Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-04 / 29. szám

rrsr MEGYE *öC irlap 1958. FEBRUÁR 4. KEDD Kísérlet as önállóságra RÉGÖTA vajúdó kérdés Di- ősdon a földművesszövetkezet önállóságának megszerzése. Több mint 300 földművesszö- vetkezeti tag álma már ez jó- r.éhány esztendeje, pontosan azóta, amióta egyesítették az Érdi Földművesst'ö vetkezet tel. Az egyesítésnek az volt az oka, hogy a diósdi FMSZ-nek át kellett adnia a boltokat és a vendéglőket az állami vállala­toknak. Akkor az volt a véle­mény, hogy kereskedelmi tevé­kenység nélkül nem lenne gaz­daságos, ha továbbra is önálló maradna a szövetkezet. így kerültek az Érdi Földműves- szövetkezet gyámsága alá; Bármilyen lelkiismeretesen is kezelte az „anyaszövetkezet” a diósdi tagság ügyét, azok mindig úgy érezték, hogy hát­rányos helyzetben vannak. Az 1956-os évben 56 000 forint nyereségvisszatérítést is kap­tak, de ez sem vigasztalta meg a diósdiakat. Nem, mert ennél sokkal nagyobb volt a káruk. Ez pedig abból származott, hoey az intenzív gyümölcster­meléshez, ami a községben folyik, nem kaptak elég gazda­sági segítséget* A földműves­szövetkezet üzemeltetett ugyan műtrágya- és tüzelőtelepet, de ez is vajmi kevés volt. A leg­nagyobb káruk ugyanis abból származott, hogy a gyümölcsöt, elsősorban a község kincsét ké­pező őszibarackot, nem a föld­művesszövetkezet, hanem egy központi vállalat, a földműves­szövetkezeti központ vette át. Ennek a vállalatnak elsősorban az volt az érdekese hogy minél többet szerződjenek a gazdák, de az, hogy a többtermeléshez Segítséget nyújtsam, arra már nem gondoltak. Érés idején Sokszor félnapokat kellett vár­ni az átvételre, s ez nemcsak időben jelentett kiesést, hanem anyagiakban is. Nem egyszer előfordult, hogy délben 50 fil­iertet-vagy 1 forinttal is keve­sebbet kaptak a gyümölcs ki­lójáért, mint reggel. Tavaly aztán — nagy harc árán — megvalósult a vágyuk. Ekkor már az Érdi Földműves­szövetkezet vette át a gyü­mölcsöt, amelyhez sokkal ha- gyobb bizalmuk volt, mimt a felvásárló központhoz. Amint mondani szokás, evés közben jön meg az étvágy. Valahogyan igy voltak az értékesítéssel a diósdi földművesszövetkezeti tagok is. Miután sikerült ki­harcolniuk, hogy az „anyaszö­vetkezet” vásárolja fel a gyü­mölcsöt, látták, hogy milyen nagy értéket képvisel az egy esztendő alatt eladott áru. Ta­valy csupán az őszibarackért. 3 és fél mülió forintot kaptak. Ekkor jött a nagy gondolat: mi lenne, ha önállóak lennénk? KÉT HÉTTEL ezelőtt pontot tettek a dolog végére. Össze­gyűlt a földművesszövetkezet tagsága, s kimondta, hogy ön­álló termelői üzemágat létesít. Önállóan intézik az üzemág ügyeit, s önálló elszámolást ve­zetnek. Ugyanezen az ülésen határoztak arról is, hogy fel­építenek — mintegy 190 000 fo­rintos költséggel — egy közös gyümölcsgyűjtő telepet. A tag­ság 60 000 forinttal járul hoz­zá az építés költségeihez. Milyen előnyökre számíta­nak a diósdi gazdák? Elsősorban azt várják, hogy tovább javuljon, illetve egysze­rűsödjön a gyümölcsfelvásár­lás. Másodsorban az ősziba­racktermelés fellendülésére számítanak. A megvalóiulás útján van egy közös mészkén- léfőző telep, továbbá egy per­metező brigádot is alakítanak, amelyet magasnyomású gépek­kel szerelnék fel, Tehát szerve­zettebbé teszik a védekezést. Csemetekertet is szándékoznak telepíteni, s ezáltal újabb terü­leteket fásítanak. Komoly próbálkozások tör­ténnek tehát Diósdon az ön­állóság visszanyerésére, s ha az idei esztendő úgy sikerül, aho­gyan azt ők tervezik, akkor jö­vőre már önálló lesz a Diósdi F öldmű vesszövetkezet. M. S. Rossz az arány A MONORI járásban most érték el, hogy a járás minden községében működik egy-egy földművesszövetkezet keretén belül termelői társulás; Persze csak általában működik egy- egy, mert akad köztük, ahol három is alakult és akad más község, ahol egy se. Ez évben négy új szakcsoport alakult és mind a négy mezőgazdasági jellegű. Tudni kell ugyanis, hogv a járásban levő 17 szak­csoport közül 9 méhész szak­csoport és az ez évben alakult négy újabb szakcsoporttal együtt is mindössze nyolc me­zőgazdasági termények terme­lésével foglalkozó ■szakcsoport létezik. Rossz ez az arány, s helyes lenne, ha a földművesszövetke­zetek monori járási központja megvizsgálná — alaposan és részletesein —, mi lehet a íz oka annak, hogy olyan kevés a me­zőgazdasággal foglalkozó tár­sulás. Szinte előre hallja az ember a vélekedést, vagy ép­pen felhördülést, hogy csupán a parasztokon múlik, akar­nak-e társulni, vagy nem. Ez így van, és mégsincs így* A döntés joga minden esetben a termelőké, a dolgozó paraszto­ké. Jóvátehetetlen bűnt követ el az a földművesszövetkezet vagy bármely más szerv, amely erőszakkal, hatalmi szóval akarna társulást létrehozni. önmagunkról, családunkról életbiztosítással is gondoskod­junk. A tények és a példák igazol­ják. hogy igenis akarnak a dol­gozó parasztok társulni, szö­vetkezni, hiszen megyénkben már csaknem kétszázra tehető a szakcsoportok, társulások száma. Am a számok azt is megmutatják, hogy csak ott alakul meg a társulás, ahol a földművesszövetkezet jól, eredményesen dolgozik, és' ahol nap mint nap megmagya­rázzák a termelőknek, mit je­lent, mennyivel több jövedel­met és előnyt, mennyivel ke­vesebb gondot, munkát a ter­melői társulásban, a szövetke­zetben végzett munka. * TERMÉSZETES és érthető, hogy csak ott születik társulás, ott szövetkeznek a dolgozó pa­rasztok, ahol tudnak arról, ahol ismerik a szövetkezés nyújtotta előnyöket. Úgy vél­jük, ez a felvilágosító munka, meggyőzés hiányzik nemcsak a monori járás földművesszövet­kezeteinél, hanem másutt is a megyében. Jó és dicsérendő dolog a szövetkezeteknél a me­zőgazdász. De minden terme­léssel, társulással összefüggő dolgot csak a mezőgazdászra bízni és tőle várni már hely­telen, és esztelen dolog. A föld. művesszövetkezet egésze vé­gezzen olyan munkát, gazda­sági és politikai tevékenységet, amely szövetkezésre ösztönzi a termelőket*1 A monori járást vettük pél­dának, de ugyanígy lehetne más példát találni. Hangsú­lyozzuk újólag, hogy nem erő­szakos úton kell társulást lét­rehozni, hanem meggyőző fel- világosító munkával. És éppen ez az, amit a legszegényebb földművesszövetkezet is adni tud. Szóból ért az ember s an­nak hisz, amit lát. Dolgozza­nak hát úgy a földművesszö­vetkezetek, hogy jó példát lás­sanak a szövetkezet tagjai és büszkélkedjenek eredményeik­kel, útón-útfélen magyarázzák a szövetkezés előnyeit a föld­művesszövetkezetek vezetői, dolgozói és tagjai, hogy min­denki meghallja az igaz szót, s kövesse a már világosabban lá­tók, termelési erejüket össze­fogó gazdák példáját. Nem­csak a monori járásban, ha- -nem megyénk minden közsé­gében! . (J- 'tlm, Színház, Dródalúni ,,...és istenről alig esik szó“ Az elmúlt napokban fejezték be Párizsban az . és isten­ről alig esik szó” című német—francia—olasz koproduk­cióban készült filmet, amelynek két főszereplője Kai Fischer és Renato Baldini. A szakemberek véleménye sze­rint Kai Fischer filmszínésznő életének eddigi legnagyobb szerepét játszotta ebben a marseille-i alvilágban játszódó filmben iHiimminitiHimiiniHiiittimiimiMmimmmiiiitiuiiniNi 1 Jarmiia Glazarova: ADVENT Európa Kiadó 144 nőbizottság működik A megye földművesszövetke­zeteinél, az igazgatóság mel­lett a földművesszövetkezetek nőtagjaiból 93 körzeti és ön­álló földművesszövetkezetnél, valamint 51 tagszövetkezetnéí összesen 144 nőbizottságot vá­lasztottak meg eddig. Annak ellenére, hogy az egyéb irá­nyú feladatok torlódása miatt a nőbizottságok megalakításá­ra hozott határozat időpontja Él és dolgozik szövetkeze tünk nőbizottsága (“Tél évvel ez* ’ ff" előtt alakult meg Vecsésen, jöldművesszövet- kezetimknél a szövetkezeti nő- bizottság. Kéz- detben csak 23 asszony -fogott össze. mindany* nyian tagjai a földművesszövet­kezetnek. Nem tudtuk, mit csi­náljunk, mert csupán a megala- kulásí felhívást kaptuk kézhez. Tudtuk viszont, valamit csinál­nunk kell, mert unalmas dolog a semmittevés. Két tagtársun­kat megbíztuk, kérjen felvilágosí­tást az Országos Nőtanácstól. Szin­te postafordultá­val küldte a vá­laszt Ortutay elv­társnő. Azóta gyakrabban ösz- szejövünk, meg­beszéljük prob­lémáinkat és részt veszünk szövet­kezetünknél a társadalmi el­lenőrzésben. Sőt, öt asszonytársun­kat a községi ta­nács is meghívta társadalmi ellen­őrzésre. N őbizottságunk vezetőségéite ötün­ket választottak be, egy tanácsi dolgozót és négy háziasszonyt, va­lamennyien tagjai t agyunk a föld* művesszövetke­zetnek. Mint már előbb írtam, fő­leg a szövetkezet kereskedelmi te* vékenységének el* lenőrzésével fog* lalkozunk. Észre* vettük például, hogy a szövetke­zet 3. sz. boltjá­nál még ma sincs kerítés, s a sza­badban, az utcán hevernek a gön* gyölegek. A sző* vetkezet arra hi­vatkozik, hogy megcsináltatná, de . nincs rá keret, pedig így sokkal több kár érheti a szövetkezetei. A 4. sz. boltban többször is megál­lapítottuk, hogy együtt tárolják a raktárban az élel­miszereket a pet­róleummal, s minden élelmiszer petróleum szagú. Észrevételünkre azt mondja1 a szö­vetkezet vezető­sége, hogy nincs keretük. De mi nem hagyjuk annyiban a dol­got, s nem nyug­szunk addig, amíg a hibákat, hiá­nyosságokat ki nem javítják. A napákban új­ra tanácskoztunk és a szövetkeze ti nőbizottság nevé­ben kértük.a já­rási központot, adjon segítséget nőbizottságunk­nak egy mosógép megvételére. Ezt a község dolgozó asszonyainak ad­nánk ki olcsó használati díj el* lenében, Az a tervünk, hogy cél­részjegyet jegyez­tetünk asszonytár­sainkkal. Tea-es* tünk bevételét, melyet február 8- án tartunk a gaz­dakörben, szintén erre fordítjuk. Meghívunk min­den asszonyt és leányt, aki teheti, jöjjön el a tea­estünkre, melyen még szövetkeze­tünk kultúrcso- portja is értékes, szórakoztató mű­sort ad. Ezzel a tea-esttel ünne­peljük meg szö­vetkezeti nőbi­zottságunk meg­alakulásának fél­éves évfordulóját. Nemes Lajosné, a vecsési szövetkezeti nőbizottság elnöke nem volt megfelelő, a nőbi- zottságojj többségében ered­ményes munkát végeztek. (A SZÖVOSZ-tól a nőbizottságok munkájával kapcsolatos tenni­valókat és tájékoztatót csak november első hetében adták ki, holott a nőbizottságok meg­alakításának határideje szep­tember 15. volt.) Most sem kielégítő a nőbí- zottságo^ irányítása^ A szö­vetkezetek igazgatóságaiban ugyanis csak kevés helyen vá­lasztották be a nőbizottság ve­zetőjét, igazgatósági ülésekre nem hívják meg őket, és fel­adatot sem adnak számukra. Ami munkát eddig végeztek a szövetkezeti nőbizottságok, az csupán és egyedül az ő érde­mük. Sem a SZÖVOSZ, sem a' MÉSZÖV nem tudta megtalál­ni a megfelelő módszert és hangot a szövetkezeti nőbi­zottságokban rejlő erők kibon­takoztatására. Jó lenne pedig, ha mielőbb megoldanák, hogy a lényegében megszüntetett boltos-bizottságok munkáját a nőbizottságok vegyék át. Egy­két helyen (Üllő, Aszód) már eredményesen vátznek részt a szövetkezet kereskedelmi mun­kájának ellenőrzésében a nő­bizottságok tagjai, azonban ez_ korántsem általános jelenség. | Úgy tűnik, hogy a nőbizottsá-| gok csupán azt és úgy végzik | el, amit a földművesszövetke-1 zet más tagjai, és nem dom-| borodik ki a szövetkezeti nő-| bizottság jellege. Kampányszerűen,egy-egy ak-| ció lebonyolítására mozgósít-1 ják csak a nőbizottsógokat. | Felülről' kellene segíteni, az| eddiginél sokkal jobban, a nő-| bizottságok egészséges kezde-| ményezéseit, tudatosítani kel-1 lene a jó módszereket, tapasz-1 tálatokat: Nem jó a kapcsolat a szö-| vetkezeti nőbizottságok és a| községi nőtanácsok között. 1 Igaz, kevés helyen alakultak! meg a nőtanácsok, de itt sem| dolgoznak együtt, hanem erői-| két megosztva, egymással tor-| zsalkodva, külön-külön tevé-| kenykednek. Helytelen nézetek kaptak | lábra és vitatják sokan a szö-| vetkezeti nőbizottságok létre- \ hozásának szükségességét. Vi-1 tatkoznak egymással, félté- = kenykednek egymásra a nő-! bizottságok és nőtanácsok ve-| zetői, s közben egyikük sem| csinál sokat. Lenne pedig bő-| ségesen tennivaló, amit csakis | közösen lehetne elvégezni. A| nőmozgalom egységes. A sző-1 vetkezeti nőbizotteégok sajá-1 tos feladataik elvégzése mel-f lett és éppen ezzel segítséget \ kell adjanak az általános, nő- 1 két aktivizáló és érdeklő fel- | adatokhoz; Tisztázni kell sürgősen azf ellentéteket a szövetkezeti nő-| bizottság és a községi nőtaná-1 csők között. Meg kell értetni | velük, hogy ugyanazon az úton | haladnak mindketten, egyikük | sem nagyobb a. másiknál és I célju^ az, hogy bevonják a nő- | két a falu, a közösség érdeké- | ben végzett munkába. A sző-1 vetkezeti nőbizottságokra | szükség van. Csupán a meg- | alakulás ténye nem elég. s he- | lyes lenne, hogy a MÉSZÖV és | a megyei nőtanács az eddigi-1 nél sokkal többet tenne a pa- l píron meglévő nőbizotteágok, 1 nőtanácsok fejlesztése, aktivi- | zálása érdekében: (—11 I G lazarova neve még isme­retien a magyar olvasók előtt, ezért annál örvendete- sebb meglepetés, hogy elsőként legjobb jegenyét, az Adventét kapjuk kézbe. A kitűnő cseh írónő első re­gényeiben a családi élet. o há­zasság problémájával foglalko­zik. Az Advent eseményei a Beszkidek egy eldugott falujá­ban játszódnak. Frantiska, ki­nek szerelmesét egy lezuhanó fa temeti maga alá, hogy fiát, Metódot felnevelhesse, férjhez- megy Jurához, Jura, a fukar önző gazda és házukban élő volt szeretője, Rozina, pokollá teszik Frantiska életét. A kép­mutatás száraz. örömtelen lég­köre veszi körül az anyát és fiát. Az asszony vigaszul a val­láshoz menekül, rajongva sze­retett fia pedig a kegyetlen légkörben lassan anyjától is el­idegenedik. A drámai feszültséget csak tragikus esemény oldhatja /el* Frantiska rágyújtja kínzóira a pajtát s vallásos rajongásában a tűz a betlehemi csillag meg* váltó fényére emlékezteti. Vé- ge az Ádventnek. A Csehország tragikus idő* szakában — 1939-ben — meg­jelent műben nem ok nélkül lát­ták az olvasók egy romlott tár. sadalom ítéletét is. Glazarova nagyszerű jellem- ábrázolása mellett döbbenetes erővel tudja felidézni a komor hegyvidék vad légkörét. A kör­nyezet és a lelkekben lezajló tragédia eltéphetetlenül fonó­dik össze. Egy-egy tájrajzát, a holdfényes téli éjszaka szí­neit, fényeit érzékeltes szavak­kal. szinte a festőművészet eszközeivel alkotja meg. Glazarova regénye kemény­ségében, a lényegre szorított történésében is érdekes, lebi­lincselő olvasmány. (cs. o.) iriiminiiiimuiiniiiiiiiiiiuimrmniiuiimnimniiiiiHmiiiiMn A napokban mutatták be Romy Schneider filmszínésznő legújabb filmjét az Egy királynő leányévei-t MmiHtMiiiimiiiiiimiMmiitMiiHiiiimiiiiiiiimiiittttiiiiitnf BÁL ECSEREN TTa nem is ismerős ti valaki Ecseren, ezen a szombat dél­utánon nyugodtan rábízhatja magát a hallására — messze hallatszik a zene. A földművesszövet­kezet italboltjában tartják a hagyomá­nyos népviseleti nős és párosbált. Az apró konyhában étvágygerjesztőén To­tyog a disznótoros, édes illattal kínálja magát a leveles tész­ta. Az üvegekben vérpirosán tüzel ét a melegítő bor. A szőttesekkel terített asztaloknál csend­ben beszélgetnek az öregek, vagy éne­kelgetnek, tréfálkoz­nak a fiatalok. A fel­díszített bálterem­ben selyemszoknyás, hímzett pruszlikos, fehér „kikötő’’ ken­dős menyecskék tán­colnak és énekel­nek, kipirulva, bol­dogan. Mindenki örül a hagyományos bálnak, a szekrény­ből előkerült régi ru­háknak, a díszes, ke­ményített kendőnek és a sdkráncú szok­nyának. S annak, hogy együtt táncol­hatnak, beszélhetnek, mulathatnak a heti muníka után. Nyu­godtan. Nyugodtan? Sajnos, a mulatság nem olyan nyugodt. Az italbolt kicsi helyi­ségeiben szűkén fér­nek el az emberek. Aki egyszer bennszo­rul, akár meg se pró­báljon kikerülni — úgy sem lehetséges, hiszen talpalatnyi hely sincs szabadon. Régi fájdalmuk ez már az ecserieknek. Miért kell a kocsmá­ban ünnepelni, szó­rakozni, miért nincs Kultúrháza a köz­ségnek? Nemcsak a bálok miatt. A fiatal színjátszógárda, a népszínművektől az operetteken keresz­tül ma már eljutott oda, hogy hét hóna­pig tartó felkészülés­sel Ármány és sze­relmet játszik a saját községének. S a falu népi hagyományait is szeretnék átadni a fiatalságnak. Az Ecseri lakodalmas hí­re bejárta a vilá­got. De az e cseriék nem tudnak hol tán­cot tanulni, újat ta­nulni — pedig övék az Ecseri lakodalmas, az ő évszázados szo­kásaikból tevődik össze a híres magyar tánc. Büszkék az ecse­tnek községükre, jó munkájukra, hagyo­mányaikra és ezért igénylik, kérik a kul- túrotthont, ahol to­vább művelődhetné­nek, tanulhatnának. (b.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom