye­kezett lépést tartani a techni­ka fejlődésével is. Tököl a ma­lomnak köszönheti, hogy vil­lanyvilágításihoz jutott még ab­ban az időben, amikor az elekt­romos energia áldásait úgy­szólván csak a nagyobb váro­sok élvezhették. A malmos ugyanis — persze saját jólfel- fogott érdekében — maga ve­zettette be az áramot a faluba. Az üzemek államosítása al­kalmával a tököli malom a Pest megyei Malomipari Vál­lalat birtokába került és azóta ennek egvik üzemeként dolgoz, ta fel a község és a környék gabonatermését. Néhány hó­nappal ezelőtt meglepetéssel értesült a falu népe arról, hogy a Malomipari Vállalat elhatá­rozta a tököli malom „leállítá­sát“’, mert az szerinte korsze­rűtlen berendezésével felesle­gessé válik, amint felépül a szomszédos Szigetszentmiklós- ra tervezett új: modem „Tan­malom.’“ Tököl lakossága azonnal szervezkedni kezdett az öreg malom megvédésére. — A község, népe hallani sem akar arról — mondja most Pesuth Ambrus, a közsé­gi tanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke —, hogy lesze­relték ezt a kifogástalanul mű- . , ködő malmot. Ha leszerelnék mar | és lebontanák, arra kényszerí­tenek Tököl lakosságát, hogy a Szigetszentmiklóson épülő új malomba szállítsa át gabo­náját, holott, eddig a szentmik- lósiak is a tököli malomban őröltettek. Tököl lakosságának az az álláspontja, hogy ha a Pest megyei Malomipari Vál­lalat nem akarja fenntartani a tököli malmot, adja át a köz- ségnek, amely örömmel vál­lalkozik fenntartására. Érdeklődtünk 3 tököli ma­lom ügyében a Pest megyei Malomipari Vállalatnál, ahol Illyés Sándor igazgató a kö­vetkezőket mondotta: — Arról nincsen szó és nem is volt, hogy a régi tököli mal­mot, amelynek berendezése korszerűtlenné vált, leszerel­jük és lebontsuk, csupán azt határoztuk el, hogy a Sziget­szentmiklóson épített új hatal­mas malom üzembehelyezése után darálómalommá alakít­juk át és csereteleppel egé­szítjük ki. A szigetszentmiklósi malom építése közel 1 millió forintos költséggel már befeje­ződött, rövidesen, valószínűleg augusztus 20-án, már üzembe is helyezzük, és akkor a tököli malom üzemének fenntartása a régi keretek között valóban feleslegessé válik. A tököliek érdekeit a megoldás, amely szervesen beletartozik a ma­gyar ipar 15 éves távlati ter­vébe, egyáltalán nem sérti, hi­szen a teljesen korszerű fel­szereléssel ellátott szentmiklósi malom a legjobb minőségű lisztté dolgozza fel a tököliek gabonáját is. Népgazdaságunk érdekeivel sem egyeztethető össze az, hogy akár a malom­ipari vállalat, akár a Tököl község fenntartsa az elavult és deficittel dolgozó tököli ma­lom üzemét. KRESZ-verseny a megyében A közlekedési fegyelem to­vábbi megszilárdítása érdeké­ben a Pest megyei Rendőrfő kapitányság közrendvédelmi és közlekedésrendészeti osztálya szeptember hó folyamán gép járművezetők részére érdekes KRESZ-versenyt rendez a me­gye két városában. Szeptember 7-én Vác bel­területén a megye északi ré­szén dolgozó gépkocsivezetők részére rendezik a versenyt, ahol részt vehetnek a szobi, váci, aszódi, budai és gödöllői járások. A verseny a város bel­területén folyik, az indulás és a cél helye Vác, Március 15 tér, tanácsház. A verseny kezdeté­nek időpontja reggel 8 óra. A megye déli részének ver­senyét Cegléden rendezik, ame­lyen a nagykátai, monori, ceg­lédi, dabasi, ráckevei járások és Nagykőrös város gépjármű- vezetői vehetnek részt. A ver­seny ideje szeptember 14-én reggel 8 óra, az indulás és cél helye Cegléd, Fő tér, rendőr­kapitányság. A versenyen von­tató kivételével mindenfajta gépjármű részt vehet. A megye helyezést elért gép­kocsivezetői a verseny végez­tével értékes jutalmakban, va­lamint oklevélbeli elismerés­ben részesülnek. Éb Szeretettel babusgatják a szövetkezet lányai a legifjabb tsz-tagot: Dilik Erzsikét I Ml milyen pontosan eligazodik a számomra érthetetlen jelzések között az öreg vasutas. Nem beszél feleslegesen. — Köszönöm, vettem — mondja a telefonba, aztán ír valamit a naplóba. Odamegy a harang jelzőhöz, megforgatja. Kezébe veszi a vörös zászlót, indul leengedni a sorompót. Vonat érkezik. Immár a har­madik rövid beszélgetésünk alatt. Amikor visszajön, mondom neki: — Nem valami könnyű itt a szolgálat. Mosolyogva válaszol. — Ez még semmi. Tizenkét órát szolgálunk. Egy szolgálat alatt 35—40 vonatot kell fo­gadnunk, de — főleg vasár­nap — 56 vonatom is volt már. így mondja: „vonatom". De mondhatná azt is, az én állo­másom, vasutam. Mert két szolgálattevő társával együtt úgy rendben tartanak min­dent, mint a saját házuk táját. Ha arrafelé utaznak, nézzenek csak ki az ablakon. Érdemes. De hallgassuk csak tovább Jó­zsi bácsit. Vajon mit válaszol a 'következő kérdésre: — Mit szokott csinálni a szolgálat után? — A kertben dolgozgatok, meg segítek a feleségemnek a háztartásban. Aztán kisvártatva: — Nem lehet erősebb mun­kát végezni, mert a szabadidő a pihenésre való. Ide nem le­het fáradtan jönni, mert egy pillanat alatt meglehet a baj. Első a szolgálat. js-érdezzük meg, hisz sok éve 1> szolgál már a vasútnál, volt-e balesete Magabiztosan válaszol: — Az én hibámból még egy sem. Volt három gépkocsibal­esetem, de mindhárom a veze­tők hibájából. — Mostanában? — Nem. Régebben. Amióta szigorúbban fogják a gépkocsi- vezetőket, azóta nem fordult elő baleset. Pedig a forgalom nem kisebb, mint azelőtt. Ha baleset nem is, de az idős vasutas életében nyilván­valóan sok olyan esemény történt, amire sokáig vissza­emlékszik. Józsi bácsi akkor is „nem”-mel válaszol, ami­kor erről kérdezzük. Azaz­hogy mégis? Hosszú beszélgetés során derült ki; gyakran az ő lélek­jelenlétén és határozottságán múlott, hogy nem történt sú­lyos baleset, vagy szerencsét­lenség. ö erről csak így beszél: — Előfordul, hogy nem ég a mozdony első lámpája. Meg­állítom. Egyszer egy gyorsvo­natot állítottam meg ilyenért. Néha beszorul valamelyik ko­csi féktuskója, csúszik a ke­rék. Előfordul, hogy magasan megrakott. teherkocsikon meg­csúszik a rakomány, a vona­tot meg kell állítani, akár tet­szik a vonatszemélyzetnek, akár nem. Ilyen egyszerűen mondja mindezt, mint a világ legter­mészetesebb dolgát. Annak is veszi. Pedig ha története­sen csak egyszer is félrené­De zett volna egy rendellenesség láttán, talán százak élete ke­rült volna veszélybe. e Józsi bácsi nemcsak a vasúti berendezésre, a biztonságos közlekedésre vi­gyáz, harcol az utasok érde­kében is. — Padok kellenének, hogy le tudjanak ülni az utasok. Szükség volna egy kis pogy- gyászraktárra, mert most a szabadban tároljuk az árut — sorolja Nem ismerek rá, annyira indulatba jön. Mérges, mert évek óta nem cserélik ki ré­gi, rossz bélyegzőjüket. Ha­ragos, mert nehezen megszer­zett személyi díjszabását el­vitte egy főfelügyelő és egy ér­téktelent küldött helyette. Bosszantja, hogy nem küldik meg nekik az új rendeleteket. — Legalább kéthónapon- ként oktatnának ki bennün­ket, hogy jól kiszolgálhassuk az utast — zsörtölődik. Megmutatja a másfél má­zsás kétkerekű „áruszállító kocsit”. — Ki tudja ezt állandóan tologatni? — kérdezi, majd legyintve folytatja. — Akik ide jönnek, mind­mind megígérnek mindent. Aztán marad úgy, ahogyan volt. Úgy mutatjuk be az olvasó­nak Szarka Józsi bácsit, ahogy megismertük, hisz erényeivel, panaszaival együtt olyan ő, mint ezer és ezer társa szerte az országban. Gondoljon rá­juk is, a „bakterokra” az utas, de a vezetőség is. — farkas — I r'jffV kezdődött ismeretsége 1 U a vasúttal, hogy 14 éves | korában, amikor mint „gazoló- | fiú” kezdte a szakmát, elütötte | a vonat. Nem önhibájából -tör- | tént a szerencsétlenség. Mi | következhetett ezután? Termé- | szetszerűleg az, hogy ez a fiú | otthagyja a vasutat és felc.se- ! rélje szakmáját egy kevésbé 1 veszélyessel. | ö nem így cselekedett. Sőt | most, 56 éves korában is így | beszél Szarka Józsi bácsi, a | budatétényi megállóhely so- ! rompóőre és jegykiadója: | — Igaz, hogy közel van már | nyugdíjkorhatárom ideje, de | ha csak egészségem engedi. í továbbra is megmaradok a | szolgálatban. A vasút nélkül | megölne az unalom. | Apja is vasutas volt. Józsi I bácsi nem akarta apja mester- | ségét folytatni. Tanulni szere- ! tett volna, de nem engedték. | Így korholták: | — Miért akarsz többet tudni, 1 mint az apád? | — Akkor megfogadtam, | hogy lia lesznek gyermekeim, | minden tőlem telhetőt meg- | teszek azért, hogy tanulhassa- § nalk — emlékezik vissza Szarka | József arra az időre. | Meg is tette, amit fogadott. | Három gyermekük van, mind- | három érettségizett. Asszony | lánya immár négy esztendeje I a tétényi női ruhagyár veze- % tője. Fia elektrotechnikus a | Finommechanikában. Ilonka, a | kisebbik leány az idén érett- | ségizett. Most várja, hogy si- | kerüljön pótfelvétele az egye•* | temre. ! it rlközben ismerkedünk, be- ! I-’ ’ szélgetünk, sűrűn meq- 1 szólal a harangjelző és a szol- I gálati telefon. Megcsodálom, AZ ÖREG „BAKTER" Harc a tököli malom körül

Next

/
Oldalképek
Tartalom