Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-21 / 118. szám

‘hírlap 1958. MÁJUS 81. SZERDA Színház, ch'ödal&ni j ELŐZETES JELENTÉS Rövidesen bemutatásra kerül a Bum, a katona című svéd filmvíg játék JHimiiiiiiMiiiimimimiiiiimiiiiuiiiiitimniHHmimiHiNin Könyvhét előtt az Európa Könyvkiadónál M int minden évben, idén is nagy érdeklődéssel várja olvasóközönségünk a könyvhe­tet. Az Európa Könyvkiadónál örömmel lapoztuk végig a már elkészült könyvheti köny­veket és tájékozódtunk azok­ról a műitekről, ame lyeknefk nyomdai munkái most vannak folyamatban. A könyvhét egyik legrepre­zentatívabb kiadványa két­ségtelenül a már hosszabb ide­je könyvárusi forgalomban nem kapható Alekszej Tolsz­toj Golgotájának új kiadá­sa:. A nagy regénytrilógiát, amely a magyar közönségnek az elmúlt értekben kedvelt ol­vasmánya lett, nem kell külön bemutatnurik, de azt el kell mondanunk, hogy ez a kiadás külső formájában az eddig legméltóbb megjelenése ennek a remekműnek. Bibliapapíron, egészvászon kötésben kerül az olvasó kezébe, s Szász Endré­nek, a kitűnő könyvillusztrá- tióíról is neves művésznek új, ehhez a kiadáshoz készült, hét szín nyomású, pompás festményei díszítik. Az Európa Könyvkiadó bib­liofil jellegű kis könyvei — a szép könyvek gyűjtőinek örömére — két új kötettel gaz. dogodnak. Az egyik Takakura Terű, a mai japán idősebb író- generáció kitűnő tagjának el­beszélése. A disznó dala, amely az elmúlt világháború utáni japán irodalom egyik kiemel­kedő alkotása. A finom, csont színű merített papíron készült kis kötetet Molnár Ágnes linó* leummetszetei illusztrálják. Mao Tun: A selyemhernyó cí­mű novellája a másik, ugyan­csak bibliofil jellegű kis kö­tet. A közelmúltban magyar színpadon is nagy sikert ara­tott az Anna Frank naplója alapján készült színdarab. Most az olvasók magával a tel­jes, megrázóan lírai hangula­tú és komoly irodalmi érté­kű Napló-val ismerkedhetnek meg, amelyik a gáládul elpusz­tított fiatal leány komoly írói értékeiről is tanúskodik. Egy kissé lírai napló jellegű Paul P.obeson, a világhírű néger énekes Itt állok ... című ön­életrajzi elemekkel bőven át­Kötelező a védekezés a burgonyabogár ellen A megyei agronómusok a burgonyatermés súlyos veszedelméről Már az ősszel mutatkoztak olyan jelenségek, amelyekből következtetni lehetett arra, hogy a bu rgonyabogár, mező- gazdasági termelésünknek ez a legújabb veszedelme, az új gazdasági év kezdetén az ed­diginél is jóval nagyobb mé­retekben jelentkezik. A Pest megyei Hírlap vasárnapi szá­mában már túrt adott arról, hogy a nagyarányú veszede­lem valóban itt van, a burgo­nyaföldeken tömegesen buk­kant fel a burgonyabogár és megkezdte pusztító munkáját. A baj országos méreteket öl­tött, a fertőzés a keleti me­gyék kivételével már min­denütt észlelhető. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályán érdeklődtünk az iránt, hogy milyen intéz­kedések történtek a megyé­ben a ‘nagyobb károsodások elhárítására és a növekvő ve­szedelem enyhítésére. Prez- neczky Gábor megyei főagro- nótnus elmondotta, hogy a burgonyabogár a máso­dik világháború előtt még ismeretlen veszedelem volt Magyarországon, csak a háború után jelentkezett először. Tíz évvel ezelőtt már komo­lyabb arányokban, és súlyos hiba volt, hogy a tervszerű védekezést, az elmúlt tíz év alatt nem szervezték meg, sőt alaposan elhanyagolták. A gazdatársadalomban ráadásul az a téves nézet kapott lábra, hogy a védekezés állami fel­adat, így mindenki azt várta, hogy a hatóságok veszik föl közvetlenül a harcot ellene. — A burgonyabogár — mon­dotta a főagronómus — éppen olyan súlyos veszedelme a burgonyának és a para­dicsomnak, mint amilyen annak idején a pero- noszpóra volt a szőlőnek. A szőlőbirtokosok azonban tudják, hagy a peronoszpóra elleni védekezés ez ő dolguk, és ha elhányógolják, a kár az ő káruk. Ezért védekeznek rendszeresen, és ha kell, akár tízszer is megper met ezik ve­szélyeztetett szőlőjüket. A burgonyabogár elleni vé­dekezésről Fényes József me­gyei agronómus adott figye­lemreméltó tájékoztatást. El­mondotta, hogy a védekezésre vonatkozó földművelésügyi mi­niszteri rendelet még nem je­lent meg, csak szóbeli utasí­tásokat kaptak az illetékes szervek. Ezek szerint a termelőszövetkezetek, a szövetkezeti csoportok és a szakcsoportok fertőzött termőterületein a véde­kezés állami feladat, de csak a kolorádóbogár lár­vái ellen. Ezeken a helyeken a fertőtle­nítést a helyi növényvédő­állomások hajtják végre. Az egyéni termelők, ha jelentke­zik földjeiken a burgonya­bogár lárvája, szintén kapnak térítés nélkül kisebb mennyi­ségű védőszert, annyit, ameny- nyi a fertőzéses gócok egy mé­ter sugarú körzetének fertőt­lenítésére elég, egyébként a védőszert megvásárolhatják a földművesszövetkezieteknél. A budapesti központi raktárak­ban elgendő mennyiségű szert tároltak, így a védekezésnek ebből a szempontból semmi­féle akadálya nincs. A véde­kezés kötelező. Ha az érdekelt egyénileg dolgozó földtulajdonos nem végzi el, akkor köz­érdekű védekezésként a község végezteti el, de az érdekelt gazda költségére. Ha az egyéni termelők fertő­zött földrészei összefüggő te­rületet alkotnak és ez meg­haladja a három holdat, ak­kor térítés ellenében igénybe- vehetik a növényvédő-állomá­sok gépeit. Egy hold föld teljes fertőtle­nítéséhez 25 kiló 5 százalékos vagy 15 kiló 10 százalékos DDT nevű kontakt méreg kell, az előbbinek az ára kilónként 10, az utóbbié 13 forint. Ezt a mérget teljes ered­ménnyel csak a bogár lárvája ellen lehet alkalmazni, a ki­fejlett bogár ellen már csak lényegesen kisebb eredmény­nyel, mert a korább: porozá­sok miatt a kifejlett bogár immunissá vált. A bogarakat a legeredményesebben szedés­sel lehet irtani, még , pedig rendszeres szedéssel. Jó eredménye lehet az úgynevezett biológiai vé­dekezésnek is, ehhez azonban csak a fogoly, a fácán, a gyöngytyúk és a pulyka használható fel, mert az eddigi tapasztala­tok szerint más madár­fajta nem pusztítja a bur­gonyabogarat. — A legnagyobb baj az — mondotta Fényes József agro­nómus —, hogy a gazdák ed­dig nem vették elég komolyam a dolgot. A legtöbb azt várta és várja talán még ma is, hogv majd az állam végzi el he­lyette a védekezést. Ilyesféle történt Sári községben is, amely a múlt évben negyven mázsa védőszert kapott, de azt védekezésre nem használta fel. A területén most tavasszal ezért jelentkezett az átlagosnál is nagyobb méretekben a ve­szedelem. — Az egyénileg dolgozó gaz­dák, amennyiben a burgonya- bogár lárvája jelentkezik a földjükön, a községi tanácsnál igényelhetnek védőszert és azt a község gazdasági felügyelő­jének igazolásával kaphatják meg. — A burgonyaibogár tökéle­tes kipusztítására — mondta még az agronómus — nem számíthatunk, azt a célt azon­ban, hogy megakadályozzuk a terméskiesést, a védekezési rendszabályok lelkiismerete« végrehajtásával elérhetjük- A burgonyabogár különben felismerhető és leszedhető a megtámadott növényzetről Kö­rülbelül egy centiméter nafey, a színe szürkés sárga, a lár­vájáé pedig rózsaszín, Nyári divafékszerek Csehszlovákiából különféle nyári divatékszerek érkeztek: A fehér és színes üveg- és porcelán gyöngyök érdekes fü­zesi mintákkal, gazdag válasz­tékban kaphatók. Évek óta nem árusítottak kalárist. Most ebből is több félét készített az ipar különféle színekben, 3, 4 és 5 sorosat. A nyári divaték­szerek sorát kiegészíti még az ötvössamitúrák gazdag válasz­téka. a féldrágakövekkel ékesí­tett karkötők, tűk, gyűrűk és klipszek. Valódi türkisz nyalt­ékek és különféle elefántcsont faragványok is érkeztek kül­földről a divatékszer-üzletek- be. DE GAULLE? Hát ezt a gólt már tényleg nem lehet kibírni! SZTRŐKAY TIBOR; Bánki Zsuzsa, az Éjfélkor cí­mű magyar film egyik fősze­replője rövidesen Brüsszelbe utazik a film bemutatójára 2. £gu^ hőd mpbúlöiuL uajfiLéjábél MiiiiiiuMiiiiiiiimiiiimiiimmuHimiHinmniiimNmiimit ILMHÍRADÓ —..—««•iiuiuuiiuimHiomiimmuuuiitii, Ilin,RMOtt* egyik cserepet, hogy kiüssem belőle a haszontalanságot. A cserép száját átfogó tijjaim • között, valami , bamászöldes pamacsot láttam megvillanni. Megállt 1karom lendülete. A kopasz szárak tövének sűrűjé­ben friss, pirinyó élet fakadt. Üj élet, amit megindított a langyos tavaszi eső, és kicsalt föld alól a melengető napsu­gár. A másik cserépben nem lát­szott semmi mozdulás. Kiütöt­tem a földlabdát. Cserépfor­mát felvett gyökérgubanc fe­küdt tenyeremen. Majdnem semmi föld közötte, csak gyö­kér, gyökér és a cserép fala mellett nyomorodva nőtt, fonnyadt, de még rugalmas gumók. A cserép volt meg­mondhatója annak, hogy hány éve senyvedt benne már a növény, mióta a gyökerek felfalták belője a földet! Most már kiváncsi lettem. Van-e vajon élet ebben a gyö­kérlabdában is? És lehet-e belőle még egészséges nö­vény ? Egyik utcánkbeli ablakban, évek óta, hatalmas cserép asz­paráguszt láttam. Mint zöld zuhatag, úgy folyt le lombo­zata a magas állványról, öreg nénike szokta öntözgetni, hozzá fordultam tanácsért. És az alkotni-, életrehivni vágyás parányi örök izgalmá­val láttam a munkához. Mindkét cserépből kiütöttem óvatosan a gyökérlabdákat, kiráztam belőlük a gyér föld- maradiányt, a száraz gyöke­reket és gumókat eltávolítot­tam, ritkítottam az egészsége­seket, aztán éles késsel ketté­vágtam a töveket. Most már négy cserépbe ültettem az ik* reket. Mintha puha ágyat kel­lett volna vetni, olyan gondo­san tisztogattam ki a cserepe­ket, aztán apró cserépdarab­kákat helyeztem a kifolyó lyuk fölé s rá finoman szét­morzsolt, friss földet hintet- tem. Erre állítottam a meg­fiatalított gyökértöveket s a gyökerek közé jól berázva a földet, óvatosan körültömköd- tem. Már csak a jó, langyos öntözés volt hátra és odake­rült a négy cserép a szélárnyé­kos teraszfal tövébe. Sütké­rezni az enyhén szűrt nap­fényre. A következő napok izga­lomban teltek. A kísérlet és kíváncsiság izgalmában. Egy- szercsak pöttöm barnászöld hajtás bújt elő a másik cse­répben is. Aztán sorban, egy­más után, sűrűn nyomakod- tak elő újabbak is. A levag­dalt száraz tarló között, zöl­desbarna dús pamacs szálai nyújtózkodtak elő a napfény felé. Egymással versenyezve. Nőttek, lüktetett bennük az élet, amelyet — most már úgy éreztem — az én kezem mun­kája is segített elindítani, és rövid pár héten belül, ragyogó­zöld tűlevélzetben kitelje* sedni. Ettől kezdve a négy aszpa­rágusz a szívemhez nőtt. Tűzpiros muskátli um a követ* kező növény-barátom. Ez is csak úgy véletlenül lépett éle­tembe. Június derekára fordult a naptár. A családban egyre nőtt az izgalom. A gyermekek a tanévzáró vizsgára, felesé* gém pedig a vizsgáztatásokra készült. Egyik napon aztán ünneplőruhás gyermeksereg kíséretében, virágerdőben vo* nult haza Ili. A vizsgái vírá* gokat segítették hazahozni. Pár percig, tarka sürgés-for* gás és nevetgélő zsibongás volt a lépcsőfeljáró és terasz s mikor elköszönt a csipogó elsőosztályos lánykahad, tar- kabarka virágterltő maradt utánuk a terasz-párkány egész karéján. Három cserép tűzpi- ros muskátli állt őrt a színei félkör felett. A vágott virágok vízbe ke* rültek, a halványrózsaszin és fehér primulacserepek szoba hűsére, csak a muskátlik it* ták szomjasan továbbra is az aranyszínű napfényt. Egy darabig nézegettem, aztán hirtelen jött ötlettel úgy rendeztem el a párká­nyon, hogy a négy aszpará­gusz közé felváltva kerüljön egv-egy muskátlis cserép. Hátrább húzódtam és kissé hunyorítva, élveztem műve* met. A muskátlik széles, föd- rázott leveleinek nyugodtságát finoman törte meg az aszpa- ráguszok kecses tűlevélzete. Olyan volt a hét cserép enyhe félköre, mint finom csipkével díszített zöld gallér, ami fe­lett, mint rubint nyakék óriási kövei tüzeltek a tűzpiros vU rágcsomők. A muskátli élete is érdé4 kelni kezdett. Megmondom őszintén, egy kissé családfáim amikor megtudtam, hogy a hí* rés muskátlis ablakok dísze, 1 legmagyarabbnak tartott t A növényvilágból csak két vonatkozás érdekelt. A he- gyek-völgyek és tarka virágos mezők tömeghatású színpom­pája (ezt édesapám turistavé­re oltotta belém) és egy egé­szen prózai szempont: a csör­gő levű, zamatos gyümölcs. Több nem. A két virágcserép a padlás­feljáró lépcsőjére került s ott is felejtődött egészen tavaszig. A nagytakarítás laikoltatta ki onnan, újra a terasz párká­nyára. Ott állt hosszú ideig, száraz élettelenségben, felko­paszodott szárakkal, szomo­rúan. Ügy látszott, végképpen kifonnyadt már az élet a cse­repek földjéből. Korán köszöntött be a tavasz, tölngyosság váltotta fel a hi- \ degszagú levegőt, a föld kö- \ vér illata úszott a gyenge szél- | ben és füttyös madarak száll- ; dostak át a kert felett. Nem [ vándormadarak étkezése volt \ még ez (mert azok még talán \ csak most gyülekeztek valahol \ a Nílus felső folyásánál, s \ éppen azon tanakodhattak, va- \ jón mikor érkezhetnek a biz- \ tos tavaszra), hanem a hoz- \ zánk télben is hűséges kis [ tollasok örömrivalgása. \ Aztán esős, majd melenge- I tőén napos idő következett. A I két cserép ott állt rendületle- \ nül, még sokkal szomorúbban, 1 mint eddig. Halott kórők vol- | tak a születő tavasz ujjongá- | sában. | Már bántották a szememet | Egy vasárnap délelőttön bősz- I szankodva ragadtam meg az szuii, ’Jivaiy eiiöueri nii-vuuusa is. A díszkiadású kötetet Ro­beson életét és színpadi sze­repeit bemutató bő képanyag kíséri. m Zola művei iránt ma sem lankadt az érdeklődés. Most a könyvhéten indítja el Zola nagy regényciklusa új kiadá­sának sorozatát a kiadó, a Rougonék szerencséje című kötettel. A sorozat igen ízlé­ses, sötétlila egészvászon kö­tésben jelenik meg. A francia klasszikus irodalmat ezen kí­vül két mű képviseli: a Balzac- sorozat legújabb kötete, a Huhogok — ez a mű magyar nyelven eddig nem jelent meg — és Stendhal: Pármai kolos­tora. Illés Endre pompás, új fordításában. A Pármai kolos­tor a világirodalom klasszi­kusainak kedvelt sorozatában és sorozaton kívüli kiadásban is kapható lesz. Szomszédaink irodalmát képviseli a tavaly megjelent Messze még a hajnal című re­gényével a magyar olvasók előtt is népszerűvé vált Cso- szics, a fiatal jugoszláv író re­génye, a Gyökerek, mely egy parasztcsalád tagjainak szerte ágazó életútját mutatja be a századforduló évtizedeiben. Johannes R. Becher kiváló né-\ met költő nagy prózai műive, \ a Búcsú lényegében az író : fiatal éveinek az első világ-] háborút megelőző évek né­met polgári társadalmának re­génye. A mű tanulsága sze­rint Becher a prózának is mestere. Kuprin nevét az elmúlt év­ben Cirkusz elmen megjelent elbeszélésgyűjteménye és bib­liofil kiadásban napvilágot lá­tott Szmlamit című kisregénye tette népszerűvé a magyar ol­vasók között. Most a könyv­hét alkalmából az Európa Könyvkiadó kisregényeit gyűjtötte egy kötetbe, mely­nek címadóját, A boszorkányt a közelmúltban filmen is él­vezhettük Marina Vlady fő­szereplésével. Azzal búcsúzhatunk látoga­tásunk végén, hogy az irodal­mi értékek és a szép könyvek kedvelőinek most is gazdag anyagot nyújt át a könyvhét alkalmából az Európa Kiadó. (cs. o.) TÖRÖCSIK MARI hazaér­kezett a cannes-i filmfeszti­válról, s máris filmezik. Kosz­tolányi Édes Anna című regé­nyének filmváltozatában a címszerepet alakítja. ELKÉSZÜLT az első önálló albán film. A filmet Krisztiá- no Dhámo rendezte, aki a ma­gyar Színház- és Filmművé­szeti Főiskolán tanult. Eddig Albániában csak kovrodukciós filmeket készítettek. A RAZZIA című készülő úi magyar film főszerepeit Görbe János és Szirtes Ádám játssza. MARINA VLADY és Ro­bert Hossein játssza Doszto­jevszkij Bűn és bűnhődés cí­mű regénye filmváltozatának főszerepét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom