Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-30 / 101. szám

1958. ÁPRILIS 30. SZERDA ME er El ü/C irl 3 •PT Az üzemi pártszervezetek legfontosabb feladata A család, amj,jtor házat épít magának, már jó eleve számba veszi a hozzá szüksé­ges anyagi fedezetet és a csa­ládtagok munkaerejét. A fé­szekrakásnak ez az íratlan, ősi törvénye szigorú rendként követeli meg az építkező csa­lád valamennyi tagjától, hogy dolgát összhangban, szorgal­masan végezze el. S vajon ad­hat-e a család feje felmentést véreinek, ha azok bármelyike hanyagságból vagy kénye- i lemből lemarad a munkában, késleltetve ezzel az otthon megteremtésének alapját? Aligha... önkéntelenül is ilyen gon­dolatsor támad az ember agyában, amikor Pest megye múlt évi ipari termeléséről ké­szült jelentést olvassa. A tá­jékoztató hat vállalatot em­lít, amely adósa maradt 1957. évi terve teljesítésének. Az üzemek, vállalatok sokaságá­ban ez a szám csupán törpe kisebbséget tesz ki. s általá­ban az elmaradás százaléka is töredéknyi. (Kivétel csupán az Ikladi Műszergyár, valamint a Nagykőrösi Konzervgyár, amelynél , nem éppen töredé­kekről van szó.) A hat üzem termelési kiesése forintban mégis a sokmillió érték el­vesztését jelenti, amit népgaz­daságunk nem engedhet meg magának. * Nem célunk felhánytorgatni Jt múltat s arra sincs módunk most. hogy részletesebben fog­lalkozzunk a tervteljesítést akadályozó tényezők elemzé­sével. Ezt a munkát orszá­gos, megyei, valamint üzemi szinten bizonyára elvégezték az arra illetékesek, joggal re­méljük hát. hogy a drága tan­díj mégsem veszett teljesen kárba. A legfontosabb tanul­ság azonban az üzemi párt- szervezeteké. a kommunistá­ké kell, hogy legyen. És itt nemcsak az említett üzemek­re gondolunk. v^T >r 3*J>1 Sokszorta elmondott Igaz­ság. hogy egy üzemi pártszer­vezet jó vagy rossz munkája elsősorban abból állapítható meg. hogy hatása mennyiben befolyásolja a termelést, a termelékenységet, vagy más­képpen szólva: érvényesül, s hasznosnak bizonyul-e a párt A tavasz a horgászokat is kicsalogatta a dunapartra •Jelentősen csökkeni a iöménysiesz fogyasztás Érdekes számok a kereskedelem három hónapos munkájáról A Belkereskedelmi Minisz­térium tervgazdasági főosztá­lya elkészítette az első ne­gyedév áruforgalmának érté­kelését. Eszerint a kiskereske­delem az év első három hónap­jában több mint 8 százalékkal forgalmazott többet, mint ta­valy ugyanebben az időszak­ban. 1956 első negyedévéhez képest pedig körülbelül 18 szá­zalékos a forgalom emelkedése. Az összáruforgalmon belül az elmúlt évhez képest vala­melyest növekedett az élelmi­szerek aránya az iparcikkek rovására. Az élelmiszerek közül je­lentős mennyiségben vásá­roltak vajat, húst, csoko­ládét, déligyümölcsöt, gyarmatárut. A bérből és fizetésből élők reáljövedelmének emelkedése folytán a városi forgalom gyorsabban növekedett, azaz az állami kiskereskedelem árufor­galmának növekedési üteme meghaladta a szövetkezeti ke­reskedelemét. A jelentés röviden értékeli a húsvét előtti forgalmat. A nye­reségrészesedések kifizetése a tavasz beköszöntése, valamint a szokásos búsvét előtti forga­lom mjnden eddiginél nagyobb forgalmat jelentett. Egyes ru­házati szaküzletek és áruházak forgalma nemcsak az előző he­tek átlagos napi forgalmát, hanem az elmúlt év karácsony előtti csúcsforgalmi napjait is túlszárnyalta. Ennek ellenére a forgalmat a kereskedelem za­vartalanul, általában a lakos­ság megelégedésére bonyolítot­ta le. 1958 első negyedévében to­vább csökkent a töményszesz fogyasztása. 1956 első három hónapjá­hoz viszonyítva a kereske­delem mintegy 10 százalék­kal kevesebb rumot, pálin­kát, stb. szerzett be. Ezzel szemben mintegy 10 millió literrel több sör fogyott. A vendéglátó főigazgatóság és a vendéglátóipari vállalatok több intézkedést tettek, ame­lyek a lakosság jobb ellátását és az alkoholfogyasztás további csökkentését célozzák. így pél­dául több helyen létesítettek alacsony osztályba sorolású ze­ne nélküli éttermeket és meg­szüntettek több italboltot. Hatezer váiidorméhész a Duna és a Tisza partján A Kiskunság nagykiterje­désű gyümölcsöseinek virág­zása szinte vonzza a méhésze­ket, az.ország más megyéiből is sokán jönnek ide. Ez ideig már hatezer vándonméhész te­lepedett meg a Duna és a Ti­sza partján. A füzesek elvi­rágzása utón a most nyíló gyü­mölcsfákról kezdik a hordást a méhek. Az akácvirágzás ide­jére újabb nagyszámú vándor- méhészt várnak a Kiskun­ságba. szervező, irányító, ellenőrző és nevelő szerepe? Ügy vél­jük, ha megkérdeznénk bár­mely üzem pártvezetőségét, a fenti ismérveket hibátlanul elsorolnák. Ugyanakkor az is tény. hogy még kevés helyen tesznek eleget annak az elv­nek, hogy a pártszervezet leg­főbb gondja a termelés. Igaz, nem könnyű feladat ez. Akkor sem volt gyerekjáték, ami­kor a párt mindennapi mun­kájának gyakorlatában erő­sen érvényesült az adminiszt­ratív jelleg, amikor a sokolda­lú felvilágosítás és meggyőzés helyett első helyen a közvet­len utasítgatások szerepeltek. Ma talán nincs is olyan üze­mi pártszervezet megyénkben, ahol a kommunisták a régi rossz módszereket próbálnák alkalmazni a termelés párt- irányításában. Nem is ez a probléma. Sokkal inkább az, hogy pártszervezeteink csak lassan tanulják meg az MSZMP új munkastílusát, sőt nemcsak a „hogyan" okoz gon­dot legtöbbjüknek, hanem a „mit” is. Sok helyütt na­gyon leegyszerűsítve fogják fel a termelés pártellenőrzésé­nek funkcióját. A munkater­vekben gyakran lehet ilyene­ket olvasni: „beszámoltatjuk a vállalat igazgatóját az éves terv (esedékes) állásáról”, vagy: „az üzem főmérnöke beszámol az új gyártmányok bevezetése óta elért eredmé­nyeikről” stb., stb. Mindez na­gyon fontos része a pártszer­vezet tevékenységének. Na­gyon szükséges, hogy a párt­vezetőség s általa a tagság hű képet kapjon a terrpelés helyzetéről, a gyár problémái­ról. Ahhoz azonban, hogy a kép kerek legyen, nem ke­vésbé szükséges azoknak a ta­pasztalatoknak összegyűjtése, amelyeket a termelés bonyo­lult viszonyaiban jártas kom­munisták szereznek munkájuk során. Az; a pártvezetőség irá­nyít jól, amely a két oldalról érkezett információkat össze- &yűjti és feldolgozza, az a pártszervezet tölti be jól fel­adatát, amelynek összehan­golt erőfeszítése a termelés akadályainak leküzdésére, a tervfeladatok sikeres elvégzé­sére irányul. Amióta megjelent a kor­mány takarékosságról szóló határozata és azt követőleg a párt felhívása az ország népé­hez, az üzemek ezreiben egész­séges pezsgés indult meg. A gazdasági vezetők, a párt- szervezetek, az üzemi taná­csok mind azt kutatják, ho­gyan tudnák gazdaságosabbá tenni a termelést, ami a nép­gazdaság stabilitásának s egy ben a dolgozók életszínvonala emeléséneik egyedüli alapja. Sorra hangzottak el felaján­lások, amelyek az üzem, a gyár s más vállalat gazdaság' viszonyainak reális felmérésé­ből erednek. Vannak üzp mek, iparágak, amelyek a még ki nem használt, rejtett tar. talékok feltárásával, a terv- fegyelem megszilárdításává'1 már ebben az esztendőben sok millió forinttal többet akarnak visszaadni a népgaz­daságnak. mint a korább* években. A Csepel Autógyár például 14 millió forint meg­takarítást tűzött célul maga elé. A legszerényebb megta­karítások is hatalmas érték kel növelik államunk javait S hogy mik lehetnek ezek ? megtakarítások? Erre itt csal általánosságban lehet válaszol ni. Mindenekelőtt az anyag­gal. különösen az import­anyaggal, valamint a munka idővel és az energiával való takarékosság. Mindezt tér mészetesen úgy, hogy az ön- költségcsökkenés ne menjen a minőség rovására, ne szaporít­sa, hanem éppen minimálisra szorítsa le a selejtet. A taka- rékosság nagy feladatát szol­gálja a társadalmi tulajdon fc> kozott megbecsülése, a gyárts mányok, termékek, gépek éa más berendezések, valamint az üzem épületeinek gazda módjára történő gondozása stb. Ebben a nagy_ hosszú időre szóló munkában a pártszerve­zeteknek,- , a kommunistáknak kell élenjárniuk. Példamuta­tásuk, kezdeményezésük er­kölcsi alapot nyújt arra, hogy bátran és következetesen fel­lépjenek a lazaságok ellen, hogy ellenőrző, felvilágosító, ösztönző szerepüket eredmé­nyesen betölthessék. De eh­hez az is hozzátartozik, hogy a kommunisták alaposan ismer­jék üzemük belső viszonyait, j a főbb tervszámokat, a tér I melés mindenkori helyzetét. ; Ennek tárgyi feltétele viszont \ az, hogy a pártvezetőségek \ tartsák kézben aktíváikat, i rendiszeresen lássák el őket I információval, feladatokkal. András Endre Az őrmester úr vigyázba merevedik, úgy jelent. — Kovács XIII. János őr­mester a Pokol-majorból alá­zatosan jelentkezik. Sürgős se­gítséget kérek! Hallgat, láthatóan feleletet vár, majd belesápad a vála­szul kapott szóba. — Értettem! — rebegi csen­desen, s mint akinek hite om­lott össze, teszi a helyére a telefon kagylóját. — Nem adnak! — fordul se­gédjéhez. — A városban is mozgolódnak az emberek. Hogy a fene esne már a sok kenyérpusztítóba! Klára szeme felcsillan a szóra. Ha fél is az elkövetkező percektől, a szíve mélyén mégis csak örül. Az egység­nek. Ami ezekben az órákban teremtődik. Városon és falun. A kakastólI acélkék fénye felvillan előtte. — Ki vagy? Honnan ke­rülsz ide? — reccsen durván arcába a szó, amelyet nyom­ban pofon kísér. A vér kiserken az orrán, de azért hallgat keményen. Nem árulhatja el a városi elvtársa­kat. Még ha agyonverik, ak­kor sem! A szavát adta erre, amikor jelentkezett. Az őrmester úr újra kísér­letezett. De megint csak hasz­talan. Véres kezét a pofon után a lány ruhájába kente, aztán átadta a segédjének. — Szedj ki belőle valamit! — s dobta felé az asztalon fekvő lovaglópálcát. — Én ad­dig a megyeházán próbálko­zom. Bizton megörülnek majd egy ilyen jó fogásnak! — s véreres szeme tűzben égett. — Talán még kitüntetés is jár érte ... Klára a testére tapadó vizes ruhában megborzongott, ami­kor a marcona legény kitusz­kolta maga előtt az ajtón. Amaz észrevette, s gúnyosan az arcába röhögött, — Fázunk, tubicám? MaJd mindjárt melegünk lesz, no félj! — s azzal belökte a pajta szélesre tárt ajtaján, — Neved? Hallgatás. — Irataid? — s durva kezek siklottak végig testén, kutatva valami kézzelfogható bizonyí­ték után. — Gondoltam mind­járt! Az ilyen kiruccanások­hoz nincs szükség az iratokra. Mi? A lábával belökte az ajtót, s a sarokból valamiféle lócát ráncigáit elő. — Hasra! — rivallt a lány­ra, de Klára ágy állt továbbra is, akár a kőszobor. S amikor az újabb parancsra sem enge­delmeskedett, a hajánál fogva rántotta le. Ügy maradt moc­canatlanul. A legény újra matatni kez­dett a sarokban, s amikor visz- szatért, kötelet tartott a kezé­ben. Először a két karját fűzte össze, hogy a vékony kötél a húsába mart, majd a derekát is odahurkolta a pádhoz. — Nos? Még mindig hall­gatunk? — hullottak ajkáról a gúnyoros szavak, de válasz egyikre sem érkezett, mire megvonta a vállát. — Nekem így is jó! A pálca lesújtott. Egyszer, kétszer, háromszor — irgal­matlanul. Klára összeharapta kes­keny ajkát, hogy ne törhessen elő a sikoly. A félelem szava. Vagy az árulásé. Csák a tes­te rándult össze, amikor a pál­ca rácsapott. A segédcsendőr már tajték­zott a dühtől. Csak nem fog ki egy ilyen taknyos kölyöklány őrajta? Hogy az isten pusztí­taná el, valahány is van ezen a földön. Miattuk nem emel­kedhet magasabbra. Lehajolt, s vadul ráncigálta feljebb az átázott ruhát. — Majd megtanitlak én a magyarok istenére! — sziszeg­te a lány fiilébe, s izmos mar­kában sercenve szakadt a ru­ha,. Felvillant a lány combja. A bot surrogva hasította a le­vegőt, s éles csattanással hul­lott a meztelen, gyönge test­re. Klára felsikoltott. — Hé! — dörrent válaszként odakintröl. — Indulunk. A majorban vas villára kaptak a paras ztdk! A pálca még egyszer lesúj­tott, csak aztán hullott a föld­re. Az ajtó becsukódott a le­gény mögött. Klára jól hal­lotta nemcsak a zár csikordu- lását, de az őrmester úr sza­vait is. — Mozgás, az anyád keser­ves istenit! Még egy órát kell kitartanunk. Addigra megér­kezik a segítség is. A megye­házról. A csizmák mind távolabb dobbantak, majd lassan egé­szen elhalt zajuk. Aktkor va­laki megkocogtatta a pajta ajtaját. — Itt van? Nehezen jött ajkára a szó — Itt. Hallotta, hogy valaki néki­feszül a gyönge tákolmány­nak. aztán nagy robajjal tört be a pajtába. Az egyik legény- ke volt, akit melléje rendel­tek. Amikor az megpillantot­ta, meghökkent, s nagy zava­rában a kabátját dobta fedet­len combjára. Aztán sietős mozdulattal megoldotta: a, kö­telet — Ne haragudjon — mondta egyszerűen. — Előbb nem jö­hettem. Klára teste sajgott a ke­gyetlen botozástól, s fájdalma­san felszisszent, amikor keze u combjához ért, de az ajka \ ■már mosolygott. — Elmentek? — El. Amikor észrevettük, \ hogy magát elfogták, Pista \ nyomban az emberekhez sie- \ tett. Én meg idejöttem. — \ Csendesen lehajtotta a fejét. \ — És hallottam mindent. Ma- \ ga egy hős! A lány véres arcát törölgel \ ve a fiúra nevetett. t— Mi újság odakinn? — Az emberek énekelnek. \ Az Internacionálét. Pista i mondta nekik. Hogy elcsalja \ innen a fogdmegeket. Most.! aztán bottal üthetik a nyo- \ mát. Kileptek a pajtából, s a \ fiú egy kerékpárt tolt a lány elé. Isten tudja, honnan sze­rezhette. — Fel tud ülni? — Megpróbálom. — Aztán siessen. Ha erre megy — mutatta az irányt —, senki sem veszi észre. — Köszönöm. De figyelmez­tesse az embereket. Erősítést várnak a városból. Csak sem­mi rendbontás! — Attól ne féljen! Hiszen ünnep van ma! — Igen. Gyönyörű szép ün­nep. 1931 május elseje — s búcsúzóul még egy pillan­tást vetett a fehéren izzó fel­iratra. Világ proletárjai egyesülje­tek! A kerékpár gumija siste­regve perdült a dűlőút lágy porán. Aztán csönd lett. Csak a tavaszba zsendülő határ ezer színű muzsikája csen­dült. Ujjongva, reménytkel- tön. Mintha maga a termé­szet, is meghajolt volna az új törvény előtt. Az égen maga­san járt már a Nap, minden fénybe, aranyba borult, bol­dog lett. Ifjúsági társasutalások Csehszlovákiába A Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség, a CEDOK és az „Ex­press” Utazási Iroda között létrejött megállapodás értel­mében 500 magyar fiatal tu­rista utazik a tavasszal és a nyáron Csehszlovákiába. A ta­vaszi utazások útvonala a kö­vetkező: Pozsony—Brünn—• Prága, Prága—Sobesin— Pozsony—Oravske Podzamok —Magas Tátra. A csoportok műsorában városnézések, kul­turális emlékhelyek megtekin­tése, üzemlátogatások is szere­pelnek. A Sobesinbe ellátogató fiatalok egy nagy nemzetközi turista-találkozó vendégei lesz­nek. További tárgyalások foly­nak a három-négynapos uta­zások szervezésére, Pozsonyba, Kassára és más felvidéki vá­rosokba. ] A legfontosabb alapanyagokból és legkeresettebb cikkekből túlteljesíti tervét ti könnyűipar Súlyos egyéniség Jugoszlávia „legsúlyosabb” nője az észak-szerbiai Belji- nában élő, 25 éves özvegy P. Carvicné. Százharminc kilója egy csöppet sem akadályozza rendes háziasszonyi tevékeny­ségében vagy a mezei munká­ban. Amikor moziba megy, saját ülőalkalmatosságot visz magával. Textilszükséglete is tekintélyes, mert pontosan kétszer annyi anyagra van szüksége, mint más nőnek. A tiszteletreméltó özvegy a leg­jobb egészségnek örvend és állandó víg kedélye miatt köz­szeretetben áll. Fekete Zoltán: Talajtan és trágyázástan ' A mű a termőtalaj kialakulásá­nak ismertetésével kezdődik, ez­után a talajképződés abiotikus előzményeit és tényezőit mutatja be a talaj fizikai-kémiai viszo­nyain keresztül. A talaj képződés biológiai folyamata a következő fejezet tárgya. A mű második ré­szében szerző a talajtan alkalma­zásának területeivel ismerteti meg az olvasó^,.. Ezen bé^ül a kertészét -és szőlészet ilyen irány’ú tud¥í#a- a Jéázletesen. Különö­sén a ‘.szőlőtermesztés talajtani vonatkozásai” című fejezet érté­kes. További fejezeteiben a tá­la j javítással, a talaj műveléssel kapcsolatos talajtani fogalmakkal* a talajvédelemmel és a talaj víz- gazdálkodása és öntözése problé*» máival foglalkozik. A mű harmadik részében a talaj termelékenységének fokozásával, a trágyázástannal ismerkedünk meg. Ez a rész négy fejezetben tárgyalja a műtrágyázást, a szer­vestrágyázást, valamint a trágyá­zás! szaktanácsadást és a szabad­földi kísérletezést. A szerző minden fejezet végén részletes szakirodalmi tájékozta­tást ad. A könyv az Agrártudományi Egyetem tankönyve, agronómusok továbbképzésére is kiváló eszköz. Földvári Ferenc több lesz a nagy gyapjútar­talmú szövet. A könnyűiparban fő cél, hogy ugyanannyi készter­mék előállításához fél vagy egy százalékkal kevesebb nyersanyagot használjanak fel, anélkül, hogy az áru minősége romlana, tehát csupán a hul­ladék, s a gyártás közben ve­szendőbe menő anyagok csök­kentésével. Még pontos, részle­tes adatok nincsenek erről a minisztérium birtokában, de úgy látják, hogy ezt a célt ed­dig sikerült megvalósítani. A minisztérium vezetői most ismételten felhívták a gyár­igazgatók figyelmét, hogy csak azt az árut gyártsák, amire rendelésük van és igyekezze­nek új, keresett cikkeket for­galomba hozni. Az idei új gyártmányok között lesz a régóta nem kapható selyemballon, a szintetikus szállal erősített gyermek tréningruha, a gyermek nylon fehérnemű. Megkétszerezik a tűsarkú cipők gyártását és az üzletekbe ke­rülnek a műszállal erősített bútorszövetek, a ruhaanyagok közül a bársonyutánzatok, a fémszálas taftok és a hernyó­selymek, a len-kenderipar új­fajta csíkos divatszövetei. [ Amikor a Könnyűipari Mi- jnisztérium vezetői az 1958-as ; tervet ismertették^ irányelv- j ként szabták meg, hogy csak j azokat a cikkeket és annyi i árut készítsenek a gyárak, I amennyi tervükben szerepel. ! Csupán az úgynevezett hiánya j cikkekből és az importmegta- I hárítást jelentő alapanya-gok- | ból gyárthatnak többet. | Az első negyedévet a köny- [ nyűipar 103,7 százalékos terv- j teljesítéssel zárta és most meg- [ vizsgálták, hogy hol és miből I adódott ez a többlet. Megálla- I pították, hogy | azokban az iparágakban i fokozódott a termelés | mennyisége, ahol ez kívá­natos volt. 1 Terven felül adott fonalat a | pamutipar, a rostipar pedig a | kenderfonal-gyártáshoz adott |több alapanyagot, s ezzel csök- |kenthetik , a len-kenderipar ! nyersanyag-importját. 6,1 szá- ! zalékkal több cipőfelsőbőr és 1 ugyanennyivel több papír is | készült. A készáruk közül ki- ! emelkedő a bútoripar 110,2 | százalékos tervteljesítése, 4.2 | százalékkal növelték a fino- ! mabb szövetek alapanyagául | szolgáló fésűs gyapjúfonal | mennyiségét és ez is hozzá­járul ahhoz, hogy a jövőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom