Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-09 / 58. szám

A CSUSZA-CSALÁD Gergely papa meg a prémium — Hunyd be szemed, nyisd ki szád! — biztatta Gergely papa a feleségét egy este, munkából hazatérve. Húszegynéhány éves szokás volt ezzel a felszólalással ve­zetni be az ajándékozás ün­nepi perceit a Csusza-család­ban. — Találd ki, mi van benne? *— kérdezte Gergely papa, mert ez is a játékszabályok­hoz tartozott. <— Pénz! «— Nyertél, mama. De mi­lyen pénz? Hármat szabad ta­lálni! — Amerikai nagynénid a szegényházban halt meg, a to­tóhoz nem értesz, tehát csakis prémium! «— Lángész vagy mama, de azt nem kellett volna monda­nod, hogy a totóhoz nem ér­tek. Éppen eleget hallom Ta­mástól . • « Háfra volf még a dolog legjava, az a pillanat, ami­kor Mariska néni megszámol­ja a ropogós százasokat. Két­szeri gondos számolás után bizonyítást nyert, hogy Ger­gely papa „terven felül” 600 forintot hozott a házhoz. És megindult a tervezgetés. Gergely papa némi torokkö­szörülés után azt a javaslatot tette, hogy a pénzből bunda­cipőt kell venni■ Mariska ma­ma fagyott, fájós lábaira. Ja­vaslatát rövid, de annál heve­sebb vita után a „Felső Ház” •— Mariska mama — elvetette. Hogy megvolt ő eddig is bun­dacipő nélkül, s ha 45 évig kibírta, ezután is kibírja va­lahogy. Mert ö olyan. De az ágynemű, az nem olyan! Az nem bírja tovább. Egyszer- kétszer még kimossák és szét­megy. Éppen ideje újat venni. Gergely papa — visszavonu­lóban — még megpróbálta vé­delmezni álláspontját: •— Sifont majd veszünk a fi­zetésből, mert az mindenkép­pen kell! De ezt magadra fo­god költeni, mert te mindig ki­maradsz a költségvetésből. Nincs rád „keret”... Most megvesszük a bundacipőt 440 Mftnmni!iimiiiiHiiitiiiiitNiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiii!iii r1 It egyszer egy ember a ten­gerparton. Egy na­pon dolga akadt a városban. Űtrakelt hát kisfiával együtt. A városban sokat csatangoltak, elment az idő. Hazatérőben rájuk esteledett. i— Ilyen későn nem jó az erdőben barangolni — mond­ta az apa a fiának. ■— Jobb lesz ha éj­szakára megpihe­nünk a közeli folyó­parton és majd reg­gel folytatjuk utun­kat. A kisfiú sírva fa­kadt. — Én itt nagyon félek — mondta. — A sötétben sok min­den történhet. Nem láthatjuk a ránk le­selkedő veszedelmet. . A z apa azonban nem volt hajlandó folytatni az utat. Jó, puha vackot csinált a folyóparton és le­feküdtek. De a gyer­mek szemére nem jött álom. Folytono­san riadozott. Min­denféle vadállatot látott a sötétből fe­léjük közeledni. Vé­gül i" az apa levette kabátját és úgy terí­tette magukra, hogy er’-'ík szárnyával be­bugyolálta a fiú fe­jét. így az nem látta többé maga előtt a sötét erdőt s csakha­mar elaludt. Az apát Is elnyomta az álom. Ekkor lépett ki az forintért, és még marad 160 forintunk. Abból nem bánom, ha sifont veszel... — Na hiszen! Kapnék érte öt métert! Mit csinálnék be­lőle? Talán két és fél párna­huzatot?! Arról nem beszélve, hogy az ágyneműn kívül még sok minden egyéb kellene, ami fontosabb, mint a bundacipő! — Például? *— Például: Húsnak fehér­nemű, Csibinek tréningruha, a régit már fel sem tudja venni, mert kinőtte, Tamás 4 ingé­nek rojtosodik a nyaka! Hogy csak a legfontosabbakat em­lítsem ... — Ilus karácsonykor kapott fehérneműt, a Csibi tréningru­hája a fiókban alussza téli álmát, mert a kisasszony már nem tartja nagylányhoz méltó viseletnek, az ingnyakakat pedig meg lehet fordítani — hogy csak a legfontosabbakat említsem. De bundacipőt ven­ni kell! — Gergely! Ha megveszed a cipőt, két hétig nem szólok hozzád! — Bozasztó súlyos büntetést szabtál ki — magadra, de majd valahogy csak kibírom... — Huszonnégy évvel ezelőtt bezzeg nem így beszéltél! Ak­kor azt mondtad, reggeltöl- estig hallgatnád a hangom ... — Ez a holnapi értekezle­tünk tárgya lesz mama, most a cipőről van szó. — Éppen arról nincs szó! Először is: ha már ki akarok menni, ott van a magasszárú cipőm. Másodszor: maholnap tavasz lesz, s te most akarsz engem intndacipőben járatni?! Jövőre csináld úgy, hogy ok­tóberben kapjál prémiumot, s akkor majd megvesszük a cipőt. — Ha októberben hoznám, akkor is lenne ezer kifogásod, hogy függönyt kell venni, mert a régi már kifakult... Tamás ingei akkor is reno­válásra szorulnának, Húsnak akkor is kell majd fehérnemű — hacsak addig Jóska el nem viszi a háztól... Harimau, a tigris Maláj mese — Gergely! Te képes lennél férjhez adni azt a gyereket, csakhogy egy gonddal keve­sebb legyen a vállaidon?! — De mama! Az a gyerek tavasszal húsz éves lesz, s ha jól emlékszem, te sem voltál még 21, amikor elrebegted az „igen”-t! Azonkívül... — Azonkívül ne vitatkoz­zunk tovább, én nem avatko­zom bele a te dolgodba, te se avatkozz az enyémbe. Én nem szólok bele, mit esztergálj, hogy esztergálj, te se szólj bele, hogy mit veszek a ház­tartásba. Én tudom jobban, hogy mi kell! Gergely papa feladta a har­cot. Másnap mogorván, össze­húzott szemmel figyelte a pár­nahuzatokat. Ilus a varrógép monoton kattogása közben egyszercsak hátraszólt az any­jához• — Mama, ha a Varga-lány kifizeti a kosztüm árát, én is ilyet veszek magamnak. — Eredj, te csacsi, hiszen ez a tied lesz! Abból a pénz­ből majd zománcedényeket veszünk! Tudod, olyan piro­sat. Én is olyat kaptam az es­küvőmre ... Nyíri Éva A kelengyéről SOK SZÓ ESETT az utóbbi időben a kelengyéről. Vitat­koznak rajta fiatalok és öre­gek, vitatkozik rajta a sajtó — vitatkozzunk mi is! A fiatalok ma már csak hallomásból tudják, hogy a szülők (a lány szülei) miként gondoskodtak leányuk, férj- hezmeneteléről. Az idősebbek azonban még nagyon jól em­lékeznek erre a korszakra, amikor szokás volt a leány- gyermek megszületésétől kezdve a szülői háznál meg­kezdeni a gyűjtögetést a „sta- firungra”. Még jóval a férj- hezmenés előtt a szülői ház­ban már félre volt téve az új házaspár ágyneműje, asztalne­műje és ezenkívül még igen sokféle szükséges fehérnemű. Enélkül kevés házasság volt elképzelhető. Természetesen nem ment azért fehér holló számba, hogy valaki hozo­mány nélkül nősüljön, illetve, ahogy mondani szokás „egy szál ingben” vegye el a lányt. A felszabadulás után bekö­vetkezett idők során az idő­sebbek elfeledkeztek, a fiata­lok pedig nem törődtek ezzel a szokással. De az új élet ki­alakulásával kezdik az embe­rek revízió alá venni régebbi és újabb nézeteiket egy és más dologról, így a kelengye ügyéről is. Valóban helytelen­LEÁNYKÉRÉS TELEFONON erdőből Harimau, a tigris. Óvatosan kö­zeledett az alvókhoz. De megtorpant. Cso­dálkozva kezdett szá­molni: „négy láb, négy kar... de csak egy fej... Tehát egy ember, akinek négy karja és négy lába van.” Harimau bátor volt és erős. Ha éh­séget érzett, minden veszedelemmel szembeszállt. Még a puskás emberrel is. A gyomra most is korgott, de miután négylábú emberrel még nem találkozott, úgy gondolta helye­sebben cselekszik ha ez egyszer óvatosabb lesz. Elhatározta, hogy mielőtt megtá­madja a négylábú és négykarú embert, előbb felkeresi a kö­zeli folyóban lakó Buaját, a krokodilust és megkérdezi mit szól a dologhoz. Buci­ja ugyanis már na­gyon öreg volt és sok olyasmit tudott, amit mások nem tudtak. Elballagott tehát hozzá és elújságolta neki a dolgot: — Képzeld el, Buaja, mit láttam az imént! Ott fent a parton alszik egy ember, akinek négy karja, négy lába, de csak egy feje van! Duaja jót neve­13 tett: — Micsoda ostoba­ság ez! Menj csak oda szaglászd körül a testét, majd 'meg­találod a második fejet is. Meglátod, hogy két ember fekszik ott és jó lakomád lesz. De hallgass csak ide! Ha kitűnik, hogy jó ta­nácsot adtam, akkor nekem is jár a lako­mádból egy pár jó falat. Most közel­úszom a parthoz. Te pedig evés közben ne feledkezz meg ró­lam. A jó falatokból dobjál le nekem is néhányat. Rendben van? — Tudod mit Bua­ja, ami a vízbe esik az legyen a tiéd! — ígérd meg. leg­alább az egyik em­ber lábát ideadod. Valami ' apróságért nem érdemes nekem odáig úszni és tátott szájjal várakozni az ennivalóra. A tigris megnyug­tatta a krokodilust: „nem vagyok na­gyon éhes. És ha igaz, hogy a folyó­parton két ember fekszik, lehet, hogy az egyiket neked adom”. A 23 éves Lorenzo Chiarotti, aki jelenleg Cansasban telje­sít katonai szolgálatot, elha­tározta, hogy nem vár tovább, hanem rövidesen feleségül veszi Maria Luisa Cappelli- nit, aki tőle sok ezer kilomé­terre, Rómában él. A két fia­tal együtt gyerekeskedett Ró­mában, majd a háború alatt az ifjú Lorenzo egy amerikai katona segítségével az Egye­sült Államokba emigrált és amerikai állampolgár lett. A házasságot egy meglehe­tősen hosszú ideig tartó tele­fonbeszélgetés során határoz­ták el, amely a vőlegénynek nem kevesebb, mint 250 dol­Buaja hitt neki. i Estebédre egy egész \ ember! Ezért már \ érdemes a meredek \ parthoz úszni és tó- j tott szájjal várához- \ ni a csemegére. T ehát megállapod- \ tak. Harimau j elbúcsúzott és mi- \ közben arra gondolt, \ hogy majd bolond \ lesz osztozni a kro- \ kodilussal, puha lép- \ tekkel ismét odasur- j rant az alvókhoz. Mi- \ után túlságosan nem \ bízott Buaja felviiá- \ gosításában, ki tudja hátha mégis négy- \ lábú ember fekszik \ a fülben, körülszag- I lászta az előtte fekvő \ tömeget. Miután na- \ gyón közel talált \ menni az alvókhoz, \ hosszú bajsza vélet- í lenül a férfi orrához \ ért. Az embert ez úgy \ megcsiklandozta, hogy egy hatalmasat j tüsszentett. Ettől vi- } szont Harimau úgy \ megijedt, hogy hát- \ ráugrott. Megfeled­kezett arról, hogy éppen a partnak áll háttal és megcsúszva a meredeken bele­zuhant a vízbe. Pon­tosan a krokodilus szájába. Buaja csak az első harapás után gondolt arra, hogy itt valami tévedés történhetett, de azért folytatta a vacsorázást. Elvégre a megállapodás, úgy szólt, hogy ami a vízbe esik, az az övé! lárjába került. Mivel azon­ban Lorenzonak még két év katonai szolgálata van hátra, s a menyasszony nem utazha- tik egyelőre hozzá; Lorenzo kijelentette: „Telefonon fogom kimondani az igent, még ak­kor is, ha teljes órát kellene a készülék mellett marad­nom”­nek látszik, hogy a kelengye hiánya két fiatal lény boldog­ságának útjába álljon. Tehát házasodjanak csak össze, ha szeretik egymást — mondhat­nák sokan. Mintha bizony a boldogság egyetlen feltétele két lénynek egymás iránt ér* zett szerelme lenne! A gya­korlat, a tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy az anyagi gondok a szerelmet megmér­gezik s a huzamos időre ter­vezett boldog együttlétnek út­jába állnak. Mert bizony, ha a háztartáshoz, a kellemes együttléthez, együttéléshez szükséges eszközök hiányoz­nak, akkor a legszerelmesebb emberek is előbb-utóbb mégis csak rosszkedvűek lesznek, elégedetlenkednek és bosszú­ságukban, elkeseredésükben veszekedni kezdenek egymás­sal. Mindinkább rájönnek ar­ra, hogy a házassághoz, az egymás iránt érzett vonzal­mon kívül még sok minden másra is szükség van. A „Nép- szabadság” egyik számában foglalkozott ezzel a kérdéssel, B. S., a cikk írója igen okos tanácsokat adott a fiatalok­nak. Idézzük: „méltán kifogá­solhatjuk azt a régi, elavult felfogást, hogy a „stafirung” beszerzése egyedül a lány, il­letve szüleinek a kötelessége. Ma, amikor a nők többsége dolgozik, nem fejezné ki a há­zasfelek egyenrangúságát és az élet realitásait. Azt taná­csoljuk tehát a menyasszo­nyoknak: beszéljék meg vőle­gényükkel a családi otthon teremtésének anyagi problé­máit és együttesen szerezzék be a szükségeseket;.: Az okos, céltudatos takarékosko­dásra is fel. lehet használni a jegyesség, a boldog tervezge­tés szép napjait. Mindezek el­lenére mi is úgy véljük: ha történetesen nincs saját lakás, „kelengye”, bútor és főző­edény — akkor is össze lehet házasodni. De csak egy felté­tellel: ha a házassághoz szük­séges tényezők közül megvan a legfontosabb: a szerelem, a megértés, a közös áldozatvál­lalás az otthonért. A TANÁCS második részé­vel nem lehet egyetérteni. Van is benne bizonyos ellent­mondás. Hiszen az egész ke­lengye, illetve hozománykér­dés jelentéktelenné válik ak­kor, hogyha kijelentjük: „ha semmi sincs, úgyis jó. Fontos, hogy van szerelem”. A házas­ság családalapítást is jelent és ennek meg kell teremteni az anyagi alapjait, mert ha az hiányzik, azt a gyermek í? megsínyli. Nagyon is egyet te­het érteni a cikk szerzőjének azzal a megállapításával, hogy az új otthon megteremtéséhez való előzetes hozzájárulás már nem lehet többé egyedül a nő gondja. Helyes, vállalja­nak egyenlő részt a férfiak éppenúgy, mint a nők. És a szülők? Órájuk vajon nem tartozik gyermekük boldogu­lása, a fészekrakáshoz való se­gítség megadása? Vajon a szülőknek nem terjed ki a fe­lelősségük gyermekük jövő­jére? De igenis kiterjed. Ha nemcsak a menyasszony és vőlegény tartják majd fontos­nak, hogy előre összetakaré- koskodják otthonuk kellékeit, hanem ezt teszik a szüleik is, egybekelésük meggyorsulna1, házasságuk jobbá válhat. Gondolkozni lehetne azon i*. hogy a társadalom egésze is hogyan segíthetné a házasu­landókat ebbeli problémáik eredményesebb megoldásához. Jó lenne, ha minél szélesebb körben vitatnánk meg ezt a kérdést! — y T(e)tvény­A humorról, a nevetésről VOLTAIRE, a XVIII. századbeli francia felvilágosodás ve­zéralakja komoly formában nyilatkozik mai rejtvényünk két hosszú sorában (vizsz. 1 és függ. 14 sorokban). rlus. 33. Északi aprópénz. 35. Meg- szabadítja a portól. 37. Felkiáltó szócska. 39. Névelős, vidéki ro­kon. 40. Évike. 41. A gyertyagyár­tás egyik alapanyaga. 42. Kiváló művészeti alkotás. 43. Elek Anna, 44. Etel becézve. 48. Azon a napon. 50. Magyar motorkerékpár márka volt. 52. Angol tinta. 53. Svájci vá­ros. 55. Felperes, alperes pereske­dik benne. 58. Az édességek édes­sége. 60. Nafta-végek. 61. Tagadó­szó. 63. Az elején cáfol. SZÓREJTVÉNYEK A mottó: Visszakozz!!! RAJ TSÁDRÁSC PÉL EREYG § VÍZSZINTES: 1. Csalfa. 10. Kü- = lönös nevű francia városka | (VLYL). 11. Megyei üzem, ahogyan | általában ismerjük. 13. ödönke. | 14. Kitessékel. 16. Hamisítatlan. 18. = Gépkocsi márka volt. 19. Most = ..Győri Vasas” a neve. 20. Bekiált | — hangtalanul. 22. Grönland lakó- ! ja. 24. A IV. keresztes hadjárat­it ban a keletrómai birodalom rorn- = jain alapították Konstantinápoly | székhellyel 1204-ben. 27. Keveset. 1 másképpen (3 szó). 28. Rangelső? = 29. Márton Elek. 31. össze-vissza = téveszt ?!? 32. Lám. 34. Talpon | van. 36. Menyasszony. 38. Állati | hang. 40. összekevert rés. 45. El- E mebeteg. 46. Világhírű cremonaJ | hegedűkészítő család volt a XVI— i XVII. században. 47. Egymást kö- § vető betűk a teljes ábécéből. 48. I Névelős kártyaszín (francia kár- = tya). 49. Becézett családfő. 50. A virágos növények szaporodó szer­ve. 51. Jugoszláv folyó. 52. ökör nyakbavaló. 53. Munkadíja. 54. Nagy Péter. 56. Minisztertanácsi rövidítés. 57. Foghús. 58. Nemcsak a szája jár, hanem ..........59. Tró­j ai hős volt, Vergilius époszának, az Aeineisnek főhőse. 62. A férfia­kat bolondítva. 64. Takarításnál használjuk. FÜGGŐLEGES: 1. Maradandó művet létesítő. 2. Rovarok lábat­lan álcája. 3. Megerősítették az il­lető ellen emelt vádat (2 szó). 4. Félig epés. 5. Három görög össze­tételekben. 6. Oldala mellé. 7. Elemista betű. 8. Állatokat külön­féle mutatványra betanító. 9. Ciró­gat. 10. Élénk eszmecsere. 12. Zárt társadalmi csoport. 15. Elismerés. 17. Halpete. 21. Kerti szerszám. 23. Ugyancsak. 25. Jelez. 26. Áporkai Kisdedóvó Intézet. 30. Funkcioná­Beküldendő Voltaire mondásá­nak és a szórejtvények megfejtése 1958. március 19-ig. A helyes meg­fejtők között értékes könyvjutal­makat sorsolunk ki. Az 1958. február 16-i számunkban megjelent rejtvények helyes meg­fejtése: „A szó nem egyéb, mint képe a gondolatnak.” Idejében köt jégbiztosítást. Kössön balesetbiz­tosítást. Kártérítés. Esedékesség. A tűzveszély. Megbízott. Könyvet nyertek: Gazsi Katalin, Nagykőrös, VII., Kovács L. u. 8. — Balogh János, Szigethalom. — Ko- rbknai Mária, Cegléd, Húsipari Vállalat. — Antal István, Sziget- szentmiklós-Alsó. V. ép. A. lépcső. II. em. 3. — Novák Teréz, Penc, M.-hegy1 út 8. — Bajkai Erzsébet. Monor, József Attila u. 33. — Hont! Károly mozdonyvezető, Vác, Liszt Ferenc rkp. 13. — Chyba Pálné, Pomáz, Plébánia u. 6. — Buchwald Magdolna, Vác. Híradástechnikai A. Gy. — Ülés Erzsébet, Ráckeve Gorkij u. 12. A nyereményeket postán küld­jük el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom