Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-28 / 151. szám

1958. JÜNIUS 28. SZOMBAT titcrc f WCfrlav Vége a géűomúnd! A MÁV is korszerűsíti a közlekedést — Hogy állunk a dieselesítéssel? Pályaudvarainkon a kor­mos, zakatoló gözmozdonyok között itt-ott mór láthatók a közlekedésben is új korszakot hirdető karcsútestű diesel­mozdonyok. Ma még inkább csak próbautakra, különvona- tokhoz használják őket, de néhány éven belül ezek ke­rülnek az elavult, korszerűt­len gőzmozdonyok helyébe. A gőzmozdonygyártás világ­szerte megszűnőiéiben van. Hollandiában és Svájcban például már az utoljára hasz­nált gőzmozdonyt is múzeum­ba tették. Több országban most térnek át a vasút diese- Iesítésére. Nálunk is /éget ért a „siázéves gözkorszak“, a MÁV többé már nem ren­del gőzmozdonyt, a jövő év­től kezdve pedig az elavult mozdonyparkot fokozatosan diesel- és villanymozdonyokra cseréli. A gőzmozdony a mai kor követelményeihez képest elavult. Amellett, hogy rend­kívül drága, eléggé célszerűt­len is. Karbantartása nehéz­kes, kezelése bonyolult. A fű­tőanyag kalóriaértékének mindössze négy-öt százalékát tudja hasznosítani. Ezzel szem­ben a dieselmozdony négy- ötször olyan hatásfokú, s a fűtőanyag 20—25 százalékát hasznosítja. Annakidején a mi szakem­bereink is felismerték a diese- lesítés óriási jelentőségét, s az 30-es évek elején a Kohó- és Gépipari Minisztérium kidol­gozta a magyar dieselesítési terveket. A párt és a kormány külön határozatot hozott, melyben igen helyesen szabta meg a díeselgyártás fejlesztési ütemét. Sajnos, a határozat hosszú időn keresztül csak terv maradt. A Tervhivatal és a KGM a nehéziparellenes hangulat miatt nem hajtotta végre a terveket, jóllehet, a dieselesítés és a dieselmoz- doriy-gyártás hazánkban külö­nösen előnyös lett volna. A szocialista országokkal való gazdasági együttműködés ás munkamegosztás során a magyar ipar kapta azt a fele­lősségteljes és megtisztelő fel­adatot, hogy néhány diesel­mozdony- és motortípust a KGST országainak is gyárt­son. A népi demokráciáit, de még a Szovjetunió is tu­catjával vásárolna tőlünk dieselmozdonyt. Sajnos, lema­radt dieselgyártásunk, s ezt az igényt most még nem tud­ja kielégíteni. Pedig a diesel­gyártásnak ez a profilírozása számunkra rendkívüli elő­nyökkel járna. Többek között például biztosítaná a nagy szériában való gyártást. A legnagyobb, dieselgyártással foglalkozó üzemeinknek, mint például a MÁVAG, a Diósgyő­ri Lenin Kohászati Művek, a Klement Gottwald Szerszám- gépgyár és még egy sor üzem­nek hosszú évekre szóló pia­cot és jövedelmező munkát je­lentene. Megbízható számítá­sok szerint a magyar diesel­ipar három-négy év alatt négy-ötszázmillió devizafo­rintot hozhatna népgazdasá­gunknak. A fent említett súlyos mu­lasztás miatt az elmúlt hét­nyolc év alatt a magyar díeselgyártás nem tudott lé­pést tartani az élvonalbeli or­szágokéval, s bizony a világ­piacon egyelőre elvesztette ko­rábbi vezetőszerepét. Amíg a Szovjetunió, Nyugat-Német- ország és Japán rohamléptek­ben fejlesztette a különböző dieselek gyártását, addig ná­lunk az iparág megrekedt. A gazdasági bizottság a KGM javaslatára 1957. októ­berében határozatot hozott, a lemaradás felszámolására. A program nél sokkal reálisabb és jóval inkább számol adottságaink­kal. A diesel-program megva­lósítása során jelentékenyen megváltozik a magyar ipar termelési szerkezete. 1963-ban már iparunknak 200 diesel­mozdonyt (zömmel 600 lóerős típus), 180 diesel-meghajtású motorkocsit, 35 féle különböző típusú hajót, úszódarut és mo­torokat kell gyártania. Öt év múlva már összes diesel-gyárt­mányainknak 87 százalékát ex- exportáljuk, főleg a szocialista országokba. A magyar vasút diesel-mozdonyparkja 1960-ra négyszeresére növekszik. A gépipar diesel-gyártmányainál a program 1963-ban 1955-höz viszonyítva 117 százalékos ter­melésnövekedést irányoz elő. A hároméves terv alatt több mint egymilliárd forintot fordítunk a gépipar fejleszté­sére. Ebből az összegből a die­selesítés közel 300 millió fo­rintot kap. A dieselesítéshez szükséges szerszámgépek nagy részét a szovjet iparfejlesztési hitelből szerezzük be. A die­selesítés célgépeinek egy ré­szét a rövidebb szállítási ha­táridő miatt ugyancsak kül­földről kell behoznunk, azo­kat a gépeket viszont, ame­lyekre egy, másfél év múlva lesz szükségünk, már itthon gyártjuk. Ipari termelésünk egyik kulcskérdése továbbra is a dieselesítés — ezen belül u diesel-mozdonyok és motorvo­natok gyártásának fejlesztése. Enélkül elképzelhetetlen vas­úti közlekedésünk korszerűsí­tése és a diesel-export biztosí­tása. Sajnos, a számunkra kü­lönösen előnyös diesel-prog­ram végrehajtásában résztve­vő legfontosabb gyárakban még most is több olyan vitás kérdés szerepel, amely gátolja a diesel-gyártás azonnali meg­indulását. Mint a Kohó- és Gépipari Minisztériumban le­zajlott .legutóbbi dieselesítési vita is bizonyítja: még most is inkább csak a tervezésről, mintsem az azonnali cselek­vésről vitatkoznak az egyes gyárak képviselői. A legfon­tosabb teendő most már: ha­ladéktalanul megkezdeni a diesel-gyártást, nehogy a to­vábbi huzavonával végképp kiszorítsuk magunkat a kül­földi diesel-piacokról. Súlyán Pál A SZOT második teljes ülése A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken délután tartotta második teljes ülését az EDOSZ székházának nagy­termében. Az ülésen megje­lent Focik Jenő. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Ott volt Mohammed esz Sze- jed Szalem, a szudáni szak- szervezeti szövetség elnöke. Somogyi Miklósnak, a SZOT elnökének megnyitója után Gáspár Sándor, a Szaktanács főtitkára beszámolt az euró­pai dolgozók és szakszerveze­tek berlini konferenciájáról, A helyiérdekű vasutak átkerültek | a fővárosi tanácshoz Az abonyi Kossuth Tsz 30 hold őszi árpájának Iearatása a gépállomás gondja. Kiss István traktoroson és Magyar Sándor gépkezelőn azonban nem látszik meg az aratás fáradtsága — dolgozik helyettük a gép Új kukoricabetakarító, szőlőművelő és növényvédő gépek a második félév és a jövő év gépesítési programjában A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság közleménye A népi ellenőrzés az állo­mányon kívüli béralap fel- használásával és a célprémiu­mok juttatásával kapcsolat­ban országos vizsgálatot folytatott. Az ellenőrzés a ne­hézipar, a kohó- és gépipar te­rületén, valamint a szociális és kulturális szerveknél össze­sen mintegy 400 egységre ter­jedt ki. Időközben a Könnyű­ipari Minisztérium is hasonló vizsgálatot végzett saját terü- rületén. A vizsgálat megállapította, hogy az állományon kívüli béralapot egyes vállalatok és szervek olyan rejtett tartalék­nak tekintették, amelyet szük­ség esetén rendeltetésének meg nem felelő célra is fel le­het használni. penteken ütést tartott. Meg­vitatták a harmadik negyed­évi munkatervet, majd a köz­lekedési igazgatóság jelenté­sét tárgyalták. A jelentés sze­rint a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium a Margit- híd—Szentendre, Kerepesi út—Gödöllő, Boráros tér— Csepel, Vágóhíd—Ráckeve kö­zött közlekedő BEV elővárosi vonalakat július 1-i hatállyal tanácsi kezelésbe visszaadta. Ezzel egyidejűleg a MÁV-tól új vonalként Budapest Fővá­ros Tanácsának hatáskörébe kerül a Szigetszentmiklós— Taksony közötti vasúti járat. Ülést tartott az Irodalmi Tanács Az Irodalmi Tanács pénte­ken ülést tartott, amelyen megjelent Aczél György, a művelődési miniszter első he­lyettese, Orbán László, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osz­tályának vezetője, ott voltak az irodalmi lapoík szerkesztői, segédszerkesztőd és több neves kritikus. A kibővített plénum az irodalmi lapok munkáját értékelte, majd az Irodalmi Tanács egyéb időszerű kérdé­seket tárgyalt meg. A múlt év végén, s ez év első felében a Földművelés- ügyi Minisztérium 35 új, részben hazai, részben külföl­di mezőgazdasági gép üzemi vizsgálatát végeztette el. A vizsgált mintapéldányok kö­zül a szakemberek húszat mi­nősítettek a magyar mezőgaz­daság adottságai között meg­felelőnek. Ennek alapján megkezdték a régen nélkülözött, a másod­vetések jobb talajelőkészítését biztosító tarlóhántó ekék ké­szítését, valamint a villany­pásztorok sorozatgyártását. Villanypásztorból ebben az évben még csak ötvenet, a kö­vetkező években azonban már a keresletnek megfelelő meny- nyiséget gyárt az ipar. Egy másik magyar újdonság, a pneumatikus gabonaszállító, igen nehéz fizikai munkát, a zsákolást teszi feleslegessé. Népgazdasági szempontból je­lentős a permetező-öntöző szórófejek hazai sorozatgyár­tásának megkezdése. Ezeket eddig importálni kellett. Nagy az érdeklődés két kisebb, még egyéni gazdaságban is hasz­nálható, az üzemi próbák so­rán jól bevált új növényvédő­gépünk, a Rapidtox—3 lóvon- tatású permetező és az SPP- jelzésű sároglyás porozó-per- metezőgép iránt is. A gyakorlati szakemberek régi kívánsága teljesül a tá- nyéros műtrágyaszórók gyár­tásának megkezdésével. Ezek a gépek kiküszöbölik az ed­dig használt, úgynevezett Iá- - cos műtrágyaszórók szír' e valamennyi hibáját: kis és nagy mennyiségű anyagot egy­aránt a kívánt egyenletesség­gel szórják a földre. Ebben az évben csak kis sorozat készül belőlük, jövőre azonban már elegendő áll rendelkezésre. A minisztérium szakembe­rei összeállították az év má­sodik felének és a jövő év gé­pesítésének programját is. Ez alatt az idő alatt 28 gépet vizsgálnak és minősítenek. A vizsgálatra kerülő gépek közül legnagyobb jelentőségű az új magyar univerzál-traktor már elkészült mintapéldányának vizsgálata, minősítése. 450 milliós beruházást irányoz elő 1963-ig a korszerű magyar dieselmozdony- és motorvo­natgyártás megteremtésére. Egyébként ez a tervezet ha­sonlít az első dieselesítési el­képzelésekhez, azzal a kü­lönbséggel, hogy az előbbiek­TVI agyakat, döccenve rohant 1-’ a szürke katonai vippon a gidres-gödrös makadámúfon. A sofőr minden döccenésnél megengedett egy-egy kacska­ri ngós káromkodást a foga kö­zött, de utasai továbbra is szó nélkül üldögéltek a sátorlap alatt. Egyik utasa egyenruhát viselt, a másik ’kettő civil volt. Az idősebbik civil rápillantott karórája világítólapjéra: — öt órája jövünk. — Percek múlva ott kell lennünk — felelt a másik iz­galomtól fűtött hangon. — Az a- nagy hegy ott már a Magos­ka ... az alatta levő völgyben volt a mi birtokunk. Rövid száguldás után egy falucska körvonalai rajzolód­tak eléjük az éjszakában. A fiatal civil előreszólt a sofőr­nek: — Állj meg. Egyed ül me­gyek be a faluba. — De kérlek — aggódott a társa — nem lesz valami ba­jod? — Ugyan ... nem ijedek meg a magam árnyékától. Az ülésről előszedett egy géppisztolyt, hanyagul vállára vetette és megindult a falu felé. Néhány lépés után megállt. Meg kellett állnia, olyan gyöngeség vett rajta erőt hir­telen. Mennyire várta ezt a percet. Napok óta csak erre tudott gondolni, semmi más­ra. Fegyvercsattogás közepet­te Győrnél, majd Budapes­ten csak ezt a percet várta. És azelőtt... Brigittánál, szép nővérénél éltek Ausztriában — szerencse a családra, hogy még a háború alatt férjhez ment egy osztrák báróihoz, így leg­alább volt hol meghúzódniok. Ö mindössze tíz éves volt, ami­kor menekülniük kellett a szovjet hadsereg elől. De az ősi birtok képe kitörölhetetle­nül emlékébe vésődött. Édes­apjuk két éve halt meg. Utol­só szava is az volt: harcolja­tok őseink jussáért. Itt van tehát. Végre betel­jesedett az álom. Állt, állt, nem tudott betelni a táj szépségével. Erdőkoszorúzta hegyoldalakra, bíborba her­vadó szőlőtőkékre folyékony ezüstöt csurgatott a kerekké­pű, nyájas hold. Milliónyi Szebelko Erzsébet: VISSZAJÖTT a gróf úr igazgyöngyként csillogott a fű­szálakon a harmat, a nektárt érlelő aszú, s a lassan hulló er. dei avar fanyar, nyers illattal töltötte meg a levegőt. Lent a völgyben szunnyadt, aludt a falu, fenn a hegyormon őrt állt a vár. Fenségesen, büszkén vi­gyázta a messze vidéket, akár háromszáz évvel, akár tizenöt évvel ezelőtt. A vár hű maradt, mint év­századokon át, amikor a grófi cselád őrködött a vidék felett. Az ifjú halántéka lázasan lüktetett. Érezte, mint feszíti az erő karjait, s repesztik az érzések keblét, őrködni fog ő is, mint az ősei, s harcolni a kommunisták ellen, akik rom­lásba, nyomorba döntötték az országot. Határozott léptekkel indult az alsó utca felé. Kis­sé furcsa volt a falu olyan hosszú távoliét után. Mintha megnőtt volna. Sok az új ház, s ez nehezíti a tájékozódást..: De a kastély az most is ott áll, nagy fénnyel virítanak az ablakai. Ügy látszik, nem vit­te i'á a lelkiismeret az em­bereket, hogy lerombolják. Kik lakhatnak benne? Elérte az első ablakot. Óva­tosan belesett. Egymás mellett fehér ágyak sorakoztak, s az ágyak között fehér köpenyes orvos járt alá-fel. Kórház. Mit csináljon? — tépelődött mia­gában. Ezek idegenek, nem tudhatja, hogyan gondolkod­nak. Tanácstalanul hordozta végig tekintetét az utcán. A templom mellett ott a paró­kia. A pap az isten szolgája, pártját kell, hogy fogja. B ekopogott a kemény tölgy­faajtón, s egyből le­nyomta a kilincset. Zölder- nyős asztali lámpa fényénél szakadozott, öreg bibliáját for­gatta a kivénhedt pap. Meg­lepetten pillantott fel: — Mindörökké — mormolta a dicséretre. — Nem ismer meg', atyám? — Nem. — Zácy Kázmér gróf Vja- gyok, — A méltóságos úr? — tört fel az örömteli kiáltás az ag­gastyánból, s megindult az ifjú felé. — A méltóságos úr? — mondaná mégegyszer, de olyan furcsa kiejteni a szót, vala­hogy nem áll rá a nyelve. Hiába, elszokott tőle az el­múlt évek során. Talán meg sem szokna újból? — ön nem sokat változott Máté atya, csak valamivel fe­hérebb lett. — Szállnak az évek, kedve­sem és senkinek sincs irga­lom. Hellyel kínálta az ifjút, s érdeklődve szemlélgette hul­lámos, sötét haját, finomművű, szép arcáú •— Az édesapjára hasonlít, teljesen az édesapjára. Örök szép emlék: én eskettem ösz- sze szüleit a kis kápolnában. Mily gyönyörű pár volt.:. — emlékezett vissza elérzéke- nyülve. — De hogy vannak most? — Apa meghalt. Sajnos, nem érhette meg ezt a na­pot. — Istenke nyugosztalja. Majd imádkozom érte, gyer­tyát gyújtok néki. Még meg­vannak az ezüst gyertyatartók, amelyeket rz egyháznak ado­mányozott. Mély sóhaj szakadt fel keb­léből. Szomorúan ‘ csóválgatta fejét, a szekrényhez sétált, bort, poharakat hozott elő. — Igyunk az élők egészsé­gére. A tokaji bornak még ma sini-s párja. Á harmadik pohár bor után, mint a vulkán, robbant ki a grófból: — Haza kellett jönnöm, Má­té atya. Szorongatott, tépett, fojtogatott a honvágy. Visz- szaálmodtam magam ezer­szer ide « faluba. Mint gyer­mekkoromban, futkároztam a kastély udvarán, láttam a hó­val borított kertet, ahol kis szánkón huzigált Mihály bá­csi, a kertész, aki olyan szé­pen tudta ápolgatni anyám kedvenc virágait. Eszembe ju­tottak a régi szüretek, s az a ... hogy is hívják? ... Boris néni, a nótásasszony. Mind­untalan láttam Marci bácsit, azk öreg bérest, aki lovagolni tanított, Mariskát, az unoká­ját és Kovács Bercit.., Olyan idősek voltak, mint én ..; Mi­lyen boldogak voltok, ha odaadtam nekik néha a nagy piros labdámat!... Mi lett velük ebben a könyörtelen kommunista rendszerben? Ugye, sokat szenvedett a falu is? — Szenvedett, szenvedett 5, • de..; — — Minket szerettek, ugye? Hiszen apám megértő volt hoz­zájuk. Most meg úgy hallom, rettenetes a nyomor.:; — Azért megéltek. — De hogyan? Mi ieit Mi­hály bácsival? — Kertész a tszcs-nél. Itt lakik a harmadik szomszédban, ha látta az úrfi azt az új há­zat, — Marci bácsi? — Az nincsen tszcs-ben. Maga gazdálkodik. Hiszen tud­ja az úrfi, felosztották a bir­tokot. — Mariska? — Bakó Mariska? Az taní­tónő lett. — Kovács Berci? — A tanácselnökünk. Ideges csend telepedett a szobára. Mindketten hallgat tak, c3ak az ósdi ingaóra jár­ta fáradhatatlanul az idők út­ját. — Szóval. -.; még tetszik is nekik a kommunista hatalom — szólalt meg kesernyésen az ifjú gróf. — Megvannak vele. — És Máté atysa? — Mi kell már nekem, öreg embernek? ■— S eltűri, hogy a hitet meggyalázzák? — Nem gyalázzák. Prédi­kálhatok én, senki sem szól bele. A gróf szembefordult a pappal, keményen, felelősség- revonóan kérdezte: — Tehát jobb a kommunis­ta hatalom, mint a régi volt? Az öreg tétován félrené­zett: — Mondtam, öreg ember va­gyok, nekem már mindegy, mi van. — Nos, Máté >atya, ha nem mond őszinte véleményt, meg­kérdezem én a falut. E rélyes léptekkel indult az ajtó felé. Máté atya utá­na sietett, kézenfogva vissza­húzta: — Ne menjen oda, úrfi, mit képzel. — No mégis? ... — Megverik a faluban. Nem ismer ám rá azokra a régi, jámbor népekre. Most már mindegyiknek földje van, fél­tik azok azt, mint farkas a kölykét. — ök féltik? Mit féltenek? Csupán egy évtizede övék ez a föld, amely évszázadokig volt a miénk. Kinek van hát igazi jussa hozzá? — Hiszen ez az, erről beszél­nek napok óta. Azt mondják, a földet nem adják, ők dol­goztak, ők szenvedtek érte .;. Még fegyverkeznek is. Ko­vács Berci vezeti őket.;. — Nézd csak, a rongyosok..; Csakhogy nem úgy lesz az, ahogy ők elképzelik. A gróf gyors mozdulattal vállára csapta géppisztolyát: — Aki nem ért a jó szóból, annak fegyver kell, meg kor­bács. Ök akarták, legyen így! Döngve csapódott be mö­götte az ajtó. Az öreg dermed- ten nézett utána, majd vissza­totyogott az asztalhoz, s to­vább forgatta a bibliát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom