Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-26 / 72. szám

1958. MÁRCIUS 26. SZERDA MEGYEI yCirlap Kívánjuk, hogy sikerüljön Az egész szentendrei járás rendkívül kedvező fekvésű a turista- és 'kirándulóforgalmat illetően. A Pilis hegység lan­kái. a Dunapart és a szentend­rei sziget nyújtotta lehetősé­geket azonban korántsem használták ki ez ideig, A járás egyedüli üdülőhelye Leányfalu, ez a kis „villaköz­ség’’. Dehát ez bizony nagyon kevés. Szerencsére akadtak olyan emberek, akik felismerték a Dunakanyarban rejlő óriási lehetőségeket, és igyekeznek mindent megtenni a Dunaka­nyar tervében nagy részt kite­vő szentendrei járás felvirá- goztatásáért is. Visegrád. Aki járt már itt, bizonyára sokáig emlékezik a hegyek között kanyargó vén Dunára és az európai hírű Mátyás-várra. Érthetetlen, hogy eddig miért nem nyil­vánították üdülőhellyé. A já­rási tanácsnál úgy értesültünk, hogy ez hamarosan megtörté­nik. Azt is tervezik — nagyon okosan —. hogy egy szállodát létesítenek Visegrádon. Nagy szükség lenne rá, hisz e nélkül a külföldi vendégek számára létesítendő vadászterületnek nem sole értelme lenne. Ügyes elhatározásnak tart­juk a körülbelül 400 holdnyi nemzeti park létesítésének gondolatát is. Ebben ritka­ságszámba menő állatokat és érdekes növényeket helyeznek majd el. És hogy a Duna más adottságát is kihasználják, ha- lás.zcsárdát is akarnak létesí­tem. De hegyi kiránduló- és üdü­lőhelyei is vannak ennek a járásnak. Ki ne ismerné leg­alább hírből Dobogókőt? A hegyvidék kirándulóhelyei még: Csobánka, Pilisszentlász- ló. Pilisszántó. Érdemes üdülőhellyé fej­leszteni ezenkívül Tahitótfa- lut, Szigetmonostort, Pilis- szentkeresztet, de a járás szin­te valamennyi községét. Az első terjeszkedő lépés az a terv, amely szerint Kisoro­szinál a sziget csücskén, ahol a Duna ketté ágazik, festői környezetben sátortábort lé­tesítenek. Ezeket a terveket, elképze­léseket 'követi majd a többi. A járási tanácsnál úgy látják, hogy három-négy év múlva az egész szentendrei járás egyet­len hatalmas üdülőhellyé vá­lik. Kívánják, hogy minden tervük megvalósuljon. Pilisszentlászlói óhaj Egyetlen italboltja van Pilis- szentlászlónak. Olyan talpon­álló féle. Aki betér ide, igyek­szik minél előbb kikerülni, mert nem lehet leülni és a kör­nyezet sem valami megnyerő. Nagyon szeretnék az idevaló­siak, ha rendbehoznák már ezt az italboltot. De talán ennél is jobban várják, hogy a község üzleteit korszerűsítsék. íiiiiiii a szentendrei járásban Az iparral versenyezve Tavaly 42 forint 70 fil­lért osztottak munkaegysé-. génként a pomázi Petőfi Tsz- ben. Nem csoda hát. hogy az idén eddig már kilencen ko­pogtak a tsz ajtaján és felvé­telüket kérték. Bizony nem könnyű jó ter­melőszövetkezetet összehozni a helybeli és a környékbeli gyá­rak tőszomszédságában. Bu­dapest közelsége sem válik a tsz előnyére. Mégis, hogyan tudnak magabiztosan tekinte­ni az idei megnövekedett fel- adaték megvalósítása elé? Egyet kellett világosan tisz- tázniok. mielőtt eddig elju­tottak. Azt. hogy a gyárban minden hónapban borítékban kapják a pénzt az emberek. Ez vonzza őket a földekről az üzembe. Hogyan tudják ellen­súlyozni ezt a vonzóerőt? Csak úgy. ha maguk is pénzt ad­nak a tagok kezébe. Meg is valósították ezt a módszert. Minden hónap harmadikén ott a munkaegység-előleg minden termelőszövetkeze­ti tag borítékjában. A téli hónapokban 15 forin­tot, május 1-től pedig 20 forin­tot fizetnek ki előlegképpen munkaegységenként. A munkaegység-előleg kifi­zetésének előfeltételeit is meg kellett teremteni. Ezért je­lentősen fejlesztették az ál­lattenyésztést és a kertészetet. Ez a termelőszövetkezet ál­lattenyésztési jellegű. Szarvas­marha-állományuk a múlt év­től kezdve törzstenyészet. 34 tehenük van. Jelentős meny- nyiségű tejet fejnek. A fejési átlag napi 12,60 liter, az istál­lóátlag pedig 10,3 liter. A te­jet helyben értékesítik. A szép átlag ellenére sem tud­nak annyi tejet termelni, amennyire szükség lenne. A törzstenyészet feltétele, hogy tehenenként el kell érni a 3500 literes tejhozamot. ök ezt már túlhaladták. Nem egy olyan tehenük van. mint a 30-as Piros, amelytől tavaly 6000 liter tejet fejtek, márciusban pedig napi átlagban 31,4 litert. Sertéstenyésztésük is pél­daként szolgálhat. Főleg t«­A visegrádi Mátyás király-palota alsó fogadó udvarának az elmúlt esztendőben helyreállított szakasza A Pomázi Posztógyárban Kubalek Sándor elvtárssal, a gyár igazgatójával beszélge­tünk. Örömmel újságolja, hogy az üzem dolgozói között meg­értésre talált a kormány taka­rékossági felhívása. Ennek egyik bizonyítékaként átnyújt­ja a „Kivarró* 1 munkásainak versenyfelhívását, melyet azok a többi műhely dolgozóihoz intéztek. Eszerint a Kivarró 10 napos felszabadulási műszakot kezdeményez az alábbi pontok­kal: 1. tervteljesítés; 2. anyagtakarékosság; 3. a 100 százalék alatt terme­lők arányának megjavítása az előző hónaphoz képest. Ma, 26-án, műszaki értekez­letet tartanak, melyet a gyár vezetői a pártszervezettel közö­sen készítettek elő. Cél: meg­beszélni azokat az intézkedése­ket, amelyek leghatékonyab­ban szolgálják majd az anyag­takarékosságot. És nemcsak ál­talában, hanem részleteiben is meghatározzák, hogyan való­sítsák meg a kitűzött célokat, kik lesznek az egyes feladatok felelősei. A gyár a második negyedév­en új, a ruhagyárak által nagy tetszéssel fogadott női szövetek gyártását kezdi meg. Ezek között szerepel az átme­neti kabátokra igen alkalmas 1 Vulkán dublészövet és a Ko- ! lombó néven bevezetett cord- ! szövet. De a férfiak sem pa­naszkodhatnak majd: részükre | a, szóbanf orgó negyedévben | Hámor elnevezésű kelmét | gyártanak a pomáziak. EGY NAGY GOND KICSIBEN Igazán csak a kíváncsiság tett képessé bennün­ket arra, hogy a tavaszi hófúvások ellenére is eljus­sunk Kisorosziba, ebbe a sziget­csücski, mindössze 1200 lelkes kis faluba. Nagyon éraekeit bennün­ket, hogyan élnek itt az emberek. Valamikor a hajósok települése volt a község. Most is élnek itt vagy félszázan a hajózás szerelme­sei közül. De a település jellege merőben más je­lenleg. Sok az ipari munkás. Körülbe­lül másfélszázan járnak be a buda­pesti és Pest kör­nyéki gyárakba dolgozni. Nagyon kevés, csupán körülbelül 20 csa­lád főfoglalkozása a földművelés. A többség mindösz- sze 2—3 hold föld­del rendelkezik. Főleg az állatte­nyésztés dívik. A környék nagy ré­szét ellátják álla­ti termékekkel. Felvetődik a kérdés; miért kell Budapestre és környékére dol­gozni járni, ami­kor közelebb, pél­dául Szentend­rén is van mun­kalehetőség? Azt mondják, azért, mert a mostani munkahelyekre vonattal utazhat­nak, kedvezmé­nyes jegyekkel, ol­csón. A Szentendrére járó autóbuszon nem kapnak ked­vezményt, így a közelebbi munka­helyre ötször any- nyiba kerülne az utazás. Ezért az­nyészsüldő neveléssel foglal­koznak. Négy országos elit- kocájuk van. Szárazföldi és öntözéses kertészetük is szép jövedel­met biztosít. Mindkét kerté­szet felkészült már a tavasz­ra. Bár a hó uralkodott még a földeken, amikor arra jár­tunk. ők már minden előké­születet megtettek a tavaszi munkáik megkezdésére. Mielőtt leesett volna a márciusi hó. 110 holdra ki­szórták a műtrágyát és a borsót is elvetették. A gyümölcsfákat megtisztí­tották. A növényvédő állomás gépei is megjelentek, hogy el­végezzék a permetezést. Most már csak azt várják, hogy a nap kétvállra fektesse a hide­get és megindul a munka a földeken. Kisoroszi község egyik kiváló állattenyésztője, Gref Jenő, a termelési bizottság és a legel­tetési .bizottság elnöke. Ne­gyedévszázada foglalkozik ál­lattenyésztéssel. A szarvas­marhahizlalást 10 éve foly­tatja. Az Idén két pár szerző­déses tinót adott át, Kevés a könyv... A község iskolája — sajnos ez még általános gond — tan­teremhiánnyal küszködik s a tanácselnök tájékoztatója sze­rint 1958—59-ben több elsőosz­tályos fog ismerkedni a betű­vetéssel, mint ebben a tanév­ben. Pedig már eddig is tettek valamit a helyzet javítására. A napokban elkészülnek egy újabb tanterem munkálataival. Remélhetőleg egy-két éven be­lül végleg megoldódnak a ne­hézségek. Tahitótfaluban, ebben a 3200 lelket számláló Duna menti községiben van érdeklődés a kultúra iránt. Nemrégiben si- került egy gondot kipipálni a a problémák listáján: a mozit átmenetileg áthelyezték a kul- túrotthonba, ahol heti három előadást tartanak. Ez azonban nem zavarja az egyéb műve­lődési lehetőségeket. A helyi sportkör kultúrbrigádja eddig háromszor játszotta Molnár Ferenc: Doktor úr c. művét s ezenkívül már Pilisszántón is bemutatták a darabot. A lelkes fiatalok most Nagymarosra ké­szülnek. A színjátszó kedv, illetve készség nemcsak a sportkör 20—25 fiataljának sajátja, ha­nem az általános iskola növen­dékeinek is, akik hozzáértő pe­dagógus vezetőjükkel nem ki­sebb feladatra vállalkoznak, mint májusban Csongor és Tünde bemutatójára. Az isko­lai színjátszókról még csak annyit, hogy az iskola televí­ziós készülékét a fentihez ha sonlóan szép korábbi vállalko-; zás bevételéből szerezték. A falu könyvtárával már nem lehet dicsekedni. A könyvállomány, sajnos kicsi, nem haladja meg a 300 dara­bot. Budai Erzsébet, a 'könyv­tár vezetője szerint nincs már olyan mű, amelyet a rendszere­sen olvasó gyerekek nem ol­vastak volna. Tudni kell azt is, hogy az olvasótábor sokkal na- j gyobb, mint a tanulók száma. Itt az a szokás, hogy a gyere- j kék veszik ki a könyvet, de azt a szülők is elolvassák. Nagyon keresettek a magyar klassziku­sok, Jókai, Móricz, Mikszáth, valamint az ifjúsági irodalom, belőlük nagyon sok elkelne. Az utánpótlás bizony elégtelen, negyedévenként nem több 15 könyvnél, holott az érdeklődés alapján ennek legalább kétsze­resére volna szükség. Tudjuk, a könyvtárállomány fejlesztése elsősorban pénzkér­dés, de talán mégis segíthet­nének a jelenlegi hiányon. Esetleg úgy, hogy a nagyobb könyvtárak duplumaiból rend­szeres kölcsönként —• ha már véglegesen nem is — juttatná­nak a község részére. Egerek és gyerekek, sőt... Furcsa című cikkünk ne té­vessz« meg az olvasót, nem humoros írásnak szánjuk. Du- nabogdányban jártunkban fel­kerestük a József Attila utcai óvodát s őszintén megmond­juk: nem azért mentünk oda, hogy az apróságok életéről ad­junk hírt. Vasadiné elvtársat kerestük, aki a helyi nőmozga­lom egyik lelkes munkása, a megalakítandó nőtanács ideig­lenes megbízottja. Vasadiné ugyanis az óvoda konyháján dolgozik. Róla és a nőmozga­lom helyzetéről akartunk írni. Egy kicsit elképedtünk, amikor munkahelyére belép­tünk. Az alacsony, gerendás mennyezetű konyhát a legjobb indulattal sem nevezhetjük hi­giénikus intézménynek. Nedves falak, jól tisztán tartható mű­kő helyett fapadló, szellőzésre alkalmatlan munkahely. Vias­kodunk magunkban, hogy megmondjuk-e, mennyire nem tetszik az, amit látunk. Erre azonban nincs szükség. Vasadi­né és munkatársai megelőznek bennünket. Kérésükre átme­gyünk az élelmiszer raktárba (közvetlenül a konyhából nyí­lik). Az ablak alatt egy vö- dömyi friss földtúrást látunk. — Patkányok műve... — mondja és megkopogtatja az üres falakat (pedig legalább fél méter vastagok), ahonnan nap mint nap betörnek a he­lyiségbe. Azt, hogy egerek mindennap találhatók a rak­tárban, már csak mellékesen említi. A konyha dolgozói hiá­ba dugják, rakosgatják az asz­talokra az élelmiszereket, nincs rá garancia, hogy teljes védelmet találjanak az undorí­tó állatok dézsmájával szem­ben.., Nem folytatjuk. Tudjuk, hogy a helyi tanácsnak száz meg száz fontos és sürgős gondja van, de ezt az állapotot akkor is meg kell szüntetni, ha emiatt más intézmény átmene­tileg hátrányba vagy kényel­metlenebb körülmények közé kerül. Száznyolcvan gyermek egész­ségéről van szó! Udvariasság, gyorsaság A Tahi és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet 15. bolt* Járói példát vehetne sok fővárosi üzlet. Szabó Viktor, a ve* gyesbolt fiatal vezetője és felesége olyan rendet tartanak por* tájukon, hogy az ember úgy érzi: patikába lépett. Csupán néhány percet időztünk a boltban, de elég volt ez az idő arra, hogy elismeréssel adózzunk a két szorgalmas fiatalnak. Ott­létünk idején vagy húszán fordultak meg az üzletben, mert a vásárlások szinte pillanatok alatt lebonyolódtak. Nehéz volna eldönteni, mit tartsunk a Szabó-házaspár fő erényének, a gyorsaságot vagy az udvariasságot. De az is lehet, hogy a jókedvtől sugárzó hivatástudatot kell legfőbb erényüknek mondani. Igen, ez teszi lehetővé, hogy a község három ilyen profilú üzlete közül Szabóé a legforgalmasabb, szívesen jár­nak ide a falubeliek. Mert, hogy szeretik őt, az már abból is kitűnik: a boltvezető csak Viki a legtöbb vásárlónak és az ő részéről sem bizalmaskodás, ha a vásárlók egy részét ke­resztnevükön, például Jani bácsinak, vagy Mariska néninek szólítja. Szép is, jó is, csak... alapján érvényesíthessék el-1 képzeléseiket. Erre az évre is elkészítik az üzem műszinttervét, de mel­lette egy takarékossági intéz­kedési tervet is kidolgoznak. Főleg az anyaggal kívánnak takarékoskodni, ami érthető is. hisz az egész ráfordításnak majdnem 70 százaléka az anyagköltség. A dolgozók főleg azért örül­nek ennek a felhívásnak, mert az üzemben való takarékos gazdálkodás nyomán a jövő évi nyereségrészesedés növe­kedését várják. összeállította: András Endre | és Farkas István Fényképezte: Gábor Viktor * A tótfalusiak télen is szíve­sen esznek pék-kenyeret. Nem csoda, hiszen a Vaczó Józsi bácsi vezette műhely kenyerei — és persze zsemléi, kiflii is olyan szépek, hogy kalács­nak is beillenének. Vaczó Jó­zsef egy emberöltő óta űzi mesterségét s megtanulta a szakma minden csínját-bínját. Mostanában — egy segéddel — napi hat mázsa kenyeret süt, azonkívül 1000 zsemlét, illetve kiflit. Amikor megkérdeztük, mi a titka szőke-pirosas héjú, sziva- csos-belű kenyérsütésnek, rög­tön kész volt a felelettel: — A józanság, elvtársam! Vaczó József nem hajlandó többet mondani. Mástól tud­juk meg, hogy elődjére gondol, aki nem vetette meg az italt. Azért is hívták vissza vezető­nek Józsi bácsit abba a pék­ségbe, ahol az első világháború után mint fiatalember dolgo­zott. Megkóstoltuk a még gőzöl­gőén friss kenyeret. Jóillatú, festeni valóan szép, de egy ki­csit, egy egészen kicsit savany­ítás ízű. Lehet, hogy a liszt az oka, lehet, hogy a kelesztés. Ezt Józsi bácsi jobban tudja. Érdemes volna ezt a hibát ki­küszöbölni. Vaczó Józsi bácsi munkában tán inkább vállal­ják a vízen való átkelés következ­ményeit, azt, hogy télidőben és zaj- lás idején vagy nem tudnak el­menni munkahe­lyükre, vagy he­tekig nem tudnak hazatérni. A helyi tanács­nál is sokat törték a fejüket, de ed­dig nem tudtak megfelelő meg­oldást találni. A visegrádi ví­zierőmű építésé­nek gondolata ág'1 jött nekik mint a megváltás. Ezzel majd megoldódik e kis szigeti köz­ség nagy gondia Az emberek itt akarnak majd el­helyezkedni, mert CTYß Ci T6SZTC könnyebb az uta­zás, hisz a kis- dunai réven köny- nyű az átkelés. Kifizették már a nyereség- részesedést a Budakalászi Textilművek dolgozóinak. Át­lagban 24 napi fizetésnek meg­felelő összegű pénzt kaptak. Persze megfelelő összeg igaz­gatói alapot is tartalékoltak azért, hogy különböző jutal­makat adhassanak majd. Eb­ből segítik a bölcsőde és a nap­közi, a balatoni üdülő, a csó­nakház stb. fenntartását is. Most a kormány takarékos- i sági felhívásának a gyárban I való érvényesítésére készül- ; nek. A felhívással egyetérte- ; nek. Az utóbbi idők egyik leg- I jelentősebb kezdeményezésé- i nek tartják. Ezért lemásolják í a felhívás szövegét és a veze- | tők kezébe adják, hogy annak A kormány takarékossági felhívása nyomán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom