Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-30 / 76. szám
1958. MÁRCIUS 30. VASÄRNAP rrst Mtt 'K^Círlap MAGALIVENDEUIL Vihar Bela: A szerelem születése Milan Lajciak: Az éjszaka szépei című francia film egyik szereplője 1 osép verset olvasni min- | dig nagy öröm. A költő | ihletett megnyilatkozása egy- ! egy ablak a világra, amelyen iát a jóra és szépre szomjazó 1 lélek megláthatja eszmé- | nyét, önnön igazságát. S 1 mennyivel nagyobb, mara- | dandóbb élmény, amikor a | költő a már megalkotott élet- | művének, művészi formába 1 öntött vallomásainak gazdag | gyűjteményével a világra né- ! ző ablakok egész sorát tárja | fel kereső szemünk előtt. 1 Vihar Béla most megjelent | verseskötete ilyen élmény. | Hetvenhárom vers, hét tema- | tikai ciklusra bontva sorako- | zik a műgonddal válogatott 1 gyűjteményben, java két és íjéi évtized költői termésének. | Huszonöt esztendő egész | emberöltő. Mennyi élmény, ú tapasztalat, öröm, vívódás és 1 megrázkódtatás, a hitnek és | a tagadásnak mennyi állomá- I sa jelzi egy ember negyedO rszágszerte nagy érdeklődés fogadta azt a hírt, hogy feltámasztják pusztulásából Feszty Árpád nevezetes alkotását, a „Honfoglalás” című hatalmas körképet. A főváros idegenforgalmi hivatala készül a restaurálásra, helyrehozzák a második világháborúban súlyosan megsérült képet. A „Honfoglalást” valósággal újjá kell teremteni és ez a munka nemcsak félmilliós áldozatot jelent, de rendkívüli művészi feladat is egész csapat festőnek. A feledés homályából előbukkanó kép születésének, világraszóló sikerének és pusztulásának históriájából rendkívül érdekes adatokat ismer az alkotó művész rokona, Feszty István, aki Csehszlovákiában, a ma Hurbano- vónák nevéifett Ögyallán ;:él-.' Ápolja a körkép emlékéit, amelyhez több mint egy fél életet fűzött: égjük gondozója volt a pesti Városliget mutatványos során állt, majd elpusztult köralakú épületben elhelyezett óriási vászonnak. És ápolja az ógyal- lai temetőben 1914 óta nyugvó nagybátyja, Feszty Árpád sírját... — A Vág mélletti Martos községben álmodta meg Feszty a körképet — mondja Feszty unokaöccse. Martos, A „HONFOGLALÁS“ a falu még ma is ősi rezerváció, zizegő nádasok, pusztuló füzesek és nyárfák sűrűje mélyén úgy élnek lakói, mint évszázadokkal ezelőtt. Ennek a háborítatlan tájnak közepén még ma is áll az a kis nádfedeles tanya, ahol egykor Feszty lakott. Itt keresték fel Budapestről és az ország minden tájáról barátai a festőt, szobrászok, zenészek és írók, közöttük igen sokszor Gárdonyi Géza. A művészek vendégjárásának emlékét még ma is őrzi a tanya mestergerendája: ide írták fel verseiket, köszöntésüket a Feszty-ház vendégei. Ebben a házban festette meg a körképhez szükséges ősmagyar alakok vázlatait Feszty Árpád. A modellek közül még ma is él egynéhány. A „Kingyes” tányán ' bontakozott ki a 120 méter kerületű vászon tája és mozgalmas élete. Tjieszty István így folytatja: " Húsz évig foglalkoztam a kép adminisztrálásával. A millenniumra elkészült hatalmas alkotás először a Városligetben rendezett kiállítás területén került közönség elé, a mai Szépművészeti Múzeum helyén állott az épület. Az ezredéves ünnepségek lezajlása után hat évig Londonban szerepelt a kép, az ott rendezett világkiállítás alkalmával. 1912-ben hozták haza és sajnos, most már méltatlan körülmények közé, kezdetleges fabódéba helyezték el a mutatványos-soron. Itt is valóságos nemzeti zarándokhely volt a kép, megkapó látványa évtizedeken keresztül vonzotta az ország lakosságát, mindenki megfordult itt, aki Budapesten járt. Mikor eljött 1944 nyara, aggódva gondoltam a kép sorsára, kilincselni kezdtem, hogy gondoskodjon az állam a körkép biztonságba helyezéséről. 1944. október 27-én értesítést kaptam, amelyben közölték, hogy a kép eredeti helyén marad. A tragédia ezután gyorsan jött, egy bombatámadás alkalmával tüzet fogott a körkép épülete ... Feszty István, mint á körkép szakértője elmondta még, hogy szívesen áll illetékesek rendelkezésére, ha a körkép restaurálásáról és elhelyezéséről lesz szó. Elképzelése szerint a rendkívül vonzó, idegenforgalmi látványosságnak számító alkotást minden tekintetben megfelelő épületben kell elhelyezni, az épület előcsarnokában be lehetne rendezni a honfoglaláskori emlékekből összeállított múzeumot. Németh Imre százados útját! Izgató kérdés, hogy mindebből a költő az útszakasz végén mit vall sajátjának, de talán legdöntőbb az, hogy emberi lénye, művészi hite mivé válik e történelmi idő kavargásában. Vihar Béla — kötete is ezt példázza — jól felelt a nagy kérdésre. S ez annál inkább is becses, tiszteletre méltó eredmény, mert a jelzett kor könyörtelen buktatói, nagy kísértései nem térítették el útidból, meghátrálásra nem kényszeríthették. Egyetlen szóval: embersége volt az az erő, amely erre képessé tette. A szerelem születése c. köteten a költő mély, tiszta humánuma vonul végig. S bár soha nem megy el osztozó megrendülés vagy részvét nélkül a fájdalom, a hazát, a népet, az egyes embert érintő veszteségek mellett, de hitét nem adja fel. Szorongásai mögött ott vibrál a bele nem nyugvás erős tudata, könnyei mögött az ember diadalmának derűs bizakodása, hogy győz az igaz a hazugság, a jó a gonosz fölött. És harcos költő is Vihar Béla. „ ... Mégha lángot vet e papír is, és füstje megfojtja szívem, mégha toliam belé is törne: a nép sebe kiált velem. Nem hallgatok! — Bensőm, a törvény szólít, parancsol: zúgj, mint a szél — s egy arc néz rám az időkből, Petőfi int felém: beszélj! — vallja egyik 1954-ben írt versében. melyet így fejez be: ... Fel a zászlót! — Jöjj, tisztult emberség, fel á zászlót, te ragadd meg azt, és újra fényes szavaink hirdessék, hogy velünk győz a jó, a szép, s igaz. Megérdemelné a kötet, hogy számos darabját külön-külön is bemutassuk, erre azonban e helyütt nincs mód. Étért csupán a legszebbeket soroljuk fel, mint például az Alföldi város, A hiúság keresztfáján, a Halálból felszálló csillag, A csobánci korsó. Mindenekben, Az isten halála s nem utolsósorban A szerelem születése című irodalmi gyöngyszemeket. Végezetül: igazi öröm, hogy a Szépiradolmi Könyvkiadó méltó, nagyon ízléses köntösben mutatta be a maradandó értékű művet. András Endre Egy katonának TT ersics Anka. Ö énekli a nemzetiségi dalokat a rádióban. Délszláv szépség és még fiatal. A pályafutása szinte stílszerű, ahogyan ez egy népi demokratikus államban történhet: jónéhány évvel áll az est fénypontjában, a keret: a helyi kultúrcsoport. Hamarosan szűknek bizonyul számára az ország, nyelveket kezd tanulni és nemsokára külföldi hangversenykörútra indul. Műsora ugyan többnyire Bartók és Kodály műveiből alakul, de a vendég- fogadó nép dalait is rendszeresen eredeti szöveggel énekli; Koncertezik Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Görögországban, Szíriában, Libanonban, Egyiptomban és Franciaországban. Mindenütt zenekari kísérettel. Sikerrel. Legutóbb a magyar rádióban arab, görög, bolgár és lengyel nyelven énekelt. K i mit szeret? Erről beszélgetünk. — Minden Bartók és Kodály műsor ma már eseményszámba megy külföldön — de csak a zeneértőbb közönség előtt — mondja Kersics. —- Nem vitás, hogy a magyar nótának idegenben még mindig igen nagy keletje van. Különösen a Szovjetunióban szeretik és mindig nagy örömmel fogadják Rózsavölgyi, Fráter, Dankó és Balázs szerzeménj’eit. A legnépszerűbb magyar dal a „Daru- madár útnak indul”. Nálunk viszont nagy sikere van az ukrán zenének, amelyet Pjat- nyickijék kedveltettek meg közönségünkkel. De szeretik nálunk a lengyelek mazurkáit is, a bolgárok hétnyolcados, öt- nyolcados, kilencnyolcados pá- _ ratlan ritmusú dalait, a szer- i bek török hatással kevert elí^ehet, nehéz lesz majd. a puska midőn magas hegyekre mégy fel, lehet, megreszket büszke szíved ha visszafordulsz s visszanézel, lehet, hogy szenved majd a lelked ha társad árul el gazul: ne hagyd helyét el őrtüzednek él esküd múlhatatlanult Léket, hogy átlőtt, csonka szárnnyal zuhansz le majd a kék magasból, lehet, berobban harckocsidnak benzinje s tüzhalálba hajszol, lehet, hogy szenved majd a lelked ha társad porba halva hull — emlékezz rá: tovább kell menned él esküd múlhatatlanul! Fordította: Baranyi Ferenc iHiHiimtiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiimiMiiiiiiftiitiiiiiiiimimmiiiitiiititimiiittmiimiimiiiiniiiHmi A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL Április 2, szerda: Petőfi rádió 22.30 Kersics Anka énekel ezelőtt leltűnik egy országos kultúrversenyen, Baranyában. Azonnal a Zeneakadémiára ke. rül és miután ismeri a szomszédos népek nyelvét, felléptetik a rádióban. Jól lehet Kersics 1956-ban operai szakon szerez diplomát, de nemzetiségi énekszámait a rádió többé nem tudja nélkülözni. Megmarad eredeti posztján és igen gyorsan belopja magát hazai nemzetiségi közönségének szívébe. Mindenütt fellép az országban, ahol sűrűbben laknak szlovákok, románok vagy délszlávok. Ezeken a helyeken ő vei játszik, majd hirtelen meg. szólal: — Szerette a zenét. De az utolsó években már nem volt Ideje hallgatni. — A hollót bizony eszik. Nem azért mondja, hogy elképesszen, vagy megbotránkoztasson valakit, egyszerűen csak mesél. — Főként ősszel jó. Kampóval megfogják, megkopasztják, kibelezik, besózzák, nyársra húzzák s gyerünk a tűz fölé! Jóízű. Zsíros. A rosztovi csavargóktól tanultam. Azok mindenféle madarat megesznek. Tudják, hogyan kell ízletesen elkészíteni. Sirályt is esznek. Sorra néz bennünket, mintha hitetlenkedő kérdéseket várna. — A sirálv húsa rágós, keserű mellékíze van — magyarázza —. de ezek meghintik valamivel s akkor ez a mellékíz eltűnik. Nagyon figyeltem. amikor csinálták, de mégse tudtam meg. hoay mivel fűszerezik a sirálj’t — mondja kicsit sajnálkozva. Jobb kezének ujjait összecsippenti, képzeletbeli sirályra hint láthatatlan fűszert. Már nem Sorrentóbam vagyunk, nem 1932-t írunk; negyven évvel visszaszálltunk az időben: a Don partján, csavargókkal üljük körül a tüzet. A z orosz emigráció íróival szemben Gorkij mindvégig iózan és tárgyilagos maradt. Kirohanásaik hol mulattatták. hol elszomorították, de közelről sohasem érintették. Bunyin művészete mindig elbűvölte. — Színezüst penge ... Majd: — Amit népének hátába döf. \ napilapokat mindig ő ol- vassa el először. Magához veszi valamennyit, s mikor visszajön az ebédlőbe, a kandallóra, vagy az asztalra teszi őket. Ma egyedül ültem a reggelinél, amikor Gorkij széthúzta ajtaja előtt a függönyt, s kezében az újságokkal, köny- nyed, csendes macskalépteivel átment a szobán. Levert volt — A japánok megtámadták Sanghájt — mondja. — Itt a háború. Majd rögtön utána: — A csapeji könyvtár lángokban áll. Több mint egymillió könyv. Pótolhatatlan kéziratok. Nagyon ritkán láttam ilyen megrendültnek. — Itt a háború — ismét1! Hosszan, részletesen beszél a csapeji könyvtár kincseiről. — Pótolhatatlan kincsek. A hangja: mint aki arra ébredt, hogy koldúsbotra jutott. T7' épzeljenek el egy hor- ^ gászt. aki csupa tűz, csupa láng. Gorkij utánozza a horgászt: a bajusza feiborzolódik. a szeme csillog. — Azt meséli ez az én horgászom. hogy a kelét főtt zabbal kell fogni. ..Tudja, úgy van az hogv a kele megközelíti a horgot, meglátja a zabot, csettint egjret. de csettint ám!” Gorkij utánozza a kelét, amilyennek a horgász látja. — A hal a víz alatt van, nem hallani; a horgász mégis azt mondja, hogy „csettint egyet!” Kelének képzeli magát ez az ember. És Gorkij utánozza a kelét játszó halászt. A németek mindent kimondanak, a legvégső határig. Legvégső határ meg nincs. Ilyen az ő romanticiz- musuk; a romantika kora óta nincs is irodalmuk. A franciák. azok értenek hozzá! Ezért vagyunk olyan nagyigé- nyűek velük szemben ... Gyakran beszél arról, hogy a „nagy francia irodalom’’ — ő mondja így —. vagyis Balzac. Stendhal. Flaubert adósának érzi magát. Szívesen emlékezik meg azokról az időkről, amikor mint gyermek egy fészertetőn megbújva először olvasta az Egyszerű szívet. — Érthetetlen volt: egy derék, mindennapi asszonyról beszél hétköznapi szavakkal, de í.gv még soha életemben semmi sem hatott meg. Az ember szemfényvesztésnek gondolhatná. Fel is tartottam a könyvet a levegőbe — sü+ött a nap — s a napsütésben vizsgáltam az áttetsző lapokat. Becsületszavamra! Mint mikor egy vadember összetöri az órát, hogy megnézze, mi ttk-tako! an benne valami kisfiús ' vonás, ami elbűvöl engem. Szeretem, hogy örökösen rebellis tanácsokat ad az unokáinak, amin aztán botrán- kozhat a nevelőnőjük. — A teát öt kocka cukorral isszák — mondjia. — öttel, nagyapa? — öttel, vagy hattal. Vagy amikor azt mondja a feleségemnek, aki asztalszomszédja: — Higgyen nekem, ártalmas az. egészségre kispohár- ból inni a vodkát. Az arca teljesen komoly s a feleségem századszor is beugrik : — Komolyan? Ű meg sugárzik: — Kérem, ez tudományos tény. Egyik nap meg. mikor egv ünnepélyes interjú során az amerikai úiságíró az után érdeklődött hogy vajon Gorkij miért kedveli a whiskyt jobban, mint a vodikát, ígv felelt: — Mert a whisky erősebb. S látogatója háta mögött ránkhunyorított. Ha valaki azt mondaná neki. hogv ..Alekszei Makszimo- vics. jöjjön, betörjük a szomszédos villa ablakait!” — azt hiszem, gondterhelt kénét váe- na és megkérdezné: — No és a kő? Kőről gondoskodott? Szeretem az eleganciáját, ruháinak érdes, vastag szövetét — ilyet visel szívesen —. lói szabott, kényelmes öltönyeit. az ingeit, amelyeknek kékie énpen olyan, mint a szeme. — Ezt a kéket éppen ezért váTasztottam — mondja. Szeretem, mikor a gyerekekkel, vagy Lipával tréfálkozik, mikor komoly beszélgetés közben egyszer csak azt mondja: — A tyúkoké a jövő. Tizennyolc tyúk és két kakas megfelelő körülmények között tíz év alatt hatmilliárd utódot hoz a világra. Egv német tudós pontosan kiszámította. Gondolják el. Csak tyúkot lehet maid enni. Csak tyúkokkal lehet beszélgetni. Még szebb, mikor azt mondja: — Megtanulok kártyázni, elmegyek Monte Carlóba és nyerek egy milliót. Vagy: — Angol humorom van. Az ápolónő megkérdezi: — Szólított, Alekszej Mak- szimovics? — Nem. minek? Megvárom, míg Isten szólítja magához. Tekintete azonban néha megszigorodik. mesmerevszik. arca elkomolyodik, zárkózott lesz és fagyos: az olyan ember konok és barátságtalan arckifeiezése ez, aki bosz- szankodva néz valami színdarabot, ami cseppet sem tetszik neki. Ujjaival dobol az asztalon, hallgat nem figyel. nem hall meg semmit. És mikor Korin. a festő, beszélgetés közben azt mondja: — Elvégre az ember csak ember... — Nem — válaszol komolyan Gorkij, mint aki pontosan akarja leszögezni a tényállást. — Nem. néha annál Is rosszabb. — Gvűlölöm a szenvedést. — Miért? — Megalázó Bartócz Ilona fordítása l beszélő énekeit, a görögök I ugyancsak bolgár ritmusú, de [ lágyabb hangzású színes da- [ Iáit. a csehszlovákok tájfestő I zenéit, és a románok doináit. I Külföldi utazásaim kapcsán I jöttem rá arra, hogy a külön- \ böző népeknek olyan sajátos \ hangszereik vannak, amelyek | alkalmazása nélkül az eredeti [ zenei hangulatot visszaadni í nem lehet. Még egy felfedezés- \ re tettem szert: csaknem min- I denütt a nemzetiségek őrzik a I leghűbben a népdalok eredeti- ! jét. Legutóbb magyar népdal- ! gyűjtők keresték fel a Bácskát \ és Muraközt. Rövidesen jugo- \ szláv népdal-gyűjtők jönnek ; Magyarországra. Hasonlókép- ; pen kitűnő eredménnyel járt a í magyar népdalgyűjtés a bu- ! kovinai csángók között. Búcsúzás közben mondja: i „Aki oly gyakran énekel más ; nemzetiségű közönség előtt [ mint én, az érzi legjobban, : hogy minden dal egy szál, ami j barátságot fűz nép és nép kö- j zött.” | A TÚLBUZGÓ KÉMIA „SZAKKÖR“ | Az egyik neves londoni kollégium igazgatója eltávolította |a kollégium két tanulóját, 1 akik a kémiatanár kedvencei | voltak, mert szabadidejük nagy | részét a kémiai szertárban töl- |tötték. Az eltávolításra az | adott okot. hogy a két „vegy- ! tanbarát“ nebuló titokban 1 szeszfőzdét rendezett be a s szertárban.
