Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-20 / 170. szám
2 ""üMirlap 1958. JŰLIUS 20. VASÁRNAP ftepi ellenőrökkel a Gan Árumér gyárim Négy ember jelent meg pénteken délután a gödöllői Ganz Árammérőgyár igazgatójának irodájában. A Pest megyei Népi Ellenőrző Bizottság megbízottai, akik néhány napig vizsgálatot folytattak az üzemben. Azért keresték fel Dumajszki elvtársat, hogy tájékoztassák tapasztalataikról. — Több üzemben, köztük az önökében is azt vizsgáltuk, hogyan gazdálkodnak az importanyagokkal — kezdte Cséri László mérnök, a bizottság vezetője, majd így folytatta: — Mint szakemberek, meglepő rendet és tisztaságot tapasztaltunk az üzemben. Dumajszki elvtárs egy kissé belepirult a dicséretbe. Nem is állhatta meg szó nélkül: — Ez természetes, hisz tömegszerű gyártást folytatunk, tehát a lehetőségek adottak ahhoz, hogy tisztaság és rend legyen — mondotta. Aztán a vizsgálat tulajdonképpeni céljára terelődött a beszéd. Jelentős mennyiségű importanyagot használnak fel gyártás közben, mégis azt tapasztaltuk, hogy jóval több devizát hoznak az országnak, mint amennyi anyagot felhasználnak — kezdte ismét a bizottság vezetője. Aztán elmondta, hogy megvizsgálták az anyagnormákat és mindent rendben találtak, örömmel látták, hogy ahol csak lehet, igyekeznek minél több drága importanyagot megtakarítani. Itt Dumajszki elvtárs közbeszólt: — Nagyon lényeges intézkedés volt, hogy az importmágnes alkalmazásáról áttértünk a hazai mágnes felhasználására. Ezáltal mintegy egyharmadára csökkent az importanyag-felhasználás. Már-már úgy látszott, hogy csupa dicséret hangzik el ezen a megbeszélésen, amikor a bizottság vezetője három különböző fajta hulladékanyagot mutatott. Ezek jól ki vannak használva — mondotta — és mégis azt tapasztaltuk, hogy 53 százalék a hulladékanyag. Honnan ered ez a magas arány? Egy pillanatot sem késett a válasz: — A forgácsolásból. Két árammérő került az asztalra. Az igazgató megmutatta azokat a csavarokat, amelyeknek esztergálásánál a csavar formája miatt sok anyag megy hulladékba- Mit lehetne tenni? — Próbálkoztunk már bakelitfejes csavarral, de az munkaigényesebb és nem felel meg a nemzetközi követelményeknek — válaszolta az igazgató,-majd az egyik mérőt a kezébe fogva tovább magyarázott: — Egyes belső csavarokat (meg is mutatta őket) már nem rézből, hanem vasból készítünk. Ezek is tökéletesen megfelelnek a célnak. Nem tette le az árammérőt, mindent megmutogatva tovább ismertette, hogy melyik alkatrész készül már hazai anyagból. Megmutatta az alumíniumból préselt számdobokat, amelyekkel jelentős mennyiségű ólmot és ónt takarítottak meg. Átvizsgálták az összes, úgynevezett fröccsölt alkatrészt. Amelyiket lehet, hazai anyagból készülttel helyettesítik. Ezáltal ebben az évben 80 000 forintot takarítanak meg. — A számlálómű tokját is alumíniumból préseljük majd színesfém helyett — tette hozzá ismertetéséhez az igazgató. Még egy figyelemre méltó dolgot mondott el a népi ellenőröknek. Körülbelül egymillió forint értékű csapostengely állt több éven át a raktárban. Ezeket kis konstrukciós változtatással felhasználják. Sok minden szóbakerült még ezen a beszélgetésen. Eredmények és kisebb hibák vegyesen. Az elhangzottakról jegyzőkönyv készül, amelynek alapján bizonyosan tovább javul a Ganz Árammérőgyár importanyaggazdálkodása. Vajon érdemes volt-e ennek a négy embernek néhány napot eltöltenie az üzemben? Mit mond erre Dumajszki elvtárs? — Örömmel tapasztaltuk, hogy a népi ellenőrök sokkal alaposabb, körültekintőbb és eredményesebb vizsgálatot folytattak az üzemben, mint annakidején a revizorok. Ez nem valamiféle különleges jelenség. Az a nyitja, hogy hozzáértő szakembereket küldtek hozzánk. Egyetértünk vele, de egyetértünk Cséri László bizottsági elnök szavaival is: — Nem célunk, hogy valakit „agyoncsapjunk”, de az sem, hogy elhallgassuk a hibákat. — farkas — Meghosszabbították a vadászati fényképpályázat batáridejét Ez év elején az Országos Erdészeti Főigazgatóság vadászati fényképpályázatot hirdetett. Tekintettel arra, ho^v az őszi vadászati idény sok érdekes felvételre ad alkalmat, a főigazgatóság a pályaművek beküldésének határidejét 1958. december 31-ig meghosszabbította. A pályázók több 18X28 centiméter nagyságú felvételt is be- küldhetnek. Minden egyes kép hátoldalára fel kell jegyezni a kép tárgyát, illetve szakszerű leírását. A pályamunkákat az Országos Erdészeti Főigazgatóság által kijelölt bizottság bírálja el. Az első helyezést 2000 forinttal, a két másodikat ezer-ezer forinttal, a három harmadikat pedig 500—500 forinttal díjazzák. A pályamunkákat az Országos Erdészeti Főigazgatóság címére kell beküldeni: Budapest, V.. Kossuth Lajos tér 11. Szerencsés szerencsétlenség Budakalászon a főutcára nyíló meredek Damjanich utcán haladt lefelé ez az úthenger, amikor hirtelen elszakadt a fékje s a gép egyre gyorsulva dübörgött lefelé. A vezető nem veszítette el lélekjelenlétét, hanem hogy a nagyobb szerencsétlenséget megakadályozza, az egyik ház kőkerítésének irányította gépét. Bár az úthenger kettétört, emberéletben nem esett kár. A vezető is idejében megmenekült. A szerencsés kimenetelű baleset még július 11-én történt, úgy véljük tehát, nem ártana már elszállítani a törött gépet az úttestről. Ismét a kultúra szolgálatában Eddig a székek a szentendrei tanácsházán pihentek. Teg* ■nap este mintha megelevenedtek volna. Szaporán hurcolták át őket a művelődési házba, az ünnepélyes megnyitóra. A szentendrei vállalatok és üzemek vállalták, hogy min- den segítséget megadnak, hogy ismét működhessen a József Attila művelődési ház, amelyet az ellenforradalmának kifoszt tottak, berendezését összetörték vagy széthordták. Azóta a művelődési házat úgy-ahogy helyreállították, de egy-két alkalmi gyűlésen kívül más élet nem volt benne. A szentendrei üzemek és vállalatok áldozatos munkáján nak köszönhető, hogy most a művelődési ház ismét a kultúra szolgálatába állt. A tegnap esti megnyitón fellépett a Postás Szakszervezet központi táncegyüttese és ami a szentendreieknek még ennél is nagyobb öröm: a művelődési ház öttagú állandó tánczenei kara. mai nap 1958. július 20, vasárnap, Illés napja. A Nap kél 4.06 órakor, nyugszik 19.34 órakor. A Hold kél 8.34 órakor, nyugszik 21.17 órakor. Várható időjárás: kevés felhő, eső nélkül. Mérsékelt délkeleti, délire forduló szél, a nappali felmelegedés fokozódik. Legmagasabb nappali hőmérséklet: általában 26— 29 fok között, egy-két helyen 29 fok felett. — KÉPVISELŐI FOGADÓNAPOT tartanak Nagy János és Hörömpő József országgyűlési képviselők július 23-án délelőtt 11—14 óráig a Hazafias Népfront Pest megyei irodájában, Budapest. Városház utca 7. — KÖZÖLJÜK OLVASÖ. INKKAL, hogy a mai számunkból Sztrókay Tibor Egy növénybolond naplójából című folytatásos regénye anyagtorlódás miatt kimaradt — NEMCSAK MI HA- RAGSZUNK az éjszakai moto rozókra. A firenzei hatóságok rendeletet adtak ki, amelynek értelmében tilos a városban este 23 óra és reggel 6 óra között motorral, illetve robogóval közlekedni. Ezt az erélyes intézkedést a firenzei lakosok panaszáradata után hozták és remélik, hogy az emberek ezután nyugodtan alkatnak. Tutor Imre elvtársnak, a ceglédi városi KlSZ-bizott- ság volt titkárának temetése július 23-án délután 17 órakor lesz Gyomron a református temetőben. — EREDMÉNYES VOLT bírálatunk. Nemrégiben jelent meg cikkünk, amely éjszakai orvosi ügyeletet kért Nagy kátéra. A kérést teljesítették. Mindennap hangos bemondó közli az éjszakai ügyeletes orvos nevét. — KÉT ÉS FÉL ÉV UTÁN ismét nyereséges lett az ik- ladi Ipari Műszergyár. A gyár második negyedéves költségszint tervét 98,9 százalékra teljesítette. A „Pokol"-ból a börtönbe A Váci Járásbíróság pénteken a Forte-gyárban, a tett színhelyén tárgyalta Zarka Béla bűnügyét. Zarka Béla 1949 májusa óta dolgozik a váci Forte-gyárban. Az utóbbi években az anyagvizsgáló laboratórium vezetője volt. mimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiJiiiimimiiiiHiiimimiHiiuiimiiiiiiiiiimiiimimiiiimiiiimiiKKiiHUiimmimiimiiimiimiiiiiiimiiiiiii'iiimmiiimiiui A tanácsülés határozatképtelen... Meghirdették esti nyolc órára. Fél kilenckor a jelenléti ívvel köröző elvtársnő még javában számolgatta: — Huszonhárréan vagyunk... No, még négy hiányzik ... Pontosan kilenc órakor „befutott” (külön hívásra) a hu- szonhetedik tanácstag is. Ez a szám, a huszonhetes, jelenti Pomázon a „határozat- képes"-séget. Huszonhét ember.., Az előttem levő sorban szövőnő ül, mellettem testes tanító, másik oldalamon idősebb munkás, két sorral előbb kacs- karingós bajuszú szerb Va~ rasztbácsi. Értelmes arcú, fénylő-okos szemű ember mindahány. Az az érzésem, jól döntenek majd, pedig ugyanennyi tanácstag-társuk távolmaradt innen. — Azok az állandó hiányzók — dörmögi mellettem a község kertésze, aki csodálatos cseresznyefájáról híres megyeszerte. — Mindig ugyanazok ... Minek vállalják akkor a funkciót?!... Mindegy, a tanácsülés határozatképes, e pillanatban dönthet Berger István vb-el- nökhelyettes és Varga Ferenc- né vb-titkár ügyében. Berger Istvánt, a Pomázi Tanács végrehajtó bizottsága már visszahívta elnökhelyettesi funkciójából. A tanácsülésnek most ezt kellene jóváhagynia. Varga Ferencnének a járási tanácsnál azt javasolták, mondjon le. A felszólításnak eleget tett, a végrehajtó bizottság a lemondást elfogadta, azonban Vargáné közben meggondolta magát: visszavonta lemondását. A kérdés tehát: mit hagyjon jóvá a tanácsülés, a lemondást vagy a visszakozt? A 1/b elnöke Deák László terjeszti elő a javaslatot. Bizonytalanul, kissé kényszeredetten beszél. — A járási tanács végrehajtó bizottsága kifogásolta az elnökhelyettes és a titkár munkáját... A mi vb-tag- jaink is szóvá tették — igaz, nem vb-ülésen —, hogy vissza kellene őket hívni... Hát most a járás vagy a község szorgalmazza-e ezeket a visszahívásokat? És miért nem vb-ülésen „tették szóvá” azok a bizonyos vb-tagok? Mindegy. Hallgatom az indokolást: — Megszegte a 10. sz. törvényerejű rendeletet... Saját magának kishaszonbérleti földet juttatott... A jelentéseket nem küldte be időben ... Ez minden, amit Deák elvtárs Berger Istvánra mondani tud. És a titkárra, Varga Ferenc- nére? — Beszéltünk vele, hogy mondjon le ... Sokat volt távol hivatalából (valóban: szült, gyermeke beteg volt, majd ő maga betegedett meg — igazoltan volt távol mindig) és ezalatt nem folytak rendesen az ügyek..; Ennyi és semmi több. Érvek, bizonyítékok? Sehol. Olyan botcsinálta visszahívásnak tűnik ez a dolog. Szánalomraméltó és kétség- beesett igyekezet, ahogyan az apró ügyek léggömbjeit fúvo- gatja a tanácselnök, Azután a vita. Ez a tanács az értelmes emberek gyülekezete. Jó néhánynak kinyílik a szíve, és ami a szívén, az a száján. Kiderül, hogy Berger István goromba volt a hozzáforduló emberekhez. Hogy igyekezett, de még úgy sem birt hivatalával. — Mint a rossz lovat, hajtotta magát; hiába! — mondja ízes-magyarul Bállá Bertalan. — Én csak azt mondom: a hiba nem most csúszott be a mi tanácsunk munkájába, hanem akkor, amikor gyenge embereket ide delegáltak! Elmondják, hogy Berger és Vargáné állandóan ellenségeskedtek. — Ha a tanácstagok marakodnak, nem önmagukat, hanem a tanács intézményét járatják le! — Fekete György szól így, a hajógyári munkás. Gyűlnek, gyülekeznek a bejegyzések noteszomban. Lassan hiszem már, hogy Berger István valóban nem „belevaló" ember, ebben a funkcióban legalábbis nem találja fel magát. De Vargáné ügyében Tóth Péter igazát vallom, aki ezt mondta: — A kérdés: hogyan dolgozott az elvtársnő, jól vagy rosszul. Ha tényleg beteg volt, akár egy évig is hiányozhat. Ha valaki beteg az üzemben, felgyógyulása után vissza kell venni. A tanácsnál sem lehat másképp. Ez az emberség szava. És éppen az emberséges, bölcs szavak éá a lemondás elfogadását célzó javaslat közti különbség veti fel a gondolatot: Sokka! alaposabban, gondosabban kellene e két ember sorsához nyúlni. Az ilyen természetű javaslatokhoz az érvek, a bizonyítékok, a tények tucatjait kell gyűjteni, azután mindezeket az érintett személlyel; megbeszélni, csak azután kerülhet sor arra, hogy a javaslat a tanácsülés elé kerüljön így. ilyen módszerrel nem került volna sor a szombatba nyúló vitára. Mert fél egyig ültünk a tanácsteremben. Mire szavazásra emelkedtek a kezek, mire határozatot lehetett volna hozni — a tanács már határozatképtelen volt. Az egész napi munkától kifáradt emberek közül jó néhányon elszundítottak, tarkójukat a falnak támasztva. Négyen pedig hazamentek. Huszonnégy tanácstag pedig a határozathoz kevés. A szavazást mégis lefolytatták. Berger István visszahívását tizennyolcán szavazták meg. (Ezt vártam is.) Varga Ferenc- né lemondását — amit a járási tanácsnál kényszerítettek ki — tizenöten fogadták el. Ez a meglepetés, a kellemetlen meglepetés. Tudta minden tanácstag, mit csinál, amikor felemelte a kezét? Visszahívni valakit funkciójából azért, mert — beteg volt?! Hát ennyire elálmosodott volna ez a tapasztalt, bölcs emberekből összeválogatott testület? Vagy talán nem népszerű a fiatal titkárnő? Lehet. De a tanács minden tagjának tudnia kell: a rokoná t vagy ellenszenv ebben az esetben nem jöhet számításba. Az emberségesség, a közérdek az első. Különös: amikor azt kérdik, ki van a vb-titkár mellett, egyetlen kar se emelkedik az érdekében. És a kilenc, aki nem szavazott ellene? Tartózkodnak a szavazástól... Talán nem mernek a járás ellenében szavazni? Talán ... Töröm a fejem, de nem találok okot és magyarázatot erre a fura „tartózkodásra”... Talán ... Talán érzik az emberek, hogy itt még valami meghúzódik a háttérben. A járási vb-elnök és a községi ■ vb-elnökhelyettes régebbi ellentéte ... Említette ezt Deák elvtárs, ] szólt róla maga Berger István; is. Ezek Után talán ildomos len- \ ne, ha ezt az ügyet a megye \ — mint elfogulatlan fórum —I vizsgálná felül. De ez csak egy mellékes\ gondolat. Az ügy elsősorban a pomázi \ tanácstagságra tartozik. Arra az ötvenegynéhány \ emberre, akibe a község bizal-i mát helyezte. De mit lehet tenni? A tanácsülés — amely hatá-} rozatképesnek indult — hatá-\ rozatképtelenné vált. A kérdés: Csak az a három emberi hiányzott erről a tanácsülés-\ ről? Ha hárommal többévi vannak, határozatképesek is? | Formailag: igen. Valójában: nem. A hiányzó tagokat, a maguk | érdekét védőket, a rossz elő-1 készítést, a felelősségérzetet, | az emberséget ez a három em-1 bér úgysem pótolhatta volna. | Márpedig a „határozatké-1 pes”-ségnek ezek az igazi | alapfeltételei. Garami László 5 Havonta általában négy-ötezer forintot keresett. Munkatársai, az üzem dolgozói szerették és becsülték. Kiváló munkaerő volt. Mint vezetőember több ízben tartott előadásokat is. ahol különösen a társadalmi tulajdon védelmének szükségszerűségét és fontosságát hangsúlyozta. A kár, amit Zarka okozott, nem is annyira összegében, mint inkább erkölcsi hatásában jelent mérhetetlenül nagyot. Az ügyész és a bírák a tárgyalás folyamán különösen arra kívántak feleletet kapni, ho«v milyen körülmények, milyen okok juttatták Zárkát a bűn lejtőjére. Zarka évek óta szélsőséges és kiegyensúlyozatlan életet él. A 40 éves férfi háromszor nősült. Előző házastársai az italozása és bohém élete miatt hagyták el ,s végeredményben az ital jutatta a vádlottak padjára is. Ez év márciusában Budapesten járt. Társaságba keveredett, ahol 900 forintot mulatott el. Ezt a felesége előtt mindenáron titkolni akarta. A nagy pénzzavarból azonban sehogyan sem tudott kilábol- ni. Ekkor vetemedett arra. hogy az ö kezelésére bízott tisztaszeszből lopjon. Egy tízliteres demi- zsont telitöltve, kötéllel a gyár kerítésén át kijuttatott, amit egy bokorban rejtett el. Még aznap este Újpestre utazott, hogy értékesítse az árut. A Pokol-csárdában kínálgatta a szeszt eladásra, ahol azonban a rendőrség lefülelte és megindították ellene az eljárást. Közben kiderült, hosv kisebb értékben filmtekercset és másolópapírt is kivitt a gyárból. A rendőrségen egv zálogeédulát is találtak nála, amiről kiderült, hogy a gyár tulajdonát képező, körülbelül 4700 forint értéket kénviselő platina-tégelyt ilymódon akart hasznosítani. Zarka Béla a kihallgatás során és a tár-váláson is töredelmesen mind—'t bevallott. Vallomásából érződött, bogy alaposan megbánta tettét. A bíróság az ítélethozatalkor körültekintően mérlegelte Zarka Béla helyzetét. Enyhítő körülményként számította büntetlen előéletét. felfedő vallomását, a bűncselekménye elkövetése előtt vé-zett ió munkáját valamint azt, hogy felesége gyermeket vár. Ugyanakkor súlyosbító körülményként állapította meg azt a ténvt. hogv e cselekményt vezető beosztásban követte el. A bíróság nevelőbatású büntetést hozott, amikor Zarka Bélát tízhóo—*« börtönre ítélte, rívmódon lehetővé teszi, hosv a vádlott alaposan végig gondolía eddigi életét, s ez az ügy lebeg- |en elő-to a jövőben. Az Ítélet nem^jogerős.
