Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-09 / 34. szám

rr.9*

MEGY

bWtrlnn

1958. FEBRUÁR 9. VASÁRNAP

ALKOTÓMŰHELY

Beszélgetés az írókkal

lalkoztam a kérdéssel és mindjobban megvilágosodott előttem az ifjúság egy részének magatartása ebben az időben. Amit megtudtam, nem hallgathattam el többé. Izgalmas regény született, amely valamennyi olvasója előtt felveti a kérdést: miért érdemes harcolni?

Egyelőre csak rövidebb lélegzetű történetek megírására vállalkozom. Bár lányokat tanítok, többnyire a fiúkról írok. Emlékeim főként abból az időszakból származnak, amikor még koedukált osztályban tanítottam. Ez idő szerint mint igazgató a VIII. osztályos leányokat tanítom történelemre.

Kántor Zsuzsa az új ifjúsági írók közé tartozik. Első könyvével, a „Felejthetetlen Ifjúság”-gal azonnal kiprovokálta a figyelmet,* második műve, a „Rügyecske” már komoly irodalmi sikert jelentett. Kántor pedagógus, jelenleg a Vajda Péter (volt Simor) utcai Általános Iskola igazgatója. Most új könyvet írt, címe: „Práter utca”. Az írónő rövid, de eredményes irodalmi pályafutásáról a következőket mondja:

— Hogyan lesz az ember író? Azt hiszem ez elsősorban a mondanivalón múlik. Mint tanárnak, aki állandóan gyerekek között él s az a feladata, hogy neveljen, magától értetődően igen sok mondanivalója akad gyermekek és szülők számára egyaránt. Engem sajátos körülmények késztettek arra, hogy egy nap tollat ragadjak. Az iskolánk mellett lakott Braun Éva. Én is is- j mertem. Hősies magatartása a | fasiszta banditákkal szemben mindörökre példaképül fog szolgálni ifjúságunknak. Elhatároztam, hogy írni fogok róla. Feladatomat megkönnyítették az iskola növendékei, akik ugyancsak ismerték és amikor megtudták, hogy könyvemmel emléket akarok állítani a kommunista párt fiatal vértanújának, egymást túlszárnyalva segítettek az életrajzi adatok felkutatásában. Mint kezdő írónak nagy köny- nyebbséget jelentett, hogy második könyvemnél, a „Rü- gyecské”-ben szereplők történetének megírásánál már nem kellett vigyáznom az élethőségre. Úgy éreztem, hogy az fró most már többet adhat önmagából. Minden kötöttség nélkül dolgozhattam. Ez a könyvem nagyon a szívemhez nőtt. Legújabb művem: a „Práter utca” megírását erős belső kényszer diktálta. Megalkotására egyik tanítványommal történt beszélgetésem ösztönzött. Ez a fiú fegyverrel vett részt az ellenforradalomban. Elmesélte, hogyan került az események forgatagába. Milyen egyszerűep is történt: a zűrzavaros 1 októberi napok egyikén őgyelgett az utcán, amikor egy autó hirtelen lelassított mellette. Egy férfi kiszólt hozzá: „Srác, akarsz fegyvert?” Beültették az autóba. Kevéssel később már puska volt a kezében és lövöldözött egy háztetőn, a Práter utcában. Ez után még sok minden következett, de ahogyan a fiú mondta „az nem volt leányálom”. Sokat, fogNaejy Peter a fiatal irodalomtörténész nemzedék élvonalába tartozik. Éppen most Szabó Dezső-életrajzot ír.

— Amikor munkához fogtam — válaszolja Nagy Péter — nem gondoltam arra, hogy Szabó Dezső személye szinte egyik napról a másikra eny- nyire erőteljesen, sőt szenvedélyesen az ideológiai viták középpontjába kerülhet. Kétségtelen, hogy a népi írók és falukutatók — talán az egyetlen Illyést kivéve — úgyszólván Szabó Dezsőn nőttek fel. Tehát jogos, nagyon jogos ez a vita. Tanulmányom befejezése után hozzáfogok régi tervem megvalósításához: könyvet írok a XX. századbeli modern magyar dráma történeterői.

Sarkadi Imre a jeles próza- és színdarabíró nagyon beteg. A szíve rendetlenkedik. Az orvosok eltiltották a munkától. De azért dolgozik. Men- tegetödzve mondja:

— Csak úgy, a magam örömére cselekszem. Betegágyamon kezembe került Gi- raudoux néhány műve és rövidesen hozzáfogtam egyik drámájának a fordításához. Megrendelés nélkül. A francia diplomata-írónak eddig csak a Nyugat francia dekameron kötetében megjelent „A pati- kusné” című nagyobb novelláját ismertem és a „Sellők”-et, mely kétnyelvű klasszikus kiadásban látott napvilágot Ezek azonban, legalább is az én véleményem szerint, alig adnak ízelítőt Giraudoux fenséges alkotóművészetéből. „Elektra” című drámája azonban már az igazi remekművek közé tartozik. Különösképpen mondatfűzéseit csodálom. Sehogyan sem tudtam ellenállni annak a belső kényszernek, hogy lefordítsamtfltMUIHiUtMHNMMKMMMNNMINNIMI’HtltlIIMI

Egyébként négy színdarabom áll készen és vár bemutatásra. Közel fél éve készültem el „Ordas” című filmdrámámmal Is, melynek rendezését Fábry Zoltán vállalta. Sajnos neki is kiújult szívbaja, s emiatt késik a rendezői forgatókönyv megírása. Kalotai Gábor

friuut u&u&t!?

Philadelphiában több férfi és asszony, akik a társadalmi szokások és az etikett kényszerítő béklyóitól végképp megundorottak, egyesületet alakítottak: az „etikett nélküliek” klubját. A klub megnyitó bálján a férfiak frakkban vagy szmokingban, a hölgyek nagyestélyiben jelentek meg.

I V i

i

1

Hóhu Haskor

H<

Az ötlábú birka

jj jra egy Femandel-film!

Az az, ami első pillanatra megragadja a mozilátogatók szemét, ha a plalkátot nézegetik, s ez asz, amely sok embert máris csábít a moziba. Két óm derű, vidámság, kacagás — ez jellemezte eddig a népszerű francia komikus filmjeit, s ilyen reményekkel indulunk ma is a moziba. S nem csalódunk, annyi bizonyos. Már csak azért sem, mert Fernandel ezúttal hat szerepben jelenik meg előttünk. s nevet, tréfál, vagy éppen ügyetlenkedik, mikor, hogy kívánja a fümadta szerep.

Hat szerepet alalkéi az apát, s öt ikerfiát — s ez egymagában sem könnyű feladat.

Az egyik pillanatban még öreg, tolókocsiban ülő, harag- vó apa, a másikban hanyag eleganciája tulajdonosa Párizs legelőkelőbb kozmetikai szalonjának. Azután ott cset- lik-botlik a szemünk előtt, mint eay szegény, de csavaros- eszű ablakmosó, hogy néhány képsorral később megint űj alakban jelentkezzen. Morcos, vén tengerimedvét alakit, cáki még hajóját is képes eljátszani. Tovább pereg a kép, s Fernandel mint az egyik nagy képeslap szerelmi rovatának vezetője, „Nicele néni” szerepében jelenik meg. S végül, mint ájtatosképű pap áll előttünk. (Sajnos, ebben a szerepben a leggyengébb, ez azonban elsősorban a forgatókönyv hibája, mert a szerzők úgy látszik, a film végére kifogytak az ötletekből és a szellemességből.)

Fernandel ebben a filmjében újra bebizonyította kivételes tehetségét, nagyszerű tudását. Olykor szinte sziporkázóén szellemes, máskor egv-egy apró mozdulattal, vagy kitűnő arcjátékával teszi hitelessé megformált alakjait.

Két óra kellemes szórakozást jelent ez a film, s ez nem a gyenge meséjű történet, hanem elsősorban Fernandel érdeme.

(P- P-)

omlokunkra miként a bércre leszáll a dér, lehull a hó. örök tavasz, örök meséje, tudom kicsim az volna jó.

Jövünk, megyünk az elmúlásban ezer lány, ezer legény, t dalolva bízunk még a mában szerelmes álmok éjjelén.

Tavaszra nyár, a nyárra ősz jön, az ősz a tél ölébe hull,

» minden múlás, hogy tündököljön, a sírokon virág virul.

Holnap tán más ölébe hajtod mámortól ittas, szép fejed, vagy én felejtem édes arcod, hogy másba’ leljem lényedet.

De egyszer minden újra ébred. Tudd meg kicsim, a lét örök.

A május esték visszatérnek s dalolva érted eljövök.

Rakovszky József

^Munkás lAíiíi

Derűs, mint érett gyümölcsök a kertben, és jókedvű, mint a hajnalok,

Tréfára mosolya ■■fehéren lebben: őt dicsérik versek és dalok.

A rímek előtte térdre hullanak: életünk íze, napjaink tavasza.

A munka kél táncra izmos tenyerén,

£ szunnyasztja gondunk csókás ajaka.

Férfiak sorsa tükrözik szemében, és benne drága, édes rejtelem — viliódzik, miként a szellőz vadvizek a puhaujjú, tiszta szerelem.

A hajában nyáron illatos virág. Boldogsága: jó könyv, jó ruha.

Űj paplanos ágyban álmodja éjjel, hogy egy csöppség szól neki: Anyuka.,s

Dubravecz Attila

>nwittnwm«wmmw»nmtm

Megjelenik a Balatoni Antológia

A Balatoni Intézőbizottság kezdeményezésére a Szépirodalmi Könyvkiadó Vállalat tavasszal Balatoni Antológiát jelentet meg. A kötetet — u melyhez Németh László Kossuth-díjas író írt előszót

—, Lipták Gábor Balatonfü- reden élő író és műfordító szerkesztette. Az új antológia csokorba gyűjti 47 régi és mai költőnk legszebb balatoni tárgyú verseit

idea C Részlet Kántor Zsuzsa legújabb regényéből

.iiúi^iftmiRmiuniRraiiminitBimmiRirauunaMmmnifljuiiiitiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiininu \ __________/

A

z e’múlt napokban mutatták be Stockholmban Tolsztoj Háború és béke című regényéből készült filmet, Anita Ekberggel a főszerepben. A kritika szerint nagy sikerrel

Ha azf mondom, diadal* mámorban úsztunk, nem mondtam semmit. — Győzelem, győzelem — ugrándozott Attila, és olyan vidáman lcan- csalvtott, hogy nem. volt szívem nyakonvágni a zajongása miatt. így hát tovább lelkendezett arról, hogy vége a bajnak, ezután tejben-vajban furdunk és ő a nyáron Itáliába megy nyaralni. Így mondta; Itália, nem Olaszország. Úgy látszik, az Itália szó távolabbinak és mesésebbnek tűnt előtte. —- Most pedig: irány haza! — dagadt a boldogságtól —, s ha otthon a mamám meg akar pofozni miamiért, megmondom neki, hogy én is ott voltam azok között, akik kivívták a szabadságot.

És csakugyan mindenki minket dicsért. A rádió bemondta, hogy utat neveznek el a hős ifjúságról, és hogy büszke ránk a nép. A rádió egészen máshogy beszélt, mint eddig. Ha a múltat emlegették — minden szörnyű rossz volt, de a jövőt rózsás színben ecsetelték. Meg voltam róla győződve, hogy mindenki szocializmust akar. A rádió is változatlanul ezt sugározta: földet. gyárat vissza nem adunk! Éppen ezért kicsit meghökkentem azután, amikor az a német herceg beszélt t mi városunkról, a mi rádiónkban, egyenesen hozzánk, fiatalokhoz. Lehetséges — tanakodtam —, hogy egyszerre ez is ilyen jó barátunk lett, herceg létére? Dini azonban azt mondta, ez olyan szocializmus lesz, hogy ebben még a hercegek is egyetértenek velünk. Gyuszira néztem, s vártam-, mit szól, de nem szólt semmit. Helyette Tlmkö Laci válaszolt, szokása szerint vállát megrándítva.

— Mit tudhatod, mi minden fér a szocializmusba!...

De az már nem. fért bele. amit a hercegprímás egyik este monatt. Akárhogyan forgattuk a szavait, sehogyse fért bele. S' akkoriban már cifra dolgokról beszéltek a városban, arról, hogy emberek lógnak a fákon és kommunistákat gyü- Icolnak. Nekem megint csak megremegett a gyomrom, s mentem Gguszihoz. hogy megbeszéljem vele az eseményeket.

Gyuszivat azonban nem lehetett beszélni. Mert amilyen csillogó volt még a hét közepén az öröme. olyan szótlan és zárkózott lett egy-két nap alatt. Többször is járt kint a városban a ,Jőnök“ megbízásából, és egyre homorúbban jött vissza. Hazamenésről szó sem lehetett, a kis szeplős öröme is lelohadt. A „főnök“ telefonált és utasítást adott, hogy mindenki maradjon a helyén. Feliratok ragasztásával, üzenetek továbbításával bőven adott munkát. Szombat estére pedig meg is érkezett. Éhes volt, mint a farkas, nem győztük elébe hordani az ételt. Jócskán ivott, s hogy, hogynem, ösz- szeszóiaikozott GyuszivaJ. Nagy Imréről volt szó, s a „főnök“ három hetet adott neki. Azt mondta, addig még szükség van rá, s aztán mehet Imre bá‘ ahová akar.a Gyuszi vörös lett. egészen a nyakáig.

— Azután miért? Mi baia van vele?

— Kommunista, azért, te mafla. Azoknak előbb-utóbb mind a nyalculcon a kötél. Lehet itt majd huszonöt más párt, de az övék megy vissza a sötétbe, a föld alá, mint régen.

Gyuszi hallgatott egy darabig, azután felállt, a „főnök“ mellé lépett, s halkan, de erős indulattal sziszegte neki•

— Nem ezért harcoltunkI

A „főnök fa hangulatban

volt, kegyes hangulatban. Csak nevetett.

— Ne tüzelj, fiú. nyugalom. A forradalom nem gyerekjáték. A forradalomhoz ez Is ho», zátartozik.

Gyászából kirobbant a keserűség.

— Emberek gyilkolása, hajtóvadászat a Köztársaság téren, tincse lés és akasztások — az is hozzátartozik?

A „főnők' szemében furcsa, ijesztő tűz lobbant, ő ij felállt, s egy lépést tett Gyuszi felé. Arcuk majdnem összeért. A mi barátunk egy hajszállal sem. volt alacsonyabb a „fő- ■>iök“-nél, aki fojtott dühvei és fenyegetően mosolyogva furcsa, lágy hangján válaszolt.

— Az is, fiam. Az is hozzátartozik. Vagy talán van vakt. mi kifogásod ellene?

A vörösség mind eltűnt Gyuszi arcáról. Sápadt lett, mint a fal. akárcsak az asztal körül valamennyien, kivéve a kis cigányt, akinek vidám,, barna arca most is olajosán tündökölt.

— Igenis, van kifogásom — mondta Gyuszi és pillantása ‘meg sem rebbent, állta a „főnök- merev, jeges tekintetét. — Részt vettem egy forradalomban és tisztának hittem. Nem engedem, hogy bemocskolják.

Újra szikra lobbant a jeges

tekintetben. A kis szeplős belemarkolt a kabátom ujjába, hozzám húzódott és éreztem, hogy egész teste reszket. Minden idegszálammal felkészültem a halálos csapósra, amit a „főnök" most azonnal Gyuszi- ra mér. Ha felemeli öklét, elébe ugróm, nem hagyom a barátomat.

De nem ez történt. Az aranyfogak kivillantak, s a „főnök“ arca különös, visszataszító mosolyra torzult Most azután igazán egészen a füléig húzódott ez a mosoly, s ebben a pillanatban jutott eszembe a később rajta ragadt név: Békaszáj. Undorító volt. Elnevette magát.

— Marha — mondta erőltetett nyájassággal — hiszen csak tréfáltam. Még tréfálni sem lehet veled?

Visszaült a székre és szájához emelte szalonnáskenye- rét. Gyuszi azonban továbbra is ott maradt előtte állva, mint dki még gondolkodik, hogy mit mondjon vagy mit tegyen. Fejét le horgász tolta.

— Hallja — mondta végre nagyon csendesen és szomorúan —. én innen elmegyek.

Nagy volt a csend és az előbbi feszültség cseppet sem enyhült. Ereztük mindnyájan, hogy sorsdöntő ez a pillanat. Ha Gyuszi megy, indulunk mi is, és többet soha vissza sem jövünk. Ebben a percben tudtuk, hogy szívesen mennénk már mindnyájan, nemcsak a kancsal Attila, akinek az otthon utáni vágyakozásban már majd meghasadt a szíve. A „főnök“ nagy harapásokkal ette a szalonnát és nem is nézett Gyuszira, amikor felelt

— Jól van, tégy, ahogy gondolod. Majd jelentést teszek rólad a győztes felkelés vezérkarának.

— Tudni akarom — mondta a fiú —, hogy miféle felkelésben harcolok. És nem érdekel a maga jelentése.

— Hát menj. A többieknek megvan rólad a véleménye. Aki bátor, itt marad velem. Neked úgy látom, inadba szállt a bátorságod

Tálán azt várta, hogy nevetni fogunk, mint a minap Attilán. a kis szeplősön. De a hahota elmaradt. s bár szólni nem mert egyikünk se, ami. kor felpillantott, látta arcunkon, hogy rosszul beszelt és mindannyian Gyuszihoz húzunk, aki ott állt előtte égő tekintetével, és aki most kimondta, visszavonhatatlanul:

— Elmegyek,