Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-15 / 140. szám
mi 31 EC C/Cirltw 1958. JŰNIUS 15. VASÁRNAP TT ETEK ÖT A TARTÓ siker- n sorozat — ez a váci KISZ művészegyüttes műsora, amelyen merész kezdeményezéssel o tánc történetét mutatják be a színpadon. A közel háromórás műsor alatt tizennyolc tánc elevenedik meg ízléses, nem csupán szórakoztató, de nevelő formában is. S ez a váci KISZ művészegyüttes műsorának legnagyobb érdeme. A gavottál kezdődik az érdekes műsor. Régi, elfelejtett tánc, amelyre még nagyanyáink is alig emlékeznek már. Dallama kedves és finom, de a forrnia, ahogyan egykor járták, s táncolják most itt a színpadon, inkább csak finomkodó: egy álszent világ képmutatása a társaságban. A tánc lendülete minduntalan megtörik, s bár a mozdulatokban fel-felcsillan a titkolt szerelem vágya és áhítása, leplezni kell a fellobbanó érzéseket, mert ha nyíltan kimutatnák, ugyan mit szólna hozzá az úri társaság élesre köszörült, intrikákra éhes „nyelve“? *. A soronkövetkező két tánc, a polka és a galopp szinte a szöges ellentéte az imént látott táncnak. Vidámság s felszabadult életöröm tükröződik bennük, talán ezért hódítottak elsősorban a nép egyszerű fiai s lányai között. Az első világháború befejezése után új táncok jöttek divatba. Az emberiség felszabadult a háború nyomasztó li- dérce alól, s szinte fékevesztett táncban, ugrálásban próbálta kiélni a hosszú esztendőkre visszafojtott életkedvet. Ilyen körülmények között jött létre a simi, a cselszton és a one- stepp s hozzá a tartozék: térdig érő szűk szoknya, derékban kendővel leszorítva, s a férfiakon az elmaradhatatlan Cirardi-kalap. Ám ezek a bolondos, gyakran ízléstelen táncok hamar kívülrekedtek a tánctermek parkettjén, s helyüket elfoglalták a ma is frissen, üdén ható szolid társastáncok, az angolkeringő, a tangó, a csárdás, a fox-trott. E négy tánc ma is kedvence öregnek s fiatalnak egyaránt. A második világháború után újra divatba jöttek a vad, szinte az extázisig felfokozott táncok. Swing, rumba, samba, mambó, röpi, rock and roll és a calypso jelzi a tánc történetének következő állotangó pedig a tavaly született röpít követően került bemutatásra, — a gyenge és stílustörő betétszámok — Halmos Erzsébet például a one-stepp után énekelte Ferreró: Portugál április című táncdalát, amely tudvalévőén az elmúlt év egyik népszerű slágere volt. A hibáktól eltekintve a váci KISZ művészegyüttes műsora mégis igen sikeresnek mondható, s reméljük, hogy a megye még számos községében mutatkoznak majd be színvonalas műsorukkal. p. p. iiiiiniiiimiitiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiimiu Anthony Quinn másait, de ezek a táncok is tiszavirág életűek. A fiatalok, amilyen gyorsan felkapták, s táncolták e vad, nem egyszer ízléstelen táncokat, olyan gyorsan felejtik is azokat. S a tánctermekben ma is a tangó, a keringő, s örvendetes jelenség, hogy egyre inkább a csárdás lesz az úr. Ez csendült ki végső tanulságként a váci KISZ művészegyüttes műsorából. t\jYÓMBAN EL KELL mon- lY dánunk, hogy a táncok gondos és korhű betanulásáért és ízléses előadásáért minden dicséret megilleti az ifjú táncosokat. Közülük is elsősorban a két legtehetségesebbet, Arany Anikót és Balogh Györgyöt. Könnyedség és báj, egyszerűség és szinte a művészet határáig kifinomult, harmonikus mozgás jellemezte táncukat. így érthető, ha ők ketten aratták — megérdemelten — a legnagyobb sikert, akár a gavottat, a cselsztont, vagy a csárdást táncolták együtt. A műsor sikerének további titkai a táncosok fáradtságot nem ismerő játékán kívül: Sáfár Györgynek, a váci művelődési ház igazgatójának köny- nyed, szellemes összekötő szövege, a háromtagú zenekar összehangolt, jó játéka Mester Endre vezetésével — a korhű ruhák és az egész műsor pergő ritmusa. Néhány apróbb, s könnyen kijavítható hiba azonban lerontotta a műsor összképét, így elsősorban a táncok nem helyes sorrendje — a csárdás például a fox-trott után, a az Országúton című olasz film főszereplője mLOSAC ÉS KÖLTÉSZET A v: rA ír vászon elsötétült. Az imént még darvak szálltak hegyes ékalakban a bárányfelhős égen s egy fehér menyasszonyruhás, könnyesszemű leány osztogatta hószínű virágait a háborúból hazatért hősöknek. S miként fogyott kezében a hatalmas virágcsokor, szinte minden elajándékozott virágszállal együtt egy-egy apró felhő is elröppent szomorú arcáról. S miként Veronika arca derült, úgy lopakodtak át a könnyek a nézők szemébe. Igaz, mély érzésekből fakadó könnyek. A vászon elsötétült. Taps még nem csattant, de pisszenés sem. Az emberek ülnek mozdulatlanul, még mindig az iménti csodás varázslat hatása alatt. Csak mikor kígyóinak a fények a hatalmas moziteremben, verődnek össze a tenyerek, s tapsolnak lelkesen, megindultan az emberek. Valóság és költészet találkozott ebben a csodálatos, új szovjet filmalkotásban, amely méltán nyerte el az idei can- nesi filmfesztiválon az Arany- pálma-díjat. S az ember, amikor kilép a moziból, még soJuan Ramón Jiménez: NAPFÉNYES REGGEL A napokban halt meg Juan Ramón Jimenez, a század egyi,< kiemelkedő spanyol költője, Federico Garcia Lorca közvetlen irodalomtörténeti elődje. Jiménez újította meg a modern spanyolnyelvű költészetben a népdalformát. A polgárháború után önkéntes száműzetésbe vonult, s ott is érte utói a vég, 77 esztendős korában. Á. z Isten kék. A flóta meg a dob már azt hirdeti: tavasz jön a földre. • Éljen a szerelem rózsája, s a sok mező és tisztás napsütötte zöldje. Rétre fussunk, ott terem, ott terem a rozmaring, rozmaring, s a szerelem. „Szólj, szerethetlek? — megkérdeztem tőle S ő sugárzóan azt felelte, hogy „Mihelyt a tavasz napfénye záporoz a földre, egész szívemből csak tiéd vagyok.’’ Rétre fussunk, ott terem, ott terem a rozmaring, rozmaring, s a szerelem, „Már tavaszi fény záporoz a földre, a fény, szerelmem, itt van, itt ragyog!" Fénylett a reggel, s átfúrt komolykás szava tőre: „Szeretni foglak én is, akarod?" Rétre fussunk, ott terem, ott terem a rozmaring, rozmaring, s a szerelem. Flóták s dobok vigalma jár ma körbe., A pillangó is itt van: ábrándot hozott..: Mátkám a mezők szüze, a rétek drágagyöngye, ki engem mindörökre szívből szeretni fog! Tímár György fordítása Földeák János LIDICE N em tudom, mennyi a szókincsem, nem tudom, de itt minden szó fáj és kevés — az iszonyat harmata hűti homlokom, és megnémít a megdöbbenés. Körülöttem a táj — őszi nap fürdeti — úgy tűnik, tárul, mint egy sziget, ahol az ember a rózsákat ülteti, és könnyeivel öntözi meg. Félek fűre lépni, mert hátha vér fakad, hátha felnyög a domb oldala, s téglánként röpköd ránk a kéklő ég alatt a siralomház pincefala ,-t. Mert ennyi maradt csak: egy pince két fala; ha isten lenne, elrejtené — hány férfit kínoztak itt nappal s éjszaka, míg kikergették a sortűz elé? Mondhatnék számot is — nőne a fájdalom? — egy falu üszke porlad alant, pacsirta csattog, de hiápa hallgatom, zokog a bokor, hüppög a hant.., Hol utcák íveltek, s templom állt, iskola, most vadóc ugar: fű és bozót — csak emlék s fénykép már annyi szép házsora, meg e parlag, mely fojtja a szót; fojtja és fűti is! de a száj néma még, mert szegyein e gyilkot, halált, de ha van a történelemben messzeség, e némaság még messzebb kiált... •) A szerzőnek ,.Külvárosi kiáltás” című, a Magvető-nél könyvnapra megjelenő művéből. káig a nem mindennapi élmény hatása alatt indul hazafelé a csatakos pesti utcán. S képzeletében újra és újra megelevenedik, lepereg a film minden eseménye ... Hajnal van, moszkvai hajnal. Veronika és Borisz kéz a kézben sétál a szendergő utcákon. Kergetőznek önfeledten, akár a gyermekek. Derűsen gyöngyözik a lány kacagása. Vidámak és boldogok. Szerelmesek. Változik a kép, s megérkezik a háború szörnyű híre. Borisz önként jelentkezik a frontra. S a behívó oly váratlanul érkezik, hogy még elbúcsúzni sincs ideje a lánytól. Felzaklatott lélekkel, a viszontlátás utolsó reményével rohan Veronika az iskola felé, a gyülekezőhelyre. Hatalmas tömeg sodorja őt magával, a rokonok, ismerősök mind eljöttek, hogy elbúcsúzzanak a frontra indulóktól. Veronika egyetlen vágytól hajtva, szinte emberfeletti erővel tör utat magának az embergyűrűn, hogy még egyszer láthassa Borja kedves arcát, de ez mindössze egy villanásnyi időre sikerül neki, aztán a fiú végképp eltűnik előle. É s Veronika vár. Mindennap újra és újra várja a levelet, de mindhiába. S akkor újabb szörnyűség történik. Egy bomba földig rombolja szülei otthonát. Egyedül marad, magára, csak Borja hazatérésében reménykedik. De a fiúról még hír sem érkezik. Hol van már a régi vidám kislány, Borisz Mókuskája? Egy meggyötört, a háború szenvedéseitől porig sújtott, szenvedő ember az, akit Borisz szülei magukhoz fogadnak. Veronika gépiesen végzi mindennapi munkáját és közben vár, egyre csak vár. Már nem rémítik őt a vijjogó szirénák sem, s az egyik légitámadás alatt magára marad az üres lakásban Mark-kai, Borisz mo^tohatestvérével. Kint fütyülnek a bombák, csörömpölnek a betört ablaktáblák, s amikor a légnyomás apró darabokra röpíti a szoba ablakait is, Mark ölelő karjaiba zárja a megrémült lányt, s szerelmet vall neki. Veronika eszelősen tépi ki magát az ölelésből, üti, pofozza a fiút, s kétségbeesett segélykiáltásként tör elő belőle a tiltakozás, aztán szinte ájultan ros- kad Mark karjaiba. Ellenállása megtörik, s a fiú felesége lesz. Ezalatt a fronton Borisz mint felderítő indul a tűzvo- nalba, s egy golyó halálra sebzi. Áll, négy hatalmas nyírfa tövében, s aztán egyszerre a négy fa forogni kezd vele, és a halálos forgásból lassan kibontakozik az oly sokszor megálmodott esküvő képe Veronikával. A film legcsodálatosabb, s legmegindítóbb jelenete ez. A szerelem költői ábrázolása vonul- végig az egész filmen, s mindvégig mély, drámai feszültség kíséri. Rozov, a Szállnak a darvak írója a mondanivaló igazságával, mély emberségével, s nagyszerű kifejezőerejével az utóbbi esztendők legsikerültebb filmforgatókönyvét alkotta meg. S méltó társai a megérdemelt, nagy sikerben Kalatozov, a rendező és Uru- szevszkij, az operatőr. A Szállnak a darvak éppen filmszerűségével éri el a legnagyszerűbbet, s ebben azt az utat követi, amelyet Eizenstein és Pudovkin járt. Elsősorban a film nyelvén beszélnek — gyakran percekig egyetlen szó nem esik — de a képek nagyszerű montázsa minden kimondott szónál többet mond a nézőnek. K ülön élményt jelent a két főszereplő, Tatjana Számolj ova és Alekszej Batalov csodálatos, mélyen emberi, s szinte minden rezdülésében drámai feszültséggel telített játéka. Nem egyszer csak a szemük, vagy arcuk egy-egy rezdülése beszél, mégis többet mondanak minden szónál. S ez a sokszínű, mélyen árnyalt játék a maga harmóniagazdagságával még sokáig megmarad majd emlékezetünkben. Veronika és Borisz alakját egyszerűen nem lehet elfelejteni! Prukner Pál Minden tovább mutat * IRTA: LENQYEL JÓZSEF Anatol úr kalapja | A korházi magánzárkáböl 1 Korvin Ottót abba a cellába | vitték, ahol eddig egyedül töl- I tötte napjait Küvir Lajos. | Korvin olyan volt, mint | egy átlőtt, szárnyú sas, akinek 1 a vér a testéhez ragasztotta a 1 tollát. Most kisebbnek látT -1 szott, sovány volt, a csontjai | kiálltaik. Szánalmas volt így, | a csapzott tollú sas, de még I most is bátraik a szemei, mesz- 1 szelátók, és nagyon nyugodt | nézésűék. Küvir Lajosnak asz- ! talosság volt a tanult mester- | sége. Az asztalosok még akkor | is gladiátor testnek, mikor a | fűrészpor már megette a tü- ! dejüket, karjuk ereje a ha- | Iái pillanatáig megmarad. | Ismerősként köszöntötték | egymást; Korvin se arcot, se 1 nevet nem felejtett. | — A Jóskánál láttalak? — | kérdezte bágyadtan. | Küvir bólintott. | Korvin leült a prices szélére: | — Ez nyugodt cella, Korvin | elvtárs — mondta Küvir, és | segített Korvinnak lefeküdni. 1 — Tudom — felelte Korvin. címmel rövidesen új, vidám lengyel bűnügyi filmet mutatnak be filmszínházaink = * Részletek a szerzőnek ..Prenn | ^erl.ic hányatott élete” című, a | Szépirodalmi Kiadónál könyvnapra 1 megjelenő regényéből. Ebben az is benne volt, hogy tudja azt is. mire kell még várni és felkészülni. — Igen — felelt minderre Küvir. Korvin lehunyta a szemét. Küvir figyelte, hogyan horpad és emelkedik a melle, és hogy mégis olyan, mintha már nem élne. Talán félóra telt el így, talán több. Korvin újra felnyitotta szemét. — Tegnap szembesítettek Csemyvel. — Csak tegnap? — Sírt. — Mit mondott? — Semmit, csak sirt szegény. — Maga talán nem tudja, Korvin elvtárs, hogy Cserny... — Tudom. Azért mondom, hogy szegény. — Ha a szemetet szegénynek hívják... — Ne ítélkezzünk. Neki less nehezebb. Küvir hallgatott. Korvin a szemébe nézett. — Nekünk is nehéz, persze — mondta szelíden. — Magának talán nem any- nvira. nekem nagyon. — Mért gondolja — kérdezte fáradtan Korvin —, hogy nekem könnyebb? Magának nincs családja. Magának az egész élete a forradalom. Kiviszik — fejével az udvar felé intett — .és avval kész. — Gondolja? — hányta le a szemét Korvin. Küvir mozdulatlanul ült a prices mellett. — Asszony, gyerek? — kérdezte Korvin. — Asszony és rövidesen gyerek. És nem jó, hogy törvénytelen gyerek lesz, nem olyan idők jönnek. — Ki tudja, milyen idők? Lehet, hogy a gyerekeink már nem érzik majd, mi az, hogy törvénytelen. De lehet, hogy törvénytelennek lenni jobb, mint a mi nevünket viselni. Maga mit gondol, Küvir elvtárs? Lesz itt nemsokára forradalom, vagy a gyerekeink se érik meg? — Én azt. hiszem, fél év se telik el, és újra feltámadnák. Nem mi. persze. — Én is szeretném ezt hinni, de... — Egész biztos, Korvin elvtárs. — Csak nem ilyen hamar — De hamar. Korvin elvtárs. Itt van mondjuk az én faterom, öreg szoedem. De most majd látni fogja. — Ne vegye példának a maga apját... Ö, persze, tudja, ha eddig nem tudta is, hogy a fiának volt igaza. De az erő, az erő, Kümr elvtárs. Ha az igazság erő nélkül is győzhetne ... — Az igazság nagy erő, Korvin elvtárs. — De az erő nem mindig igazság, és most megint nem az igazság oldalán lesz az erő. Az igazság ereje? Van. De az imént mondta, hogy a faterja ellenünk volt. — Nem éppen ellenünk, de szoedem. Lehet, hogy nincs igazam, de mintha valahogy túlságosan előrerúgtatturúk volna. Megértettük, mi kell, kiadtuk a jelszót, elkiáltottuk, hogy „Utánunk”, de nem néztünk hátra, hogy jönnek-e? — Jöttek. — Jöttek is, meg nem is. Éppen akikre legjobban számítottunk, olyanok mint az én faterom, azok nem jötték. — Mert, elgáncsolták őket. Én, sajnos, ezt hivatalból kellett, hogy tudjam. És mégis, jöttek. Ingadozó sok volt, ennek mi voltunk az oka, de a nép, a munkásság zöme veA TÁNC FEJLŐDÉSE - SZÍNPADO
