Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-04 / 104. szám

1958. MÁJUS i. VASÁRNAP errr UEcrct WCirlap Az igazság fegyvere A z egyik szovjet elbeszélés­ben olvastam egy törté­netet, amely a Pravdáról szólt. A náci betolakodók a második világháborúban a megszállt területen elhíresz­telték, hogy elfoglalták Moszk­vát és semmi sem akdályoz- hatja meg a Szovjetunió ösz- szeomlását. A falu lakói kö­zött óriási volt az elkeseredés, amikor találtak egy Pravda- példányt, amelyet szovjet re­pülők dobtak a megszállt te­rületre. Az újságból tudták meg, hogy Moszkva áll, sőt a november 7-i ünnepséget ugyanúgy megtartották a Vö­rös téren, mint máskor. Az igazság jutott el az emberek­hez, s ez olyan erőt adott ne­kik, hogy partizáncsoportba verődtek és ahol lehetett és tudták, verték a betolakodó­kat. A Pravda-példány jel­képpé vált, állandóan maguk­nál tartották a partizánok, s amikor területük már felsza­badult, tovább adták a még megszállt területre. A néme­tek megtudták, hogy a Prav­dának van ilyen óriási ereje, megkerítették hát a példányt — az elbeszélés szerint — és próbálták elégetni, vízben el­áztatni, széttépni, de nem si­került nekik. Majd dühükben puskapor közé rakták, szét­robbantották és csodák csodá­jára, milliónyi kis Pravda lett belőle, amelyek lángol­tak és elpusztították a meg­szállókat. írói fantázia ez, vagy csak jelkép? Az utóbbi, amelyet az író az élmények hatása alatt formált, mert az igazsá­got nem lehet legyőzni, az minden hazugságon, gyávasá­gon és erőszakon, még a fegy­vereken is győzedelmeskedik. A szovjet sajtó, a kommunis­ta újság, amelynek legjobb ki­fejezője a Pravda, mint ahogy nevében is hirdeti, az igaz­ságért szállt harcba és az igazság fegyverével vereke­dik immár mintegy fél év­százada a szocializmus iga­záért M ájus 5-én, szerte a világon megünneplik a szovjet sajtó napját a kommunista sajtó munkásai, akik a toll fegyverével küzdenek egy emberségesebb világ meg­teremtéséért, vagy megerősí­téséért. Ötvenéves jubileum Szabó György hetvenhárom éves nyugdíjas, a mumkás- mozgalom veteránja május elsején tartotta aranylakodal­mát Budaörsön. Ugyancsak május elsején ünnepelte 50. évfordulóját annak, hogy be­kapcsolódott a munkásmozga­lomba. Szabó bácsi 1919-ben a miskolci postás munkásezredbem harcolt, majd a fehérterror idő­szakában két évet a váci fegy- házban töltött és a postától végleg elbocsátották. Hat gyermekét mint béres nevelte fel. Hat élő gyermeke, tizenkét unokája és két dédunokája Vám Haldorádó — hal nélkül K ét pesti horgász ballag Ráckeve főutcáján az állomás felé. Cipeljk a jel­legzetes horgászfelszerelést, a vászontokba zárt botokat, a súlyos hátizsákot, a degesz tarisznyát és mellette a nylon szatyrot, amely szinte megreped a beléje zsúfolt zsákmánytól. — Volt harapás? — kérdi egy szembejövő. Nem is válaszolnak rá, hi­szen a szatyor mindent el­árul. Tartalmát a laikus is legalább öt-öt kilóra becsüli, ★ A község szívében takaros vendéglő kelleti magát a ta­vaszi napfényözönben, a „Duna". A szelíd szál idáig hozza a közeli Dunaág és a benne rejtőző apró halász- szigetek felől a halszagot. Dél felé jár az idő. Szép sze­mélyautó áll meg a vendéglő előtt. Az autó utasai táguló cimpákkal szimatolnak a le­vegőben, majd belépnek a vendéglő éttermébe. Ragyog a tisztaságtól minden. A pin­cér udvariasan teszi eléjük az étlapot. Percekig tanul­mányozzák, megnézik a há- tulsó oldalát is. majd cso­dálkozva kérdezik: — Hal nincs? Halpaprikás, sült hal, vagy ilyesféle? — Sajnos... — von vál­lat a pincér. — Hogy lehet az? Itt, a Dunaág mellett, ebben a „haldorádó”-ban? — Csak nagyon ritkán ka­punk — Budapestről. A vendégek meglepetten néznek rá, aztán kelletlenül választanak valami mást az étlapról. Az egyik mélységes csaló­dással a hangjában sóhajtja: — Pedig éppen a hal ked­véért jöttünk. * A magyarázat elég fura: A ráckevei halászok, akár­milyen gazdag a zsákmá­nyuk, csak Budapesten ad­hatják azt el valami központi szervnek. A ráckevei ven. déglő, ha halételeket kíván fölvenni étlapjára, csak úgy juthat halhoz, ha a kívánt mennyiséget ettől a buda­pesti központtól igényli. De még így sem biztos, mert a legtöbbször „áru hiányában** nem elégítik ki igényét, vagy pedig az igényelt mennyiség­nél lényegesen kevesebbet küldenek. így például a húsvéti ünnepek alatt nagy keletje lett volna a halnak a ráckevei Duna vendéglőben. A vendéglő vezetősége ide­jekorán be is jelentette igé­nyét, de mindössze tíz kilót kapott. Tíz kiló halat abból a sok-sok mázsából, amely Ráckevéról került be Buda­pestre a ráckevei horgászok és halászok zsákmányaként. Ebből persze megközelítőleg sem elégíthette ki annak a sok száz vendégnek a halét­vágyát, aki ilyesféle hiú vágyakkal telepedett vala­melyik szépen megtérített asztal mellé. Az árnelosztás megszerve­zésének valami olyan magas színvonalú művészete érvé­nyesül ezen a téren, amelyet — Hamlettel szólva — a hal­kedvelők bölcselme felfogni sem képes. m. L Szabó bácsi és népes családja Versenyben a pártszervezetek a Pest megyei Hírlap terjesztéséért Termékeny talajra talált az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának felhívása, amely arra kérte a megye alapszerveze­teit, hogy tevékenyen vegye­nek részt lapjuk, a Pest me­gyei Hírlap terjesztésében, szerezzenek új meg új előfize­tőket a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapjának. A mai postával számos BELPOLITIKAI KRÓNIKA Vasaradat. Akaratlanul is Szerafimovics regényének címe jutott eszembe, amikor május elsején az ezerszínű ember­folyamot néztem, mely betöl­tötte a hatalmas teret, s szaka­datlanul ömlött az utcák tor­kolatából. Akkor azért harcol­tak, ami ma valóság. Akkor azért adták a vért, hogy május elsejéken egyszer mindenütt vidám kacagás, éljenzés száll­hasson a tavaszi pompában csillogó ég felé. Május. Lehet-e a hétről úgy számot adni, hogy abban no május, a tavasz, a szerelem hónapja kapja a fő helyet. A tavasz ünnepe, mely a munka s a munkások ünnepe, azok ünnepe, akik tavaszt varázsol­tak a lerombolt országban, s akik keze nyomán mind job­ban bontakoznak a nyár sok­színű virágai; Május első napján Budapest üzent az országnak, s az ország üzent valamennyi népnek. A jelszó, a békéért, a társadalmi haladásért küzdő népek szoli­daritásának éltetése ezernyi formában szállt el az ajkakról. Ott volt a háromezernyi úttörő szánpompás menetének ritmu­sában, ott volt a kiszesek fe­gyelmezett soraiban, s ott a gyermekeket vivő zászlót lo­bogtató felnőttek között is. Gyermekek. Apró kezükkel si- kongva kapkodtak a léggöm­bök felé, s csodálkozva nézték ahogy a Budapesti Csokoládé­gyár léggömbökre kötött béke­galambja felröppent a magas­ba. Integettek a kéklő magas­ban eltűnő léggömbök után. Talán üzentek. Vigye, vigye az üdvözletét, messzire. S így röppent a világ vala­mennyi városában az üzenet: Moszkvában, Pekingben min­denütt. Párizsba is, ahol betil­tották a felvonulást. S ott volt a mi szavunk is. A magyar nép szava. A közös cél így teszi eggyé az embereket, a népeket. S erre az egységre beszédes válasz volt a magyar május elseje iS; S válasz volt ez a vasára­dat arra is, hogy a Nyugat ál­tal rágalmazott osztályharc egyben a legmagasabbfo-kú sze­retet is. Harc minden ellen ami nyomorít, ami lealacsonyít, de nagy-nagy szeretet minden­kihez, aki segít, aki barát. A miniszter és a Pest környéki tsz-paraszt, a csepeli martinász és a Műegyetem professzora együtt haladt a menetben, együtt tanúsították annak iga­zát, hogy ' a békéért harcoló, hazánk függetlenségét és szo­cialista rendünket védelmező magyar munkások, parasztok és értelmiségiek egyek. Egyek abban, hogy ez az ország a mienk, hogy megvédjük vidám, felejthetetlen ünnepeinket, hogy soha többé nem engedjük kardlapozó Horthy-rendőrök, saját szüleiket is legózoló csendőrök által, börtön és ve­rés árán ünnepelni csak május első napját. Hiszen mekkora tapsot kaptak a menetnyitó munkásőrök. Milyen vidáman integettek a sorokban lépkedők a kordont álló munkásőröknek. S a sorból kilépő feleség, aki megcsókolta kordont álló munikásőr férjét, egyben jelkép is volt. Amióta ember él a földön, május elseje a tavasz, s az éle­tet adó munka öröme. A mun­káé, mely világot teremt, mely boldogságot, örömet ad. S ezért vitték büszkén tábláikat a nyolcszoros élüzem Fumir és Lemezművek, a Miniszterta­nács és a SZOT vándorzászla­jával kitünteti Chinoin és a 90 éves MÁVAG dolgozói. Hiszen lelhet-e büszkébb tudat, mint az, hogy mindannak, ami most vidám forgatagban körülöleli őket, ők a megteremtői, védel­mezői, de élvezői is. Hiszen minden értük és általuk törté­nik. S hogy mekkora a munka becsülete, csak egy példát: a gazdasági bizottság határozata alapján a bányászatban és az egészségre ártalmas egyéb munkakörökben heti 36—42 órára csökkentik a munkaidőt; De a munkások sem radtak adósak. A munkásbe­csület azt kívánja, hogy aki kap, az adjon is. S alig volt üzem, gyár, ahol május elseje előtt ne ünnepi műszakok szép eredményei hirdették volna ezt az elvet. A Kábel- és Mű­anyaggyárban a fröccsöntő- műhelybeliek szép eredményei, a szénbányászat április 30-i 120,6 százalékos tervteljesítése, a Budakalászi Textilművek vállalása, hogy ebben az évben 3 millió forintot takarítanak meg, mind-mind annak bi­zonysága, hogy mennyire ün­nepének érzi a munkás május elsejét, de bizonysága annak is, hogy a párt jelszava a munká­sokhoz valóra válik. Fegyelme­zett jó munkával, magasabb termelékenységgel, önköltség- csökkentéssel harcolnak azért, hogy szilárd, majd emelkedő legyen az életszínvonal, hogy több legyen a nyereségrészese­dés, hogy épüljön a szocializ­musa Az ellenség persze morog. Mit is tudna mondani erre’ Frázisok. De a megfogható acél, szén, szövet, nem frázis, hanem örömteli valóság. Ne­künk. Nekik zord tény. De azért fújják a magukét A szí­vekben nincs helye frázisok­nak. Ott örömnek és gondnak van helye az életben. A mi éle­tünkben. A szívbe nem a jelszó vésődik bele. Annál sokkal több. A jelszó tartalma^ A jel­szó értelme. Májusfák szalagjai intet­tek testvéri köszöntést a kül­földi szakszervezeti küldöt­teknek, akik hírül viszik majd országuk népének: a magya­rokra számíthatunk. Testvé­reink a magyar munkások, parasztok, értelmiségiek. A küldöttek meleg köszöntése jelkép volt. Az internaciona­lizmus jelképe. Azé az inter­nacionalizmusé, mely mun­kást a munkással a világ két végén is összeköt. Hányszor találkoztunk ennek az inter­nacionalizmusnak ezernyi je­lével. Nemcsak ünnepkor, ha­nem a szürke hétköznapok ro­botjában is. Hiszen a héten történt megegyezés, hogy a Szovjetunió jelentős segítsé­get ad a magyar atomkutatás­hoz. Mi segítséget, támoga­tást kapunk, bezzeg mennyire őrzik titkukat Nyugaton. De lehet kisebb példát is említe­ni: a Klement Göttwald Vil­lamossági Gyár 200 gépet kap a Szovjetuniótól a hosszúlejá­ratú hitel keretében. Interna­cionalizmus? Az. A testvér se­gítséget ad a testvérnek. Mun­kások kézfogása határokon ke­resztül. S ezt a kézfogást pe­csételték meg a népek barát­ságát, a munkásosztály inter­nacionalista összefogását él­tető jelszavak. Május, az igazi tavasz hó­napja. A kicsi magból már szökken a szár, s a gazdaem­ber napról napra vígabban legelteti szemét a zöldbeboru- ló, szép áldást ígérő földeken. Mennyire más május v°lt ez a falvakban is, mint azelőtt. Akárcsak pár esztendeje is. Hiszen talán még tavaly is ott ült a bizalmatlanság sok fa­lusi ember szemében: hát­ha... Mézesmadzag ... Majd ősszel... duruzsolta az el­lenség .. i S most, a május elsejei ün­nepen hol volt már ez a bi­zalmatlanság? Hit és bizalom volt helyette. Igaz, Örkényiek? Hiszen mindenki azt mondo­gatta: csak 1945-ben volt ilyen május a faluban. De ott van abban is, hogy a nagyká- tai járásban befejezték a ta­vaszi szántást és az őszi kalá­szosok fejtrágyázását, hogy jelentős állami segédlettel gimnáziumot kap Abony, hogy a tápiógyörgyei gazdák már nem is egy, hanem öt eszten­dőre terveznek előre, hogy a Törökbálinti Állami Gazda­ságban május 1 tiszteletére határidő előtt 4 nappal fejez­ték be negyedmillió szőlőtőke nyesését. De a bizalom, a biz­tonságérzet, a megnőtt kedv ott van olyan apró dologban is, hogy ebben az évben 50 százalékkal több spárgagyö­keret exportálnak Pest me­gyéből, mint tavaly. Lehet-e nagyobb bizonysága a pa­rasztsághoz szóló jelszavak igazának, hitelének, s an­nak, hogy ezek a jelszavak meghallgatásra találtak és ta­lálnak? Ilyen aprónak iátszó té_ nyékből formálódott felejt­hetetlen ünneppé az idei má­jus elseje. Volt mit ünnepel-; ni. S jövőre még többet aka­runk eredményül tudni. Az élet nemcsak ünnepnapokból áll, s ezernyi tény igazolja, hogy mennyire tudják ezt; munkások, parasztok, értel­miségiek, mindazok, akik vé-i gigvonultak a Dózsa Györgyi úton május első napján. A: hét eleje az ünnepre készüléséi volt. A hét másik fele a kő-; vetkező, még szebb ünnepeké, i S talán jelképnek lehet el- j mondani: a csókot kérő fiút; azzal csittította az utcabálban! a lány, még csak elseje van.! Igen, holnap is van, és hol-! napután. De az is a mienk. I Munkája, gondja, öröme. \ Mindannyiunké. M. O. olyan levél érkezett hozzánk, amely a felhívás eredményei­vel foglalkozik, s hírt ad ar­ról i az egészséges vetélkedés­ről, ami pártszervezeteinkben az új olvasók megszerzéséért, lapunk olvasótáborának növe­léséért folyik. Ízelítőül néhány levelet közlünk kivonatosan: „Alapszervezetünk tagságá­nak és a KISZ-fiataloknak ré- B gi vágya, hogy telepünknek te- 1 levíziós rádiója legyen. Ez a | kívánság is hozzájárult ahhoz, 1 hogy telepünk 53 dolgozója | rendelte meg a Pest megyei 1 Hírlapot. Bízunk a legjobbak- | ban és izgatottan várjuk a | verseny eredményét. Elvtársi | üdvözlettel: a Nagykőrösi | Konzervgyár II. telep MSZMP | vezetősége nevében, Farkas | Menyhért alapszervezeti ttU % kár,” •k I „A ,Ki lesz a győztes’ című | cikket olvastuk a Pest megyei | Hírlap április 16-i számában, | Azzal egyet is1 értünk. Aho- | gyan a megyei pártbizottság | levelét megkaptuk, a pártve- | zetőség és a tömegszervezetek | vezetői megtárgyaltuk a ten* | nivalókat és javasoltuk a tag- | gyűlésnek, hogy minden párt* | tag legyen szervezője és tér* I jesztője a Pest megyei Hír* 1 lapnak, mindenekelőtt úgy, | hogy magunk is rendeljük | meg a lapot, vagyis járjunk I elől jó példával. | A tagság javaslatunkat egy* | hangúlag elfogadta és vállalta 1 az elöfizetésgyűjtést. Eddig | már 28 előfizető jelentke- | zett, illetve töltötte ki a meg- | rendelő lapot. Ez nagy ered* | meny, ami kitűnik abból is, | hogy a felhívás megjelenése | előtt nálunk csupán három i előfizetője volt a Pest megyei | Hírlapnak. Az előfizetésgyűj* | tésben igen jó munkát végez | Litter, Szirákí, Brüller, Ba* ! logh és Mészáros elvtárs. | Mi úgy gondoljuk, ha mi | nyernénk meg az első díjat, | az ajándékba kapott televízió | az egész községet szórakoz- I tathatná, mert kultúrter* | műnkben szívesen látnánk a | község dolgozóit. Fazekas Er- \ nő, a Mendei Téglagyár I MSZMP alapszervezetének I titkára.” ★ \ Lapzártakor értesültünk rő- = la, hogy a Mendei Téglagyár- i ban már hatvankettőre emel- | kedett a Pest megyei Hírlap előfizetőinek száma. Negyvenhat évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg a bolsevikok lapja, Lenin lapja, a Pravda, hogy harcosan és forradalmi módon hirdesse a bolsevikok igazát. Kegyetlen cári terror idején, a legnehe­zebb körülmények között szü­letett a kommunista sajtó, amelyet a munkások szere- tete vett körül. A munkások írták ezt a lapot, s ha szük­ség volt, pénzt gyűjtöttek, hogy minden körülmények kö­zött fenntartsák saját lap­jukat. Az egykori munkáslapból vezető világlap lett, s ma már az egész világhoz szól, öt és félmillió példányban naponta hirdeti a szocializmus igaz­ságát. A kommunista sajtó új vo­nása, hogy sokat foglalkozik a termeléssel, propagandista, agitátor és szervező egyben, miközben neveli az embert, tevékenyen hozzájárul a szo­cialista világ megformálásá­hoz. A kommunista sajtó har­cossága, szókimondása, s egy­ben mély demokratizmusa új formát teremtett meg az új­ságírásban, amely tartalmá­ban a marxizmus—leniniz- mus hű kifejezője. A kommu­nista sajtót ezer és ezer szál fűzi a munkáshoz, a dolgozó­hoz, ugyanakkor magas elvi és műveltségi szinten tolmá­csolja a párt, a szocialista ál­lam gondolatát. A szoros ba­ráti kapcsolat leghűbb kife­jezője az a hatalmas levelező­mozgalom, amely minden kommunista lapot körülvesz. M i, magyar újságírók pél­daképnek tekintjük a nagy múlttal és gazdag ha­gyományokkal rendelkező szovjet sajtót és legjobb voná­sait felhasználjuk arra, hogy az újság nálunk is nevelője legyen az újtípusú embernek és harcosa a szocialista épí­tésnek. A szovjet sajtó napja alkal­mából szeretettel köszöntjük a szovjet újságírókat, s kí­vánjuk, hogy a továbbiakban is jól forgassák az igazság fegyverét, hogy a kommunista sajtó betűi lángoljanak, éges­sék, pusztítsák a régit, a rosz- szat és egyengessék az útját az újnak, amely szebb életet jelent az emberiség számára. Gáli Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom