Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-03 / 129. szám

""cJC trlop 1958. JÚNIUS 3. KEDD j\ fíviBtriaorsstiffi heiffsvt (Folytatás az első oldalról) cia főváros szinte valamennyi kapujánál lezajlott megmozdu­láshoz hasonlóan, az ország nagy ipari központjaiban ugyanilyen elszánt tüntetések­re került sor. A kommunisták­kal az élen, a köztársaság hí­vei kivonultak az utcákra. Le a diktatúrával! A fasizmus nem jut diadalra. Éljen a köz­társaság! — kiáltásaik pedig bizonyították, hogy a nemzet- gyűlés polgári politikusainak behódolása nem felel meg a nép akaratának. A nemzetgyűlésben ugyanis ez történt: 329 képviselő meg­szavazta De Gaulle beiktatá­sát, a tábornok hatalomra ikerült. Kormányában ott van Fflimlin, alá még egy héttel ezelőtt i,harcolni“ próbált, és ott van a De Gaulle kormány­ban a szocialista párt főtitká­ra, Guy-Mollet is. Kétszázhu- szonnégy képviselő vállalta a köztársaság védelmét szavaza­tával, a kommunisták és a ha­ladóik valamennyien nemet mondtak, és a 95 szocialista képviselőből is 49 szavazott De Gaulle ellen (köztük Defjere, Marseille polgármestere, Gaziér a Pflimlin-kormány tájékozta­tási minisztere, Pineau volt külügyminiszter, Verdier a belső pártellenzék vezére), 18 radikális (42-ből), köztük Mendes-France. Daladier, a párt elnöke és még Bourges- Maunoury is. Mitterrand, a kis centrumpárt, az UDSR elnöke, nemcsak szavazatával, hanem felszólalásával is kifejezte el­lenállását. Nagy hatást keltett Mitterrand-nak ez a mondata: 1944-ben De Gaulle társa a becsület és a haza volt — ma az államcsíny, a lázadás a társa. ■ Jacques Duclos, a kommu­nisták vezérszónoka odavágta az üres kormánypadok felé — De Gaulle ugyanis a parla­ment történetében páratlan módon nem volt jelen a vitá­ban — ,A népé lesz az utolsó szók' Párizsban rendkívüli figye­lemmel kísérik Algír reagálá­sát. Az első hírek szerint a gyarmatosítók körében, a- közüdv-bizottság egyes tagjaiban, vegyes érzelme­ket váltott ki a De Gaulle- kormány listá jának nyilvá­nosságra kerülése. Különösen az hökkentette meg az algíri hatalmasságokat, hogy Soustelle neve hiányzik a kormányból, ott van viszont a *,régi rendszer” két exponált) emberének, Guy-Mollet-nek és I Pflimlinnek a neve! Az algíri \ rádió kommentárjai arról be- \ szélnek, hogy De Gaulle hata- \ lomra kerülése csak az első \ szakasza a „győzelemnek", Al- \ gír .,készen áll harcának végig- ; harcolására”. És hogy újból ír- j junk az algíri rádió kémhistó- ; riába illő rejtjeles üzeneteiről,j Algír ilyen üzeneteket sugároz j még mindig: „Felkészülünk o; vaddisznó megevésére!” Algír válaszát a következő \ napok fogják megmutatni, De \ Gaulle tábornok ugyanis a hét \ közepén Algírba kíván utazni, \ itt pótolhatja, ami hiányzott j nemzetgyűlési programnyilat- j kozatából, elmondhatja mi a \ terve az algériai kérdés ren- \ dezésére. A francia nemzetgyűlés al- j kotmányjogi bizottsága hét­főn a kora reggeli óráikig ülé­sezett és vitatta meg a De ; Gaulle-lkormány első törvény- i javaslatait. Az algériai rendkívüli fel­hatalmazásra vonatkozó törvényjavaslatot arány­lag könnyen fogadta el a bizottság — csak a kom­munista bizottsági tagok szavaztak a felhatalmazás megadása ellen. A De Gaulle-kormánynak hat- j hónapos teljhatalmat adó ja- i vaslat azonban már rendkívül; heves vitát váltott ki. A döntés j reggel 6 óraikor született meg a bizottságban: csupán 37 szavazattal 17 ellenében fo­gadták el a javaslatot. A kom­munisták mellett egyes szo­cialista bizottsági tagok is a De Gaulle-nak adandó teljha­talom ellen nyilatkoztak meg. Az alkotmányjogi bizottság szemibehelyezkedése nem is annyira a szavazás eredményé­ből tűnt ki, mint abból, hogy a javaslat, nemzetgyűlési elő­adójaként Robert Verdiért, a szocialista belső pártellenzék vezéralakját bízták meg. A bizottságban helyet fogla­ló képviselőiknek nemigen volt idejűik aludni, hiszen hétfőn délelőtt 10 óraikor már össze­ült a nemzetgyűlés, hogy meg­vitassa az algériai felhatalma­zás és a De Gaulle-kormány- nak adandó teljhatalom ja­vaslatait. i Az algériai felhatalmazás nem különbözik attól, amelyet a Guy Mollet-kor. mány óta valamennyi fran­cia kormány — így Pflim- lin kormánya is — megka­pott Algériában. A hathónapos teljhatalomra vonatkozó javaslat viszont rendkívül súlyos következmé­nyekkel jár: a parlament gya korlatilag „hosszú szabadság­ra megy”, a törvényhozó ha­talom fél évre átszáll a De Gaulle-kormányra, és kevés vi­gaszt nyújt, hogy a nemzet- gyűlés későbbi időpontban a törvényerejű rendeleteket fe­lülvizsgálja. A negyedik francia köztársa­ság így már „a téli álom” á) la pofában van — írja hétfőn reggel a polgári Paris-Joumal is, és hozzáteszi sötét jóslatát: Senki sem mondhatná meg, vajon egy napon felébred-e hosszú álmából. A befolyásos Figaro hétfői száma szerint Eisenhower amerikai elnök De Gaulle tá­bornok, francia miniszterelnök meghívását tervezi. Eisenho­wer jövő héten Macmillan an­gol miniszterelnökkel tárgyal Washingtonban és szeretné, ha e megbeszéléseken De Gaulle is részt venne. A lap „igen jólértesült“ washingtoni forrásra hivatko­zik és megállapítja, hogy az amerikai kormány e döntését csak azzal tehetné világosabbá, ha hivatalosan bejelentené a meghívást. A Figaro közlése szerint a tárgyalásoknak az a célja, hogy a Szovjetunióval folytatandó esetleges tár­gyalások előtt egybehan­golják az angol, francia és amerikai politikát. Az AFP gyorshírben jelenti: A francia nemzetgyűlés hét­fő délutáni ülésén 322 szava­zattal 232 ellenében megsza­vazta a De Gaulle által kért teljhatalomra vonatkozó tör­vényjavaslatot. Megnyílt a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusa Hétfőn délelőtt a Bolgár Kommunista Párt székházéiban megnyílt a Bolgár Kommunis­ta Párt VT I. kongresszusa. Reg­gel 9 órára teljesen megtelt a gyűléstererrt. Az ipar, a mező- gazdaság sok kiváló képviselő­je jelent meg a vendégek kö­zött. Megjelentek az állam és a párt vezető személyiségei, a néphadsereg képviselői, a tu­domány. a művészet kiválósá­gai. A küldöttek és a vendégek viharo^ lelkesedéssel fogadták a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai bizottságának a teremben meg­jelenő tagjait, a testvéri kom­munista és munkáspártok kül­döttségeit. A kongresszust Tó­dor Zsivkov elvtárs. a Bolgár Kommunista Párt első, titká­ra nyitot'tá”ftieg. A kongresz- szus nevében meleg szeretettel köszöntötte a külföldi küldött­ségeket. A kongresszus ezután megválasztotta a kongresszus vezető szerveit, az elnökséget a titkárságot, a szerkesztő- és mandátum vizsgáló bizottságot. A kongresszus részvevői nagy lelkesedéssel fogadták azt » javaslatot, hogy az SZKP Köz­ponti Bizottságának küldött­ségét válasszák be a VII. kong­resszus díszelnökségébe. Ez. után a kongresszus a követke­ző napirendet állapította meg 1. A BKP Központi Bizott­ságának beszámoló jelentése. Előadó: Todor Zsivkov, a Köz­ponti Bizottság első titkára 2. A központi revíziós bi­zottság beszámoló jelentése Előadó: Jordan Katrandzsiev, p központi revíziós bizottság el­nöke. 3. A BKP VII. kongresszu­sának irányelvei a Bolgár Népköztársaság 1958—1962. év; III. népgazdaságfejlesztési ter­vével kapcsolatban. * 4. A BKP központi szervéi­nek megválasztása. A napirend jóváhagyása után az első ülésen elnöklő Antoi* Jugov megadta a szót Todor Zsivkovnak, a BKP Központi Bizottsága első titkárának be­számoló jelentése elmondására A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei és váci járási és városi bizottsága mély fájda­lommal jelenti, hogy Csányi István elvtársi, az MSZMP városi bi­zottságának tagja, a párt végrehajtó bizottságának osztályvezetője, a városi tanács végrehajtó bizott­ságának és a helyi nép­front-bizottság elnöksé­gének tagja, a néphad­sereg tartalékos tisztje 1958. június 1-én délután fél 2 órakor munkás éle­tének 39. évében el- húnyt. Csányi elvtársat a párt saját halottjának tekinti, a munkásosztály hű harcosát megillető végső tiszteletadással kí­sérjük utolsó útjára és búcsúztatjuk június 3- án, kedden délután 6 órakor a Vác alsóvárosi temetőben. A halottas­ház előcsarnokában fel­állított ravatalnál elv­társai és barátai 5 órától díszőrséget állnak. a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei bizottsága, váci járási és városi bizottsága Magyar tudósok külföldi útjai Trencsényi-Waldapfel Imre akadémikus Eisenachba uta­zott a Mommsen Társaság kongresszusára, Schay Géza akadémikus Párizsban a Ké­miai—Fizikai Társaság fenn­állásának 50. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepsé­gen, Mályusz Elemér egyetemi tanár Bécsben a kelet-európai történettudományi intézet ülé­sén vesz részt. mai nap 1958. június 3, kedd, Klo- tild napja. A Nap kél 3.50 órakor, nyugszik 19.34 órakor, A Hold kél 20.59 órakor, nyugszik 5.28 órakor. Várható időjárás: meleg idő, déli, délutáni felhőkép­ződés, néhány helyen, főként keleten záporeső, zivatar, mérsékelt szél. A Postavezérigazgatóság közli hogy a múlt év október 1-én for­galomba bocsátott s a Magyar Népköztársaság címerét ábrázoló 50 filléres és egy forintos név­értékű bélyegsorozat árusítását május 31-én megszüntette. Ezek a bélyegek postai küldemények bér- mentesítésére június 30-ig használ­hatók fel. — MEGÉRKEZTEK az el­ső lakók a gödöllői volt kirá­lyi kastélyba. Gyors ütemben alakítják át a volt gödöllői királyi kastélyt, ahol ezután elhagyott, ellátatlan öregeket helyeznek el. A múlt hét vé­gén megérkeztek az első la­kók, hetven idős ember. Jú­nius végéig még 280 lakő költözik be a kastélyba. — HORGÁSZOK! Lehet versenyezni! Vasárnap dél­előtt Balog István sztálinvá- rosi halásznak ritka nagy hal akadt a horgára. Fenékzsi. nórral horgászott a Duna kö­zepén. Első kapásra óriási harcsát fogott. Ladikjában jókora darabot utazott felesé­gével együtt, amíg a nagy hal kifáradt és a partra húzhat­ták. A harcsát a sztálinvárost halászcsárda híres szakácsa, Horvó.th András vágta fel. Az ötvenkilós harcsa szálkámén, tes törzséből 200 adag halsül­tet készítettek. — NAGY SIKERE VOLT a Mézeskalácsnak Vecsésen. A vecsési Martinovics téri álta­lános iskola tanulói előadták Szirmai Albert Mézeskalács című 3 felvonásos daljátckát. Az előadás nagy sikerében jelentős szerepe volt a lelkes szülői munkaközösségnek, — MEDERVIZSG ÁLATOT tartottak tegnap Szentendré­nél a MAHART szakemberei. A medervizsgálatra azért volt szükség, mert itt a Du­na gyakorta épít zátonyokat, amelyek veszélyeztetik a ha­józást. Egy ilyen ismeretlen zátonyon akadt fenn az el­múlt héten első útján a To­rnai nevű kiránduló vízibusz. — ELSZOMORÍTÓ dicső­ség, hogy megyénk a Statisz­tikai Hivatal értékelése sze­rint a „legveszélyesebb“ me­gye az egész országban. Bal­eseti statisztikájuk szerűit a főváros után Pest megyében volt a legtöbb baleset az el­múlt negyedévben. A balese­tek 24 százaléka az engedé­lyezettnél nagyobb hajtási sebességből származott. — HIÁBA, ott nem volt pedagógushap... München­ben egy tizenkétéves fiú re- pülőmodellhez való motort, fejhallgatót, bélyegalbumot és sátrat vásárolt magának, s a számlákat, együttesen 330 márka értéket, kiegyenlítés végett tanítójának küldette el — bosszúból. — FÁKLYÁS MENETTEL köszöntötték az úttörők az úttörővezető pedagógusokat Gyomron. A 4. számú Rákó­czi Fejedelem és az 1079. sz. Körösi Csorna Sándor úttörő- csapat ifjú vezetőkből és őrs­vezetőkből álló díszszakasza Blaskó Mihály járási úttörő­titkár vezetésével vasárnap este_ fáklyás menetben vonult az űttörövezető pedagógusok háza elé. A Nagyvásártelepre vasárnap és héttőn reggel 30 vagon és 16 tehergépkocsi áru érkezett, ebből J6 vagon vegyes zöldáru, hét va­gon karalábé, egy vagon cse­resznye és egy vagon citrom. Szolnok környékéről megjött a nagyszemű velőborsó, Szentes­ről pedig az új fejeskáposzta. A cukorborsót kilónként 6—6.20. a velőborsót 6.80—7, az új fejes­káposztát 7.80 forintért árusítot­ták. Az új fehérkaralábé csomó­ját 3.00. a kékkaralábé csomóját 3.80 forintért hozták forgalomba. A salátát 60 fillérért, a jános- napi retek csomóját 1.40—1.80 fo­rintért adták. Az uborka árát kilónként 14 forintra, a hegyes­paprika darabját 2 forintra szál­lították le. Az állami boltokban a piros cseresznyét kilónként 7—8. a. vi­lágos ropogós' zabolai cseresz­nyét 10—12 forintért, az osztályo­zott szamócát 13—14 forintért árusították. A szövetkezeti baromfiboltok az élő tyúkot kilónként 26 fo­rintért árusították. HANS BERGELT: A HID gondolat, hogy estefelé lovai gyeplőjét fatörzshöz kötve, átment Etting erekhez. A sze­dőnők már elindultak haza. Csak a szolgáló meg egy béres maradtak hátra a gazdával. A két férfi épp a lovakat fogta be a megrakott kocsi elé, ami­kor Kugler jó estét köszönt neki. Ettinger válasz helyett in­dulásra szólította a lovakat. — Beszélni akarok veled a repceföld miatt — szólt oda Kugler. — Gyite! — mondta a szom­széd a lovak közé vágva és a Ikocsi elindult anélkül, hogy Ettinger akár csak meg is for­dult volna. A szolgáló rövid habozás után oda futott Kuglerhez. Szemei tele voltaik könnyek­kel. — A gazdával nem lehet bírni — mondta. — Csak any- nyit akar vetni, amennyi itt­hon kell, mert úgyis jön a há­ború ... — A háború? — ismételte Kugler. — Hát nem mondja meg neki senki, hogy ez osto­baság? Vagy azzal akarja el­kerülni a háborút, hogy gazt arat? — Hiszen mi is ezt mondjuk — felelte a leány —, de a gaz­dának minden csak kommu­nista mese. ő hisz a háború­ban .., Nem folytatta, mert Ettin­ger hátrafordulva kiabált va­lamit és öklével megfenyeget­te. A szolgáló futólépésben iparkodott a kocsi után. Kugler Qtt állt. mintha gyö­keret vert volna a lába. Hogy ez az Ettinger meg hagyja rozsdásodni az ekéjét. Az ör­dögbe is! Persze, sokat beszél­tek a háborúról, az újságok is folyton erről írtak. De ha egy gazda parlagon hagyja a szán­tóját, az még a háborúnál is rosszabb. Másnap sehogy se ment a munka. Egyre maga előtt lát­ta a szomszéd gazos tarlóját, amely a saját jól megdolgozott földje mellett valóságos szé­gyenfoltként hatott. Szemével újra meg újra felmérte a pa­takot. — Ha felhúzom a csiz­mámat, akkor menni fog — gondolta. Hazafelé menet házuk előtt leugrott a kocsiról. Meghagyta feleségének, hogy lássa el &• lovaikat és a községháza irá­nyába indult, A meglepett asszony csodálkozva nézett utána, mert amióta együtt voltak, még nem fordult elő, hogy férje másra bízta volna az állatok ellátását. Sötét volt, mire Kugler megjött és a felesége már aludt. Magához vette az éb­resztő órát és csöndben le­vetkőzött. Másnap délre járt, amikor végre felszakadt a sűrű köd. Kugler ekéje szorgalmasan szaggatta a gyomot az elva­dult tarlón. Egyik barázdát húzta a másik után. A túlsó oldalról mosolyogva figyelte munkáját a rendőrőrszem. Tdgnap este óta, amikor tár­gyalt a biztossal, szövetsége­sek voltak. Kugler minden lépésnél érezte csizmáiban a vizet, de nem törődött vele. Gyorsan bemelegedett, mert jó mélyen bele kellett ereszteni az ekét a kiszáradt, megkeményedett földbe. Néha lehajolt, felvett egy marék földet és szétmor­zsolta az ujjat között. A zsíros barna rög bő termést ígéri. Melle tágult, erősnek érezte magát. Minden lépésével újabb tért hódított a béke a háború gondolatával szemben, mint ahogy a nap felszívta és le­győzte a ködöt. Kugler már messziről észre­vette Ettingert. Azonban úgy tett, mintha nem látná és to­vább szántott. Ettinger arca piros volt az izgalomtól. Szólni akart, de .nem jött ajkára szó. — Ez az én földem! — mondta végül szinte hörögve és a gyeplő után nyúlt. Kugler megállította a nyug­talankodó lovakat és mielőtt megszólalt, tetőtől talpig végigmérte szomszédját. — Hát ha ez megérdemli a föld nevet, akkor az Ettinger föld­je. Te meg rongyember vagy, nem gazda, megértetted? Mi­attam tehetsz, amit alcarsz, amíg nem térít jobb útra a szégyen, de én nem fogom zsebrdtett kézzel nézni, ho­gyan gazosítja el földemet ez a nyomorult tarló. Ha te nem szántasz, majd szántok én! — Ezzel faképnél hagyta meg­lepett szomszédját és tovább ugarolt. Ettinger megvárta, amíg Kugler visszatért. Nem tudta, hogyan kezdje. — Hogy értet­ted azt, hogy rongyember? — kérdezte még mindig fel- indultan. — ügy ahogy mondtam — felelte Kugler és lovait meg­állítva, megtómte a pipáját. — Persze mondhattam volna azt is, hogy gaz csak ott nő, ahol hagyják. Így van ez o háborúval is. Ha hagyjuk, itt van mind a kettő. De menj el az útból. Ennek a gaznak még ma pusztulnia kell. Nincs vesztegetni való időm. Mire Kugler fordult, Ettin­ger már nem volt ott. Egy óra sem telt bele és már két eke húzta a barázdákat. Ha egy magasságba kerültek, Ettinger elkerülte szomszédja tekinte­tét és a földet nézte. A szolgálólány uzsonnát hozott gazdájának. Arcából eltűnt a tegnapi levertség. Elégedetten kacsintott Kug- lerre. Mikor megkondultak az esti harangok, frissen szántott föl­dek szegélyezték a patak mindkét oldalát. A gazos szé­gyenfolt eltűnt. Ettinger odanyújtotta Kug- lernek dohányzacskóját. — Egyelőre nem tehetek többet, mint hogy megköszö­nöm neked. Kugler legyintett. — Teg­nap nagyon haragudtam rád, mert azt hallottam, hogy az udvarodban senki sem beszél­het a békéről. Pedig a mi munkánk a békét szolgálja. Te is békét akarsz, akárcsak én és mindenki, akinek egy csepp esze van. Ennyit akar­tam mondani. Ettinger átsegítette a lova­kat, meg az ekét a patakon, de nem válaszolt. Csak ami­kor ismét odaát volt és kiön­tötte csizmáiból a vizet, szó­lalt meg: — ügy gondolom, új hidat kellene verni a patakon. — Az ám — kiáltott vissza Kugler gazda. — A hozzávaló fa ott fekszik készen a kam­rámban. Boldog Balázs fordítása I Szántóik majdnem összeér-y tek. Csak egy csörgedező pa­tak választotta el őket, amely sok helyen még két méter szé­les sem volt. Valamikor híd vezetett át a patalkon, de né­hány évvel ezelőtt eltűnt. Nem vihar sodorta el, nem is dúlt össze, hanem lebontot­ták. A patak mindkét olda­lún ösvény látszott, amelyet az elvonuló őrszemek bakan­csai tapostak ki. Kugler gazda sehogy sem tudta ezeket az őrszemeket megszokni, pedig már elég hosszú ideje vigyázták a par­tot. Újabban azonban más foglalkoztatta és ettől nem tudott szabadulni. Legnagyobb tábláján a zabforgót készítet­te elő vetésre és már két nap­ja szántott. Valahányszor a patakhoz ért és fordulnia kel­lett, lovait pihentetve, átné­zett a túlsó oldalra. Jól ismer­te az Ettinger szomszéd föld­jét, aki ott lakott, ahol a rendőrök nem kék, hanem zöl­desszürke egyenruhát visel­tek. Tavasz elején repceszín­ben világított ez a föld. Csák most, a szántásnál tűnt fel ne­ki, hogy ez a szép darab nincs megmunkálva és a sárguló tarlót felverte a gaz. Mi történt Ettingerrel? Miért hagyja a szántóját parlagon? Talán beteg? Valami komoly baja lehet, mert nem szokott egykönnyen ágynak esni. Bár az utóbbi években nem jártak össze, hanem csak úgy a patáikon át üdvözölték egy­mást, Kugler tudta róla, hogy szerette a munkában megelőzni a többieket. Legnagyobb meglepetésére másnap látta Ettingert, amint burgonyaszedésnél vezette a lovakat a szedőgép előtt. Most már végképpen nem értette a dolgot. A gazda egészséges és nem műveli meg a földjét? Annyira nyugtalanította a

Next

/
Oldalképek
Tartalom