Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

h II. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM ARA 60 FILLER 1958. MÁJUS 1. CSÜTÖRTÖK A tizennegyedik szabad május írta: Horváth András, az MSZMP Pest megyei bizottságának első titkára Tizenhárom évvel ezelőtt, A 1945. május 1-én Budapes­ten százezrek, az országban milliók ünnepelték a munkás- osztály, a dolgozó nép ünnepét, május elsejét. Budapesten és az ország egész területén még füstölögtek a romok. A gyá­rakban gyéren álltak a meg­maradt gépek, népünk is csak egyszer-egyszer lakhatott jól, de vidám volt, szabad volt, bízott saját erejében, tudta, hogy a szabadság birtokában eltünteti a romokat, felépíti az országot, megszünteti a ki­zsákmányolást és soha nem látott távlatokat nyit maga előtt. Nyugaton még dörögtek az ágyúk, a fasiszta Németor­szág utolsó napjait élte, de az imperializmus ragaszkodott a hatalomhoz, utolsó leheletéig védte a kizsákmányolást, a burzsoá jólétet, a burzsoá hatalmat. A népek minden emberi méltóságát semmibe­vevő fasiszta imperializmus, amely az emberiséget nemzeti, nyelvi, faji, vallási megkülön­böztetések alapján ítélte pusz­tulásra. elsősorban a szovjet nép fegyveres erejének csa­pásai alatt összeomlott, meg­semmisült. A gyakorlat igazolta a kom­munisták meggyőződését; ha az imperialista hatalmak va­lamelyike, vagy valamelyik csoportja, fegyverrel támad a munkások első hatalmára, a Szovjetunióra, az csúfos vere­séget fog szenvedni, a harcból a szocializmus országa fog győztesen kikerülni. A szovjet fegyveres erők győzelme következtében lehe­tőség nyílt arra, ''hogy több európai országban, köztük ha­zánkban is a több évtizedes szabadságharc, a kommumsták vezetésével, sikerrel záruljon. Létrejöttek a független, sza­bad országok és lehetővé vált, hogy a munkásosztály, a dol­gozó parasztsággal karöltve, kitaszítsa a hatalomból a bur­zsoáziát s a szocializmus épí­tésének útjára lépjen. A z imperialisták és min- ** denféle, hatalmuktól és vagyonuktól megfosztott bur­zsoá elemek azonban nem mondtak le arról a vágyuk­ról és tervükről, hogy régi hatalmukat és dologtalan, ja­vakban dúskáló lehetőségeiket visszaszerezzék. így 1956 ok­tóberében úgy láttáik, hogv a pártunk előbbi vezetése által elkövetett súlyos hibák követ­keztében országunk az a gyenge láncszem, amelynek megragadásával kísérletet, te­hetnek régi hatalmuk vissza­szerzésére, hazánkban a kapi­talista rend visszaállítására. összefogtak a munkáshatalom ellen amerikai, német és más imperialisták, magyar emig­ránsokkal, itthon levő re­akciós, ellenforradalmi ele­mekkel, a munkásmozgalom árulóival a munkáshatalom megdöntésére. Újra bebizonyosodott a marxizmus—leninizmus igaz­sága: a burzsoázia nemzet­közi, s amikor a munkásság ellen, vagy éppen a munkás­hatalom ellen kell harcba menni, ott félreteszik az egyébként egymás között fenn­álló ellentéteket, az általuk fő ellenségként kezelt munkás- osztállyal, munkásfiatalommal szemben. Megtették ezt már 1871-ben. A párizsi Kommün ellen együtt menetelt a porosz militarizmus és a francia bur­zsoázia. jóllehet háborúban álltak .. Megtették ezt 1917- ben, amikor Nyugaton a fran­cia és angol—amerikai sere­gek vpres harcban álltak a né­met militaristákkal, ugyan­akkor Murmanszkban, a Fe­kete-tenger partján az angol, amerikai, francia seregek a szovjet köztársaság ellen har­coltak fegyveresen, amelyet Leningrádban és Ukrajnában a német militaristák is ro­hamoztak. De ismerjük mi a nemzetközi imperializmus ösz- szefogását 1919-ből, amikor a fiatal magyar Tanácsköztár­saságot ugyancsak a burzsoá­zia nemzetközi összefogása fojtotta vérbe. Nem is be­szélve 1956-ról, amikor a szándék ugyanaz volt, csak az eredmény, a megváltozott nemzetközi viszonyok követ­keztében, nem egészen az imperialisták tervei szerint alakult. A burzsoázia nemzetközi ** összefogását felismerve, a munkásosztály már jó száz évvel ezelőtt hozzáfogott, hogy saját erőit összehangolva, a szervezett burzsoá erőkikel szemben a munkásosztály szervezett erőit állítsa. Az 1848-ban megjelent Kommu­nist a Kiáltvány által útjára indított eszme anyagi erővé változott és az akkor még kis csoportokat jelentő munkás­szervezetek hatalmas, milliós szervezetekké váltak. A mun­kások 1864-ben az első, 1889- beri a második Internaeienálé megalakításával megteremtet­ték a munkásosztály nemzet­közi szervezetét és 1889-ben elhatározták, hogy május el­sejét a nemzetközi munkás- osztály nemzetközi harci nap­jává nyilvánítják. Ezen a na­pon a szervezett munkások százezrei sztrájkolnak, tüntet­nek, felvonulnak: demonstrál­ják, hogy a nemzetközi tőké­vel szemben a munkásmozga­lom nemzetközi erői sorakoz­nak fel. Akkor százezrek tüntettek. Azóta, bár a tőkés társadalom talpnyalói számtalanszor megjósolták, hogy a mun­kásmozgalom világnézete, a marxizmus elavult, csődbe ju­tott, a munkásosztály harci szervezetei nap mint nap nőt­tek, erősödtek és míg 1914— 1916-ban 15—16 millió szerve­zett munkás volt, ma a szer­vezett munkások száma 170— 180 millió, akiknek több mint fele a kommunisták által irá­nyított szakszervezetekhez tar­tozik. A világ majd minden orszá­gában marxista—leninista kommunista pártok működ­nek.. vezetik, szervezik a dol­gozókat. A felszabadult orszá­gok népeit a szocializmus épí­tésének útján, a kapitaliz­mus kizsákmányolásában élő népeket a kapitalista iga le­rázásának útján, a gyarmati népeket a nemzeti független­ség kivívásának útján. Mint látjuk, a nemzetközi erőviszonyok megváltoztak, a munkásmozgalom hallatlanul megerősödött, a kapitalizmus világrendszeréből előbb egy ország, a Szovjetunió vált ki. majd a második világháborút követően számos más ország népe is megdöntötte a kapita­lista kizsákmányolás hatal­mát. s ma az emberiség több mint egyharmada szocialista világrendszert alkotva építi szocialista termelési, rendjét, utat mutatva a kizsákmányo­lás különböző formáiban síny­lődő népeknek, bátorítva, se­gítve azokat. A két világrend- szer között folyik a verseny, a küzdelem végső szakaszára kerül sor..; M egszűnt már az a világ. amikor tőkés, imperialis­ta csoportok büntetlenül ke­zet emelhettek szocialista né­pekre. szabad országokra. Ezt világosan és az imperialisták által is érzékenyen bizonyítot­ta 1956 októbere és ami az­után következett. Ha a sza­bad népek családján belül valamelyik „családtag” az im­perialisták és zsoldosaik tá­madásának áldozatává válik, a család többi tagja segítségére siet a támogatás minden mód­jával, ha kell, fegyverrel is. A kommunista pártok 1957 nyarán megtartott nagy ta­nácskozásán világosan és fél­reérthetetlenül megmondották, hogv bár mindenkivel szem­ben békés szándékaink vannak és a békés egymás mellett élés hívei vagyunk, minden tá­madással szemben egysége­sen lépünk fel és van erőnk hozzá, hogy minden ártó kísér­letet meghiúsítsunk. A szo­cialista országok, erejük és igazuk tudatában, a békás egymás mellett élés útján kí­vánnak haladni. Szocializmust építő népeink békében akar­ják gazdagítani, fejleszteni or­szágukat Meg vagyunk győ­ződve arról, hogy békés gaz­dasági versenyben legyőzzük a tőkés termelési rendet, hogy belátható időn belül, bár igen alacsony szintről indultunk, az egy főre eső termelésben és az eg,j főre jutó javakban is túlszárnyaljuk a legfr^ettebb kapitalista országokat is. Igaz, ezt a valóságot már egyes ka­pitalista vezetők is kezdik be­látni. Egy részük ebből arra a következtetésre jut, hogy mivel a szocializmus úgyis legyőzhetetlen, helyes lenne békében együtt élni. keresked­ni. A militarista, agresszor csoportok viszont atomháború­ra készülnek, remélve, hogy megsemmisítik a szocializmus országainak népét, gazdaságát, s így megszabadulnak a kom­munizmus kisértetétől, amely ime már több mint száz éve rémisztgeti őket, zavarja nyu­godt emésztésüket és immár világrendszerré vált. A szocialista tábor, a Szov­jetunió vezetésével, az ag- resszorok atomháborús állás­pontjával szemben a népek békéjének, összefogásának ál­láspontján van. A Szovjetunió leszerelési javaslataival, had­serege egy részének leszere’é- sével az atom. és hidrogén­robbantási kísérletek meg­szüntetésével is bizonyítja, hogy országaink minden ál­dozatra készek, ami a nép biz­tonsága és a rendszer veszé­lyeztetése nélkül meghozható a tartós békéért. Az agresz- sziós imperialista csoportok ma még vissza tudják utasí­tani békeajánlatainJkat, de az egész világon nő a népek bé­kevágya, mindinkább nyilván­valóvá válik a kapitalista or­szágok népei előtt is. hogy a békét, az együttműködést sa­ját uraik, kapitalistáik aka­dályozzák. Mind nagyobb nyo­mást gyakorolnak a népek sa­ját. uraikra, ezért a nagy kap­kodás az ellenség táborában, a kétszínűség, a képmutatás, a szavakban való békepártolás, lyyfost, amikor mi a tizenne- gyedik szabad május el­sejét ünnepeljük. Franciaor­szágnak nincs kormánya és a polgári szabadság úgyneve­zett .klasszikus hazájában megtiltották a munkásoknak, hogy május 1-én felvonulja­nak. rohamrendőrök készü­lődnek. hogy a polgári sza­badság érzékelteíő hatásaként gumibottal bizonyítsák: a bur­zsoá társadalomban csak a burzsoának van szabadsága, a munkásnak annyi, amennyit szervezett, harcos erővel ma­gának ki tud verekedni. iiiiiiiiuitHiiMiiiiHmmiiiiitiiiiiimiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiimmiiiiiHimiiiiiiiiuiiiiiimHiiiiUHHiiitiiiimiumiiiiMiiiiiiiiiiHHiimiiiiiifiiiimiimimiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiumimiiiiiHiiiimini Kitüntették a nép ha te lom védelmében elesett és megsebesült hős katonákat Szerdán délelőtt meghitt ün­nepség színhelye volt a Pest megyei Tanács épülete. A me­gyei kiegészítő parancsnokság és a Vöröskereszt rendezésé­ben ünnepség keretében adták ál az ellenforradalom idején a néphatalom védelmében hősi halált halt és megsebesült, a megye területéről bevonult katonák kitüntetéseit. A kiegészítő parancsnokság nevében Sinka István elvtárs üdvözölte a megjelenteket. — Most itt ülnek közöttünk azok az édesanyák, édesapák és fiatalon özvegyen maradt feleségek, akiknek katonafia, férje az ellenforradalom vér- zivatarában a hazáért áldozta ifjú életét — kezdte beszédét Sinka elvtárs. — S itt vannak közöttünk azok is, akiken sú­lyos sebeket ütött az ellenfor­radalmárok fegyvereinek pó­lyája. Nevüket, s emléküket örökre megőrizzük. A rövid ünnepi beszéd után felolvasták Révész Géza vezér- ezredes elvtárs parancsát, amelynek értelmében a hősi halált halt Kanyó György és Cs. Kiss Albert alhadnagyok­nak a Vörös Csillag Érdem­rend és a Munkás-Paraszt Ha­talomért Érdemérem kitünte­tést adományozta a honvédel­mi miniszter. Az ugyancsak hősi halált halt Bihari Sándor főhadnagy és Kopp István al­hadnagy Kiváló Szolgálatért Érdemérmet és a Munkás-Pa­raszt Hatalomért Emlékérmet kapott. Az ellenforradalom el­leni' harcokban megsebesült Sellei Ferenc tizedes és a most előléptetett Rácz József sza­kaszvezető a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremben ré­szesült. A honvédelmi minisz­ter a hősi halált halt, illetve megsebesült volt honvédsze­mélyek hozzátartozói részére jelentős pénzsegélyt is adomá­nyozott. így Kanyó György szülei 2000, a vácdukai Horák László édesapja 6000, a gyöm- rői Borbély János szülei 5000 forintos segélyben részesültek. míg többen 2000—2000 forintos gyorssegélyt kaptak. Mindez azt bizonyítja, hogy a munkás­paraszt kormány megbecsüli és messzemenően támogatja az ellenforradalmi harcokban el­esett katonák hozzátartozóit. A rövid ünnepség után ba­ráti beszélgetés kezdődött a megyei kiegészítő parancsnok­ság tisztjei, a Vöröskereszt, a tanács és a meghívott vendé­gek között, amelynek során fájó, de mégis szép emléke­ket elevenítettek fel a fiatalon elhúnyt hősök ifjúkoráról, él­ményeiről. (p. P-) Ismertetni kell a vásárlóval a cipők minőségét A Belkereskedelmi Minise.* tórium megállapította, hogy a cipőboltokban nem fordítanak elég gondot az áruk ismerteté­sére, nem hívják fel a vevők figyelmét egy-egy jobb minő­ségű anyagból készült cipőre. Ez onnan adódik, hogy koráb­ban nem volt kielégítő a vá­laszték. Jelenleg a helyzeti sokkal kedvezőbb, mivel kü­lönféle kivitelű és minőségű lábbeliket lehet kapni. A mi­nisztérium illetékes szerve; felhívták a cipőüzletek veze­tőinek és dolgozóinak figyel­mét, hogy ezt a hibát javítsák ki és törekedjenek arra, hogy a kirakatokba is ízléses cipők kerüljenek. Kellemes, szép idő ígérkezik az ünnepre Április 30-án a szokottnál is sűrűbben keresték fel a Me­teorológiai Intézetet. Valóságos telefoninvázió indult, s mint Aujeszky László osztályvezető elmondotta — óránkint leg­alább ötven-hatvan érdeklődőnek felelték igen készségesen és örömmel az alábbiakat: A május 1-i ünnepre kellemes, napfényes, jó idő ígérkezik. Az ünnepi nap délelőttje valószínűleg teljesen derült lesz, a hőmérséklet eléri a 16—19 fokott, s csak a késő délutáni órák­ban kell számolni erősebb felhősödéssel. Az éjszaka már a ke­leti megyékben sem lesznek talajmenti fagyok, s a jó, kelle­mesen meleg idő előreláthatólag az ünnepet követő napokra is megmarad. Előadás az MSZMP kulturális politikájáról Az MSZMP Politikai Akadé­miájának következő előadását május 5-én, hétfőn délután fél 6 órakor Budapesten a Nép­hadsereg Központi Tiszti Há­zában rendezik, ahol Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politi­kai Bizottság tagja, az MSZMP kulturális politikája címmel tart előadást. Pénteken Újpesten sorsolják a lottót A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság ezen a héten ismét kettős sorsolást rendez. A lottó 18. játékhetének nyerőszámait és az áprilisi tárgyjutalmakat május 2-án. pénteken Újpesten a Munkásotthonban (Munkás, otthon u. 55. szám) húzzák. A tárgynyereménysorsoláson a 16. játékhét szelvényei vesznek részt. A húzás délelőtt 10 órakor kezdődik, előtte 9 órakor pedig Dupla vagy semmi játékot rendeznek, amelyen „külön pénzhez” is juthatnak a sorso­láson részvevők. Együtt ünnepelünk május 1-én a szocializmust ünnep’ő szabad népekkel, a szocia­lizmus után sóvárgó dolgo­zókkal. Ünnepeljük szabadsá­gunkat, elért gazdasági és kulturális eredményeinket. Ugyanezen a napon a kapita­lista országok munkásai harci felvonulásokkal. tüntetéssel, sztrájkkal védik vagy bővítik szabadságukat, rendezik sorai­kat, készülnek a kizsákmányo­lok lerázására, szabadságuk kivívására. Ünnepelnek a gyarmati népek is, a gyarmati munkások is. Készülnek nem­zeti függetlenségük kivívásá­ra. A mi példánk mozgásba hozta az egész világot, a ka­pitalizmusnak nincs többé egyetlen percre sem nyugta, a történelem hatalmas kereke megindult, nincs visszafelé út sem atombombával, sem anél­kül. Történelmi korban élünk. Minden, ami történik, végső fokon a szocializmus, a tár­sadalmi haladás erőinek meg­erősödéséhez kell, hogy ve­zessen. Az emberiség gyors léptek­kel megindult azon a törté­nelmi úton amelyen a szük­ségszerűségek birodalmából a szabadság birodalmába jut.: f

Next

/
Oldalképek
Tartalom