Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-13 / 190. szám
1#58. AUGUSZTUS 13. SZERDA ^sClrlap Érdemes volt küzdeni! Jubileumi ünnepség a tízesztendős szentmártonkátai Dózsa Tsz-ben Szombaton egész nap pihentek a szerszámok a szentmártonkátai Dózsa Termelőszövetkezetben. Pihentek a fényes- szőrű lovak az istállóban, egyikre sem raktak hámot, traktor sem pöfögött, lármázott a földeken. Szünetelt a munka, csupán az asszonyok dolgoztak az ünnepi ebéd elkészítésén. Mert nagy ünnepet' ült a tagság: a tsz tízesztendős születésnapját. Tíz nincstelen szegényember alapította a szövetkezetét 1948- ban. Közülük ma is csoporttag öt. Ha valakinek, úgy nekik Igazán ünnep volt ez a nap, augusztus 9-e. Hatvannégy holdon kezdték a közös gazdálkodást, de a következő esztendőben már 200 holdnál is nagj'obb volt a birtok és egymásután léptek be azok az újgazdák, akik a szocialista gazdálkodásban látták a jövő útját. Közben bánattal, viharral, dicsőséggel és igazságtalansággal teli esztendők tűntek el az idő sodrában, de az alapító tagok s az első évek harcosai maradtak az őrhelyen. Nem váltak hűtlenné a valóban magukválasztotta úthoz. Sokan mások is megfordultak itt, különösképp 1951—53- ban, amikor, valljuk be, sokszor nem annyira a meggyőzés, hanem a kényszer vitte az embereket erre az "útra. Ott is hagyták legelső alkalommal, Visszaveszik az üzletek a pilseni sörösüvegeket is A pilseni sörösüvegeket eddig nem vették vissza az üzletek és a sör árához hozzá volt számítva az üveg ára is. A Belkereskedelmi Minisztérium most utasítást adott ki, amelyben külön megállapítják a sör árát és az üvegbetét összegét, ezentúl a boltok kötelesek visz- szavenni az üvegeket. A 0,65 literes pilseni világos sör bolti ára 8.50 forint, az üvegbetét pedig 2.50 forint. Az utasítás szerint az új ár, illetve a be tétdíj megállapítás augusztus 15-től érvényes. Nem félnek már az öregkoriól. Ebben az évben kapták meg a termelőszövetkezeti nyugdijat gyilkosságtól, hogv feloszlatásra kényszerítsék a csoportot. Itt ölték meg Bene Mihályt, az öreg kommunistát, aki szintén az egyik alapító tag volt. Érdemes volt kitartani. Pompásan vezetett, jól jövedelmező gazdaság lett 10 év alatt a Dózsa. Az állami kölcsönöket jóformán mind kifizették, most már évrő évre jobban állnak -anyagilag. A7. idén havonta 12 forint előleget osztanak már munkaegységenkint, s így rendszeres pénzjövedelemhez jut a tagság. Zárszámadáskor előreláthatólag 46 forint jut egy-egy munkaegységre. Szép jövedelem ez, ha hozzászámítjuk a háztáji gazdaságét is. Di* ró£ ' ; Ünnepi röpgyűléssel kezdődött a szombati nap mihelyt tehették, s ha a tsz-ről esett szó, csak legyintettek: ligy sem tud az soha zöldágra vergődni. Hanem akik hűségesen kitartottak, azoknak más a véleményük. Azt mondja Szabó János, aki az elsők között lett szövetkezeti tag, azt mondja Palkó János bácsi, Dilik József és sorban a többiek: érdemes volt küzdeni, érdemes volt kitartani. Nagy-nagy akaraterővel, hittei kellett hinniök ezeknek az embereknek a szocialista mezőgazdaság útjában, hogy bírták a kitartást, annyi megpróbáltatáson át. Sokszor csak a remény éltette őket, hogy lesz e7 még másképp is, majd csak gyümölcsözni 'kezd egyszer a munkájuk. Nem züllött szét a szövetkezet 1956 októbere után sem, pedig az ellen- forradalmárok nem riadtak Vissza sem fenyegetéstől, sem lik. Józsefnek az a véleménye: nem cserélne két Pestre .iáró munkással se. Többet is keres azoknál, meg itthon van a családjával, nem zavarja minden hajnalban a vonathoz az ébresztő óvzt. De egyre többen gondolkodnak úgy, mint ő. Az utóbbi évben jócskán megsza-' porodott a tsz-toen a fiatalok száma. Végig kellett csak nézni szombaton az ünneplőibe öltözött vidám embereken, s bárki láthatta, nem megy rosszul a soruk a Dózsa Tsz tagjainak. Sötétkékben, feketében, fehéringe- sen, itt-ott nyakkendosen a férfiak, a legdivatosabb pöty- työs szoknyában, fehér szandálban, selyem ruhákban pompáztak a lányok, asszonyok, s járták a táncot a széles tanyaudvaron. Ha kenyérgondokkal küzdenének most is, bizony nem telne nekik ilyen szép ruhákra. De hát hol vannak már azok a kenyérnélküli aratások! Aligha van olyan család közöttük, ahol ne volna a kamrában szalonna még most is. Hanem mindjárt ott kellett volna kezdenünk, hagy az idén nem is arattak a tagok. Nagyüzemi gazdaság a Dózsa, nem csupán a nevében, hanem a valóságban is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy 19 nap alatt befejezték az aratást, cséplést és tarlóhántást. Kilencvenhat százalékban gépesítették ezt a nehéz munkát, jóformán teljes egészében gépállomás végezte el helyettük. Meg is köszönték illendően a gépállomás segítségét, s a meghívott vendégek között velük együtt ünnepelt a gépállomás igazgatója, meg Vass János kombájnos, aki 280 hold gabonát aratott le egymaga a termelőszövetkezet tábláin. A lövőben még jobban számításba veszik a gépek segítségét, hiszen az a helyes célkitűzés: minél kevesebb emberi erővel minél többet termelni. Tíz esztendő alatt lerakták a Dózsa Termelőszövetkezetben a nagyüzemi gazdálkodás alapjait a szentmártonkátai szegényparasztok. Becsülettel dolgoztak. Az elkövetkező újabb tíz esztendőben iköny- nyebb lesz már ez az út, ha akadnak is göröngyök rajta, mert már valamennyien meggyőződtek róla: övék a jövendő. Szöveg: Szebelkó Erzsébet Kép: Gábor Viktor Asszony nyerte a Wartburgot A lottó legutóbbi jutalom- sorsolásának harmadik főnyereménye — a Wartburg személygépkocsi — mint a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóság néhány nappal ezelőtt közölte, vidékre került. Ifjú Prinóczy Ferencné az újdonsült autótulajdonos, aki a Baranya megyei Károly majorból postán küldte be nyertes szelvényét az igazgatóságra. A két lakás nyertese — bár valószínűleg mindkettő budapesti fogadó — még nem jelentkezett. I j mezőgazdasági gépekkel kísérleteznek A Mezőgép Kísérleti Intézet munkatársai új mezőgazdasági gépekkel végeznek kísérleteket, ezenkívül különböző műszaki eljárások bevezetésével tökéletesítik meglévő gépeket. A dolgozó parasztság munkájának megkönnyítését szolgálja az aprómag cséplőgép, amelynek most készítették el a prototípusát. Elkészült az egysoros kukorica-betakarítógép is, amely Zetorra szerelhető. Az új géptípust az őszi kukoricabetakarításnál próbálják ki. Kertészetekben, termelőszövetkezetekben hasznosnak ígérkezik a „törpe 7” típusú hétlóerös traktor, amelyhez szállítókocsit is szerkesztettek. A traktorhoz ekét, fűkaszát és kultiyátort lehet csatolni, ezenkívül alkalmazni lehet talajmarónak is. Újszerű konstrukció a magszárítógép, amellyel 5—6 százalékkal tudják csökkenteni a magvak nedvességét. Kisteljesítményű motorral új típusú szecskavágót is szerkesztettek. 25 évvel ezelőtt nagy „szenzációja’“ volt a kis Tököl községnek: felépült és megkezdte üzemét a malom. Szép modern üzem volt annakidején, remek lisztet őrölt a környék népének gabonájából, ió híre gyorsan elter jedt a határban és lassanként odaszoktak a távolabbi tanyák parasztjai is. A tököli malom győzte a folyton szaporodó munkát, közel 150 mázsás kapacitással épült és igyekezett lépést tartani a technika fejlődésével is. Tököl a malomnak köszönheti, hogy villanyvilágításihoz jutott még abban az időben, amikor az elektromos energia áldásait úgyszólván csak a nagyobb városok élvezhették. A malmos ugyanis — persze saját jólfel- fogott érdekében — maga vezettette be az áramot a faluba. Az üzemek államosítása alkalmával a tököli malom a Pest megyei Malomipari Vállalat birtokába került és azóta ennek egvik üzemeként dolgoz, ta fel a község és a környék gabonatermését. Néhány hónappal ezelőtt meglepetéssel értesült a falu népe arról, hogy a Malomipari Vállalat elhatározta a tököli malom „leállítását“’, mert az szerinte korszerűtlen berendezésével feleslegessé válik, amint felépül a szomszédos Szigetszentmiklós- ra tervezett új: modem „Tanmalom.’“ Tököl lakossága azonnal szervezkedni kezdett az öreg malom megvédésére. — A község, népe hallani sem akar arról — mondja most Pesuth Ambrus, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke —, hogy leszerelték ezt a kifogástalanul mű- . , ködő malmot. Ha leszerelnék mar | és lebontanák, arra kényszerítenek Tököl lakosságát, hogy a Szigetszentmiklóson épülő új malomba szállítsa át gabonáját, holott, eddig a szentmik- lósiak is a tököli malomban őröltettek. Tököl lakosságának az az álláspontja, hogy ha a Pest megyei Malomipari Vállalat nem akarja fenntartani a tököli malmot, adja át a köz- ségnek, amely örömmel vállalkozik fenntartására. Érdeklődtünk 3 tököli malom ügyében a Pest megyei Malomipari Vállalatnál, ahol Illyés Sándor igazgató a következőket mondotta: — Arról nincsen szó és nem is volt, hogy a régi tököli malmot, amelynek berendezése korszerűtlenné vált, leszereljük és lebontsuk, csupán azt határoztuk el, hogy a Szigetszentmiklóson épített új hatalmas malom üzembehelyezése után darálómalommá alakítjuk át és csereteleppel egészítjük ki. A szigetszentmiklósi malom építése közel 1 millió forintos költséggel már befejeződött, rövidesen, valószínűleg augusztus 20-án, már üzembe is helyezzük, és akkor a tököli malom üzemének fenntartása a régi keretek között valóban feleslegessé válik. A tököliek érdekeit a megoldás, amely szervesen beletartozik a magyar ipar 15 éves távlati tervébe, egyáltalán nem sérti, hiszen a teljesen korszerű felszereléssel ellátott szentmiklósi malom a legjobb minőségű lisztté dolgozza fel a tököliek gabonáját is. Népgazdaságunk érdekeivel sem egyeztethető össze az, hogy akár a malomipari vállalat, akár a Tököl község fenntartsa az elavult és deficittel dolgozó tököli malom üzemét. KRESZ-verseny a megyében A közlekedési fegyelem további megszilárdítása érdekében a Pest megyei Rendőrfő kapitányság közrendvédelmi és közlekedésrendészeti osztálya szeptember hó folyamán gép járművezetők részére érdekes KRESZ-versenyt rendez a megye két városában. Szeptember 7-én Vác belterületén a megye északi részén dolgozó gépkocsivezetők részére rendezik a versenyt, ahol részt vehetnek a szobi, váci, aszódi, budai és gödöllői járások. A verseny a város belterületén folyik, az indulás és a cél helye Vác, Március 15 tér, tanácsház. A verseny kezdetének időpontja reggel 8 óra. A megye déli részének versenyét Cegléden rendezik, amelyen a nagykátai, monori, ceglédi, dabasi, ráckevei járások és Nagykőrös város gépjármű- vezetői vehetnek részt. A verseny ideje szeptember 14-én reggel 8 óra, az indulás és cél helye Cegléd, Fő tér, rendőrkapitányság. A versenyen vontató kivételével mindenfajta gépjármű részt vehet. A megye helyezést elért gépkocsivezetői a verseny végeztével értékes jutalmakban, valamint oklevélbeli elismerésben részesülnek. Éb Szeretettel babusgatják a szövetkezet lányai a legifjabb tsz-tagot: Dilik Erzsikét I Ml milyen pontosan eligazodik a számomra érthetetlen jelzések között az öreg vasutas. Nem beszél feleslegesen. — Köszönöm, vettem — mondja a telefonba, aztán ír valamit a naplóba. Odamegy a harang jelzőhöz, megforgatja. Kezébe veszi a vörös zászlót, indul leengedni a sorompót. Vonat érkezik. Immár a harmadik rövid beszélgetésünk alatt. Amikor visszajön, mondom neki: — Nem valami könnyű itt a szolgálat. Mosolyogva válaszol. — Ez még semmi. Tizenkét órát szolgálunk. Egy szolgálat alatt 35—40 vonatot kell fogadnunk, de — főleg vasárnap — 56 vonatom is volt már. így mondja: „vonatom". De mondhatná azt is, az én állomásom, vasutam. Mert két szolgálattevő társával együtt úgy rendben tartanak mindent, mint a saját házuk táját. Ha arrafelé utaznak, nézzenek csak ki az ablakon. Érdemes. De hallgassuk csak tovább Józsi bácsit. Vajon mit válaszol a 'következő kérdésre: — Mit szokott csinálni a szolgálat után? — A kertben dolgozgatok, meg segítek a feleségemnek a háztartásban. Aztán kisvártatva: — Nem lehet erősebb munkát végezni, mert a szabadidő a pihenésre való. Ide nem lehet fáradtan jönni, mert egy pillanat alatt meglehet a baj. Első a szolgálat. js-érdezzük meg, hisz sok éve 1> szolgál már a vasútnál, volt-e balesete Magabiztosan válaszol: — Az én hibámból még egy sem. Volt három gépkocsibalesetem, de mindhárom a vezetők hibájából. — Mostanában? — Nem. Régebben. Amióta szigorúbban fogják a gépkocsi- vezetőket, azóta nem fordult elő baleset. Pedig a forgalom nem kisebb, mint azelőtt. Ha baleset nem is, de az idős vasutas életében nyilvánvalóan sok olyan esemény történt, amire sokáig visszaemlékszik. Józsi bácsi akkor is „nem”-mel válaszol, amikor erről kérdezzük. Azazhogy mégis? Hosszú beszélgetés során derült ki; gyakran az ő lélekjelenlétén és határozottságán múlott, hogy nem történt súlyos baleset, vagy szerencsétlenség. ö erről csak így beszél: — Előfordul, hogy nem ég a mozdony első lámpája. Megállítom. Egyszer egy gyorsvonatot állítottam meg ilyenért. Néha beszorul valamelyik kocsi féktuskója, csúszik a kerék. Előfordul, hogy magasan megrakott. teherkocsikon megcsúszik a rakomány, a vonatot meg kell állítani, akár tetszik a vonatszemélyzetnek, akár nem. Ilyen egyszerűen mondja mindezt, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Annak is veszi. Pedig ha történetesen csak egyszer is félrenéDe zett volna egy rendellenesség láttán, talán százak élete került volna veszélybe. e Józsi bácsi nemcsak a vasúti berendezésre, a biztonságos közlekedésre vigyáz, harcol az utasok érdekében is. — Padok kellenének, hogy le tudjanak ülni az utasok. Szükség volna egy kis pogy- gyászraktárra, mert most a szabadban tároljuk az árut — sorolja Nem ismerek rá, annyira indulatba jön. Mérges, mert évek óta nem cserélik ki régi, rossz bélyegzőjüket. Haragos, mert nehezen megszerzett személyi díjszabását elvitte egy főfelügyelő és egy értéktelent küldött helyette. Bosszantja, hogy nem küldik meg nekik az új rendeleteket. — Legalább kéthónapon- ként oktatnának ki bennünket, hogy jól kiszolgálhassuk az utast — zsörtölődik. Megmutatja a másfél mázsás kétkerekű „áruszállító kocsit”. — Ki tudja ezt állandóan tologatni? — kérdezi, majd legyintve folytatja. — Akik ide jönnek, mindmind megígérnek mindent. Aztán marad úgy, ahogyan volt. Úgy mutatjuk be az olvasónak Szarka Józsi bácsit, ahogy megismertük, hisz erényeivel, panaszaival együtt olyan ő, mint ezer és ezer társa szerte az országban. Gondoljon rájuk is, a „bakterokra” az utas, de a vezetőség is. — farkas — I r'jffV kezdődött ismeretsége 1 U a vasúttal, hogy 14 éves | korában, amikor mint „gazoló- | fiú” kezdte a szakmát, elütötte | a vonat. Nem önhibájából -tör- | tént a szerencsétlenség. Mi | következhetett ezután? Termé- | szetszerűleg az, hogy ez a fiú | otthagyja a vasutat és felc.se- ! rélje szakmáját egy kevésbé 1 veszélyessel. | ö nem így cselekedett. Sőt | most, 56 éves korában is így | beszél Szarka Józsi bácsi, a | budatétényi megállóhely so- ! rompóőre és jegykiadója: | — Igaz, hogy közel van már | nyugdíjkorhatárom ideje, de | ha csak egészségem engedi. í továbbra is megmaradok a | szolgálatban. A vasút nélkül | megölne az unalom. | Apja is vasutas volt. Józsi I bácsi nem akarta apja mester- | ségét folytatni. Tanulni szere- ! tett volna, de nem engedték. | Így korholták: | — Miért akarsz többet tudni, 1 mint az apád? | — Akkor megfogadtam, | hogy lia lesznek gyermekeim, | minden tőlem telhetőt meg- | teszek azért, hogy tanulhassa- § nalk — emlékezik vissza Szarka | József arra az időre. | Meg is tette, amit fogadott. | Három gyermekük van, mind- | három érettségizett. Asszony | lánya immár négy esztendeje I a tétényi női ruhagyár veze- % tője. Fia elektrotechnikus a | Finommechanikában. Ilonka, a | kisebbik leány az idén érett- | ségizett. Most várja, hogy si- | kerüljön pótfelvétele az egye•* | temre. ! it rlközben ismerkedünk, be- ! I-’ ’ szélgetünk, sűrűn meq- 1 szólal a harangjelző és a szol- I gálati telefon. Megcsodálom, AZ ÖREG „BAKTER" Harc a tököli malom körül