Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

rrst MEC\ i&tirlap 1958. JÚNIUS 1. VASÁRNAP VITAFÓRUM Járásunk csaknem minden községében ez idő szerint kul­túráiét folyik. A különböző művészeti területen működő kultúrcsoportok minőségi és létszámbeli fejlesztése minden művelődési ház elsőrendű fel­adata. A sok szakköri foglal­kozás, próba és tömegszerve­zeti munka egész héten láto­gatottá teszi jóformán az ösz- szes helyiségeket. Népi tánc­csoportjaink és népi együtte­seink igen sok társadalmi, politikai és szervezeti felada­tot oldanak meg, ünnepélyein­ket mindig ők teszik széppé, színessé. Gazdaságilag azon­ban száz százalékig ráfizetése­sek! Egy-egy felkapott köz­ségi tánccsoportot ezenkívül a járás sok megmozdulásához utaztatják. Utazás, ruha, ellá­tás vagy még egy szerény málnaszörp is — az előzetes ígéreten túl — kizáróan a küldő művelődési ház gondja. Az autóbusz hallatlanul drága. Hányszor megfogadtuk már! nem visszük a csoportokat versenyre, fesztiválra, távoli összejövetelekre. Néhány per­ces vagy félórás szereplések ezrekbe kerülnek. Valljuk meg őszintén, ér­tünk az emléknapok megren­dezéséhez. Nőnap, gyermek­nap, anyák napja, pedagógus nap, különböző hetek és hó­az előadásból és így tovább. Szívünk akármennyire is a szervezeteké — ha valameny- nyit engedünk a szokásos szá­zalékokból, hovatovább rádöb­benünk, hogy a művelődési ház pénzügyi egyensúlya he­teken belül felborul. Meg kell mondani felettes szerveinknek, hogy a költségvetési rend be­tartása értelmében nincs jo­gunk lemenni például táncmu­latságnál a szokásos 20, hiva­tásos művészek előadásainál a 15 százalék alá. A művelődési házak belső rendje és tisztasága, berende­zésének karbantartása, meg­óvása járásunk területén is sok gondot okoz kartársaim­nak. A rendezvények és fog­lalkozások sűrítése, a látoga­tottság emelése természetesen fordított arányban van a be­rendezés megóvásával és tisz­taságával. Egyes községekben az asztaliteniszezők valósággal kikövetelik — bármilyen más szakköri foglalkozás zavarásá­val — a nap minden szakában való szobasportolást. Ilyen kö­rülmények között az állandó tisztaságra való törekvés nem egy személynek, hanem való­ságos takarító brigádnak a je­lenlétét követeli meg. A gond­nok, vagy takarító tisztelet­díja, fizetése igen alacsony, ezért díjas vagy díjtalan ren­dezvények után külön munka­díjat érdemel. De elő kell te­remteni a fedezetet a rongá­lódások, törések helyrehozata­lára is, mert legtöbbször nincs gazdája az „esetnek”. Hiba van a takarékosság terén is. A látogatók általában azt szere­tik, ha az összes létező lámpa­helyeken ég a villany, még kisebb szakköri foglalkozás­nál is. A villany nem kedvez­ményes — a havi számla nagy része pedig az egész heti in­gyenes látogatásra esik. Mű­velődési házainknál mindig első a villanyszámla kifizetése és csak utolsó sorban jönnek a személyi kiadások — ha van a pénztárban fedezet. Járási kultúrházunknál az állami támogatás igen ala­csony, teljes összege a béralap 45 százalékát sem éri el. (Ugyanez Vácott 94 százalék.) Járási kultúrhúzunk 99 száza­lékban á székhely község dol­gozóinak szórakoztatását, kul­turális igényeinek kielégítését szolgálja, de mivel a neve „já­rási”, a községi tanács alig se-) gíti anyagilag. Pedig az ellen- ; forradalom után nélkülözhe-! tetten színpadtechnikai pót- j lásra eddig 3000 forintot for-; dítottam terven felül, mert ez j a „beruházás” egyszerűen nél- i külözhetetlen volt a színház- j termi rendezvényekhez. Sem j erre, sem más felszerelésre i eddig nem sikerült a községi I vagy megyei tanácstól hozzá- j járulást kapni. Amíg a gazdái-! kodás kiadásai szinte folya- i matosak, addig a bevételek i nagyon is évszakhoz kötöttek. Ezen a mezőgazdasági vidé­ken az „uborkaszezon” első­sorban a művelődési házak pénztári bevételén mérhető le. Ma még az a helyzet, hogy a gazdasági ügyek lebonyolí­tása sok időt vesz el a veze­téstől. Nehézségeink nemcsak e járásban, hanem más vidé­ken is fennállanak. Az őszi kötségvetések készítésekor, az állami támogatás megállapítá­sa és szétosztásakor meg kell a módját találni annak, hogy ne legyenek megodhatatlan anyagi problémáink, s végre időnket és erőnket a művé­szeti vonalon tudjuk érvénye­síteni. A kulturális cikkek és beszámolók eddig rendszerint a szépet és a jót, vagy annak kritikáját hozták: helyes volt Welle elvtárs vitaindító, köz­érdekű felszólalása, azaz, mondjuk el azt is, ami a füg­göny széthúzása után, a „szür­ke” hétköznapokon történik. A művelődési házak falain be­lül sok társadalmi, szervezeti, politikai, ismeretbővítési fel­adatot lehet és kell megoldani. Ennek nélkülözhetetlen előfel­tétele a szilárd gazdasági alap. Az eddig megjelent hoz­zászólások is erre hívták fel a közvélemény figyelmét. Mi, művelődésügyi dolgozók ezen a téren is várjuk az illetéke­sek hathatós segítségét. Várallyai Bélr Nagykáta járási kultúrotthon-igazgató EGY ÖTLET ÉS MÁS SEMMI.. tisztes családokra zúdul.:. A lány lelkében, jellemében nincs változás. Ami vele történt, nem lényének átformálása, csak „plasztikai műtét”. Ezért itt sincs probléma. Végül a jó­tékonysági sorozat harmadik tárgya: a lakással boldoggá tett házaspár. Igaz, hogy az asszonykával vétkezve váltja meg belépőjét az ezredes az emberek társadalmába. „Vég­re!” Gondolhatná az olvasó, itt lesz a konfliktus. Hiszen azt már sokszor megírták, hogy valaki a jótevőjét becsapta és arról is olvashattunk egyet- mást, hogy az emberek nehe­zen bocsátják meg a velük szemben „elkövetett” jótettet. Itt új lehetőség kerülne .:. A Sátán visszaél saját jóságával és elcsábítja az asszonykát. IL letve várjunk ;.; Az asszony csábítja el a Sátánt. Hogy miért? Nem derül ki. A sze­gény fiatal férj pedig meg sem tudja a dolgot. Az író önmaga fosztja meg magát a drámai összecsapás valamennyi kínál­kozó lehetőségétől. Ilyenfor­mán a jótékonysági alanyok passzív tárgyak csupán, puszta kellékek egy bűvészmutat­ványhoz. E ttől persze még lehetne éles, jó komédiát írni. Például ha a városka vezetői emberek lennének. Sajnos, azonban csak panoptikum figu. rák, akik maguk is tehetetlen szemlélői az eseményeknek. Nem kerül harcba a Sátán a püspökkel, a tábornokkal, a polgármesterrel, a főszerkesz­tővel, akik a városka képvise­lői, az „angyali” ördöggel szemben. Lomb ezredes úgy „jó”, mint egy csillagkeresztes hölgy, aki részt vesz a kor- mányzóné jótékonysági akció­ján. Ha jósága emberszeretetté mélyülne, harcba kellene in­dulnia a kor hazugságai ellen a püspökök és a többiek ellen: Az öreg plébános se csak köz­vetítő lenne.:. Nincs igazi szerepe a komédiában, (hogy mégis nagy szerep, az Pécsi Sándor remeklésének érdeme). Se jellemek, se konfliktus! Nincs, aki vérében, sorsában hordozzá a gondolatot, az ötlet úgy lebeg — szinte súlytalanul — mint a szappanbuborék: Lomb ezredes 1940-ben tér meg és lesz magyar honpolgár. Ördögi korszak ez. A háború már folyik, a magyar ural­kodóosztály ugrásra kész, a térjen vissza eredeti foglalko­zásához, mert távozása veszé­lyezteti a közerkölcsöket. A derék tisztek parttalanul áradó szerelmi szenvedélye majd a ^iiiuMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiuiiiiMiiiiiuniMMiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiMimiitHiiiiuiiHiiiiiiniuiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuiiiiiiiiiiiitiiiiMiiiniiniHiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiniiiiiiiiiinliMimimimiiiiiiiimiiimimiiimiiiiiiminiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimimmiiimimim napok, béke és barátsági estek, tömegszervezeti rendezvények hívják a dolgozókat a művelő­dési házakba; _ Igyekszünk egyik műsorral túltenni a má­sikon. Szívesen tesszük. Haza- íiságra nevelünk, szocializmust építünk a kultúra eszközeivel. A műsorok, ünnepélyek ter­mészetesen díjmentesek. Mivel önellátók vagyunk, valahol meg kell keresni a művelődési ház fenntartásához szükséges összeget. És itt a malomkő, mely között sok kultúrotthon­igazgató őrlődik: Színjátszó csoportjaink megfelelő darabválasztás, na­gyon ügyes rendezés és játék után jó szervezés mellett ko­moly bevételt nyújthatnak. Igen ám, de az öntevékeny színjátékot legtöbbször vala­melyik szervezet vagy szövet­kezet neve alatt szeretnék „futtatni”, annak ellenére, hogy a művészeti, vagy szak­körvezetőket végeredményben a művelődési ház fizeti. Újab­ban azt a tanácsot kaptuk fe­lettes szerveinktől, hogy a művelődési házak adjanak meg minden lehetőséget a kü­lönböző — KISZ, nőszövetség, fmsz — kultúrcsoportok mű­ködéséhez, bemutatkozásához, segítsük őket szakmailag és tartsuk fenn magunkat a „szá­zalékból”: Az előadás előtti sok próba világítási, takarí­tási és fűtési kiadásai termé­szetesen a művelődési házat terheli. Előadás előtt jön az alkudozás; iskolával szemben ne kérjünk százalékot, gimna­zisták nyaralni mennek ebből Vincent Winter Jele.net a Csendes Don I. című magyarul beszélő, színes szovjet filmből, amely rövidesen nálunk is bemutatásra kerül szakadék szélén topog és attól fél, kimarad a koncból. Csodá­latos szatíralehetőség! S mind. ebből nem látunk semmit. Ez nem fér a buborékba. A jel­lemek hiánya, a konfliktus el­maradása kihat a darab szer­kezetére is. Mire az író felvá­zolná az eseményeket és kez­dődne a dráma, „elhasznált” két felvonást. Ettől úgy ki­fárad, hogy gyorsan, erőtlenül befejezi. A Sátán jósága nem old meg, nem kavar össze semmit: a vétke épp ilyen lan­gyos. Egy ötletre való szappa- na volt, háromfelvonásos bu­borékot fújt belőle. Ez persze érdekes mutatvány, ha tetszik bűvészet. Gyárfás tehetségéhez ez kevés. Szellemesen beszél­get, de végül sajnálatosan ke­veset mond. Kár érte. G Várfás kitűnően érti a színpadot, kulturált, szel­lemes szerző. De.:. A mester­ség tudása önmagában kevés; Szív is kell, szenvedély és szenvedés. Nagjon kell szeret­ni az embert és nagyón kell gyűlölni a poklot, ami az em­bert nyomorítja. Csakhogy a pokol Gyárfásnál mindössze a Sátán előbbi lakhelye, az ör­dög maga az író „elegáns ürü­gye”. Ez kevés az üdvösség­hez, a menybemenetelhez. Hogy is mondja József Attila? „Aki dudás akar lenni, Pokolra kell annak menni., De nem így. Szántó Miklós liiiuiHiiiiiiiiiiitiiiitiiiiitiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimfimiiiiiiiiimui Silvana Pampanini a közelmúltban fejezte be leg­újabb filmjét, a Bolivar sze­relmét. A filmet Mexicóban forgatták Mohammed Bibi JÓL SIKERÜLT MENYEGZŐ az Időzár című angol film főszereplője, játékával rövidesen megismerkedhet a magyar közönség is hatóan leverték Aini szavad. Lopva méregették anyjukat. Aini egészen elváltozott, foj­tott hangon, szinte egy szuszra hadarta: — Az én gyerekeimről sen­ki se mondja, hogy éhenkórá­szok ... Hogy csak zabálni megyünk a lakodalomba. Azért, mert szegények va­gyunk, a tisztességből nem en­gedünk. „Az ilyen szegényeknek — tűnődött Omár —. mint mi va­gyunk, élni annyi, mint enni. Más öröme úgy sincs az em­bernek, csak amit megeszik.” Akik korábban érkeztek, már jócskán megtöltötték a szobát, de még mindig to­vább özönlöttek az asszonyok. Az újonnan érkezették már a fal mellé szorultak. Szemük­kel majd felfalták a meny asz - szonyt, aki mereven ült szé­kén. abban a ■pózban, ahogyan a hagyomány és a szokás meg­kívánta. Arannyal hímzett fá­tyol takarta el arcát; egy vi­lágért meg nem szólalt volna. Mozognia ugyan szabad volt, de csak keveset, s azt is úgy, hogy mielőtt magára vonná a figyelmet, már újra mozdu­latlanságba merevedjék. A szokás azt is megköveteli, hogy a menyasszony ne áruljon el semmit érzelmeiből. Ez, akit most itt bámultak, egé­szen kifürkészhetetlen volt; a hagyomány különben is olyan súllyal nehezedett rá, hogy valósággal kővé meredt, még a pilláját sem merte megreb- benteni, Egyenesen ült a szé­kén, nyugodt volt, alakja még csak meg sem rezdült, léleg­zete alig-alia emelte meg keb­lét. Fejdiszén szikrázott az arany hímzés s a rátűzdelt kagylódisz; fátyla a csúcsos süveg hegyéről vállára om­lott. s elrejtette arcát a kíván­csi tekintetek elől. Olyan volt, mint egy arc nélküli bálvány. A menyasszony arcát csak néhány asszonynak mutatták meg. Ehhez azonban a bemu­tatás tisztjét ellátó rokon bele­egyezése is kellett, mert a menyasszony maga mozdulat­lan maradt, mintha mély álomba merült volna. Mikor a fátyol fellebbent, mozdulat­lanságba dermedt arca és le­zárt szeme pgy pár pillanatra mintha felragyogott volna az ékszerek és selymeik fényé­ben. Homlokán csillogott a gyöngyház, ajka kárminvörös, arca rózsaszín volt. Fehér kar­ja, melyet ruhája szabadon ha­gyott, mint a hó világolt a drá­ga anyagok között. Gyűrűkkel megralkott kezét térdén nyug­tatta; ujjattól a könyökéig fi­nom, hennával festett hálósze­rű rajz ékesítette. Tenyere és körme szintén festve ■ volt. És milyen szemérmesen, milyen szenvtelen közönyösséggel ült! Mintha semmi lköze sem lett volna mindehhez a pompá­hoz, díszhez, melyet rajta, kö­rülötte, érette fejtettek ki. A házban a sak mind egyszerre csivitelt, egy­szerre kérdezett, egyszerre fe­lelt. A földszint felől vag­dalt hús és pecsenye finom illata terjengett. A gyerekek orrát megcsapták a szagok, egyszerre nem bírtak maguk­kal, egymás után ugráltak ki az ablakon. Az udvaron már terített asz­talkák várták a gyerekhadat; a vendégek hatalmas birkahú­sokat halásztak ki a sáfrányos mártásból. Jaj, az a sok fi­nom hús! Pedia a kuszkusz, s hozzá a datolya és tojáskörítés még csak ezután következik. Meg kell adni. Hazna néni nem­esük érti, hanem meg is adja a módját! Egyik-másik asszony öt uj­júval nyúlt a tálba. A zsíros falatóktól megolvadt ajkukon a festék. Omár azon kapta magát, hogy nagynénje észrevette. Ab­ban a pillanatban már el is kapta karját a néni lágy keze, s hirtelen kiemelte a kavargó gyerekseregből. — Eredj, ülj az anyád mel­lé — súgta neki egészen közel hajolva hozzá. — Ott van, ni! Ujjúval Aini felé bökött. — Eredj, mert ha nem sietsz, elfogy minden! Omár fürgén befurakodott az asztalkák körül összezsúfolt vendégseregbe. Ahogy meglátta Aini, oda­szólt hozzá: — Hát itt vagy! Látszott rajta, hogy nem nagyon örül neki; azt hitte, ak­kor viselkedik helyesen, ha a többi asszony előtt szigort ábrázatot ölt. — Ülj ide! Egy kicsit félrehúzódott, él A z alapgondolat szellemes: „Az emberek a bűnöket valahogyan csak megbocsát­ják, az erényeket soha.” És hozzá mindezt a szegény, nyu­galomba vonult Sátán mondja ki, aki mint jótékony erényhős megbukott és hogy befogadják maguk közé az emberek, végül vétkezni kénytelen. Ugye lélek, zetelállító ötlet? Gyárfás Miklós „vásott ko­médiája” Lomb ezredes meny­bemenetele a Madách Színház új magyar bemutatója, erről szól. Ügyesek, szellemesek a párbeszédek is. Két emlékeze­tes színészi alakítást látha­tunk. Uray Tivadar a Sátán szerepében remekel, Pécsi Sándor egy jóindulatú falusi plébános alakját mintázza meg felejthetetlenül. És mégis csa­lódottan kel fel helyéről az ember. Miért? Á fő ok: a konfliktus gyen­gesége. Lomb ezredes — „a Sátán” — műtermet ad egy szegény festőnek, képet vesz tőle... Mi történik ezzel az emberrel? Boldog lesz, vagy boldogtalan? Fel sem merül. A kis prostituáltat, a városka „szerelmi egyetemének” köz­kedvelt és hivatásos tanárnő­jét erényessé varázsolja, majd leányává fogadja az ezredes. A lány körül adódik össze­ütközés: a kisváros helyőrségé­nek parancsnoka, az ostoba tábornok azt követeli, hogy Fontos feltétel a szilárd gazdasági alap \ Mrom asszony a háza_ í kát járta sorba, egy kikiáltó | meg az utcákat. Menyegző \ lesz, hirdették mindenfelé. Aini és három gyermeke: \Auisa, Omár és Mérjem szin- ; tén hivatalosak voltak a la- ; kodalotnra, Hazna néniékhez. \ Omár eleinte el sem akarta I hinni. Hát hogyne, hiszen \ annyi csodálatosat beszélték \ már összevissza róla odahaza. '■ A fiúcska fejében a lakoda- \ lo-m lassacskán azok közé az ; események közé sorolódott, | amelyekről annyit lehet be- | széln.i, hogy szinte belekábul \ az ember, de persze meg soha \ nem történnek. Túlságosan \ szépre, nagyszerűre színezték \ képzeletükben. Ráadásul Auisa még meg is í járta a készülő esemény szín- í helyét, s most nem győzte elő- ! sorolni, hogy mi mindent lá- \ tott ott. Aini és a kicsinyek \ hitetlenkedve hallgatták, <le- \ hogy is hittek volna a fülülk- I nek. — De nemcsak ennyi ám j az egész, gyerekek — szólalt \ meg végre Aini. \ Néhány pillanatra ő is át- \engedte magát az álomnak, s i most hirtelen olyan mozdula- \ tot tett, mintha a színes áb- l rándképet el akarta volna hes- \ segetni. j — De nem ám. gyerekek — \ folytatta. — Figyeljetek csak ianyátokra. Kóstoljátok meg, i amivel kínálnak benneteket, \ de mindenből csak csipegesse- \ tek. I A gyerekeket szemmel lát-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom