Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-29 / 177. szám

2 "‘T/Cirlap 1958. JÚLIUS 29. REDD Az angol—amerikai csapatok közép-keleti jelenléte robbanékony helyzetet teremthet —* véli Nehru Nehru indiai miniszterelnök vasárnap Kalkuttában tartott sajtóértekezletén ünnepélyesen felhívta Amerikát és Angliát, hogy vonja vissza csapatait Libanonból, illetve Jordániá­ból. Hangsúlyozta, hogy e csapatok jelenléte a Közép- Keleten csak robbanékony helyzetet teremthet. A jelen­legi helyzet — fűzte hozzá — csak csúcsértekezlettel és az arab nacionalizmus hajtóere­jének helyes mérlegelésével oldható meg. Az iraki fejleményeket kom­mentálva, az indiai miniszter­einek azt mondotta, hogy az új kormány megszilárdult és a nyugati hatalmaknak nem kell aggodalmaskodniok olaj­ellátásuk miatt, minthogy az iraki kormány erre nézve min­den biztosítékot megadott. Nehru a hozzáintézett kér­désekre válaszolva kijelen­tette, ellenzi, hogy a Közép- Keleten az ENSZ rendőrerői állomásozzanak és hangsú­lyozta, hogy a válsághoz sem­miképpen sem lehet katonai eszközökkel közeledni. Hazautazott Moszkvából az osztrák kormányküldöttség Julius Raab osztrák szövet­ségi kancellár és kísérete hét­főn repülőgépen elutazott Moszkvából. A zászlódíszbe öltözött vnukovoi repülőtéren a moszkvai vállalatok és intéz­mények dolgozóinak képviselői búcsúztatták az osztrák kor­mányküldöttséget. Pontosan 12 órakor érkezett a repülőtérre Nyikita Hrus­csov, , Anasztasz Mikojan, Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió több minisztere és sok más hivatalos személyiség. Megjelent az osztrák kormány- küldöttség búcsúztatásán Nor­bert Bischoff, Ausztria moszk­vai nagykövete, a Szovjetuni­óban akkreditált diplomáciai testület sok vezetője, a szovjet és a külföldi sajtó számos kép­viselője. Julius Raab és az osztrák államférfiak melegen elbú­csúztak a szovjet vezetőktől. Szovjet gyermekek virágokkal búcsúztatták az elutazó oszt­rák küldöttséget. Julius Raab és Nyikita Hrus­csov eltépett a kivonult dísz­század előtt. Ezután Raab rö­vid búcsúbeszédet mondott, amelyre Hruscsov válaszolt. Dulles londoni tárgyalásairól ÁP-jelentés szerint Dulles külügyminiszter vasárnap a bagdadi paktum miniszteri tanácsának hétfőn kezdődő ülésével foglalkozott. Több jel arra mutat, hogy az Egyesült Államok nemsokára elismeri az Iraki Köztársaságot. Dulles vasárnap az angolok­kal és a bagdadi paktum más vezetőivel folytatott tárgyalá­sosat. Hétfőn tovább folytat­ja megbeszéléseit, majd este visszatér Washingtonba. Tájékozott körök szerint Dulles a titkos megbeszélése­ken azt igyekezett elérni, hogy az ENSZ minél nagyobb sze­repet játsszék Libanonban. Dulles állítólag még más terveket is előterjesztett, illet­ve támogatott, de ezeknek tartalmáról nem szivárgott ki set now. . mt** s* .a A marcona }> tengerészekK M indez július 25-én, pénte­ken délután 3/46 órakor történt. Egyik útitársunk Vámos- mikoláról Szentendrére igye­kezett. Kocsinkkal épp akkor értünk a révállomáshoz, ami­kor az indulásra készült, bár a menetrend szerint még öt perc várakozási ideje lett vol­Hä • • • A révkezelők — igaz láttak bennünket —, mégis elkötöt­ték a jármüvet a parttól. XJti- társunk kétségbeesve nézte. Hogyisne, amikor a túloldalon hivatalos ügyben várták! Az igazság kedvéért megírjuk azt is, hogy rövid gondolkodás után a rév visszakanyarodott és megkegyelmezett a kollé­gánknak. Mindezt meg sem írnám, ha csak ennyi történt volna! Mielőtt mi odaértünk, egy motorkerékpár két utasa né­hány másodperccel megelőzött bennünket. A komp még ak­kor a partnál volt. A motoro­sok bátran nekiindultak a fel­járónak, amikor kihúzták lá­buk alól a talajt — a komp elindult és a boldogtalan utaz- nivágyók ruhástól térdik me­rültek a Duna hűs vizébe. Mindig tudtam, hogy a „ten­gerészek” marconák, mégis az jutott eszembe: ennyi udva­riatlanság, közömbösség, egy kicsit túl sok. — s—á — Új típusú export-mentőcsónak Űj típusú tengeri mentőcsó­nak mintapéldányán dolgoznak a Dunai Hajógyárban. Ezt a mentőcsónakot nem a hoz­záértést igénylő evezéssel, hanem a propellerrel össze­kapcsolt egyszerű szerkezettel kell hajtani. A kézi meghaj­tású mentőcsónak a Szovjet­unió részére készül, s a mintapéldány sikerétől füg­gően nagyobb megrendelés is várható. NEM ÍZLIK? m rrmnap 1958. július 29, kedd, Márta napja. A Nap kél 4.17 órakor, nyug­szik 19.23 órakor. ' A Hold kél 18.13 órakor, nyugszik 5.03 órakor. Várható időjárás: jelhős idő, több helyen eső, zivatar. Mér­sékelt délnyugati, nyugati szél. Az éjszakai lehűlés keleten is mérséklődik. A nappali hő­mérséklet: 25—28 fok között. Nem. Mert nem tudom, mi is ez? Szörp? Valami lötty? Vagy micsoda? (Szurok János felv.) — BÉKENAGYGYŰLÉST rendezett a Hazafias Nép­front ürömi bizottsága, ame­lyen Árvái József, az MSZMP budai járási bizottságának munkatársa ismertette a kö­zel- és közép-keleti esemé­nyeket. A gyűlés részvevői tiltakozó táviratot intéztek az Országos Béketanácshoz, amelyben elítélték az impe­rialisták közel-keleti agresz- szióját és követelték a csúcs- találkozó haladéktalan meg­tartását. — NÖVEKSZIK a takaré­kossági mozgalom a megyé­ben. A múlt évhez viszo­nyítva az első félévben 71,8 százalékkal nőtt a takarék- állomány. Az iskolások az el­múlt tanévben forintos és kétforintos takarékbélyegek­ből álló 44 millió forintot gyűjtöttek össze. — 15,4 MÁZSÁS átlagot takarított be 10 holdas őszi árpa táblájáról a ceglédi Győzelem Termelőszövetke­zet. — LISZT FERENC emlék­hangversenyt rendez a Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsa és az SZTK Pest me­gyei Alközpontja július 30-án, délután 5 órakor székházuk kultúrtermében, Budapest VIII, Mező Imre út 19. — TÁRSADALMI munká­val segítette a nyári mező- gazdasági munkákban a fóti Gyermekvárost a Váci Kö­töttárugyár KISZ-szervezete. — 14 MONORI gimnazista indul kirándulásra a „Ba­kony fővárosába’’, Veszprém­be, Stáhly Ferenc tanár ve­zetésével. A kirándulás költ­ségeit a tanév alatt megtaka­rított pénzükből fedezik. — 22 EGYÉNI gazda kap­csolódott be az aszódi járás­ban a megyei tanács kuko­ricatermelési versenyébe. — 10 FORINTOS hétnapos hetijegyet vezetnek be július 28-tól a 38-as autóbusz-vona­lon, a Csepel Autógyár és a csepeli HÉV-végállomás kö­zött. Ezzel az intézkedéssel tehermentesül a soroksári HÉV vonala és a szigetszent- miklósi gyárteleptől Csepelig nyolc kilométerrel megrövi­dül az út. A hetijegyeket va­sárnap is árusítják. 'JELENTIK* A Nagy vásártelepre hétfőn reg­gel ill vagon és 22 tehergép­kocsi áru érkezett, ebből 30 va­gon vegyes zöldáru, 38 vagon burgonya, 29 vagon gyümölcs ét 10 vagon dinnye. A kiváló minőségű darabos új­burgonya árát kilónként 1.80 fo­rintra mérsékelték. A vajbabot 2.20. a Juliska-babot 2.80, a he­gyespaprikát kilónként 4.80 fo­rintért árusították. Az állami bol­tok a lejeskáposztát 2.40. a kel­káposztát 3.80, a karalábét 2, a tisztított karfiolt 3.20—4.80 forin­tért adták. gyümölcspiacon to­vább mérséklődtek az árak. így a rétesalmát 2.80, a nemes körtét 3—4, a sermina ringlószllvát 4.50—5. az első osztályú kajszi- barackot 6.80 forintért hozták forgalomba. Az Alföldről 10 va­gon dinnye érkezett. A pirosbélű görögdinnyét kilónként 4, a sár- gabélűt 3.20, az ananászdinnyét 4.20, a turkesztán és togódinnyét 3.60 forintért árusították. A Csabagyöngye szőlő ára kilón­ként 2 forinttal esőkként. R agyogó reggel köszöntött rájuk. A napfény besü­tött szobájuk nyitott ablakán, s a fénypásztában milliónyi porszemecske táncolt. Gyuri korán felébredt, óvatosan le­lépett az ágyról, s a fürdőszo­bába ment. Lezuhanyozott, öl­tözködni kezdett. Mire vissza­ment a szobába, már Mária is az álmot dörzsölgette a szemé­ből. — Kapcsold be kedves a rá­diót — szólt Gyurihoz. Egy kattintás és kigyulladt a rádión az állomásskála csöppnyi lámpája. Néhány másodperc múlva kemény,,el­szánt hangot hallottak: „... minden szovjet ember szent kötelessége megvédeni hazáját az orvul reánk törő német fasiszta hordák el­len ...” — Háború!... Mégis meg­történt ... — suttogta Kilián. Az asszony felsírt, teste megrázkódott, s száját a pár­nához szorította. IjjTem is hal­lani, inkább csak érezni lehe­tett a szavait. — Tudtam, megmondtam! Néhány perc múlva már nem sírt, kemény ránc jelent meg a szája szélén. — Jelentkezel a Vörös Had­seregbe? — Igen! * A . pártfőiskola feloszlott. A hallgatók legna­gyobb része bevonult a Vörös Hadseregbe.de csak , néhányat osztottak be közülük azonnali frontszolgálatra. Kiliánt és Forgácsot jelentkezésük után hamarosan behívták. Két hét sem telt el a német' fasiszták orvtámadása óta, amikor Ki­lián már levelet írt Máriának. „Kedves! Már egy hete, hogy a dicsőséges Vörös Had­sereg soraiban szolgálok. Ez alatt a rövid idő alatt sokat tanultam. Megtanultam még jobban gyűlölni a fasisztákat, ha ugyan ezt a gyűlöletet még egyáltalán fokozni lehet. Vég­telenül büszke vagyok arra, LUKACS IMRE: A Vörös Hadseregben * Részlet a szerző ..A holnap elébe” című regényéből, Kilián György hősi halálának 15-ik le­forduló ja alkalmából. hogy a Vörös Hadsereg egyen­ruháját hordom, s fegyverrel a kezemben küzdhetek a Szovjetunióért és egyúttal ma­gyar hazám szabadságáért... Most fizetni fogok az éhsé­gért, a nyomorúságért és a fogságért, amelyet a fasiszta uralom alatt elszenvedtem. Most puskagolyóval fogok fi­zetni azokért a barátaimért és elvtársaimért, akiket kivégez­tek, akiket börtönökben kí­noztak és kínoznak. És még egyet megtanultam: értékelni a szabadságot, a békét, ame­lyet tőlünk, magyaroktól már régen elraboltak a fasiszták. Látod, ezek a banditák any- nyi időt sem hagytak nekünk, hogy legalább másfél évig együtt élhessünk. Te ennyi időt szántál rá, hogy alaposan megtaníts a német nyelvre. Ez az idő még el sem múlott, s az én legkedvesebb tanítóm nincs mellettem. Nyicsevo! Ha a há­borút szerencsésen átvészel­jük, és még harminc-negyven évig együtt élünk — amiről meg vagyok győződve —, még mindig lesz mit tanulnom tő­led. Sok szép virágot köthetnék itt csokorba, s ha lehetséges volna, el is küldeném neked. Ha szép virágot látok, mindig arra vágyom, hogy elküldhes- sem és ezzel is megörvendez­tesselek. Sokszor csókol a te Gyurid.” E zerkilencszáznegyvenegy őszén a szovjet emberek arról beszéltek, hogy Napó­leon még Moszkvába is elju­tott, mégis legyőzte őt Kutu­zov. Fájó szívvel, komoran, el­szántan vették tudomásul a németek előnyomulását, a nyugati részek városainak és falvainak pusztulását, az el­lenség kezére jutásat. De nem csüggedtek el, hanem még jobban dolgoztak és harcoltak. Kilián később néhány hétre visszakerült Moszkvába, de a nagy moszkvai csata idején már Kujbisevben volt, odairá­nyította a főparancsnokság. Magában berzenkedett, hogy nem a frontra, hanem messze a hátországba kellett mennie, s a parancs értelmében pol­gári ruhába öltözve. Pedig te­le volt lendülettel, tettvágy- gyal. — Küldjétek ki a frontra, ott a helyem! — követelte többször. S nemcsak , ő volt így. A szovjet katonák éppúgy, mint a munkások és kolhoz­parasztok milliói szinte kivé­tel nélkül a frontra akartak menni, még a nők és a gyer­mekek is. Míg a kiürítő vonat az Ural felé vitte, dühösen ült a vagonban, s csak fegyel­mezettsége tartotta vissza at­tól, hogy otthagyja a szerel­vényt és visszautazzon Moszk­vába, a frontra. Mire azonban Kujbisevbe ért, már nem zú­golódott. Az utazás alatti ese­mények idézték elő ezt a vál­tozást. Az egyik nagyobb állomá­son hosszan vesztegeltek. Itt érte őket a hír, hogy a fasiszta hordák Moszkva alá értek. Egy nyurga, középkorú férfi a rádióhír elhangzása után át- kozódni kezdett: — Elvtársak, ne menjetek hátra, amikor nyakunkon a német! Minden fegyverfogha­tó embernek a fronton, _ Moszkvában a helye. Követel­jétek, hogy fordítsák vissza a szerelvényt — ágált Kiliánék előtt. — Áruló az. aki ma megszökik a frontról. — Ml nem szökünk meg, minket hátra küldtek — vála­szolt egy tizedes. Ez sem nyugtatta meg az átkozódót. — Akkor azok az árulók, akik ilyen parancsot adtak ki! Mellettük katonákkal és fegyverekkel töltött szerel­vény robogott Moszkva felé. A nyurga férfi rámutatott. — Miért csak ezek mennek előre, és miért hoztak el min­ket? Az egész kiürítés egy nagy blöff, harc nélkül akar­ják Moszkvát föladni. — Nincs igazad! A párt tud­ja, hogy mit kell tenni. Ne lá- zíts! — szólt közbe Kilián. Még többen jöttek a nyurga férfi köré, aki nyomban rátá­madt Kiliánra. — Te még fiatal vagy, rósz- szül beszélsz oroszul, akár kém is lehetsz, Bajtársak, iga­zoltassák ezt az embert! — fordult a vöröskatonákhoz. — Aki ma szökést prédikál, az áruló, vagy az ellenség kéme. — Nincs szó szökésről!' A parancsot teljesítjük — vá­laszolt Kilián, s alig tudta magát türtőztetni. — Ki vagy te? Amit mondasz, az zavar­keltés! — Hogy ki vagyok, ahhoz semmi közöd, te... idegen! — Nem vagyok orosz, de a Szovjetunió győzelméért har­colok. — Az Uralon túl! — neve­tett a nyurga. — Láttam már ilyet, a végén kiderült róla, hogy német kém. Hazudsz, hogyan is harcolhatnál, hi­szen még katona sem vagy! Őrjárat ért a csoportosulás­hoz. Az egyik katona Kilián­hoz, egy másik a nyurgához lépett, aki ordítani kezdett. — Bajtársak, ez az idegen arra lázit, hogy szökjünk meg, ne menjünk a frontra. — Nem igaz! — vágott köz­be egy feketeruhás asszony. — Éppen te beszéltél arról, hogy ne teljesítsük a parancsot. Az őrjárat körülfogta Ki­liánt és a nyurgát, s bekísérte őket az állomás egyik szobájá­ba. Kilián igazoltatásával gyorsan végeztek. Bajtársai utána küldték a parancsnokát, s egy-kettőre tisztázódott, hogy Gyuri kicsoda. A tiltakozó nyurgát is elővették. Iratai rendben voltak, mégsem eresz­tették cl, hiába tiltakozott. — Szóval Moszkvából küld­tek a kiürítő vonattal, de visz- sza akarsz menni, hogy har­colj a németek ellen? — fag­gatta a biztosító szolgálat pa­rancsnoka, egy tatárképű had­nagy. — Ez a kötelességem! — harsogta a nyurga. — Nem ha­gyom a hazámat, német vér­ben akarok gázolni! — Mi voltál Moszkvában? — a hadnagy belenézett az iratokba. — Óragyári mun­kás? — Láthatjátok. A második számú Óragyárban dolgoztam. Kilián éppen menni készült, de ezekre a szavakra visz- szafordult. Jobban megnézte a nyurga, zöldesszürke szemű férfit. Sose látta őt a gyárban, holott a munkások legnagyobb részét ismerte. Odalépett a kihallgatást végző tiszthez. — Elvtárs, én is a második számú Óragyárban dolgoz­tam. Szakszervezeti bizalmi is voltam. Ezt- a férfit nem is­merem, hogy hívják őt? ‘ — Andrej Joszipovics Ko- tovnak. Kilián fölpattant, nehezen türtőztette magát. — Ez nem Kotov! Ismerem Andrej Joszipovicsot, egy*mű- helyben dolgoztunk. A tatórképű hadnagy ol­vasni kezdte az adatokat. — Andrej Joszipovics Kotov, született 1902, Minszkben, a moszkvai második számú Óragyár gépmestere ... — Az adatok helyesek, de ez a férfi nem Kotov. Mit csi­náltál Kotovval? Felelj, te pokolfajzat! A hadnagy gyengéden íélre- tolta Kiliánt, s intett, hogy. el­távozhat. — Ivan Georgijevics, köszö­nöm a felvilágosítást, a többit bízza ránk.: Fél óra múlva Kiliánhoz lé­pett a parancsnoka. — Jó orrod van, Iván Georgijevics. Német kém volt ez az alak, bevallotta. A ru­hájába varrva megtalálták a titkos írás kulcsát. — Mi történt Kotov elv­társsal? — Elesett a Búgnál, iratait pedig ellopták a németek. Bi­zony Iván Georgijevics — nézett Kilián szemébe —, te is zúgolódtál, hogy miért nem a frontra visznek. Láthatod, hogy nemcsak a fronton lehet harcolni. Ma az ország min­den talpalatnyi földje front-, nak számít, Kujbisev földje éppúgy, mint Leningrádé. Kilián elvörösödve vála­szolt. — Sokat tanultam. Kom­munista becsületemre foga­dom, ezentúl nem lesz velem baj. Mentségemre szolgáljon, hogy harcolni akartam ... — Itt is harcoltál, méghoz­zá nagyon jól. Ha nem jöttél volna velünk, lehetséges, hogy csak később lepleztük volna le ezt a kémet. Ott kell harcolni, ahová a párt állít. — Igen, ott, ahová a pórt állít. Máriától csak egy hónap múlva kapott levelet. A levél rövid volt, látszott rajta, hogy sebtében vetették papírra. „Kedves! Amióta elbúcsúz­tál tőlem, sok mindenen men­tünk keresztül. Már régebben megérkeztünk új állomáshe­lyünkre, mégsem írtam eddig, mert úgy volt, hogy innen is tovább megyek. Ma tudtam meg. hogy itt maradok, tehát meist megadhatom a címemet is. Szép volt az a néhány hét, amelyet még a háború alatt is együtt tölthettünk. Remélem, hogy még találkozunk, nem­csak remélem, tudom ... Légy jó és hű katonája a szovjet hazának, és elszántan, bátran harcolj ott. ahová a párt állít. Sokszor csókol Mária.” A levél végére ért, megcsó­kolta a papírlapot. Eszébe jutott, hogy utazás közben pa­rancsnoka is majdnem szó sze­rint azt mondta, amit Mária írt: „Ott kell harcolni, ahová a párt állít”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom