Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-26 / 72. szám
4 ^ü/Cirlap 1958. MÁRCIUS 26. SZERDA bmmmw mime bokibba DR. GAAL SÁNDOR, Budakalász körzeti orvosa — boldog ember. És ami a legfontosabb, ezt nem is titkolja. Megvan minden kelléke hozzá. Szép lakása van, a vasút közelében, egy villaszerű magánházban. Van egy négyéves kislánya, aki csak azért haragszik elfoglalt apukájára, mert olyan ritkán van vasárnap, így soká kell várni a mesére. Négy hónapja már nem egyedüli orvosa Budakalásznak, kineveztek még egy körzeti orvost, akivel megosztotta a nagy kiterjedésű körzetet; és tíz napja — autó- tulajdonos. A kecses formájú, vadonatúj „Moszkvics” ott áll az egészségház előtt, a sáros úton, de a rendelőszoba ablakából minduntalan látni lehet. Hatvanötezer forintba került, az OTP-kölcsön nyújtott lehetőséget a megvásárlásra. A budakalászi „doktor bácsi“ fiatal ember. Negyvennégy éves és már kilenc éve gyó- gyítgatja a kalászi betegeket. Előbb Pilismaróton és Dömö- sön volt körorvos. Diplomáját a budapesti egyetemtől kapta. — Senki sem lesz véletlenül orvos — mondja —, a legtöbben talán azért lépnek erre a pályára, mert vagy maguk betegek, vagy a családjukban, a legközelebbi hozzátartozóik között van súlyos beteg. Bennem az orvosi pálya utáni vágy már egészen kisgyermek koromban meggyökeresedett. Apám Csornán kórházi gondnok volt, bennlaktunk a kórházban és ott a betegek, az orvosok világában határoztam el, hogy én is gyógyítani fogok. BUDAKALÁSZON eleinte nem érezte jól magát. Menekülni szeretett volna innen. Végtelenül elkeserítették a fogyatékosságok, de ae is, hogy a főváros tőszomszédságában szinte bezártnak érezte magát. Nem volt egyetlen magának való szabad perce sem, nem Juthatott be Budapestre szórakozni, a színház, az opera elérhetetlen messzeségbe távolodott tőle, hiszen hetekkel előbb kellett volna megszereznie a jegyeket hozzá és sohasem lehetett biztos abban, hogy elszabadulhat-e a kiszemelt előadásra. — De most már nagyon szeretem az állomásomat és nem Is gondolok arra, hogy másikkal cseréljem fel. A körzetet testvériesen megosztottuk az új kollégával, felváltva inspekciózunk, így ha egyikünk szabad idejében beruccan kicsit Budapestre, a község nem marad orvos nélkül. Örömét leli a munkájában, a hivatásában, amelynek határai nem esnek egybe az orvosi szakma határaival: élénk résztvevője a község közéletének is. forintot és vállalta a tervek elkészítését is, de a még hiányzó nagyobb részre egyelőre nincs fedezet. Pedig a jó ivóvíz — a kutakból nyert mostani sem ivásra, sem főzésre-mosásra nem alkalmas, mert olyan nagy a mésztartalma — nagyot lendítene az egészségügyön. A községnek a hozzátartozó István-teleppel együtt mintegy hatezer lakosa van, 96—98 százalékban ipari biztosított. mert Kalászon csaknem mindenki ipari dolgozó, valamelyik helyi gyár alkalmazottja, vagy Budapestre jár kenyeret keresni. (Magánpraxis tehát nincs.) — Aztán meg kellene oldani valahogy — folytatja Gaál doktor — az átkos árobrend- szer kérdését is. A két gyártelep rengeteg szennyvizet termel és azt a községet behálózó árokba engedik. A gyaipjúfonó szűrő- és derítőberendezése nem kielégítő, sok szerves és rothadó anyag kerül így az árokba, ami sok helyen tűrhetetlen bűzt okoz és megfertőzi a levegőt. Pedig, különösen nyáron, olyan szép, barátságos ez a falu, gyönyörű a környéke is.' AZTÄN A SÁR, az is * nagy ellenség. Különösen ilyenkor, tavasz táján keseríti meg az emberek életét. A legjobban talán az orvosét, akinek napról napra sorra kell látogatnia a fekvő betegeket és tűrhető járda csak a főúton van. — Az egészségügyi helyzet még sem kedvezőtlen — mondja az orvos — a golyva teljesen megszűnt, amióta jódozott sót kap a lakosság, gyermek- bénulásuk évek óta nem volt. a nyilvántartott, de nem fertőző tüdőibe tegeink száma nyolcvan-kilencven. Most itt is sok az influenzás, aminek azt hiszem a zsúfolt vonatokban lehet megtalálni az okát. —- Majd hozzáteszi még: — Ebben az évben sokat fejlődtünk. a második körzeti orvoson kívül kaptunk körzeti ápolónőt is, belekerültünk az iskolaorvosi hálózatba, hetenként kétszer ellátogat hozzánk az iskolaorvos, van már iskolai fogászatunk. mindkét gyárban állandó üzemorvos és üzemorvosi szolgálat. A- egészségvédelmi tanácsadó hetenként kétszer áll a kisgyermekes és terhes anyák rendelkezésére. Maga dr. Gaál Sándor is sokat fejlődött szakmai vonalon. Két évvel ezelőtt egész sereg tanfolyamot végzett. Elvégezte a hipertóniái, a sportorvosi, az orvos-meteorológiai tanfolyamot és megszerezte a fogrszakorvosi képesítést. A közelmúltban Budakalá- szon járt Békés Zoltán, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője és megígérte. hogy — ha megfelelő helyiséget ad hozzá a község — a falu egészségügyi „fegyverzetét“ egy röntgen-készülékkel is kiegészíti. Most megindult a lázas keresés a megfelelő helyiség után. Abban az épületben, ahol a körzeti rendelő van. két család lakik. Ha az egyiknek megfelelő más lakást lehetne kiutalni, mindjárt lenne helye a röntgennek is. Talán sikerül. Van rá egy fél esztendő. — A röntgen óriási lépést jelentene előre — álmodozik Gaál dr. AZ ORVOST át'hívják most a másik szobába, ahol egy beteget kell megvizsgálnia. Közben dr. Kubinyimé Sárkány Katalin, aki tizenihat év óta egészségügyi védőnője a körzetnek. elárulja, hogy Gaál Sándort mindenki szereti Bu- dakalászon. Szeretik, becsülik, mert ió orvos és jó ember, aki nem válogat a betegek között. — Nem ismer „drága” SZTK-vényt — mondja —. ha igazi betegről van szó. viszont ..potya vény” sem létezik még a legolcsóbb gyógyszerre sem. — A búcsú kérdésre, hogy mik a további terved, céljai, ezeket mondja Gaál Sándor: — Becsületben, tisztességben minél tovább élni, hogy minél tovább gyógyíthassam a betegeket és lehetőleg egyetlen nyolcvan éven aluli halott. de csecsemő-halott sem. Talán annak örülök a legjobban, hogy csecsemő-halottunk évek óta nem volt. Magyar László Huszonhárom autóbusztúrát rendez áprilisban az IBUSZ Április folyamán az IBUSZ Autobus Tours Irodája az ország különböző tájaira 23 autóbusz-túrát rendez. Többek között április 4—5—6-án háromnapos autóbusztúrát indít Budapest—Gyöngyös— Kékestető—Galyatető—Párád—Si- rok—Eger—Szilvásvárad—Dédes— Putnok—Aggtelek—J ósvaíő—Szín _ S zendrő—Miskolc—Lillafüred—Egeren keresztül vissza a fővárosba. A részvételi díj 255 forint. Szállásról Miskolcon és Egerben gondoskodnak. Április 12—13-án másfélnapos autóbusz-utazást szerveznek Gyöngyös—Miskolc—Lillafüred—Eger— Párád—Kékestetö—Mátraháza útvonalon, amelynek díja 161 forint, április 19—20-án másfélnapos kirándulás: Székesfehérvár—Veszprém—Tapolca—Badacsony—Tihany —Balatonfüreden keresztül 160 forintos részvételi díjjal. Ezenkívül április 20-án egynapos kirándulások lesznek Dobogókő—Tata—Zsám- bék, illetve Nógrád megyébe, majd április 26—27-én kétnapos kirándulás Mátrába és a Bükkbe. . Az autóbusz-kirándulásokra részletes felvilágosításokat az IBUSZ- irodák adnak. A kirándulásokat összekötik az Ismerd meg hazádat mozgalommal; a részvevőket a TTIT kísérői tájékoztatják a helységek nevezetességeiről. Jelentkezési határidő: egynapos kirándulás esetében az utazást megelőző héten, csütörtök délig, a szállásos kirándulások esetén pedig az utazást megelőző hét keddi napján déli 12 óráig. Az egynapos kirándulásokra az autóbuszok reggel 7 órakor, a másfélnapos kirándulásoké 14 órakor, a többnapos kirándulásoké reggel 7 órakor indulnak Budapestről a József nádor tér 12. szám elöl. Szép lesz a kislány, így már mehet az óvodába. Qzilni, Színház, ^mdal&nr Diderot: Rameau unokaöccse ülönös története volt ennek a különös műnek, amely nálunk az elmúlt napokban látott napvilágot az Európa Kiadó gondozásában. 1773-ban Diderot Katalin cárnő meghívására hét hónapot töltött az orosz udvarban és kötetekre menő kézirat-halmot hagyott Szentpétervárott. A Rameau unokaöccse című mű — amely nem szorítható egyetlen műfaj keretei közé sem — egyik példánya innen kerül el Németországba, Schillerhez, aki Goethének adja át. Goethe lefordítja, s kitűnő jegyzetekkel látja el a Dide- rot-művet, mely 1805-ben jelenik meg először nyomtatásban — német nyelven. Csak tizenhat évvel később fordították vissza franciára — szabadon, pontatlanul — és a francia olvasóközönség csupán akkor ismerkedhetett meg a valódi dideroti művel, amikor 1890-ben a Comédia- Frangaise könyvtárosa, az egyik szajnaparti könyvárusnál rábukkan Diderot eredeti kéziratára. A „Rameau unokaöccsen párbeszéd formájában író* dott, s ezt a szikrázóan széllé* mes párbeszédet maga Dide* rőt szatírának nevezi. Rameau unokaöccse élő figura, • Ra- meau-nak, a francia zene új* játeremtőjének rokona, köny* nyelmű és szellemes élősdi. Miközben az ifjú Rameau el* mondja, hogyan vált parazitá* vá, szó esik még sok minden egyébről: zenéről, a lángész és a köznapi ember értékéről, a tanulásról és tanításról, neve* lésről, szerelemről, irodalom* ról és képzőművészetről. Ez a kis remekmű újabb lé* pés a teljes realizmus felé, re* gényes epizódok, „pihenőkH itt már nem szakítják meg a párbeszédet, az emberi kap- csolatok legbensőségesebb for* máját. Alig felmérhető, hogy a XIX. század irodalma mit köszönhet Diderot-nak, nagy* igényű, szenvedélyes realiz* musának, melynek legszebb alkotása a Rameau unokaöccse. Kántor Zsuzsa: Práter utca f-ir az első kisregény, Ej r,nemnek cselekménye az ellenforradalom napjaiban játszódik. Fiatalok a szereplői, akiknek kezében fegyver van, akiket, elkapott a vihar, kalandokba, harcba sodort a meggondolatlanság, a csodává- rás. az eszmenélküliség. A könyv főhőse meséli el a történeteket, elbeszélésére egy találkozás ad okot, amely felidézi kalandjaikat. Megrázó az öt gyerek — Lámpa Jóska, Kocsis Gyuszi, Páviács, Dini és Jóvolt András — története. Mindegyik fiú más-más módon került a harcba. Az egyiket a kalandvágy sodorta, a másik csak belecsöppent, de lényegében egyikük sem tudta, mit csinál, miért van fegyver a kezében. Egy titokzatos főnök — maguk között „Békaszájnak“ nevezték — irányította akaratukat. A téma, amelyhez az írónő hozzányúlt, ezeniyi lehetőséget rejt magában. Emberi sorsok, fiatal életek kavarognak sokszor cél és tudat nélkül a viharban. A fegyveresek közül sokan önmaguk, jövőjük ellen markolták meg a puska agyát, s erre csak későn ébredlek rá. Az öt gyerek egy Práter utcai ház tetejéről harcolt. Lőtték az utcát. Legtöbbjük kavargó gyomorral, de ezt parancsolta a főnök. S ahogy telnek a napok, összemelegednek a fiúk. Már vannak közös gondolataik, már őszintébbek egy* máshoz. A rádión át kapják « külvilág híreit, egyre kétség* beesettebben látják, hogy értelmetlen a harcuk. S egy alkalommal a főnök is elárulja igazi céljait, a gyerekek öntu- datosabbja rádöbben, legalábbis sejteni kezdi, hogy „talán éppen azok a hősök, akik védekeztek a másik oldalon ...“ öt gyerek sejti az igazságot, szeretnének szabadulni a főnök hatalmából, de akaratuk még képtelen kitörni a béklyóból, a parancsnak még enge- delmeskednek. Megrázó az öt gyérek önmagával vívott lelki harca, nagyszerűen ábrázolja ezt az írónő. S a fiúk csak akkor döbbennek rá a teljes igazságra, amikor főnökük cserbenhagyja őket és a kis csoport ottreked a tetőn, védtelenül, bűntudattal telve. Most már tudják, hogy azok a hősök, s a bűntudat hajszolja, űzi őket. Ezért menekül egy részük Nyugat felé. Ifjú, tiszta lelkiismeretük futásban keres menedéket. Hiába. Amíg a társadalom meg nem bocsát, addig nincs megnyugvás. S a szívükben becsületeseket egy idő után újra maguk közé fogadják az emberek. (Móra Ferenc Könyvkiadó.) (filyó) A F+Ő+S+Z+E+R+E+P Majd minden tanácsülésre meghívják, hiszen a legtöbb községi ügynek van valami közegészségügyi vonatkozása, részt vesz a vb-üléseken is és lelkesen vívja a csatákat a közérdekű problémák jó megoldásáért. — Ügy szólván három fronton folyik ez a csata — mondja mosolyogva —, harcolunk a két nagy kalászi gyárral, a textillel és a gyapjúszövővel, harcolunk a MÁV-val, amelynek nagy területe ékelődik a község területére és így valósággal állam az államban és harcolunk a községigazgatás frontján. A HÁRMAS FRONTON vívott harc legfőbb célja az ivóvíz-kérdés megoldása. A községben ihatatlan, rossz, egészségtelen a víz. Tele van mindenféle szennyeződéssel, baci- lussal. Alig két és fél kilométernyire hömpölyög a Duna, amelynek vize megfelelő szűrőrétegeken átvezetve nagyszerű lenne, de egyelőre nincs meg a vízvezeték megépítéséhez szükséges másfélmillió forint. Mind a két kalászi iparvállalatnak van jó vize, a Dunából vezetik telepükre, de nem hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy a község is bekapcsolódjék a hálózatukba. — Tárca-sovinizmus — mondja az orvos. A megye a vízvezetékhez felajánlott már négyszázezer □ A szerepkiosztás mindig valami nagy dolog, talán még annál is több, hogy az ember kiáll a színpadra, a közönség elé, akik között ott ülnek édesék, meg ő is, s elmondja a magáét. Hiszen szereposztáskor dől el, hogy mi lesz az ember: bolcm- dító legény, bolonduló lány, avagy a fiatalokat kordában tartó szülő. Cziffra Julinak is a torkában dobogott a szíve, amikor Ilonka néni, a tanítónő, a szerep- osztáshoz kezdett. Mondta, mondta a neveket, de rá csak nem került a sor. — Jaj, hát kimaradok? — repdesett benne a gondolat, s az asztalcsipkét morzsolgatta az ujjai között. Ilona néni a végére ért. Elhallgatott. Juli érezte, hogy még egy pillanat, s elsírja magát. S ekkor Ilona néni ráemelte a tekintetét: — Julikat Arra gondoltam, kislányom, hogy te játszod a főszerepet. Annust. Jól van? Julika szíve majdnem kirebbent melle bokrából. — En ... én... — No, majd segítünk. — Igen... — s elpityeredett. HD Ilona néni igencsak türelmes volt. Tízszer is elmagyarázta, mit hogyan csináljanak. A játék alakult is, lassan mindenki megtalálta a helyét, csak Júlia volt félszeg, úgy visszahúzta magát a párját alakító legénytől, mint tűz a víztől. *- Kislányom.. mi bajod? — Jaj semmi... semmi... Ilonka néni... csak... — Csak? — Hát a Jóska meg akar ölelni... meg csókolni is ■ — Hát ilyen a szerep!? — Dehát nem az udvarlóm? — Csacsi! Ez játék. — Tudom én. Nem Is magam miatt. Dehát... — s lesütötte a szemét... Van nekem párom... Húsvétikor lesz « kézfogó... — Hát ő is megérti, hogy a játék az játék. — De nem érti az! Ha legény jár a közelembe, azt se tűri, hát még... hogy más csókoljon.., ® — Hát majd nem csókol meg, csak úgy tesztek. — De a Jóska az igazából akarja. Ilonka néni elnevette magát — No majd beszélek vele. Jó? — Az jó lesz — mondta Juli, s kacagva visszapenderült a színpadra. 3. A kultúrház nagyterme amy- nyira tele volt, hogy még állva sem fért be senki. A kinnrekedtek az ablakon kukucskáltak befelé. A villany kialudt, elkezdődött a játék. Szállt a kacagás, csattant a taps, s nem is volt addig semmi baj, míg a végére nem került a sor. Az egymásra talált fiatalok összeölelkeznek, megcsókolják egymást — írja elő a szerep. Juli félt. Jaj, de félt. Pali ott ült az első sorban, érezte állandóan, hogy rajta ég forró tekintete. Látta, hogyan örül Pali, hogyan néz mosolyogva anyjáékra: — Látják? Ilyen lányt hozok én a házhoz — villantotta tekintete. Csak Jóska... azt mondta parázsló szemekkel: majd meglátjuk .,. Csak nem bolondul meg? Hiszen nekem kézfogóm lesz! En már Palié vagyok. Jóska... nem kell nekem a csókja.. adja Erdős Jucónak, az eped utána... S közben mondta a szerepet, de már nem figyelt oda. Várta, várta a pillanatot, repdesett a szíve, kalimpált, s szerette volna, ha már csikorgó karikáin lehull a függöny. S most! Hiába kapta félre a fejét, Jóska forró szája rátapadt az övére. Egy pillanat volt csak. de Juli érezte: Pali látta. Lebukott a függöny. De ö már nem ment ki eléje. Hiába tuszkolták. Sírva szaladt az öltözőbe 4. Tudta, hogy Pali várja. Vár ja. mert... Amikor a legény odaállt eléje a kultúrház kapujában, oda- símult a mellére. De az eltolta: — No csak ... nem Jóska vagyok én... Azzal kell csinálni ... — Pali! — rebbent el ijedten az ajkáról, de többet nem tudott szólni. — Nézd Juli — mondta g. legénu nagyon halkan, pedig belül ordított benne minden — én azt gondoltam ... — Jaj — s Juli a kezét a lenén: i ajkára tapasztotta. Ki ne mondja, mert akkor vége a világnak, mindennek. — Pali... Páli... ne ... — Kimondom én! Nem most kellene tartani, hanem akkor ... — De a szerep. — Szerep? A kutyaúriste* nit. — jajdult a legény — szerepből se csókoljon téged sen* ki. — Senki se! — Én nem akartam ... — Nem? De mégis megvolt, könnyű most mondani...-— Palikám — s elsírta magát Juli, mert érezte, ha nem perdül ki könnye, megfullad — én többé nem .., inkább nem szerepelek. — Nem-e? Hát ki lesz a Jóska várja? Mi? — En... én csak téged... — s odaborult a legény vállára sírni, jajgatni mert ez a bolond képes ... hiszen ő elhúzta a fejét... de az a fiú.,> 5. A kiskapuig hallgatták. Ott aztán átkapta Pali, s úgy megszorította, hogy a lélegzete is elakadt. Szemét a legényre emelte, aki csendesen, nagyon csendesen megszólalt: — Juli! Julikám! Holnap beszélek avádékkal. Nem lesz kézfogé húsvétkor. Lakodalom lesz. S hogy pecsétet is tegyen rá, odahajolt Juli sírásból boldogságra görbülő pici szájára. * Mészáros Ottó
