Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-08 / 159. szám

1958. JŰLIUS 8. KEDD Mff W/t k/C irta» Érző, kommunista emberek A hivatal egyik dolgozójá­nak kórházba kellett volna szállítania édesanyját. Neki halaszthatatlan, határidős ügyet kellett elintéznie az iro­dában. A munkatársak, akik évek óta jól ismerték, gond­terhelt tekintetéből azonnal észrevették, hogy valami baj van. Vallatóra fogták, ügyet sem vetve tiltakozására — „ne zavarjátok a munkámat”. Amikor megtudták, hogy az édesanyjáról van szó, azonnal hazaküldtek: intézzen el min­dent. A beteg nem várhat. Megmagyarázták, téved, ha azt hiszi: azért, mert kommu­nista és példát kell mutatnia munkájában, nem törődhet családi ügyeivel... Egy költő odaadta féltve őr­zött verseit ismerősének — mondjon véleményt róluk. Azelőtt is órákon át vitatkoz­tak néhány soron, s nagyon bízott az ítéletében. Az isme­rős azonban most kedvetlenül nézett fel a papírokról. — Szépek, nagyon szépek ezek a versek, átéli az ember min­den sorát — mondotta —, csak egy döntő hibájuk van. Sok. a szomorú vers közöttük. Egy kommunista mindig optimis­ta, derülátó, még ha szerelem­ről, csalódásról is van szó — vonta le a végkövetkeztetést. A költő megütközve nézett rá. Tudta, hogy nem kételkedik az ő kommunista voltában, hiszen kapcsolatuk is a mun­kásmozgalmi években szövő­dött. Abban sem kételkedik, hogy a versek igazi érzések­ről vallanak. De írhatna-e bo­rongás hangulatban vidá­man, élete egyik keserű epi­zód-járói szívderítőén?... Egy KISZ-titkártól hallot­tam valamelyik értekezleten: • párttitkáruk évek óta él öt­tagú családjával egy nevetsé­gesen kicsiny és egészségtelen szobában. Amikor a gyári munka után elvégzi a párt- szervezet dolgait is, s késő es­te hazamegy — nem pihenheti ki magát, mert egy nyugalmas sarok sincs, ahová félrevonul­hatna könyveivel. Ez a párt­titkár még sehol nem adott be kérelmet: segítsenek rajta. Úgy véli: egy kommunistának nem szabad a saját bajával foglalkozni. Mindegyik példának van egy közös vonása: a kommu­nista embertől többet kívá­nunk, várunk, mint másoktól. S ez igy van rendjén. A hétköznapokon, amikor úgy hisszük, semmi különös nem történik, hány nagyszerű tettnek lehetünk tanúi... Az egyik gyárban például ünnep­re készültek a munkások — az idő is szép volt, a család is számított a kirándulásra. Es ekkor halaszthatatlan meg­rendelést kellett teljesítenie a gyárnak. Röpgyülést hívtak össze és kérték a dolgozókat, jöjjenek be másnap. Először megnyúlt az emberek arca, azután egy kommunista meg­szólalt: ha fontos, akkor bejö­vünk! Először csak néhányan helyeseltek, de vasárnap az egész gyár dolgozott. Az ellenforradalom alatt, amikor minden kommunista tudta, hogy fenevadak lesnek rájuk az utcán, hányán vol­tak, akik a pártbizottságokat védve ott tartózkodtak, dacol­va a veszéllyel. Azok az elv­társak, akik a Budapesti Párt­bizottság épületében tartóz­kodtak, amikor az ellenforra­dalmárok ostromolni kezdték az épületet — tudták, hogy az életre már nincs sok remé­nyük, mégsem alkudtak meg az ellenséggel. teljesítették kommunista kötelességüket... Sok példát jegyezhetnénk fel. amelyek mind a kommu­nista fegyelmezettséget, áldo­zatkészséget, fáradhatatlan­ságot jellemzik. Azt, hogy a kommunisták olyan emberek, mint mások, csupán az külön­bözteti meg őket, hogy egy kicsit még emberibbek, töb­bet vállalnak magukra, mint a pártonkívüliek. Túllátnak saját életük határain és képe­sek kis örömeiket, ha kell, egész életüket az eszméért ál­tetszik, ha feleségük csinos, új ruhát csináltatott. És a kom­munisták is épp úgy szenved­nek, ha csalódtak, vagy meg kell válniok kedvesüktől. „Csupán” annyi a különb­ség: ha bármilyen nehéz is, a kommunista felül tud emel­kedni saját érzésem, s elég erős ahhoz, hogy vágyai, örö­mei, kudarcai változékonysá­gát alárendeli a mozgalomnak. Sági Ágnes A. felkeresik a füst Milán születésnapiára megjelenik a kiváló író legújabb műve Füst Milán, ezen a héten | tölti be életének 70. évét. Eb- | bői az alkalomból a Bibliothe-§ ca Kiadó közreadja a kiváló | író Hábi Szadi küzdelmeinek | könyve című legújabb művét,f amely szerves folytatása a ta- 1 valy megjelent Ez mind én f voltam egykor című művé-f nek; 1 Csigalassúsággal halad a történelmi nevezetességű I Disznófő Vendéglő restaurálása zok, akik v sárnaponként zugligeti Disznófő Vendéglőt, hogy egv pohár sörrel szomjúságukat oltsák, ugyancsak elcsodálkoz­hatnak azon a nagy felfordu­láson, amit ott látnak. Idestova egy éve folyik már a vendéglő restaurálása, de még máig sincs befejezve. Szakmunkások hiányában lassan haladt az építkezés, no meg pénz sem állt rendelkezésére a tanács­nak, hogy a műemléknek nyil­vánított nagymúltú vendéglőt, valamint a forrásházat idejé­ben elkészítsék. Kint jártunk a Disznófőnél és megállapítottuk, hogy az épület kívülről nagyjában kész, csupán a forrásház ma­radt még ugyanolyan elhanya­golt állapotban, amilyenben volt a lebontáskor. Már pedig ez a forrásvíz sok embert vonzott ide az üdítő forrásvíz megkóstolásáért. Volt abban valami ünnepélyes, ahogyan a többmázsás vas vadkan fejből előzuhogott a víz. Történelmi hangulat fogta meg a ván­dort, aki erre járt és ivott a forrásból. Ma ez a hangulat, sajnos, hiányzik. A forrás most úgy fest, mint egy tátott szájpadlás, üresen, fogak nél­kül, rossz még csak rá is nézni. A vaddisznófej a XII. kerületi tanács raktártelepén várja eredeti helyére való visszaköltözésél. Már az elmúlt télen is ide­jártak melegedni, teázni, for­ralt bort felhajtani a síelők. Sportszerű jelentősége a Disz­nófő környékének évről évre növekedni fog, a tanács tehát nem kockáztat semmit, mert ha ma még ráfizet, százszoro­sán visszakapja minden befek­tetését a téli forgalom vár­ható bevételeiből. A kezdő § síelők valóságos paradicsoma I volt a Disznófö környéke a ? múltban és fokozottabb mér- j fékben lesz a jövőben is. E. M. Én, és az én leg .jobb pajtásom iSwiimiHiiHitHimmiimtttttiiniimMimmiiimitimiHtiHiiiHitmiMMuminimHHtiiiHiiiiiiflHMiHiiiHiiiHmiiiHmitiiminiiiuiis EZ NEM ÉR Igen könnyen rámondják az emberek erre vagy arra, hogy ez nem érdekes. Előfordul az is, hogy szobákéról: ülést tar­tott itt vagy ott a tanács. „Ez nem érdekes” mondja egyik­másik ember. Hát ilyen „nem érdekes” tanácsülést tartott a tápiószelei tanács vasárnap délelőtt. Tényleg nem volt ér­dekes? Nem jelentették be azon, hogy Tápiószeiót várossá nyilvánították, hogy tíz tele­víziós készüléket kisorsolnak, sőt még azt sern, .hogy van már rajztanár. (Fedig az na­gyon kellene a jövő tanévre az iskolának, de az eddigi jelek úgy mutatják, hogy nem ke­rül.) Szóval nem jelentettek be semmi világrengetőt, vitázni sem vitáztak azon, mint az egyszeri ember, hogy tojás volt-e előbb vagy a tyúk, de amj szóbakerült, amin vitáz­tak, az olyan dolog volt, amire nem lehet más szót találni: az élet! A mi falvaink megválto­zott életének gondjai. Napirenden 'két dolog szere­pelt; a gazdasági felügyelő je­lentése, s az oktatási állandó bizottság beszámolója. De azért történt napirenden kívül is egy és más. Zsolnay István gazdasági fel­ügyelő számolt be az aratási* csépiési munkák előkészületei­ről. illetve menetéről. Alapos, Az érem két oldala körültekír.tő beszámoló volt, s az ember nem is hinné, hogy egyik-másik községünkben mennyi dologra kiterjed a fi­gyelem. Például arra, hogy figyelő szolgálatot szerveznek. Mégpedg nem akármilyet, hanem olyat, mely figyeli a halár minden részét, s figyelmezteti a gazdákat: kasza alá érett a gabona. Nem rossz dolog. Ez is segít abban, hogy minél kisebb legyen a szemveszteség. És ez most fon­tos dolog. Megvan a rajon- beosztás is, hacsak valami rendkívüli nem jön közbe, nem lesz baj a csépléssel, időben végeznek azzal is. A burgonya­bogár elleni védekezés sikerrel folyik a faluban, a gazdák megértették, hogy önmaguk ellen vétenek, ha nem irtják ezt a falánk kártevőt. Az oktatási állandó bizottság beszámolóját Fekete Gyuláné mondta el. Érdekes, s mint a vita is mutatta, nagyőri sok gondolatot kiváltó beszámoló volt. S az ember nem is hinné, ha nem ott ülne, hogy egy község tanácsülésén ül, mert azon vitatkoznak: a jövő tan­évtől kezdődően milyen lehető­ségek vannak a politechnikai képzés bevezetésére. (Hej, Horthy-Magya rország, még , tisztességes iskolát sem építet­tél a faluban.) Ugyanakkor | Feketévé megemlítette azt is, | hogy még mindig akadnak olyan szülők, lakik alig engedik iskolába 1 gyerekeiket. S az állandó bi­li zottság már most megkezdi a 1 családlátogatást. A jövő tan- 1 évben ne legyen olyan gyerek, 1 aki iskolaköteles, s mégsem !jár iskolába! (Szép vállalás. I Remélhetőleg így is lesz. Per- |sze, múlik a sjülők belátásán 1 is. A gyerek jövőjét tönkre- !tenni: bűn! S még nagyobb 1 bűn, ha éppen a szülő az, aki | ezt teszi.) | A szünetben Nagy János ta­ll nácselnök átadta a belügymi- ! niszter kitüntetését Háfra Mi­'s hálynak, az önkéntes tűzoltók 1 parancsnokának, aki húsz esz- § tendeje áldozatos munkával | neveli, képezi ki a fiatalokat | a falu tűzvédelmére. | A napirendi pontok feletti 1 vita nagyon érdekes és na- ! gyón élénk volt. S hogy meny- ! nyíre nemcsak a maguk gond- 1 ját forgatják a fejükben a ta­il nácstagok, azt misem bizp- I nyitja jobban, mint az, hogy | minden hozzászóló olyan kér- I dést vetett fel, mely a község | egészét érinti. (Az ember aka- I ratlanul is a zsírosparasztok- ! tói hemzsegő képviselőtestü- ! letekre gondol: milyen alku- | dozás folyt ott egymással. A | koncért. Egy fél hold legelő- I ért. Jussért.) Többen is szól- I tak arról, hogy a Tápiószöllős | határában lévő célgazdaság, I mely a söripari vállalat tulaj- 1 donát képezi, kritikán alul | néz ki. A tavalyi burgonyaföl- ! dön az idén nem dolgoztak. | (Ki tudja, miféle meggondolás | alapján? Ha nem kell a föld. 1 adják le. De nem hiszem, hogy | nem kell. Csak éppen valaki. | aki illetékes, elaludt. Vagy | fel sem ébredt.) Vadon bur- I jánzott a jó pár holdon De ez még hagyján. Hanem annyi ezen a területen a burgonyabogár, hogy az egész határt eláraszt­ja. S akkor a gazdák hiába védekeznek. Márpedig a sör­ipari vállalat a füle botját sem mozgatja! (Igazuk van a gazdáknak? Persze hogy iga­zuk van. S a tanács — nagyon helyesen — azonnali intézke­dést vállalt.) Kiss András a politechnikai oktatáshoz szólt hozzá. Nem tudom, hogy pedagógiai szem­pontból igaza van-e, de amit mondott, az nagyon megszív­lelendő: ne csak az iskola fa­lain belül, meg a kisiparosok­nál legyen alkalmuk a gyere­keknek. az élettel ismerkedni, hanem valóban „kinn az élet­ben is”. Vigyék ki őket a föl­dekre, a különböző gazdasá­gok és intézmények építkezé­seihez. (Igaz ez. így legyen. , Hiszen mit tud az életből az a gyerek, aki a maga falujának életét nem ismeri?) Antal István, akinek cséplő­csapata az elmúlt esztendőben az első helyet szerezte meg a községben, a tanácsülésen be­szélt arról, hogy ezt a tavalyi első helyet ideivel akarják megtetézni. S hogy nem dol­goztak tavaly rosszul, azt a2 is bizonyítja, hogy nem egy gazda kérte: Antalék jöjjenek hozzánk! Az élénk és egészséges vita után napirenden kívüli dol­gok következtek. De legalább olyan érdekesek, mint a napij rendi pontok. Megemlékeztek a nemzetközi szövetkezeti napról, a földművesszövetkezet, a kis­ipari szövetkezet, és a terme­lőszövetkezet képviselői pél­dákkal bizonyították, hogy a szövetkezetek összefogásának milyen jelentős eredménye van a falun belül. Napirenden kívül adtak ar­ról is számot a községi ta­nács tagjainak, hogy az ün­nepi könyvhét alkalmából könyvkiállítást rendeztek a kultúrotthonban, délelőtt tíz órakor pedig mesedélelőttöt a legkisebbeknek, vetített ké­pekkel, délután pedig az Egri csillagokról tart előadást Ár­vái/ Imre tanító. (Közbeszólás: elég lesz a hely? Válasz: ta­lán. Ehhez még kommentár | sem kell.) A könyvnap előké- I szításéért Jávor Istvánt, a kul- I túrház igazgatóját dicsérték. ; (Hogy rászolgált, misem mu- I tatja jobban, mint az, hogy 1 tanácsülés után a tanácstagok [ igencsak három-négy könyv­vel a hónuk alatt távoztak.) Végül Túri Mihály megyei : tanácstag számolt be a megyei i tanács legutolsó üléséről. Ezzel volt vége. Hát ez volt a „nem érdekes”. De bezzeg mondaná csak valaki a tápió­szelei tanácstagoknak, hogy „nem volt ez érdekes”, igen­csak odamondogatnának neki, Mert minden érdekes, amiJ hez az embereknek közüÜ van. Tápiószelén és min' denütt. beszólások, hogy: „fejezzük be”, „lássuk a filmet”, nem valami serkentőek. Tanulság: a filmklubba olyanokat vegye­nek fel, akik valóban a film­művészet szerelmesei, s nem olyanokat, akik régi filmeket akarnak látni, de ezenkívül semmi sem érdekli őket. Az idősebb nemzedék ne tévessze össze a bd&apesíi Filmmúzeum nyilvános előadásait a ceglédi filmklub foglalkozásaival, mert az nagyonis kettő. Ha már valaki belép valahová, akkor ott becsülettel tegyen is eleget a vállalt kötelezettségnek. Hi­szen ha nem kedvére való, akkor kiléphet, de semmi esetre sem azt az utat választja, hogy zavarja azokat, akik nemcsak a filmre kiváncsiak, hanem az előadásra is, akik nem azért jönnek pusztán él, hogy Mar­lene Dietrichet lássák, hanem azért, hogy ltedvénc szórakozá­sukról, mely egyben művészet is, eszmecserét folytassanak. Nem ártana a filmklub veze­tőségének vagy a kultúrház vezetésének ézl a kérdést ala­posabban megnéznie. Hiszen a filmklub legyen filmklub, s ne azok találkahelye, akik a cuk­rászda helyett ide jönnek el, mert itt — terefere közben — filmet is lehet látni. Persze mindig tisztelet a kivételnek. Különben a Kék angyalt ve­títették. Hangos film. De nem tökéletes. Ugyanis nem tudtak a szereplők rászólni a nézőkre. Több figyelmet és fegyelmet kérni. Pedig nem ártana néha a ceglédi filmklubban ilyen fűmet is vetíteni. — Ül — /-tegléd azon ritka helyek közé tartozik az ország­ban, ahol engedélyezték film­klub alakítását, öröm ez, fő­ként akkor, amikor megyénk egyik városáról van szó. A kultúrotthon szívesen karolta fel a kezdeményezést, helyet, lehetőséget biztosított. Eddig rendben is van a dolog. A leg­utóbbi klubösszejövetel azon­ban egy-két dologra felhívja a figyelmet. A hét órára hirdetett össze­jövetel fél nyolckor kezdődött el. Rendben is lenne, ha min­denki fél nyolcra jött volna el. De akadtak rettenthetetlen emberek, akik még hittek ab­ban, hogy mindenki pontos lesz, hogy mindenki becsüli annyira a klub többi tagját, hogy kezdésre pontosan még­jelenik. Nem így volt. A „ret­tenthetetlenek” hét előtt öt perccel ott voltak, a „rettent­hetek” pedig negyed nyolc után kényelmesen besétáltak. Tanulság-: kezdjék csak ponto­san a foglalkozást. Aki késik, magára vessen! A filmklub azért filmklub, hogy ott ne csak filmet nézze­nek a tagok, hanem beszélges­senek is erről — arról, a film történetéről, készítéséről s így tovább. No, ez másként néz ki Cegléden. A felnőttekből álló tagság legalább olyan fegyelmezetlen volt, mint az általános iskolások harmadi­kos-negyedikes korukban. Ha nem fegyelmezetlenebb. Az előadó — aki a fegyelmezet­lenség miatt kínban volt — kénytelen volt összecsapni az előadást, hiszen az olyan köz­dozni, azért, hogy a társada­lomnak hasznára váljanak. De... De vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy ezek a tulaj­donságok természetfeletti em­berekké varázsolják a kom­munistákat. Olyanokká, akik mind egyformán lélegzőnek, vezényszóra gondolkodnak. S azt hiszik: a kommunistáknak csak jó, nemes tulajdonságaik vannak, akik mentesék min­den más embert jellemző hét­köznapi érzésektől. Úgy gon­dolják, egy kommunistának nem szabad szomorködnia. nem szabad időt pazarolni a családi gondokra, s nem lehet határtalanul szerelmes, akár­csak más. Tévednek és hamis tételre esküsznek azok, akik a kom­munistákat ilyen „ideális-au­tomatáknak" ismerik, vagy azokká akarják tenni. A kom­munisták harcosabbak, lán­golóbbak másoknál — igaz. De épp olyan érzékeny szí­nűek, épp olyan gondokkal küszködök, mint embertár­saik. Az a barátom, aki lírai verseit mutatta ismerősének, nem áldozta fel a kommunis­ta eszmét szomorú szerelmé­ért. De az igaz, hogy számta­lan álmatlan éjszakát töltött, miattuk. Nem értik, mit jelent kom­munistának lenni, akik a marxistákat csak állandó szol­gálatban tudják elképzelni. Nincs két skatulya, ame­lyekbe beoszthatnánk: ebbe valók a kommunisták, ebbe a nem kommunisták. Neked nem szabad szeretni, neked szabad. A kommunistának nem lehet munkájából haza­igyekezni, hogy mielőbb csa­ládja körében pihenjen — a nem marxistának lehet. Nin­csenek és nem is lehetnek ilyen skatulyák, mert maga az élet tagadja meg azokat. Mire is vezetne, ha a kommu­nisták mint különcök élné­nek, elfojtanák egyéniségüket. Nem vezetne másra, mint ar­ra, hogy végül a társadalom érdekét, a többi ember gond­ját sem értenék meg. Volt ilyen eltorzult időszaka pár­tunk életének. Amikor nem egy férj szégyellt virágot vin­ni szülő feleségének, nehogy ráfogják: át van itatva kis­polgári csökevénnyel. Emlék­szünk olyan követelményekre, amikor áldozatkészségnek tar ­tottuk, ha egy anya bezárta otthon lázas gyermekét, csak­hogy végigüljön „pártszerű- ségből” egy hosszú gyűlést. Erénynek tartottuk, ha valaki hajnaltól éjszakáig munkahe­lyén tartózkodott — bár nem is volt rá szükség, s közben nem jutott ideje művelődésre, szórakozásra. Kiszáradt, elfá­radt, rideggé vált, s kihalt be­lőle az „emberi”. Szerencsére ma már tud­juk, s valljuk, hogy ez ember­telenség. s nem áldozatkész­ség volt. Tudjuk, hogy az ál­dozatkészség más és felesleges „áldozatokat” nem kíván sen kitől a párt. Igaz, mi arra neveljük a kommunistákat, ne rendeljék alá a közös érdeket egyéni ér­dekeiknek, s legyenek olya­nok, mint mártírjaink, akik mindent áldoztak a pártért. De jelenti-e ez azt, hogy mos* már mondjunk le mindenről, ami az „egyéni” élettel össze­függ? Ami megfűszerezi nap­jainkat, kedvre deríti a mun­ka. a napi fáradság után va­lamennyiünket. A munkás- mozgalom nem szenved hát­rányt attól, ha egy kommu­nista esténként gyermekeivel szembekötősdil játszik, s ha kedve van. meghallgatja a rá­dió „szívküldi” műsorát. Csak növeli a kommunisták tekin­télyét. ha jó családapák vaay anyák, figyelmesek embertár­saikhoz és nem fojtják el erő­szakkal egyéni érzelmeiket, nem vesznek fel valamilyen idegen pózt. Hisz a kommu­nisták is húsból, vérből te­remtődtek. akiket, nemcsak jó tulajdonságokból gyúrtak. A kommunisták is tévedhet­nek, hibázhatnak, mint más. A kommunistáknak is vannak apró örömeik ... Kinőtt gyer­mekük első foga, izgulnak: nyernek-e a totón, s nekik is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom