Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

1938. JANUÄR 12. VASÄRNAP ML(. Szovjet tanulmány Chaplin művészetéről 0!Zdo&zLeJtd:. Georgij Avenariusz szovjet filmszakember disszertációt készített Charlie Chaplin ko­rai munkásságáról. A disszer­tációt a Szovjet Tudományos Akadémia művészettörténeti Intézetében védte meg. A fiatal tudós rámutatott, hogy Chaplin filmjeinek több­ségét (80 filmjéből 73-at) mun­kásságának korai időszakában készítette, mégis ezt az idősza­kot alig-alig tanulmányozták eddig. A szerző gazdag anya­gokkal bizonyította be, hogy Chaplin művészetének forrá­sát nem az amerikai filmgyár­tásban, hanem az angol panto- mimban kell keresni. Amikor 1913-ban áttért a filmgyártás­ra, Chaplin, a humanista, rea­lista és demokrata művész már kialakult jellemvonásokkal és módszerekkel kezdett munká­hoz. — Bocsánat asszonyom! — mondta halkan, de udvaria­san egy ismeretlen férfi, aki helyet foglalt Marie-Claire-rel szemben. A szépasszony, akinek gyak­ran volt dolga tolakodó férfiak- kal, pillantásra se méltatta az idegent, de az sem hagyta ma­gát lerázni. — Bocsánat asszonyom, egy megbízást kell teljesítenem — hajolt előre szívélyesen. — Köszönöm — felelt ride­gen az asszony — nem szoktam ilyen módon ismeretséget kötni — Én sem — sietett a válasz- szal a férfi —, de egy üzenetet kell átadnom. — Ilyen szélhámosságokkal nem hagyom magam félrevezet­hetni — próbálta Marie-Claire befejezni az alig megindult beszélgetést. Peer Gynt próbán a Nemzetiben A Peer Gynt bemutatását régóta várja a szakmai és színházlátogató közönség. A ta­valyi Madách színházi tervek után végre ez évben műsorára tűzte azt a Nemzeti Szímáz. Az 1958-as év az egész művelt világon Ibsen év, a nagy nor­vég költő születéséneit 130. év­fordulóját ünnepük. A Peer Gynt bemutatásával tehát nem­csak szívünk szavának teszünk eleget, hanem kötelezettsé­günknek is. A Peer Gynt-öt először, 1017. július 2-án mutatta be a Ma­gyar Színház, Törzs Jenővel a címszerepben. Sebestyén Ká' roly fordításában. Grieg köz- zenéjével. Az utolsó felújítás 1941-ben volt. ahol Peert Kiss Ferenc alakította és már olyan nevekkel találkozunk a szín- lapon mint Gobbi Hildáé. Ma­jor Tamásé, Lukács Margité, Várkon.yi Zoltáné. Az utolsó előadás óta sokat változott a Peer előadásának iránya. A norvégok kiemelkedő színházi alakja Hans Jacob NIlsen, sza­kított az eddigi szimbolista, ro­mantikus irányzattal és a Peert mint reális, antiromaníi- kus darabot vitte színre. Nem is használta fel Grieg zenéjét, mert szerinte ez meghamisítja a drámát, új, modern zene­szerzővel kísérletezett. Ni lsen új előadásmódjának nagy sike­re. hatása volt a színházi világ­ban és valószínű, hogy a Nem­zeti is ilyen előadásban újítja fel a Peer Gynt-öt. A színház február közepére tervezi a bemutatót, Gellért Endre rendezésében. Bár még csali a darab első próbád foly­nak a betegségéből nemrég fel­épült Ladányi Ferenccel, máris nagy várakozás előzi meg azt. A szereposztás a Nemzeti nagy szereplőgárdájának kitűnő erőit sorakoztatja fel. Gobbi Hilda, mint az 1941-es előadáson is, Aaset játssza, a zöldruhás lány Berek Kati, Anitra, Temessy Hédy — és olyan nevekkel ta­lálkozunk még mint Somló Ist­ván, Bihari József, Kálmán György, Raksányi Gáliért. A jelmezeket Nagyajtai Teréz, a díszleteket Varga Mátyás ter­vezi. Az előadáson, bár sok vita előzte meg a modernebb zenével kapcsolatban, mégis Grieg zenéje szólal meg. Solveig — sokaknak meg­lepetésére, a fiatal Törőcsik Mari lesz. Bár filmről jól is­merjük, színpadon még nem­igen játszott nagyobb szerepet. De helyettünk szólaljon meg ő maga. Mit érez az új, magyar Solveig? — Nem is tudtam el­gondolni — mondja —, hogy ilyen ázép, nagy szerepet bíz­zanak rám. Kicsit meg is ijed­tem, mikor megtudtam és most nagyon készülök a szerepre. Solveig szerepe terjedelemben nem nagy, de fontos jelképes- Ságe miatt. Sok segítséget ka­pok Gellert Endrétől, aki a fő­iskolán is tanárom és így már jól ismer, partnereimtől, főleg Ladányi Ferenctől. Annyi fi­gyelemmel és kedvességgel fog­lalkoznak velem, hogy többet már nem is kívánhatnék. Kü­lön izgalom számomra, hogy énekelek is, Solveig dalát — teszi hozzá. — Többet mit is mondhatnék, nagy izgalommal várom az előadást, ott majd minden kiderül. Törőcsik Marival együtt ml is izgalommal, érdeklődéssel, kíváncsian várjuk a Peer Gynt eiőadását. — bán — — Szélhámosság! — ismé­telte a férfi sértődötten. — Ezt a gorombaságot igazán nem ér­demeltem rr.eg. Jacques Martin vagyok. Talán ismeri a neve­met. — Nem! — Csodálkozom asszonyom. Különben most nem is rólam van szó, tulajdonképpen, csak küldönc vagyok. — Kinek a küldönce? — Maurice Jourdainé. — A híres Jourdainé? — Ügy van, asszonyom! — De hiszen nem is isme­rem! — Tudom. — Hát akkor hogy jut eszé­be, hogy üdvözöltessen? — Ezt mindjárt megmagya­rázom. Marie-Claire bizalmatla­nul mérte végig a férfit. A tör­ténet igen valószínűtlenüi hangzott. De már felkeltette a kíváncsiságát. A férfi a kelle­ténél közelebb ült és nem na­gyon sietett a felvilágosítással. Sőt, ellenkezőleg, likőrt ren­delt, kényelmesen elővette ci­garettatárcáját, öngyújtóját és mindenféle dologról kezdett beszélni, csak Jourdainról hall­gatott. — Ez ellentmond a megálla­podásnak — jegyezte meg Marie-Claire. — Kérem — felelte moso­lyogva Martin. — Tehát Jour- daint néhány nappal ezelőtt Cannesban láttam. — Cannesban? — Igen, Nápolybái jövet ne­hány napot ott töltöttem. Sokat utazom mindenfelé. Ha az em­ber független, sok szabad ideje és saját kocsija van... — Engem nem érdekel, hogy ön mit csinált Cannesben, ha­nem arra vagyok kíváncsi, hogy Jourdain mit keresett ott. — Bocsánat — hangversenyt adott. Es miután nem tudtam, hogyan üssem agyon az estét — egyedülálló ember vagyok, még barátnőm sincs... — ön mindig eltér a témá­tóll — Ez csak a látszat asszo­nyom. Tehát elmentem a hang­versenyre. — Bizonyára jó barátja? — Jourdainnek? Nem, nem ismerem személyesen. — Tudtam, hogy bolonddá akar tenni, igazán ideje, hogy befejezzük beszélgetésünket! — Csak még egy kis türel­met asszonyom! — Nem, szó sem lehet róla! — Asszonyom, hogy meg­nyugtassam: itt van az arany cigarettatárcám, ez az öné. ha beszámolóm végén az a véle­ménye, hogy Jourdain nem üdvözöltette. — Félek uram, a dolog az ön számára rosszul végződik: büntetésből megtartom a ciga­rettatárcát és ön mégsem éri el célját: soha többé nem lát­juk egymást. — Büntetésének feltétel nél­kül alávetem magam. Marie-Claire kételyei kezd­tek foszladozni. El kellett is­mernie. hogy a férfi — ha ha­zudik is — igen ügyesen játsz- sza szerepét. És a kitartás, amellyel a gazdag és elké­nyeztetett elegáns férfi harcol, hogy megismerked­jék vele, tetszett neki. Azt is meg kell jegyezni, hogy alapjában véve Marie- Claire-nek sem volt kifogása az ellen, hogy megismerked­jék egy helyes emberrel. — Mondja tovább — biz­tatta. — A hangverseny unalmas volt — vallotta be Martin — csupa opera és klasszikus szám! — Ha nem érdekelte a mű­sor, miért ment oda? —Semmi esetre sem Jourdain kedvéért asszonyom! Reméltem, hogy jólöltözött emberekben gyönyörködhetert, ez sikerült is — szépasszo- nyokban, ez sajnos nem sike­rült. Mert őszintén bevallom, régen 'keresek egy kedves, he­lyes asszonyt, akit egy kissé elkényeztethetnék. — A tárgyra! — szakította félbe Marie-Claire. — Kérem! Az emberek tom­bolva tapsoltak és Jourdain végül ráadást adott. Számom­ra nagy élvezet volt, hogy a sok ária után végre egy ked­ves slágert hallhatok. Az is­mert francia valcert énekelte: „Üdvözöld nevemben a leg­szebb párizsi asszonyt...!” — És aztán? — Nincs tovább, asszonyom! Legyen szíves, döntse el, hogy hazudtam-e, vagy jogom volt-e önnek Jourdain üdvöz­letét átadni. Marie-Claire mosolygott. Nem mondott se igent, se nemet, s amikor felállt, Mar­tin a karját nyújtotta, (A Combat-ből) A szemérmes hercegnő és az idomított cápa Monaco hercegnője, szüle­tett Grace Kelly egy idő óta fiatal idomított cápát tart ma­gánuszodájában, mivel több ízben jogosulatlanul fürdő fia­tal férfiak hatoltak be oda, s úgy lászik, ez riasztólag hatott a hercegnőre. Mielőtt a sze­mérmes hercegnő szabaduszo­dájának vizébe szállna, két őr eltávolítja onnan a cápát, s drótháló segítségével a herce­gi fürdőzés időtartamára cisz- ternakocsiba helyezik az álla­tot. PÁZMÁN LOVAQ ' OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOűGOOOóOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÖOCKtOOOOO-tínOOOOOOOOOO Részlet Hollós Korvin Lajosnak 1958 márciusában, a Ma­gyar Néphadsereg Színházában bemutatásra kerülő új vig­játékábol. ELSŐ FELVONÁS 2. jelenet. (Pázmán felesége: az ifjú Il­dikó, dajkájával, Cicellével Pázmán nyaralóházának tor­nácán.) ILDIKÓ (szomorúan): Ni, el­hervadt a rózsám!... Már ez is... CICELLE: Ez is?... Melyik még? Mind a többi friss... Vagy úgy: magadat véled hervadónak újfent?... Ugyan már! Nálad virulób- bat virágok közt sem lelhet­nénk sehol... Mi bánt ma­dárkám? Mondd! ILDIKÓ (felsóhajt): Tudod te jól. CICELLE: Mondtad már, de­ka százszor mondanád, sem érteném meg ... pedig majd anyád vagyok, csak épphogy nem én szültelek, de én etet­telek nagyasszony-anyád helyett... hadd nyugodjék békén... Dehát mondd, vajh mit hiányol még sze med s szájad?... Tán nem tudod te se!... Mit kíván­hat egy nagyúr hitvese, licit férje csak dédelget s cico- máz? Kastély Budán, itt meg e kerti ház; selymet, bársonyt, amit csak hoz a kalmár, megveszi néked ... Hogy nem fiatal már? Igaz, ... de szívós, tartós és ke­mény, irigye lehet sok ifjú legény. Meg aztán ... azt se feledd el soha. Miként volt otthon, milyen mostoha sorsra jutottunk. Jó anyád­nak holta után atyád sorra eltékozolta minden javát. S tudod jól: hozomány nélkül nem elég szép a szép leány az ifjaknak ma ... ILDIKÓ: Mentem volna in lcább kolostorba ... CICELLE: Azt hamarabb megunnád. Annál már jobb egy férfi, mégha vén is. Effelöl egy s mást tapasztal­tam én is ... ILDIKÓ: De nem tudod ... '7CELLE: Én mindent jól tv dók. Azt is, hogy mily mű landó bánatod. Ha majd az ég megáld elébb-utóbb, s vi­lágra jő a 'kis Pázmán utód, oda a bánat. ILDIKÓ (ártatlanul): De vajon elég ehhez annyi, hogy ... megáldjon az ég? Egyéb nem kelletik hozzá? CICELLE (gyanakodva): No- hát nem mondom,., ILDIKÓ: Férjem már két asz- szonyát temette el s egyik sem lett anya. Hiszed, hogy én: harmadik asszonya cso­dát tudók? CICELLE (ámulva eszmél): No nézzed!... Csakugyan! Hogy erre nem gondoltam sehogyan. De hiszen akkor... Hű! Uramfia, csakis őbenne lehet a hiba!... ILDIKÓ (némán bólint). CICELLE: O, én balog! Tud. hattam volttá ezt... S 5 tűri? Baja ellen mit se kezd? ILDIKÓ: Láthatod, mit kezd: öccsét tette meg örökösévé. CICELLE (szárazon): Hát et­től neked még nem meleg­szik fel a nyoszolyád... Ér­tem ... Ezért nem látom mosolyát a tündérkémnek reggelente már, mint hajda- iában... Ó, én vén sza­már! ... No de hát... ha zsák ennyi a baja, ez nem gyógyíthat" t lan nyavalya: kikúrálom én, ha pudvás a férfi! Ne sírj, szivecském! Cicelle ezt is érti. ILDIKÓ: Segitsz rajtam? CICELLE: Még kérded? ILDIKÓ: Kérlek szépen. CICELLE: Kérés nélkül is se­gítek. ILDIKÓ: Miképpen? CICELLE (már vajákoló han­gon): Teleholdnál szedett hétszer bűvös füvei, bűvös fűből főzött erjesztő nedű­vel, cakótojást abba kettőt belevervén, vemhes nyúl vérével jól összekevervén, porrá törve hozzá három kőrisbogárt, kereken hár­mat, mert négy abból már megárt, s megfüstölvén elébb, hogy ne vallja kárát, utóbb az egészet mézes kan­catejben forralván s kihűt- vén színezüst kehelyben, legvégül felrázván födelei- kupában, s megitatni véle azon minutában. ILDIKÓ: S ez segít valóban? CICELLE: Semmi kétség ab­ban. Kakassá ifjodik, ha még oly vén koppon. ILDIKÓ: Fáradozásodért tiéd e kaláris. CICELLE: Bízzál bennem, úr­nőm. Megyek főzni máris. (Vége a második jelenetnek.) Chilin, Színház, rúilalútn /Majd ajd a papa Tegnap este mutatták be Kállai István zenés vígjátékát a Kis Színpadon, Jánosi Judit, Kabos László és Bellák Miklós főszereplésével. MitniiiiiiiHniiitiiiiiititiiittiiiiitiiiiuiiiiiiiiiiiiiiimiiiM* Frantisek Flos: ORCHIDEÁVÁ DÁSZOK F rantisek Flos kalandos út­leírása három közép- amerikai köztársaság — Gua­temala, Honduras és Costarica — egzotikus világába vezeti el az ifjú olvasót. A Coxcomb- hegység vadregényes, sziklás szurdo aiban, a beláthatatlan, örökké félhomályba boruló őserdők járhatatlan bozótjá­ban, mocsárlázt lehelő vad ivgoványok és krokodiloktól hemzsegő folyók partján tör­tet előre a három európaiból és néhány indián vadászból álló kis karaván, hogy a föld­kerekség legpompásabb virá­gai, orchideák után kutasson. Az orchideavadászok közül kettő felnőtt, a harmadik pe­dig — Szatrapa Jankó, a re­gény fő hőse — egy tizenhá­roméves fiú, akit annyira csá­bit a távoli világok, rejtelmes őserdők, egzotikus tájak ka­landos élete, hogy elszökik a szülői háztól és elszegődik ha- jóinasnák egy óceánjáró gő­zösre, csak hogy az expedíció­val tarthasson. Nehéz és fáradságos feladat új, ritka orchideafajlá at ke­resni az őserdők toronymagas faóriásainak koronáiban, ahol a trópusi ősrengeteg vadálla­tai, mérges kígyói és a kóbor indián rablóbandák ezerféle veszéllyel fenyegetik a betola­kodók életét. Az olvasó nyo­mon követheti az orchideava­dászokat veszedelmes útjaikon, képzeletben együtt vadászhat velük, s közben megtudhatja, hol és miként nőnek e gyö­nyörűszép, ritka virágok, mi­lyenek az indián őslakosok szokásai, milyen az éghajlat, az állat- és növényvilág, mit termesztenek és miből élnek az embereik. Lélegzetvissza­fojtva olvassuk a kis Jankó kalandjait, aki a szemünk előtt alakul át a könnyelmű, meggondolatlan gyerekből ta­pasztalt, komoly és bátor fia­talemberré. s aki lépésről lé­pésre rájön, hogy a kalandok, melyekről az érdékfe'zitö út­leírásók oldalait habzsolva annyit álmodozott, a valóság­ban csak nélkülözéseket, fá­radalmakat és kemény mun­kát jelentenek. Ez a regényes útleírás, amely óriási sikert aratva cseh nyelven már több kiadást ért meg, most első ízben kerül magyarul az olvasóközönség kezébe. S ezért elsősorban a Móra Ferenc Kiadót illeti di­cséret, amely a Szlovákia Szépirodalmi Kiadóval közö­sen jelentette meg ezt az ízlé­ses kivitelű ifjúsági regényt, amelyekben úgysem dúskál­hatunk túlságosan. Az „Or­chidea-vadászok” minden bi­zonnyal kielégíti majd a ka­landos regényeket kedvelő fiatalok vágyait, s azok egyik legkedveltebb olvasmánya lesz. WHitinmiitiimiitiiiiiiiiniitiilitiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiir A gyermek költőnő mint filmsztár Minou Drouet, a híres gyermek költőnő most forgatja „Klára és a gonoszok” című filmjét, amelyet Paul Vialar regényéből, Albert Husson alkalmazott filmre. Képünkön a film egyik jelenete. Minou Druet f:úpartnerével, Yves Mario Mauvin-nel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom