Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-27 / 176. szám

t&Cirlao

1958. JÜIXUS 27. VASÁRNAP

Úgy készül, mint a Luca széke..

gondolhatták — hogy jól birr ják szusszal az ígéreteket. így született a következő határidő: 1958 augusztus 20-a.

Jancsók István, a kosdi tanács elnökének véleménye szerint azonban augusztus 20-ra sem épül fel a kultúrház. A nagyterem még mindig tető nélkül álL S úgy tűnik, hiába gyűltek össze július 12-én a MÉSZÖV és a SZÖVOSZ illetékesei, még a mai napig sem indult meg a munka, hogy befejezzék a kultúrházat. Pedig ez ideig már 360 000 forintba került az építkezés s a befejezésig még mintegy 90 ezer forintra van szükség. A bankhitel rendelkezésre áll, az anyag nagy része is a helyszínen van, csupán az építkezés nem akar újra megindulni. De vajon miért? Erre szeretnének végre felvilágosítást kapni a kosdiak. Azaz inkább arra, hogy mikor vehetik már végre a birtokukba ezt a harmadik éve épülő kultúrházat, amely úgy készül, akár a Luca széke.

(prukner)

Táncbemutató a Börzsöny hegyei között

AVAROSI ASSZONY

címmel új jugoszláv játékfilm kerül a közeljövőben bemutatásra. A film két főszereplője Gordana Miletic és Rade Markovié

Lea Padovani

Néhány megjegyzés

1 az Élet és Irodalom cikkéhez

1% v:

játssza a rövidesen bemutatásra kerülő Régi idők mozija című színes olasz játékfilm főszerepét

IRTA: GÁLI SÁNDOR

C

sák Gyula az Élet és Irodalom június 6-i számában a Parasztfiatalok az élet keresztútján címmel cikket írt a falusi fiatalság mai helyzetéről és jövőjéről. Csák cikkében azt próbálja kutatni, hogy a mai falu fiatalsága miért nem akar a föld mellett ma- I radni és miért vágyódik a vá- ; rosba, az iparba. Abban igaza í van Csák Gyulának, hogy a ; mai parasztfiatalságnak nem j kell az a fajta „szabad élet”, í amit apáink éltek. Jobban,

; szebben szeretne élni a mai I fiatal, s mivel ezt az életet a i föld, a falu nem biztosítja szá- |mára, igyekszik hátatfordítani j a mezőgazdasági munkának. e Csák Gyula cikkében a miértre e próbál feleletet adni és az I okokat bogozza, amelyek a mai § helyzet kútforrásai.

I A cikknek érdeme, hogy ezt I a problémát felveti, de nem I oldja meg azt, nem elég mé- I íven és alaposan közelíti meg e a parasztfiatalok problémáját \ és nem elemzi eléggé a kiváltó I okokat. Egyéni paraszt már = nem akar lenni —, mondja I Csák. Ez igaz, de miért nem I akar szövetkezeti paraszt len- I ni? Hiszen a szövetkezet új pali raszti életformát jelent. Csák 1 Gyula a szövetkezeti tagság I elöregedéséről beszél, s nyitva I hagyja, hogy miért van az el- ! öregedés, miért nincsenek elég I nagy számmal a termelőszövet- ! kezetben fiatalok Cikkében el- 1 mondja, hogy a KISZ sem ta- I látta meg a hangot a paraszt- I ifjúság körében, s ezért azok I nem mennek a KISZ-be. I Ugyanakkor a nádudvari pél- ! dával cáfol rá, ahol jól mű- ! ködő — parasztfiatalokból álló

— KISZ-szervezetek vannak. S végül pedig a probléma megoldását abban látja, hogy javítani kell a felvilágosító munkát, s akkor megváltozik a helyzet. Itt is nyitva hagyja a kérdést, hiszen mi évekig szinte nem csináltunk mást, mint agitáltunk. A mai helyzetet összehozza még azzal a jelenséggel is, amely abban mutatkozik meg, hogy „egész ifjúságunk gondolkodásmódja zilált és nyugtalan”. De vajon miért? Csák Gyula nem tud szembenézni a tényleges okokkal és ezért a cikk olvastán hiányérzete támad az embernek.

Véleményem szerint mindenekelőtt gazdasági- és kultúrpolitikai okökban keresendő a parasztfiatalok érdektelensége, passzivitása a falusi élet iránt.

A

z okok mélyebbre nyúlnak vissza. Ismeretes a magyar parasztság évszázados földéhsége. Történelmi tény, hogy Magyarország az első világháború előtt félgyarmati, feudális ország volt. lényegében nem rendelkezett olyan iparral, emelv a mezőgazda- sági munkásfelesleget felszívhatta volna. A falusiak százezrei váltak munkanélkülivé, s egyedüli lehetőség a kivándorlás volt. Tízezrek vették kézibe a vándorbotot és próbáltak a túlsó féltekén meíél- hefést keresni. Idehaza a feudális nagybirtok kötötte zúz.%- ba a falu életét. S ez a helyzet a Horthv-rendszerben sem változott. Továbbra is ioarilag elmaradott ország volt hazánk é-n a mezócf-o’zdacáeot cnm volt értsem«,; eénesftoní mert az emberi munkaerő olcsóbb volt

a gépnél. A nagybirtokosoknak tehát nem volt érdekük a gépesítés, ugyaniakkor a mező- gazdasági munkásokat nem tudták állandóan foglalkoztatni. A falvakban kevés volt a középparaszti birtok és a kisbirtok. A földnélküliek többsége a környező uradalmakban dolgozott summásként, hónaposként és napszámosként. Az agrárproletárok egy része már ebben az időben kénytelen volt elmenni vasúthoz, városi építkezéshez, hogy megkeresse kenyerét. Maga előtt csak két lehetőséget látott: vagy elmenni a városba valahová munkásnak, altisztnek, rendőrnek, iskolaszolgának, vagy szert tenni néhány hold földre, azon megkapaszkodni. Nem volt könnyű a földdel rendelkező parasztnak sem, de azért a mindennapi falatot, a szűkös megélhetést biztosította. S ez abban az időben szinte óriási különbséget jelentett azzal az élettel szemben, amelyben a szegény- parasztok százezrei éltek. A jobb élet fogalma ebben az időben a több földdel fonódott össze és a több földért való harc jellemezte az akkori parasztifjúság helyzetét is. Azok, akik pedig már rendelkeztek ném: földdel, maguk előtt a további földszerzés lehetőségét tartották a boldogulás egyedüli lehetőségének.

A felszabadulás után a földreformmal megváltozott a helyzet. A parasztcsaládok többsége földhöz jutott és mint kis- és középparasztok a magukéban dolgozhattak. A gazdálkodási forma semmit sem változott, ugyanolyan körülmények között végezték a mezőgazdasági termelőmunkát, mint apáik. Az egyéni törekvés, a megindult egyéni versengés azért némileg fellendítette a háború utáni mezőgazdaság helyzetét. A parasztfiatalok egy része az iparosítás megindulásával városba került, értelmiségivé, vagy iparossá fejlődött. A többség azonban falun maradt és ott próbált megbirkózni a juttatott földdel és többet termelni, mint az elődök.

A többtermeléshez azonban új, modern gépekre, megfelelő mezőgazdasági felszerelésre, műtrágyára lett volna szükség. S ezt a falu ezekben az években nem kapta meg.

Ezekben az években kezdődött meg a falun a mezőgazdaság szocialista átszervezése, s ezzel együtt felcsillant annak lehetősége, hogy a parasztfiatalság, de az egész parasztság úi úton haladjon és így új életkörülmények közé kerülve, változtassa meg eddigi életmódját. A gépállomásokon, az állami anzdaSágokba-, és főleg — az állami tartalékterületeken, kulák.birtokokon, úri birtokokon alakult — íprmoíőszö- vetkptetekben oróhálták életcéljukat megtalálni, A romantikán túl. a szebb élet lehetősége, a íobb megélhetés vonzotta a fiatalokat ezekbe a gazdaságokba. Igenám. de ezek a rpezőgazdasági szervezetek nem tudtak minden parasztifjúnak munkalehetőséget biztosítani. A szövetkezeti mozgalom nem fogta át az egész falut, a földdel rendelkező oara'ztnk többsége kívülmaradt a szövetkezeteken. Az alacsonyabb szövetkezeti' formákat, társulásokat a kormányzat nem támogatta, a régebbi paraszti szövetkezések elsorvadtak.

Az 1951/52-es évek hibás gazdaságpolitikája következtében elhanyagoltuk a falut, csak az iparosítást tartottuk szem előtt, a túlzott iparosításhoz rengeteg munkaerőre volt szükség, amelyet a falu adott. A túlzott iparosítás mellett elhanyagoltuk az egyéni parasztokat, nem ikaptak támogatást, nem vehettek gépeket, nem újíthatták fel gazdasági felszerelésüket, nem kaptak támogatást állattenyésztő munkájukhoz, s így kilátástalanná vált a mezőgazdasági termelő- munka. A parasztok tízezrével hagyták ott a földeket és az országban több százezer hold maradt parlagon, vált állami tartalékterületté. Nem volt becsülete az egyéni paraszti munkának, s ezért ha élni, boldogulni akart a parasztfiatal, bemehetett a termelőszövetkezetbe vagy a városba dolgozni.

A termelőszövetkezetek szervezésénél is egy sor hibát követtünk el. Nem teremtettük meg a szubjektív feltételeit a szövetkezésnek. Gazdaságpolitikánk nem számolt a túlzott iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének társadalmi következményeivel. Erőltettük a termelőszövetkezetek alakítását, anélkül, hogy megteremtettük volna azok gazdasági és társadalmi előfeltételeit. S mindehhez hozzájárult még a kénvszer mellett az ,.agyontámo<»atás’‘ is. A szövetkezeti gazdálkodás nem a saját erőre, és nem olvan állami hitelekre éoült. amelv serkentőleg hatott, voim

s síméiv frai7^o«:ócfr,

3 n?i5rvotiI") irToi 01’r^.pj.p

tfc-T'tn.nöztp vnJno q

fEml°ikez7ünk csak orra> hosy a le ne™ Ho1crrv7n+t rvtqmTrapcyv- icódok nojs kaptak állami támogatást.)

»

H

ARRY PEUKERT, a drezdai operaház szólótáncosa az elmúlt két hétben hazánkban járt, s itt töltötte évi szabadságát. Ez idő alatt megfordult a Balaton mellett, Budapesten s tegnap délelőtt utazott «issza az EXPRESS nóg- rádverőcei táborából Drezdába. Itt találkoztam vele, meglehetősen furcsa körülmények között.

A sátrak előtt a zöld gyepen magas, szikár férfi állt, s egy halásznadrágos, szőke kislány lendült éppen a vállára, hogy a következő pillanatban k'e- cses táncmozdulattal megperdüljön a férfi körül. Először azt hittem, csak a szemem káprázik: balett itt, a tábor közepén? De bármennyire is furcsán hangzott ez a tény, mégis csak tény maradt. Történt ugyanis, hogy a táborban üdült a budapesti Állami Balett Intézet néhány növendéke is, s amikor összeismerkedtek Harry Peukert-tel, nyomban egy kis „tapasztalatcserét” rögtönöztek.

A nem várt táncbemutató alaposan elhúzódott, s a kiHarry Peukert az Abraxas cí

váló német táncossal csak a késő délutáni órákban sikerült szót váltani.

Csendesen, szerényen kezdte a szót önmagáról.

— Bár anyám balett-táncos volt, én magam hosszú ideig nem gondoltam arra, hogy kövessem anyámat. A dekora- tőri pályát választottam, s csak a háború után jelentkeztem statisztának a drezdai . operett-színházba. A színház ; balett-mesternöje fedezett fel,

| s ö csinált belőlem táncost.

így indult Harry Peukert \ művész-pályája, s tehetségére \ csakhamar felfigyeltek a drez- \ dai operaházban is. 1953-ban e szerződtették, s azóta számos \ balett főszerepét táncolta már.

\ Kedvenc balettjei közé tarto- [ zik a Romeo és Julia, s az 1 elmúlt esztendőben bemuta- | tott új német balett: Werner í Egk nyugatnémet zeneszerző | Abraxas című műve.

| — Négy szerepet táncolok az | Abraxas-ban, amely Heinrich | Heine Faust-témáját viszi | színpadra. Én táncolom töb- | bek között Mephisto szerepét | is. Külön érdekessége még e I négyfelvonásos balettnek, hogy | koreográfiáját Tom Schilling, I a drezdai operaház koreográ- I fusa tervezte.

ímü balett egyik jelenetében

J\J IG BESZÉLGETÜNK, új- ra csak ott állnak körülöttünk az Állami Balett Intézet növendékei, s közbe-köz- bekérdeznek, elsősorban olyan dolgokról, amelyek a német balett általános helyzetét ölelik fel. S Harry Peukert szívesen magyaráz.

— Nálunk, Németországban két állami balett intézet működik. Az egyik Berlinben, a másik Drezdában. A drezdai intézetben jelenleg száz növendék tanul. Néhány héttel ezelőtt öt lány és nyolc fiú szerezte meg itt a diplomát, s ezek valamennyien vidéki színházakhoz szerződtek.

Az érdekes beszélgetésből azt is megtudjuk, hogy Drezdában már augusztus 15-én megindul a következő színházi szezon. Tehát jóval korábban, mint nálunk, idehaza. Az operaház nyitó balett-előadása ezúttal az Abraxas című mű lesz, amely az elmúlt évadban óriási sikert aratott. S miközben Harry Peukert a balett meséjét magyarázza, akaratlanul is arra gondolok, milyen jó lenne, ha nálunk is bemutatnák Werner Egk balettjét. Talán nem is olyan megvalósíthatatlan ez a kívánság.

p. P.

tloszokent csak annyjt; bocsássanak meg az illetékesek, ha a krónikásnak olykor kissé vastagabban fog a tolla. Erről ezúttal nem a krónikás tehet, inkább maguk az illetékesek, a MÉSZÖV és a SZÖVOSZ vezetői, akik ez ideig csupán ígérgették a hiszékeny kos- diáknak, s akik a történtek után bizony már nemigen válogatják gondolataikhoz a jelzőket.

Ez a cifra kosdi történet még 1955-ben kezdődött, s minden eseménye a kultúrház körül bonyolódott. A helyi földmü- vesszövetkezet ugyanis terjeszkedni akart. Helyisége azonban abban az épületben volt, amelyben többek között a kocsma, a kultúrotthon, az állandó mozi s a szódagyár kapott helyet. Érthető tehát, ha ebben az épületben az élet nem volt túlságosan zavartalan. A többszörös társbérlet minden szerv életét megkeserítette s ez nem is csoda Egy szép napon aztán » MÉSZÖV a (kezébe vette a kezdeményezést. Felajánlotta a helyi tanácsnak, hogy hajlandó építeni egy kultúrotthon t, ha cserébe megkapja az egész épületet. Azért vállalkoztak erre a lépésre, mert a-szóbanforgó épület a falu közepén helyezkedett eh s ígv ideálisabb helyet nem is tudlak elképzelni üzlethálózatuk, továbbfejlesztésére.

A tanács ráállt az alkura azzal a feltétellel, hogy az új kultúrotthont 1956 május elsején átadják rendeltetésé- nék. A MÉSZÖV Burkus nevű megbízottja nyomban hozzá is kezdett a szervezéshez. A MÉSZÖV 320 000 forintot irányzott elő a kultúrotthon megépítésére. Burkus költségvetésében 306 000 forint szerepelt. Talán éppen ezért kapta meg a megbízást a kivitelezésre isi. így az építkezés 1955 novemberében megkezdődött. Tervező: Burkus. Kivitelező: Burkus. Magyarán mondva Burkus saját terveit „ellenőrizte”. Sajnos, az illetékesek csak jóval később jöttek rá, arra, hogy a tervező nem lehet egyúttal kivitelező is. Ez okozta az else komoly bonyodalmat, aminek következtében az építési határidő meghosszabbodott 195£ augusztus 20-ig.

Ez a határidő eltolódás let volna azonban csupán a kisebbik baj. Ezt a fél esztendőt kivárták volna még a kosdiak. Ez a fél esztendő azonban egy kissé már megemelte a 306 000 forintos költségvetést, amiről időközben az is kiderült, hogy tervezője enyhén szólva kissé „messze esett” a realitástól. Ugyanis néhány apróságra fény derült, természetesen már menet közben. így például Burkus a kultúrotthon nagytermének mintegy 200 négyzetméteres padlózására, anyag- és munkabér címén mindössze 1600 forintot irányzott elő. Ügy \ látszik, csodálatos képessé- [ gekkel rendelkezett.

A munka irányítását Búr- | kus leváltása után Szele Béla | műszaki ellenőr vette át. A-z \

építkezés azonban most sem j haladt olyan ütemben, ahogy j kellett volna. Most elsősor- j ban az anyaghiány gátolta az j építkezés gyors befejezését. S i azután hiába érkezett el 1956 j augusztus 20-a. A kosdiak a: kultúrház helyett csupán i újabb ígéretet kaptak majd 1957 május elsejére.

Közben jött az ellenforradalom, s így 19§7 májusában sem avattak Kosdon kultúrotthont. Sőt, mi több. sem 1957 augusztusában, sem 1958 május elsején. A MESZÖV-nek úgy látszik, már nem volt sürgős a kultúrház felépítése. Fő az —