Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-02 / 52. szám
Londontól — Brüsszelig _A világkiállítások történőié | 1958. MÁRCIUS 2. VASÁRNAP rrsr MtC WCirtap GAZDÁLKODNI TANULTAK Tegnap fejeződött be Viseg- rádon az a négyhetes tanfolyam, amelyet a megyei tanács mezőgazdasági osztálya szervezett Dankovics László vezetésével a nagyüzemi gazdálkodásiban kevéssé jártas tsz-elnökök számára. Az eltelt négy hét alatt, a megyei és járási tanácsok szakemberei, valamint a megyei párt- bizottság munkatársai tartottak előadásokat a párt agrár- téziseiről, a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről, az állattenyésztésről és a termelő- szövetkezetek üzemszervezési kérdéseiről. Mint előadó, részt vett a tanfolyamon: Ra- d.osza Miklós, a ceglédi Dózsa Népe és Dékány István, az érdi Búzakalász ' tsz elnöke. A termelőszövetkezeti alapszabályról, valamint a munkafegyelem megszilárdításáról tartottak előadásokat. A részvevő elnökök valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy hasznos volt a négyhetes tanulás. A nagyüzemi gazdálkodás egyes kérdéseit most már világosabban látják. De mondják el ők maiguk a véleményüket. Máté József, * nagyhutai Március 15 Tsz elnöke — Számomra komoly segítséget jelentett a tanfolyam. A mi termelőszövetkezetünk három kisebb tsz-ből egyesült, s így a problémák is többszörösek voltak. Nem régóta vagyok elnök, még kevés a gyakorlatom a szövetkezeti gazdálkodás vezetésében. Azért is jöttem szívesen a tanfolyamra. hogy minél többet tanulhassak. Tamasi István, az abonyi Új Világ elnöke Mindössze 22 éves, de már két éve lesz, hogy elnöke a szövetkezetnek. Nyilván azért választottak ilyen fiatal elnököt, mert a tagság között is sok a fiatal. — A megyei tanácstól Kólcai elvtársnő előadást tartott nekünk arról, milyen általában a fiatalok helyzete a termelőszövetkezetekben. örömmel mondhatom, hogy nálunk nincs probléma a fiatalsággal. Az igaz, a tsz-vezetőség is megad nekik mindent — a lehetőségekhez képest. Szórakozásukról is gondoskodunk, van sportfelszerelésünk, meg időnként táncmulatságokat is rendezünk. — Szó volt itt a tanfolyamon a premizálásról. Gondolkodom rajta, hogy mi is bevezetjük otthon. Tamasi István a fiatalságát igyekszik ellensúlyozni a tanulással. A tanfolyam mellett a mezőgazdasági technikumot is végzi. Olyan szorgalmas, hogy az előadások szüneteiben is ta nul. Belőle is kiváló tsz-elnök lehet! Szibek Antalné, a pilisszántói Március 9 Ts* elnöke A pilisszántói tsz-ben sok asszony dolgozik, azért is is szeretnénk már végre nem állatot tartani, hanem valóban állatot tenyészteni. Nagyon lekötötte figyelmemet a baromfitenyésztés is. A körösi pulylza olyan híres volt mindig, akár a körösi uborka. Szöcskés vidék a mienk, amit nagyon szeret a pulyka. Ki kellene használni ezt az adottságot. Mikor még I. típusú szövetkezetünk volt, mi is tartottunk pulykát. Most azt tervezem, jó lenne újból rátérni tenyésztésükre. De már csőik jövőre, mivel férőhelyről, meg gondozóról kell gondoskodni Mert nagyon is egyetértek az előadóval; jó gondozó nélkül nem ér semmit a baromfitenyésztés! Szebclkú Erzsébet A tejboltok is kötelesek kocka- és porcukrot árusítani Az Élelmiszerkiskereskedelmi Iroda ellenőrei megállapították, hogy több tejboltban, de még kisebb fűszerüzletben sem lehetett rendszeresen kocka-, illetve porcukrot kapni. Ez legtöbbször azért fordul elő, mert az üzletvezetők az áru megrendelésénél kihagyják ezt a tételt, nem szívesen foglalkoznak cukoreladással. Az iroda felhívta a boltvezetők figyelmét, hogy kockacukrot és porcukrot a jövőben minden fűszer- és tej bolt köteles tartani és árusítani. A rendeléseket tehát úgy adják fel, hogy minden cukorfajtából a keresletnek megfelelően bőséges készletük legyen. Higgyünk egymás becsületességében! Válasz Juhász elv társnak asszony az elnöke, öt esztendeje elnökösködik ott Szi- bekné, pedig jaj, de nehéz idők voltak azok! Amikor átvette a gazdaság vezetését, úgy hulltak a malacok, aíkór az őszi légy. Zárszámadáskor 8 forint volt akkor egy munkaegység értéke. Tavaly őszön pedig már 77 forintot osztottak! Szibekné is így nyilatkozik: — Sokat tanultam a tanfolyamon. Mielőtt beléptem a tsz-be, akkor is én gazdálkodtam otthon, mert a férjem üzemi munkás. Dekát hat holdon gazdálkodni, vagy 27 tjén, nem ugyanaz. Különösen a nagyüzemi állattenyésztésről szóló előadások kötötték le a figyelmemet, mert mi is főleg állattenyésztéssel akarunk foglalkozni. Bojtos József, a nagykőrösi Petőfi Tsz elnöke — Itt a tanfolyamon főleg a korszerű"lállhltcnyésztssröl szóló előadások tetszettek nekem. Szövetkezetünkben mi A Ráckevei Járási Pártbizottság titkára, Juhász János elvtárs, a Pest megyei Hírlap 1958. február 5-i számában cikket írt. Szerezzünk érvényt a párt Szervezeti Szabályzatának címmel. Minthogy a cikkben rólam is szó esett, reagálni kívánok egy megállapítására, amelyet tévesnek tartok. Nem akarom visszaverni a bírálatot, mert azt tartom magam is, hogy ha a kritikában 5 százalék igazság van, akkor azt megfelelő komolysággal kell fogadni. Juhász elvtárs a tököli pártszervezetről szólva többek között azt írta, hogy Bántó Imre és én rendszertele. nül fizetjük a tagsági díjat, ugyanakkor a többi elvtárs becsületesen eleget tesz a párt iránti kötelezettségének. Kétségtelen, hogy a tagdíjfizetési kötelezettség teljesítéséből meg lehet állapítani valakinek a párthoz való viszonyát, ha azonban az illető valamilyen oknál fogva, önhibáján kívül nem tudja időben rendezni tagdíjhátralékát, az Juhász' elvtárs szerint nem becsülete* ember? Véleményem szerint nemcsak a tagdíj rendszeres fizetése dönti el, hogy egy-egy elvtárs eleget tesz-e a párt iránti kötelezettségeinek, jóllehet ezen elemi kötelezettség hozzátartozik a párthűséghez. Juhász elv társsal a cilklk megjelenése előtt több ízben találkoztam, jól ismer erugóm és egyetlen esetben sem tette szóvá mulasztásomat. Ha ez megtörtént volna, akkor bizonyára nem került volna sor nevem megemlítésére a cikkben. Juhász elvtársnak módja lett volna rá, hogy a bírálat előtt megvizsgálja: miért voltam egy ideig hátralékban a tagbélyegekkel. Erről csak annyit, hogy 1957 februárjában elkerültem Tökölről, s ezzel egyidejűleg átjelentkeztem új munkahelyem pártszervezetébe. Időközben iskolára kerültem, ott azonban pártszervezet nem volt. Mulasztásom kizárólag technikai okból történt. A cikk megjelenésekor azonban nem volt hátralékom, mert Tökölre való visszatérésemkor teljes egészében rendeztem a tagdíjat, Úgy gondolom, Juhász elvtársnak jobban kellene ismernie aktíváit, hiszen a múltban sok kár származott az emberek elhamarkodott megítéléséből. Nagyon fontos, hogy hibáink mellett — melyeket beismerünk és igyekszünk kijavítani — higgyünk egymás becsületességében. Bilisits Péter Tököl Nagy károkat okozott a szélvihar a postai berendezésekben A Postavezérigazgatóság táviró és távbeszélő szakosztályának tájékoztatója szerint a február 28-án hajnalban keletkezett, s azóta is sok helyütt tat-tó szélvihar komoly károkat okozott a vasút és a posta hírközlő berendezéseiben. A Budapest—Vidéki Postaigazgatóság területén tapasztalták a legnagyobb kárt. Székesfehérvár— Veszprém közötti szakaszon a Vasútvonal mentén 26 kilométer hosszúságban húzódó három sor oszloa csaknem 90 százalékát megrongálta a vihar. Több mint száz oszlop kitört, 90# pedig megrongálódott. Ezek szinte eltorlaszolták a vasúti pályát. A Soproni Postaigazgatóság területén Veszprém-Várpalota között okozott súlyos károkat az orkánerejű szél. Tolna megyében a vihar Decs és Sárpilis közötti vasútvonal mentén levő távíró és távbeszélő vezeték egy részét letépte és az oszlopokkal együtt a vasúti pályára dobta. Mintegy 18 vezetékoszlop rongálódott meg. A károk felmérését csak a vihar elmúltával kezdhetik meg. A szakemberek véleménye szerint azonban a legjobban megrongált területen, Székesfehérvár, Veszprém. Várpalota környéken a telefon- hálózat helyreállításához mintagy 600 000—1 000 000 forint szükséges. AZ ÓRÁS Negyven eve gyógyíthatja a beteg órákat Torzsa Pál gyóni órásmester. Nagy ingaórákat, láncosokat, kopott vekkereket repcrálgat naphosszat. Szerelmese ennek a mesterségnek, itt érzi csak igazán jól magát a tik-takkoló, kongató — zenélő órák között. Évtizedek óta hozzájár javíttatni a környék: Gyón, Örkény, Dabas stb. Torzsa bácsi munkájával nincs is hiba, nagyon sokat ad a jó mester hírnevére. Pedig nincs könnyű dolga. A kivénhedt időmérőkhöz sokszor nem kapni alkatrészeket, aztán okoskodhat, hogyan pofozgassa heiyre egyiket-másikat. De azért legtöbbször felépülve kerülnek vissza innen gazdáikhoz a beteg órák, s pergetik tovább a percek végtelenjeit... ■ A világkiállítások története, napjainktól alig több minit egy évszázadra vezethető visz- sza. Az első világkiállítást 1851-ben Londonban az úgynevezett Kristály-palotában tartották meg. Célja az volt, hogy hű képet adjon az emberi haladásról, megjelölje a kulturális és a gazdasági fejlődés fő irányvonalait. Ezen túlmenően azt is megmutatta, hogyan lehet a világkiállításból gyakorlati hasznot húzni. A kiállítók felét Nagy-Britan- nia adta. A nevezetesebb világkiállításokat a következő városokban tartották: London (1851), Párizs (1855), London (1862), Párizs (1889), Chicago (1893), Párizs Asszonyok — az asszonyokért Több mint 400 asszony vett részt Szigetszentmiklóson az ellenforradalom előtt az MNDSZ munkájában. Közülük azóta sokan elköltöztek a községből, sokan bejáró munkások lettek, sokan pedig még nem találták meg újból az utat a nőmozgalomhoz. Pedig a nőtanács él és dolgozik! Amikor-csaknem egv évvel ezelőtt 80 asszony megalakította a nőtanácsot, felmerült a kérdés: mivel, hogyan kellene kezdeni? A kérdésre az élet adta meg a választ: segíteni a rászorulókon! így történt, hogy az asszonyok szervezési munkája kul- túrcsoport szervezéssel kezdődött. Ügy tervezték ugyanis, hogy műsoros esteket rendeznek, mert azoknak kettős hasznuk van; az asszonyokat is megmozgatja, meg bevételt is jelent. A helyes szándékot nem egészen helyes (kivitelezés követte. A színjátszó csoport Tóth Ede: A falu rossza című népszínművét tanulta meg, s adta elő több ízben szép kassza-sikerrel. Az asz- szonvok ugyan maguk is tudták, hogy az emlífett népszínmű korántsem tartozik a színműirodalom időtálló, klasszikus remekei közé. de úgy gondolták, hogy a „cél szentesíti az eszközt” jelszóval — az anyagi haszon reményében — engedményeket tehetnek a színvonal rovására. A célt — ha nem jg szentesítette az eszköz — mindenesetre elérték: eddigi előadásaik, s a táncmulatságok mintegy 11 000 forintos bruttó bevételt „hoztak a konyhára”. Ez valóban nem megvetendő összeg, mégis jó lenne, ha ezek a lelkes, áldozatkész asszonyok a jövőben értékesebb, igényesebb darabokkal szórakoztatnák — és nevelnék — a község lakosságát Ami a bevételek felhasználását illeti, itt példamutatóan jártak el a szentmiklósi asz- szonyok. All 000 forintból eddig 1000 forintot ajándékoztak a Gyermekvárosnak, 500-at pedig az általános iskolának adtak, hogy ezzel is hozzá járuljanak a gyermekek régi vágya, egy televíziós készülék megvásárlásához. De gondoltak azokra is. akik nehéz körülmények között élnek. Igv például arra a tüdőbeteg asszonyra, akit lelkiismeretlen férje apró gyermekeivel hagyott magára az ellenforradalom idején. Az asz- szonynak a nőtanács 300 forintot juttatott. Egy másik családnak karácsony estéjén leégett a lakása, bútoraival, ruhaneműivel együtt. A nőtanács nemcsak pénzadománnyal segítette a családot, de lakást is szerzett számára. Dicséret illeti ezeket az asz- szonyokat azért a ötletességért is, amellyel megoldották a községbeli asszonyok legnagyobb háztartási gondját — a mosást. A rendezvények bevételéből a nőtanács mosógépet vásárolt, amelj'et öt forintért kölcsönöz ki egy órára. jr e El és dolgozik a nőtanács — írtuk a cikk elején. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy megmondjuk: azért él, mert néhány asszony Dolinainé, Nádasdiné, Boltosné és még egy páran — minden szabad idejüket a mozgalomnak, a társadalmi munkának szentelik. Igazán eredményes munkát azonban ők is csak akkor tudnak majd végezni, ha megtalálják az utat ahhoz a sok száz asszonyhoz, akik ma még nem vesznek részt, a nőtanács szép és hasznos munkájában! (1900), St. Louis (1904), Brüsz- szel (1910), Torlnó (1911), Genf (1913), London-Wembley (1924), Barcelona (1930), Brüsz- szel (1935), Párizs (1937), New York (1939). Olaszország kormánya tervbe vette az 1941-es római világkiállítás megrendezését, ezt azonban ugyanúgy elsöpörte a háború vihara, mint az 1943-ra tervezett varsói világkiállítást. Közel két évtizedes szünet után az idén Brüsszelben rendeznek világ- kiállítást. Néhány számadat a világkiállítások arányairól. A kiállítók száma 1851-ben Londonban 14 837, 1867-ben Párizsban 50 226, 1900-ban ugyanott 60 000, 1904-ben St. Louisban 83 623 volt. A kiállítások rendezésén eleinte az angol és a francia főváros osztozkodott. Párizs szerette 11 évenként a maga számára biztosítani a rendezői tisztet és hasznot. Közvetlenül a századforduló előtt a világkiállítások bizonyos visszaesést mutatnak. Ennek oka a kiállítók és a közönség fáradtsága és érdektelensége, másrészt pedig az, hogy a vüág- kiállításokon kezdenek túlsúlyba kerülni a szórakoztató látványosságok. Említésre méltó, hogy míg az 1900-as párizsi világkiállításon a látogatók száma meghaladta a 48 milliót, addig az idei brüsszeli kiállításra 35 millió látogatót várnak. A világkiállítások időtartama általában 6—9 hónap között mozgott. Alapterületük állandó növekedést mutat. Míg az 1929-es barcelonai kiállítást 118 hektáron, az 1935-ös brüsz- szeli kiállítást 125 hektáron rendezték, addig az 1941-es római kiállítást 200—250 hektárra tervezték. Az idei brüsz- szeli világkiállítás alapterülete 200 hektár. A Szovjetunió, Franciaország, az Egyesült Államok és Hollandig egyenként 25 000 négyzetméter kiállítási területet kap. A brüsszeli Heisel-parkban 52 államnak lesz külön pavilonja. Az utóbbi évtizedek világkiállításain éppen úgy, miiiit a nagy nemzetközi vásárokon, kezd tért hódítani a nemzeti tagozódás elve, ez viszont jó lehetőséget nyújt egy- egy nép nemzeti sajátosságainak, szokásainak, művészetének megismertetésére. Az a tény, hogy a kiállítások szabályait sokáig — egyes esetekben önkényesen — a rendező ország határozta meg, újabb bonyodalmakhoz vezetett. Végre 1928 novemberében 21 ország képviselői ösz- szeültek Párizsban, megalakították a Nemzetközi Kiállításügyi Irodát és kidolgozták a nemzetközi kiállítások alapelveit. A párizsi egyezmény meghatározza a kiállítások kategóriáit, rendezésének ütemét. a meghívások rendjét, a meghívó és résztvevő országok jogait és kötelességeit, a kiállítási tárgyak szállítási, vámkezelési, biztosítási feltételeit, a kiállítási zsűrik összetételi arányát, a kitüntetések számát és fokozatait. Az 1928-as egyezmény aláírói között ott volt a Szovjetunió is. A Szovjetunió egyébként 1924 óta vesz részt nemzetközi és világkiállításokon. A piac bővítését, a vásárlási kedv fokozását, az új szellemi termékek és anyagi áruk bemutatását szolgáló nemzetközi vásárokon és világkiállításokon \ a szocialista országok is részt vesznek. Informátoraik felvilágosítással szolgálnak és üzleteket kötnek. Kapitalista országokban rendezett kiállításokon, így a nrüsz- szeli világkiállításon, a szocialista országok megragadják a reális lehetőségeket a Kelet— Nyugat közötti kereskedelem fejlesztésére, de részvételük azt a c®lt is szolgálja, hogy a kapitalista országok dolgozói megismerkedjenek a szocialista tervgazdálkodás és kultúra eredményeivel.
