Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 16. szám

2 1958. JANUAR 19. VASÄRNAP rtsr /iií; Z/Cirlap Dr. Münnich Ferenc válasza az amerikai újságírók kérdéseire (Folytatás az 1. oldalról) tesz, épp úgy belügye, mint nekünk, a tni intézkedéseink. Tudom, hogy a sajtóban sók találgatás volt ezekkel a kér­désekkel kapcsolatban. A kér­dés felvetése azonban mester­séges volt, nélkülözött minden tárgyi alapot. KÉRDÉS: Igaz-e, hogy a magyar és a lengyel küldött­ség számos módosítást java­solt a moszkvai nyilatkozat­hoz? VÁLASZ: Magyar részről én Vettem részt az o'kmányszöve- gezésben, ezért nyugodtan ál­líthatom, hogy semmiféle né­zeteltérés nem volt. KÉRDÉS: Igaz-e, hogy Ká­dár miniszterelnök a közeljö­vőben látogatást tesz Tito el­nöknél? VÁLASZ: Jugoszlávia szom­szédunk, népével évszázados, a. közös ellenség ellen vívott harcök kötnek össze. így pél­dául a német fasiszták ellen harcoló jugoszláv partizán­egységekben voltak magyarok is. Vannak a történelemből közös nemzeti hőseink. Gaz­daságilag is egymásra va­gyunk utalva. Országaink köl­csönös megbecsülést tanúsíta­nak egymás iránt, barátsá­gunkat szeretnénk minél job­bá tenni. Éppen ezért nem lenne csodálatos, ha a két or­szág vezetői — a mindkét fél Számára megfelelő időpontban •— meglátogatnák egymást. Er­re vonatkozóan egyébként — s ez talán szenzáció lesz önök számára, mert erről eddig még nem beszéltünk — Moszk­vában niegállapodtunk a ju­goszláv delegációval. Egy ilyen találkozás annál is könnyebb, mert viszonyunk nem bonyo­lult, mint egyes nyugati or­szágoké, amelyek, amíg egy­mással konferenciákon vitat­koznak, beavatkoznak a má­sik fél gyarmati ügyeibe. Az államvezetők egyébként na­gyon elfoglalt emberek és a két ország Iközötti érintkezés- ftffc sok inás módja,is van, ta­lálkozhatnak a diplomaták, a tudósok és más, különféle kül­döttségek. KÉRDÉS: Mi a helyzet Nagy Imrével? VÁLASZj Nagy Imre ma­gyar állampolgár, aki súlyos cselekedeteket követett el a Magyar Népköztársaság ellen, amiért felelősséggel tartozik. Éppen ezért jelenleg nemigen áll módjában interjúidat adni, amit önök kértek. KÉRDÉS: Hisz-e a népek ön- ! rendelkezési jogában? VÁLASZ: Természetesen hi­szek. Meg keli azonban mon­danom: ma szabadok vagyunk, de ha az ellenforradalom győz, az önrendelkezési jogot nem gyakorolhattuk volna. (Egy másik ehhez kapcsolódó kér­désre hozzátette): Természete­sen Kelet-Németorszagnak is megvan az önrendelkezési joga, szabad, demokratikus állam. KÉRDÉS: Helyesnek tarta­ná-e a szovjet csapatok kivo­nását Kelet-Németországból? VÁLASZ: Ez a kérdés szá- j mos más kérdéssel függ össze. Ha Nyugat-Németországban nem volnának nyugati csapa­tok, ha a világot nem vennék körül az Egyesült Államok tá­maszpontjai, szovjet csapatok­nak sem kellene az NDK-ban állomásozni. Ezek a csapatok — akárcsak Magyarországon — nem a rendszert, hanem a közös biztonságunkat védik, törvényes; szerződéses alapon. í Amint egyébként önök is tud­ják, legutóbb 17 000 szovjet ka­tonát vontak ki Magyarország­ról. Önök is tudják, hogy a varsói szerződést a NATO fel­állítása és Nyugat-Németorszig felfegyverzésének megkezdése után hoztuk létre. Nekünk na­gyon rossz tapasztalataink vannak a német imperializ­mussal kapcsolatban és mi döntjük el. hogyan védekezünk ellene. A Szovjetunió tett már számos javaslatot, amelyek vá­laszt adnak kérdéseikre, hi­szen a sajtó a legnagyobb rész­letességgel. közölte őket. KÉRDÉS: Biztosítanak-e Magyarországon teljes mozgási szabadságot amerikai újság­írók számára? VÁLASZ: Természetesen. Tapasztalhatták ezt önök is. Egyébként Budapesten dolgo­zik az AP és a Reuter tudósí­tója, tudomásom 1 szerint az MTI tárgyalásokat folytat az XJP-val. Persze meg keli mon­danom, hogy az ellenforrada­lom alatt volt itt sok olyan új­ságíró, aki inkább kém volt, mint tudósító. KÉRDÉS: Lehetőséget ad- nak-c az Izraelbe kivándorolt magyarok családtagjainak a kivándorlásra? —_ Megenge­dik-e a budapesti izraeli kö­vetség létszámának feltöltését? VÁLASZ: Elvben ennek nincs akadálya, bár nálunk is — mint minden más országban — törvények (katonakötelezett­ség stb.) szabályozzák a ki­vándorlást. Meg kell azonban mondanom, hogy az Izraelből visszatért magyar állampolgá­rok ott nagyon kellemetlen ta­pasztalatokat szereztek, éppen ezért is tértek vissza. — .4 kö­vetséget illetően: nem célunk egyetlen diplomáciai képvise­let létszámának csökkentése. Ezt csak akkor tesszük, ha ar- j ra komoly okunk van. A lét- 1 szám feltöltése a magyar— izraeli viszony alakulásától függ. A Mindszentyre vonatkozó kérdésekre ezeket mondotta: Mindszenty katolikus pap, aki a pápa rendelkezése alatt áll. Mi ugyan nem állunk dip­lomáciai kapcsolatban a Vati­kánnal, de tiszteljük a pápát, mint egyházfőt, s ha ő úgy in­tézkedik, hogy Mindszenty ma­radjon az amerikai követsé­gen, mi tiszteletben tartjuk I ezt az intézkedését. Ugyancsak j nem rendelkezünk az amerikai követség vendégszeretete fe- \ lett: ha ők jónak látják Mind- : szentyt vendégül látni, tegyék. | Ami az érseknek nyújtandó j laissez-passez-t illeti: Mind- j szenty az ellenforradalom alatt ; a rádióban követelte vissza a felosztott földeket, a kapitaliz­mus visszaállítását. Ha Mind­szenty a követséget elhagyná, meg kellene védenünk őt a pa­rasztság haragjától. Az am­nesztia az állam szuverén joga és azt akkor gyakorolja, ha a nép érdekében szükségesnek tartja. Mindenesetre nagyon rossz szolgálatot tesznek az amnesztia ügyének azok, akik külföldről igyekeznek nyomást gyakorolni a magyar kormány- , ra. Magyar állampolgárnak I idegen állam nem adhat men- | levelet. A kormány és az egy- \ házak viszonya, a katolikusok .1 viszonylatában is, nagyon jó és j rendezett. Grösz érsek lojális, ■ elősegíti a jóviszony kialakulá­sát. Mi egyébként is a demok­ratikus szabadságjogokhoz szá­mítjuk a vallás szabad gyakor­lását. A Maiéterre vonatkozó kér­désre így válaszolt: — Maiéter súlyos bűnöket követett el, ezek a bíróságra tartoznak. KÉRDÉS: Milyen a magyar katonai költségvetés? VÁLASZ: Katonai kiadások­ra nagyon keveset költünk, mert kis állam vagyunk, ugyanakkor része az egymil­liárdos békeblokknak. Az évi költségvetés mintegy két- három százaléka a honvédele­mé. Ennél többet nem is bír­nánk, hiszen egyéb nagy fel­adataink vannak a békés épí­tésben. 55 nap alatt készült el a morvaországi Vitkovice Klement Gottwald Vasművének űj nagyolvasztója Lottó-tájékoztató A harmadik játékhéten — nem végleges megállapítás szerint — 2 968 044 lottószelvény vett részt a játékban. Az ed­digi adatokból megállapíthatóan öttalálatos szelvény nincsen. Négytalálatot 12 fogadó ért el. nyereményük összege egyen­ként 185 502 forint. Hájrom találata 2261 fogadónak volt, nyere­ményük összege 492 forint. Kéttalálatos szelvényt 10186-ot találtak az értékelésnél,* a nyeremény 15 forint 50 fillér. A közölt számadatokban az ellenőrzés során még történ­hetnek változások. Január 19, vasárnap. Sára napja. A Nap kel: 7,25, nyugszik 16.25 órakor. A Hold kél: 6,36, nyugszik 16,24 órakor.' Január 20, hétfő. Fábián napja. A Nap kél: 7,24, nyugszik 16.26 órakor. A Hold kél: 7,12, nyugszik 17.26 órakor. Várható időjárás vasárnap estig: felhős idő, több helyen eső, havaseső, a hegyeken havazás, megerősödő nyu­gati-északnyugati szél. A hő­mérséklet egyelőre alig vál­tozik, nyugaton már csök­ken. Legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 1—4 fok között. Távolabbi kilátá­sok; hidegebb idő. A PEST MEGYEI TA­NÁCS kereskedelmi osztálya holnap, hétfőn délelőtt 9 órakor értekezletet tart a tanácsi kereskedelmi válla­latok és a vendéglátóipari vállalatok igazgatói és áru­forgalmi osztályvezetői ré­szére. Az értekezleten érté­kelik a vállalatok 1957. évi működését, majd megtár­gyalják áz idei első negyed­évi tervet. A beszámolót Ko­mor Béla elvtárs, kereske­delmi osztályvezető tartja. A GYÖMRÖI DÓZSA Ter­melőszövetkezet 50 férőhe­lyes, magtárpadlásos istái-. lóját pénteken vették át ün­nepélyes keretek között a szövetkezet dolgozói. AZ ASZÓDI, A VÁCI, A SZOBI, valamint a gödöllői járás KISZ-titkárai az or­szágos értekezlet határozata alapján elkészítették akció­tervüket, amely felöleli a KISZ előtt álló legfontosabb feladatokat. A tervekben első helyen áll a politikai, illetve szakmai oktatás, de bő helyet kapott az akció- programban a sport- és kul- túrmunka, valamint egyéb szórakoztató programok megvalósításának terve is. A GÖDÖLLŐI járási párt- bizottság január 25-én ülést tart, amelyen megtárgyalja a politikai bizottságnak a nppfront-mozgalom megerő­sítéséről szóló november 21-i határozatát s az abból adódó feladatokat. A Nagyvásártelepre szombaton reggel 12 vagon és nyolc teher­gépkocsi áru érkezett, egyebek között bárom vagon tojás és öt vagon akna. A budapesti föld- muvesszövetkezeti boltokban, napról, napra bővül az áruvá­laszték. így csarnoki és piaci boltjaikban szombaton zsíros te­héntúrót és tejfölt hoztak forga­lomba. A túrót kilónként 11, a tejfölt literenként 13 forintért árusították. Az állami boltokban uj ára van az almának. A téli almák közül a Jonathánt és az egyeb piros fajtájú almákat mi­nőség szerint osztályozva kilón­ként 4.20—7.60 forintért, a fehér fajtákat pedig 3.60"—6.60 forintért árusították. Győr vidéke nagy té­téiben szállított vastag, hosszú ggW^éget ,és sárgarépát. Az ál­latni boltokban á zöldséget kilón­ként 3.80—3.20. a sárgarépát pedig 1.60 forintért hozták forgalomba. Zala megyéből egyiptomi fajtájú; vérvörös céklarépa érkezett, ára az állatni boltokban kilónként 2.20, a magánkiskereskedőknél 2.30 forint. A környékbeli kertészek több mint 600 kosár parajt szállítottak a csarnokokba és a piacokra, árát csökkentették. A tisztított parajt kilónként 6—6.60, a gyöke­res parajt 5.60—6 formiért árusí­tották. (40) Guszev, mielőtt a hajóval összetalálkozott volna, sebe­sen északra fordult. A hajó is megváltoztatta irányát. Lö­vések villantak rajta és sár­ga füstcsomók szálltak. Gu­szev ekkor, arra számítva, hogy leszálláskor majd meg­kettőzi a sebességet és elsza­kad üldözőiből, magasabbra szállt. Jeges szél süvöltött el a füle mellett, szeméből köny- nyek buggyantak ki és szem- pillájára fagytak. Égy raj, rendetlenül csapkodó, undo­rító ihi a csónakra vetette magát, de elhibázta és lema­radt. Guszev már régen el­vesztette az irányt. Halánté­kán dobolt a vér, a jeges, híg levegő ostorként csapódott ar­cába, Ekkor teljes sebességgel lefelé száguldott. Az üldöző hajó elmaradt és eltűnt a lát­határ mögött. Ameddig a szem ellátott, lent mindenütt rézvörös pusz­taság húzódott. Egy fát, az élet legkisebb jelét sem le­hetett fölfedezni rajta. Csak a csónak árnyéka repült a la­pos dombokon, a hullámos ho­mokon, az üvegesen csillogó, köves talaj repedésein, ltt- "Vt — a halmokon — házak romjai vetettek fekete ár­nyat. Mindenfelé kiszáradt csatornamedrek szelték át a pusztaságot. A nap lejjebb hanyatlott a sík, homolkas pusztaság szé­léhez, szétömiött az alkony szomorú, vörös fénye és Gu­szev még mindig csak homo­kot, buckákat s a porladó ki­haló Túrna romjait látta. Gyorsan beállt az éj. Gu­szev leszállt a pusztaságra. Ki­lépett a csónakból, elhúzta Lösz arcáról a lepedőt, feltá­masztotta a szemhéját, fülét szívéhez szorította. Lösz moz­dulatlanul ült, nem volt sem élő. sem holt. Gyűrűsujján Gu­szev gyűrűt pillantott meg s egy láncon függő, nyitott fio­lát. — Ej, ez a sivatag — mond­ta Guszev és arrébb ment. Jeges fénnyel sziporkáztak a csillagok a végtelenül ma­gas, fekete égbolton. Suga­raikban szürkének látszott a homók. Olyan csönd volt, hogy még a lábnyomaikba szó­ródó homok zizegését is hal­lani ’ lehetett... Guszevet szomjúság gyötörte. Szívét bánat töltötte meg. „Ej, ez a sivatag!” Visszament a csónakba, kormányhoz ült Most merre? A csillagok raj­za vad és ismeretlen volt. Bekapcsolta a motort, de a légcsavar néhány lomha for­dulat után megállt. A mo­tor nem működött; a robba- nóporos tartály kiürült. — Jól van — mondta hal- kan Guszev. Megint kimá­szott a csónakból, hátul de­rékövére kötötte a bunkós­botot és kihúzta Loszt is a csónakból. — Megyünk, Msz- tyiszlav Szergejevics — mondta; vállára vette a mérnök testét és járás köz­ben bokáig süppedve a ho­mokba, elindult. Sokáig ment. Egy dombhoz érve, Löszt valami homokkal beszórt lép­csőre tette le, felnézett a domb tetején álló oszlopra, amely magánosán meredezett a csillagfényben, aztán ha­nyatt feküdt. Ereiben halá­los fáradtság zsongott. Nem tudta, mennyi ideig feküdt ott mozdulatlanul. A homok lehűlt, teste megder­medt. Ekkor felült és szo­morúan fölemelte a léjét. Egy vörös, zord csillag égett ala­csonyan a sivatag felett. Olyan volt. mint egy nagy madár szeme. Guszev nézte, szája kinyitott. — A Föld. — ölébe vette Loszt és a csillag irányába futott. Most már tudta, mer- refelé keresse a gépet. Sípolva lélegzett, arcáról ömlött a veríték, hatalmas ug­rásokkal vetette át magát a csatornáikon, őrjöngve kiál­tozott és botiadózva a kövek­ben, futott, egyre futott. Olt úszott előtte a sivatag kö­zeli, sötét horizontja. Né­hányszor lefeküdt és ar­cát a hideg homokba nyom­ta, hogy kiszáradt száját a nedvességnek legalább a pá­rájával felüdítse. Fölkapta társát és szemét a Föld vö­rös sugaraira függesztve, me­gint nekiindult. Hatalmas ár­nyéka magánosán suhant a halott világban. Feljött a fogyó Olla he­gyes sarlója. Az éj közepén szelíd, ezüstös fényt sugá­rozva a kerek Lihta is meg­jelent. Kettős árnyékok nyúl­tak el a hullámos homokon. A két furcsa hold meg csak úszott: az egyik fölfelé, a másik egyre lejjebb. Fényük­ben elhomályosult a Taleetl. A távolban feltűntek Lizia- zira jeges tetői. A sivatag véget ért. Már közel volt a hajnal. Gu­szev kiért a kaktuszföldre. Lábával kidöntött egy kak­tuszt és mohón falta a leve- ses növényt. A csillagok ki­hunytak. A lila égen rózsa­színű fény öntötte el a fel­hők szélét. És a reggel csönd­jében hirtelen kopácsolás ütötte meg Guszev fülét, mintha fémlemezt vernének vasrudakkal. Egyszeriben megértette, mi­ről van szó: a bokrok fölött az üldöző hajó három, rá­csos árboca meredezett. Ar­ról hallatszott a 'kopácso­lás; a Mars-lakók rombolták a gépet. A kaktuszéit fedezete alatt odafutott, és egyszerre pil­lantotta meg a hajót és mel­lette a tojásalakú gép ha­talmas, rozsdás púpját. Vagy húsz Mars-lakó verte nagy kalapácsokkal a gép szöge- cselt fémburkolatát. Nemrég kezdhették meg a munkál, Guszev letette Loszt a ho­mokba és kezébe vette a bun­kót. — Majd adok én nektek, kutyák! — üvöltötte elvál­tozott hangon és kirohant a kaktuszok közül. A hajó­hoz rohant, bunkójával szét­verte a fémszárnyat, letörte az árbocot és mint valami hor­dót, úgy sulykolta a fedélze­tet. A hajó belsejéből kato­nák jöttek elő. Fegyverüket elhányva ugráltak le a ha­jóról és ész nélkül menekül­tek. A gépen kalapácsoló ka­tonák halkan sikoltottak és a barázdákban elkúszva, elrej­tőztek a cserjék közt. A me­ző egy pillanat alatt kiürült, annyira rettegtek a sebezhe- tetlen, mindenütt ott levő Ég Fiától. Guszev kinyitotta a kerek ablakot, becipelte Loszt és a két Ég Fia eltűnt a tojás belsejében. A . tető becsukó­dott. Ekkor a kaktuszék kö­zé bújt Mars-lakók rendkí­vüli és lenyűgöző látványnak lettek szemtanúi. A hatalmas, háznagyságú, rozsdás ■ tojás feldübörgött, barna po<r- és füstfelhők to­lultak föl alóla. Túrna meg­remegett a szörnyű lökések alatt. A roppant tojás süvít­ve és mennydörögve pattant a kaktuszföldek fölé. A por­felhőben lebegett, majd mint egy meteor, az égbe rohant, hazájuk felé vitte a két ádáz magacitlot. A NEMLÉT — No, mi van, Msztyiszlav Szergejevics, él? Égett a szája. Eleven tűz áradt szét ereiben, csontjai­ban. Lösz kinyitotta a sze­mét, Fölötte, közvetlenül kö­zel, bágyadt csillag fénylett. Furcsa volt az ég: olyan, mint egy sárga, steppelt bő­rönd. Egyenletes kopácsolást hallott, a bágyadt fényű csil­lag remegett. — Hány óra van? — Sajnos, az óra megállt — felelt egy hang. — Mióta repülünk? — Régóta, Msztyiszlav Szer­gejevics. — És hová? — A fene tudjh, sehogy sem tudok kiigazodni, mindenfelé csak sötétség, meg csillagok Megyünk a világűrbe. Lösz ismét behunyta a sze­mét, igyekezett keresztülhatol­ni az emlékezetében tátongó ürességen, de ez sehogyan sem sikerült és Lösz újra mély álomba merült. Guszev még gondosabban betakarta, aztán visszament a megfigyelőcsőhöz. A Mars most már kisebb volt. mint egy teáscsésze. Holdfoltok gyanánt rajzolódtak ki rajta: a kiszáradt tengerfenekeik, a halott sivatagaik. A Túrna homokkal borított korongja egyre összébb zsugorodott, a gép mind távolabb került tőle. s csak szállt, szállt valahová a mksötétbe. Né­ha egy-egy csillagsugár üt­között Guszev szemébe. De akárhogy nézte, a vörös csil­lagot sehol sem látta. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom