Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-21 / 118. szám

1958. MÁJUS 21. SZERDA PEST MEGYE ií/Crrlan Méltó emlékművet állítanak a Tanácsköztársaság váci mártírjainak A váci járási Matejka János munkásőrzászlóalj javaslatára lebontják a Hétkápolnámál le­vő 1919-es mártír-emlékművet és helyébe nagyobbat, szebbet állítanak. A Börzsönyi Erdő­gazdaság dolgozói vállalták az emlékmű környékének fásítá­sát és parkosítását. Az ava- tóünmepséget előreláthatólag a váci mártírok kivégzésének 39. évfordulóján, augusztus 15-én tartják. Június 5. — az Éjfélkor bemutatója a brüsszeli filmfesztiválon Brüsszelben a világkiállítás alkalmából filmfesztivált ren­deznek. amelyen a magyar já- téktfilmigyártást, az Éjfélkor képviseli. A fesztiválon a ter­vek szerint június 5-én mutat­ják be az Éjfélkor-t. A bemu­tatóra magyar küldöttség is utazik, amelynek vezetője Ré­vész Miklós, a Művelődésügyi Minisztérium filmfőigazgató­ságának vezetője, tagjai: Bán- ky Zsuzsa színésznő és Révész György, a film rendezője. Nem iszunk többé tompított tejet! A tejet szerető közönség s a háziasszonyok bizonyára öröm­mel tapasztalják, hogy a nyári nagy meleg beköszönte ellenére is jóízű, friss tejet ihatunk, megszűnt a tejnek szódabikarbónával való keze­lése, az úgynevezett „tompí­tás“, melytől kellemetlen mel­lékízt kapott s hamar lekozmá- sodott; Felkerestük a Pest megyei Tejipari Vállalat termelési osz­tályvezetőjét, Jelij Gyula elv­társat, hogyan valósítják meg az állandó friss tej árusítására vonatkozó kormányhatároza­tot? — Számunkra ez kettős fel­adatot jelent — mondotta —, mert nekünk nemcsak a megye területéről, de a fővárosról is kell gondoskodnunk. Külön nehézséget okoz a begyűjtés­ben a megyei tanyarendszer is Tejtermelőinket személy sze­rint felkértük a még fokozot­tabb tisztaságra, a tej hűtésé­re, és arra, hogy a reggeli és esti fejést külön edénybe gyűjtsék ott, ahol a begyűjtő­kocsi a nagy távolságra való tekintettel csak napjában eev- szer jelenhet meg. A begyűjtőhelyeket és a ko­csikat ellátták az ún. vöröslúg próbafelszereléssel. Ez lénye­gében abból áll. hogy egy kém­csőben 2 köbcenti vöröslúgot elegyítenek 2 köbcenti tejjel. A jó tej vörös marad, míg a savanyodásnak induló fehér lesz. Ettől függ a további fel­dolgozás. A jó tejet beérkezése után azonnal mélyhűtik, mi? a többiből tejfelt készítenek. Ezenkívül úgy szervezték át a munkát, hogy a tej beszállítása éjjel történjen, ezzel is meg­akadályozva a felmelegedési A továbbiakban, ha a megfe­lelő jegelésű kocsikat biztosíta­ni lehet, nem lesz semmiféle zavar a megye és a főváros friss tejjel való ellátásában. iiiiii(iii!iiiiiiiiiiiii!itiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiin Nyári ruha ISKOLAI HÍREK Az Örkényi iskolások nagy fába vágták fejszéjüket: el­határozták, bemutatják Sa­muil Marsak híres szovjet író mesedarabját: a 12 hónapot. Az V. lány és az I. vegyes ta­nulói egyaránt lelkesedéssel láttak a tanuláshoz. Nagy ki­tüntetésnek számított a rész­vétel, mert pl. a tavaly bu­kottak nem szerepelhettek. A szorgalmas munkának kellő eredménye lett, rátermettsé­gükkel, ügyességükkel vala­mennyien szép sikert mond- “ hatnak magukénak; A beta­nítás, rendezés fáradságos munkája Hornyák Mária és Nádor Béla nevelők érdeme. Jutalomként a befolyt tiszta jövedelemből nyári táboro­zásra viszik a pajtásokat. Jeruska József táborfalvi levelezőnk híradása szerint a KISZ-szervezet és a községi pedagógusok közös megbe­szélést szerveznek a 8. általá­nost végző fiatalok és a szü­lők részére. Itt a pályaválasz­tásról esik majd szó, megbe­szélik a lehetőségeket s fel­hívják a figyelmet a helyi tsz- re is, ahol szeretettel várják a fiatalokat. A jól végzett tanév jutal­mazásaként a helyi úttörő- csapat, 110 gyerek, öt peda­gógus Csűrös Matild vezetésé­vel, és 20 szülő kíséretében háromnapos kirándulást tesz. Megszemlélik Kismaros, Tö­rökmező, Nagymafos és Vi- segrád természeti szépségeit. Az útiköltséget a télen tartott nagysikerű rendezvényeken befolyt összegekből fedezik. Az apparátus nem minden... Színes, nagymintájú anyagból a zsákvonalhoz közelítő derék­kal A dunakeszi tanácsülések ez évi jegyzőkönyveit lapoz­gatva nem kis meglepetést okozott, hogy az üléseken a ta­nácstagoknak csupán 50—60 százaléka vett részt, sőt a ja­nuáriin a 69 tanácstag közül mindössze 36-an jelentek meg. Azzal sem vigasztalhattam ma­gam, hogy a távol maradók ülésenként más-más személyek (bár ez is gyenge vigasz vol­na!). Ezek után már az sem lepett meg, hogy a közügyek­től húzódozó tanácstagok kö­zött kommunistákká 1 is talál­koztam. Amikor ezt szóba hoztam a végrehajtó bizottság elnöke, illetve titkára előtt, maguk is sajnálkoztak, mondván: „igen, a tanác.stagság egy jelentős ré­sze passzív, pedig rni magunk számos emberrel próbáltuk megértetni, hogy a választók bizalma kötelez”. 20—30 tanácstag véleménye és munkája nagyon sokat nyom a latban. Bekapcsoló­dásuk a közügyek intézésébe könnyítene a község gondjain, s hasznát elsősorban azok a vá­lasztók látnák, akiknek képvi­selőjeként kerültek a tanácsba. Erre a megtisztelő felelősségre már régen figyelmeztetni kel­lett volna őíket. És nemcsak alkalomadtán, nemcsak „hi­vatalból”, hanem rendszeres, elmélyült beszélgetések során. A végrehajtó bizottság — amint a sikertelenség is bizo­nyítja — beletörődött a pasz- szivitásba, nem kutatta, keres­te a módját: mivel érhetné el a közömbösség megszüntetését. Hiba, hogy nem fordult a párt- szervezetekhez, nem kérte se­gítségüket. Persze, nemcsak a végre­hajtó bizottság marasztalható el ebben, hiszen a községi pártszervezet, sőt a különbö­ző alapszervezetek vezetősége is felfigyelhetett volna erre a jelenségre. Annál is inkább, mivel valamennyien tudják, alapszervezetükből kiket vá­lasztottak meg tanácstagnak, s egyáltalán nem „illetéktele­nek” arra, hogy néha-néha Megkérdezzék a végrehajtó bi­zottságtól: hogyan dolgoznak a kommunista tanácstagok, mi foglalkoztatja őket tanácsi tisztségükkel kapcsolatban? A tanács, államha­talmi testület munkáján nem érződik különösebben, hogy jelentős létszámú MSZMP- csoportja van. Nem érződik, mert az ülések előtt, mégtar­tott tanácskozásokon rend­szerint csak egy harmada, egy­negyede vesz részt a tagság­nak. Sőt. a kommunista párt­tagokkal való beszélgetés so­rán az is kiderült, hogy van­nak olyan elvtársak, akik nem tartoznék a csoportba, nevük még a csoport névjegy­zékén sem szerepel. Az MSZMP-csoport műkö­dése épp ezért meglehetősen formális. Ezen még az sem változtat, hogy vannak köztük lelkes, hozzáértéssel dolgozó elvtársiak, akik a tanácsülése­ken hasznos felszólalásukkal, a közügyeket előbbre vivő javas­latukkal, valamelyik állandó bizottságban végzett rendsze­res tevékenységükkel megbe­csülést szereznek mind a ta­nácsnak, mind a pártnak, s természetesen saját maguknak is. Mennyivel hatékonyabb len­ne a tanács munkája, ha az MSZMP-csoportba tartozó elv­társak kommunistához méltó serénységgel, a párt politi­kájának következetes harco­saiként vennék ki részüket a feladatokból. Lendületük min­den bizonnyal magáival ra­gadná a ma még passzív ta­nácstagokat. Tinka György elvtárs, a községi alaoszervezet titkára, valamint Eke Gáspár elvtárs, a tanács MSZMP-csoportjának vezetője odáig már eljutottak, hogy elégedetlenek a tanács- tagság egy részének passzivi­tásával, de itt meg is álltak. Nem kutatták, hogy a pasz- szivitás miből ered, azt sem, hogy miként segíthetnének ezen. Pedig szükséges volna. Mindenekelőtt meg lehetne vizsgálni, ki, miért tartja ma­gát távol a tanácsélettől. Az idei tanácsüléseken többek között két vagongyári elvtárs egyáltalán nem jelent meg. Vajon azért-e, mert ide­genkednek a közügyektől ? Er­ről szó sincs. Mindkét elvtárs sokat dolgozik a néphatalom megerősítéséért, de a tanács- . tagságból következő kötele­zettségeiket mégis elhanyagol­ják. És itt van a hiba. Velük erről még egyetlen felelős elv­társ sem beszélt, távolmaradá­sukat az ülésekről és a mun­kából úgy látszik, az „általá­nos” passzivitás számlájára írták. Pedig, ha megkérdezték volna őket, ha megvizsgálják ennek okát, kiderült volna, hogy fontos funkciókkal agyonterhelt kommunistákról van szó. Mindkettőjüknek a ta­nácstagságon kívül 5—5 rend­szeres elfoglaltságot igénylő tisztsége van. Szóvá kell tenni egy bizo­nyos szemléleti hibát is, ame­lyet Dunakeszin tapasztaltam. Sok tanácstaggal beszélgettem, jól dolgozókkal és kevésbé jól dolgozókkal egyaránt. Többen úgy gondolkoznak a tanácstag­ságról, hogy nem érdemes tör­nie magáit az embernek, nincs sok köszönet benne. Mindenki falvaink legkedvesebb virága, messze földről, Dél-Afrikából származott hozzánk. Kétszáz­húsznál is több fajtájából Af­rika többi része, Szíria és Elő- India, meg Ausztrália is osz­tozik, csak éppen a mi föl­dünk. ahol jelképe a békés magyar tájnak, nem volt ős­hazája. Azt sem tudtam az­előtt, hogy ennek a nagy és népes családnak kincse a ge­ránium-olaj, mely az illatszer­iparnak drága illóolaja. E&lf napon fehér pontok je­lentek meg az aszparágusz szárain. Aggódva vizsgáltam. Mi baja lehet? ... Aztán örö­mömben nagyot kiáltottam — Bimbók! És öt nap múlva, apró, sárgaközepű virágocskák pety- tyezték végig a dús szárakat. Mintha fehér gyöngyszemecs- kékkel lett volna kivarrva a zöld, áttört csipkézet. Ekkor láttam virágozni elő­ször aszparágusz spréngerit. Lehet, hogy mindössze tán csak ennyi maradt volna min­den közvetlen növény-élmé­nyem, és legfeljebb néha több, máskor kövesebb cserép sora­kozott volna a terasz párká­nyán. És időnként több vagy kevesebb aszparáguszt és mus­kátlit vert volna le az, alatto­mos északi szél a betonpadlóra vagy az udvarra. Lehet, hogy így lett volna .. Ám a következő tavasz, újabb fejezetet íratott a csa­ládi naplóba a növényekről. A tavasz, egy csenevész szőlő­tőke, a zord háziasszony, meg kislányom, Juditka írta együtt, ezt az új fejezetet. Egyelőre azonban még az ősz jött, lehangoló lucskával és a tél, a jó meleg szobával. Négy fal közé szorultunk, ami külö­nösen a gyermekeknek rabság. A? Ő'7 korán jött, esős volt, szobába zárt bennünket. A vi­rágcserepek bekerültek az ab­lak elé egy virágállványra. (Talán ez volt az első kiadá­som a virágokkal kapcsolat­ban.) A muskátlik virágoztak tovább, s az aszparágusz bo­gyói pirosodni kezdtek. Tanács szerint öntözgettem őket s az aszparágusz levélzetét időnként permetezgettem. Költőkön is messze túlszárnyaló lendület­tel, télikertnek neveztem a virágállványt. A gyermekek azonban más­ról álmodoztak. Nekik olyan kiscicára fájt a szívük, amilyen Évikének van, aztán Bandiék kutyakölykét emlegették sóvárogva, majd meg iskolatársuknál látott törpe-papagájok izgatták fel őket. Legyen nekik is örömük, gondoltam, hoztam hát egy megkésett kutyakölykét. Kicsi, guruló szőrpamacs volt s nyomban megkapta a Bundás nevet. Hidegre vált az idő, a gyerekek megszánták s a konyhába lopták be, ott csi­náltak neki meleg kuckót. A kutyus — bár jobb kutyaházból származott —, csakhamar le- vitézlett. Három nap múlva, feleségem szerint, hűtlenül meg is szökött. Nagy lett a szomorúság. Hogy enyhítsem, szép, fekete kiscicát hoztam helyette. Arany élete volt. Itta a fejecs­kéi s hol pólyába körült, hol meg színes babaruhácskát ad­tak rá a gyerekek. Tűrte a gyömöszölést, mint a kicsi baba. A baj csak az lett, hogy egyszer az ágy tetején szundít­va lepte meg feleségem. Rá­adásul, mikor le akarta onnan tessékelni, játékos ügyessége fitogiatásához, legalkalma­sabbnak a függöny szárnyát találta. Másnap, a cica is el­szökött tőlünk. Szintén felesé­gem szerint. Törpe-papagájt is hoztam, Tökéletes házaspárt. A férj a kékeket, felesége pedig a zöld ruhát szerette. Kalitkát és kel­tetőt is vettem. Lett is akkora családjuk, hogy alig lehetett bírni lármájukat. Egész re­gény fonódott köréjük. Ettek, poroztak, rikácsoltak és lecsip­kedték az aszparágusz gyanút­lanul közel hajló leveleit. Ad­dig, amíg egy hajnalon, még regényesebb körülmények kö­zött, ezek is eltűntek a kalit­kából. Csak a két hófehér, piros szemű nyuszi nem úgy tűnt el a háztól. Igaz, hogy ezeknek ketröce, kezdettől kezdve az udvaron volt. Ök gombócból anyává nőttek a szorgalmas etetéstől s akkor ... akkor el­ajándékozták a gyerekek. És még a mai napig sem merték megkérdezni, mi történt velük azóta. Mert elfacsarodna szí­vük, ha az tudódna ki, hogy két olyan kedves kis jószág fazékba is kerülhetett. A sorozatos szökés nem hagyta nyugton a gyermeke­ket. Izgatta őket az állatok mozgó világa. És feleségem...? hallani sem akart a lakásban újabb állatokról! Egyszer aztán, hirtelenül korszakalkotó ötletöm támadt. A gyerekek is örülni fognak, gondoltam, és Ili sem fog ide­genkedni tőle. A tói már beköszöntött. Nem volt ugyan farkasordító hideg, de a föld megkeményedett, és az első hó is szépen megma­radt a háztetők északi olda­lán. Vasárnap délelőtt volt, a kályhában vígan mormolt a tűz s éppen a virágállványt nézegettem. Bemenekült kati­cabogárka sétálgatott a mus­kátli levelén. Juditka és Ági is ezt az izgalmas sétát figyel­te És ekkor ötlött eszembe, hogy mi lenne, ha... ... itt állana a virágállvány közepén... oldalt és tete jén az aszparágusz áttört levél­zete keresztezné az üvegtar-1 tályt... és benne színes ha-§ lacskák... igen! Azok lesz-1 nek. És fenekén fövény ésf! lyukacsos kövek, melyek kö- | zül furcsa, vízlakó növények i ágaskodnak. És milyen mesés'i lesz majd, ha este, a sötétben, | csak a rejtett világítás avul 1 fel és a tűzben cikázva úszó | halacskák gyöngyházasan 1 opálozó pikkelyes teste csií-| log-villog...! A gyerekek nyomban tánc-% ra kerekedtek. Hát hogynej| Ök is látták nyáron az Állat- | kert mesés akvárium-termét! s Csak Ilinek nem tetszett | nagyon az újabb porfogó. Del én másnap már neki is len-1 dűltem. Szomolányi kollégám. | a gyárban, nagy akvarista, 1 már többször mesélt o. halak-1 ról, tőle kértem hát az első | tanácsot. Adott is, és másnap | nagy szívesen behozott egyi szolgálaton kívüli akvárium-1 vázat, ajándékba. Oldalaihoz | vastag üveget és gittet vettem | és szomjasan hallgattam az\ akvárium-meséket. Aztán be-1 szereztem sürgősen egy akva-1 Tisztikai kézikönyvet s tanul■ | mányozni kezdtem belőle a § halakat s növényeket. Megke-1 restem, hol lehet kapni a szá-1 rított bolhát eleségnek... És | végül rámszakadt a legna-§ gyobb szerencse: feleségem | kolléganője készségesen aján-§ lotta, hogy elkészíti nekem az| egész akváriumot s be is né-1 pesíti hallal és növénnyel | csak vigyem a tartálvt. Ment \ minden, mint a karikacsapás'| A tartály szállításának naa-n | napján izgatottan szálltam vo-§ natra hazafelé. Kőbánva-Alsóv § nem is léphetett volna, olk.nl-§ masabb útitárs a fülkébe | mint Szalai kartársunk, akti már többször mesélnetet.t, a? | akvárium izgalmairól. Három | medencében úszkálnak a szí-1 nes halacskái. Ma avűrött voV | szemei vörösek mintha bála-1 zott volna (Folytatjuk) i azt szeretné — panaszolják —, hogy például a községfejlesz­tési hozzájárulás felhasználá­sából az ő körzete kapná a legtöbbet. (Igaz, nagyon nehéz a tanács helyzete. A község hallatlanul vízszegény, az új települések villanyvilágítása sincs még teljesein megoldva* az útviszonyok sem a legjob­bak, van tehát mire 'fordítani .a községfejlesztésre befizetett összegeket.) Persze vannak jogos sérel­mek is. Az együk kommunista tanácstag például arról beszél* hogy a korábbi tanácsüléseken, sőt más alkalommal is felve­tette az alagi rész népboltjának hiányos áruellátását, de mint mondja, még a mai napig sem történt kielégítő javulás. Egy másik tanácstag azért hibáz­tatja a tanácsot, hogy miért szavazta meg a révdűlői han­goshíradó felszerelését, ami­kor arra a körzet lakéi nem tartanak igényt. A beruházá­sokra fordított összegeket a lakosság véleménye szerint inkább útjavításra kellett vol­na elkölteni. Az efféle kifogásokon el kell gondolkodni, a hibákat ki kell javítani. Ez az egész tanácstagság és nemcsak a végrehajtó bizottság dolga. De ez mégsem ok arra, hogy a jó munka közé becsúszó hibák miatt egyesiek elidegenedjenek a tanácstól. így semmiképpen sem lehet megjavítani a ta­nács munkáját. Az a baj, hogy ezt sokan nem ismerték még fel és a könnyebb ellen­állást választják, amikor a la­kosság a „sarokba” szorítja őket. Érvelés, szakszerű ma­gyarázat és meggyőzés helyett visszahúzódnak a „frontvonal­ból” és ezzel akarva vagy aka­ratlanul, átengedik a teret azoknak a személyeknek, akik szívesen járatják le a tanács tekintélyét. Mint elvetendő léléti hiba, annak nyílt vagy hallgatólagos elfogadása, hogy a tanács egyenlő a végrehajtó bizottság elnökével, esetleg a végrehajtó bizottsággal. Mert ilyen szemlélettel is találkoz­tam. Mindjárt hozzá kell tennem: nem személyi kultusz, ról, vagy tanácselnöki „dikta­túráról” van szó, hanem arról, hogy a lakosság valóban sze­reti és tiszteli az új tanácsel­nököt, s általában elégedett a végrehajtó bizottság munkájá­val. Ez az elismerés minden tekintetben megalapozott; Ugyanakkor ennek a szemlé­letnek az a veszélye, hogy a lakosság téves elképzelését a tanácsról a tanácstagok egy része is magáévá teszi. Innen ered a passzivitásuk is. E helytelen szemlélet ellen sür­gősen fel kell lépni a kommu­nistáknak. a pártszervezetek­nek. A tanács pártirányítása, munkájának megjavítása csak akkor lesz gyümölcsöző, ha Dunakeszi község ügyeinek in­tézése, s a vele járó felelősség nem 8—10 ember és nem a ta­nácsapparátus vállán nyug­szik. hanem a népet képviselő valamennyi tanácstagén. András Endre A filmfesztivál után Látod Jimmy ők csak darvakkal szállnak mégis ők aratják a sikert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom