Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

1938. MÁRCIUS 1. SZOMBAT MtCltt ctfirlap 3 Az SZKP KözponH Bizottságának határozata a kolhozrendszer további fejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről Mint már jelentettük, az SZKP Központi Bizottsága 1958. február 25—26-i ülésén meghallgatta és megvitatta Hruscsov beszámolóját „A kolhozrendszer további fej­lesztéséről és a gépállomások átszervezéséről“ s megfelelő határozatot hozott. A határozat rámutat arra, hogy a kolhozrendszer további fejlesztése és a gépállomások i tszervezése céljából tervbe vett intézkedések (a mező- gazdaság kollektivizálása után. amely a lenini szövetkezeti terv alapján valósult meg), újabb, rendkívül fontos és nagy lépést jelentenek a szo­cialista mezőgazdaság fej­lesztésében. Az SZKP Központi Bizott­ságának plénuma elhatározta, hogy a kolhozrendszer további fejlesztésének és a gépál­lomások átszervezésének kérdését a Szovjetunió Legfelsőbb Tanúsának so­ron következő ülésszaka elé terjeszti megvitatás­ra. A kérdés előadójául Nylkita Hruscsovot, az SZKP Központi Bizottságának első titkárát jelölték ki. A plénum célszerűnek is­merte el. hogy addig is, amíg a Legfelső Tanács ülés­szakán megvitatják a tervbe vett intézkedéseket, azokat a nép országszerte vitassa meg a kolhozok, gépállomások és ßzovhozok közgyűlésein, az ipari vállalatokban és az építkezéseknél, a tudományos szervezetekben és a tanintéze­tekben. a katonai alakulatok­nál és a köz intézményeknék a lapok és folyóiratok hasáb­jain. Hruscsov „A kolhozrendszer további fejlesztéséről és * gépállomások átszervezéséről" tartott beszámolójának a tézi­seit nyilvánosságra hozzák, hogy az egész nép megvitat* hassa azokat. A plénum célszerűnek tartja azt is, hogy 1959 elejére hívják össze a kol­hozparasztok harmadik országos kongresszusát és ezen vitassák meg a kol­hozok fejlesztésének megol­dásra érett kérdéseit és hajt­sák végre a mezőgazdasági artyelek minta-alapszabály­zatában szükségessé vált mó­dosításokat. — A jelenlegi körülmények között — mutat rá a határo­zat — már nincs összhangban a mezőgazdasági termelő erők fejlődésének szükségleteivel a jelenlegi forma, amikor is a kolhozok a gépállomások útján kapják meg a termeléshez szükséges technikai szolgálta­tásokat. Sőt, ez a forma sok esetben kezdi akadályozni az élenjáró kolhozok további elő­hoz tudja helyesen felhasznál­ni ezeket a gépeket. A határozat megállapítja, hogy a XX. pártkongresszus óta eltelt két év alatt a Szov­jetunió ipari termelése 22 százalékkal, a nehézipar termelése pedig majdnem 24 százalékkal növekedett. A munkások és alkalmazottak egy dolgozóra eső reáljövedel­me az említett időszakiban 10 százalékkal emelkedett. — Sikeresen fejlődik a szo­cialista mezőgazdaság is — hangzik tovább a határozat. — A szűz- és parla,gföldeknek a Szovjetunió keleti területein történt hasznosítása lehetővé tette, hogy az utóbbi négy esz­tendő alatt a Szovjetunióban 27 százalékkal több szemester­ményt takarítottak be, mint az előző négy év alatt. Meg­szüntették az állattenyésztés hosszan tartó elmaradottságát. Az 1953—1957-ig eltelt idő­szak alatt a szarvas­marha-állomány 10 millió 900 ezer darabbal növe­kedett. A hústermelés 38 százalékkal, a tejtermelés 50 százalékkal emelke­dett. A határozat adatokat sorol fel. amelyek a kolhozgazdál­kodás fellendüléséről, a kol­lektív gazdaságok jövedel­mének növekedéséről, a mun­kaegység értékének emelke­déséről tanúskodnak. Az előző négyéves idő­szakhoz viszonyítva a Szovjetunió mezőgazda­sága jelenleg másfélszer- kétszer annyi traktorral. kombájnnal, teherautóval és egyéb korszerű géppel rendelkezik. Az utóbbi négy év alatt a szovjet mezőgazdaság 908 000 traktort kapott (15 lóerős traktorokban számítva), to­vábbá 293 000 gabonakom­bájnt. 143 000 siló- és ku­koricaszedő kombájnt, 467 000 teherautót. A párt több ezer kommunis­tát, párt- és állami funkcio­náriust, ipari vállalatoknál dolgozó mérnököt küldött p kolhozokba vezető miunkára. 1957 elején a kolhozelnö­köknek több mint egy- harmada felső és középfo­kú képzettséggel rendel­kezett. A kolhozokban most képzett szakemberek és rátermet* szervezők dolgoznak — mutat rá a határozat. Baj van a menetrenddel! A gödöllői Agrártudományi Egyetem barokk-stílű homlok­zata (Foto: Nánási Pál) iHiiiituiiimimiMMiiiiiiiiiiiiiimiiiitiiiiiittiimiiiiiiiiimiHiiii Fehér kígyó Peter Rhyver svájci vadász Kalkutta közelében hófehér Phyton kígyót lőtt. A kígyónak kék szemei vannak. A különle­ges példány bőréért 15 000 dől lárt kínálnak. Háromszáz hektárnyi erdővel kötik meg a zebegényi kopáros kőgörgetegeit A zebegényi Duna-szakasz partján a vasúti vágányok meredek, sziklás hegyoldal tövében húzódnak. A le-lezú- duló kőgörgetegek a vasúti közlekedés biztonságát is ve­szélyeztetik, ezért most fásí­tással kötik meg a kopár hegyoldalt. A telepítés nagy­szabású talajelőkészítő mun­kát igényel, mert a meredek parton teraszokat kell kiké­pezni. Az ezekben mélyített árkokat valóságos kis védőfal­lal látják el, amely megóvja a fiatal csemetéket. A talajmun­ka már megkezdődött, s az idén kilenc hektárnyi terüle­ten ültetnek erdőt. Néhány év alatt háromszáz hektárnyi molyhos tölggyel, virágos kő­rissel és sajmeggyel telepítik be a zebegényi kopárost. Sok panasz és kérelem hangzott már el a dömsödi helyi járatú autóbusz ügyé­ben — mindmáig eredmény­telenül. Most a sajtó hasáb­jain szeretnénk inégegyszcr a MA VAUT vezetőségéhez for­dulni, abban a reményben, hogy az évek óta húzódó ké­relem végre elintézést nyer. Néhány évvel ezelőtt, ami­kor a „maszek“ közlekedési vállalatot felváltotta a MA. VAUT, nagy volt a dömsödi dolgozók öröme. Sajnos, az öröm korainak bizonyult, mert a MÁVAUT olyan autó­busz menetrendet állított ösz. sze, amely teljesen figyelmen kívül hagyta a dolgozók ér­dekeit. Az autóbusz ugyanis hajnalban kétszer megy ki az állomásra és naponta egyszer — reggel 6 órakor — Buda­pestre. Innen csak a délutáni órákban tér vissza. A menetrend ilyen öncélú összeállítása a következőket eredményezi; a kocsi állan­dóan túlterhelt, ami sem a Járműnek, sem az utasok ide­geinek nem használ; aki dél­utáni műszakban dolgozik, annak is reggel kell elindul­nia a munkahelyére, mert délelőtt nincs közlekedés; a " magánügyben járó, úgyneve­zett privát utasok is kényte­lenek a hajnali járatot igény­be venni. Nem kevésbé kellemetlen továbbá, hogy az autóbusz igen gyakran elromlik, s ilyenkor a dolgozók el sem jutnak munkahelyükre. Az is előfordul, hogy visszafelé jö­vet romlik el a kocsi, s az állomástól 8 kilométert kell gyalogolniuk. Ez történt 22- én, szombaton is, amikor is még az állomásra kijött a ko­csi, de visszamenni már nem tudott. Így az utasok nagy része, öregek és fiatalok gya­log vágtak neki jeges szél­ben és bokáig érő sárban a 8 kilométeres útnak. Ami pedig a katasztrófa le* hetőségét illeti, arról csak ennyit; motorhibán kívül számtalanszor történt már tengelytörés is. Maga a ka­rosszériáid pedig úgy inog, hogy a benneülők szinte ten­geri betegséget kapnak. A sok kanyarral „cifrázott“ gödrös, rázós úton a rossz autóbuszutazás számtalan ve­szélyt rejt magában — külö­nösen, mivel állandóan túl­terhelt — s ha eddig még nem történt súlyos baleset, az kizárólag a vezető lelkiis­meretességén múlott. Szeretnénk, ha panaszaink­ra minél előbb intézkedések­kel reagálnának az illetéke­sek. Elsősorban azt kérjük, hogy a kocsik túlterheltségé­nek megszüntetése érdekében sűrítsék a járatokat. Ez an­nál is inkább időszerű, mert évről évre szaporodik a bejá­ró munkások, s a Budapesten dolgozó ipari tanulók száma, akiknek távolmaradása mun­kahelyükről a bosszúságon kívül anyagi kárt is okoz. Kassos Mihály, a Hazafias Népfront megyei irodájának munkatársa Jaj, de ízlik az „ebéd"! Jói dolgoztak a piliscsabai szegkovácsok 87 400 forint tiszta nyereséggel zárt a ktsz Torzsa Pál gyóni órásmester felesége nagy szeretettel nevel- geti két szép malackáját. Ezekből lesz télre a hízó Évszázadoikon át öröklődött nemzedékről nemzedékre a szegkovácsok ősi mestersége. Amikor az idősebbek már nem bírták a kalapácsot, a fia­talok álltak a szegformáló ül­jük mellé. Külön dinasztiák. aiakultak így a kézműipar e sajátos ágában. Kik művel­ték? A nyomor száműzötted, a faluról falura űzött barnabőrű cigányok. A felszabadulás a kései unokáknak is meghozta az emberi életet, ma már csali hírből ismerik társadalmunk megbecsült szegkovácsai elő­deik szenvedéseit. A Piliscsabai Szegkovács KTSZ a Horváth-, Balog- és a Cidó-nemzetség le­származottjaiból alakult 1949-ben. Kezdetben még legtöbbjük a környékbeli tanyákon, mos­toha körülmények között, egyedül folytatta a munkát. Most valamennyien bent lak­nak a községben, csinos ott­honokiban. ízlésesen öltözköd­nek, rendszeresen járnak mo­ziba. színházba. A falubeliek rehaladását. Az SZKP Központi Bizott­ságának plénuma szükséges­nek tartja a jelenlegi rendszer megváltoztatását és a gépállo­mások fokozatos átszervezését. Célszerű áttérni arra — mondja a határozat —, hogy a traktorokat, a kombájnokat és egyéb mezőgazdasági gépeket közvetlenül eladják a kol­hozoknak. A határozat kifejti, hogy a gépállomásokat műszaki kar­bantartó állomásokká kell át­szervezni, amelyeknek felada­ta a traktorok és egyéb gé­pek javításának biztosítása, a kolhozok technikai kiszol­gálása, a kolhozok és szovho- zok új gépeikkel, pótalkatré­szekkel és egyéb anyagokkal (eladás útján) történő ellátá­sa. A gépállomások átszerve­zésének különböző időpon­tokban kell megtörténnie, fi­gyelembe véve az egyes körze­tek és kolhozok sajátságait. A plénum szükségesnek tart­ja, hogy a kolhozok gépállo­mások útján történő ellátá­sának jelenleg fennálló rend­je átmenetileg fennmaradjon azokban a körzetekben, ame­lyekben még nem minden kolhoznak van lehetősége traktorok és egyéb gépek beszerzésére és — ami a fő dolog — még nem minden kol­csillag szemű, gyöngy fogsorú grófnő, ahogy az már hasonló tár­sadalmi helyzetű sportladyhez illik, kora hajnali kilenc órakor vágtatott ne­mes paripáján azon az úton, amelyen ép­pen vele szemközt jött négylovas hintá­ján a külföldről ha­zatért, hires donjuan. ként ismert gróf. Természetesen ez vé­letlen volt, éppúgy mint az, hogy Cla­risse grófnő elejtette a fentebb már leirt kendőcskét, amelyet a játékos zefír lehe­let könnyedén a cí­meres hintóba röpí­tett. A következő re­gény hősnője — a polgári származású, de dúsgazdag sajt­gyáros leánya, a tün­dérszép Csilla — sé­tált az erdőszélen, amikor a lágy fuva- lom elrabolta hab­fehér, velencei csip­kés zsebkendőjét. .De nem vihette messzire, mert a véletlenül ar­ra lovagló „nők bál­ványa”, a csinos, fess, ám vagyonikig szerény dzsentri megszerezte, s gálán­sán visszaadta tulaj­donosnőjének, aki­ben már az első pil­lanatban felismerte jövendő élettársát: helyesebben a nagy lehetőséget. j harmadik zseb­ei kendőt Lilla, a nagygazda lánya ej­tette el almaszedés közben s a fiatal jegyző adta vissza neki. Hogy ezután mi­lyen nagyot változott a világ, azt legjob­ban lemérhetjük a következő zsebkendő történetén. Ez már nem volt sem fehér, sem csipkés, csak egyszerű, áruházban vásárolt, kockás. Pénzváltás ürügyén ejtette el Éva, az ön­tudatos sofőrlány, s aki felvette, az egy­szerű munkásból lett előadó, minden gya­nún felülálló, jó ká­der volt. Mindeközben azon­ban az idő nemcsak változott, hanem las- socskán el is szállt. Ám a mester mun­kabírása, kedve ma is friss. Eddigi legje­lentősebb műve lesz a nagy regény, ame­lyen dolgozik. Hőse az űrpilóta, aki azért repül a Marsba, hogy az ott bolygó földön­túli szépség zsebken­dőjét felvegye a vi­lágűrből. Pillanatnyi­lag azonban nagy \ dilemmában van a mester. Idáig még nem tudta eldönteni, milyen anyagból le­gyen a zsebkendő: nylonból, perionból, orlonból vagy szilon- ból? Nem tudja, nincs-e már a Mar­son ezeknél jobb, szebb, kedveltebb anyag, s nem szeret­ne semmiképpen sem valótlanságot írni... Madácsy Magda kell felemelni a kilós kalapá­csot. A közgyűlés örömmel fogad­ta azt az alapszabálymódosí­tást, miszerint ezentúl a tiszta nyereség 55 százalékával ren­delkezik a tagság. --------­A tagok határozata nyo­mán a tiszta nyereség 43 százalékát, pénzben kife­jezve 22 091 forintot, nye­reségrészesedésként osz­tottak ki. Ebből többek között Balog László 1128 forintot, Horváth Sándor 1275 forintot, Cidó László 1105 forintot, Balogh Károly 927 forintot kapott. Az ellenőrző bizottság beszá­molója után nagy taps fogadta az alig 16 esztendős Horváth László felszólalását, aki mint a szociális bizottság elnöke kifo­gásolta az üdülési ellátást. ■— A múlt évben nem kap­tunk beutalást. Igaz, nem biz­tos, hogy felhasználtuk volna, mégis voltak, akik sérelmezték ezt — mondotta. A vita során felszólalt Asz­talos Sándor, a KISZÖV főelő­adója is. Papp Alajos községi párt- titkár meleg szavakkal üd­vözölte a szorgalmas szeg­kovácsokat, s mint pedagó­gus, kérte a szülőket, for­dítsanak még több gondot gyermekeik iskoláztatásá­ra. A hozzászólások után tör­tént meg a vezetőségválasztás. Horváth. Jánost újra megvá­lasztották elnöknek. Egy-egy jelölt személye körül heves vi­ta támadt, a választás a szö­vetkezeti demokrácia jegyében, s a közgyűlés akarata szerint zajlott le. Az új vezetőség, amely összetételében nem sok­ban tér el a múlt évitől. ígé­retet tett, hogy az elkövetke­zendő időben feladatát a leg­nagyobb lelkiismerettel végzi. A közgyűlés után reggelig tartó táncos, zenés mulatság zárta be az ünnepséget. Súlyán Pál Meghosszabbították a magyar-dán árucsereforgalmi megállapodást nyozza elő. Magyarország a többi között gépeket, vegy­szereket, gyógyszereket, textí­liákat szállít Dániába, ahon­nan gyógyszereket és élelmi­szereket, így például halfélé­ket, továbbá textilipari alap­anyagokat és egyes géptípuso­kat szállítanak számunkra A NAGY ÍRÓ és a Halhatatlan Téma j Nagy író annak Yí köszönhette nagyíróságát, hogy ismerte a Halhatat­lan Témát. Ö soha nem hajlongott az utcán heverő témák után, neki erre iga­zán nem volt szük­sége. Nem, mert ne­ki megvolt a maga saját, külön, egyéni témája. A halhatat­lan. Sikereinek má- ; sík nagy titka az \ volt, hogy mindig : megértette az idők ! szavát. S minthogy a \ régi nagy igazság \ szerint (amely, fájda- \ lom, nem az ő arany- \ mondása) „változnak l az idők, változnak í az emberek”, válto- \ zott állandóan ö is, I ahogy változtak nagy I regényalakjai is. I Csak a téma nem | változott, az maradt \ halhatatlannak. f Az első nagy siker | az első zsebkendővel | jelentkezett. Clarisse I grófnő fehér selyem, j csipkés szélű, drága I kicsi kendőjével, I amely elindítója volt | egy nagy regénynek. 1 A mézszín hajú, Február 27-én Koppenhágá­ban 1958. március 1-től 1959. februárjának végéig meghosz- szabbították a magyar—dán árucsereforgalmi megállapo­dást. A hosszabbítás a múlt évi megállapodással azonos mennyiségű és ugyanolyan áruk kölcsönös szállítását irá­a legnagyobb tisztelet hangján emlegetik őket. Kedden délután nagy ünne­pük volt a piliscsabai szegko­vácsoknak. Ekkor tartották a szövetkezet év végi mérleg- mcgáüapító"' es vezétőségvá- lasztó közgyűlését. Csak délig dolgoztak, s mire a gyűlés megkezdő­dött, valamennyien ün­neplőbe öltözve hallgat­ták a fiatal Horváth Já­nos elnököt. — Az ellenforradalmi ese­mények következtében *— hangsúlyozta az előadó —- szövetkezetünkből 12 tag lé­pett ki, s ez a vérveszteség majdnem a szövetkezet fel­bomlását eredményezte. Sze­rencsére voltak komoly, meg­fontolt tagjaink, akik kije­lentették. hogy a szövetkeze­tét nem hagyják el. így aztán még nagyobb erővel indult meg a termelő munka. Ennek eredményeként 1957 első negyedében 47 ezer forinttal volt na­gyobb a termelési érték, mint az előző év hason­ló időszakában. Jelenleg ott tartunk, hogy a tagság jobban ragaszkodik a szövetkezethez, mint azelőtt, mert állandó munkát, biztos megélhetést nyújt a közös ter­melés. A mérlegbeszámoló összeha­sonlításai is a szegkovácsok jobb munkáját igazolták. —• 1957-ben a szövetkezet — mondotta dr. Topolai Ferenc főkönyvelő — 311 ezer forinttal termelt több árut, mint az elő­ző esztendőben. 1956-ban 8900 forint volt a tiszta nyereség. Az elmúlt évben ez az ösz- szeg, a tagok jó munkája eredményeként, 87 400 fo­rintra emelkedett. Hogy ez mit jelent, könnyen megérthetjük, ha arra gondo­lunk, hagy az előírt napi nor­ma teljesítéséhez 12 ezerszer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom