Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-29 / 177. szám
2 "‘T/Cirlap 1958. JÚLIUS 29. REDD Az angol—amerikai csapatok közép-keleti jelenléte robbanékony helyzetet teremthet —* véli Nehru Nehru indiai miniszterelnök vasárnap Kalkuttában tartott sajtóértekezletén ünnepélyesen felhívta Amerikát és Angliát, hogy vonja vissza csapatait Libanonból, illetve Jordániából. Hangsúlyozta, hogy e csapatok jelenléte a Közép- Keleten csak robbanékony helyzetet teremthet. A jelenlegi helyzet — fűzte hozzá — csak csúcsértekezlettel és az arab nacionalizmus hajtóerejének helyes mérlegelésével oldható meg. Az iraki fejleményeket kommentálva, az indiai minisztereinek azt mondotta, hogy az új kormány megszilárdult és a nyugati hatalmaknak nem kell aggodalmaskodniok olajellátásuk miatt, minthogy az iraki kormány erre nézve minden biztosítékot megadott. Nehru a hozzáintézett kérdésekre válaszolva kijelentette, ellenzi, hogy a Közép- Keleten az ENSZ rendőrerői állomásozzanak és hangsúlyozta, hogy a válsághoz semmiképpen sem lehet katonai eszközökkel közeledni. Hazautazott Moszkvából az osztrák kormányküldöttség Julius Raab osztrák szövetségi kancellár és kísérete hétfőn repülőgépen elutazott Moszkvából. A zászlódíszbe öltözött vnukovoi repülőtéren a moszkvai vállalatok és intézmények dolgozóinak képviselői búcsúztatták az osztrák kormányküldöttséget. Pontosan 12 órakor érkezett a repülőtérre Nyikita Hruscsov, , Anasztasz Mikojan, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió több minisztere és sok más hivatalos személyiség. Megjelent az osztrák kormány- küldöttség búcsúztatásán Norbert Bischoff, Ausztria moszkvai nagykövete, a Szovjetunióban akkreditált diplomáciai testület sok vezetője, a szovjet és a külföldi sajtó számos képviselője. Julius Raab és az osztrák államférfiak melegen elbúcsúztak a szovjet vezetőktől. Szovjet gyermekek virágokkal búcsúztatták az elutazó osztrák küldöttséget. Julius Raab és Nyikita Hruscsov eltépett a kivonult díszszázad előtt. Ezután Raab rövid búcsúbeszédet mondott, amelyre Hruscsov válaszolt. Dulles londoni tárgyalásairól ÁP-jelentés szerint Dulles külügyminiszter vasárnap a bagdadi paktum miniszteri tanácsának hétfőn kezdődő ülésével foglalkozott. Több jel arra mutat, hogy az Egyesült Államok nemsokára elismeri az Iraki Köztársaságot. Dulles vasárnap az angolokkal és a bagdadi paktum más vezetőivel folytatott tárgyalásosat. Hétfőn tovább folytatja megbeszéléseit, majd este visszatér Washingtonba. Tájékozott körök szerint Dulles a titkos megbeszéléseken azt igyekezett elérni, hogy az ENSZ minél nagyobb szerepet játsszék Libanonban. Dulles állítólag még más terveket is előterjesztett, illetve támogatott, de ezeknek tartalmáról nem szivárgott ki set now. . mt** s* .a A marcona }> tengerészekK M indez július 25-én, pénteken délután 3/46 órakor történt. Egyik útitársunk Vámos- mikoláról Szentendrére igyekezett. Kocsinkkal épp akkor értünk a révállomáshoz, amikor az indulásra készült, bár a menetrend szerint még öt perc várakozási ideje lett volHä • • • A révkezelők — igaz láttak bennünket —, mégis elkötötték a jármüvet a parttól. XJti- társunk kétségbeesve nézte. Hogyisne, amikor a túloldalon hivatalos ügyben várták! Az igazság kedvéért megírjuk azt is, hogy rövid gondolkodás után a rév visszakanyarodott és megkegyelmezett a kollégánknak. Mindezt meg sem írnám, ha csak ennyi történt volna! Mielőtt mi odaértünk, egy motorkerékpár két utasa néhány másodperccel megelőzött bennünket. A komp még akkor a partnál volt. A motorosok bátran nekiindultak a feljárónak, amikor kihúzták lábuk alól a talajt — a komp elindult és a boldogtalan utaz- nivágyók ruhástól térdik merültek a Duna hűs vizébe. Mindig tudtam, hogy a „tengerészek” marconák, mégis az jutott eszembe: ennyi udvariatlanság, közömbösség, egy kicsit túl sok. — s—á — Új típusú export-mentőcsónak Űj típusú tengeri mentőcsónak mintapéldányán dolgoznak a Dunai Hajógyárban. Ezt a mentőcsónakot nem a hozzáértést igénylő evezéssel, hanem a propellerrel összekapcsolt egyszerű szerkezettel kell hajtani. A kézi meghajtású mentőcsónak a Szovjetunió részére készül, s a mintapéldány sikerétől függően nagyobb megrendelés is várható. NEM ÍZLIK? m rrmnap 1958. július 29, kedd, Márta napja. A Nap kél 4.17 órakor, nyugszik 19.23 órakor. ' A Hold kél 18.13 órakor, nyugszik 5.03 órakor. Várható időjárás: jelhős idő, több helyen eső, zivatar. Mérsékelt délnyugati, nyugati szél. Az éjszakai lehűlés keleten is mérséklődik. A nappali hőmérséklet: 25—28 fok között. Nem. Mert nem tudom, mi is ez? Szörp? Valami lötty? Vagy micsoda? (Szurok János felv.) — BÉKENAGYGYŰLÉST rendezett a Hazafias Népfront ürömi bizottsága, amelyen Árvái József, az MSZMP budai járási bizottságának munkatársa ismertette a közel- és közép-keleti eseményeket. A gyűlés részvevői tiltakozó táviratot intéztek az Országos Béketanácshoz, amelyben elítélték az imperialisták közel-keleti agresz- szióját és követelték a csúcs- találkozó haladéktalan megtartását. — NÖVEKSZIK a takarékossági mozgalom a megyében. A múlt évhez viszonyítva az első félévben 71,8 százalékkal nőtt a takarék- állomány. Az iskolások az elmúlt tanévben forintos és kétforintos takarékbélyegekből álló 44 millió forintot gyűjtöttek össze. — 15,4 MÁZSÁS átlagot takarított be 10 holdas őszi árpa táblájáról a ceglédi Győzelem Termelőszövetkezet. — LISZT FERENC emlékhangversenyt rendez a Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsa és az SZTK Pest megyei Alközpontja július 30-án, délután 5 órakor székházuk kultúrtermében, Budapest VIII, Mező Imre út 19. — TÁRSADALMI munkával segítette a nyári mező- gazdasági munkákban a fóti Gyermekvárost a Váci Kötöttárugyár KISZ-szervezete. — 14 MONORI gimnazista indul kirándulásra a „Bakony fővárosába’’, Veszprémbe, Stáhly Ferenc tanár vezetésével. A kirándulás költségeit a tanév alatt megtakarított pénzükből fedezik. — 22 EGYÉNI gazda kapcsolódott be az aszódi járásban a megyei tanács kukoricatermelési versenyébe. — 10 FORINTOS hétnapos hetijegyet vezetnek be július 28-tól a 38-as autóbusz-vonalon, a Csepel Autógyár és a csepeli HÉV-végállomás között. Ezzel az intézkedéssel tehermentesül a soroksári HÉV vonala és a szigetszent- miklósi gyárteleptől Csepelig nyolc kilométerrel megrövidül az út. A hetijegyeket vasárnap is árusítják. 'JELENTIK* A Nagy vásártelepre hétfőn reggel ill vagon és 22 tehergépkocsi áru érkezett, ebből 30 vagon vegyes zöldáru, 38 vagon burgonya, 29 vagon gyümölcs ét 10 vagon dinnye. A kiváló minőségű darabos újburgonya árát kilónként 1.80 forintra mérsékelték. A vajbabot 2.20. a Juliska-babot 2.80, a hegyespaprikát kilónként 4.80 forintért árusították. Az állami boltok a lejeskáposztát 2.40. a kelkáposztát 3.80, a karalábét 2, a tisztított karfiolt 3.20—4.80 forintért adták. gyümölcspiacon tovább mérséklődtek az árak. így a rétesalmát 2.80, a nemes körtét 3—4, a sermina ringlószllvát 4.50—5. az első osztályú kajszi- barackot 6.80 forintért hozták forgalomba. Az Alföldről 10 vagon dinnye érkezett. A pirosbélű görögdinnyét kilónként 4, a sár- gabélűt 3.20, az ananászdinnyét 4.20, a turkesztán és togódinnyét 3.60 forintért árusították. A Csabagyöngye szőlő ára kilónként 2 forinttal esőkként. R agyogó reggel köszöntött rájuk. A napfény besütött szobájuk nyitott ablakán, s a fénypásztában milliónyi porszemecske táncolt. Gyuri korán felébredt, óvatosan lelépett az ágyról, s a fürdőszobába ment. Lezuhanyozott, öltözködni kezdett. Mire visszament a szobába, már Mária is az álmot dörzsölgette a szeméből. — Kapcsold be kedves a rádiót — szólt Gyurihoz. Egy kattintás és kigyulladt a rádión az állomásskála csöppnyi lámpája. Néhány másodperc múlva kemény,,elszánt hangot hallottak: „... minden szovjet ember szent kötelessége megvédeni hazáját az orvul reánk törő német fasiszta hordák ellen ...” — Háború!... Mégis megtörtént ... — suttogta Kilián. Az asszony felsírt, teste megrázkódott, s száját a párnához szorította. IjjTem is hallani, inkább csak érezni lehetett a szavait. — Tudtam, megmondtam! Néhány perc múlva már nem sírt, kemény ránc jelent meg a szája szélén. — Jelentkezel a Vörös Hadseregbe? — Igen! * A . pártfőiskola feloszlott. A hallgatók legnagyobb része bevonult a Vörös Hadseregbe.de csak , néhányat osztottak be közülük azonnali frontszolgálatra. Kiliánt és Forgácsot jelentkezésük után hamarosan behívták. Két hét sem telt el a német' fasiszták orvtámadása óta, amikor Kilián már levelet írt Máriának. „Kedves! Már egy hete, hogy a dicsőséges Vörös Hadsereg soraiban szolgálok. Ez alatt a rövid idő alatt sokat tanultam. Megtanultam még jobban gyűlölni a fasisztákat, ha ugyan ezt a gyűlöletet még egyáltalán fokozni lehet. Végtelenül büszke vagyok arra, LUKACS IMRE: A Vörös Hadseregben * Részlet a szerző ..A holnap elébe” című regényéből, Kilián György hősi halálának 15-ik leforduló ja alkalmából. hogy a Vörös Hadsereg egyenruháját hordom, s fegyverrel a kezemben küzdhetek a Szovjetunióért és egyúttal magyar hazám szabadságáért... Most fizetni fogok az éhségért, a nyomorúságért és a fogságért, amelyet a fasiszta uralom alatt elszenvedtem. Most puskagolyóval fogok fizetni azokért a barátaimért és elvtársaimért, akiket kivégeztek, akiket börtönökben kínoztak és kínoznak. És még egyet megtanultam: értékelni a szabadságot, a békét, amelyet tőlünk, magyaroktól már régen elraboltak a fasiszták. Látod, ezek a banditák any- nyi időt sem hagytak nekünk, hogy legalább másfél évig együtt élhessünk. Te ennyi időt szántál rá, hogy alaposan megtaníts a német nyelvre. Ez az idő még el sem múlott, s az én legkedvesebb tanítóm nincs mellettem. Nyicsevo! Ha a háborút szerencsésen átvészeljük, és még harminc-negyven évig együtt élünk — amiről meg vagyok győződve —, még mindig lesz mit tanulnom tőled. Sok szép virágot köthetnék itt csokorba, s ha lehetséges volna, el is küldeném neked. Ha szép virágot látok, mindig arra vágyom, hogy elküldhes- sem és ezzel is megörvendeztesselek. Sokszor csókol a te Gyurid.” E zerkilencszáznegyvenegy őszén a szovjet emberek arról beszéltek, hogy Napóleon még Moszkvába is eljutott, mégis legyőzte őt Kutuzov. Fájó szívvel, komoran, elszántan vették tudomásul a németek előnyomulását, a nyugati részek városainak és falvainak pusztulását, az ellenség kezére jutásat. De nem csüggedtek el, hanem még jobban dolgoztak és harcoltak. Kilián később néhány hétre visszakerült Moszkvába, de a nagy moszkvai csata idején már Kujbisevben volt, odairányította a főparancsnokság. Magában berzenkedett, hogy nem a frontra, hanem messze a hátországba kellett mennie, s a parancs értelmében polgári ruhába öltözve. Pedig tele volt lendülettel, tettvágy- gyal. — Küldjétek ki a frontra, ott a helyem! — követelte többször. S nemcsak , ő volt így. A szovjet katonák éppúgy, mint a munkások és kolhozparasztok milliói szinte kivétel nélkül a frontra akartak menni, még a nők és a gyermekek is. Míg a kiürítő vonat az Ural felé vitte, dühösen ült a vagonban, s csak fegyelmezettsége tartotta vissza attól, hogy otthagyja a szerelvényt és visszautazzon Moszkvába, a frontra. Mire azonban Kujbisevbe ért, már nem zúgolódott. Az utazás alatti események idézték elő ezt a változást. Az egyik nagyobb állomáson hosszan vesztegeltek. Itt érte őket a hír, hogy a fasiszta hordák Moszkva alá értek. Egy nyurga, középkorú férfi a rádióhír elhangzása után át- kozódni kezdett: — Elvtársak, ne menjetek hátra, amikor nyakunkon a német! Minden fegyverfogható embernek a fronton, _ Moszkvában a helye. Követeljétek, hogy fordítsák vissza a szerelvényt — ágált Kiliánék előtt. — Áruló az. aki ma megszökik a frontról. — Ml nem szökünk meg, minket hátra küldtek — válaszolt egy tizedes. Ez sem nyugtatta meg az átkozódót. — Akkor azok az árulók, akik ilyen parancsot adtak ki! Mellettük katonákkal és fegyverekkel töltött szerelvény robogott Moszkva felé. A nyurga férfi rámutatott. — Miért csak ezek mennek előre, és miért hoztak el minket? Az egész kiürítés egy nagy blöff, harc nélkül akarják Moszkvát föladni. — Nincs igazad! A párt tudja, hogy mit kell tenni. Ne lá- zíts! — szólt közbe Kilián. Még többen jöttek a nyurga férfi köré, aki nyomban rátámadt Kiliánra. — Te még fiatal vagy, rósz- szül beszélsz oroszul, akár kém is lehetsz, Bajtársak, igazoltassák ezt az embert! — fordult a vöröskatonákhoz. — Aki ma szökést prédikál, az áruló, vagy az ellenség kéme. — Nincs szó szökésről!' A parancsot teljesítjük — válaszolt Kilián, s alig tudta magát türtőztetni. — Ki vagy te? Amit mondasz, az zavarkeltés! — Hogy ki vagyok, ahhoz semmi közöd, te... idegen! — Nem vagyok orosz, de a Szovjetunió győzelméért harcolok. — Az Uralon túl! — nevetett a nyurga. — Láttam már ilyet, a végén kiderült róla, hogy német kém. Hazudsz, hogyan is harcolhatnál, hiszen még katona sem vagy! Őrjárat ért a csoportosuláshoz. Az egyik katona Kiliánhoz, egy másik a nyurgához lépett, aki ordítani kezdett. — Bajtársak, ez az idegen arra lázit, hogy szökjünk meg, ne menjünk a frontra. — Nem igaz! — vágott közbe egy feketeruhás asszony. — Éppen te beszéltél arról, hogy ne teljesítsük a parancsot. Az őrjárat körülfogta Kiliánt és a nyurgát, s bekísérte őket az állomás egyik szobájába. Kilián igazoltatásával gyorsan végeztek. Bajtársai utána küldték a parancsnokát, s egy-kettőre tisztázódott, hogy Gyuri kicsoda. A tiltakozó nyurgát is elővették. Iratai rendben voltak, mégsem eresztették cl, hiába tiltakozott. — Szóval Moszkvából küldtek a kiürítő vonattal, de visz- sza akarsz menni, hogy harcolj a németek ellen? — faggatta a biztosító szolgálat parancsnoka, egy tatárképű hadnagy. — Ez a kötelességem! — harsogta a nyurga. — Nem hagyom a hazámat, német vérben akarok gázolni! — Mi voltál Moszkvában? — a hadnagy belenézett az iratokba. — Óragyári munkás? — Láthatjátok. A második számú Óragyárban dolgoztam. Kilián éppen menni készült, de ezekre a szavakra visz- szafordult. Jobban megnézte a nyurga, zöldesszürke szemű férfit. Sose látta őt a gyárban, holott a munkások legnagyobb részét ismerte. Odalépett a kihallgatást végző tiszthez. — Elvtárs, én is a második számú Óragyárban dolgoztam. Szakszervezeti bizalmi is voltam. Ezt- a férfit nem ismerem, hogy hívják őt? ‘ — Andrej Joszipovics Ko- tovnak. Kilián fölpattant, nehezen türtőztette magát. — Ez nem Kotov! Ismerem Andrej Joszipovicsot, egy*mű- helyben dolgoztunk. A tatórképű hadnagy olvasni kezdte az adatokat. — Andrej Joszipovics Kotov, született 1902, Minszkben, a moszkvai második számú Óragyár gépmestere ... — Az adatok helyesek, de ez a férfi nem Kotov. Mit csináltál Kotovval? Felelj, te pokolfajzat! A hadnagy gyengéden íélre- tolta Kiliánt, s intett, hogy. eltávozhat. — Ivan Georgijevics, köszönöm a felvilágosítást, a többit bízza ránk.: Fél óra múlva Kiliánhoz lépett a parancsnoka. — Jó orrod van, Iván Georgijevics. Német kém volt ez az alak, bevallotta. A ruhájába varrva megtalálták a titkos írás kulcsát. — Mi történt Kotov elvtárssal? — Elesett a Búgnál, iratait pedig ellopták a németek. Bizony Iván Georgijevics — nézett Kilián szemébe —, te is zúgolódtál, hogy miért nem a frontra visznek. Láthatod, hogy nemcsak a fronton lehet harcolni. Ma az ország minden talpalatnyi földje front-, nak számít, Kujbisev földje éppúgy, mint Leningrádé. Kilián elvörösödve válaszolt. — Sokat tanultam. Kommunista becsületemre fogadom, ezentúl nem lesz velem baj. Mentségemre szolgáljon, hogy harcolni akartam ... — Itt is harcoltál, méghozzá nagyon jól. Ha nem jöttél volna velünk, lehetséges, hogy csak később lepleztük volna le ezt a kémet. Ott kell harcolni, ahová a párt állít. — Igen, ott, ahová a pórt állít. Máriától csak egy hónap múlva kapott levelet. A levél rövid volt, látszott rajta, hogy sebtében vetették papírra. „Kedves! Amióta elbúcsúztál tőlem, sok mindenen mentünk keresztül. Már régebben megérkeztünk új állomáshelyünkre, mégsem írtam eddig, mert úgy volt, hogy innen is tovább megyek. Ma tudtam meg. hogy itt maradok, tehát meist megadhatom a címemet is. Szép volt az a néhány hét, amelyet még a háború alatt is együtt tölthettünk. Remélem, hogy még találkozunk, nemcsak remélem, tudom ... Légy jó és hű katonája a szovjet hazának, és elszántan, bátran harcolj ott. ahová a párt állít. Sokszor csókol Mária.” A levél végére ért, megcsókolta a papírlapot. Eszébe jutott, hogy utazás közben parancsnoka is majdnem szó szerint azt mondta, amit Mária írt: „Ott kell harcolni, ahová a párt állít”.