Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-30 / 204. szám

1938. AUGUSZTUS 30. SZOMBAT T/Cirlap Segítenek az üzemek Budapesten végeztek párt- munkát, az e havi taggyűlésen kapják meg új megbízatásu­kat. A gépgyár is már tíz aktivistájáról mondott le a község javára. Szadáról, ahonnan mint­egy 200-an járnak be, szin­tén levélben fordultak a Land­ler Jenő Járműjavító és a Chinoin pártszervezetéhez, amelyben kérték, közöljék velüik, kik azok, akikre szá­míthatnának egy-egy feladat elvégzésénél. Mindezek olyan eredmé_ nvek, amelyek erősítik majd a gödöllői járás pártszerveze­teinek munkáját. A legtöbb pártvezetőség szorgalmazza, hogy minél több segítséget kapjon a bejáróktól. Van ugyan néhány alapszervezet, amely nem fogadja szívesen az új segítőket. Egyes elvtársak például Kistarcsán azt han­goztatják: elegen vagyunk mi magunk is. nincs nekünk szükségünk senkire. Bizalmat­lanok. Féltékenyek saját kis jogkörükre. Nem azt látják, hogy több ember nagyobb eredményt érhet el, hogy kép­zettebb kommunisták fellen­díthetik a pártéletet, erősíthe­tik a vezetést. Csupán abban bíznak, amit saját maguk elvégeznek. Szerencsére az ilyen nézetekkel a járási párt- bizottság szembeszáll és igyek­szik megértetni, hogy az ilyen gondolkodás csak el- J riasztja a pártszervezettől a jó szándékú embereket. Az is előfordul, hogy egyes üzemek elzárkóznak a közsé­gi pártszervezetek segítésé­től, nem hajlandók az üzem­ben lemondani egyetlen kom­munista munkájáról sem. Az is hiba. hogy nem mindenütt nézik meg: mennyire jártas a falusi munkában az, akit községi pártmunkával bíznak meg. Sok a nehézség, akadály, amely gátolja a területi alap- szervezetek segítését, azt, hogy az üzemekbe bejáró kommunisták valóban részt vegyenek a falu társadalmi életében. Ne legyen az, hogy valaki sem a gyárban, sem a községben nem tájékozódik a politikai helyzetről, közöm­bösen, elszigetelten él. Az azonban, ahogyan a gödöllői járási pártbizottság hozzá­kezdett e probléma megoldá­sához, s amilyen következe­tesen végrehajtja terveit, azt mutatja, hogy rövid időn be­lül jelentősen növekszik a fa­lusi pártmunkások száma, azoké, akik ezentúl részt vesznek a községfejlesztési munkában, a termelőszövetke­zeti eredmények hirdetésében. Ott lesznek mindenütt, ahol segíthetnek, hozzájárulhatnak ahhoz a munkához, amely a falu gazdasági és kulturális felemelkedéséért folyik. S. A. Alkalmi postahivatal a Nemzeti Sportuszodában Az augusztus 31-én kezdődő úszó, müugró és vízilabda Európa- bajnokságra idejében felkészült a posta, hogy a küzdelmek idejére biztosítsa a gyors hírközlést. Ötvenkét különvonalú állomást szereltek fel a szigeten. A rádió és a televízió közvetítésekhez köz­vetlen vonalakat építettek. Olyan távbeszélő fülkéket állítottak fel a távolsági beszélgetések lebonyolí­tására. amelyek közvetlenül a hely­közi távbeszélő központhoz csatla­koznak, A Nemzeti Sportuszodába újabb telefonállomásokat szerelnek fel, s a szükséghez mérten szapo­rítják a szigeten is a nyilvános ál­lomások számát. Ugyanakkor nyil­vános távgépíró állomás is műkö­dik az uszodában, amely a táv­iratokat közvetlenül továbbítja­Mészárszéket Kartalnak! Szakáll-statiszlika Egy férfi 20—60 éves ko­ráig átlag 210 000 méternyi szakállt borotvál le arcáról. A szakáll hossza egyvégtében 450-szer magasabb volna, mint az amerikai Empire State Building. Ha a szakáll növeke­dése egyetlen egy szálra össz­pontosulna, ez normális mér­tékű szakállasodásnál nap- 14,7 méter növekedést jelen­tene. Igen, mészárszéket, még­pedig sürgősen. Mert mégis lehetetlen állapot az, hogy egy hatezer lakosú község­ben nincs egy hentesüzlet, vagy ahogyan most mondják, húsbolt, ahol megfelelő kö­rülmények között ki tud­nák mérni a húst. Régen három mészárszék is volt a faluban, 1951 óta egy van, az is olyan álla­potban, amely nem méltó eh­hez a faluhoz és a tisztior­vos már többször bezáratta. A földművesszövetkezet özv. Buth Józsefné üzletét vet­te ki bérbe, de ez inkább hasonlít disznóólhoz, sem­mint húsbolthoz. A hűtőt nem használják, a jég­szekrény lyukas. A pult márványlapja töredezett, koszos, a te lön becsurog a víz, a fal omladozik és a hústőke fából van, amelyet már a régi tulajdonos hen­tesmester kidobott, s ed­dig a fészerben hánykoló­dott. Egyesek azt mondják, azért nem építi újjá az üzletet a földmüvesszövetkezet, mert nem az övé. Mások sze­rint a tulajdonos Buthné le akarja bontani házát, amelyben ez a rozoga üzlet van. Megint mások szerint nincs szükség mészárszékre, hiszen a faluban nem vág­nak állatot és azt a néhány kiló húst, amit hét végén küldenek a faluba, bárhol ki lehel mérni. A lakosság pedig bosszan­kodik. Nemcsak azért, mert kevés húshoz jut, hanem azért is, mert azt a keveset is egészségtelen körülmé­nyek között osztják ki. A felelősséget a földmü­vesszövetkezet vezetőinek kell érezniük, és gondoskod­tok arról, hogy Kartalon minél előbb mészárszék le­gyen. A mészárszék mellé pedig állítson fel hizlaldát a földművesszövetkezet, hiz­laljon disznókat, mint ahogy a tápiósülyiek csinálják. A sertéshizlalás kifizetődik, csak jól meg kell szervezői, gondoskodni a megfelelő ta­karmányozásról. Persze, mindez pénzbe ke­rül. De nem olyan nagy összegbe, amelyet ne bírna ki a földmüvesszövetkezet. Csak egy kicsit több aka­rat, nagyobb szeretet kell a falu iránt és mindjárt sa­ját erőből megoldhatnák, hogy a régi lüvánság tel­jesüljön: mészárszéket kap­jon Kartal. I Véget keli vetni a lazaságok, a hibák iránti békülékenységnek Munkavédelmi tanácskozás a vasasszakszervezet területi bizottságán Figyelmeztető tény tette szükségessé a vasasszakszer­vezethez tartozó üzemek mun­kavédelmi felelőseinek, üb-el- nökeinek, főmérnökeinek teg­napi tanácskozását. Míg orszá­gos viszonylatban az elmúlt időszak alatt csökkent az üze­mi balesetek száma, az emlí­tett üzemekben ellenkezőleg, 1956 első (félévéhez hasonlítva az idei éjső félévben 18 száza­lékkal több baleset fordult elő és 6 és fél százalékkal több munkanap esett ki a termelés­ből. A tanácskozáson Bárt, István elvtárs, a vasasszakszervezet munkavédelmi felügyelője tar­tott beszámolót a vasas üze­mek munkavédelmi helyzeté­ről. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy a hiba forrását a munka­védelmi rendeletek és ha­tározatok be nem tartásá­ban kell keresni. A központi irányító szervek hiába szorgalmazzák e rende­letek betartását, há akadnak olyan üzemek, ahol még a bi­zalmiakat sem tanították meg feladataik ellátására. Sok üzemben igen keveset tettek az üb-elnökök a törvények be­tartása érdekében. Bár több­ször figyelmeztették őket rá, még a mai napig sem szervez­ték meg a munkavédelmi aktí­vahálózatot, pedig, amint azt a határozatok is megállapítják, csak a dolgozók széleskörű be­vonásával lehet megfelelő eredményt elérni e fontos munkaterületen. Bírálta az előadó azokat a gazdasági vezetőket, akik a szakszervezet felelős emberei­nek figyelmeztetéseit, intézke­déseit semmibe veszik. Ilyesmi fordult elő a váci Dunai Hajó­gyárban, ahol az egyik műve­zető a biztonsági megbízott fi­gyelmeztetése ellenére fiatal­korú dolgozót foglalkoztatott gép mellett. A Csepel Autó­gyár hármas üzemében is sem­mibe vették a biztonsági meg­bízott és a felügyelő tiltakozá­sát és tovább foglalkoztattak (fiatalkorút szabályellenesen. Csak a központi szervek köz­belépése után voltak hajlandók változtatni magatartásukon. A törvénysértő vezetők ellen megtették a bírósági feljelen­tést. Megyei üzemeink közül a legrosszabbként értékelik a Prés- cs Kovács oltárugyár munkavédelmi helyzetét. Itt több mint duplájára emel­kedett a balesetek és a kiesett munkanapok száma az 1956. el­ső félévhez viszonyítva. A Ganz Árammérőgyár a balese­tek nagy mértékű elszaparodá- sa miatt nem lett élüzem. Je­lentősen növekedett a balese­tek száma a Keményfémipari Vállalatnál, a Diósdi Csapágy­gyárban, a Gödöllői Gépgyár­ban és még néhány üzemben* Bár jogosan kaptak kemény bírálatot a (hibák miatt szak- szervezeti és gazdasági veze­tőink, igazságosan járt el az értekezlet, amikor megállapí­totta, hogy az előforduló bal­esetek nagy része a munkafe­gyelem megsértéséből adódik. A részvevők kifejezték azt a véleményüket, hogy a felelőt­len, fegyelmezetlen dolgozókat éppoly szigorúan vonják fele­lősségre, mint a mulasztó szak- szervezeti és gazdasági vezető, két. A vasasszakszervezet vendé­geként hazánkban tartózkodó Georgy Donkov elvtárs, a bol­gár nehézipari minisztérium munkavédelmi osztályának fő­mérnöke is részt vett és fel­szólalt a tanácskozáson. El­mondta, hogy náluk is növekedett a bal­esetek száma mindaddig, amíg szigorúan fel nem m ll^Ptck a rendeletek és a | határozatok be nem tartói 11 ellen. ■ | Először csak pénzbüntetést al- ' | kalmaznak, de ha az sem hasz- ! nál, még ha igazgatóról van is i = szó, nem riadnak vissza a le- váltástól sem. Őszintén el- ! mondta, hogy nálunk bizonyos | békülékenységet tapasztalt a | hibákkal szemben. Ez helyte- ! !en, mert amint a tárgyalt | helyzet is mutatja, a fegyelem | lazulásához vezet. ! A részvevő vezetők és az | üzemek képviselői is igazat ad- ! tak bolgár vendégünknek és = megköszönték őszinte, segítő | szándékú bírálatát. Több fel- ! szólaló hangoztatta, (hogy 1 csak úgy mehetünk előbb- | re, ha szakítunk az eddigi | helytelen gyakorlattal és a | jövőben szigorúan megkö- ! vételik a vezető szervek, a = törvények és a határozatok betartását. | Bár sokakat a részvevők közül | is érintett a bírálat, egyetér­tettek azzal, hogy a jövőben | bátrabban kell alkalmazni a | felelősségrevonást, ahol szük- ! ségessé válik. | Az önkritikus, őszinte hang s a biztosítéka, hogy a mostani I tanácskozáson kapott figyel- j meztetések és segítő javasla- | tok alapján megyénk vasas ; üzemeinek munkavédelmi I helyzete is megjavul a közel [ jövőben. i Hűli Sándornéval, a kere pesi községi pártvezetőség egyik tagjával beszélgettem Milyen tűzzel mondotta el hogy soha annyian nem vol­tak az augusztus 20-i ünnepsé­gen, mint az idén! A kiszesek is jól dolgoznak. Javult a po­litikai munka is. De hiába nagyon kevesen vannak. A község lakosságához viszo­nyítva csekély azoknak a száma, akik részt vesznek a társadalmi munkában. Ezérl egy emberre nagyon sok hárul, így van ez Valkón, Szádén, Nagytarcsán és még más he­lyen is. Sokan dolgoznak es­ténként a körzetekben, közsé­gi alapszervezetekben, akik előkészítik az oktatási évet, zászlót varrnak a kiszeseknek, ellátogatnak a családokhoz, vitáznak a termelőszövetke­zetek fölényéről. De ha ébe­ren figyeljük, rájövünk,» hogy minden este ugyanazok érkez­nek a párthelyiségekbe és vég­zik sOforétű, nehéz munkáju­kat. Segítségre lenne szük­ségük. Olyan emberekre, akik levennének valamicske ter­het a sokat fáradozó pártmun­kások válláról: Hol keressék ezeket a segí­tőtársakat? Évek óta visz- szatérő probléma ez, s bi­zony nem nagyon sikerült megoldani. Azzal mindenütt számolnak, hogy Pest környé­kéről számosán járnak be üze­mekbe, gyárakba, akik ha ha­zatérnek, nem sokat gondol­nak községük életével. Egy- egy feladat elvégzésénél eze­ket számba sem veszik, úgy tekintik, mintha semmi közük nem lenne a lakhelyükhöz. A helyi szervek azt sem tudják, ki a párttag a bejáróik közül, s ki nem. Előfordult már, hogy valaki a faluban soha nem vette ki részét a társadal­mi munkából, a gyárban vi­szont azzal húzta ki magát alóla, hogy ő a községhez tar­tozik. Megtörtént az is. hogy valaki' részt’véf t*" az* ellénfőr- radalqfpbap. — a, községben mindenki megvetette — s egy- szercsak kiderült: az üzemé­ben tagjelölt lett. Mindezt egy mondatban úgy fejezhet­jük ki: a községi és az üzemi pártszervezetek nagyon mesz- sze, elszigetelten élnek egy­mástól. A gödöllői járási pártbi­zottság elhatározta, változtat ezen a helyzeten. Először a járás üzemi pártszervezeteit keresték fel: a Ganz Áram­mérőt és a Kistarcsai Fésűs- fonót. Ott elmondották, mi­lyen gondokkal küzdenek. Be­széltek arról, hogy a falusi pártmunkát magasabb szín­vonalra kell emelni, fokozni a vezetők műveltségét, kilépni a szűk látókör határaiból. Mindezt csak úgy valósít-, hatják meg, ha az üzemi elvtársak is segítik őket. A gyári pártszervezetek meg­vizsgálták, kik azok a párt­tagok, akik ismerik a falu éle-, tét és hasznos munkát végez­hetnének községükben. Jó néhány javaslatot is tettek, kikre számíthatnának a köz­ségi alapszervezetek. Olyan jó elvtársakat, mint Mészner Józsefné, Varga István, Csaja I. István jelöltek ki. Kerepe­sen Egervári József és Rémi János elvtársak, akik eddig immiiimuiHHiiiiiHiniiiHiiiiMiiimiiiHitiiMiitHimiimtitiiHHi | — Nem olyan régen egy há­\ zaspár keresett fel. Először az | ember, később a felesége. A I férfi nagy dérrel-durral, hogy i így, úgy, ők elválnak, mond- | jam meg, hogyan lesz a lakás­osai .. 1 Megmondtam: nézzék, a la- I kás sem az emberé, sem az 1 asszonyé, hlanem közös. Csinál­ják úgy, hogy tegyék az egyik | ágyat az egyik sarokba, a má- § sikat a másik sarokba. Ha pe- idig mégis kibékülnének, akkor I majd összetolják őket. Néhány I hét múlva aztán találkoztam a I férfival. Már messziről nevet I — Na, hogyan egyeztek mea* I — kérdeztem tőle. I — összetoltuk az ágyakatl — \ felelte. Azóta is a leaszebh I egyetértésben élnek ... I Fenti történetet Demeter Já- \ nos, Budakalász tanácselnöke I beszélté el, amikor a minap I nália jártam. A barázdált arcú I embernek egy szálig fehér a I haja, de szeme még ma is fia- | talosan csillog. Egy év múlva. I ha akarná, nyugdíjba is mehet- \ ne, neki azonban eszeágában \ sincs a pihenést választani. Sok. I mindent szeretne még elintér- \ ni községe javára, elsősorban \ azokat, amikbe belefogott, * ! aztán másokat, amiket tíiva- j Jósa közben szépen kigondolt,- Iskolaépítés, új művelődési ott­uifiiimiimimiHimiiimMiKiftiMMtmHiimmftijHHimimiunMiM A BUDA TAMÁS! hon stb. Aznap is, hogy nála jártam, a szomszédos Pomázra akart átutazni, hivatalos ügy­ben. Gondolatai már az esti ta­nácsülésen jártak, ahol a köz­ségi vízhálózat fejlesztésének „távlati” tervét vitatták mea. — Tulajdonképpen szabad­ságon volnék — kezdte, amikor szobájába betoppantam. — De­meter János bátyánk jól rago­zott, hiszen ő valóban csak „volna“ szabadságon, ha szá­mára a község ügye nem a leg­fontosabb dolog lenne a vilá­gon. De az! így hát a szabad­idő feljogosítja arra, hogy ha ákell”, még a hivatalos időre is ráhúzzon néhány órát. Hi­szen ha jól belegondol az em­ber, Demeter János élete első ötven évében, de legalább is negyvenöt évében nem szólha­tott bele a közügyekbe, legfel­jebb, mint adófizető, ha ugyan lett volna valamije, ami után adót kellett volna fizetnie, Az öreg Demeter azonban ilyen gondot nem hagyott fiaira, mert bármily keserves volt is a summás- meg a cselédélet, a Horthy-világ ettől a tehertől KALÁSZI SELNÖK­megkímélte az állampolgárai nagy többségét. Huszonöt esztendeje él a köz ségben. Amikor cselédnek sze­gődött el az egykori Gazdái Biztosító Szövetkezetéhez, vál­lát már harrrtincnégy év úyom- ta, amiből huszonkettőt sum­mádként töltött különféle grá­fok, bárók vagy nagybérlői birtokán. Erről az időről sem panaszosan beszél. Láthatc, büszkeséggél hivatkozott szű- kebb pátriájára, Matyóföldre, ahonnan ideszakadt. — Tudja, a mi fajtánk olyan munkás, hogy az egész ország­ban hírünk volt. He ha köve­telni kellett, akkor sem hall­gattunk! — Aztán történet tör­ténet után következett a nyo­morúság évtizedeiből, amelyet csak azok tudtak elviselni olyan magátólértetendően, aki­ket az úri Magyarország gene- rációról-generációra szoktatott, edzett az Ínségre. Talán Deme­ter János azért maradt ötven­kilenc éve ellenére is ennyire fiatal, talán ez is segít megér­tetni, hogy öt gyerekkel, ősz fejjel egyik napról a másikra fhtHllIflIillllIliülflIIIIIIIIIMIIIKHIIIMIIIIIIIimdlIlllllllllllilllllll felcserélje a kapát a tollal, a gazdálkodást az államhatalom, az államigazgatás gyakorlásá­val. — Az volt a célom, hogy megtanuljam és megszéressem hivatásomat. Nem volt könnyű. Akkoriban a begyűjtés sok elé­gedetlenséggel járt a gazdák részéről. Nekünk meg szorítani kellett. Amikor belecsöppen­tem a tanácsmunkába, az én reszortom volt, mint elnök- helyettesnek, egyebek mellett kijavítani a tagosítás körül el­követett hibákat. Mondta is az akkori elnök, hogy „maga na­gyon liberális”, de hát nekem az is fontos volt, hogy az em­berek is elégedettek legyenek. Aztán meg kelliett tanulni a szabályrendeleteket, a törvé­nyeket. Mint a kisdiák, vittem esténként haza a könyveket, közlönyöket.«. Hét esztendei elnökhelyettes- ség után 1957-ben Demeter Já­nost választották meg a tanács elére. Nemcsak azért, mert az ellenforradalom idején mind- \ végig helytállt (ki nem adta a \ kezéből a község iratait, és \ őriztette a magtárakat), legfő- \ ként azért, mert emberségével l egyszerűségével, a 'közügyek l iránti odaadásával érdemessél vált erre a bizalomra. András Endre f Minden percet ki kell hasz­nálni, hátha ez az utolsó meleg nyári nap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom