Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-13 / 87. szám

1958. ÁPRILIS 13. VASÁRNAP rrrr MEGYEf n/CiHat) 3 Mégiscsak itt a tavasz! Tessék, itt a bizonyíték, vi­rágzik a mandulafa (Gábor Viktor felv.) imitiiiimiiiiiiiiHiiitiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimimiiiiiiiimiiiiiiiii Gépmodell-versenyt hirdetett a Földművelésügyi Minisztérium A Földművelésügyi Minisz­térium az 1958-as évi mező- gazdasági kiállítás és a gép­állomások fennállásának 10. évfordulója alkalmából mező- gazdasági gépmodellek készí­tésére versenyt hirdet az ipari tanuló intézetek hallgatói ré­szére. A versenyen való rész­vételt április 15-ig kell beje­lenteni írásban a Földműve­lésügyi Minisztérium gépál­lomási és gépesítési főigazga­tóságán. A versenyben három kategóriát állapítottak meg. Minden kategóriában 5000-től 1000 forintig terjedő összeggel díjazzák a három legjobb mo­dellt. AZ ALKALOM IS SZÜLI A TOLVAJT A Herkely-iigy legfőbb tanulságai A tárgyalás lezajlott, az, ügyész és a bíróság megtette köteles­ségét. A tudósító megírta, hogy ötévi szabadságvesztésre ítélték a Budaikalászi Textil­művek volt készáru könyve­lési csoportvezetőjét, aki kö­rülbelül 25—30 esetben lopott különböző textíliáikat a gyár­ból. Ezáltal több mint 36 ezer forinttal károsította meg a társadalmi tulajdont. A tárgyalást az üzem dolgo­zói előtt folytatták le. Itt hangzott el az ítélet is. A Bu­dakalászi Textílműveikben okultak a leckéből. Mégis be­szélnünk kell erről az ügy­ről, hogy minél többen okulja­nak belőle. Herkely Tilbort mindenki udvarias, jómodorú, előzé­keny embernek ismerte. Fel sem merték volna tételezni róla, hogy lopni is tud. És ez az előzékeny, csendes, mindenki által becsült ember mégis lopott. Hogyan, milyen körülmények között követte el veszélyes bűncselekményét? Gyakran benn maradt túlórázni. Egye­dül. Ez sokáig senkinek sem tűnt fel. De feltűnt Henkely Tibornak, hogy senki sem néz felé túlórázásai alkalmával. Szobája mellett volt a raktár. Ezt a dolgozószobát a raktár­ból választották le. Üveg­falán egy kis tolóablakot hagytak, amelyet Herkely ál­lítása szerint semmire sem használtaik. Ki gondolta volna, hogy ez a kis ablak egy bűncselek­mény elindítója lesz? Pedig így történt. — Egyik alkalommal körül­belül három ujjnyira nyitva találtam a kis ablakot... — mondta a tárgyaláson Herkely Tibor. Alkalom is szüli a tolvajt. Félretolta az ablakot és át­mászott a raktárba. Levetkő­Miért nem volt nyereségrészesedés a Dunai Hajógyárban ? A nyereségrészesedések ki­fizetése megyénkben is befe­jeződött. s a legtöbb üzem­ben jelentős összeget kaptak a dolgozók. Átlagban 12—14 napnak megfelelő részesedést osz­tottak. de számos olyan üzem is van, amely 20 na­pon felül fizetett. A váci Dunai Hajógyár dolgo­zói nem kaptak nyereségrésze­sedést. Megkérdeztük Béza Elemért, a gyár igazgatóját, mi volt ennék az oka. — Vállalatunk az 1957-re előirányzott tervet csak 91 százalékra teljesítette, s így a nyereség helyett 289 ezer fo-- rint veszteséggel zártunk. En- I nek persze korábbi okai is: vannak. A gyár 1955-ben 600 | ezer forint, 1956-ban 6 és fél­millió forint veszteséggel dol­gozott h Vállalatunk szervezettsé­ge, gazdaságossága tehát már 1956 előtt sem volt jó. ezt a helyzetet tovább súlyosbította az ellenforra­dalom. Amikor 1957 második ne­gyedében ú jból létrehoztuk a megszűnt gazdasági szerveket, kiderült, hogy 1956-ban a veszteség lényegesen több volt, de ezt a számvitel át­tekinthetetlen, zűrzavaros ügy­vitele előbb nem tudta kimu­tatni. •— A több hónapos vizsgá­lat kiderítette, hogy még mindig 3,3 millió forint olyan veszteség terheli a vál­lalatot, amely 1956-ból szár­mazik. E veszteségekhez plusz­ként jön még az inkurrens anyagok érték alatti eladása és a fedezet nélküli beruházá­sok. Túl az elmondottakon, el kell ismerni, hogy a* elmúlt évben bizony na­gyon rosszul gazdálkod­tunk. Termelésünk drága volt. pazaroltuk az anya­got, a selejtmunkákat is kifizettük. felelősségTevo- nás nem történt. — Dologozóinkra — ha 195S tavaszán nyereségrészesedést akarnak —. komoly felada­tok várnak. Műszaki és gaz­daságii vezetésünk már kidol­gozta ezeket a terveket, sőt már hozzáfogtunk megvalósí­tásukhoz. Például az anyag- és bérgazdálko­dásnál szigorításokat ve­zettünk be, egyenleteseb­bé tettük a gyártási üte­met. javítottuk gyártmá­nyaink minőségét, szer­vezettebb lett a termelés, A legfontosabb feladat még a műszaki színvonal fejleszté­se. a műhely-átcsoportosítás megvalósítása és a munkafe­gyelem további javítása. — sp — zött, magára csavart külön­böző anyagokat és kivitte a gyárból. Később már a folyo sót és a raktárt elválasztó drótkerítésen ugrott, át. Hogyan? Mi tette ezt le­hetőivé? Miért kellett meg­hagyni a kiis ablakot? Ha me ff­volt, miért nem tettek rá biz­tonsági zárat? Miért lehetett átugrani az említett drókerí- tésen? Ha mindez nem lett volna.: ; Utólag sajnos, csak a tanul­ságokat lehet levonni. A lo­pás megtörtént. De ezzel még nem jutott a kapun kívülre az ellopott holmi. Azt valahogy ki kellett vinni. A tárgyaláson közszemlére bocsátották az ellopott holmi­kat. Az asztalon hosszt! vé­geket is láttunk. Sokan cso­dálkoztak; tíz-tizenkét méter textiliát mayára csavarva ment ki ez az ember a ka­pun és mégsem vettek észre semmi gyanúsat rajta- Hogyan lehetséges ez? Tanúként két portást is meg­hallgattak a tárgyaláson. El­mondták. hogy nekik csak a fizikai dolgozóikat kellett meg­motozni, a tisztviselőknek csak a táskájukba néztek bele. Va­lamiféle ilyen értelmű utasí­tásról is beszél téki, de hogv kitől kapták, arra nem emlé­keztek.' Herkely Tibor mondta a tárgyaláson: — Ha csak egyszer is ta­pasztaltam volna, hogy a ka­punál megmotoznak, nem vit­tem volna el semmit. Anélkül, hogy bárkit is gya­núsítanánk. éppen a szóban- forgó ügy tanulsága folytán meg kell mondani, hogy a motozásnál senki sem lehet kivétel. A motozás miatt sen­ki sem sértődhet meg. Azt mindenki tudja, hogy üzemi dolgozóinknak — fizikaiaknak és tisztviselőknek egyaránt — többsége becsületes ember. Éppen ezért kell úgy is se­gíteniük annak a pár „szarká­nak” a kiszűrését, hogy zú­golódás nélkül alávetik magu­kat a motozásnak. De ezen túlmenően az üzemek becsü­letes dolgozóinak segíteniük is kell a tolvajok leleplezésében. A motozások formális vol­tát is meg kell szüntetni. Ért­sék meg végre a kapuőrök, hogy miért vannak ők a he­lyükön. Ha csak tessék-lássék módon ellenőrzik az embe­reket. attól még — főleg tex­tilgyárból —, ha kisebb dara­bokat is. de kivihetnek a tol­vajok. A táskák formális el­lenőrzése is károkat okozhat. Herkely Tibor táskáját is megnézték a portán. Azaz, csak belenéztek táskájába. Et­től még — saját bevallása sze­rint — a táska oldalfiókjában nyugodtan kiszállíthatott asz­talkendőket és egyéb kisebb darabokat. Pedig, ha leg­alább egyszer megnézik ezt az oldalfiókot... A társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűntett mellett ok- irathamisítássai is vádolták Herkelyt. Követett el ofcárat- hamisítást, vagy sem? Ezt nem lehetett bizonyítani. Ezért ezt a vádat elejtették. Az ügy tanulságánál mégis beszélni kell róla, mert az okirathami- sítás lehetősége fennállt. Maga Herkely vallotta: — Régi gyakorlat volt a gyárban hogy egy cikkcsopor­ton belül, ha hiány volt va­lamelyik kartonon, a másikon jelentkező többletből kiegyen­lítették. Az üzem főkönyvelőjét is meghallgatták a tárgyaláson, ö is megerősítette ezt a gya­korlatot. Hogy Herkely ha­misított-e a kartonokon? Erre a kérdésre azt a választ kapta a bíróság, hogy ezt csak óriá­si munkával lehetne kiderít»- ni. A könyvelői szakértők dolsa megállapítani, hogy jó-e, avagy rossz a Budakalászi Textilművek könyvelési rend­szere. Mégis az a vélemé­nyünk, hogy nem lehet töké­letes az olyan könyvelés — még akkor sem, ha több száz cikkféleséget tartanak nyil­ván —, amelyből rövid idő alatt nem lehet kideríteni az esetleges csalásokat. A tárgyaláson kiderült, hogy az udvarias, előzékeny Her­kely élete tele van kérdő- és felkiáltójelekkel. Egyszer már megbüntették társadalmi tulajdon megsértéséért, de ezt a büntetését kegyelmi úton elengedték. Korábbi munka­helyein tudtak lopásáról, de azt nem jelentették. Egyszer a vonaton elvesztett nagyobb összegű vállalati pénzt. Hu­szonnégy órán belül kölcsönt vett fel és visszaadta. Több mint ötezer forintról volt szó. Blokikcsalása volt. Fe­gyelmit kapott. Illegálisan köpenyt cserélt, fegyelmit ka­pott stb., stb. Tudtak-e ezekről a Buda­kalászi Textil-művekben, ami­kor két hét után bizalmas munkakörbe tették? Ha tud­tak róla, jobban kellett vol­na ellenőrizni. Ha valahon­nan hiányos tájékoztatást kaptak, várni kellett volna a raktári munkásból csoportve­zetővé való előléptetésével. Ennek az ügynek egyik leg­fontosabb tanulsága, hogy sok­kal körültekintőbben kell fog­lalkozni az emberekkel. Saját érdekükben is szükséges ezt megtenni. Farkas István Győzött a lelkesedés A késői kitavaszodász a Szentmártonkátai Állami Gazdaság dolgozóit is nehéz feladat elé állította. A tava­sziak elvetésén kívül 220 hold szőlőt kellett trágyáz- niok és nyitniok. Még nor­mális időjárás mellett sem lebecsülendő feladat ez. Megyeri .Vilmos elvtárs, a gazdaság igazgatója a nehéz­ségek ellenére is arról szá­mol be, hogy a nehezén már túl vannak, mert 50 hold cukorrépájukat, 50 hold ta­vaszi árpájukat és 34 hold zabjukat elvetették, a sző­lők trágyázása is befejező­dött és a szőlőnyitással a fe­lénél tartanak. Pedig nem lehet mondani, hogy feléjük jobb idő lett volna, mint másutt. — Hogyan érték el, hogy aránylag lépést tudtak tar­tani a tavaszi munkákkal? — kérdeztük tőle. — Ezt elsősorban dolgo­zóink lelkesedésének, jó munkájának köszönhetjük — válaszolja az igazgató. Az április 4-e előtti pár esőtlen napot jól kihasznál­ták. Vetettek a traktorokkal, vetettek a fogatokkal, dol­gozott minden ember. A dol­gozók vállalták, hogy az ün­nepek alatt is vetnek, mert az nem tűr halasztást. Noha az április 4-én hajnalban le­esett nagy mennyiségű eső ebben megakadályozta őkett mégsem okozott nagy kése­delmet, mert a cukorrépa, a tavaszi árpa és a zab vető­mag már a földben volt. Ezekben a napokban a ta­vaszi keverékeket vetik, $ gyors ütemben halad a nyi­tás is. A jövő héten aztán, amennyiben a talaj felme­legszik, a kukoricavetést kezdik meg. Martonvásári 5-ös hibridkukoricát vetnek, hogy ezzel is biztosítsák a jó termést. Újság még az álla­mi gazdaságban, hogy az őszi vetések jól teleltek, s az igazgató véleménye szerint ezekből a tavalyinál is jobb termésre számítanak. Július 1-én életbe lép az új vendéglátóipari üzleti szabályzat A Belkereskedelmi Minisz­térium hivatalos lapja közli a miniszter utasítását a ven­déglátóipar üzleti szabályzatá­ról. Az utasítás értelmében az üzletek nyitvatartását szigo­rúbban veszik: sem előbb, sem később nem lehet az üzletet bezárni. Meleg ételeket zárás előtt 15 perccel nem lehet ki­szolgálni, ha annak elfogyasz­tása az említett időnél tovább tarthat. Hideg étel és poharas ital kiszolgálását záróra előtt megtagadni nem szabad. Az üzleti szabályzat szerint a mérlegeket, az üzlet tulaj­donát képező hordókat és egyéb mérőeszközöket bizo­nyos időközönként hitelesít­tetni kell. A vendég által ren­delt, nem palackozott italárut csak hitelesített mérőeszköz­zel, illetve hitelesített üveg­ben, vagy pohárban lehet ki­szolgálni. Az italfélék ki­mérésénél a pohár oldalán végigfolyt és edényben össze­gyűjtött italt fogyasztásra ki­szolgálni tilos. A szabályzat foglalkozik még az üzleti dolgozók fel­adatával és magatartásával az üzletvezető jogkörével, va­lamint a szállodák rendjével és közegészségügyi szabályok­kal. A szabályzat július 1-én lép életbe. Négyesben... egy kis séta (Zaharovics Mihály felv.) Fél lábbal a tszcs-ben, fél lábbal a tsz-ben ■j^rolcadik esztendeje műkő­it dik Tápiósápon a Rákóczi Termelőszövetkezeti Csoport. A tszcs fejlődése, munkája csattanós választ ad azoknak, akik lebecsülik az alacsonyabb típusú társulásokat és ellenzik ezek létrehozását. Vegyük csak sorjában, hogyan működik és milyen eredményeket ért el ez a termelőszövetkezeti csoport. Harmincöt tag 420 hald föl­dön gazdálkodik. Ha azt állíta­nánk, hogy alapszabály szerint, bizony nem mondanánk igazat, mert csak részben, vagyis a földterület egy kisebb részén, nyolcvan holdon tartják be a tszcs-k alapszabályát. A többi 340 holdon már túlhaladtak ezen, teljes mértékben érvé­nyesül a szocialista elv: min­denkinek munkája szerint. Ezt a területet ugyanis teljesen közösen művelik meg és az el­végzett munka arányában munkaegységet írnak a tag ja­vára. Azt lehetne talán mon­dani, hogy a tápiósápi Rákóczi már nem tszcs, de még nem egészen termelőszövetkezet. A kettő között van, de egyre job­ban az utóbbi felé fejlődik. a z első, amiről beszélni kell, zi hogy miként szervezik meg a munkát. Annyit már emlí­tettünk, hogy nyolcvan holdon a tszcs, 340 holdon pedig a tsz alapszabálya szerint dolgoz_ nak. A 80 holdat „tősgyökeres“ földdel rendelkező gazdák ad­ták össze, a 340 hold nagyobb része pedig olyan terület, amelyről az elmúlt években tulajdonosaik lemondtak, vagyis — ahogyan általában mondják — tartalékterület. Az egész 420 höld azonban össze- függő, tagosított tábla. Tavasszal két üzemtervet készítenek. A 80 holdon azok szabják meg, hogy mit vetnek, akik ezt a területet összeadták — tizennégyen. Közösen szán­tanak, vetik el a növényeket. A vetés után az egyes tagok vetéstervei alapján osztják — sorshúzás útján — kisebb par­cellákra az egyes növények te­rületét. Ezen túl aztán mind­egyik család maga műveli a részére kiosztott területet, s természetesen a termés az övék. A szántás-vetés vető­magköltségeit mindegyik csa­lád maga fedezi. A nagyobbik területre, a 340 holdra az egész tagság véle­ménye alapján készítik el a vetéstervet, valamint a bevé­teli és kiadási tervet. Az idén például területük 35 százalé­kán kenyérgabonát és 20 szá­zalékán kukoricát termelnek. Tavaly telepítettek 40 hold gyümölcsöst, $ most tavasszal újabb húsz holdat ültetnek be. Lesz ezenkívül 30 hold öntözé­ses kertészetük is ^ az idén először próbálkoznak vele valamint 30 hold dinnye. Nagyon bonyolultnak látszik, s valóban nehéz elképzelni, ho­gyan oldják meg a munkaszer­vezést. Pedig nagyon egyszerű­en. Közgyűlésen kimondották, hogy mindegyik tagnak leg­alább 60 munkaegységet kell teljesítenie a 240 holdas terü­leten. Azoknak is, akiknek a 80 holdon is van földjük. Ne­kik is akkor kell munkába jámiok, amikor a vezetőség azt meghatározza, s ilyenkor ők is munkaegységet kapnak elvég­zett munkájukért. T évedés lenne azt gondolni, hogy a „kollektív“ terü­letre kényszeríteni kell a tago­kat. Korántsem. Az elmúlt év­ben például 64 forintot ért egy munkaegység, az idén a kerté­szet beállításával azt tervezik, hogy a munkaegység értéke megközelíti a 100 forintot. Az irigykedésnek még csak nyoma sincs a tagok között azért, hogy van olyan tag, aki két helyről is „húz“ hasznot. Az ugyanis, aki a bevitt földjét is műveli kevesebb munkaegysé­get tud teljesíteni a közösben. Tavaly előfordult nem is egy tagnál hogy sokkal nagyobb jövedelme lett annak, aki csak a közös területen dolgozott. Előreláthatóan az idén még több ilyen példa lesz. A tápiósápi Rákóczi fejlődé­sét az előbb elmondottaknál még jobban példázza a közös szövetkezeti alap nagyarányú növekedése. Már eddig is több százezer forintra rúgó közös vagyonuk van, amely mint egy összekötőkapocs tartja egyben a tagságot. Tavaly két traktort — egy Zetort és egy G 35-öst — vásároltak. Pótkocsikkal együtt 127 ezer forintot fizet­tek értük. Egy házait is vettek 80 ezer forintért, ahol az iro­dát helyezték el és ahol a gaz­dasági udvart létesítették. Da­rálójuk, öt vetőgépük, több eké­jük és számos gazdasági felsze­relésük is van. Ugrásszerű fej­lődést jelent, ha megvalósítják tervüket: 20 növendékmarhát szándékoznak az idén vásárol­ni. Ez képezi majd a jövőbeni szarvasmarhaállomány alapját. A kertészkedéshez szükséges melegágyi ablakokat is besze­rezték. Ez a közös vagyon nem egy termelőszövetkezetnek is dicséretére válna. S mindezek­hez el kell mondani azt is, hogy teljesen saját erejükből, tehát állami hitel nélkül érték ezt el. Arra a kérdésre, milyen se­gítséget kap a tszcs az állam­tól, Greskó István elnök el­mondja, hogy az állam gépi munkával — amit a gépállo­mástól igénybe is vesznek —» kedvezményes áru műtrágyád val, vetőmaggal, növényvédő­szerekkel segíti őket. Elisme­réssel adóznak arról a mintegy 160 ezer forint értékű támoga­tásról, amelyet a 148 hold ön­tözéses terület elkészítésével kapnák, A megyei és járási párt. és állami szervektől is értékes segítséget kapnak munkájukhoz. T7<zek után az olvasóban tá- -E/ madhat olyan gondolati hogy miért nem alakul át a tszcs teljesen mezőgazdasági termelőszövetkezetté, vagy pe­dig miért tartják fenn a ket­tősséget és miért nem váiile szét egy tszcs-re és egy tér- melőszö'vetkezetre. A tszcs tag­ságával szemben tanúsított mindennemű türelmetlenség, vagy munkájukba való beavat­kozás súlyos hiba lenne, s ez sem a pártnak, sem az állam­nak nem célja. Az elmondot­takból kitűnik, hogy egészsége­sen és gyors ütemben fejlőd­nek gazdaságukban a szocialis­ta vonások, s ez biztató a jö­vőre nézve. Igaz. hogy megta­lálható még — főleg a közép­parasztokban — a magántulaj­donhoz való ragaszkodás, de ez úgy tűnik majd el, ahogyan erősödik a kollektív gazdaság. Nem szabad tehát türelmetlen­kedni. Mihók Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom