Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-10 / 135. szám

1958. JÜNIUS 10. KEDD «ST MEG » K^Clrlap CEGLÉDI VÁSÁR 4S* W Megvegyem? Ne vegyem? Ügy tet­szik ez a szegedi papucs... Ifjúsági konferencia lesz Prágában Prágában július 14—20 kö­zött tartják a dolgozó ifjúság első világkonferenciáját. Ha­zánk 14 tagú csapatot küld a konferenciára. A magyar if­júság életéről ebből az alka­lomból riportsorozat készül, amely öt nyelven jelenik meg. A konferencia befejezésekor ifjúsági nagygyűlést rendez­nek, amelyre hazánkból is so­kan utaznak 3—4 napra Prá­gába. Kerüljön közelebb egymáshoz a rajzasztal és a munkapad Egy kudarc tanulságai a ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál Egy esztendővel ezelőtt tár­gyaltak a ceglédi Közlkedés- építési Gépjavító Vállalatnál a MÉSZÖV képviselőivel 500 szecskavágó és 150 silótöltő el­készítéséről. A tárgyalások eredményeként megkötötték a szerződést. A múlt év szeptemberében elkészült a silótöltő prototípu­Külföldi vendégek a tsi-hen Hátha éppen a vásárban kedvez a szerencse a lottózóknak Felejthetetlen találkozónak voltak szemtanúi a Vác kör­nyéki cselötei hársfák vasár­nap délelőtt. A Szabadság Tsz tagjai örömmel üdvözölték külföld; asszonyvendégeiket. A hat tagból álló vendégcsoport a legkülönbözőbb tájak színeit és szavait mutatta be nekünk. Volt köztük indiai, dél-afrikai, mongol, szovjet és kanada1 küldött. Piros rózsacsokorral fogad­ták a gyerekek őket. Barna elvtársnő pedig a pártszervezel és a tagság nevében mondott keresetlen szavakkal köszön, tőt. Ezt követően elmondták ők is hazájuk, népük sorsát, törekvéseit, előbbrejutását. A magyar származású Baranyi Antalné, aki 26 éve él Kanadá­ban, beszélt, majd Zsan-Zsa, az indiai szövetkezetekről beszél! és tájékoztatást kért az itteni csoport életéről. Geissica Hunt- ly, a világ nőtanácsának alel- nöke Dél-Afriika nincstelen szegényparasztjairól beszélt, akik körében olyan nagy szere­tettel folytat ő is felvilágosító munkát. • Ezekután a tsz-tagok laká­sait tekintették meg, hogy bi­zonyítékot szerezzenek az im­perialista sajtó és rádió megté­vesztő híreszteléseivel szem­ben. Az ízletes ebéd után melegen búcsúztak vendéglátóiktól és elindultak a Váchartyáni Gép­állomás, majd később a fóti Gyermekváros felé. Szöveg: Móritz Valéria Kép: Csemy Gábor Országszerte gondoskodnak a diákok és turisták szállásáról Van dolga a bazá- rosnak is, hogy a tükör, hajcsat, mi­egymás elkeljen (Foto: Opauszky) Az idén fokozottan gondoskod­nak a kiránduló diákok és a tu­risták elszállásolásáról. Az IBUSZ és az Idegenforgalmi Hivatal köz­lése szerint a következő helyeken működnek diák- és turistaszállá­sok: Egerben 150 személyes — kü­lön férfi és női _ szállást ren­d eztek be. Mátrafüreden 34 ágyas átvonuló szállás, Parádfürdőn üdülőház áll a diákok és a turis­ták rendelkezésére, Miskolcon 40 ágyas hálótermet, Mogyoróskán átvonuló turistaszállást. Sopron­ban 64 ágyas helyiséget, Balaton- füreden 30, Veszprémben 48 sze­mélyes turistaszállást rendeztek be. Ezenkívül Nagyvázsonyban 16. a somlóhegyi kilátónál 4, Fonyódligeten 55 személy részére van szállás. Egy-egy éjszakára a szállási költség átlagosan 8—10 forint. sa, ebből a gépből 60 darabot már el is szállítottak. Decem­ber közepére készültek ef a szecskavágó prototípusával, amelynek sorozatgyártását az idén kezdték el. E hó végére 250 szecskavágót és további 90 silótöltőt kell készen átadni. Az első negyedévi program­ban 150 szecskavágó elkészíté­se szerepelt. Annak ellenére, hogy a prototípus és a már munkába fogott többi gép is szerkezetileg jó, ezt a 150 da­rabot nem vette át a megren­delő. Nemcsak ebben az üzemben, másutt is tanulságosak lehet­nek az okok, amelyek ehhez a nem mindennapi helyzethez vezettek. A megrendelők jogosan kifogásolták a szóban- íorgó szecskavágók technoló­giai hibáit. Ugyanis a műsza­kiak íróasztaltól irányították a gyártás beindítását. Csak a szerelésnél ütközött ki a raj­zok és a kivitelezés közötti összehangolatlanság. Egyes al­katrészeket ki kellett javítani, kisebb alkatrészeket pedig újra el kellett készíteni. Itt érdemes időzni egy kicsit. Ennek az üzemnek a technoló­gusai a sok ösztönzés ellenére sem szánják rá magukat, hogy kinyissák a műhelyek ajtaját. Félnek az olajtól? Vagy talán a tekintélyüket féltik? De hisz a tekintélyt könnyebb úgy el­veszíteni, hogy a sok gyakorla­ti tapasztalattal rendelkező fi­zikai dolgozók megkérdezése nélkül írnak elő számukra technológiai megoldásokat. Alapos leckét kaptak itt a szerszámkészítők. Egy körülbelül tizes gömbvasat he­gyesszögben kellett egyik vé­gén meghajlítani. Ehhez a technológia szerkesztett egy eléggé bonyolult szerkezét. A megoldáshoz két emberre és egy lánghegesztő készülékre volt szükség. Egy hajlítás így körülbelül három percig tar­tott volna. A műhelyben meg­mosolyogták ezt a megoldást. Félretették, fogtak egy vasta­gabb gömbvasat, kifúrták a végét és így hidegen, satuba fogva egyetlen ember pillana­tok alatt kiválóan meghajlí­totta. Senki sem akarja hozzáértés (hiányával vádolni ezeket a műszakiakat, hisz az általuk előírt megoldás is szakszerű, de az a munkás, aki ha nem is úgy mint egy mérnök, de jól ismeri az egyes anyagokat, ta­lált egy egyszerűbb megol­dást. El lehetett volna kerülni ezt a furcsa helyzetet.. Remél­jük, most már tanultak a pél­dából az üzem szerkesztői és rövidesen eltalálnak a műhe­lyekbe. A termelési osztály és a MEO is követett el hibát. Nem ellenőrizték kellően a lakato­sok és a szerelők munkáját. Emiatt fordulhatott elő példá­ul, hogy a kerekeket nem szak­szerűen ékelték fel a gépekre. Végső soron mégis a kikészítésen és a fes­tésen buktak meg a gépek át­vételnél. Ez okozta, hogy több mint egy hónapiig késett a szállítás. Milyen szépséghibákat kö­vettek el? Egyes helyeken pél­dául a szükségesnél hosszabb csavarokat használtak. A he­gesztők nem salakolták le a varratokat. A festők ennek el­lenére befestették a gépeket; A salakos varratokra és a rozsdafoltokra jó vastagon rá­kenték a «festéket. A festék így megfolyósodott, lepatíogott. Olyasmi is előfordult, hogy festés után még javítottak a gépeken, a festést beolajozták, összekenték. Minden szecskavágóhoz hat és fél kiló festéket használtak fel. Ezekből a gépekből 132 da. rabot újra kell festeni. A ko­rábban rákent hat és fél kiló festék ára körülbelül 170 fo­rint. A rosszul sikerült gépek­ről lekaparják a festéket, te­hát veszendőbe megy. Ezt azonban nem számítjuk, mert ha sikerült volna a festés, min­den szecskavágóra ilyen értékű festéket használtak volna el. De többletköltségként kell fel­számítani azt a darabonként felhasznált három kiló zo­máncfestéket, amellyel jóváte- szik a korábbi mulasztást. Ez gépenként mintegy 150 forint, összesen tehát 19 800 forint többletköltséget eredményez. Az üzem festőrészlegének nem ez az első ilyen ballépése. A MÁV részé­re készített úgynevezett konti- nerládák tábláinak festéséhez A süppedő, piros szőnyeggel bontott lépcsősoron tódul, áramlik fölfelé a tömeg: bé­keküldöttek. Előttem vászon- micisapkás, zömök bácsika lépked. Időnként meg-megáll, hogy gyönyörködhessék a par­lament sosemlátott szépségé­ben, a színes mozaik-ablakok­ban, a gazdag aranydíszítések­ben. Mellette sovány, harminc- körüli fiatalember halad. Ahogy felérnek a színpompás, tágas előcsarnokba, a micisap- kás elismerően szusszant egyet a hosszú lépcsőút után: — Hát, tanító úr ... nem mondom, takaros egy épület... Hej, ha tudták volna, hogy egyszer ez is a miénk lesz!... ★ Az előcsarnok pihenő-pam- lagain levelek, díszes és egy­szerű táviratok, albumok özö­ne. Munkások, parasztok, szel­lemi dolgozók, általános isko­lások és egyetemi hallgatók tiltakozó sorai a hidegháború, az atomkísérletek, az algériai vérontás ellen. Kockás füzet­lapon a Gyáli úti általános leányiskola I/A. és I/B. osztá­lyos tanulóinak gyögybetűi: „A magyar gyermekek béké­ben akarnak élni!” Amott bordó vászonkötéses album, első oldalán ez áll: „Mi, a magyar művészek forró üdvözletünket küldjük és biztosítjuk önöket, hogy képességeinkhez mérten ki­vesszük részünket a béke meg­védésére irányuló küzdelem­ből ...” A következő oldalakon sok­sok aláírás. Köztük Salamon Béláé. Pór Bertalané, Orbán Violáé, Farkas Aladáré, Keleti Mártoné... ■k Darvas József nagy tetszéssel fogadott referátuma után ma­Mozaikok a békekongresszusról gas, szemüveges férfi lép a szónoki emelvényre: Fernand Vigne, a Béke-Világtanács francia titkára. — Elnök úr, kedves höl­gyeim és uraim, kedves bará­taim! — kezdi a beszédét. — Engedjék meg, hogy a béke­szerető francia nép és a fá­radhatatlan békeharcos, Joliot Curie forró üdvözletét tolmá­csoljam önöknek.1. Mindezt természetesen fran­ciául mondja. Amikor Joliot Curie nevét kiejti, a közelem­ben a Győr megyei küldöttek padsorában tapsolni kezd va­laki. Eltelik néhány másod­perc, amíg többen is csatla­koznak hozzá, hogy végül va­lóságos orkánná erősödjék az első, bátortalan taps. Odafor­dulok, hogy megnézzem, ki kezdte. Fekete fejkendős, eres, kidolgozott kezű idős asszony az illető. Majdnem bizonyos hogy nem tud franciául. De Joliot Curie nevét azért megérti... ★ A külföldi vendégek részére fenntartott padsorban csinos, fiatal négerlány figyeli feszül­ten a tolmács szavait. Rózsa­szín kardigánjában, piros fül­bevalóival olyan, mint egy szí­nes, egzotikus virág. Szünetben egyre nagyobbo­dó embergyürű kíséri a büfé­hez. Mindenki szeretne valami kedveset mondani neki, vagy legalább rámosolyogni. A lány néhány pillanatig zavart arc­cal néz magaköré: azt hiszi, a fekete bőrének szól ez az ér­deklődés. Hanem amikor egy szegedi munkásasszony meg­fogja a kezét és anyáskodva végigsimít az arcán, felderül. Valami kedveset szeretne mondani ő is. Kis ideig gon­dolkozik, aztán keresztbe ra­kott kezeivel dédelgető moz­dulatot téve megszólal: — Budapest! Ennyit tud magyarul, ezt is törve. Mégis, tízen is nyúlnak a keze után... ★ Abban a pillanatban, amikor az V. békekongresszus máso­dik napján az elnök jóreggelt kívánt a küldötteknek, egy le­velet adtak le a parlament ka­pujánál. Az egyik budapesti küldött, tizenhárom gyerekes édesanya irta. „Tisztelt Kongresszus! Ne haragudjanak, hogy nem tud­tam, ott lenni a ma délelőtti ülésen, nem lebecsülése ez a kongresszus munkájának, dél- után már ott leszek. Most ebé­det kell főznöm. A békéről tárgyalnak, arról, hogyan te­hetnénk szebbé, boldogabbá gyermekeink életét. Én is a gyermekeim, a tizenhárom új kis élet jogán kérem, mentse­nek fel a ma délelőtti tanács­kozásról. Úgy érzem, fontos az én munkám is, hiszen ezt is értük, a jövőért teszem.“ Halk moraj fut át az ülés­termen. Helyeslőén bólogatnak, egy fiatalasszony félhangosan megszólal. — Elfogadjuk, hogyne fogad­nánk el. Az a családi asztal is egy kis békekongresszus ... Vajon gondol-e most anyuká­jára az én Marikám? ■k Egy-egy külföldi vendég felszólalásakor — ha lehet — a teremben még nagyobb lesz a csend. Szajfuddin Kicslu, a Békevilágtanács Lenin-díjas alelnöke, az Indiai Béketanács elnöke lép a mikrofon elé. A szokásos üdvözlő mondatok után a küldöttek sorra kézbe­veszik a ceruzát, feszülten fi­gyelnek. A pergő angol beszéd, bői sűrűn megüti a fülüket egy szó: Hungary. Az előttem ülő két küldött — az egyik bányász, a másik gyári munkásnak látsziik — összehajol. ■— Vajon mit tudnak, hogyan látják ők azokat a dolgokat? Kicslu 1956-ról beszél. Érdemes volt jegyezni, méa a szünetben is erről a néhány mondatról beszélnek az embe­rek. Hogy is volt csak? Idéz­getik egymásnak. • „Tudtuk, hogy az aíklkori kormányzat sok hibát kö­vetett el. Megértettük az elégedetlenséget. De abban a pillanatban, amikor az imperialisták olyan melegen érdeklődted a magyar dol­gok iránt, már tudtuk, hogy baj van. Ha a Szabad Európa Rádió ezzel a mozgalommal egyetért, akkor itt már impe­rialista érdek lapul. Ez pedig nekünk, ázsiai népeknek nem ismeretlen dolog.“ Ahogy a folyosón feltűnik az idős békeharcos alakja, a tö­meg tisztelettel félrehúzódik. Utat engednek neki, egy-egy pillantással végigsimogatják. Egy idős parasztasszony oda­megy hozzá, zavart mosollyal kezet fog vele, s ahogy vissza­tér a csoportjához, magyaráz­za­-- Most tnég nem is értjük igazán, milyen nagy szó az, hogy egy ilyen bölcs, tapasztalt ember olyan messze is helye­sen látja a dolgokat, ■k Nézünk ki az erkélyről a szikrázó napsütésbe. Egy-egy csónak siklik el a Dunán. A kinti meleget még a víz sem enyhíti, a folyosóra árad be a forróság. Fiatal kislány jár a padso- rok között, virágot szór a kül­dötteknek. Pityi Anna, Nógrád megyei küldött, a nap hőse; iz­galmát most széles, nagyívű mozdulatokba temeti. Már az első ' mondatánál óriási tapsvihar tört ki. — Még nem vagyok nagyko­rú, de egy családot, négy em­bert tartok el. Utána keserűen meséli, hogy történt, hogy neki, az akkor még alig 13 éves kislánynak munkába kellett állnia. — Mert az emberek nem­csak háborúban halnak meg. Még a háború után is fejünk felett lebeg a halál. Nálunk vagy öt évvel a háború után földbesüppedt bomba robbant. A mi családunkból is hatan haltak meg. A tegnapi ülésen egy hirosimai emlék járt kéz­ről kézre a küldöttek között, fölidézve a szörnyű halált. Mi a békéért, az életért harcolunk. Ennek jelképeként a magyar mezők virágait szeretném most átadni a kongresszusnak. Száll a sok virág. Az embe­rek egy percig némán, meg­hatódva ülnek, aztán élénk mozgás támad. Idős emberek bújnak a pad alá, egy-egy búzavirágért, pipacsért. És a szünetben a férfiak gomblyu­kában, a nők kezében ott virít a Nógrád megyei kislány béke­virága . .. Béta Vilma — Nyíri Éva ; is az előírt mennyiségű zo- : mánclakkfesték többszörösét í használták fel. Reméljük, az egész üzem i tanult ebből a kudarcból. Csak i helyeselhetjük az üzem veze- i tőségének szigorát, de erre ko~ i rábban is nagy szükség lett : volna. Ezt az esetet sajnos I már nem lehet meg nem tör- : téntté tenni. De ha a jövőben | végre egymásra találnak a mű- j szaki és fizikai dolgozók, segí- i tik és ellenőrzik egymást, i ilyesmi bizonyára nem fordul i elő. Farkas István 1 Miért nincs szódavíz Szigetszentmiklóson ? | Sokat bosszankodnak a szl- ! getszentmiklósiak június első | napja; óta. A 14 ezer lakosú | községben két szikvízüzeme is = van a helyi földművesszövetke. ! zetnek, de egyiknél sem lehet | szódavizet kapni. Többen kér- ! dezték tőlünk, mi ennek az | oka. | Körösi József, a Szigetszent- ! miklósi Földművesszövetkezet | elnöke érdeklődésünkre el- ! mondta, hogy a szódavízhiány- ! nak oka az: nem kapnak szén- ! savat. Ami volt. az elfogyott | június elejére, s noha időben, | a szükségletnek megfelelően | igényeltek, nem kaptak egye- ! lőre. Ám hogy a község mégse | legyen szóda nélkül, a napok­éban több száz üveg ásványvi- ! zet visznek a községbe a fővá- ! rosból. Gondolnak a jövőre is. | s amennyiben bármikor zavar | lesz a szénsav körül, ásványvi- ! zet hoznak fogalomba. Remé- ! lik azonban, hogy néhány na- ! pon belül kapnak újra szénsa- | vat s akkor nem lesz akadálya | annak, hogy elegendő szódavi- § zet gyártson a két szikvízüzem.-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom