Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-18 / 116. szám
MEGY hírlap 1958. MÄJUS 18. VASÁRNAP Felelősség, jogkör nélkül? A felszabadulás után kormányzatunk állami irányítás alá vette a népművelést, s létrehozta a népművelési szerveket. Ezeknek az volt a feladata, hogy a megye és járás területén központilag, szakszerűen irányított, szocialista tartalommal megtöltött népművelést végezzen. A váci járásban is, mint mindenütt, a járási tanács mellett működött a népművelési csoport, amely mellett segítőként, helyesebben szerves részeként a járási művelődési ház két szakelőadója, a művészeti és oktatási előadó dolgozott. Az 1956-os októberi eseményeknek természetes és logikus következménye volt, hogy az ellenforradalom teljes dühével a népművelés, illetve a népművelési apparátus ellen fordult, mert az eszmei harcban itt látta a legnagyobb ellenséget. Példa erre a váci eset, amikor is a népművelési csoportvezetőt azonnal leváltották, a kultúrház igazgatóját pedig felügyelet alá helyezték azzal, hogy felőle és egyes munkatársairól november 5-én döntenek. Döntöttek is, de nem ők, hanem mások november 4-én. Ilyen előzmények után megdöbbenve vettük tudomásul az 1957. február 1-i rendeletet, amely megszüntette a népművelési csoportot. Mi lett ennek a következménye? A járási népművelési csoport munkáját a művelődési háznak kellett átvennie, de köz- igazgatási jogkör nélkül. Ettől az időtől kezdve a járás területén minden népművelési munkáért a járási művelődési ház felelt. A művelődési ház jó eredményt tudott elérni ott, ahol a községi kultúrotthon-igaz- gató, népművelési ügyvezető, még a népművelési csoport idején önkéntesen is — tehát nem hatalmi, közigazgatási nyomásra — szívügyüknek tekintették a falu művelődését. Szívesen vették a szakelőadók irányítását, tanácsát, holott jól tudták, hogy a szakelőadóknak nincs közigazgatási jogkörük és nem államhatalmi szervek. Hiába volt azonban minden fáradság, munka ott, ahol a helyi népművelők csak immel- ámmal végezték feladatukat és csak a tiszteletdíj érdekelte őket. Ezek nyíltan megmondták, hogy őket ne utasítsák, irányítsák a szakelőadók, mert ehhez nincs joguk. így a járási művelődési ház igen egyenlőtlen erővel tudta felvenni a harcot az elburjánzott „politika-mentes” népműveléssel szemben. 1957 szeptemberében felállították a népművelési felügyelői hálózatot. A népművelési felügyelő félfüggetlenített pedagógus, akinek megszabták, hogy hány órát kell tanítania, hány órát kell bent töltenie a járási tanácson és hány ellenőrzést végezzen a területen kint. Közigazgatási jogköre azonban neki sincs. Ez csak a megyei tanács művelődésügyi osztályának van. Mi történik akkor, ha valamilyen Intézkedésre van szükség a járás területén? A népművelődésügyi felügyelő meggyőződése után jelentést tesz a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának. A művelődés- ügyi osztály megvizsgálja az ügyet és intézkedés végett kiadja a járási tanácsnak, amely azt foganatosítja. A legegyszerűbb ügyben is ez legalább egy hónap. És egy hónap alatt nagy erkölcsi és politikai rombolást lehet végezni egy rosz- szul választott, vagy rosszul előadott színdarabbal, jelenettel. Itt nyomban felmerül a felelősség kérdése is. Ki a felelős? Természetesen rögtön azt mondják, hogy a járási művelődési ház szakelőadója, mert nem ellenőrizte és nézte meg a színdarabot, illetve annak betanulását! Hogy miért nem? Csak azért, mert nem tudott róla. És nem is tudhat róla, mert az újabb rendelkezés értelmében a háromfelvonásos, egész estét betöltő színműveket a megyei tanács művelődésügyi osztálya, míg a jelenetek és egyfelvonásos színdarabok előadási engedélyét a községi tanács adja ki. Ezt azonban a szakelőadóval egyik sem közli. A szakelőadók ellenőrzése csak előre tudott dolgokra terjed ki. Természetesen, ha előre tudjuk, hogy hol mi készül, az az ellenőrzésből nem marad ki, de jelentést, értesítést nemigen kap a szakelőadó. A járási művelődési háznak jelenleg — a fennálló rendelkezések értelmében — a járási tanács mellett mint egy népművészeti intézetnek kell működnie. Ez igen helyes és régóta esedékes is volt. De ez esetben a járás népműveléséért ne feleljenek olyan formában, mint ahogy most felelősek. Ha felelős a járási művelődési ház a járás népműveléséért, akkor kapjon köz- igazgatási jogot is, de ha nem, akkor szükség van egy közvetlen irányító államhatalmi szervre lent a járásnál. Jelenleg a népművelésnek van minisztériuma, megyei osztálya, járási és városi népművelési felügyelője. Ez olyan, mint a ház, melynek nincsen beton alapja, hanem csak a négy sarkán egy-egy facölöpön nyugszik a homokban. Véleményem szerint helyes | volna a járási népművelési I csoportokat visszaállítani a 1 régi közigazgatási jogkörrel. A 1 járási művelődési ház szakelőadói ugyanúgy működjenek, mint azelőtt a népművelési csoportban, de munkájukat tudományosabb alapra kell helyezni. Nem engedhetjük meg maguknak azt a luxust, hogy népünktől és politikánktól teljesen távol álló és nem kívánatos világnézeti szemléletek uralkodjanak, vagy csak behatolni is tudjanak a népművelésbe. Gyakori vita az is, kié legyen a művelődési ház, a járásé, vagy a városé. Véleményem szerint a járási művelődési ház maradjon meg járásinak, de mivel a város vezetősége elismeri, hogy a művelődési ház munkájának egy jókora hányada a város lakosságát érinti, akkor annak fenntartásához anyagilag is járuljon hozzá. És azt hiszem, hogy nem az a fontos, hogy a művelődési ház járási vagy városi, hanem az, hogy hivatását minél jobban betöltse. Irányító, példamutató, segítő hatása ne csak a városra, vagy a járásra terjedjen, hanem mind a kettőre, de ha szükség van rá akkor még több járásra is. Welle László váci művelődési ház. Nézze meg az ember! A z udvaron nagyon lármáztak a gyerekek. Gátlás nélkül örültek a tavasznak, amiért végül mégis elérkezett, és kiszabadította őket ezerszer megunt lakásbörtönükből. Most szabadon hancúroztak, fogócs- káztak, bújócskáztak, ugráltak, és főleg harsányan rikol- toztak. Különösen a kislányok. Az ő hangjuk jobban vitt, alaposabban behatolt a lakásokba a kitárt ablakokon keresztül. Van, aki gyönyörködve tudja élvezni ezt a vidám gyerekzsivajt, de a többséget idegesíti. Az egyik ablakból hirtelen fölcsattan egy magas szoprán és borotvaélesen szeli ketté a gyereklármát. Az apróságok ijedten bámulnak föl az ablakba, amelynek keretéből széClaude Mac-Kay néger költő verse: Tavasz New Hampshire-ban Túl zölden hajt a kerti gyep, Az ezüstpettyes ég túl kék, Hogy vágyakozón epedjek, Míg szellő szárnyán ring a lég. S ablakot mossak robotolva, Padlót sikáló, fáradt szolga. Túl csodás most a zsongó éj, Bódító a virágillat, A csillag fénye is túl mély, Hogy úgy éljem napjaimat Es folyóparti séta helyett Vak álomra hajtsak bús fejet. Boldog Balázs fordítása MOST LÁTHATOD J-Jennék bár áldó napsugár, mindenkit érő, ha rád gondolok, lennék mindent-simogatás, attól, hogy lelkedben vagyok, lennék Sapphonál híresebb, attól, hogy dalom ünnepel, lennék bölcs és mindentudó, attól, ha bármit kérdezel... Lenne bár arcom szép nagyon, attól, hogy rám nézett szemed, s lenne Apolló termetem, attól, hogy várod testemet... Most láthatod, mi vagy nekem, magamban mivé tettelek: Istenné válni akarok, hogy emberül szeresselek Németh Emil les gesztusokkal kiabál egy néni. Méltatlankodva szidja és erélyesen felszólítja őket, hogy csendesebben kiabáljanak, mert ettől a szörnyű lármától meg lehet őriilni. — Utó végié — és ez közvetve a szülőkhöz szól már, akik ennyire szabadjukra engedik csemetéiket — lehetne csendesebben is játszani. — És most més jobban kiélesedik a hangja. — Nézze meg az ember! A lárma szűnik, de aztán lassan, óvatos fokozatokban ismét erőre kap, és betölti a vidám májusi délután levegőjét. Gyorsan bealkonyodik. A Nap a budai hegyek mögé vonul, megnyúlnak és egyre mélyebbek lesznek az árnyékok. A mamák egymásután csalogatják vacsorázni gyerekeiket, akik olyan nehezen hagyják abba az édes hancúrozást. Az udvar végül mégis elnéptelenedik és sorra kigyúl a villanyfény az ablakok mögött. Néhány percig mély csönd borul a házra és az ereszcsatorna széléről tisztán fuvolázik a sárgacsőrű feketerigó, amint elcsatangolt párját csalogatja, majd kecsesen a levegőbe lib* ben és fekete szárnya beleolvad az esti homályba. Azon az ablakon keresztül, amelyből a jóelőbb az az éles szoprán intette csöndre igen erélyesen a gyereksereget, csöndes családi perpatvar hangzavara szűrődik a sötétségbe borult udvarra. Valami dörmögő bariton és az iménti szoprán dialógusa. Csak egy- egy szó, vagy mondattöredék zeng olykor ki belőle. Az értelmét mégsem nehéz kikerekíteni. Arról lehet szó, hogy a férj „hullafáradtan” és „farkaséhesen” érkezett haza, de a vacsorának „híre-hamva" sincs, mire a szoprán szapora szóval leltározná kezdi az elvégzett házimunkák légióját* Most fölcsattan a bariton is. — A vacsora az első — állapítja meg ellentmondást nem tűrő hangsúllyal; majd valamivel csöndesebben, de azért határozott nyomatékkai teszi hozzá: — Nézze meg az ember! A kora délelőtti órákban összetalálkozik néhány bevásárlásra induló asszonytárs a lépcsőházban. Itt az alkalom a tereferére. Hiszen annyi minden történik a falakon belül és a falakon kívül* hogy azt egyetlen lélegzet- vételre el sem lehet rrlbndani. A legfontosabb téma persze a gyerek, aki mindennap produkál valami rendkívülit. Persze minden gyerek. — Az mind semmi — inti le a konkurrenciát az esti szoprán tulajdonosnője —, láttátok és hallottátok volna az este az én lányomat. Vacsora után az istennek se akart aludni menni, pedig mór az apja is erélyesen rászólt. Erre odafordult az apjához, hátra' tette két csöpp kezét, összeráncolta a szemöldökét és így mondta: — Utó végre a gyereknek játszani is kell néha, nézze meg az ember! m. 1. Kulturális A SZOVJETUNIÓBAN eddig kétmillió 258 ezer példányban adtak ki belga irodalmi műveket. A legnépszerűbb De Coster . „Tyl Uylenspiegel”-.je, amely 43 kiadást ért meg egymillió 680 ezer összpéldány- számmal. De Emile Verhaeren, Camille Lemonnáer, Georges Eekhoud és Franz Hellens könyvei is többszázezer példányban keltek el. NEHRU az elnöke annak a bizottságnak, amely India Irodalmi Akadémiájának megbízásából kidolgozza a Rabindranath Tagore születésének 100. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségek hivatalos programját. VÖRÖSMARTY és GárdJ nyi-kötet jelent meg románc A Vörösmarty-versek fordítója^ Veronica Porumbacu. a hazánkban járt neves költőnő. míg Gárdonyi Géza „Egri csillagok” című regényét Emil Giurgiuca ültette át román nyelvre. Vasco Pratolini: Tíz évvel ezelőtt történt.„ I Épp olyan fiatalember voltam, i mint a többi, szerettem olvas- ; ni, tetszettek a szép nyakken- \ dők és a focimeccsek. Volt ; egy biciklim, is; könnyű, na- \ rancs színűre festett, fékkel i és kontrával felszerelt. Szép \ időben befejezve a munkát a : műhelyben, ahelyett, hogy \ hazamentem volna átöltözni, i gyakran elkarikáztam a Ikitl- ; város felé és a dombokra: a i naplemente fényei és az este ; első árnyai búskomorsággal í töltöttek el és ilyenKör nem \ találtam más orvosságot, mint \ jól kifárasztani magam a ke- I rékpározásban. Kevés bará- i tóm volt és az ilyen dolgok, \ mint a dombokra való kerék- \ pározás, az olvasás nem a \ legkedvezőbb színben tüntet- \ tek fel előttük. Az igazság az \ volt, hogy szerelemre vágy- \ tam; édes együttléteket kép- \ zeltem el; saját lakást, gye- \ rekeket. Minden lányt, akin \ megpihent az utcán tekinte- t tem, már-már feleségemnek \ tekintettem. Mindezek ellenére \ nem tudtam soha legyőzni fé- ; lénkségemet, ha a nők felé \ közeledtem. Gőgös voltam, í óvakodtam problémáimat meg- \ osztani a barátokkal, nem [ mentem velük táncolni és \ nem vettem részt a kiruccaná- | sóikban. Kinevettem botor- | ságaikat, de mégis halálosan | irigyeltem őket. Az ünnepna- ! pokat a stadionban és a bi- ! liárdteremben töltöttem el. | Egy reggel, szeptember volt, | 'kisebb baleset ért munka köz- | ben, nem volt nagy ügy, alig 1 több egy karcolásnál a jobb | kezemen: azonban néhány 1 napig nem mentem be dolgoz- = ni. Jó ideje nem volt szabad MARISA MERLINI SZERELEM az Apák és fiúk című olasz film egyik női főszereplője időm munkanapon. Egész délelőtt a városban mászkáltam. Valahogy egészen más színe van a városnak munkanapokon, s az emberek is egészen másképp mozognak. Furcsa volt semmittevőként csatangolni az utcáikon bepólyázott hüvelykujjal. A dombokra való biciklizésről is megfeled- 'keztem, annyira újnak tűntek a terek, az üzletek, s a városi központ déli forgataga által nyújtott látnivalók. Tizenkilenc éves voltam, talán ez mindennek a magyarázata. Először abban a házban láttam meg őt, amelybe végül is bevetődtem. Az első pillanatban olyannak tűnt, mint a többi lány, olyan volt, akivel szemben még az én félénkségem is feloldódott. Amikor egyedül maradtunk, egyenesen csodálatos volt. Elég volt. hogy mindenek előtt csak ennyit mondott: „Milyen szép nap is ez a mai! Tudsz táncolni?" Élőhúzott a szék alól egy hordozható gramofont ést feltett egy lemezt. Minthogy megmondtam, hogy nem tudok táncolni: „Nem tesz semmit" tette hozzá „majd én vezetlek". így táncoltunk, az ágy és a komát közötti szűk közben és az ablak felé sodródtunk, ahol valamivel több volt a hely; a leeresztett zsalukon keresztül fénylemezek törtek át, s a gramofon ismételgette a dalt, azt hiszem, valami tangó lehetett. Amikor m^r éppé n búcsúz- kodtam, elmondta, hogy szeretne egy új lemezt: megígértem, hogy megszerzem neki. Amikor egyedül maradtam az utcán és később a hanglemezboltban, ellenállhatatlanul gondoltam vissza rá. Elgondoltam, hogy először csináltam valamit egy nővel, hogy először dicséri meg egy nő a hajamat, a szemeimet és nem felületesen, mint ahogy szokás, hanem valami belső melegséggel. Mindeneke lőtt az a tény volt újszerű, hogy ezeket a bókoikat minden pirulás nélkül fogadtam, és nem azért, mert éppen tőle származtak, hanem azért az intim boldogságért, amelyet éreztem nyomukban. Legalábbis így tűnt nekem. Szerelmes voltam és egyre inkább az lettem a következő napokban. Természetesen nem volt alkalmam arra, hogy megvitassam magamban tetteimet, érzéseimet, még kevésbé arra, hogy tudatosítsam őket. Szerelmesként viselkedtem, cselekedtem az elkövetkező napokban oly módon, hogy szinte képtelenségnek tűnt. Megvettem néki az ígért lemezt. Pillanatnyilag nem volt fontos viszontlátnom. Valahogyan már hozzám tartozott, valami állandó pezsdülésben éltem s ezért minden környező dolog kedves volt nekem, tetteim könnyedeik, mozdulataim magától értetődőek voltak. A leggyengédebb és a legegyszerűbb álomképeket gondoltam el, mindazt, amit szerelemtől vártam. Nem gondoltam arra, hogy ki is ő, sem arra, hogy ő mit gondol rólam, és arra sem, ami a világ szemében elválasztott bennünket egymástól. Hogy más férfiakkal is akadhat dolga, arra legkevésbé. Nekem elég volt az, hogy ott van, abban a szobában, az ágy és a komát között a gramofonjával. Visszatértem a munkába. Biciklitúráim a dombokra egyre sűrűbbek lettek, miközben tapostam a pedált, énekeltem. Éjszakánként érkeztem haza, szörnyű éhesen és örömmel szívemben. Elképzeltem, hogy vár rám: szenved, hogy nem láthat, hogy nem tud semmit felőlem, hogy keres, hogy akárhányszor nyílik egy ajtó, hevesebben dobog a szíve. Egy reggel majd visszatérek, karjaimba emelem hirtelen és futva (mert teste nagyon köny- nyű kellett hogy legyen, hiszen napokon keresztül úgy tűnt, hogy karjaimban hordom) rohanok vele haza. Amint megérkezünk, „Viva”, így kiáltok, „Vivaaa"! és átöleljük egymást. Jóllehel e pmanat utáni vágy gyötrő volt bennem, mégis az elviselhetöség határáig hordoztam. Egy este, amint a dombokra hajtottam, megrohant a szenvedély: a kormányra dőltem, lezúdultam a lejtőkön, keresztülvágtattam a városon, a háza elé értem. Elutazott. Meghagyta szóban, hogy üdvözöljenek. „Üdvözlet a hanglemezes úrnak” mondták nekem, i valamint szemrehányást, hogy nem jelentkeztem többet. Egy percig sem kételkedtem abban, hogy elvesztettem. Azok a nők azt mondták, hogy tél előtt visszajön: és cinkosan kacsintották. Elkértem címét, amit odaadtak. Röviden írtam neki. hogy emlékezem rá és visszavárom Örömem meghosszabbodott és én nagyon örültem ennek, bízván egymásratalálásunk- ban. Ö röviden válaszolt: „üdvözlet. csók. nemsokára
