Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-09 / 58. szám
1958. MÁRCIUS 9. VASÁRNAP rt.si klECY KJÍirlap s Máikozás Szabó Iván szobrászművésszel SZABÓ IVÁN, szobrászaink között a legszélesebb skálájú művész. Egyformán otthonos a monumentális szoboralkotó művészetben, a kisplasztikában,. a portrékészítésben csakúgy, mint a (figurális kompozíciókban vagy a kerámiában. Alkotásai mindig az újdonság erejével hatnak. Azon művészek közé tartozik, akik nemcsak alkotni, de tanítani is Szabó Iván: Dózsa-felkelő szeretnek. Nyáron eltűnik fővárosi műterméből és a vidéket járja. Ez az oka annak, hogy az országjáró utas nagyon sokfelé találkozhat műveivel: Békéscsabán és Gyulán kiállítása van, Kiskunhalason az új állomásépület homlokzatán díszük egy reliefje, Bábolnán a méntelep létesítésének 175-ik évfordulójára készült „Arab mén“ című művében gyönyörködhet a néző. Budapesten a Munkásmozgalmi Intézet őrzi a „Magyarok a Vö- roshadseregben'1 című, lovas- rohamot ábrázoló hatalmas domborművét, a Népstadion előtt a „Népi táncosok“ című figurális szoborcsoportozat hívja fel a figyelmet. A mezőgazdasági vásár állandó kiállítási területén egy lovasnő szobra, a Nemzeti Galériában a „Dózsa- íelkelő“ című életnagyságű szobor hirdeti Szabó Iván művészetét. Mégis legszívesebben Hódmezővásárhelyen tartózkodik, ahol az ottani majolikagyárban tanít és dolgozik. Uj útkeresése ezen a területen járt a legfeltűnőbb eredménynyel. Vázái ugyanis nem ipar- művészeti termékek, hanem sokkal inkább képzőművészeti alkotások. A váza mint forma és annak színezése szinte csak ürügyül szolgál egy-egy plasztikai ötletének. A vázákba égetett festmények, a különböző cserepek relieftémái többnyire a történelemből merítik tárgyukat. Dózsa harcosai, a kuruckor névtelen hősei, a negyvennyolcas szabadságharc lovas vitézei gyakori szereplői kerámiai alkotásainak. OTTHONÁBAN szívesen foglalkozik a kisplasztikával. Legutóbb készült emlékérmei Vajda János, Krúdy Gyula és Kaffka Margit portréit örökítik meg. A vele való beszélgetésben mégis kicsendül elégedetlensége: — A művész ma nem panaszkodhat, bőven van megrendelése. Sajnos azonban a nép érdeklődése a képzőművészeti alkotások iránt nincs arányban azzal a támogatással, amiben az állam részesíti művészeinket. Még mindig nem sikerült elérnünk azt, hogy az igazán szép képzőművészeti alkotásokat megismertessük a tömegekkel. Nem igaz, hogy a tömegek nem értik meg a remekműveket. Éppen az utóbbi években az irodalom fényes bizonyítékokat szolgáltatott erre. Az „Olcsó regény“ sorozatban a klasszikusok legjobbjainak alkotásait ma sok tízezres példányszámban azok vásárolják és olvassák, akiket a felszabadulás előtt még az olcsó ponyva szórakoztatott. Úgy gondolom, hogy a képzőművészetet még iskoláskorban kellene megkedveltetni az emberekkel. Nagy mesterek műveit olcsó képeslap-sorozatokcjn kellene népszerűsíteni. Jó lenne sok olyan helyen rendezni reprodukciós képkiállításokat, ahol az emberek nagy számban fordulnak meg. Például színházak és mozik előcsarnokaiban. Előadások szüneteiben is vetíthetnének képeket, bemutathatnának szobrokat, kerámiákat. Építőművészetünkre is jobban fel kellene hívni a figyelmet. Az emberek szeretik a szépet, fontos, hogy minél gyakrabban találkozzanak vele. K. G. 80 éves operaművész HSZ1AO CSANG-HUA. a kínai opera 80 éves művésze most ünnepelte színpadi működésének 70. évfordulóját. Mindmáig megőrizte tehetségének sokoldalúságát és a közönség egyik kedvence. Magas kora ellenére kínai szokás szerint eljátssza a legkülönbözőbb férfi és női szerepeket. MÚLT, VAGY JELEN? j minap érdekes hírről zí számolt be a Nagykőrösi Híradó. A város kultúrcso- portjainak, színjátszóinak készülődéséről adott számot. Ebben ugyan még nincs semmi különös, de a nagykörösiek kultúrpolitikájában már annál inkább. A művelődési ház színjátszói Schiller: Az élősdi című vígjátékának bemutatására készülnek. A pedagógusszakszervezet kultúrgárdája a János vitézt tűzte műsorára. A KIOSZ színjátszó csoportja Gárdonyi: A bor című népszínművének bemutatását tervezi. Az Arany János Gimnázium diákjai pedig Kisfaludy Károly: Csalódások című fordulatos vígjátékát készülnek megeleveníteni. Igaz ugyan, hogy mind a négy bemutatásra kerülő mű maradandó értékű alkotás. Nem is ezért emelünk szót. Helyes és szükséges is megismertetni a közönséggel a világ és a magyar irodalom kiemelkedő színi alkotásait. De az sehogy sincsen rendjén, hogy egy olyan haladószellemű városban, mint Nagykőrös, csak olyan műveket adnak elő, amelyek kivétel nélkül a távoli múltban, vagy éppen a mese időtlenségében játszódnak. Lehet, hogy egyesek most a véletlenre hivatkoznak és arra, hogy semmi szándékosság nincs az említett művek szinte egyidöben történő bemutatásában. Ez az érvelés talán elfogadható is lenne abban az esetben, ha ez most először és csak Nagykőrösön történt volna meg. Sajnos, nem így áll a dolog. Ha figyelmesen megvizsgáljuk megyei színjátszóink bemutatásra váró, vagy ezekben a napokban bemutatott színműveit, állításunk beigazolódik. Mert mit is játszanak jelenleg színjátszóink? ízbégen Móricz Zsigmond Sári bírójára készülnek, a pomázi községi sportkör kultúr- csoportja Szigligeti Ede: Cigány című népszínművét mutatta be az elmúlt napokban, Szígetszentmiklóson ki tudja hányadszor játszották már az elmúlt napokban a Falurosz- szát. Vajon mi az oka annak, hogy színjátszó csoportjaink szívesebben fordulnak a múlt, vagy a mese időhöz és térhez nem kötött világa felé, minthogy a mai élet kérdéseit, problematikáját tükröző, s azokra feleletet kereső színművek bemutatásán fáradoznának. Egyesek azzal érvelnek, hogy a közönségsiker mindenekelőtt, márpedig Schiller, Kisfaludy, Gárdonyi, Szigligeti vagy éppen Heltai nemcsak a múltban, de ma is vonzzák az embereket. Ha tehát ilyen műveket mutatnak be, eleve biztosított a kasszasiker és sajnos, sok művelődési otthont, vagy színjátszócsoportot elsősorban csak ez érdekel. A másik érvelés, hogy nincs is jó mai témájú színdarab, ami között válogathatnak. j-iz utóbbi aggályoskodók- L nak nyomban példákkal bizonyíthatjuk, mennyire nincs igazuk. Akad szép számmal jó, a mai élet kérdéseit megelevenítő színdarab, csak éppen egy kicsit körül kell nézniük. A Dunakeszi Vagongyár szinjátszói az Irány Caracas című vígjátékkal készülnek, a váci kultúrotthon „Szocialista Kultúráért” jelvénnyel kitüntetett művész- együttese Konstantin Szimo- nov, a Nagy riport című színművét próbálja, a kisnémedi kultúrotthon Csizmarek Mátyás Bukfenc című bohózatát tűzte műsorára, legalább olyan sikerrel, mint bármelyik régi színművet. És folytathatnánk még a felsorolást. (prukner) Jiri Wolker: , VÁSÁR Vásár. Mindenütt zaj, alkudozás A szürke, kopott kis bódék körül. A fakó ponyvát cibálja a szél Hogy megláthassa, melyik a szegény. Mézeskalácsszív, játék eladó. Vesz falusi legény, városi lány, Gyerekeknek krajcáros zsákbamacska, (Nyer minden — tizedik csomagocska.) Szélescsípőjű éltes asszonyok latolgatnak. Pillantásuk hideg. Kitart-e a posztó tíz, húsz évig, Vagy elkopik s nem hordják egy hétig? Amott vadul ugatnak az ebek Ünnepi ruhát viselnek a nők, Arcukon mosoly. Ez hát a vásár! Mindenki vesz, elad, hazudik, ágál. Hatalmas tömeg hömpölyög szerte, Síp riogat, majd szétreped füled. Minden vendéglő szűk lesz estére Fullasztó hőség borul a térre. Vásár. Mindenütt zaj, alkudozás Részeg kedvvel kurjant néhány legény, A fakó ponyvát cibálja a szél... — De mondjátok, itt mit keresek én? Marék Antal fordítása iiiiuumiHiiiriiiiiiinimmiimmiiimimiuiiimiiiMimnniimimiiHiniimiimiimiiiiiiimiiiiiirmnmimiimiiimiii Svejk, a derék katona készítették el. A Svejk nagy film, a csehszlovák filmgyártásnak olyan ugrásszerű előrelépése, hogy az ember először hitetlenkedve csóválja a fejét, de a film képkockái meggyőzik arról, hogy nem tévedett. Svejk a monarchia csetlő- botló embere, Svejk, aki együ- gyűsége alibijével a legmerészebb igazságokat is ki meri mondoni, Svejk, a képmutató, recsegő monarchia egyszerű katonája, a filmen is úgy je- jelenik meg, hogy az ember szinte azt hiszi: ő vált szereplővé, s ami ott a vásznon történik, az az élet, az a valóság. Tökéletes egység ez a film. Egyetlen kép nincs benne, ami ne kellene, ami ne volna a helyén. Egyetlen olyan szó nem hangzik el a szereplők ajkáról, amely ne lenne szükséges, amely ne mondana valamit. Mindez az írót és rendezőt dicséri, aki egvszemély- ben: Carel Stekly. Olyan egységet sikerült megvalósítania mondanivaló és kifejezési mód között, hogy az már a klasszikusság határát súrolja. A film hatalmas panorá- , mát ad.- A monarchia bürok- I rátáitól az élvhaihász, pökhendi tiszteken keresztül a szeretkező nagypolgár-asz- szonyig sok-sok élethű, eltalált alak népesíti be a filmet, hű tükrét adva a monarchia begyepesedett, áporodott, az önálló gondolkozást nem tűrő szellemének. S ebbe a világba mélyen beleillik, ennek a világnak tinikus figurája Katz, a tábori lelkész és Lukas főhadnagy, az élvhaihász ficsúr. A film megőrizte Svejk anekdotizálő — de nem öncélúan — fő jellemvonását, megőrizte azt a rejtett, finom drámaiságát. ami az anekdotizálás mösött rejlik. Rudolf Hrusinszky a címszerepben olyan Sveiket formál. hogv az ember elfeledi: színész iátszik. azt hiszi, hogy Sveik kilépett a könvv- ből, sőt az igazi Sveiket látja 1914-ben, az utcán. Tökéletes, nagyszerű alakítás. Ezt lehet, s kell mondani Benes Lukas és Konec.kv Katz alakítására. Feledhetetlen. sokáig megőrizendőt adnak. A kiváló színészi iáték ragyogó operatőri munkával párosul. Eltalált kének, fénv- és árnvbatások. színek mutatják. hogv az operatőr méltó a többiek nagyszerű kénes séeeih ez. A Sveik: nagv film Talán a csehszlovák filmgyártás utolsó bősz esztendeiének legnagyobb filmie. Manadandő a művészi értéken túl azért is ez a filmalkotás, mert az egyszerű. csetln-hntló kisemberről szól. aki értetien szemmel pislog a viláe kavargó forgatóban. de aki lelke mélvén snk- kal-srkkal iohhan érti a dolgokat. mint sok hanens. csil- 1 rtcfn de ii roc ínin ostoba. Szívből örülünk sznms. ' daink sikerének, s mi is szívünkbe záriuk Eveiket, a derék katonát” aki nevettet- tanít. plpondeil-evtat airí életünk egyik örííí-i-é éle e—,iéirg. Mészáros Ottó A z ember nem tud betelni vele. Olvasta könyvben, látta színpadon, s most mégis türelmetlenül lesi, várja vásznon a képeket, szinte siettetni akarja a gépészt, hogy gyerünk. S amikor vége van a filmnek, kicsit szomorú. Miért nincs tovább? A csehszlovák filmgyártás színesfilmként készítette el a Svejk első részét. S elöljáróban el kell mondani: remekül hogy is van a dolog, átlátszó és egyszerű volt, akár egy pohár víz, vagy egy darab kenyér... r* Észrevettem Barratt közjegyző riadt és csodálkozó pillantását, majd egy önkéntelen, mégis védekező mozdulatát, ahogy egy lépést hátrált az íróasztal felé a papírosokkal és a szürke, nagy borítékkal kezében. Csak állt. mint aki nem tudja első pillanatban. hogy mitévő legyen, csak állt, és hol rám, hol a kezében pihenő iratcsomóra emelve tekintetét — majd az ablak irányába nézett, amin túl. kinn az utca lassan sötétedett... Hirtelen mégis menembe- relte magát, hozzám jött. és vállamra tette kezét. — Minden esetre, szíveskedjék és nézze át ezeket az iratokat ... Én már átnéztem, de be kell vallanom, hogy egyedül teljesen tehetetlen vagyok. Először egy levelet nyújtott át... Egyik karommal az asztalra támaszkodva, összevont szemöldökkel, átfutottam a levelet. A hely. ahol az üzenetet papírra vetette — az Odisz- szeusz teherhajó. Tehát:... „Alulírott Anton van Buren hajóskapitány. megbékélve Isten akaratában és belefáradna az értelmetlen emberi szenvedések céltalan oktalanságába, tiszta elmével és megkönnyebbült szívvel vallom a következőket, felmentést kérve Istentől és embertől. szenvedélyeim minden megcsúfolt áldozatától, akikkel hányatott életem folyamán egybesodort a sors. és akiket azonkívül, hogy megcsúfoltam. talán meg is károsítottam, feldúlva tapintatlanul egyébként talán zavartillan és együgyű életüket... Nem akarok hosszadalmas lenni, hisz minél többet írnék, annál jobban belégabalyod- nék szédült életem összekű- szálásába, kibogozhatatlanul. Arról ne is szól iák, hogy történetem megismertetésére, személyem és jellemem megformálására. lelkem és vágyaim feltárására senki sem illetéktelenebb, mint én. Hadd mondják el azt. hadd tárják fel azt mások, elsősorban, akik ismertek, akik a közelembe jutottak, vagy akiknek én jutottam a közelébe — a feleségeim. Mind a négyen. Isten bocsássa meg bűnömet! Mert ez az én életem nagv titka, ez a csalárd és idegtépő tojástánc, ez az áttekinthetetlen sűrűségű, ingovánvon tenyésző bozót, ez a fullasztó hajsza és egyben roskadozó vánszorgás erkölcs, törvény és szokások dermesztő határ- mezsgyéjén, egy tőlem idegen világ püffedő hüllőkkel teli őserdejében. Ez a Helén. Con- chita, Barbara és Krisztin — ók talán majd elmondják a titkot, az én titkomat... Nevüket és pontos címüket vallomásom végére írom. bár mind a négyen hites feleségeim. és törvényadta joguknál fogva az én nevemet viselik. Ezzel azután be is fejeztem üzenetemet. Szeretném. ha akadna valaki, aki megnyugtatja őket. aki anélkül, hoav felfedné előttük ezt a számukra is szégyenteljes titkot, mármint hogy rajtam, Anton van Buren hajóskapitányon négyüknek kell osztozkodniuk. A titoktartással kapcsolatos kérésemet még azzal is indokolom, hogy nem szeretném, ha ártatlanul szégyenletes botrányba keverednének, rendőri kihallgatásra, bírósági tárgyalásra és házasságot érvénytelenítő végzésekre gondolok — arról nem is szólva; ha bárki is nyilvánosságra hozná az esetet, a négy szegény asszonyt védtelen prédájává dobná oda á botrány óikat kedvelő szomszédok nyelvének. Ami kevés érték, bankbetét és életbiztosítás utánam marad, osszák meg közöttük igazságosan. Kívánságom végrehajtására legalkalmasabbnak Bergen Fülöp gyógynövény-kereskedő és királyi tanácsos személyét tartom, akit ezúton kérek meg, hogyha módjában áll, teljesítse kérésemet. Barrat Hendrik közjegyző úr segítségével ossza szét közöttük hagyatékomat, és akár levélben, akár személyesen, közölje velük elhatározásomat.. Időb2 tellett, míg ma. gomhoz tértem, és képes voltam, úgy, ahogy rendezni gondolataimat. Bevallom, ha megnyílt volna előttem a föld, ha hirtelen beomlott volna fölöttem a ház — nem tört volna rám ily elemi erőivel a rémület és kétségbeesés, mint így... Mármint, hogy ez a van Buren kapitány, ez a félszeg és emberi viszonylatban együgyű Anton, aki mintha kettőig sem tudott volna számolni egy tisztességes társaságban, aki csak ült, mint a iába szorult féreg, és ha valaki szólt hozzá, vagy elpirult, vagy hümmönött, sárga, nagy fogaival rágva kis pipájának szárát, ilyen dolgokba keveredett? — Ügy. ahogy van, beleértve a levelet és a vallomást, vagy ha tetszik, nevezhetjük üzenetnek is, az egészből egy szót sem hiszek — mondottam. — ... Anton van Buren kapitányt úgy ismertem, mint magamat vagy mint a testvéremet — folytattam csendesen. — ... Ügy is mondhatnám, ahogy a nép mondja általánosságban, mint a tenyere- met. Vannak dolgok, melyek bizonyos fajta emberrel ösz- szeférhetetlenek. Ezek közé az emberek közé tartozott van Buren kapitány ... Kész ne- vétség ez, uram!... Mármint, hogy négyszeres bigámiát követett volna el — és éppen ő, a)ki olykor már a sértés határát súrolva kerülte a női társaságot, itt Hollandiában! Ki hiszi hát el ezeket az ostobaságokat ? Még most is látom Barratt közjegyző riadt és csodálkozó pillantását, ahogy az iratokat magához szorítva, egyik lábáról a másikra nehezedve állt az asztaltól néhány lépésnyire. szinte menedéket keresve ebben az értelmetlen felfordulásban. ■=- Módfelett sajnálom, tanácsos úr — mondotta csendesen —, de az egész ügy nekem a legkellemetlenebb ... Ez afféle törvényen kívül álló eset, amiben egyetlenegy tisztességes közjegyzőnek sem telne öröme, legalábbis itt, Hollandiában! És még ráadásul titoktartásra is kér ez a kapitány majdnem azt mondhatnám. hogy bűnrészességre, cinkosságra, bűnpártolásra, szemben az egész világgal! Közelebb mentem az íróasztalhoz. z— A közjegyző úr nem értette meg, amit mondottam. Most nem arról van szó, hogy titokban tartsuk, vagy pedig világgá kürtöljük ezt az esetet. Arról van szó. hogv az égiszből egv szót sem hiszek... Barratt közjegyző tekin- 'etében rosszallás volt. azt is mondhatnám, hogy baráti együttérzés és melegség. így állt néhány pillanatig, majd a következőket mondta: ■— Mesterségemhez tartozik, hogy a dolgoknak ne csak a felszínes játékát szemléljem, de amennyire képességeim engedik és módomban áll, mélyükre is nézzek..-. Egy pillanat szünetet tartott megint, mintha nehezére esnék kimondani a szavakat, de végre rászánta magát, és tovább folytatta csendesen: — Egyet mindenesetre már megállapíthatok, hogy szegény van Buren kapitánynak vallomása szóról szóra igaz. Ugyanis értesítettem a hölgyeket.., a vallomáson feltüntetett címek alapján, annak rendje és módja szerint. Hogy pontos legyek, Barcelonából Con- chita Morálest, Trondhjemből Heiberg Krisztinát. Szaloni- kiből egy kimondhatatlan nevű Helént és bizonyos Barbara Watkinst Capetownból. Mint ahogy látja, jól szétosztotta a feleségeket ez az ember, amerre csak megfordult, legalább is sűrűbb időközökben, \ hogy legalább egy mindig kéz- \ nél legyen. Egy asszony Nor- \ végiában, egy Spanyolország- \ ban, egy Görögorszápban és I egv Dél-Afrikában. Egy már \ válaszolt, a spanyol. Hogy \ módfelett fájlalja az esetet.; tele van gyötrelemmel, de épp \ ideje, hogy megszabadult et- \ tői a vadállattól — bocsánat. í nem akarom megsérteni a \ tanácsos úr érzékenységét, de \ igv írta, szó szerint —. hogv l ettől a szörnyetegtől! A gö- \ röa és a dél-afrikai még nem \ válaszolt. Viszont a norvég \ ez a bizonyos Heiberg Krisz- \ tina megérkezett, itt várako- j zik. itt ül türelmesen a másik I szobában... Elsötétedett előttem a világ I Mint ahogy később Barratt I közjegyző úr elmondta körül-1 menyesen, hátratántorodtam § és anélkül, hogy egy hangot | is hallattam volna elvesztőt- 1 tem az eszméletemet. i
