Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-08 / 159. szám

4 irlap 1958. JULIUS 8. KEDD ü aaahcsoport eredménye : Fellendült a juhtenyésztés Tatárszentgyörgyön Szerencsénk volt, mert Dé­kány Lajost, a juhtenyésztő szakcsoport elnökét könnyen megtaláltuk a minap Tatár­szentgyörgyön. Éppen a tüzér­ségiben teljesített szolgálatot, s ha nem ügy adódik, bizony bot­tal üthettük volna a nyomát Tatárszentgyörgy és Gyón ho­mokbuckás legelőin, amint juhnyájával hol erre, hol arra vándorol. • Az egy esztendeje megala­kult juhtenyésztő szakcsoport híre késztetett arra, hogy ellá­togassunk ebbe az eléggé is- tenhátamögötti faluba. A szak­csoport tagjainak jó munkája, kezdeményezőkészsége ugyanis túljutott a falu határain és el­jutott a mezőgazdasági kiállí­tás rendező bizottságának fü­léhez is, Dékány Lajos elnök szavai­ból kitűnik, hogy a fiatal szak­csoport fejlődését hirdető tab­ló nem érdemtelenül kerül Valóban szépek az eredmé­nyeik, — Tavaly júniusban 18 tag­gal alapítottuk meg a szakcso­portot, s most már ötvenegyen vagyunk — újságolja az elnök, de sorolja is tovább a szakcso­port fejlődésének adatait, — Alakuláskor 1080 julhunk volt, most pedig 4300. Legelő­területünk 520 hold, s 180 bé­relt szántón takarmányt ter­melünk; A szakcsoport elnöke lelkes híve a juhtenyésztésnek, ami nem is csoda, hiszen régi ju­hászcsaládból származik. Bu­gac nagykiterjedésű legelőin kísérgette a birkanyájat Amint elmondja, sokszor elő­fordult, hogy egész évben „ka­lap alatt“ aludt kint a legelőn. No de ez már régen volt, mostanában a juhász is embe­ribb életet él. Különösen azóta, hogy megalakult a szakcso­port, mert a megalakulással együtt megbecsülést is szerez­tek maguknak. — Amíg egyéniek voltunk, s akárhol is telepedtünk le, min­denki hajtott, űzött bennünket. Régi szokás, hogy nem szeretik a juhászt Azt mondják, kárt teszünk. Igaz, előfordul, hogy a szántóföldre bitangol az ál­lat, de ezért a juhászt kell megbüntetni, nem pedig kiir­tani a juhokat — mondja. Sokat vitatkozott már és vi­tatkozik ma is azokkal, akik ellenzik a juhtartást, s ilyen­kor így érvel: — Ha a feleséged bemegy a boltba ruhát venni, mind­járt azt kérdezi, hogy mennyi gyapjú van benne. Mit gondol­tok, hogy a gyapjú csak úgy magától terem? Birka kell ah­hoz, mégpedig nem is kevés. Amióta megalakult a szak-! csoport, a tanácsok is máskép­pen mérlegelik a juhászok munkáját. Igaz, maguk hoztak olyan szigorú rendszabályokat a „feketelegeltetés“ megszün­tetésére, hogy nem éri meg elaludni a nyáj mellett. Ezért mind ke­vesebb a „súrlódás“ a juhászok és a gazdák között. Olyannyira kevesebb, hogy akik azelőtt el­lene voltak, most azután jár­kálnak, hogyan tehetnének szert legalább 15—20 birkára. Vonzóvá vált a juhászat — éppen a szakcsoport eredmé­nyes gazdálkodása nyomán — Tatárszentgyörgyön. Ha meg­nézzük eredményeiket, magya­rázatot is kapunk, hogy miért van ez így. Az idén például 187 mázsa gyapjút adtak el az államnak, átlagosan 44,5 forin­tért kilóját. Hetente 7—8 má­zsa sajtot szállítanak el a fa­luból, s ennek kilójáért leg­kevesebb húsz forintot kap­nak. A szaporulat tiszta nyere­ni Sponga István, Győrfi Ist­ván, Pongrácz János és még sokan. Igényeltek is a faluból ezer birkát, de a beszerzés bi­zony nem könnyű, még akkor sem, ha megvan rá a pénz. A szakcsoport közelebb hoz­ta egymáshoz a juhászokat s most már kialakult olyan szemlélet, hogy nem külőn- külön utakon, hanem összefogva keresik boldogulásukat. Ezt mutatja a sajtüzem létesítése is. Eddig a sajtot mindenki maga készítet­te, s ki így, ki úgy. Közösen értékesítették ugyan, de nem volt könnyű a minőség ellen­őrzése, s így a kiváló sajtért is kevesebbet kaptak. Most 40 ezer forintos költséggel — 17 500 forintos állami segítség­gel — elkészült már a sajt­üzem. Felavatására július 12- én a juhász-napon kerül majd sor. A sajtüzemmel szép és hasznos terveik vannak. Saját címkével ellátott sajtterméke­ket adnak a kereskedelemnek. A különböző formájú sajtok mellett füstölt sajtot, marha- bélbe töltött füstölt juhtúrót, juh-gomolyát, liptai túrót is készítenek. Bizonyára nagy keresletnek örvendenek majd termékeik. Van még egy hasznos kezde­ményezésük., amelyet sajnos az idén már nem tudnak megva­lósítani, pedig nagyon szeret­nék. Mégpedig az ürü-telep. Az ürü-juhokat most nem tartják tovább, vagyis csak akkor nevelik fel, ha leszerződik velük az ál­lam. Ezekről pedig rengeteg gyapjút lehetne nyerni 2—3 esztendő alatt. De a közös te­lepet kis létszámmal nem ér­demes fenntartani, legalább 400 darab ürü birka keilene. A Gyapjútermei tető Vállalat kirendeltsége pedig mindössze 170-re kötött szerződést velük. Dékány Lajos gyorsan kiszá­molja, hogy több mint 200 ezer forint hasznot hozna két esz­tendő alatt a 400 ürü-birka. A telep felállításával több gyap­jút és több húst adhatnának a népgazdaságnak. — A tervet még nem vetet­tük el, s l:a, az idén már nem is, de jövőre megvalósítjuk — mondja a Szakcsoport elnöke. Hírnevet — s tegyük hozzá, jó jövedelmet is — hoz a ta- lárszentgyörgyi juhászoknak a juhtenyésztés. Érdekeik azono­sak az államéval — különösen mióta szakcsoportot alakítot­tak — több gyapjút és sajtot termelni. E törekvéseikhez meg is kapják a segítséget. A szakcsoport az eltelt egy esz­tendő alatt is sokat fejlődött, s a szombati juhásznapon bi­zonyára arról is szó esik majd, hogy mit szándékoznak a jö­vőben tenni a juhtenyésztés tovább fejlesztése érdekében. (m. s.) Ivan Goll: A NAP Fürdik a hajnal pékiUatban. Le kaszált búzatábláik mögött, amott az égi kirakatban most bukkan föl fénybura alatt, kilós nagy kenyér színaranyban, friss, meleg, kívánatos falat: a Nap! Boldog Balázs fordítása Őszintén beszélünk! Eles vita folyt tegnap délután a Nemzeti Színház fiatal művészei között. A KISZ alakuló gyűlésén a fiatalok között ott voltak az idősebb művészek is, és jó javasla­taikkal segítették elő a KISZ újonnan alakult bizottságá­nak munkakezdését. Major Tamás, Tompa Sándor, Ke­mény László és még több nagy művészünk őszinte izga­lommal várják, hogy az új bizottság mennyiben segíti majd a fiatal művészeket Szurok János felv. kifüggesztésre az országos me­zőgazdasági kiállításon, mert | ség. Ezért szeretne juhot ven­Elkészűltek már a sajtkészítéshez szükséges formák. Meg­felelnek-e? Ezt ellenőrzi Dékány Lajos szakcsoport-elnök APRÓSÁG Apró dolog, de bosszantó, | s ezért kell szóvátenni: a | ceglédi Gubodi kertben pél- | dás rend uralkodik. Az | ápolt, szép környezet sok | ceglédit ki is csalogat a | park padjaira, örömmel | látják a látogatók azt is, | hogy a Lenin-szobor környé. = két tovább csinosítják, még | szebbé teszik. Az ízléses § gruppok, a kis halastó mind- | mind annak tanúsítója, | hogy gondos kezek ápolják | a kertet. S éppen ezért | bosszantó, hogy a beton vi- § rágtartók behelyezésekor | kiásott szemét, füves föld | még mindig ott áll őrt a | négy sarkon. Az eső leverte, | a gyerekek összetaposták, a | sétálók kerülgetik, csak ép- | pen azoknak nincs útjában, | akiknek az elhordásról gon- | dcskodniuk kellene. Re- | méljük, mihamarabb belé- | botlanak. mHmuimininiM = NEM ILLIK ELŐZETES JELENTÉS Rövidesen bemutatják filmszínházaink az Első örömök című színes szovjet játékfilmet ■limiiHiminmiimiimituinimiiiimiiiy Igen, nem illik ilyen do- | logról újságban írni. Ilyen § mellékes dologról. Lehetne \ azt is írni, hogy félreeső § dologról. Igen, mert ilyen § félreeső helyéről van szó a 1 nagykőrösi Cifra-kertnek. 1 Szép a park, szép és tisz- | tántartott a szabadtéri szín- I pad is, csak éppen..; csak 1 éppen azok a helyiségek \ nem. Pedig ráférne. Nagyon | is. Tisztaság szempontjából | is, no meg „művészi" szem- | pontból is. Mert nem va- § lami épületesek a fali fres- | kők. Legyen gond erre is. A | sok napi gond mellett. Ap- | róság. A mindennapok ap- | rósága. De erre is jusson fi- | gyelem. I (tmiHirtiittmHHH Meddig nyúlik? Azt mondják, hogy a jó 3 rétes messzire kinyúlik. S j olyan vékony, mint a haj- I szál. Vagy még annál is | vékonyabb. Egy időben § nagy híre is volt a Pilis 1 melletti Rétescsárda rétesé- | nek. Rászolgált a névére. g Friss volt; nagy választékú, I ízletes. Az utóbbi időben § azonban se nem friss, se 1 nem választékos, se nem íz- | le les. Ped i g de sokan kere- 1 sík. S az sem vigasztalja az | országúti betérőket, hogy | szombat esténként pacal- | pörkölte® vacsorát hirdet- 1 nek. Jó híre van a Rétes- § csárdának, jól is vezetik az | üzletet, figyelmes a kiszol- | gálás. Mi az oka annak, | hogy a rétes „hiánycikké” | lépett elő a Rétescsárdá- | ban? Talán nem nyúlik a | tészta? Legalábbis annyira | nem, hogy választék legyen s — ne csak túrósrétes —, s f a tűz is igencsak pisloghat, | mert lapos az a rétes na- | gyón. No, meg a sava-borsa § sem az igazi. Le a pacallal! | Éljen a finom rétes! A | friss! Az ízletes! A sokféle. | Giovannini Rudolf—Szathmáry Géza: g Gyógynövényeink j (Mezőgazdasági Kiadó Budapest, | 19ö8. 344 lap, ára 48 Ft.). Az igen szép kivitelű könyv | célja az. hogy a hazai gyógy-1 növényeink gyűjtésével, szánta-1 savai, kezelésével és f elhasználd-1 sával kancsolatos tudnivalókat 5 széles körben népszerűsítse. En-§ nek a műfajnak mélyrenyúló ha- = gyományai vannak hazánkban. | Már a középkorban is sokat fog-| lalkoztak a növények gyógy-= hatásával, újabb korunkból ele-| gendő, ha Fazekas Mihálynak, | Ludas Matyi népszerű alakja meg-1 alkotójának Debreceni Füvész- = könyvére emlékeztetünk. A szerzők már előszavukban! hangsúlyozzák, hogy művükben. 5 szemben a régebben megjelent! hasonló Jellegű munkákkal, nem| a kuruzslást kívánják elősegíteni! összeállításukkal. Nem akarják a = beteget orvosától elvonni, sőt | elsősorban a gyógyító orvosnak | akarnak segítséget nyújtani az-5 által, hogy mintegy csokorba | gyűjtik mindazt, amit a népies g gyakorlat, a hazai és külföldi g irodalmi adatok és szerzők ta-| pasztalatai összegyűjtöttek. Fel-1 sorolják az összes ez idő szerint | gyógyászatban felhasznált hazai = és külföldi növényi é« állati ere-g detű drogokat előfordulási he- = lyükkel. Foglalkoztak az illóolaj g gyártás számára fontos növények-1 kel is. , . I A könyv a gyógyszergyártás ess gvóevászat szakemberein kívül | érdekli a mezőgazdaságot é.S| mindazokat, akik a növényvilág | iránt érdeklődnek. A könwet kö-1 zel száz színes ábra díszíti. Földvári Ferenc Leopold Tyrmand: A GONOSZ j stadion körül kavargó zí tömeg utat nyitott a meggypiros mezbe öltözött vá­logatott csapatot szállító autó­busznak. A jóképű barna fiúk derűs arca nem árulja el, hogy rövid perceken belül izgalmas küzdelemben mérik össze ere­jüket, tudásukat a lengyel vá­logatottal. így kezdődik Tyrmand — bizonyos értelemben magyar vonatkozású — regénye, de ekkor még az olvasó sem sej­ti, hogy az izgalom s a feszült­ség nem a huszonkét játékos­nak szól majd az elkövetkező órákban. Az igazi drámai összecsapás Tyrmand regé­nyében. mem a zöld gyepes pályán folyik, hanem másutt. Az ötvenezer férőhelyes sta­diont százharmincezer érvé­nyes jegy tulajdonosa ostro­molja, mért a varsói alvilág legszertcágázóbb bűnszövet­kezete nyolcvanezer hamisí­tott jegyet hozott forgalomba. A bandának ezzel kettős célja volt: a busás hasznon kívül ugyanis azt remélte, hogy a nemzetközi mérkőzés felka­vart légkörben végre leszá­mol a Gonosszal, aki hónapok óta zavarja a romjaiból újjá­éledő nagyváros homályában garázdálkodó bűnözőket. Ezt az időpontot választotta Dry­arski rendőrfőhadnagy is, hogy leszámoljon a bűnszö­vetkezettel és elcsípje a ti­tokzatos Gonoszt, a varsói bűnözök rémét, aki a rend­őrség megkerülésével, „tár­sadalmi munkában” üldözte a gonosztevőket. A stadionban futnak össze a regény hősei és ott is oldó­dik meg a rejtélyes történet. Közben azonban elénktárul a nagyvárosok rákfenéje, a bű­nözök világa, a maga kegyet­len meztelenségében. De még­sem bűnügyi regény Tyr* mand műve. Komoly társa­dalmi problémát vet fel: az ifjúság erkölcsi nevelésének kérdését. A. romos város szennyes törmelékei között elharapód­zott a gaz: iszákosság, garáz­dálkodás, feketézés, bűnözés. Tyrmand bátran, szépítés nél­kül mutatja meg az olvasónak korunk árnyoldalait s azt « tanulságot vonja le: ahogy a romokból újjáépülő szocialis­ta város nem épülhet fel a társadalmi erők összefogása nélkül, ugyanúgy a lelkek új­jáépítése is csak a jószándékú emberek összefogásával tör­ténhet. A kitűnő lengyel író izgal­mas és művészi könyvét az Európa Könyvkiadó jelentette meg. MttimiuiiHiimiiiintumiiiimtmmiuirne QLcujnon szedetem a színházat... A Színművészeti Főiskolát az idén hagyta el Böröndi Ka­ti is. O Pesten marad, a Pe­tőfi Színház szerződtette. A túlboldog fiatal színésznő ko­molyan mondja: — Tanulni szeretnék, meg­figyelni mások hogyan játsza­nak, tapasztalatokat gyűjteni, szemlélődni, hogy azután érett alakításokat produkál­jak. Úgy érzem, a modern fi­gurák állnak közel hozzám, ezért is szerettem meg olyan nagyon szerepemet Brecht Koldusoperájában — meséli lelkesen. A Nemzeti Színházban a Tisztújítás Nelly szobalányát játszotta már, s filmen is ta­lálkozunk vele a közeljövő­ben az Édes Anna egyik sze­repében. A főiskolán operett­szakos növendék volt. így nemcsak a próza, hanem a ze­nés műfajok is érdeklik. — Nagyon szeretem a szín­házat, de legfőképpen az ope­rettet, és minden zenét, a dzsessztöl az operamuzsikáig. — Ügy hallottam, a Jókai Színházban elsősorban mai magyar darabokat adnak majd elő az idei évadban, közöttük zenés vígjátékokat is. Ha sza­bad elmondani kívánságomat, ezekben szeretnék leginkább fellépni. Hogy gyakran, azt már nem is merem hozzáten­ni. Szerény szavai ellenére biz­tonság árad Böröndi Katiból. Lehet, hogy ez most fokozot­tabb, mint egyébkor, hiszen a Nemzeti Színház társalgójá­ban beszélgetünk, a színház­ban pedig egy színésznő min­dig elemében érzi magát. Kíváncsian várjuk a fiatal színésznő bemutatkozását. (b. k.) A Váci Sütőipari Vállalat felvesz sütőipari tanulókat két évi tanulási időre. Érdeklődés és bővebb fel­világosítás a vállalat köz­pontjában: Vác, Március 15. tér 5. sz, alatt. Telefon: 313. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom