Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

4

»n^Ytré/? • m

^SCtrlap

1958. JANUAR 12. VASÁRNAP

Beszélgetés az írókkal

MlimillllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIilllllllllllllllllllllKHIIIIIMIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIM

RÉTI ISTVÁN EMLÉKKIÁLLÍTÁS

A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN

REMENY1K

N

éhány évig hallgatásba merült, később egy-egy könyv, színdarab jelezte, hogy újra dolgozik. 1958-ban azonban Reményik műveiből max egész könyvtárra valót jelentetnek meg a kiadók.

Egyetlen lélegzetvételre még felsorolni sem lehet az új esztendőben sajtó alá és színpadra kerülő munkáinak címeit.

— Megjelenő könyveim: „Az élők és holtak”, a „Pcrnam- bucoi éjszaka”, a „Mese habbal”, a „Bűntudat”, a „Sarjadó fű” és a „Könnyű múzsa” — mondja Reményik. De figyelmeztet, hogy ez sem minden.

— Napok óta tartó gyengélkedésem gátol abban, hogy „Ismeretlen Voltaire-levelek” című írásomat befejezzem. E levelek témáját szűkszavúan ismertetni lehetetlen, azonban el kell oszlatnom azt a tévhitet, mintha újabb Voltairc-le- velek nyomára sikerült volna bukkannom s azok fordítására vállalkoznék. Ezeket az ismeretlen „Voltaire”-leveleket én írtam, megkomponálva a XVIII. század francia írózsenijének a modorában. A levelek Voltaire óta elintézetlen problémákat vetnek fel.

Szó kerül a szándarabokra is.

— A sajtó már hírt adott a „Vén Európa Hotel” című drámám színpadraviteléről. A történet Dél-Amerikában játszódik. Hat és fél évi dél- amerikai tartózkodásom, azt hiszem, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy biztosítsam a darab hamisítatlan dél- amerikai légkörét. Tudomásom szerint a Madách Színház felRÉVAY

Afla 77 éves és többet dal- •L’A gozik, ír, mint valaha.

— Az egészség és a magas kor együttvéve biztosítéka lehet annak, hogy az ember a legjobbat alkossa, ami képességeiből kitelik — filozofál derűsen. — Sokáig tanítottam az egyetemen, de úgy éreztem, hogy igazán hasznossá akikor vált a munkám, amikor regényeket kezdtem írni az ifjúság számára. Van valami tragikomikus is abban, hogy erre az új életpályára politikai büntetésből kényszeZSIGMOND

újítja az „Atyai ház” című színdarabomat is. Egyébként rövidesen befejezem Thornton Wildemek, a kiváló amerikai írónak „A mi kisvárosunk” szerzője új színdarabjának a fordítását. Wilder új darabjának Amerikában óriás sikere van. Témája mélyen humanisztikus és végtelenül érdekes. Az első felvonás a jégkorszakban játszódik, a második az özönvíz — a harmadik az atomháború után.

Csak a beszélgetés végén derült ki, hogy Reményik nem programot adott, hanem beszámolót tartott. A regények, tanulmányok, színdarabok, amelyekről szólt, már mind készen vannak és rövidesen a közönség elé kerülnek. E rendkívül dústermésű alkotóerőnek a megnyilatkozása kivált egy kérdést:

— Hogyan tudott ilyen sokáig hallgatni?

— Lehetséges, hogy ez a nagy alkotási láz éppen ennek a huzamos hallgatásnak az eredménye — hangzik a válasz. — Tulajdonképpen azok az évek, amelyekben hallgatásra kényszerültem, értették meg velem tisztán és világosan, hogy az írónak csak egyetlen feladata lehet, és ez az, hogy írjon! író számára az írásnak lelkiszükségletnek kell lennie. A hallgatás évei, úgy éreztem, hogy már-már az őrületbe kergetnek, megsemmisítenek. Kötelességemnek tartom megmondani, hogy az írók számára ma minden lehetőség adva van ahhoz, hogy írjanak. Nem utolsósorban ez magyarázza meg alkotóerőmnek a nagy lobogását.

JÓZSEF .

rültem. 1919-ben ugyanis mint haladó gondolkodású egyetemi tanár a Tanácsköztársaság mellé álltam, amit Horthyék azzal toroltak meg, hogy elkergettek a katedrámról. Miután nem akartam éhen,halni, tehát írni kezdtem. Ugyanis az írás könnyen ment, különösen ha arról a világról kellett írni, amelyet a legjobban ismertem: az ókorról. Munka közben jöttem rá, hogy milyen hasznos dolog is az ifjúságot száraz tankönyvi adatok oktatása mellett a klaszsz'kus világ életét megismertető izgalmas, kalandos regényekkel is szórakoztatni. Úgy tudom, hogy ma ezt a műfajt a világon rajtam kívül senki sem kultiválja. Részben ezzel is magyarázható a németek és olaszok lelkes érdeklődése ifjúsági munkáim fordítási le- lehetőségei iránt. Kár. hogy olyan kevés az eredetiből fordító íróember, s ezért nékem is meg kell várnom, hogy művemet előbb németre fordítsák. Németről fordító több akad. „A párduc" és az „Aranygyűrű“ rövidesen megjelenik idegen nyelveken is.

Révayt egyébként magas kora nem gátolja abban sem, hogy nagyobb útra készüljön.

— Miután befejezem a Ve- zuvról szóló ifjúsági regényemet, Olaszországba megyek — informál. — Constantinus császárról írok regényt, ez lesz eddigi legnagyobb művem. Constantinus a látomások embere volt, ideje, hogy őt és korát a mai néző előtt megfosz- szuk misztikumától s az akkori életet a valóságnak megfelelően ábrázolva mutassuk meg. írói feladatomnak tekintem, hogy a klasszikus világban, melyet oly jól ismerek, becsületes kalauza legyek az olvasónak. Azt hiszem, hasznos munka e regényeimen keresztül magyarázni, hogyan alakulnak ki az ú.i társadalmak és ugyancsak hasznos munka lesz bebizonyítani, hogy a történelmi fejlődés során mór nem létezhetnek azonos emberek.

<K. G.)

A Pest megyei Hírlap számára irta Bordácsné Haulisch Lenke

A

z elmúlt év folyamán alakult meg a Magyar Nemzeti Galéria a Szépművészeti Múzeum XIX. és XX. századi magyar festészeti, szobrászati és grafikai anyagából. A megnyitott XIX. századi állandó nagy festészeti kiállításon kívül, mely a magyar festészetnek a múlt században keletkezett kiemelkedő alkotásaiból áll, folyamatosan, időszaki kiállításokon fontosabb magyar művészek munkássága kerül bemutatásra. Jelenleg Réti István (1872—1945) összegyűjtött iképeit szemlélheti a látogató. A mintegy 160 munka között szerepelnek Réti fő művei, s tetemes számú grafika, főleg rajzok, melyek végigkövetik művészi fejlődését korai akadémiai rajzoktól a késői elveszett Hamlet-kompozícióhoz készült tanulmányokig.

Az első önálló Réti-kiállítás ez. Míg élt a művész, képeit főleg a nagybányai művésztelep csoportos kiállításain láthatta a közönség. A nagybányai festőiskola megalakulása nagyrészt az 6 indítványának és szervezőképességének köszönhető. Ez a művésztelep igen fontos fordulatot hozott a magyar festészetben, amikor a múlt század végén megalakult. Addig festőink nagy része idegen, főleg német és osztrák művészeti akadémiákon tanult, s nehezen tudott elszakadni az idegen iskolák erős hatásától. Egy-egy kiemelkedő, de teljesen elszigetelt és követő nélkül maradt magyar mester, mint Munkácsy MiMUiiiliiilliiHiiiHiiiiiiiimiiliiiiiiiiHiiMmiiiininiiiuHmiiiiMiMiiiiMiimiiiiimmiHiiiMiHiiiiKiimiiiiHiiMituHifiHttitmti

A jassy-i kultúrpalota Romániában, palota volt. Jelenleg öt múzeum és

Valamikor hercegi hatalmas könyvtár,

számos művészi szakkör található meg benne.

hály, Székely Bertalan vagy Madarász Viktor képein léptek csalj előtérbe a nemzeti jellemvonások. Nem értették meg Szinyei-Merse Pál festészetét sem, aki elsőként szakított teljesen a müncheni akadémiával és új úton indult el. Nem történeti, biblikus képeket festett akadémiai előírások alapján, hanem a szabad természet mély átérzésé- vel, valódi arculatának visz- szaadásával, színeinek vidámra fokozásával egyéni élményeit vetette vászonra. A múlt század végére azonban már egész csoport magyar festő akadt Münchenben, amely zászlajára tűzte a merev akadémikus szabályok alól való felszabadulást, a természet valódi arculatának minden befolyástól mentesen való felhasználását festői és hangulati mondanivalója számára. Ennek a csoportnak egyik legaktívabb tagja volt Réti. Mint nagybányai születésű, ő vetette fel, milyen alkalmas lenne festői fekvésű szülőfaluja egy hazai művésztelep megalakítására. S mivel a kis csoport fiatal lelkesedésében és tett- vágyában nem volt hiány, Hol- lósy Simon vezetésével meg is alakult Nagybányán a művésztelep. Először valósult meg itt a magyar festészet történetében, hogy több festő ugyanazt a célt tűzte ki maga elé, s ezáltal lerakta a magyar festészet további szerves fejlődésének alapjait. A nehezen kivívott sikerben nem kis szerepe volt Rétinek, aki nemcsak ecsettel, hanem tollal is "I harcolt az eredményekért.

E

lső képei még Nagybányára költözésük előtt kelet- ! keztek. Tanulmányait a pesti | mintaraj ziskólában kezdte, | Münchenben, Hollósy iskolájá- | ban folytatta. 1893-ban Párizs- ! ba ment és ott festette legelső | jelentősebb művét, a „Bohé- ! mek karácsonyestje idegen- ! ben“ című képet. Mély egyéni | élménnyel átfűtött mondani- ! való találkozik a képen a be- ! csületes mesterségbeli felké- | szültséggel. Sivár szobában, | petróleumlámpa fénye mellett '•f három hazavágyó fiatalember | merül el a messzi otthon fel- ! idézésében. A közös vágy és | lehangoltság talán még jobban s összefűzi a csoportot, mint a

képnek, szilárd, csaknem szimmetrikus kompozíciója.

1894-ben Olaszországban járt Réti. Ez év tavaszán halt meg az emigráns Kossuth Lajos. Réti, aki az 1848-as eseményeket kegyelettel ápoló család sarja volt, Turinba sietett, hoigy a szabadságharc halott vezérét megörökítse. Rajzot és festményt is készített a ravatalon fekvő Kossuthról. Talán már ekkor fogamzott meg benne a „Honvédtemetés“ című képének eszméje, mely sok vázlat és tanulmány után később Nagybányán keletkezett. 48-as vén honvédek lépnek ki egy temető kapuján, öreg társukat tették a sírba. A festő fájdalmas belenyugvással siratja el a szabadságharc hősi eszméit.

Nagybányai korszakának legjellemzőbb darabjai az „öregasszonyos“ szobabelső képek, melyekhez modellül özvegy édesanyja és nagynénje szolgált. A két idős nő, akik az édesapa szerepét is magukra- vállalva nevelték fel a festőt, csendben üldögélnek a szobasarokban, kávéznak vagy felszelik a kenyeret az ebédhez; köznapi foglalatoskodásuk vagy öreges szúnyókálásuk közben jelennek meg a tartózkodó, halkhangú képeken. — A nagybányai táj viszont egészen más jellegű képekre ihlette. Mihelyt az ódon szólják levegőjéből a szabadba lép, ragyogó napfény, szélfújta, gyorsjárású felhők vagy vöröslő alkonyi ég alatt elterülő tájrészletek, mindmegannyi derűs, szinte vidám ábrázolás kerül ki ecsetje alól. Az „Idill“ fuvolázó és hallgató alakjának ritmusát vidáman ismétli a táj, s a zene hangja felhatol a magas levegőégbe.

ésőbbi korszakában főleg arcképeket festett, melyek közül kiválnak önarcképei és feleségéről festett portréi. 1931-ben még egyszer megfestette Kossuthot, amint szónokol. Az első világháború alatt a pesti Képzőművészeti Főiskola tanárjának választják meg, ettől kezdve felváltva oktat Nagybányán és Pesten. Munkája ezután egyre jobban megoszlik a tanítás és festés között. Művészetének jelentősége szorosan összeforr a nagybányai művésztelep jelentőségével.

K'

GYÁRFÁS MIKLÓS: —- - ..........

KÖ

LTŐI DOLOG

Gyárfás Miklós új műve, a „Szinészkönyv” valószínűiéig már január végén megjelenik. Magasszínvonalú, irodalmi és szakmai beszámoló lesz ez az elmúlt évtized legszebb színmű- vészi alakításairól. Februárban a szerző új oldaláról mutatkozik: be: „Játék a szerelemmel” című filmjét befejezik s az rövidesen vetítésre kerül. A jövő színházi évadban pedig műsorra tűzik „Tengertánc” című új színdarabját, mely a mai házasságok problémáival foglalkozik. Ilyen lázas irodalmi tévé. kenység közepette nehéz olyan interjút kapni az írótól, ami egy kicsit közelhozza a közönséghez, intimebb formában meg- ismerkedtet vele és szórakoztat is. Gyárfás Miklós, hogy megkönnyítse a saját feladatát és az interjút készítő újságíróét, utóbbit meglepte egy kis írással, mely a közönség ez irányú érdeklődését kielégítheti. Az írást az alábbiakban közöljük.

T Ég színházi bemutatóra, Olvasókkal való beszélgetésre vidékre utazom, ritka izga- \ lommal vágok neki az útnak. Érthető, hiszen gyerekkoromban, vándorló szüleimmel színházról színházra jártuk az országot. Alig van város vagy nagyobb község, amelynek utcái, házai manapság is ne szólítanának meg, mint kedves ismerősök.

Az utolsó esztendők egyik könyvnapja alkalmával többfelé is jártam, a többi között egy kedves dunántúli városkában. Ebben a helységben Iákik Berente néni, néhai Be- rente Dávid gyertyaöntő özvegye. A derék gyertyaöntő mester már nagyon régen meghalhatott, emlékszem, Berente néni az én gyermekkoromban is elözvegyült állapotban volt.

A vele való találkozásomat mondanám most el, ama könyvnapi találkozást, amely

olvasók, írók okulására szolgálhat. Mindenekelőtt tudni kell, hogy Berente néni költő. Miután azonban a költői mesterség Berente néninek immár hatvanöt esztendeje nem javadalmazott égy lyukas garast sem, gyermekei és unolcái gondoskodtak róla, hogy szükséget ne lásson. A soványka, alacsony kisiparos Sappho nevét egyébként az irodalom- történet nem ismeri, talán ez a rövid írásom megpiszkálja tudósaink lelkiismeretét.

Az első vers, amit még gyerekkoromban ismertem meg Berente néni költészetéből, fára volt vésve, még hozzá kereszt alakban, Berente Dávid gyertyaöntő fejfájára a temetőben. A költemény mindössze két sorból állott és ekképpen szólt:

„Itt nyugszik Berente Dávid. Oh! Bár nyugodna más itt!"

Mi tagadás, a két sor megható erővel és lélekben megrendüléssel tárja fel az özvegy fájdalmát. A haladó hagyományok kutatói bizonyára észreveszik azt is, hogy a gyász e tömör sóhajában a Teremtővel szembeni lázadó hang is érezhető, amikor is a költő nem nyugszik meg a legfelsőbb akaratban, hanem egyenesen mást kíván a földi gödörbe, ahová pedig a gyertyaöntő személye helyeztetett.

Berente néni a könyvnap délelőttjén felkeresett a könyvsátorban, hogy megmutassa nagy kockás füzetében összegyűjtött írásait.

A költészet erejébe vetett rendíthetetlen hitének legkézzelfoghatóbb jelét ebben a füzetben láttam. Berente néni 1936-ban trafiíkengedéiyért folyamodott az államhoz és ehhez kérte a polgármester támogatását. Ebből az alkalomból a polgármesteri hivatalba címzett kérvényét ugyancsak versben írta meg. A „külzet- tel“, „felzettel“, „belzettel“, okmánybélyeggel, mellékletekkel ellátott kérvényen ez a költemény állott:

„A polgármester urat alázattal kérem,

Ne nézzen rám döíyfösen,

kevélyen,

És hagyja jóvá trafik engedélyem

Városunkban, az Arany János téren.“

Ha én lettem volna a város polgármestere, azonnal megadtam volttá a trafikengedélyt Berente néninek. Deliát a polgármester, úgy látszik, döly. fősen és kevélyen nézett a gyertyaöntő özvegyére, úgy, ahogy a költemény mondta, s városukban, az Arany János téren — mint megtudtam — inkább egy katonatiszt vénkisasszony nővérének adott trafikot, pedig az egy kétsoros verset sem tudott megírni egész életében.

Nem kívánatos e rövid írásban Berente néni egész költői tevékenységét elemezni, csak még azt mondom el, ami a könyvnapra tartozik.

Délelőtt fölkeresett a könyvsátorban, megmutatta életművét a kockás füzetben, aztán panaszkodni kezdett, hogy nem akarják kitenni a könyvesbolt kirakatába azt a versét, amelyet erre az ünnepi alkalomra írt. Nem árultam el Berente néninek, hogy gyermekkorom óta ismerem öt. sőt arról sem szóltam, hogy szivem szerint szeretném egy kis nyilvánossághoz juttatni, hanem csak úgy, udvariasan elkértem a verset. A szatyorból. ahonnan a kockás füzet is előkerült, boldog szusszantá- sok közepette kihúzott eqy hosszú papírtekercset. A cso- maoolópavírból leszelt téglalapon szén raizos keretben ez a két sor állott:

„Szeressétek a könyvet

híveim.

Tudások vannak annak ívein."

A vers alatt pedig gondosan cirkalmazott betűkkel a neve állott: özv. Berente Dávidnó. Legalább húszszor elolvastam a verset, néztem a papírt innen-onnan, hogy valami eszembe jusson. Berente néni várakozva, reménykedve figyelt rám fekete kendője mögül. Életében először került szembe egy eleven íróval. A tekintete csak úgy sütött. Láttam rajta, hogy tőlem vár most elégtételt egész életéért, a sok válasz nélkül hagyott levélért, közönyért, gúnyos megmosolygásért.

Lassan összegöngyöltem a csomagolópapírt.

— Berente néni — mondtam nekedten —, ez igazán... ez igazán szép vers, ,de... sajnos, ezt ma már nem lehet kitenni a kirakatba.,. Ellenben mondanék én valamit. Ma este a kultúrházban ünnepi beszédet mondok a könyvnapok alkalmából. Megígérem, hogy ínagáról is fogok beszélni, rászolgált, annyi verset írt már életében.

Berente néni szeme köny- nyes lett a boldogságtól. Én meg, miközben délután felvázoltam az esti beszédet, csakugyan beleírtam Berente nénit is, még idéztem is a könyvnapi jelmondatát, igaz egy kis kiigazítással, hogy ne maradjon benne a nyelvtani csúnyaság. Valami kellemes öröm töltött el arra a gondolatra, hogy estére egy kis helyi halhatatlanságot tudok neki nyújtani.

Este, a szépen megtelt kul- túrház harmadik sorában, középen felfedeztem Berente

nénit. Nem feledkeztem meg az ígéretről. Amikor arról beszéltem, hogy a verset nagyon kell szeretni, beleszőttem az ő nevét is, aki most hatvanöt éves korában is hűséges szolgálója a költészetnek s köz ben sorát keritettem annak is, hogy a könyvnapokra írott verses jelmondatát idézzem.

— Milyen kedvesen és egyszerűen mondja Berente néni

— szónokoltam —, hogy.. ■ Szeressétek a könyvet híveim. Tudás van annak fehér ívein

A kis kiigazítás, úgy látszik jót tett a versecSkének, mert meg is tapsolta a közönség.

Llöcidás után nagy sie tv» csörtetett felém Berente néni. Zavartan topogtam a pódium mellett, előre is pirulva a várható hálálkodás miatt. Azonban egészen más történt, mint amire számítottam. A kis öregasszony szigorúan, egye. nesen harciasán állt meg előttem és rám ripákodott:

— Hogy merte az elvtárs megváltoztatni az én versemet? — kérdezte haragosan.

A meglepetéstől csak habog- ni tudtam:

— Nem változtattam én meg a verset, Berente néni... csak . ..izé ... a többes szám, szóval nyelvtanilag ... azért gondoltam, hogy...

— Szépen is volnánk — csapott zavart szavaim közé

— elmúltak már azok az idők, hogy nyelvtanilag, meg nem nyelvtanilag. Amit én leírok a demokráciába, abba nem ütheti az orrát senki ember, fia. Az sem, aki Budapestről gyött.

Isten bizony, nem tudtam neki mit felelni. De azóta nem írtam kritikát egyetlen kor. társamról sem.