Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-10 / 161. szám

1958. JÜLIUS 9. SZERDA ffft »f F.OY i&CirlaO S Fiatal művészek a hansági táborokban A Nemzeti Színház KISZ- szervezetének javaslatára fia­tal művészek ajándékműsort adnak a Hanságban dolgozó önkéntes ifjúsági brigádoknak. Az első művészcsoport — a Nemzeti Színház 17 fiatalja — szerdán indul a Horvátkimlei Állami Gazdaságba, ahol mun­ka után szórakoztatják a tábo­rok lakóit. A következő hetek­ben az Állami Bábszínház, a Petőfi Színház és más színhá­zak fiatal művészei látogatnak el a Hanságon dolgozó ifjak­hoz. ■iHiiiiiHiiiiiiiiiimmiiiimiiuitiiiimmmitiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiii ARVA TABLA Lajosmizse főterén áll ez a magános tábla. Vasfaiát eszi a rozsda s egy arrajáró lalubeii állítása szerint nagyon régen nincs semmi hír a helybeli ter­melőszövetkezetekben. Vajon igaz lenne ez? (Foto: Opauszky Német vendégek közötí - Nógrádv • r* ’ * Az éjszaka alapos eső áz­tatta a börzsönyi hegyeket. Reggelre ébredve azonban ve­rőfényes, igazi nyári nap kö­szöntött a nógrádverőcei ifjú­sági sátortábor német lakóira. Még hét óra sem volt, amikor sorra nyíltak a sátrak bejára­tai, ifjú lakóik először csak ki­kémleltek, de amikor megbizo­nyosodtak róla, hogy nyoma sincs mér esőnek és sárnak, egymás után bújtak elő. Ismét egy érdekes, esemény­dús nap ígérkezett. Már tíz napja, hogy ők, ki- lencvenhatan megérkeztek Magyarországra, s azóta bejár­ták már a Balaton vidékét, megcsodálták Budapestet, s a kéthetes üdülés utolsó napjait itt töltik most Nógrádverőcén. Azaz, jobbára csak alszanak itt. Tegnap Visegrádon jár­tak, a mai program pedig Ki­rályrét. Az ízletes reggeli és az in­dulás között azonban van még egy órácska, ami elégséges ar­ra, hogy a krónikás, ha rövi­den is. de elbeszélgessen velük eddigi élményeikről, magyar- országi tapasztalataikról. A sátrak előtt, a zöld gye­pen, hús árnyat adó napernyő alatt csinos ifjú pár ül. Láthatóan együvé tartoz­nak. Ezt nemcsali az bizonyít­ja, hogy együtt járnak min­denhova, de elsősorban a sze­mük csillogása, ahogyan egy­mást nézik, kedvesen, nagy- nagy szeretettel. A lány, Sig­rid Fuke, tizenkilenc eszten­dős. A Roslau am Elbe nevű városka hajógyárában dolgo­zik, az üzemi bolt elárusítónő­je. A fiú, Hans Dietrich Her­mann, huszonkét esztendős, s szintén ebben a hajógyárban dolgozik, mint motorszerelő. Az életükkel elégedettek, s azzal is, amit itt, nálunk lát­tak, tapasztaltak. — Nehéz lesz elfelejteni en­nek a két hétnek az esemé­Sigrid Fuke és Hans Dietrich Hermann, a tábor két legboldogabb lakója Jelentős változások a termelőszövetkezetek beruházásainak tervezésében A korábbi években meggyőző, felvilágosító munkára volt szük­ség ahhoz, hogy a termelőszövet­kezetek a rendelkezésükre álló beruházási keretet felhasználják. A 3004-es számú kormányhatáro­zat megjelenése óta viszont az igények erőteljes __ több terüle­ten a lehetőségeket is meghaladó ■— növekedése okoz problémát. A Földművelésügyi Miniszté- térium szakemberei az igények adott kereteken belüli, maximális kielégítésé­nek módjait keresve, lényeges változásokat hajtottak végre a termelőszövetkezetek beruhá­zásainak tervezésében. Az eddigi gyakorlat szerint a beruházási tervek csak februárra, márciusra készültek fel, amikorra az állami építőipari vállalatok ka­pacitását már lekötötték, s igen nagy nehézségekbe ütközött a szükséges építőanyag rendelkezés­re bocsátása is. Az építkezések csak az év második felében kez­dődhettek' meg. Kedvezőtlenül ha­tott az is, hogy a beruházásokat „felülről-lefelé” tervezték, s az így megállapított program nem minden esetben volt azonos a tér-: melőszövetkezetek igényeivel, gaz- [ dasági érdekeivel. Az új módszer a hibákat meg- ] szünteti. A Földművelésügyi Mi- j nisztériumban készen álló, s a \ napokban a megyékhez és a já-i rásokhoz kerülő utasítás előírja, j hogy a járásoknak augusztus 31-ig össze kell gyűjteniök a ter­melőszövetkezetek jövő évi be­ruházási igényeit, s ezeket, a megyék illetékes osztálya út­ján véleményezve, szeptember 20-ig a Földművelésügyi Mi­nisztériumba eljuttatni. A minisztérium összesíti az igé­nyeket, s ezek alapján állítja Össze az országos programot. Lehetőség nyílik tehát arra, hogy a termelőszövetkezetek időben ér­tesüljenek a kért beruházások megvalósításának lehetőségéről, * így a kivitelezési szerződéseket az építőipari vállalatokkal koráb­ban megköthetik. A »beruházási keret természete­sen nem korlátlan, minden igény kielégítésével nem lehet számolni. A módszer egyik újszerűsége ép- peil az, hogy a lehetőséget és az igényt egy­mással párhuzamosan nyilván­tartják, s a következő évek­ben elsőbbséget biztosítanak a ki nem elégített igényekre. Ezzel egyebek mellett azt a celt is el akarják érni, hogy a ter­melőszövetkezetek tagsága távlati gondolkodáshoz szokva, ne egyik napról a másikra, az éppen adott lehetőséget hasznosítva, döntsön a beruházások kérdésében. Figyelemre méltó az új szerve­zési módszerben a koncentráltság­ra törekvés. Az elmúlt években a hitelek elosztásánál az volt a cél, hogy lehetőleg minden termelő- szövetkezet kapjon kisebb-nagyobb összeget. Ez az elgondolás sok szempontból bizonyult helytelen­nek. Nem segítette a kívánt mér­tekben a nagyüzem összes elő­nyeit hasznosítani tudó kollektív gazdaságok kialakulását. A beruházásokra fordított ha­talmas összegek valójában szét- forgácsolódtak anélkül, hogy termelcsnövekvő hatásuk min­denütt szembetűnő lett volna. A jövőben éppen ezért a termelő- szövetkezetek olyan nagy csoport­jainak kialakítására törekednek, amelyek céltudatos, koncentrált beruházások eredményeként, ren­delkeznek mindazokkal az álló eszközökkel _ gépekkel, épüle­tekkel —, amelyek biztosítják a korszerű mezőgazdasági nagy­üzemnek legjobban megfelelő üzem- és munkaszervezés meg­valósítását. nyelt — kezdi a szót Sigrid. — Csodálatosan szép volt a Bala­ton, s a mi kis városunk után Budapest is nagyon tetszett. A legotthonosabban mégis itt, Nógrádverőcén érezzük ma­gunkat. — Mert itt a legjobb az ellá­tás — szól közbe Hans — s itt mindent megtalálunk, hegyet és vizet egyszerre. Csodálato­san szép ez a vidék, s nem bántuk meg, hogy az idén itt töltjük szabadságunkat. — Nem gondoltuk, hogy ilyen szívélyes fogadtatás­ban lesz részünk — kapcsoló­dik a beszéigetésba egy zö­mök, szélesvállú fiatalember, Harry Berend. Mint szavai­ból hamarosan kiderül, kato­na. Mindössze húsz eszten­dős. A tízesztendős iskola el­végzése után távíró-mechani- kusi szakmát tanult, közben magánúton gimnáziumba járt. Az elmúlt ősszel katonának jelentkezett, s ebben az évben fejezi be a negyedik gimnáziu­mot. Közben már sürgetnek: indul a királyréti kisvonat. möarn-Jveli-iehát.-S alig telik bele néhány perc, több, mint ötvenen ott szorongunk már' a játékvasútnak is beillő vona­ton. Integetés, még egy utol­só üdvözlet a táborban mara­dóknak. aztán máris sípol a „mozdony”, indulás. Az alig tíz kilométeres út kerek egy Vigyázat, zsákutca ! A Z ŰJSAGÍRÖ mindig zal a szándékkal Rosemarie Nitzsche, aki a legjobban a strandolást szereti óráig tart, mégsem bánja meg senki, hogy felült a kisvasút- ra. A keskeny nyomtávú sín­pár csodálatosan szép, roman­tikus tájakon kanyarog. Külö­nösen Börzsöny-liget tája nyeri meg a vendégek tetszé­sét. De csak addig, míg Ki­rályrétre nem ér a vonat. A királyréti üdülő lenyű­göző szépsége azon nyomban hatalmába keríti a német ven­dégeket. A tóparton egy­kettőre lekerülnek a felesle­ges ruhák, s máris a hűs víz fodrozó habjai között úszkál­nál;. csónakáznak a német fia­talok. Valamennyiük között talán a legélénkebb Rosemarie Nitzsche. A csinos, karcsú, barna lány olyan otthonosan érzi magát, mintha legalábbis odahaza az Elba hullámait szelné erős karjával. — Nagyon gyönyörű a ma­guk országa — mondja kedve­sen. amikor nagysokára sike- j rült kicsalogatni a tő vizéből, j — Szívesen töltenek itt néhány , hetet, vagy akár hónapot is j minden esztendőben. Különö- j sen itt. ezen a tájon, ahol min- \ den fenségesen szép, s ahol \ nemcsak boldogok és meg- j elégedettek, de állandóan jó- \ kedvűek, vidámak az embe- j rek. S beszél még hosszan a szép | „titkárnő” — odahaza ez a | foglalkozása — és közben jó- : kedvűén derül, kacag minden I. apró semmiségen. Amikor bú­csúzunk, magyarul kiáltja utánunk: A viszontlátásra! Berlinben? Budapesten? Nem mondta. Nem is fontos. Fiatal még. előtte az élet. S egy-egy ilyen külföldi kirándulás, ven­dégeskedés mindig megannyi kedves barátot, ismerőst sze­rez. S mi a legfőbb: közelebb hoz egymáshoz két népet. Gon­dolkodásban, egymás megbe­csülésében, de talán legfőkép­pen emberségben. S ha az em­berség a népek közös akarata, akkor béke van. A béke pe­dig egyenlő a szebb, a jobb élettel, s mindazzal, amit egy­szerűen csak úgy hívunk: bol­dogság. Prukner Pál az­zal a szándékkal írja cikkét, hogy az — mint út­jelző tábla — mutassa: melyik a legrövidebb, legegyenesebb út, amelyik egyik vagy másik kérdésben a leggyorsabban ve­zet a célhoz. Előfordul azonban, hogy ezt az útjelző táblát erőszakkal kimozdítják eredeti helyéről. Elforgatják, méghozzá úgy, hogy a nyíl nem a célhoz ve­zető útra, hanem zsákutcára mutat. _ így történt azzal a nyílt le­véllel is, amely ma egy hete jelent meg lapunk hasábjain. A cikket mi „D” elvtárshoz cí­meztük, de ugyanúgy címez­hettük volna „K’‘ vagy „X“ elvtárshoz is. A címzett vol­taképpen az olvasó volt, akit ezzel a nyílt levéllel hívtunk magunk mellé: harcoljunk együtt egy káros jelenség, a „minden szentnek maga felé hajlik a keze“ — elv és gya­korlat ellen. Az említett nyílt levél ugyanis arról beszélt, hogy „D“ lakásügyi csoportvezető azzal az elhatározással vállal­ta el funkcióját, hogy ennek révén előbb vagy utóbb, de önmagának is szerez majd la­kást. A Z ELSŐ csábító zsákutca tehát az, hogy egyik-má­sik olvasónk nem a tőlünk ide­gen, a kapitalizmustól örökölt jelenség ellen, hanem „D" elvtárs ellen, vagy éppen a lakáshivatali csoportvezetők ellen harcol. Meggyanúsítanak vagy éppen meghurcolnak de­rék, becsületes embereket — mert nevük D-betűvel kez­dődik — és ami ezzel együtt I jár: eszük ágába se jut, hogy Kiss József vagy Nagy Ist­ván házatáján is körülnézze­nek. A második zsákutcába fő­leg elvtársaink tévednek. Jó néhúnyan azt mondják, hogy az ilyen bíráló jellegű cikkek aláássák a párt tekintélyét, és megjegyzik: „Az Irodalmi Új­ság is így kezdte és mivel folytatta? A Kucsera-cikkel és a többive3..Ezeknek az elvtársaknak nincs igazuk. Az Irodalmi Újság a párt nya­kába varrt minden hibát, azt is, amit a tőkés rend hagyott reánk örökül. Mi éppen eze­ket a hibákat akarjuk levá­lasztani a pártról, ezért tár­juk fel őket nyíltan, ezért harcolunk ellenük. A válasz­tóvíz ebben az esetben az, hogy a párt érdekében vagy a pórt ellenében emelünk-e szót. A harmadik zsákutcába el­lenségeink igyekeznek irá­nyítani az olvasót. „Ilyenek a kommunisták — mondják és körülhordozzák bizonyítékként a nyílt levelet. — Ilyenek mind ahányan, még az újság se tudja letagadni!’1 Nos. va­lóban ilyenek vagyunk. Nem őrizzük a levegőtől elzárva is a hibákat, a torzulásokat, hi­szen ezek idegenek tőlünk; Baj lenne, ha letagadva, e tár­sadalmunktól idegen jelen­ségeket, egyúttal elzárnánk kiküszöbölésük útját is. És végül, zsákutcába ke­verednek azok, akik követe­lik: vegyük fejét, akinek még mindig önmaga felé haj-i lik a keze. De hiszen mi nem egyes emberek, hanem káros jelenségek ellen küzdünk! Igaz. ezeknek a jelenségek­nek mindig ember a hordozó­ja. De rossz orvos lenne az, aki elpusztítaná a baktériumot hordó beteget csak azért, hogy a járvány ne terjedjen tovább, ahelyett, hogy a kórokozót pusztítaná el, és az embert meggyógyítaná. ÉS MÉG VALAMIT, ami már nem tartozik szoro­san ide, de nem lenne teljes e nélkül a cikk: a párttag­ság vagy funkcióviselés sok kötelezettséggel jár, de nem jelenthet hátrányt. Ha a la­kásügyi csoport vezetője igényjogosult, csak kapjon lakást — de ne a rászorultába bal; előtt, ne azok rovására; Gondosan elemezve, alapod san mérlegelve olvassuk te­hát az újságcikkeket. Helye­sen kell értelmeznünk és ma­gyaráznunk azokat, jó irányba kell fordítanunk . az útjelző­táblákat. És ez nemcsak az újságíró feladata. Az olvasóé is. Garami László Az olvasó kérdez - a szakember válaszol Mihály József, a Törteli Földművesszövetkezet mező­gazdásza baromfitenyésztéssel kapcsolatos kérdésekkel for­dult hozzánk. Szikora András, a Baromfitenyésztés című szaklap szerkesztője az aláb­biakban válaszol a kérdé­sekre: Hogyan alakítható ba­romfitenyésztő szak­csoport? Baromfitenyésztési szakcso­port minden községben — ahol jelentősebb mennyiségű ba­romfiállomány van — minden további nélkül alakítható. A cél hathatósabb elérése érde­kében forduljon a helyi föld­művesszövetkezet a községhez legközelebb eső keltetőállo­s máshoz, ahol a szaktanácsadó jelentős segítséget nyújt. Tör­tei község területileg a ve- csési keltetőállomáshoz tarto­zik, ezért célszerű lenne fel­venni a kapcsolatot Horváth Istvánnal, a vecsési keltető­állomás vezetőjével. Melyik fajta tenyész­tése leggazdaságosabb ebben a tenyészkörzetben? Javasoljuk, hogy maradja­nak a fajtakörzet szerinti ken­dermagos magyar vagy a sárga magyar fajtánál. Igen gazdaságos ebben a körzetben a pulyka és a gyöngytyúk te­nyésztése is. A pulyka és a gyöngytyúk yándorólazva ke­vés takarmányt fogyaszt és óriási jelentőségű a mezőn való tartásuk a rovarok pusz­títása miatt. A gyöngytyúk egyébként igen keresett export­áru ÍSí A szakcsoport szervezéséhez még csak annyit, hogy a köz­ség tenyésztőit értesíteni kell a szervezés megkezdéséről. Fel kell világosítani á tenyésztő­ket a szakcsoportban való mű­ködés előnyeiről. Felelőtlen ígéretektől azonban tartózkod­ni kell. Szükséges ezért is a területileg illetékes tanácsi vagy SZŐ VOSZ keltetőáilo- más szaktanácsadójával a kapcsolatot felvenni, aki is­meri a szakcsoportok szervezé­sével kapcsolatos feladatokat, rendelkezéseket, ismeri a he­lyi és a területi adottságokat és ennek megfelelően nyújt segítséget az induláshoz. Végezetül javasoljuk, hogy községenként szervezzenek húscsirke nevelése céljából szakcsoportokat. Ez viszonylag a legeredményesebb és kezdet­nek a legkönnyebben induló akció. A földművesszövetkezet adjon a tenyésztőknek — az igénylések alapján — meg­felelő mennyiségű csibét, a to­vábbiakat pedig az idevonat­kozó rendelet előírásainak megfelelően kell elintézni; forgattvik, abban csak apró 'kívánságok, dicséretek van­nak bejegyezve. A mérleg hi­bátlanul működött, az ár­cédulák a helyes árat mutat­ják. A környéken lakó házi­asszony oltalak sincs panaszuk a boltosra, s csak jót monda­nak róla. Az egyik asszony ezekkel a szavakkal engedett utunkra: — hiába is fáradnak az urak, rosszat úgy sem fog­nak hallani Damásdiról. A csinos, tiszta bolt vezető­je szakszerűségéről tanúsko­dik. Nagy szaktudását készsé­gesen átadja másoknak. A me­gye szövetkezeti boltosai kö­zül talán ő tanította ki a leg­több tanulót. A rábízott kö­zös vagyont hűségesen kezeli, gyarapítja, óvja. Munkája mellett arra is van ideje, hogy tevékenyen részt vegyen a falu társadalmi, politikai életében. A szövetkezet egyik legjobb népnevelője, mint kultúrcso- port vezető pedig sok tapsot, , sikert könyvelhet el. Mint mondottuk, Damásdi bácsit mindenki szereti a községben. Ügy gondoljuk, hogy meg is érdemit i (ács) annak leltárhiánya sohasem lehet. Nem igaz az, hogy a ren­des mérés hiányt eredményez. Ahol becsületes munka folyik, ott a forgalom 0,2 százaléká­nak többletként kell jelentkez­nie. Az is a vezető hibája, ha a beosztott alkalmazottak kö­vetnek el visszaélést. Én Törökbálinton 11 szövetkezeti tag dolgozó paraszt fiát, lányát tanítottam meg a kereske­désre. Most is van nálam három tanuló, de hiba még nem fordult elő, pedig volt olyan időszak is. hogy mind­annyian kezeltük a pénztárt:. Bizalommal voltam és vagyok irántuk, tudják azt, hogy mi­vel tartozom a közösségnek és nem is élnek vele vissza. Tf IVÁNCS1AK VOLTUNK, " hogy a mindig „stimme­lő” leltárnál nem játszik-e közre a vevők megkárosítása, árdrágítás, vagy súlycsonkí­tás. A panmzkönyvet hiába emberek. Megkérdeztük tőle, hogy hosszú kereskedői pálya­futása alatt mennyi leltárhiá­nya volt. — Kérem, a vezetésem alatt álló üzleteket minden évben többször leltározták, de hiányom soha, egy fillér nem volt — válaszolta rövid gon­dolkozás után Vass bácsi, a szövetkezet, igazgatósági tagja bólogat a feleletre annak bizonyításául, hogy a szövetkezetnél eltöltött 9 esztendő alatt ebben a bolt­ban nem volt leltárhiány. — Nehéz becsületesnek len­ni egy boltvezetőnek? — kér­dezzük tőle. — Nem könnyű, de megéri. Annak a boltvezetőnek, aki szereti a szövetkezetét, a be­csületes. munkás életet, s ha nem vágyik a bűnös „külön pénzre", ha az árut szállítás­kor gondosan átveszi, vigyáz annak épségére, minőségére, Ahol jó kezekben van a közös vagyon Arckép a megye egyik legjobb boltvezetőjéről T\AMÁSDI ANDRÁS őszülő U haja arról tanúskodik, hogy feje felett már jócskán elszaladt az idő. Bizony, két és fél évtized óta a pult mö­gött állni nap, mint nap, nem gyerekjáték. Tizenhat éves kora óta kereskedő, s talán már millió fölött van az ez idő alatt kiszolgált vevőinek száma. Jó kereskedő, megbe­csült ember volt mindig Da­másdi bácsi. Alig 3—i mun­kahelyen dolgozott mindösz- sze. A törökbálinti földmű­vesszövetkezeti boltot, ahogy a helybeliek mondják, a főbol­tot, 1949 óta vezeti. Ott jár- : tünkkor nem hallatszott üzle- \ tében a megszokott vidám jö- \ vés-menés. Az ajtón keresztbe i kifeszített spárgán tábla: Lel- \ tározás miatt zárva. Odabent I hallgatag komolysággal, szin- \ te ünnepélyes csendben mérik, \ számlálják a tengernyi árut. i A községbeliek nagyon sze- \ rétik Damásdi bácsit. Tudják, \ becsületes, mégis izgultiak | minden leltározáskor. Körü- | lőtte a vezetőségi tagok szintén | izgatottak, csak Damásdi bá- 1 esi nyugodt, derült. mosolyú, I mint általában a becsületes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom