Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-05 / 183. szám

»in. >

s&Cirlao

1958. AUGUSZTUS 5. KEDD

Az Állami Operaház művészei szeptember elején

A nyári befőzési szezonra alaposan felkészültek a szövetkezeti boltok. Több mint kétszázezer darab különböző nagyságú — fél litertől öt literesig — befőttesüveg között válogathatnak a vásárlók. Évek óta nem volt ilyen bőséges a befogási üvegellátás, mint az idén.

Bőségesen kaphatók egyéb, befőzéshez szükséges cikkek is. Celofánból, szalicilból, kristálycukorból, lekötőzsinegből és gumiszalagból nagy készletek vannak a boltokban. Ecet is korlátlanul a vevők rendelkezésére áll, tele a boltok, a raktárak. A napokban nagy mennyiségű sót kaptak a boltok.

Nincs hiány semmiféle alapvető élelmiszerből. Zsír, liszt, fűszeráruk korlátlan mennyiségben vásárolhatók. Most szállítottak ki a boltokba fél vagonnál is több citromot, jut belőle csaknem minden szövetkezeti boltba. A keresettebb cikkek közül babérlevélből mutatkozik néha hiány. A közeljövőben ebből is zavartalanabb lesz az ellátás.

kezdik meg moszkvai vendégszereplésüket

L

Cfiilm, Szál h áz, iro dalom

_—2

Délutáni pihenő az óvodában. Az egész délelőtti fáradságos „munka" után mély álomba merültek a fiúk. Most elevenedik meg a kisautó, talán éppen világkörüli útra indulnak vele

A Magyar Állami Operaház művészei augusztus végén Moszkvába utaznak, s szeptember elsejétől kezdve két héten át vendégszerepeinek a szovjet főváros Sztanyisz- lavszki.j Színházában, összesen 15 előadást tartanak: háromszor adják elő a Bánk bánt — ez lesz különben a vendégjáték nyitó és záró operája — négyszer a Don Car- lost, négyszer a Hoffmann meséit, kétszer a Háry Jánost és ugyancsak kétszer az egy műsorban szereplő Székelyfonót és A kékszakállú herceg várát. Ezenkívül szó van arról is, hogy szent ember 8-án az Operaház több szólóművésze. 15-én pedig a Filharmóniai Társaság Zenekara, amely az Operaiház tagjaiból alakúk,

Ferencsik János vezénylésével, külön koncertet ad.

A moszkvai vendégjátékra 350 művész, művészeti, műszaki és adminisztratív dolgozó utazik el. A nagy utat egyik részük vonaton, másik részük repülőgépen teszi meg. Tizennégy vagont foglalnak el majd a díszletek, kellékek stb.

A Moszkvából érkezett hírek szerint a szovjet főváros művészei és közönsége nagy érdeklődéssel várják Operaházunk ottani bemutatkozását, mert már számos művészünk aratott egyéni vendég- szereplésével hatalmas sikert odakint, s megnövekedett figyelemmel tekintenek operaházi együttesünk fellépései elé.

AUDREY HEP.BURN

Eredményesen folyik a gabonafelvásárlás

A túloldalon kandi lányszemek figyelik az alvó kispajtásokat. Hogy tudnak ezek aludni! Pedig jó volna beszélgetni egy kicsit

(Gábor Viktor felvétele)

AZ EJLMÜLT Évben még

esek 29 földművesszövetJkezet foglalkozott megyénkben terményfelvásárlással. míg az idén már 36 földművesszövet- kezeí 69 községben, 37 felvásárlóval végzi a gabona és egyéb termények felvásárlását. A szövetkezeti termény íelvá- sárló helyeket időben előkészítették, fertőtlenítették, a mérlegeket hitelesítették. A helyi szervekkel közösen megállapították a legmegfelelőbb nyitvatartási időpontokat, de szükség ereién módosítják az átvétel idejét. A legtöbb gabohafelvá- sárióhely rendelkezik megfelelő raktárral. Ám ahol nincs raktár, mint például Zsárr.bo- kon, Ve.lkon, onnan a íöldmű- v esszé vetkezet a Terményforgalmi Vállalat diszpozíciójára rendszeresen elszállítja a gabonát rendeltetési helyére.

Több panasz , hangzott el tavaly a felvásárlók tevékenységéről. Ezek az idén megszűnnek, mert a felvásárlókat tanfolyamokon képezték ki, s akik nem felellek meg a követelmé- .nyeknek. azokat nem és alkalmazták a szövetkezetek. Egyébként a tavalyi évben különösebb zökkenők nélkül bonyolították lp a földművesszövetkezetek a takarmányfelvásárlést. tervüket túlteljesítették.

Az idén már megkezdték a gabona átvételét a termelőktől. A termelőszövetkezetekkel és egyéni termelőkkel mintegy háromezer mázsa gabona átadására kötöttek előzetes szerződést. A péceli Zöldmező Tér melószövetkezet például 508 mázsa búzára és, 150 mázsa rozsra kötött szállítási szerződést a földművesszövetkezet

tel. A rossz búzatermés miat< azonban csak 450 mázsa búzát tudtak átadni, de a 150 mázsa rozsot hiánytalanul átadták, sőt megtoldották terven felü1 150 mázsa őszi árpával^is.

A TERMELŐSZÖVETKEZETEKEN kívül az egyéni termelők is sok gabonát adnak át a földművesszövetkézeü feivásárióteleoeken gabonal'e- lesiegükből. Ennek köszönhető. I hogy a szövetkezeti termény- ' átvevő helyek évi tervüknek I már mintegy 15 százalékát : teljesítették. Az eddigi tapasz- ] tálatok alapián megállapítha- ] tó, hogy a termelők eléged«*- - tek az átvételi árakkal. Váriba- j tó. hogy a csépié* előrehalad- | tával méa több termelő adja út.s.abQnateleslesét a termény. ; átvevő telepeknek. A termelők j és a termelőszövetkezetek a szerződésileg előre lekötött es-i bona nagyobb részét már át- I adták a szövetkezeti felvásár- j lóknak. I

a bűbájos, fiatal amerikai színésznő a Római vakáció című filmben mutatkozott be első ízben a magyar közönség előtt. Audrey Hepburn ma külföldön a legnépszerűbb művészek közé tartozik

nminiiiiiiutiiiiiiiiiiiiMtmimiiiinmiiiitittiiiiMimmir

Leonhard Frank:

MICHAEL VISSZATÉR

Í

eonhard Frank német író i neve nem ismeretlen már a magyar olvasóközönség előtt. A közelmúltban megjelent Jézus tanítványai című ■regénye hazánkban is nagy sikert aratott.

Frank a XX. század humanista irodalmának egyik legjelentősebb müvé’.ője. 1882- ben született Würtzburgban. A’pja asztalossegéd, ö is mesterséget tanul, de csakhamar az ecsethez, majd a tollhoz nyúl. Küzdelmes írói pálya áll mögötte. _ 1932-ban, menekülnie kell . 'Németországból, ahová tizenhat évi emigráció után tér vissza. Könyveit Hitlerek annakidején elégették, ma azonban műveit világszerte olvassák és becsülik. Michael visszatér című kisregénye egy szerelem története. Nem mindennapi, szinte hihetetlen szerelmi történet ez: a lány találkozik megálmodott kedvesével, éppen abban a pillanatban, amikor a férfit gyilkosság miatt börtönbe kisérik.

Csakugyan gyilkos ez a megálmodott kedves? Mi lesz a sorsa? Elítélik? Felmentik? Vajon, egymásra talál-e ez a két ember? — ezek az izgalmas kérdések merülnek fel 'az olvasóban, s ezekre vár feleletet az írótól.

fa érfyftf^WinVK, KI Európa Kiadó Modern Könyvtár sorozatában jelent meg. A közeljövőben pedig ugyancsak az "Európa Kiadónál kerül kiadásra Baloldalt dobog a szívem címmel a kiváló német író önéletrajzi regénye.

..........................................................................................................................................................nimm............iimnmmim............................................................................mim.........................mmmmmmiinünnmm

H

armincöt esztendeje zajlott le a magyar költők nagy irodalmi ünnepe a Tisza partján .;. A szegedi újságírók 1923 áprilisában elhatározták, hogy a város költő fiának, Juhász Gyulának — aki egyben kitűnő úiságírótársuk is volt -—, ünnepélyes keretek között tartják meg munkásságának negyedszázados jubileumát. A Bem mindennapi érdekességű ts jelentőségű magyar irodalmi ünnepre, a legkiválóbb fővárosi írókat és költőket hívták meg. Főleg azokat, akik a költőnek még a budapesti tgvetem padsoraiból ifjúkori barátai voltak. Igv természetesen elsősorban Babits Mihály és Kosztolányi Dezső kerülhettek szóba. Ismeretes, hogy a három poétát az ifjúság bensőséges szálai és a közös célokért küzdő fegyvertársi barátság kapcsolták össze.

1923. május 20-án. pünkösd vasárnapján zajlott le a rendkívüli költői ünnepség egyik része, a szegedi Belvárosi moziban. A7 üdvözlő beszédek sorában, Babits Mihály adott költői képet Juhász Gyula pályafutásáról s kettőjük esy életen át tartó barátságáról, amelyet az idők és események sem tudtak meglazítani, még kevésbé széttépni. A gépírásos kéziratot Babits a szegedi Juhász-múzeumnak ajándékozta. Ennek anyagából kapott már a magyar nyilvánosság ízelítőt kivonatokban a sajtóban és különböző művekben, de teljes egészében most kerül először a közönség elé.

Babits Mihályt a baráti szálakon túl. még if júságának egy nagy emléke is fűzte a Tisza partjához. 1906. október 2-án kezdte meg ugyanis, mint fiatal tanár munkásságát, a szegedi Baross Gábor gyakorló gimnáziumban. Sok esztendő múltán került újra vissza Juhász Gvula városába és irodalomtörténeti jelentőségű beszéde itt következik:

BABITS SZEGEDEN

Egy költői jubileum emléke

„Igen tisztelt ünneplő közönség!

j zzal a gondolattal jöttem le Szegedre, hogy végre egyszer megfogom Juhász Gyulát.

Bocsássanak meg, ha Juhász Gyuláról akarva beszélni, magamról beszélek — de nehéz ezt kikerülni nekem, mikor éppen Juhász Gyula elmúlt éveit ünnepeljük: hisz ezek az én elmúlt éveim! Juhász Gyula és Szeged az én életemnek is egy felejthetetlen darabja! Óh mennyi minden fűzi az én múltamat is Juhász Gyulához — és íme, tizenöt éve alig láttuk egymást! Nem tudtam vele találkozni, szinte az volt az érzésem, hogy ő kerül engem; és éppen azért mondtam az imént, hogy most megfogom őt: azzal a gondolattal jöttem le Szegedre, hogy végre egyszer megfogom öt!

Ez az ember másfél évtizede menekül előlem.

De van is oka menekülni, nagy számadással tartozik nekem, súlyos vétséget követett el ellenem, s azért még felelősségre kell vonnom őt. Ö volt ti. igazában az én első irodalmi felfedezőm, szinte erőszakkal cibált ki magával együtt az ún. nyilvánosságra, ami ugyan Magyarországon versek számára egy kissé nagyzó név; önök nem ismerik ezt a Juhász Gyulát, aki önök között él, nem tudják, milyen kaján, kárörvendő ember; gondolta: ha én úgy, te is úgy; ha én kiállók arra a szé- gyenpadra, amit magyar Parnasszusnak csúfolnak, arra a pódiumra, ahol több gáncs terem, mint dicsőség, erre a versenyre, melynek a homokja éget, erre a pályára, melynek kenyere küzködés, erre a tengerre, melynek a gyöngye a szenvedés: állj ki te is! égj te is! kiizködj te is! szenvedj te is! Es azóta égünk, sze- génykedünk és szenvedünk együtt, ki Szegeden, ki másfelé szerte a hazában, s noha messze egymástól, mégis úgy érezzük, mint a katona érezheti a rohamban a társa nullának a melegét a vállán, a társa kezének a szorítását a kezén; azóta elváltunk, mégis együtt vagyunk, egy a táborunk, a magyar szellem harcának tábora; egy a célunk, a dicsőség, nem a magunké, hanem a magyar szellemé; egy a fegyverünk is, jó fegyver, derék fegyver; amit áhítattal csiszolgatunk, s köszörülünk, ez a fényes, acélos magyar nyelv! Csak testileg nem tudunk találkozni; mert persze ő menekült előlem és most — lám — itt fogom meg a jubileumán. Én Istenem! Huszonöt év! Az ember csodálkozik, hogy nem fehér hajjal, nem lobogó ősz szakállal látjuk viszont egymást! Micsoda 25 év volt ez! Miket éltünk át! Micsoda sorsa volt a magyar íróknak! Kivált az utolsó esztendők. Kedvem volna azt kérdezni: csak 25 év volt? Száznak tűnik fel... Pedig a magam részéről még a 25 évvel sem dicsekedhetem; azon kellene inkább csodálkoznom, hogy már 25 év; már negyedszázad! Hogy valaki, akivel egy évben születtem, negyed- százados diákja már ennek a magyar iskolának — oly öregek vagyunk már, kedves Juhász Gyula? Lám, te megelőztél valamennyiünket — beültél jókor az első padba, és mikor becitáltál engem és leültettél szépen magad mellé ... Én úgy néztem rád, mint kis diák néz a nagy diákra, aki már évek óta vitézkedik a kollégiumban — és kicsit még ma is evvel a tisztelettel nézek rád, te kedves, okos és komoly nagy diák! Mert te már nagyon sokat tudtál akkor, amit nekünk csak lassan kellett megtanulni, és ma sem tudtuk megtanulni elég jól; tudtad, hogy mi minden nem érdemes itten, tudtad, hogy milyen szomorúság magyarnak születni, s milyen keserű nálunk a dicsőség íze, tudtad, hogy jobb megütni mozdulatlan, talán a búbos-kemence mellett, melyről énekeltél, ,.megférnek a , jó emberek”, távol maradni a vásártól nekünk. akiknek minden érintés fáj; és mint nagy diák néztél bizonnyal erre a mi iskolánkra is, nem sok tisztelettel, néha rossz kedvvel tán, mosolyogva a fontoskodó, méltatlan tanárokon, a törtető, ostoba jó tanulókon, szomorú mosolygással ... Titokban egy egészen más iskolának voltál a diákja te, magyar tájak lapjait búvárolta szemed, és magyar szíved volt a professzorod: amit ebben az iskolában .tanultál, azon nem mosolyogtál soha. Lenézted a szegény törtetőket; pedig te voltál az igazi törtető, elbújtál tőlünk, mint aki biztos a dolgában; magadban szőtted a hálódat, azt a csodálatos hálót, amely- lyel szíveket fog a költő; ó te nagyon különös, elvonult, messzeleső pajtás voltál; de most megfogtalak! Most eléd állok és számon kérem tőled: emlékszel-e? Emlékszel-e a régi időkre? Voltál ám egyszer te is mi közöttünk éppen olyan bolondos, forrongó, hiú álmok vitéze, mint akármelyikünk! Emlékszel még az egyetemre, a régi órákra, amelyeken fiatal fejekben egy új magyar kultúra mustja forrt? És emlékszel-e hát Szegedre, erre a Szegedre, ahova most visszajöttem érted annyi sok. év után; ahol akkor egy darabig együtt étiem veled, hosz- szú sétákban a tiszaparten, mikor Nietzschéről beszéltünk és’Arany Jánosról, Bau- delaireről és Csokonairól; emlékszel-e? És amikor biztattál az Ipar utcában, hogy küld- jem el verseimet a pesti szerkesztőkhöz; emlékszel-e Nagyváradra, a Holnapra, ahol először hoztad néhány darabomat, meg se kérdeztél, világ szeme elé, kipellengéreztél a világ előtt, magad mellett abban a könyvben, ymi úgy szólt akkor, mint a faltörő érc zengése a régi kapukon? Gúnyosan küldted aztán a könyvet utánam egy sor levél nélkül, mintha mondanád: látod, itt vagy te is! Velünk vagy te is! Harcolsz te is! Szenvedni fogsz te is! Többet nem írtál; s mikor nagyon zaklattalak a levélért, akkor egy másik aláírást küldtél a magadé helyeit, egy nevet, mely , szimbolikus névvé vált azóta, s melyet kimondani még ma is tüntetés: az Ady Endréét. Egy darab irodalomtörténet ez. Megvonultál az ő neve mögé.-A s valósággal kerültél azóta,

Lj mintha attól félnél, hogy egyszer még számon kérem tőled. amiért engem is csatasorba állítottál. De ime, megfogtalak, utolértelek most, huszonötödik munkaéved e pompás

megállóján, és nem eresztelek el többet, most megállóm rajtad a bosszúmat, megállj! Ha te kicipeltél engem a nyilvánosság élé, s ha csatasorba állítottál egykor, egy kis irodalmi csetepaténak csatasorába: most itt az idő szemedbe mondani, hogy hiszen te egy nagyobb harc csatasorában állsz, egy örök magyar harc csatasorában, amelynek élén már halottik járnak; és éttől a harctól te még a halálban sem fogsz megszabadulni, ahogy azok a halottak harcolnak holtan is az élőknek élén. Amint engem kerültél Juhász Gyula, úgy kerülted a dicsőséget is; s amint elvonultál akkor leveledben ama nagy név mögé, úgy vonultál hátra neveddel sokszor kis nevek mögé is: de hiába, mert a dicsőség is rád lel! neved kiég mint a csillag a felhőből — oh, hiába vonultál a nyomorúság felhője mögé, érző szíved hangja igaz magyar melankóliádé, melyről magad ígérted, hogy „túlzengi majd a Hindenburgokat”, be fog majd zengeni azokba a boldogabb magyar évekbe is, melyek hisszük egyszer még elkövetkeznek!”

Babits Mihályt nemcsak „A Holnap”-ban szólaltatta meg Juhász Gyula, hanem ő indította el a Szeged és Vidéke hasábjain is a fiatal költőt és műfordítót, éppúgy, mint Kosz. tolányi Dezsőnek is a Szeged és Vidéke volt az irodalmi bölcsője.

S most Babits Mihály halálának 17. évfordulóján, lehet-e méltóbb emlékezés, mint felidézni azt a ma már klasszikussá érlelődött költői beszédet, amelyet Babits tartott az irodalmi hagyományokban oly gazdag tiszapartj városban.

V. J.

Több mint 200 ezer befcttesüveg között lehet válogatni