Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-15 / 140. szám

1958. JÜNTUS 15. VASÁRNAP

"%Cfrfap

3

KÉT VÉLEMÉNY

ÉS 1VÉHAN1’ HASZNOS JAVASLAT

Beszélgetés az új zöldség-, gyümölcsfelvásárlási rend szerről

JÓ EZ ÍGY?

Megkértük a Kiskumlacházi Fötáművesszövetkezet vezetőit, mondják el véleményüket az új felvásárlási rendszerről. Fáibián László földművesszövetkezeti igazgató-elnök a következőket mondotta.

‘— Megértjük és helyeseljük kormányunknak azt a célkitűzését, hogy minél olcsóbb élelemmel lássa el a lakosságot. Tudjuk, hogy az elmúlt években

sokszor felverték a zöldség-, gyümölcsárakat a felvásárlásnál közreműködő különböző kereskedelmi szervek.

Az új eljárás ennek kiküszöbölését szolgálja. Ez helyes. Mi is úgy látjuk, ez a módszer életképes lesz. Meg kell viszont mondanunk: ezek az évenkénti átszervezések nagyon megnehezítik munkánkat, mert mire az ember úgy- ahogy elsajátítja az egyik módszert, addigra már tanulhatja az újabbat.

Aiipli Sándor felvásárlási üzemágvezető:

*— Éppen azért, mert szeretnénk elkerülni a jövő évi átszervezést, volna néhány javaslatunk az új felvásárlási rendszerhez, még most, amikor csák az idény kezdetén vagyunk. A legfontosabb: adjanak nekünk, vidéki földművesszövetkezeteknek nagyobb önállóságot, vagyis azt szeretnénk, ha nem csupán névlegesen, de a valóságban is magunk intézhetnénk ügyeinket. Jelenleg diszpozíciós rendszerrel értékesítjük a felvásárolt zöldárut, A diszpozíció ránk és az átvevő félre egyaránt kötelező, s ha mi nem szállítjuk a kért árut, kötbért kell fizetnünk. Pedig vannak olyan esetek* amikor nem tudunk szállítani, saját hibánkon kívül. Például: ha esik az eső. a termelő nem ássa fel a burgonyát, nem hordja be, így mi sem szállíthatunk; Viszont az esetleges kötbért fizetnünk kell. Az le ff éle torzsalkodások elkerülése végett azt javasolnánk: megyei központunk tegye lehetővé, hogy

keressünk magunknak egy-egy állandó átvevő partnert, akinek szállíthatnánk körülbelül az évi árumennyiség hatvan százalékát.

így a kereskedelmi összeköttetés mellett baráti kapcsolatot is ki tudnánk alakítani, köny- nyebben el tudnánk simítani az átvétel körül felmerülő nézeteltéréseket. Ez csak hasznára válna a földművesszövetkezetnek, az átvevőnek, s ami a legfontosabb, a vásárlóközönségnek is.

— Ellenkező esetben ugyanis az a veszély fenyeget, hogy ha mindig más vállalatnak diszponálunk, az igyekszik leértékelni áruinkat, hiszen legfeljebb akikor az egyszer találkozunk. A leértékelésre pedig akad lehetőség. Mi igyekszünk megtartani termelőinket, még ha mondjuk 20 mázsa el- sőosztályű paprika között akad is néha 20—30 kiló gyengébb minőségű. Már a jó kapcsolat kedvéért sem utasíthatjuk vissza az átvételt, hiszen szükségünk van egymásra. Ilyen úgyis ritkán fordul elő. Ha állandó átvevő partnerem van, azzal az efféle ügyeket elintézhetem, viszont akinek néha szállítok, az nem hajlandó alkudni; Márpedig az is fontos számunkra, hogy a földművesszövetkezet ne ráfizetéssel dolgozzon;.. Természetesen

szívesen vennénk megyei központunk segítségét egy ilyen állandó kereskedő partner megszerzésénél.

|—Az elmúlt években, de különösen tavaly többször előfordult, hogy különböző vállalatok saját maguk vásároltak árut teherautószámra a falvakban — mondotta Fábián László. — Amikor a földmű- vesszövetikezet 45 fillérért vette át például kilóját valamilyen árunak, ugyanakkor az említett teherautósok egy forintot fizettek ugyanazért. Más alkalommal, amikor mi egy forintért vettük a paprikát, a Haller-piacon 1,50-ével vásárolták fel az állami vállalatok. Ezzel az éljárással csak lejáratták a szövetkezetét, azt érték el, hogy bennünket szidtak a termelők, mondván: becsapjuk őket Szeretnénk, ha ebben az évben nem fordulnának elő hasonló árfelhajtások.

A Kiskunlaeházi Földművesszövetkezet vezetőinek elgondolását hasznosnak tartjuk. Valóban gondolkodni kellene megvalósításukon. Ami pedig a különböző vállalatok indoko- 1 lattanul magas felvásárlási

árait illeti, az valóban megengedhetetlen.

Vagy teljesen érthetetlenül és felelőtlenül pazarolják az állam pénzét, vagy az amúgy is drágán vásárolt árut még drágábban juttatják el a fogyasztókhoz.

Meglehet, ez is egyik oka volt tavaly annak, hogy amikor egyes helyeken ökrökkel etették fel a salátát — mert egyáltalán nem tudták értékesíteni —, ugyanakkor a fővárosi üzletekben egy forintért vesztegették fejenként a dolgozók zsebének rovására.

Szebelkó Erzsébet

A legtöbb gazdaságban szabadon elfolyik és kárba- vész a trágyalé. Nagy értékeket hagyunk így semmibe veszni, pedig ésszerű felhasználásával jelentősen növelhetjük az egyes növények terméshozamát. A múlt évben több helyen folytak kísérletek arra vonatkozóan, hogy a cukorrépatermelés növelésében milyen eredményeket lehet elérni a trágyaleves öntözéssel. Az eredmény meglepő volt.

Egy-egy holdra mintegy hat hektoliter trágyalevet öntöztek ki és holdanként csaknem húsz mázsával többet adott az a terület, ahol alkalmazták

Magyar-német

ifjúmunkás-csere

A Szabad Német Ifjúsági Szövetség nemrég felkérte a KISZ vezetőségét, hogy tapasztalatcsere céljából küldjenek el egymáshoz bizonyos számú fiatal szakmunkást. A javaslatot a KISZ örömmel vette, s megállapodtak, hogy a két ország ifjúsági szervezetei kölcsönösen 30—30 fiatal szakmunkást fogadnak kéthónapi időtartamra, s gondoskodnak foglalkoztatásukról. A 30 magyar fiatal — szerkezetlakatos, villanyszerelő és építőipari szakmunkás — a rostocki tengeri kikötő építkezésénél dolgozik majd előreláthatólag szeptembertől kezdve, s ugyanennyi fiatal bányász jön az NDK-ból a magyar bányákba, földalatti munkára,

ezt az eljárást. így mintegy 750 forinttal növekedett az egy-egy holdról „levett** termés értéke.

A trágyaleves öntözés megvalósításához nincs szükség valami „ördöngös” újszerű gépekre. Ezt bizonyította be a Dánszentmiklósi Állami Gazdaság gépésztechnikusa is, aki — mint a fenti képen látható — a vontatóra tett tartályokra szórócsövet szerelt. Ilymódon ebben az állami gazdaságban a cukorré- paíermelésben már megvalósítják a trágyaleves öntözést. Úgy gondoljuk, máshol is követhetnék a példát.

S

zemben ülünk egymással a gödöllői járási tanács titkárával, Szabó Lajos elvtárssal s a járás problémáiról beszélgetünk.

— Van az elvtársnőnek elég ideje? — kérdi, mert akkor — van itt egy ügy, amiről érdemes lenne beszélni. — S ezzel felmutatott egy vastag, szürke dossziét.

Belelapoztunk. Egy valóban keserves lakáshistóriáról esik benne szó, Zabó Olga és Vancsó Imréné gödöllői lakosok pereskedéséről, amelyben még mindig nem született végleges döntés.

S most engedjék meg, hogy ne magával a lakásüggyel foglalkozzunk, hanem azzal, hogyan „született" meg a kérdéses dosszié.

Három heti munkám fekszik benne — mondja Szabó elvtárs.

De menjünk az akta állomásain végig. A lakásügyi beadvány a községi tanácstól felkerült a járási tanács igazgatási osztályához, véleményezésre. A döntés tovább ment a megyei tanács igazgatási osztályához. Mivel itt sem tettek pontot az ügy végére, elkerült a járási ügyészhez, s onnan tovább « megyei ügyészséghez.

Itt véleményt nyilvánítottak s az ügyirat a járási tanács igazgatási osztályához került vissza. Következő lépés: újra a megyei tanács igazgatási osztálya. Onnan örökölte a megyei tanács titkára, S mit gondolnak olvasóink, mi történt? Az egész körforgás kezdődött elölről, fi a hatalmasra nőtt paksa- méta visszakerült a járási tanács titkárához.

Ennek a nagy útnak szedA Kisiparosok Országos Szervezete a különböző szakmabeli mesterek számára tanfolyamokat rendez, hogy megismerkedjenek az új technikai berendezések, például a televíziós készülékek szerkezetével, javításával, s az új vegyszerek alkalmazásával, Budapesten most folyik a rádiószerelők televíziós tanfolyama és augusztus elején hasonló indul a vidéki mesterek számára. A közelmúltban zárult a különleges hajfestékek alkalmazását ismertető fodrásztanfolyam. A pedikűrös kisipate össze Szabó elvtárs valamennyi jelzőkövét, minden egyes iratkáját. Nekiült, hogy tanulmányozza ezt, a jogászoknak is fogas problémát. mert bár a megyei tanács döntését, amely a megyei ügyészségre s szóban a Legfelsőbb Ügyészség döntésére hivatkozik, talán el is lehet fogadni, de semmiképpen sem elfogadható az észszerű lakásgazdálkodás

szempontjából. így a járási tanács nem is fogadhatta el a döntést, amelyet végre kellett volna hajtaniuk a felsőbb szervek rendelkezései szerint.

Jó ez így? Gondoljuk csak végig: a 41 oldalt kitevő dosszié minden egyes lapjához mennyi munka, utánajárás, intézkedés fűződik! De még inkább arra kell gondolnunk, hogy az-e a feladata a járási titkárnak, hogy egy ügyre háromheti különmunkát kell fordítania — mert azt mondanunk sem kell, hogy ettől függetlenül napi feladatait is ellátta —, hogy törvényesnek ugyan törvényes, de az ésszerűségnek ellentmondó döntés ellen érvelni tudjon.

Tévedés ne essék, nem a törvényesség legszigorúbb betartása ellen szólunk, hanem a terméketlen aktagyártás ellen, amely komoly munkát végző embereket arra kényszerít, hogy újra és újra leüljenek olyan ügyekre energiát pazarolni, amelyet nemcsak a szigorú törvényesség, hanem az ésszerűség szem előtt tartásával már rég el lehetett volna intézni.

rosok részére július 1-től Budapesten képesítő tanfolyapiot tartanak, s elvégzése ufan letehetik a kötelező hatósági vizsgát,

A kisiparosok működéséről szóló új jogszabály ismét kötelezővé teszi a mestervizsgát; A vizsgára jelentkezők száma több tízezer. A KIOSZ a megyeszékhelyeken és Budapesten már szervezi a tanfolyamokat. amelyeken elsajátíthatják a mestervizsga anyagát. Ehhez az egyes szakmák legújabb technikai fejlődését tartalmazó tanfolyamvázlatokat dolgozott ki a KIOSZ.

Trágyaleves öntözéssel a cukorrépatermés növeléséért

K. M.

Szakmai tanfolyamok indulnak a kisiparosok részére

BELPOLITIKAI KRÓNIKA

„Lassúdad országos eső“

itatja a szomjas földeket. Régen várjuk, sokat késett. A szárazságtól sújtott gazdák és a rossz termés keserves kilátásait latolgató városi emberek egyaránt fellélegzettek, amikor megnyíltak az ég csatornái; így lett az eső országos üggyé és ezért került mint vezető esemény az e heti belpolitikai krómka élére.

Ügy esett a dolog a héten, hogy két vidéki városban is jártam. És amikor Nagykőrösön az újságíró kötelező, a szakmával járó kíváncsiságával érdeklődtem az egyik termelőszövetkezet brigádvezetőjénél, mi újság náluk, mindjárt a várható terméskilátásokat latolgatta: mennyire tudott javítani még a bőséges csapadék. Természetesnek tartottam magam is, hogy ezzel kezdte. Aztán egy pedagógussal beszélgettem, és ő is nyomban az aszály okozta nehézségekről beszélt és a vigasztaló lehetőségekről, a felfrissült kapásokat illetően. Sztálinvárosban az olvasztár tért rá beszélgetésünk második negyedórájában az időjárásra. Vidéki emberek, az apjuk talán még földművelő, ott a kertjük — gondolhatná valaki. Igenám, de a társalgás, aminek tanúja lettem ma, a 12-es autóbuszon, meggyőzött arról, hogy itt többről, mélyebb dologról van szó. A szomszédom fancsali képpel nézett fel az esőterlhes fellegekre és szomorúan jegyezte meg: átkozott idő, folyton esik. A társa azonnal magyarázni kezdte, milyen fontos a kiadós csapadék. A szomszéd nem enyhült: „Jegyem volt a vízibuszra, elmarad a leányfalui kirándulás, pedig nagyon készültünk rá” — mondotta. Erre aztán beleavatkozott egy idegen utas is, aki amúgy magyarul megmondta: egye fene a kirándulást. Ha jó lesz a kukoricatermés, lesz hús, zsír, minden. Magának talán mindegy — kérdezte —, hogy eszik-e majd finom disznótorost a jó sült krumplival?

Jó dolog tehát, hogy az esőcentrum közepén üldögélünk, hogy e héten nincs szükség mesterséges csapadékra és leszerelhetjük az esőágyúkat. A vízibusz megvár. A lényeges az a mód, ahogy az ország minden részén egyre inkább a gazda szemével méregetik az emberek az eget és a földet. A jó termés mindenki gondja: szántóföldön, laboratóriumban vagy az üzemekben. Ezért is ünnepelte az ország mindennapi kenyerünk szorgalmas munkásait, a traktoristákat. Örülünk a pénzjutalomnak, a vándorzászlónak mi is. Hadd legyen nagyobb kedvűik, nőjön lelkesedésük, hiszen az aratás erőfeszítései közelednek. Bízunk abban, hogy nem fognak elbizakodni és nem esnek át „a traktor túlsó oldalára”;

Nagy érdeklődéssel f

gadta az ország népe azt a hírt, hogy a Minisztertanács a héten megtárgyalta és elfogadta a népgazdaságfejlesztés hároméves tervére vonatkozó

előterjesztést és határozatot hozott, hogy a tervjavaslatot az országgyűlés legközelebbi ülésszaka elé viszi. A hároméves terv népi ügy, amelynek teljesítésére és túlteljesítésére gyűr'kőznefc a dolgozóki; Ez a terv számol az ország erőforrásaival, lehetőségeivel. Épít a nemzetközi együttműködésre. a szocialista országok kölcsönös testvéri segítségére és számol elsősorban népünk alkotóerejével, lelkesedésével és tehetségével. Ez a terv gránitalapja, kimeríthetetlen kincse. Hogy mit jelent a népi összefogás, találékonyság, segítőkészség, arra hadd mondjak el egy beszédes példát. A komlói Kossuth-bánya öreg bányászai hívták fel a figyelmet arra, hogy egy felszabadulás előtti, félbehagyott művelési helyen gazdag szénva- gyon fekszik. Az öreg bányászok elbeszélései alapján a geológusok 150 000 tonna kokszolható szenet találtak. A közelmúltban öt új bauxit- mezőt találtaik a nagytárkányi és nyirédi határban. És menynyi érték van még az üzemeikben, a földeken és a földek alatt, mennyi rejtett tartalék, amelyet bányászok és geológusok, földművelők és agronó- musok, munkások és mérnökök összefogása, talélkonysága felszínre hozhat majd.

Mindenfelé az a tapasztalat, hogy egyre szorosabban forrnak össze a kis közösségek és a nagyobb társadalmi egységek egyaránt, erősödik az együvé tartozás érzése. A kőröstarcsai

példa csak egy a sok közül. Itt a pártszervezet és a Hazafias Népfront támogatásával törpevízművet építtet a községi tanács, és a lakosság mintegy 25 000 forint értékű társadalmi munkával segíti az építkezést, A két kilométer hosszú csővezeték árkának ásásánál ott szorgoskodott a falu öregje, fiatolja.

A Hazafias Népfront bu.

dapesti bizottsága a héten a főváros távlati fejlesztési tervével foglalkozott. Szó esett a közlekedés, az idegen- forgalom. a vasúti átjáró, meg az iskolaépítés kérdéséről is. Fontolgatták, hogyan lehetne jobban felhasználni a budapesti gyógyvizeket. A vita azzal zárult, hogy a Hazafias Népfront fontos feladatának tekinti a városfejlesztési terv megismertetését a lakossággal és kérni fogják a dolgozók közreműködését a terv kialakításában és eredményes megvalósításában.

A Hazafias Népfront elnöksége látogatást tett Csepelen, a magyar ipar fellegvárában, és baráti beszélgetést folytatott a gyár dolgozóival. A bensőséges hangulatra jellemző, amit Kodály Zoltán mondott a látogatás után: „Lenyűgözött a bámulatos munka lendülete”. Z. Nagy Ferenc örömmel tapasztalta, mennyire érdeklődnek a munkások a mezőigazdaság problémái iránt és mindenki egyetértett Kállay Gyulával, aki úgy értékelte ezt a találkozót, mint amelynek

nyomán a munkásosztály vezető szerepe erősödik. A munkásság politikai platformján dolgozva pedig megszilárdul a Hazafias Népfront egész tevékenysége és a dolgozóik is világosabban látják, milyen nagy szükség van az összes haladó erő tömörítésére.

A népi összefogás hegyeket mozdíthat... Sót.:. Még azt is képes volt elérni, hogy az eredeti tervektől eltérően mozi aink már a héten műsorra tűzzék a cannes-i fesztivál díjnyertes filmjét, a Szállnak a darvak című alkotást. A pénztárak előtt álló hosz- szú sorok, a megrendítő művészi élménytől elragadtatott nézők ezrei bizonysága annak, hogy az uborkaszezon is meghátrál. ha remekmű fut a vásznán, csak éppen bízni kell a magyar mozilátogatók művészi ítélőképességében. ,

Van esemény elég. Kjs

faluról van szó és mégis országos ügy, hogy Tiszavár- kony, Szolnok megyének ez az ősi községe. a napokban ünnepli fennállásának 900. évfordulóját. Vagy nem jelentős az a hír, hogy Ajka új kenyérgyárat kapott, hogy egyetlen napon 23 család választotta Deszken a szövetkezés útját, hogy Bács megye termelőszövetkezeteinek idős tagjai megkapták első nyugdíjukat?

Befejeződött a héten általános iskoláinkban a tanítás, kezdődik a — reméljük —* jól megérdemelt vakáció. Úttörőtáborok, üdülők, turistaházaik várják az élményekre szomjas fiatalokat. És a leg- jobbakra az élmények élménye vár;.; Az alkotómunka romantikája, a Hanság lecsa- polása, a dunai gátépítés. A nagy vállalkozásban a KISZfiatalok kezdeményezésére a középiskolák, egyetemek és főiskolák hallgatói közül több mint négyezren vesznek majd részt. Apropó, fiaink... Nem lehet teljes a heti krónika, ha nem beszélünk arról az eseményről, amely a napokban annyi honfitársunkat foglalkoztatta és búsította. Azt hiszem, már ki is találták, miről van szó. Igen, kedves olvasóink, a labdarúgásról akarok beszélni. Igaz, hogy voltak egyéb sportesemények is a héten .:. Borverseny volt Tokaj- hegy alján. Összemérték erejüket az aszuborok. a furmint, a szamorodni. Lezajlott a nemzetközi fodrászitalálkozó. A fantáziafrizurák nemes versenyében rózsaszín, lila és szürke hajzatokból építettek szput- nyikot, meg sasmadarat a fodrászok mesterei és Magyarország csapata lett az első. Mégis, igazi nagy eseménnyé, elsőoldalas, vastagbetűs szenzációvá a futballeredmények váltak. A Wales elleni félsiker és a svédek elleni egész sikertelenség után elérkeztünk az utolsó vizsgához, amikor eldől; hogy fiaink pótvizsgáznak-e vagy esetleg még az se következik. Egy nap múlva kiderül; sikerül-e Mexikó ellen köszörülni valamit a csorbákon és a Wales-i szurkolók, a svéd futballkirályokra gondolva el- mondihatják-e a mi Arany Jánosunkat idézve: „Neved ki diccsel ejtené, Nem él oly walesi bárd.“

Röviden: szerepelhet-e a

labdarúgás a jövő heti belpolitikai krónika témái hozott is, vagy elmossa-e reményeinket „a lassúdad Országos eső“.

Szántó Miklós