Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-21 / 68. szám

1958. MÁRCIUS 21. PßVTEK PEST NEC kfCirlap HUNYA ISTVÁN! VÖRÖS ZÁSZLÓK ALAIT Az idő is sötét felhőbe bur­kolózott. Ügy elkeseredett, mintha , mindazt a vért, amely négy év óta kifolyt az emberek millióiból, le akarta volna mos­ni a harcterekről; esett az eső megállás nélkül. Különben Gyométól Endrédig csendes volt a táj. Csak a bakancs cuppogása hallatszott lépteim nyomán. Az apró tanyáik a sűrű esőcseppeken át úgy tűntek fel, mint nagy sírhal­mok, amelyek alatt csendben nyugszik a hajdan zajos élet. Á hír, ho®v vége a háború­nak. bejárta már az Alföldet. De a megmaradt élet még elkeseredett, mogorva _ ma­radt, mert tudták a fiúk, a férjek, az apák, hogy akik el­véreztek a hosszú háborúban, nem térhetnek vissza. Ilyen nap volt 1918 novem­ber elseje, amikor hazaérkez­tem a frontról. A hazaözönlő katonák tud­tak már az 1917-es nagy ok­tóberi forradalomról. Hiszen 1918 március közepéig csak endrődiek nyolcán voltunk már a csehországi Neuhaus- ban, a 101. ezrednél olyanok, akik orosz fogságból kerültünk haza. Néhányan a forradalom tűzkeresztségén is átestünk. Az ezredben jó munkát végez­tünk, mert március _ utolján a frontra induló zászlóalj már lázadozott, lövöldözött.;; A szegényebb sorsú katoná­kat nemcsak örömmel, de ke­serűséggel is fogadta a család. Az összegyülemlett keserűség és gyűlölet csakhamar ki­robbant. A hetipiacon a so­kat koplalt és sokszor kigú­nyolt, meggyalázott. asszo­nyók, felbátorodva a hazatért katonáktól, a rendórbiztost a sárba taposták; De megfe­nyegették a jegyzőket is. Ez kissé megdöbbentette nem­csak a hatóságot, de a gazda­gokat is. De már késő volt. Amikor a nemzetőrséget szer­vezték, csak az agrárproletá­rok jelentkeztek és így ná­luk volt a fegyver. Harc a földért A szakszervezetbe nemcsak mi, agrárproletárok íratkoz- tünk be, hanem a gazdák, patikusok, papok is belép­tek. Az ősapai patikus néha olyan beszédet mondott az őszirózsás forradalomról, hogy még a proletárok egy része is elhitte, hogy tán mindjárt, amikor felszikkad az október óta dagadó sár. Csizmadia és Károlyi Endrédre is elhoz­zák a bőség kosarát, amelyből mindenki egyformán vehet. Volt-e már olyan kormány — hangsúlyozta olyankor a patikus —. amelyik gondosko­dott volna arról, hogy a fa­lusi ember szűzmagyart bo- dorítson a makrából? De ez még csak a kezdet. A többi jó majd jön::; nincs törvény, a négylapos! birtokot felosztjuk, aztán jön majd a 360 holdas papi bir­tok is. Megalakult a föld­osztó bizottság és meg is kezdte néhány tábla felosztá­sát. Március 15. Endrődön még soha sem volt együtt olyan tömeg, mint azon a napon, március 15-én. A hangulat igazolta; az agrárproletárokat már nem elégíti ki pusztán a „nemzeti szín”. Ösztönükben, tenmivá- gyásukban már az addig szunnyadozókban is ébrede­zett a magasztos eszme: a kommunista forradalom, amelynek kivívásáért már a világproletariátus vörös csil­laga és vörös zászlaja alatt kellett gyülekezniük. A tö­meg gyorsan megért a végső nagy leszámolásra ..; És jött március 21. Endrődön is megalakult a direktórium. Még aznap létrejött egy öt­tagú szervező bizottság vörös­katonák toborzására. A bi­zottságnak én is tagja lettem. Pár naP múlva 360 agrárpro- letárral indultunk Békéscsa­bára a 101-es ezredhez. Fegyverben A tisztek szabótálása foly­tán. a századok kiállítása las­san ment. Áprilisban a román fehér hadsereg Békéscsaba felé is előrenyomult. A 23-as vadászzászlóali akkor már Mezőtúron helyezkedett el a visszavonulás és a Berettyó- vonal védelmére. Mikor már tarthatatlan volt a védelem, Szolnokra, majd Kisterenyé- re mentünk. Nem sok veszte­ség árán a cseh fehér hadse­reggel szinte egyszerre érkez­tünk az állomásról utolsónak kifutó vonathoz, amelyet ál­landóan lőttek. Igen heves küzdelem fejlődött ki. Sze­rencsénkre — a már-már dön­tő pillanatban — néhány kar­tács előrebocsátásával ' befu­tott a 6-os páncélvonat, amely néhány géppuskasorozattól tá­mogatva visszariasztotta a fe­héreket. Felsőzsolcán volt a második kemény ütközetünk. A Her- nád-szakaszon alakult ki igen erős harc, amíg végre a „harminc és feles” rettentő bődüléssel bele nem szólt. De az úgy szétvágta a cseh és m mán vonalat, hogy mi már csak Kassán túl értük utol a cseheket. Az utolsó csata A győzelmes előrehaladásban azonban meg kellett állni. A történészek feladata tisztázni: miért. Az bizonyos, vesztett ütközet nem csüggesztette volna úgy el az alföldi ezre- deket, mint az az aránylag nyugodt visszavonulás. A lelkesedés a szolnoki át­törésnél még egyszer szinte csodálatos bátorságra hevítet­te az ezredeket. Talán túl gyors is volt az előrehaladás. Mi a szajoli majorban áll­tunk meg először. Valame­lyik pihenő csapat a nagy ud­varban disznót perzselt. Né­hány pillanat alatt vagy tíz gránátot röpítettek közénk a románok. Néhány halott, sok sebesült lett az eredmény. De a riadalomban is felderítet­tük. nem a perzselés füstje árulkodott, hanem a titkos telefon..; Az árulás már lehetetlenné tette a további harcot. AKIATASKABAW ELHELYEZHETŐ „AUTÓGARÁZS“ A Szegedi Ruhagyár terve­zői, az egyre növekvő számú gépkocsitulajdonosok kívánsá­gára ponyvából készülő garázs gyártásának gondolatával fog­lalkoznak. A csillaghegyi Len- árugyárban szőtt különlegesen impregnált vitorlavászon igen alkalmas olyan ponyva készí­tésére, amely a gépkocsit meg­óvja az időjárás szeszélyeitől. Egyelőre két „ponyvagarázs” mintapéldányát készítik el. Az egyiket a Moszkvics, a másikat a Wartburg gépkocsihoz. A hálókocsivá is alakítható Moszkvics autóhoz egybesza­bott, mintegy másfél méteres „előteret” is készítenek, amit a kocsi ajtónyílása elé sátorsze- rűen el lehet helyezni, s pél­dául öltözködésre is alkalmas. A ponyvagarázs ára körül­belül 1500—1600 forint lesz. Amennyiben beválik, megkez­dik a sorozatgyártását. BŐSÉGES A HÚSVÉTI TOJÁSELLÁTÁS Az Élelmiszeripari Minisz­térium tájékoztatása szerint a húsvéti ünnepekre a ba­romfi iparigazgatóság jól fel­készült. Mintegy hétmillió to­jás jut a fogyasztóknak már­cius 27 és április 3-a közötti időszakban. A tojások árál nagyság és frlsseség szerint osztályozva 1—1,30 forintban állapították meg. Sokat javult a megye műtrágyaellátása A megyei tanács a Földmű­velésügyi Minisztériummal egyetértésben az év első ne­gyedére 580 vagon nitrogén, 85 vagon káli és 138 vagon foszforos műtrágyát biztosít a megye részére. Az első félévre összesen ezer vagon nitrogén, 280 vagon foszfor és 130 va­Üj szolgálati lakást és irodahelyiséget kapott az őrszcnt- miklósi Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet. gon káli műtrágyát kap a me­gye. Ebből a mennyiségből március 31-ig kiszállítják a termelőszövetkezetekhez, vala­mint a földművesszövetkeze­tek boltjaiba és lerakataiba valamennyi előirányzott káli és foszforos, valamint 760 va­gon nitrogén műtrágyát. Á megyének jutó műtrágya­mennyiség a tavalyi 35,8 kilo­gramm holdankénti átlaggal szemben ez évben valószínű 66,2 klogramm lesz. örvende­tes tény, hogy az egyéni gaz­dák nem ragaszkodnak csu­pán a nitrogénhoz. Bizonyítja ezt az is, hogy már eddig a 344 vagon nitrogén-sműtrágya mellett 79 vagon foszfort és 45 vagon káli műtrágyát is vásároltak. Csodálatos aranyleletek Kínában, Kuangsi tarto­mányban rendkívüli gazdag­ságú aranylelőhelyre bukkan­tak. Tyänyang körzetének bá­nyáiból előkerült olyan hatal­mas, 68,7 dekagrammos arany­rög is, amelynek finom arany­tartalma 90 százalék. Kétszer ad, aki gyorsan ad A Szövetkezetek Pest megyei Központjától az alábbi levél érkezett szerkesztőségünk címére: A Pest megyei Hírlap március 18-i számában olvastam az „Emberibb sorsot akarnak” című cikket, mely a pilisi cigányság életkörülményeivel foglalkozott. A cikkíró ki­vezető utat keres a cigányok jelenlegi helyzetéből. Felte­véseivel nagyon egyetértek. Közlöm az elvtársakkal: intézkedtem a Pilisi Föld­művesszövetkezet igazgatdiága felé, hogy a földművesszö­vetkezet azonnal kezdje meg a cigányok között a kultúr- csoport, megszervezését, illetve ezzel kapcsolatosan támo­gassa a helyi kultúrigazgató munkáját. Egyben intézked­temaziránt is, hogy a kultúrcsoport támogatásához meg­felelő anyagi eszközöket biztosítson megyei szövetségünk. Budapest. 1958. március 18. Elvtársi üdvözlettel: Dinnyés József elnökhelyettes KITÜNTETÉSEK ÉS JUTALMAZÁSOK o KISZ megalakulásának első évfordulója alkalmából Kettős évfordulót ünnepelt tegnap délután a KISZ Pest megyei bizottsága. Megemlé­keztek a Tanácsköztársaság kikiáltásának 39., valamint a KISZ megalakulásának első évfordulójáról. Ebből az al­kalomból kitüntetéseket és okleveleket osztottak ki a jól dolgozó kiszeseknek és érté­kelték az ifjúsági exportbri­gádok 1957. IV. negyedévi munkáját. Ságvári-érmet kapott: Pa­taki József (Vác, Mezőgazda- sági Technikum), Szlatki László (Gödöllő, Gépjárműja­vító), Gerő Igor György (Gö­döllői Gimnázium), Gödri Elek (Csepel, Autógyár), Far­kas József (Pomázi Posztó­gyár), Szeghalmi Gyula (Pest­vidéki Gépgyár). Aranykoszorús KISZ-jel- vényt kapott: Marosi Zsig- mond (Cegléd), Varga Ernő (Diósdi Csapágygyár), Lukács Antal (Herceghalomi Állami Gazdaság). Megyei oklevelet kapott: Poór Sándorné (Diósdi Csap­ágygyár), Sándor Katalin, Va- dóc Éva, Vendrik Mária (Vác, Mezőgazdasági Technikum), Takács Mária, Győző Erzsé­bet, Iványi Irma, Hollós .Ro­zália (Budakeszi), Folyóka Gé­za (Ráckeve), Olajkár Erzsé­bet (Dunakeszi), Kiss Mária (Vác), Kasszái Béla (Cegléd), Búza Vince (Csepel Autógyár), Csorba Antalné (Monor), Gere Géza (megyoi tanács). Már Ti­hamér (Dunakeszi), Marko Sándor (Dunakeszi), Sebestyén Gyula (Szokolya), a nyáregy­házi önkéntes segítőbrigád, az Agráregyetem, a lőrinckátai Uj Élet Tsz és a Csepel Autó­gyár KISZ-szervezete. Oklevélben részesültek az egyéves fennállásukat ünnep­lő KISZ-szervezetek: Pomázi Posztógyár, Vecsés, Abonyi Állami Gazdaság, Dunakeszi Vagongyár, 201. MŰM Intézet, szentmártonkátai tsz, Agrár­egyetem, Présacél- és Ková- csoltárugyár, Csepel Autógyár, nyáregyházi önkéntes segítő­brigád. Az exportbrigádok munká­jának értékelése: A váci For­te-gyár Bercsényi exportbri­gádját 1000 forint pénzjuta­lommal és megyei dicsérő ok­levéllel, a Kleiner-exportbri- gádot 1000 forinttal és okle­véllel, a Lakatos ifjúsági ex­portbrigádot 500 forinttal és megyei dicsérő oklevéllel, a gödöllői Ganz Árammérőgyár KISZ ifjúsági exportbrigádját 500 forinttal és megyei dicsérő oklevéllel jutalmazták. öt­száz forint pénzjutalommal és megyei dicsérő oklevéllel tün­tették ki Dunai József elvtár­sat, a váci Forte-gyár fiatal technikusát. Jól dolgoznak a pénzügyi állandó bizottságok Az utóbbi két évben fellen­dült megyénkben az adófi­zetés. Ezt részben az teszi indokolttá, hogy — mivel megszűnt a kötelező beadás — jóval nagyobb jövedelemhez jut dolgozó parasztságunk, s könnyebben tudja adóját kifi­zetni. Másrészt igen kedve­zően hatott az adómorál ala­kulására, hogy megyeszerte ismét dolgoznak a tanácsok mellett működő pénzügyi ál­landó bizottságok. A bizottságok közül több igen tevékenyen műkö­dik, rendszeresen ülése­zik, több ízben megvizs­gálják az adóügyek mel­lett a költségvetés vég­rehajtását is. Felvilágosító munkába kezd­tek. amelynek során megma­gyarázták a lakosságnak, hogy amennyiben negyedévi adóju­kat az esedékesség előtt befi­zetik. úgy év végén 6 szá­zalékos kamattérítésben része­sülnek az eddig érvényben volt és maradt 2 százalékos évi kamattérítésen felül. Rámu­tattak arra is. a késedelmes adófizetés milyen hátrányos következményekkel jár. Tu­datosították. hogy a kormány 1957. december 31. helyett 1958. március 31-ig meghosszabbította a megváltási ár teljes ren­dezéséért járó kedvezmé­nyek megadását, amely szerint az a mezőgaz­dasági juttatott, aki ez ideig teljes tartozását kiegyenlíti, 35 százalékos kedvezményben, az egvéb iuttatott pedig 20 szá­zalékos kedvezményben ré­szesül. A felvilágosítás eredményes volt. mert a mezőgazdasági iuttatottak közül maldnem tízezer ember rendezte végle­gesen tartozását. A pénzügyi állandó bizott­ságok közül különösen jól dolgozik a nilisvörösvári, a vecsési. az üllői, a duna­keszi. valamint az abonyi. Abonyban például a héttagú bizottság mellett rendszeresen 60—70 aktíva dolgozik, s minden állandó bizottsági ülésre — ahol pénzügyekről van szó — 100—150 adófize­tőt is meghívnak Tavaszi zsongás A bőség kosarát nem hoz-. tálk. A silány táplálkozástól a i szegények szájában a szűz- ; magyar dohány füstjétől is: keseredett a pipaszár. A szak- j szervezetben ingerültebbek; lettek a viták. Majd jött a hír: a kommunisták 3600 ko­ronát követelnék minden le­szerelt katonának. J anuár elején jött az üzenet, válasz­tani kell küldöttóket Pestre, a kommunista gyűlésre, mert most már vagy meglesz a 3600 korona, vagy igazi forradalom lesz, olyan, mint Oroszország­ban. Egyik küldött én lettem Endrődről. Visszatérve a köz­ségbe, még többet és ha­tározottabban beszéltem Le­ninről meg a nagy forradalom döntő harcairól. A föld lett a legizgatóbb kérdés. Egyik vita alkalmával az öreg fő­pap kissé pogány hangon mondta: — Hát osztán. honnan akar­játok a fődet? Itt még a 'legvékonyabb mezsgyekaró­nak is gazdája van! A magán - tulajdon pedig olyan szent és sérthetetlen, mint a román katolikus hit. Aki be tudia bizonyítani, hogy születésekor magával hozta a földet, attól biztosan nem veszünk el egy morzsá­nyi göröngyöt se — kiabálták már többen. A vége az lett. hogy az úri társaságot formálisan kidob­tuk a szakszervezetből. Az­után határoztunk: van, vagy — Arról is megvan a véle­ményem ... ... Oh bárcsak hamar nyár lenne, E silány tavasz elmenne: Uram! Uram! talán már Nem is fog már lenni nyári Gyorsan odébbáiltunk, de Csokonai köhécselve utánunk kiáltott: — Kérdezzétek meg utódo­mat, aki annyit idézgetett en­gem, az ősét. Kérdezzétek meg Ady Endrét. A parton találtunk rá, éppen vallatta az öreg Dunát és Mar­gitra gondolt, aki itt halt meg, a Nyulak Szigetén. Kérdezés nélkül sírta: Gyeptrónján a Tavasz-kunyhónak, öreg csont, újra itt ülök. Tágult szemekkel és nyugtalanul Hevülök... Elnézett nagy, sötét szemé­vel messze a Duna fölött és később elcsukló hangon így énekelt: Márciusi Nap, nagy a te verésed. Csodatevőn szép te megérkezésed. De akard végre, hogy mi is akarjunk. De akard végre, hogy csúnyán ne haljunk ... Lassan hajnalodott és a haj­nali párák fölszívták a költő alakját. Mögöttünk, egy rej­tett pad felől hangzottak ak­kor halk sorok: Minden olyan furcsa, torz és visszás, Idegen a tavaszi tisztás. És ferde ívű minden ág .. . Ki lovagolt el ott a fák közt, Az elhulló fehér virág köfct? A szerelem? __ Az ifjúság? — Tóth Árpád — súgta kísé­rőm. — Ne is zavarjuk, men­jünk a városba. Már az Üllői úton jártunk. Finom esőt szitált a hajnali köd és reszketni kezdtek a csonka Üllői úti fák. Egy sötét kapu alatt feltűrt gallérja mögül figyelte a pat­togó rügyeket Kosztolányi. Amikor észrevett bennünket, panaszos gyerekhangon sza­valta: Tömjén ez a tavasz a légben, virágos ágon kancsi fény ég. Kis, Ideges lányok kacagnak, veri az ördög a feleségét... Nyílt arccal Isszuk az esőt fel, agyunkba rózsaszínű láng kap. Vékony, ezüst esőfonálon dévaj angyalkák citeráznak . ■ ■ Ismét kitévedtünk a partra; A Dunán gazdátlan csónak lebegett. Amikor közelebb haj­totta hozzánk a szél, láttuk, hogy valaki fekszik benne.-jikeretes sápadt arca az aranyló ég felé fordul és szívé­ből vér szivárog. Alig észre­vehetően mozdul a szája: A rügyek már kacsingatnak halványzöld szemükkel a nagy­világba, lesve: meddig késik még a tavasz. Mert a kalendá­rium szerint ma meg kellene érkeznie. A Margitsziget lomb­talan fái között nyirkos ködök lapulnak, de néhány forsithia bokor bizakodva nyújtózkodik az ég felé. A Duna felől sejtel­mes ködalak libbent elém, ibolyaillatot lehelt rám és suttogva ajánlotta: — Csináljunk körinterjút a tavaszról néhány halhatatlan­nal. Karonfogott és már indul­tunk is. Az egyik sétaút kanyarodó­jában sötét alak álldogált. Bő I köpenyét arca elé emelte és I szárazon köhécselt. — Csokonai Vitéz Mihály — i súgta kísérőm, majd halkan í megszólította: — Bocsásson i meg mester, hogy megháborít- ! juk ábrándozásában, de na- ! gyón szeretnék tudni, mint ! vélekedik a tavaszról. Nem válaszolt, csak égő sze- i mekkel nézett ránk és mélyet í sóhajtott. — Lillára gondol — suttogta í kísérőm: ! — Vágy, remények Lillák, I Isten véletek — sóhajtotta ; Vitéz. í — Igen, igen, Lilla, de most = a tavaszról lenne szó. i.. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét, Cgy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, melt: messze, mint az ég .,. — Juhász Gyula — szólt a kísérőm és elindult előttem lebegve a város pereme felé- A nap most bukkant föl két gyárkémény között és egy hal vány sugarát egy nyitott ab­lakra ejtette, amelyből két fia­tal arc fordult az ég felé. Az egyik bozontoshajú, égőszemű diák, lelkendezve suttogta: Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol. Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázlk Mezei szagokkal a tavaszi szél... .,. Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? Korai? Nem volt itt sose téli Pattantsd ki a szived, elő a rügyekkel — : A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi széli : A hídon most robogott át j egy vonat és amint a Balaton j felé kanyarodott, mozdonyé-; nak sípja élesen belesikoltott • a világba. — József Attila — súgta na- j gyón halkan kísérőm és mór el j is vegyült a napsugarakkal. I Magyar László =

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom