Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-14 / 38. szám

ns r MEGYEI ii/lfrlan 1958. FEBRUÁR 14. PÉNTEK FELHÍVÁS! A nemzetközi nőnap alkalmá­ból a Magyar Nők Országos Taná­csa a Műcsarnok rendezésében képző- és iparművésznők alkotá­saiból kiállítást rendez. A kiállítás március 8-án nyílik. Beküldhető három festmény, szobor, grafika, »agy hat iparművészeti alkotás. A művek átvétele február 24-től 28-ig reggel ys9 órától délután 4 óráig, a Műcsarnokban. A kiállítás veze­tősége kéri a képző- és iparmű- vésznőket. hogy jelentkezzenek műveikkel. Az orvosok és a szépírás A napokban fiattal lány állí­tott be az egyik londoni gyógy­szertárba és levelet nyújtott ót a gyógyszerésznek, kérve őt, olvassa fel. — Tudom, hogy szerelmes - levél — mentegetődzött a lány t—, de nem vagyok képes ffci- silabizálni, mert a vőlegényem orvos. A 3 ocsai gimnázium A Hóman-féle iskolapolitika akármelyik megszállottja bi­zonyosan megcsóválta volna a fejét, ha ilyesmiről esik szó abban az időben. Mert mi­nek is ilyen mégiscsak maga­sabb fokú tanintézet ebben a félreeső faluban, amelynek lakói főleg parasztok, kisipa­rosok, ipari munkások. Utó­végre ha már valaki közülük olyan nagyon akarja tovább iskoláztatni a gyermekét, hát küldje be Pestre. Népi demokratikus kor. mányzatunk hat évvel ezelőtt, 1952-ben mégis gimnáziumot nyitott, még pedig reál tagoza­Petc&zsdyefn és tócsái liba-kacsa nagykereskedők NAGYKOROS Ilyen névjegyet nyomtat­hattak volna azok, akik most itt ülnek a Ceglédi Járásbíró­ságon a vádlottak padján. He­ten vannak, mint a gonoszok. Valóban gonoszok voltak, mert szorgos munka helyett feke- tézésbői, üzérkedésből akar­tak megélni. Mégpedig na­gyon jól élni. Csak a nyomo­zóhatóságok ébersége aka­dályozta meg őket ebben. Itt már nem olyan nagy legények, szemüket lesütve felelnek a bíró kérdéseire, dadogva, ha­bozva válaszolnak. Nézzük csak, kik ezek a vádlottak? A sort Petrezselyem Kál­mán nyitja meg. ö volt a libával, kacsával üzérkedő társaság szellemi vezé­re, tanácsadója. Nagykőrösön tudott dolog volt, hogy Petrezselyem is­tállójában legalább húsz ka­csát tömnek naponta, ame­lyekről ő azt állította, hogy tömés után eladja. Ez még nem lett volna büntetendő cselekmény, De Petrezselyem istállójából egyre több liba gágogása és kacsa hápogása hallatszott ki. Petrezselyem felvásárolta a nagykőrösiektőil a libát, kacsát, otthon meg- koppasztatta, levágatta, majd felküldte a budapesti piacok­ra és ott busás haszonnal to­vább adta. Előbb hetenként csak 30—40 liba vándorolt Budapestre, később — ha egy üzlet menni kezd! — már há­romszor hetenként küldött hasonló mennyiséget. Bebizo­nyították, hogy Petrezselyem lelkén legalább száz liba és kacsa halála szárad, tetézve az értük járó haszonnal. Petrezselyem óvatos emiber volt, nem akart feltűnést kel­teni a vasúton. Ezért hát úgy okoskodott: nem saját nevével adja fel az árut, ha­nem elkéri az eladók személy­azonossági igazolványát és ne­vükben adja fel, mert így nem terelődhet rá a gyanú. Az eladók közül Kustár Ambrus- né, Zatyfcó Ferencné és má­sok készségesen teljesítették Petrezselyem kérését. Míg Petrezselyem nagy­üzemnek rendezkedett be, ad­dig Torma Istvánná csak al­kalmazottjaként szerepelt. Tormáné csak vágta és tisz­tította az állatokat. Később rájött, hogy ez nem nagy üzlet számára. Atvedlett tehát alkalma­zotti minőségéből vállal­kozóvá. önállósította ma­gát. Saját nevére vette meg a ka­csákat. libákat, saját maga pu­colta meg és saját maga ad­ván. fel azokat, szépen gyara­pította jövedelmét. Tormáné azonban nem elégedett meg csak ezzel az üzleti lehető­séggel. Rávetette magát a zöldség-, gyümölcs-üzletre is. Nagykőrösön a piacon olcsón megvásárolta a primőr áru­kat, majd Tefu-gépkocsin a budapesti piacokra szállította, e/iol nem csekély haszonnal Adta tovább. A nyomozás során rájöttek, hogy Gulyás László és özv. Hajós Amb- rusné is előszeretettel szál- lítgatott Budapestre libát és primőrzöldséget. Olyannyira jól ment mimdany- nyiuknak az üzlet, hogy egyébbel már nem is foglal­koztak. Budapesten az átvételt is leegyszerűsítették a részvény- társaság tagjai. Az árut Szabó Géza Sándor és Borovics La­jos, a Nyugati-pályaudvar hordárai címére adták fel, akik azokat kiváltották és rendeltetési helyükre szállítot­ták. A tárgyaláson már ki­hallgatták a vádlottakat, s fel­vonultak a tanúk is. Az ügyész megtartotta vádbeszédét, a vádlottak is felszólaltak az utolsó szó jogán. Persze, mindegyik ártatlannak mondta magát, vagy egészen enyhe büntetést kért. A bíróság végül is meghozta ítéletét. E szerint Petrezselyem Kálmánt és Gulyás Lászlót jelentős árumennyiséggel elköve­tett üzletszerű árdrágítás bűntettében mondotta ki bűnösnek, amiért Petrezselymet kétévi börtönre, s ezer forint vagyon­elkobzásra, Gulyást pedig egy év és hathónapi börtönre, va­lamint 400 forint vagyonel­kobzásra ítélte. Torma Istvánná árdrágító üzérkedés miatt egy évi bör­tönt kapott, Kustár Amlbrus- nét hasonló bűntettben mond­va ki bűnösnek, négyhónapi felfüggesztett börtönbüntetés­re ítélték. Szabó és Borovics, a két hordár ellen bűnössé­gük megállapítása mellett a bíróság megszüntette az el­járást, mert nekik ez ügyből a hordárdíjon kívül semmiféle anyagi hasznuk nem volt. Az ítélet nem jogerős. (már) tú általános gimnáziumot eb­ben a községben, amelynek a korábbi századokban valószí­nűleg fontosabb szerepe volt, mint a felszabaduláskor le­tűnt mostoha korszakban. Bi­zonysága ennek az a XIII. századiban épült gyönyörű templom, amely ma is egyik legértékesebb építőművészeti műemlékeink közé tartozik és amely jogos büszkesége Öcsé­nek. Az elmúlt Ihat esztendő eredményei teljes mértékben igazolták iskolapolitikánk he­lyességét: az ócsai gimnázium belenőtt a rohamosan fejlődő községbe és azt valósággal a járás kultúrközpontjává avat­ta. 1952-ben az új gimnázium két alsó osztállyal, 67 tanu­lóval kezdte meg működését. Első igazgatója, Porpáczy Ist­ván ma is az iskola élén áll. Az ócsai gimnáziumnak ma már négy-négy párhuzamos, összesen tehát nyolc osztálya van és 215 tanulója. A tanu­lóknak csaknem kétharmad része leány. A legérdekesebb az, hogy a diákok közül ócsaj mindössze 50, a többi „bejáró", A járás majd minden községé­ből van diákja, aki vonaton vagy autóbuszon jár be az is­kolába. Még Budapestről is „bejár” Öcsára két diák. Az első érettségi vizsgát két évvel ezelőtt tartották az ócsai gimnáziumban, tavaly a másodikat. Ebben a két tan­évben kilencv'enheten tették le sikerrel az érettségit. A ki- lencvenhét közül huszonöt, tehát több mint huszonöt szá­zalék. a különböző egyeteme­ken folytatja tanulmányait, üzemekbe került 15, a postá­hoz vagy pénzintézetekhez 14, a szövetkezeteknél és az álla­mi gazdaságoknál kilenc he­lyezkedett el, ugyancsak ki­lenc ment ipari tanulónak, gyors- és gépírást tanul há­rom, az iskoláknál, a taná­csoknál elhelyezkedett öt, egyéb állásban három. Hat végzett diák disszidált 1958 októbere után. Az iskola „központi épülete" a Vasút utcában van. A har­mincas években épült közsé­gi elemi iskolának, a felszaba­dulás után általános iskola lett belőle. Amikor Öcsáról Da- basra, a járási székhelyre he­lyezték át a járásbíróságot, annak épületét ajánlották fel a gimnáziumnak. Ez az épü­let azonban a község központ­jától másfél kilométerre fek­szik, az igazgató megfelelőbb­nek találta az általános iskola épületét. Eleinte nem is volt baj vele, de amint az új iskola évről évre fejlődött és a harmadik évben már nyolc osztályt kellett benne megindítani, szűknek bizo­nyult. Kénytelen volt ter­jeszkedni és jelenleg öt épü­letben működik. A központ­ban hat tanteremnek jutott csak hely. a másik két tante­remnek egy közeli épületben találtak hajlékot, külön épü­letben van a fizikai előadó- és filmvetítő-terem, ismét Vérbeli játékos más épületben a tornaterem és az ötödikben a diákmenza, ahol 130 tanuló kap ebédet ingyen, vagy havi húsz, illet­ve hetven forintért. — Ez az össze-vissza elhe­lyezés a legsúlyosabb problé­mánk — mondja az igazgató — és évek óta küzdünk a meg­oldásáért. A megoldásnak egyetlen módja lenne: az építkezés. Évekkel ezelőtt, komoly ígéretet kaptunk, hogy az 1958—59. tanévben felépül az új hajlék, de a közbejött események; a földrengés, az árvíz, az ellenforadalom miatt ez a terv egyelőre lekerült a napirendről. Most isimét ko­moly ígéretet kaptunk arra, hogy 1961-re felépül az új gimnázium. A gimnázium tanári karának az igazgatóval együtt tizen­négy tagja van. Csupa lelkes, fiatal pedagógus. De csak hét lakik közülük Ócsán, a többi nem tudott itt lakáshoz jutni, Budapesten lakik és így szin­tén „bejáró”; Persze, jobb lenne nekik is, az iskolának is, a diákoknak is, ha lakás­hoz jutnának az iskola szék­helyén, hiszen az ide-oda uta­zás naponta közel négy órát elrabol az idejükből. A kény­szerűségből Budapesten lakó pedagógusoknak érthetően az a törekvésük, hogy ha már Öcsén nem juthatnak megfe­lelő lakáshoz, Budapesten kapjanak beosztást, tehát Ócsárol — elgravitálmak. A lakás végérvényesen megte­lepítené őket Öcsén, ami min­denféle szempontból kívána­tos lenne. Eat a kérdést is csak építkezéssel lehetne megoldani. De meg is kellene a lehető leggyorsabban ol­dani A tanítási eredményre ugyancsak büszkék lehetnek az ócsáiák: a félévi bizonyít­ványok adatad szerint az át­lagos osztályzat 3,62, ami lé­nyegesen jobb az országos át­lagnak Az osztályok tanulmá­nyi versenyének győztese a IV/A osztály 3,84-os átlaggal, a leggyengébb volt az I/A 3,15-os átlageredménnyel. Ki­tűnő és jeles rendű 23 diák volt, bukott 25 tanuló. Az ócsai gimnázium vegyes iskola, ami azt jelenti, hogy a lányok együtt járnák a fiúk­kal, de azért van négy tisztán leányosztály és két fiúosztály. Az igazgató szerint, ha egy- egy évfolyam vegyes osztály­ban indul, semmi zavaró tü­net nem bukkan fel az érett­ségiig, de ha valamelyik fel­sőbb osztályban először kerül­nek össze a fiúk a lányokkal, eleinte észlelhető bizonyos za­var, de ez sem tart sokáig. Ha­mar megszokják egymást. Magyar László I r Cfrihn, &únház<) Qrődalúw i — Legyen olyan kedves, legalább a totószelvényemet dobja be Vigyázat, özönvíz!? Robert Engström svéd mér­nök levelet intézett az ameri­kai űrhajózási társasághoz, amelyben felhívta figyelmüket arra, hogy ha a Holdon hidro­génbombáit robbantanának, úgy az „hatalmas özönvizet idézne elő a Földön.” Ugyanis tavaly ősszel a barcelonai űr­hajózási kongresszuson elhang­zott egy javaslat, hogy rakétá­val lőjjenek fel hidrogénbom­bát a Holdba, s e bomba rob­banása árán számos értékes tudományos megfigyelést vé­gezhetnek, adatot szerezhet, nek. Levelében Engström azt írja, hogy egy húsz megaton­nás bomba (egy megatonna = egymillió tonna szokásos rob­banóanyag hatásával) megza­varhatná a Hold és a Föld közti ár-apály összefüggését. A mérnök hangsúlyozta, hogy a Holdban felrobbanó H-bom- ba roppant mennyiségű ener­giát szabadítana fel, melynek nagy része meleggé változna. Az energia egy része a Holdtól a Föld felé mozogna, ezáltal megbontaná a Hold és a Föld erőviszonyát, amely bolygón­kon a dagályt és az apályt megszabja. Ez a zavarás olyan méretéket ölthetne, hogy „özönvíztől kellene tartani.a­Alla Larionova A fiatal szovjet filmszínésznő, akit már számos filmből ismer a magyar mozilátogató közönség, most a Zúg az erdő című új film női főszerepét játssza INIiniimiHIIIIIIIIIHIIHIIimiHHHIIM Magyar festőművész sikere Párizsban M int már hírül adtuk la­punkban, megyénk leg­kiválóbb festőművésze, a 72 esztendős Remsey Jenő kiállí­tását a napokban mutatták be Párizsban. Az idős művész kiállításáról több francia lap írt méltó kritikát. Ezek közül is kiemelkedik a legnagyobb francia művészeti hetilapban, az Arts-ban az egyik legjelen­tősebb francia kritikus, Ray­mond Charmet tollából szü­letett írás. „Remsey Jenő, a hazájában jól ismert művész mutatja be gyűjteményét ezúttal Párizs­ban — írja Charmet. — Na­gyon magas törekvésű mű­vész, aki a népi és szociális életet festi meg hatalmas je­lenetekben, bizonyos spirituá­lis jelentőséggel. Hősi jellem­zéssel jeleníti meg nagy figu­ráit — sötét hátterekkel, me­lyeken a fény nagy, széles pászmákban remeg végig. Sa­játságosán eredeti technikája plasztikus síkon mozog, szé­lesen barokkos jellegzetesség­gel. Az expresszionista kife­jezésmódot valami nagyon nemes lírizmussal nemesíti meg. Az 1957-es évben Pá­rizsban festett tíz képét fel­tűnően dinamikus színezés jellemzi. Általában véve ha­talmas festő és erős egyéni­ség”. Az Humanité kritikusa, Ju­liette Darle így ír a lap feb­ruár 3-i számában Remsey Jenő párizsi kiállításáról: „Remsey törekvése kezdet­től fogva az, hogy szinte kéz­zel foghatóan érzékeltesse a fényt, amelyet újra felfedezni minden festőnek törekvése — s e fénnyel mint eszközzel ki­fejezni az „ember” nagyságát és teremtőerejét. E vásznakon, mint valami láthatatlan ab­lakon át látjuk, hogy mint söpri ez a fény végig hatalma­san azok felületét — s ezek a fénynyalábok határozzák meg e képek újszerűségét — s egyesülve a kontúrok erejével, kihangsúlyozzák a művész ki­fejezni óhajtott érzéseit és éU ményeit. ij E művekben benső kapcso­lat áll fenn a fénysugarak s az ábrázolt személyiség között, akinek arcáról azok visszave­rődnek. így például a Zongo­raművész című képen — akit egy finom akkord leütésekor fest meg Remsey — a rávetí­tett fénysugarak szinte érez­hetővé teszik a lelki átalaku­lást, amely a játszott darab révén születik az emberben, aki játszik. Míg a festőt palettájával ke­zében, a zeneszerzőt dallam­írás közben ábrázolja Remsey Jenő, s a látható sugárzás esz­közével utal az alkotó ember erejére és alkotószenvedélyé- re. Ugyanígy költi át a mun­káscsalád jelenetét, aki ebéd­jénél ül. De az a téma, amely­re újra meg újra visszatér a festő inspirációja, az az anya, aki kicsiny gyermekét ölelve tartja karjaiban. Az anya, akinek öröme és aggódása ér­ződik művein, végtelen válto­zatokban. A festőnek a fény iránt va­ló szenvedélye fejeződik ki egyik legszebb tájképén, amelynek Magyar nyár a cí­me. A napsugaraktól átsugár­zott erdő, a füvek nyugalma s a fák, amelyek érzik a víz kö­zelségét — hű tükörképe a ha­zai tájnak. Ezekben a fények­ben fürdeti meg pathetikus erővel árnyékba borult arcát a bányásznak, ki lámpáját tart­ja. Remsey, amint elér egy bi­zonyos mesteri fokot, nem időz egy-egy stílusnál sokáig, van bátorsága újat keresni, így utolsó kompozícióiban a szociális kérdést veti fel és ezt a festői problémát bele­helyezi a modern városba — mintegy megittasodva annak fényétől és mozgalmasságá­tól.” Reméljük, hogy az idős mes­ter sikeres párizsi kiállításá­nak anyagát csakhamar be­mutatják a magyar közönség előtt is. »«MimimtmtimmitmmmnrmiMwtnmtiiitmtmiim ILMHÍRADÓ — .... A LEXEJ BATALOV. a Szállnak a darvak című új szovjet film főszereplője. A BUDAPEST FILMSTÚ­DIÓBAN megkezdték a Solo- hov regénye alapján készült Csendes Don első részének, a Szállnak a darvak és A fele­ség című szovjet film szink­ron szövegének írását, SZAMOS SZOVJET feo- produkciós film készül 1958- ban. így például a Normandia —Neman című szovjet—fran­cia, az Anzerhos című — Hő­mérőé Iliásza nyomán készülő szovjet—görög, az Én, Mo­hamed Halil Egyiptomból cí­mű szovjet—egyiptomi, a Kár­páti rapszódia című szovjet— magyar, az Előeste című szov­jet—bolgár, az Éjszakai le­szállás című szovjet—cseh­szlovák és a Tudor Vladimi- rescu című szovjet—román közös filmprodukció. TEL AVIV és Haifa pre­mier-mozijaiban bemutatták a Negyvenegyedik című szov­jet filmet. VISCONTI rendező elkészí­tette Dosztojevszkij A fehér éjszakák című novellájának filmváltozatát. Főszereplői: Maria Schell, Jean Marais és Marcelle Mastroianni. SANGHAJBAN megkezdték az első kínai, színes, széles­vásznú film forgatását. Címe Egy régi katona új története s Északkelet-Kína parasztjainak életét matatja be,

Next

/
Oldalképek
Tartalom