Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-18 / 116. szám

1958. MÁJUS 18. VASÁRNAP »itc <JCír1av n Almáskert a Duna-Tisza közi futóhomokon T udják, mi a maguk baja? Az, hogy nem kutatják az újat, csak mindig a kész­ről, a megszokottról írnak — mondotta még a télen egy be­szélgetés során a Kátai Állami Gazdaság szőlőtelepi üzemé­nek irodájában egy szőke ha­jú, kék szemű fiatalember. — Azért ezt mégsem lehet­ne így mondani, hiszen most is azt kutatjuk, keressük, mi­ről lehetne írni, hogyan lehet­ne újat mondani az olvasónak (— válaszoltunk a csípős meg­jegyzésre. — írják azt meg, hogy a Duna—Tisza közi futóhomo­kon olyan virágzó almakul­túra van, amely termésered­ményben meghaladja a sza­bolcsit. S erről mégsem tud senki, mert az újságok, a rá­dió mindig csak a szabolcsi almát dicséri és az értékelés is a szabolcsiaknak juttatta az országos, díjat. A múltkor az állami gazdaságok megyei központjában hallottam, hogy a tavalyi díjat, holdankénti 110 mázsás termés (háromévi átlagban) egy szabolcsi álla­mi gazdaság vitte el. A mi almáskertünkben ötévi át­lagban 136 mázsa a holdankén­ti termés. Erről mégsem ír­tak még soha. Vaszil László főkertészt, aki a 16 holdas tápiósülyi al­máskert lelke, szavánfogtuk és most, virágnyílás idején kilá­togattunk a gazdaságba, hogy meggyőződjünk: a Duna—Ti­Vaszil László főkertész és Szabó Károly üzemegységvezető ellenőrzi a permetezést. A Fürge 3. megszabadította a per­metező munkásokat a legnagyobb tehertől, a permetezőgép cipelésé- töl és naponta több ember munká­ját végzi. Gyetvai Sándor, Gazsi Ilona és Csőké Mária csak a per- metezőrudat irányítják a fára. sza közi futóhomokon valóban olyan gyümölcskultúra alakult ki, amely vetekszik a szabol­csival. A jászberényi országút bal­oldalán, közvetlenül a falu alatt egy homokos dombtetőn virágba boruló fák, néhány kis gazdasági épület jelzi, hogy jó helyen járunk. Egy barna képű fiatalember igazít el bennünket és rövidesen bent vagyunk az almáskert kellős közepében. Itt van Va­szil László főkertész és Szabó Károly, a tápiósülyi üzemegyr ség vezetője. Nagy a sürgés­forgás a lombba- és virágba- borult fák között. Most folyik a permetezés és a gyomirtás. Az egyik részen tarkaruhás lányok kapálják a fák közeit, a másik területen lovas per­metező és motoros permetező óvja a gyümölcsfákat a tava­szi kártékony rovaroktól. Tyalóságos kis birodalom ez. y Vaszil Lászlóval és Szabó Károllyal járjuk a területet. Valamikor futóhomok volt ez a terület és egy vállalkozó szellemű tőkés fillérekért megvette, beültette gyümölcs­fákkal. Lausfeld Béla meg­érezte, hogy ezen a futóhomo­kon „aranyat” lehet termelni. Munkásokat és gyümölcsfákat szerető parasztokat a környe­ző községben talált, akik verejtékükkel, szorgalmukkal valósággal ligetet varázsoltak erre a tájra. Huszonöt éves a 16 hold gyümölcsös, a fák most vannak a legjobb ter­mőidejükben, Persze, azért a gondozás, a hozzáértés, a szak­tudás nélkül nem sok volna a termés. Vaszil László 1950 óta fáradhatatlanul munkál­kodik azon, hogy a nép tulaj­donát jelentő kertészetben ki­váló eredmény szülessen. ■— Mi a jó termés titka? — Gondozni kell a gyü­mölcsfát, ápolni, mert e nél­kül nincs eredmény. Nálunk bevezettük az egyedi trágyá­zást. Pontosan tudjuk, hogy hány termőfaegységünk van és minden egyes faegységnek mennyi trágyára van szüksé­ge. Azt lehet mondani, hogy minden fát ismerünk. A fá­nak is megvan a tulajdonsága. Az egyik több kapát, a másik több trágyát kíván, s ha nem adjuk meg, ami jár neki, ak­kor ez a terméshozamban mu­tatkozik meg. A gondos mun­kával, a gyümölcsfák megis­merésével, az idejében és szakszerűen alkalmazott mun­kával értük el, hogy évről év­re több termést hoztak a fák. Az ötévi átlag 136 mázsa hol­danként, s ez jobb az országos átlagnál. í tápiósülyieknek távlati zX tervük is van. A 16 hol­das almáskert mellett terül el egy 12 holdas szőlőterület, amelynek közében már lom­bosodnak az almacsemeték. Ha az almafák termőre for­dulnak, akkor a köziből ki­szedik a szőlőtőkéket és az egész területet almatermelés­re állítják be. Ez kifizetődik, mert csakis a jól gondozott gyümölcsös hoz bő termést. Korábbi Ígéretünknek ele­get téve, íme hírt adunk a Pest közelében viruló almás­kertről, s reméljük, hogy ősz­szel már arról adhatunk szá­mot, hogy a mostani szorgos tavaszi munkának meg lett az eredménye. Addig azonban még sok gond, baj és vesződ- ség jár az almagondozással, amelynek kiváló szakemberei a sülyi almatermelők, Vaszil László és Szabó Károllyal az élen. Szöveg: Gáli Kép: Gábor A GYERMEKNAP ELŐTT Húszezer forint értékű tégla je gyet adtak el, a nemzetközi gyermeknapra készülnek a budai járási nőtanács asszonyai Ha valaha megírják a ma­gyarországi nőmozgalom törté­netét, minden bizonnyal kü­lön fejezetet szentelnek majd a nőtanácsnak, mint a leg­életképesebb, legtevékenyebb társadalmi szervek egyikének. Életképességének két titka van: a gazdag, tartalmas prog­ram, és a nők fokozott érdek­lődése a társadalmi élet, a közügyek iránt. — Magam részéről éppen azt tartom a nőtanács legnagyobb sikerének — mondja Ris- nyovszky Józsefné, a nőta­nács budai járási titkára —, hogy mindinkább eljut azok­hoz is, akik ez ideig nem vet­tek részt a nőmozgalomlban: az értelmiségi foglalkozású és a parasztasszonyoikhoz. Ennek az a magyarázata, hogy tanulva az MNDSZ hi­báiból, ma már nem tar­tunk erőltetett, elvont előadásokat, hanem min­den esetben olyan kérdé­seket tűzünk napirendre, amelyek felkeltik az asz- szonyok érdeklődését. Még az úgynevezett kampány, feladatok — évfordulók, ün­nepségek — is jobban vonzzák őket, mint azelőtt. — Például csupán a mi já­rásunkban 5000—6000 asszony és fiatal lány vett részt a nem­zetközi nőnap, illetve az anyák napi ünnepségeken. Pi- lisvörösváron — ahol pedig mindössze két hónapja ala­kult meg a nőtanács — 800 asszony volt jelen az anyák napi ünnepélyen; Pilisszent- ivánon 400-an, Bián három­százan vettek részt ezen. A gondos, jó szervezés mellett nagy szerepet játszott ebiben a színvonalas, szórakoztató műsor is, melyért a helyi KISZ-szervezeteket, a pedagó­gusokat és az úttörőket illeti a dicséret; —■ Természetesen nemcsak kampányfeladatokból áll a nőtanács munkája, hanem ismeretterjesztő, felvilágosító és szociális tevékenységiből is. Igen hasznosak és népsze­rűek például a Vöröske­reszttel közösen rendezett egészségügyi előadások, amelyek megtartására a községi orvosokat szoktuk felkérni. Számos községben tartottunk már előadást a járványos be­tegségek elleni védekezésről, s a terhesség megelőzéséről. Tervbe vettük, hogy rövidesen ankéton ismertetjük dr. Hirschler Imre A nőik vé­delmében című könyvét. — Igen látogatott a gyer­meknevelés problémáival fog­lalkozó pedagógiai előadásso­rozatunk. Jellemző, hogy az érdeklődés az eddig megtartott hét előadáson állandóan nőtt. Nekünk pedig kettős hasznunk van ebből: egyrészt felvilágo­sítjuk a szülőket, másrészt be­vonjuk a pedagógusokat is a nőtanács munkájába. Az elő­adásokat ugyanis mindenütt ők tartják — és tegyük hozzá — szívesen. — Az asszonyok kérésére sok községiben szerveztünk a téli hónapokban gazdasszony- kört. Egy-egy tanfolyamon ál­talaiban 30—40 asszony, lány vett részt. Jelenleg is folyik még két helyen: Budaörsön — az ősz óta ez a harmadik szabás-varrás tanfolyam — és Tiinnyén. Az utóbbi községben kézimunkakor működik, 25 részvevővel, akik között ör­vendetesen sok a fiaital lány. — Talán jelentéktelen do­lognak tűnik, de el kell mon­danom, milyen nem várt sikerré! járt a kozmetikai előadás­sorozatunk, Az öt téma­körből álló előadássorozat — amelyben a többi között szó volt az ízléses öltöz­ködésről, az arcápolásról stb. — csakhamar nép­szerűvé vált a falusi asz. szonyok körében, —. Asszonyaink a legértéke­sebb munkát kétségkívül a Gyermekvárosért akcióban fejtették ki. Ebbe az akcióba igen sok olyan nő is bekap­csolódott — például Pátyan —, akik azelőtt sosem vettek részt a nőmozgalomban, — Ez ideig a járásban kö­rülbelül 20 000 forint értékű téglajegyet adtak el az asszo­nyok, de az árusítás még fo­lyik. Ezenkívül Érden 3500 forintot, Diósdom 1400-at, Tinnyén 2000-et, Pátyon 1500 forintot gyűjtöttek össze az asszonyok a Gyermekváros Pest megyei házának építésé­re. Szép sikerrel indult meg a tollgyűjtés is. Két község­ből — Diósdról és Pátyról —• 46 kiló tollat hoztak be az asszonyok, de megindult a gyűjtés Solymáron, Érden és Tökön is. Más községekben ap­ró csipkéket, térítőkét, hímzé­seket készítenek, illetve gyűj­tenek az asszonyok. 1— Jelenleg a megye többi részéihez hasonlóan, a budai járásban is a gyermeknapi elő. készületekkel foglalkoznak a nőtanács és a földművesszö­vetkezeti nőbizottságok tagjai. Még nincs teljes képünk a ké­szülődésről, de annyit már tudunk, hogy sok helyütt rendeznek a napokban műsoros est©- f két, s azok bevételéből sze_ | réznek majd meglepetést [ a gyermekeknek. Tinnyén I például teaest lesz, amelynek a bevételéből me­séskönyvvel ajándékozzák meg a kicsiket Pilisszentivánon az asszonyok 500 gyermeket fagy­lalttal vendégelnek meg. Piri lisvörösváron díjtalan filmelő­adással szórakoztatják a gyér. mekeket; Pilisborosjenőn ma. jálist rendeznek részükre, ahol a műsor után kakaós uzsonná­val kedveskednek nekik, — Talán ennyiből is kitű­nik, hogy munkánk van elég. De szívesen csináljuk, mert hétről hétre több lány és asz- szony ajánlja fel a segítségét, Ny. É. Könnyebben lehet majd a rádiókhoz csövet venni Korábban sok bosszúságot okozott a rádiósoknak és fő­képpen a rádióamatőröknek, hogy a készülékhez szükséges csöveket nem tudták besze­rezni. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium illetékes főigazga­tósága most elrendelte, hogy a harmadik negyedévtől kez­dődően a rádióalkatrészeik és csövek értékesítésével orszá­gosan a RAVILL Vállalat fog­lalkozzék A központi áruel- osztás az ellátás javítását szolgálja. BELPOLITIKAI KRÓNIKA Csendes hét a belpolitikában. A nemzetközi életben zajló vi­haros események, Franciaor­szág izgalmas napjai, az algé­riai puccs, a libanoni zavargá­sok, a Hruscsov—Nasszer ta­lálkozó, az új szovjet műhold kilövése mellett szinte ese­ménytelen napok. És mégse olyan hét nap van mögöttünk, ami után az ember csak só­hajt: idősebbek lettünk egy héttel. Lekerült a naptárról néhány lap és enny; az egész. Egy ország életének csendes napjai kemény, munkásórák­ból állnak össze. Vajon nem fontos, komoly esemény-e, hogy Ózd vidék két új bányája megkezdte a szén adását? Ka­lászba szökkent a rozs Csong- rádban, elkészült Győrben a Szovjetunió részére az ezredik vasúti kocsi, megkezdték a rizsföldek árasztását a Kőrösök mentén. Egymillió almafa vi­rágzik Szabolcsban, Mindez nem szenzáció, de azt hiszem egyetértünk, hogy nem hullaj­tottá levelét hiába e héten sem az idő fája. Volt azért világjelentőségű esemény is hazánkban. A len­gyel- párt és kormányküldött­ség baráti látogatása, melynek során vezetőink megtárgyalták a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit és a két nép kapcsolatainak fejlő­dését. A közös nyilatkozat hangsúlyozza a két fél tejjes egyetértését az összes tárgyalt kérdésekről. Történelmi barátságunk új hajtásokkal gazdagodik, össze­kovácsol minket a közös világ­nézet, a szocializmus építésé­nek közös örömei, gondjai, po­litikai rendszerünk azonossága és a kizsákmányolok ugrásra- kész gyűlölete ellenünk, ösz- szekapcsol a testvéri segítség ezernyi ténye, a varsói szerző­dés, a moszkvai nyilatkozat, a sokoldalú együttműködés, ösz- szeköt a Szovjetunió és a szo­cialista országok iránt érzett hűség és hála. összefűz a bé­kéért, a leszerelésért, az atom­fegyverek elhárításáért foly­tatott küzdelmünk. A közös nyilatkozat különös erővel fog­lalkozik azzal a súlyos veszély- lyel, amelyet a nyugatnémet hadsereg atom- és rakétafegy­verekkel való felszerelése je­lent. A német reakció revans- törekvéseinek területi követe­léseinek hivatalos támogatása erősen fokozza a nemzetközi feszültséget. Kormányunk ezért határozottan támogatja a lengyel javaslatot az atommen­tes övezet létesítéséről, mert ennek létrehozása Európa szí­vében csökkentené az atomhá­ború veszélyét és elősegítené Németország békés egyesülé­sét. A magyar-lengyel barátságot sok évszázados közös harcok, közös szenvedések kovácsolták össze. Vannak közös emlé­keink, közös hagyományaink, közös hőseink. Ezt a nagy- múltú testvéri érzést igyekez­tek kihasználni ellenségeink az ellenforradalom idején éppen úgy, ahogy 48 eszméinek puf­fogtatása mellett próbálták le­döfni 48 örökségének megvaló­sítóit. A lengyel eseményekre való hivatkozással robbantot­ták ki a fegyveres felkelésbe torkolló tüntetést, a magyar ellenforradalmat viszont arra akarták felhasználni ott, hogy Gomulka elvtársék kezéből ki­csavarva a vezetést, szakadék­ba vigyék, megdöntsék a mun­káshatalmat Lengyelországban is. Egy jól kidolgozott, kör­mönfont taktika szerves része volt az a mahináció, hogy a két célbavett ország egymás iránti barátságára építve, egymás el­len használják ki ezt & törté­nelmi rokonszenvet. Azóta is rekedtre kiabálta magát az el­lenség, torkuk szakadtáig fúj­ták hazai revizionistáink, hogy a lengyel elvtársak nem érte­nek egyet az ellenforradalom­ról adott értékelésünkkel, és nem helyeslik pártunk, kormá­nyunk politikáját, intézkedé­seit, A közös nyilatkozat — Kádár elvtárs szavaival élve —■ megerősítette közös barátaink sok jó reménységét és végképp véget vetett közös ellenségeink reményeinek. Pedig hogy les­tek minden szót, hol találhat­nak parányi rést, amelybe be­leverhetik az éket. Engedje­nek meg egy jellemző példát. Az előlkelő tartózkodásáról és úgynevezett tárgyilagosságáról annyira híres londoni Times 10-én ezt írta: „Nyugati meg­figyelők megállapították, hogy Gomulka, a megérkezésekor mondott üdvözlő beszédében nem említette a Szovjetuniót és nem használta az ellenfor­radalom kifejezést.“ Két nap múlva saját keserűségét egy elegáns mozdulattal a magyar népnek tulajdonítva, kommen­tálva Gomulka elvtársnak a nagygyűlésen elmondott beszé­dét, így kesereg; „Hír szerint a magyar nép jelentős részé­nek keserű csalódást okozott azzal az állítással, hogy a Szovjetuniónak igaza volt, amikor beavatkozott a forra­dalom elnyomásába. Ezenkí­vül elszánt harcot követelt a revizionizmus és a dogmatiz- mus ellen.“ És ezzel zárhatjuk is króni­kánknak ezt a részét. Ha el­lenségeink szidnak, helyes úton járunk. Hazánkban folyik a népek barátsága hónapjának gazdag eseménysorozata. Ha csak a mai és holnapi nap műsorai­nak címein végigfutunk, ké­pet kaphatunk arról, hogyan fogják át az országot a népek közti barátság színes, erős, széttéphetetlen szálai. Buda­pesten a dunai országok tánc- bemutatója, Sárpilisen ma­gyar—szovjet baráti est, Nyír- egyházán népek dalai hang­verseny, Pécsett egy jugoszláv népi együttes fellépése, Porcs- almán kínai—magyar, Püs­pökladányban magyar—arab barátsági nap. Aztán Pesten magyar—francia barátsági est, Szabolcsban magyar— szovjet, magyar—román ha­tártalálkozó, Tolnában szov­jet—magyar baráti estek. Egy ország, egy nép hitvallása ez. A békemozgalom küldöttvá­lasztó konferenciái folynak mindenfelé. Pesten már a ke­rületi küldöttválasztásoknál tartanak, Hódmezővásárhely a megyei találkozót tartja. Az ország vezetői nagygyűlése­ken találkoznak az ország né­pével. Megkezdődnek a veszp­rémi, a vasi napok. Papi bé­kegyűlések, békemajális, nem­zetiségi nap, békehajó... A millióhangú békeszimfónia hangjai betöltik a magyar te­ret. A papi békegyűléseken beszámolók hangzanak el a nemrég Szovjetunióban járt papi küldöttség élményeiről is. Pénteken például Debrecen­ben dr. Varga Zsigmond, a református teológiai akadé­mia professzora mondott be­szédet és beszéde során visz- szautasította azokat a nyugati sajtórágalmakat, amely ele szerint a magyar egyházi ve­zetők és lelkészek kényszer­ből mentek a Szovjetunióba. „Szabadon és nagy örömmel mentünk Moszkvába és a szovjetunió több városába és lelkiekben meggazdagodva tértünk haza.” Ez a tény egyébként csak annak kifeje­zőié, hogy lehetnek ugyan el­lentétek, nézeteltérések rész­letkérdésekben, de a béke nagy ügyének dolgában teljes az egyetértés nálunk. És ez az, ami elkeseríti ellenségeinket; Szeretnék persze saját tetszé­sük szerint meghúzni a fron­tokat, nekik mindegy lenne, ha akár szőkék vagy 'barnák, alacsonyak vagy magasak har­colnának egymással, csak le­gyen széthúzás, ellenségeske­dés. Elméletet azután költené hozzá pl. a Szabad Európa, amelynek ehhez fejlett tech­nikája van. A feketét fehér­nek mondja, a támadó-szer­vezetet védelminek, az ellen- forradalmat forradalomnak és így tovább. A papok békemoz­galmával kapcsolatban pél­dául arról regélnek, hogy ez az egyházak elleni háborúnak űj formája. Persze azért vi­gyázni kell, és nem lehet egy­szerűen megfordítani azt, amit mondanak, hiszen mon­danivalóiknak sokszor az el­lenkezője se igaz. A nepek barátságának leve­gőjét érezte meg és tette szó­vá az átutazóban hazánkba érkezett kedves vendég, Nasz- szer elnök is. És ha az új mű­hold gazdag műszerei ezt is felfoghatnák, bizonyára köz­vetítenék az egész világ felé a magyar nép békés érzelmeit. A legújabb szputnyik, amelyre a legjobb akarattal sem lehet azt mondani már, hogy hold­bébi, többször megfordult a héten nálunk. És reméljük, hogy a következő hónapok alatt oly gyakran megjelenik itt, hogy már csak ez okból is saját csillagunknak tart­hatjuk. Népünk minden eset­ben a magáénak, a maga si­kerének érzi. És ez is hozzá­tartozik a belpolitikai króni­kához. Hazánkban e napok­ban az új műhold és a fut- ball-világbainokság várható esélyei a fő társalgási téma. No meg az időjárás. A télies tavasztól agyongyötört em­berekre rászakadt az áldás; Minden átmenet nélkül jú­liusi forróság öntötte el az or­szágot. A hű krónikásnak ezt is meg kell említeni. És most őszintén megvallom, zavarban vagyok. Az emberek, akiket meglepett a nyár, mindenfelé a hétvégi strandolásra készül­nek, a budapesti strandokon kész a gyepszőnyeg, holnap indul a balatoni sétarepülés; szóval megindulna a nyári nagyüzem és közben az időjá­rás intézői hűvös légtömege­ket és esőt jeleznek. Én tehát óvatosan befejezem, miköz­ben félszemmel az égre san­dítok. Kívánok mindenkinek olyan időt, amilyet szeretne. Szántó Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom