Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-28 / 151. szám

1958. JÜNIUS 28. SZOMBAT 2 "‘X/Cirlap Nyilatkozott a kormány szóvivője mint a fasizmus feltámasztá­sára irányuló kísérletek ellen. Az elítéltek bűnlajstroma Nagy Imre és bűntársai im­perialista hatalmak érdekében és támogatásával fegyveres fel­kelést szerveztek. Működésük­kel a háború közvetlen veszé­lyét idézték fel. Felelősek azért, hogy az állampolgárok szabadságjogainak sárba tiprá- sával, pogromok szításával és támogatásával megteremtették a fasizmus uralomra jutásának előfeltételeit. Hivatalos támo­gatásukkal 234 védtelen állam­polgárt koncoitak fel, továbbá 3000-et vetettek börtönbe és több mint 10 000 személyről ál­lítottak össze halállistát. Fel­háborító, hogy az öttagú kü­lönbizottság e gyilkosságok el­követőit és e gyilkosságok ér­telmi szerzőit cinikusan a „de­mokrácia bajnokaidnak ne­vezi. Amikor a fegyveres felkelés vezetőit és részvevőit az ille­tékes magyar igazságügyi szer­vek felelősségre vonták, az ér­vényben levő törvények alap­ján jártak el. Az eljárás le­folytatása az illetékes magyar szervek kizárólagos hatásköré­be tartozott. A Magyar Nép- köztársaság kormánya ebben a kérdésben sem tűr semmi­féle beleszólást belső ügyeink­be. A csncséríekezleí szabotiílása A Nagy Imre-ügy körüli hír­verés azok érdekében történik, akik a nemzetközi légkört sze­retnék megmérgezni, akik a nemzetek közötti együttműkö­dést felháborító provokációk­kal zavarják meg, mint aho­gyan a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet most lezajlott érte­kezletén is tették. Azok érde­kében történik, akik a csúcs- értekezlet szabotálásával hó­napok óta csúfot űznek az em­beriség békevágyából; akik nyílt beavatkozást készítenek elő Libanonban, polgárháborút szítanak Cipruson, gyarmati irtóhadjáratot folytatnak Észak-Afrikában, támogatják, a törvényes indonéz korpiány ellen lázadókat, s akik a Nagy Imre és bűntársai ellen hozott ítéletei is arra akarják felhasz­nálni, hogy meggátolják a nemzetközi élet megoldásra érett kérdéseinek legfelsőbb szintű tárgyalások útján való rendezését. Van egy kérdés, amelyre egész röviden reagálni kívá­nok: igaz-e, hogy Jugoszlávia jegyzéket adott át a magyar kormánynak a magyar Igaz­ságügyi Minisztérium közlemé­nyével kapcsolatban. A kér­dés feltevése eléggé képmuta­tó, mert a kérdező tudósító na­gyon jól ismeri a jegyzék szö­vegét is, mivel a jugoszláv kor­mány a jegyzéket — a szoká­sostól némileg eltérő módon — az átnyújtással egyidejűleg nyilvánosságra hozta. A jegy­zék teljes szövegét a jugoszlá- vokkal csaknem egyidejűleg a nyugati hírügynökségek és az egyéb reakciós propaganda- szervek is közölték. A nyugati hírügynökségek azonban ennél sokkal többet tudtak. A Reu­ter és az AFP már június 22- én egybehangzóan jelentette Belgrádból, hogy ottani diplo­máciai körök véleménye sze­rint a jugoszláv kormány a következő hét elején jegyzéket ad át Budapesten. A nyugati hírügynökségek által előre beharangozott ju­goszláv jegyzéket Jugoszlávia budapesti nagykövete valóban | átnyújtotta a magyar Külügy- ' minisztériumnak. A Külügy- I minisztérium most tanulmá- I nyozza ezt k jegyzéket, amely­re a megfelelő időben meg fogja adni a megfelelő választ. A szóvivő a továbbiakban a külföldi szabadalmak átvevé- sével kapcsolatos egyes prob­lémákról szólt, maid felvilá­gosításokat adott a terméski­látásokról. A lottó nyerőszámai 12, 21, 55, 70, 83 A lottó 26. játékhetének sorsolását pénteken délelőtt Deb­recenben, a Tiszántúli Tenyészállatkiállítás és Vásár területén tartották meg. A szokásos technikai előkészületek után a vásár látogatói az alábbi nyerőszámokat húzták ki: 12, 21, 55, 70, 83. A július első hetében megtartandó jutalomsorsoláson a 23; játékhét szelvényei vesznek részt. Kaifflnarskjöld ENSZ-főtittár llVSZ-kiifdöttekkel tárgyalt lew Yorkban a libanoni helyzetről (Folytatás az 1. oldalról) cselekmények értelmi szerzői és fő bűnösei is megkapják megérdemelt büntetésüket. Bágalomhadjarat Ezzel szemben a reakciós ka­pitalista sajtó, rádió és egyéb propagandaszervek a Nagy Imre és társai bűnperéről szó­ló igazságügyi minisztériumi közleményt arra használták fel, hogy újabb rágalomhad­járatot indítsanak a Magyar Népköztársaság ellen. Megpró­bálnak belekapaszkodni a köz­lemény minden sorába, vitá­ba szállnak vele, s közben ter­mészetesen egymásnak alapo­san ellentmondóan érvelnek, A kapitalista világ sajtó­ja, az imperialisták zsoldjába szegődött sajtó, rádió és egyéb propagandaszervek felhasz­nálták ezt az alkalmat is, hogy rágalmazzák a Magyar Nép- köztársaságot, hogy uszítsanak a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország ellen. Nyugaton azt is állítják, hogy a Nagy Imre és bűntársai elleni per a jelenlegi világpo­litikával van összefüggésben. Ez a nyugati állítás a valóJág tendenciózus meghamisítása, az ok és okozati összefüggés fejtetőre állítása. Az igazság az, hogy az ilyen állítások hir­detői hozzák összefüggésbe a belügyeinket képező bírósági Ítéletet a nemzetközi kérdé­sekkel. Ezzel még nem lett és nem is lesz nemzetközi kér­dés. De az már nemzetközi kérdés, hogy egy per kapcsán szuverén állam belügyeibe akarnak avatkozni. A problé­ma tehát nem az, hogy mi tör­tént Naggyal és bűntársaival, hanem az, hogy az imperialis­ta körök és hűséges kiszolgá­lóik a per ürügyén szemér­metlenül a nemzetközi feszült­ség fokozására és a nemzetkö­zi légkör megrontására tö­rekszenek. Ez már nemzetközi kérdés és ezért a felelősséget nem nekünk kell viselnünk. A Nagy Imre és társai bűn­peréről kiadott közleménnyel kapcsolatban a reakciós nyu­gati sajtóban megjelent rossz­indulatú rágalmazó hírek, cikkdk és egyéb förmedvények minden sorával könnyű len­ne vitába szállni és bebizonyí­tani, hogy hazudnak és rágal­maznak. Hiábavaló fáradozás lenne ez, mert a rosszindulatú rágalmazó ellenséget nem lehet meggyőzni. Az ENSZ alapokmányának megsértése Az ENSZ rosszemlékű ötta­gú különbizottsága ugyanis is­mét a színre lépett. Az Egye­sült Államok imperialista kö­reinek nyomására összeült és sajtóközleményt adott ki Nagy Imre és bűntársai elítélésével kapcsolatban. Ismeretes, hogy amikor a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjének fel- forgatására irányuló támadás meghiúsult, e támadást előké­szítő és szervező imperialista hatalmak követelésére — az ENSZ alapokmányának durva megsértésével — hozták létre az öttagú különbizottságot. A Magyar Népköztársaság kor­mánya 1957 januárjában és 1957. szeptember 10-én az ENSZ XI. közgyűlésén, majd az ENSZ XII. közgyűlésén több ízben tiltakozott a különbizott­ság működése ellen, s kijelen­tette, hogy a bizottságnak sem­milyen tájékoztatást nem ad. A Magyar Népköztársaság kor­mánya ezt az álláspontját to­vábbra is fenntartja, s egyben újból megállapítja. hogy az ENSZ e szerve egyes imperia­lista hatalmak készséges esz­köze és tevékenységével veszé­lyezteti az ENSZ pártatlansá­gát. A Magyar Népköztáraság kormánya nem vetette és soha nem veti alá magát azoknak a belügyeibe avatkozó és ezért az ENSZ alapokmányába üt­köző határozatoknak, ame­lyeket az ENSZ közgyűlései az úgynevezett „magyar kér- dés"-ben hoztak. A Magyar Népköztársaság kormánya teljes egészében az ENSZ alapokmányának értel­mében jár el, amely a 2. cikk 7. pontjában kimondja: „A je­len alapokmány egyetlen ren­delkezése sem jogosítja fel az Egyesült Nemzeteket arra, hogy olyan ügyekbe avatkozza­nak, amelyek lényegileg vala­mely állam belső joghatóságá­nak körébe tartoznak és nem kötelezi a tagokat arra sem, hogy az ilyen ügyeket a jelen okmánynak megfelelő rende­zési eljárás alá bocsássák A különbizottság ennek elle­nére alapokmányellenesen lé­tezik, sőt korábbi jogsértéseit folytatva, ismét megpróbál be­avatkozni a Magyar Népköz- társaság belső ügyeibe. A magyar kormány elemi jogaival élt, amidőn az alkot­mányos rendje ellen támadók­kal szemben fellépett. Ezzel .eleget tett nemzetközi szerző­désekben vállalt kötelezettsé­geinek is: az ENSZ alapokmá­nyán kívül a békeszerződés 4. cikke is kötelességévé teszi, hogy fellépjen a békét veszé­lyeztető cselekmények, vala­Hammarskjöld ENSZ-főtit- kár csütörtökön érkezett visz- sza Libanonból New Yorkba, azonnal megkezdte tanácsko­zásait egyes ENSZ-küldöttsé- gek vezetőivel a libanoni kér­désről. Hammarskjöld az első meg­beszélést Cabot Lodge-zsal, az Egyesült Államok ÉNSZ-kül- döttével folytatta, majd talál­kozott Dixon angol, Gunnar Jarring svéd ENSZ-küldöttel és Omar Luftival, az Egyesült Arab Köztársaság ENSZ-kül- döttével. Visszaérkezett New Yorkba Malik libanoni külügyminisz­ter is, aki szintén találkozik Hammarskjölddel. Malik és Hammarskjöld tanácskozásáig a libanoni ENSZ-küldöttség nem dönt afelől, sürgeti-e a Biztonsági Tanács soronkí- vüli ülésszakának összehívá­sát. mai nap 1958. június 28., szombat, Ireneus napja. A Nap kél 3.48 órakor, nyugszik 19.45 órakor. A Hold kél 16.48 óraikor, nyugszik 1.51 áraskor. Várható időjárás; erősen felhős, hűvös idő, sokfelé eső, néhány helyen zivatar. Élénk délnyugati, nyugati, később viharos északnyugati szél. Legmagasabb nappali hőmérséklet 17—20 fok kö­zött. — MŰSOROS összejövetelt rendez július 4-én az ünnepi könyvhét megnyitóján a szentendrei járási, könyvtár baráti köre. — SZÁZTÍZ vagem építő­anyagot rendeltek a községi utak javítására Gödöllőn. Az utak rendbehozatalára eddig 70 vagon építőanyagot hasz­nálták fel. — SZÄZHUSZONHAT- EZER 600 forintot takarított meg eddig a Pest megyei Ma­lomipari Vállalat a „Termelj mázsánként egy forinttal ol­csóbban [’’-mozgalom kereté­ben. A malomipari vállalat­nál jelenleg egy mázsára eső munkánál 63 fillér önköltség­csökkentést értek el. — SZAKSZERVEZETI BI­ZALMI továbbképzést tar­tottak a KeményférrüparL Vállalatnál. A kétnapos to­vábbképzésen 23 szakszerve­zeti bizalmi vett részt. Az előadásokat jól felkészült szakemberek tartották. — MÁSODIK HELYEN áll a dabasi járásban az adóbe­vételi terv teljesítésében Tá­borfalva. — GYERMEKRAJZ/KI- ÁLLlTÁS nyílt a Ráckevei Általános Iskolában. — TANÁCSTAGI BESZÁ­MOLÓT tartanak július el­sejétől a gödöllői járási ta­nácstagok. A beszámolókon elhangzó javaslatok, kívánsá. gok figyelembe vételével ál­lítják össze a jövő évi köz­ségpolitikai terveket. —JUTALMAT KAP a leg­nagyobb hazugság. Burling­ton városban (USA) műkö­dik a hazugok klubja, amely minden évben megjutalmaz­za a legízlésesebb és legme­részebb hazugságot. Az idén a nagydíjat a következő ha­zugság vitte el: Tavaly nyá­ron városunkban akkora hő­ség volt, hogy a gyíkok a ta­karéktűzhely főzőlapja alatt kerestek felüdülést. — 700 MÉTER betonjárdát építettek Szigetújfalun rész­ben a községfejlesztési alap. bői, részben pedig társadalmi munkával. A Nagyvásártelepre pénteken regei 80 vagon és 18 tehergépko­csi áru érkezett, ebből 33 vagon vegyes zöldáru, 17 vagon újbur­gonya, 10 vagon káposzta, ki­lenc vagon gyümölcs és hat va­gon tojás. A Baromfi- és Tojásértékesítő Vállalat pénteken reggeltől szombaton délig 400 000 tojást, 130 mázsa vágott-, és 100 mázsa élő baromfit oszt el a Közért­boltok és a piacok között. A ba­romfi és a tojás ára nem vál­tozott. Zöldáruból a felhozatal emelkedett, a készletek fedezik a szükségleteket. Az állami bol­tok a fejeskáposztát 20—30, a fő­zőtököt 20, a kovászolni való uborkát 30—40, az új zöldséget, sárgarépát és a gumószellert 20 fillérrel olcsóbban adták, mint csütörtökön. Az újburgonya, a kelkáposzta, a karalábé és a zöldbab ára nem változott. Nin­csen árváltozás gyümölcsben sem. Kiskőrösről kisebb mennyi­ségű édesalma érkezett. A Kö­zért húsboltok zsírszalonnát hoz­tak forgalomba és olcsó tartósí­tott turistaszalámit árusítanak. 5ZTRÓKAY TIBOR: uuiiiiHiiiiimiiiiuiuuuiiüiiiniiiiiiiiHiiiiiiiuioi) 14. őgjp liőo faujböhnA iiojfdőfábéL — Igazi — ütöttem a homlo­komra. — A meglepetés! És egymásra néztünk. — De mi lesz az? ■— kérdez­te Ili. — Valamit ki kell találni — simogattam meg bölcsen a nyakszirtemet. ■— Hát igen. Megígérted. — Meg. s— És mj lesz az? ■— Hát mi legyen? Olyan okosan tanakodtunk, hogy egyszerre tört ki belő­lütik a nevetés. Ili gyakorla­tiassága markolta meg először a lényeget. — Vegyünk egy szép nagy labdát. Annak biztosan örül­ni fognak. Gyermekkoromban nekem is mindig az volt a vá­gyam. — Nagyon jó. Az jó lesz. De mi legyen még? Mert valami egészen rendkívülit várnak. És újra megsimogattam a tarkómat. Mert éreztem, hogy ott a Hősök tere sarkán, én vágtam a csikók közé, amelye­ken most izgatottan száguldoz a két gyermek képzelete. A szülő tehet könnyelmű ígére­tet, de beváltani akkor is kö­teles. A gyermek elvárja. És joggal. így született meg legcsende­sebbnek ígérkező szabadságom idejének első terhe: a gond. És két napon át ez lett visszatérő kérdésünk egymáshoz: — Mi legyen a meglepetés? A harmadik nap azután el­indította a végzetet. Elébe vágokaz események­nek. A meglepetés nagyobb lett, mint hittük volna. Mi volt első kérdésük, mikor a vonat­ról leszálltak s miként nőtt iz­galmuk egészen a kapuig, azt nem kell leírni. A kapu előtt azt kérték, kössük be szemü­ket. Aztán lehullott a kötelék. A hatást -nem részletezem. Le­írni sok, a papír kevés hozzá, és mindnyájan láttunk már meglepett, aztán ocsúdó, majd tombolva örülő gyermeket. Belesápadt arcukban egy da­rabig csak a szemük járt. Az­tán közéjük huppant a terasz­ról a két hatalmas labda. Ki­törő újjongás. Két dobás a le­vegőbe, aztán vissza a csodá­hoz. Meglátták oldalt új kis kertiszéküket. Rohantak és be- letottyantak. Aztán ölükben a labdával, és a kertiszéket ma­guk alatt vonszolva, vissza me­gint ia csodához, amelynek részleteit kezdték emészteni, A nagy izgalmat időnként le kellett vezetni. Hol egyik, hol másik ugrott fel helyéről, any­ját, apját ölelgetni. Csak a ha­talmas labda volt közöttünk egyre az akadály ... így von És így maradt ez még nagyon sokáig. Ekkor már a kaktusz alapo­san megszűrt. A kúthoz vivő út baloldali virágágya közepén építettem számukra takaros kis lépcsőzetes sziklakertet. Akkor még csak ékszernek te­kintettem az apró kis épít­ményt, foglalatnak a csodála­tos új növények számára. Földből feltüremlett' hasadó- zott sziklatömböt akart utá­nozni, amelynek repedései kö­zé beleotthonosodott már a kövirózsa és a varjúháj több­félesége. Ezen a délután már a talpa­zatnál egyengettem el a földet, aztán kavicsréteget hintettem fölé. Rajzoson emelkedett ki a mészkő-sziklacsoport a kavics­szőnyegből. A laza földdel megtöltött ültetőterek hangu­latosan, szabálytalan lépcsők­kel ereszkedtek alá és a meleg szellő időnként vidáman bor­zolta meg a csúcssziklába fej­tett cserepes dracaena ívelt leveleit. Ebéd utáni forró órák vol­tak. Erre a területre már ár­nyékot húzott a ház s a diófa is oda, ahol Ili aprólékos mun­kámat figyelgette. Tudtam jól, sokszor moso- lyodik el. Szereti ugyan ő Is a virágokat, vázában is, tövén is, de a műkedvelő kertészke­dés piszmogását nem sokra ér­tékeli. Meg is mondta már többször. — Nem tartom arányosnak azt az élvezetet, amit ez a kis kert nyújt, azzal a fáradság­gal, amit rápazarolsz. De azt meg kell hagyni, há­lás közönség. Végeztem. Éppen idejében. Lábam elzsibbadt, combjaim feszültek, alig, helyesebben na­gyon is éreztem őket. Hogy jobban élvezzem, kis­sé hátrább húzódtam s oldalt hajtott fejjel mustrálgattam a remekművet. Nekem legalább annak tetszett. És hogy tökéle­tesebb lehessen a műélvezet, földes két'ujjal, cigarettát ko­tortam elő feltűri ingem mell- zsebéből. Hirtelen megszólalt mellet­tem III. — Nagyon szép. De tudod, mit gondoltam? Ide, erre a kis kavicsos térségre állítsunk egy bába-asztalt, körülötte pirinyó székekkel, amikre babákat ül­tetünk. Annak nagyon fognak örülni a gyerekek. — Nem rossz ötlet. — És lehetne egy gomba­ernyőt is tenni, az asztal mel­lé. — Helyes. A famunkát meg­csinálom én, te feldíszíted. Egészen jól fog festeni. De várj csak. Ide a kaktusz-szilc- lakerthez nem illik a babasa­rok. Inkább oda tegyük. Kiépí­tem neki a helyet és valami kis kertfélét is kiformálunk körülötte. Túl a sziklakerten, darabka térségre mutattam, amit a tu­jafa árnyékában elburjánzott cerastium üresen hagyott. — Kár volna megbolygatni. Meg a munkáért is. Jó lesz itt is. Majd szép ruhácskát is varrók a babáknak, mintha már nagyobbacskák lennének. És lehetne még... És színezni kezdte a részle­teket. Láhajolt a sarokhoz, és mindjárt arányokban is meg­mutatta elgondolását. Mondta, mutatta, magyarázta... De az én képzeletem is el­szabadult. És amikor Ili be­fejezte, én kezdtem beszélni, odafordulva a másik virágágy elé. Méternyi széles, öt méter hosszú, valamikor bizonyosan szépen ápolt térség feküdt előttünk, végtelen szomorúan. Egyik végébe pózna ütve, amire a csenevész futórózsa volt fel­kötözve. Szegény rozsdásodó hajtásoknak legnagyobb igye­kezete talán az volt, hogy ki­szabaduljanak abból a durva drót-abroncsból, amely a póz­nához bilincselte őket. A túlsó végen tujafa szomorkodott, párja az innensőnek. A tuja és a pózna között elvadult cerastium és inas tarack kelt élet-halál harcra egymással s felettük a részvétlen sövény - szulák hivalkodott fehér töl- cséres virágaival. Ez a fkép volt lábunk előtt téglakeretbe foglalva. De én már sziklahegyről és síkságról, kanyargós hegyipatakról, alag­útba futó vasútról, barlangról és fenyőerd,ókról, meg sötét erdei úton találkozó Piroska és farkasról és ... beszéltem. És magával ragadott a hév. Rohant a képzelet, épített, szí­nezett és már menet közben is módosított és terebélyese­dett. Kialudt ujjaim között a cigaretta. El is hajítottam bosszúsan. A mesék birodal­mában úgyis csak a pipa jöhet szóba, melyből bodor füstfel­hőket ereget az öreg pásztor.;. Igaz! Pásztor is lese, juhok­kal... egy erdő szélén, ahol tó is van és kunyhó, meg bog­rács. Akkor már mindketten ott guggoltunk a virágágy mel­lett. Ili CSak'iallgatott, nézett rám, bólintott is, és talán szólni is akart, ha engedtem volna. De a nagy hevületben én csák folytattam, míg... öreg néni lépett be a kapun. A háziékat kereste. Megállt a kaktusz-sziklakertnél, megcso­dálta, aztán hosszú mesébe kezdett saját virágjairól. Ili felment közben a lakásba, uzsonnát hozott le, az öreg néni elköszönt s elcsoszogott a kút felé vivő úton. Aztán me­gint új vendég érkezett... így foszlott szerte a varázs, mielőtt még a megálmodás nagy pillanatai — legalább a mesében — kialakulhattak volna. Hogy Ili mit mondott volna ott a virágágy mellett, azt csak később, mikor már készen állt a nagy munka, akkor árulta el. — Jó volt hallgatni, meséd­nek is szép volt, de megmon­dom őszintén, elképzelni sem tudtam, még kevésbé hinni, hogy lesz is valami belőle, (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom