Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-08 / 6. szám

4 •ucnréfí • B ^fCiHav 1958. JANTJÄR 8. SZERDA (JuLnit Színház, Qrodalűin COLETTE DEREAL a most elkészült Fekete szem éjszakája című magyar- francia film egyik női főszereplője rmimmmimtmMtntHntumHittiiiHimtmtiiiiHtii Gál György Sándor: Hazám, hazám, te mindenem Móra Ferenc Kiadó A professzor a kis legényre függeszti kemény, hideg tekin­tetét: — Kezdd élőiről és játszd el még egyszer. Hebegve válaszait: — Nem tudom... nem hin- ném, hogy eszembe jutna. Ez csak afféle magam kitalált melódia. > 4 A professzor úr hangja éles: — Azt mondtam, kezdd élői­ről! A kisfiú keze reszket ugyan, de azért hősiesen nekilát a já­téknak, lejátssza a daliamocs­kát véges-végig, hozzáfűzve a harmóniákat is: ha már vallo­mást kell tennie — ékkor megmutatja valamennyi Ikin­cséi”. így indul a nagy magyar ze­neköltő élete, amely néhámy esztendő múlva már a csúcsra hág. S azután, a férfikor delén megkomponálja az első ízig- = vérig magyar operát, a Bánk f bánt. E hosszú, küzdelmes | életutat vezeti végig az író | nagy művészettel, s ezzel egy- f úttal igaz példaképet is te-1 remi az egész magyar ifjúság | számára. Elsősorban ez bizo-1 nyitja e könyv értékét, s nagy ! sikerét. mitiimitmitMHttmiititiiHiiMiiiiiitiiimmiiiHiiHin = MÉSZÖLY MIKLÓS s Sötét jelek Magvető Kiadó A Sötét jelek című kötet az író kilenc évének gazdag, s változatos novella-terméséből válogat. 1948 óta ugyanis a szerzőnek nem jelent meg kö­tete. Mészöly Miklós a szó nemes értelmében nyugtalanító író. Történeteinek hangulata éppen ennek következtében nehezen magyarázható. A cselekmé­nyek gondosan megválasztott atmoszférája legalább annyira jellemzi írásait, mint ezen cse­lekmények nagy realitása. A detektívregényszerű izgalmas- ságot is szereti és kedveli Bár­mihez nyúl, veszélyeztetettség légkörét idézi fel. Ennek elle­nére ezekből az írásokból még­sem pesszimizmus csendül. A bukásban is az ember tisztább arcát, nemesebb érzelmeit ke resi. Mészöly Miklós témaköre — mint ebből a kötetből is kitű­nik — igen sokrétű és gazdag j Néhány kiragadott novella gon. ! dolatmenete is ezt bizonyítja, j így például az Agyagos utak a i visszajáró lelkiismeretfurdalás merészen modern rajza. A Szerelem különc főhőse min­den szerelem tragikumát pél­dázza. A Mulasztás, a Vadászat és a Befejezetlen mondanivaló­ja csak a lélek rejtelmessége felől közelíthető meg. A Var­jak, a Balkon és a Jegenyék észrevétlenül tágulnak társa­dalmi körképpé. A Stiglic ma; életünk rejtettebb oldalának titkairól; lebbenti fel a fátylat A kötet néhány mesével és egyéb történettel egészül ki Ezek más oldaláról mutatják be az írót, hogy még teljesebb legyen a róla alkotott kép. A gazdag fantázia újszerű játé kossága csillan ki ezekből az írásokból, s ísy minden bizony- nyal kedvelt olvasmánnyá vál­nak majd, jyozsoruy. 1820. Itt él család- *■ jóval Klein Henrik pro­fesszor, a zenetudományok ma­gisztere, a pozsonyi zeneked­velők dalkarának karnagya, több német újság zenei tudó­sítója, Pozsony, s egyben az ország egyik legismertebb ze­neművésze. Ebben a házban lókik egy kosztosdiak is. Ti- zennégy-tizenötéves lehet. Ze­nét tanul a neves professzor­nál, de szülei kosztra és kvár­télyra is Kleinékhez adják. S e vendéglegényke neve: Erkel Ferenc. Gál György Sándor, az iró, ókit a Verdi életregény meg­írása óta megszeretett az ol­vasóközönség. e könyvében is színesen, fordulatosán tárja -elénk a nagy magyar zene­szerző életét. Erkel még csak tizennégy esztendős, de már komponál. Először az orgonán próbálja ki a melódiát. Két más gyerek fújtat, ő meg a billentyűket vallatja. Kilincs csikordul. A ikórusajtón Klein profesz- szor lép be. A kisfiú úgy el­kapja kezét a mannáiról, mintha a hűs billentyűk egy­szeriben parúzsforrókká let­tek volna. líffroffs évre ítélték $&ás& Gyulát* us árdrágító ggáli TÜZÉP-telepvesetöt Lelki brutalitás Mrs. Eunice Hall válópert indított férje ellen, mert az minden este 11 óra után no* Szász Gyulát — noha tudták róla — hogy 1946-ban egyhavi börtönre ítélték közellátás el­leni bűntett miatt, megbízták a gyáli TÜZÉP-telep vezetésével. A telepet áruval bőven ellátták, hiszen mindenfajta anyagra szükség is volt, mert innen szállították a földrengés sújtot­ta házak felépítéséhez szüksé*- ges anyagokat. Ehhez járult még, hogy Gyálon és a közeli Ócsán sok házhelyet osztottak ki, és így megnövekedett az építkezési kedv. Szász tevékenységével elége­dettek voltak felettes szer­vei, mert úgy tudták róla, hogy a vevőkkel szemben udvarias és mácr az állomásról szállítja a beérkezett anyagokat. Azzal viszont nem törődtek, hogy Szásznak már 1955-től évente 20—30 ezer forint leltárhiánya volt. Megelégedtek azzal: tudo­másul veszik bejelentését, hogy ezek a hiányok a helyte­len mérlegelésből származnak. A vállalat központja, ily mó­don a leltárhiányokért eseten­ként csupán egyhavi fizetésé­nek levonása erejéig büntette meg. A leltárhiánytól eltekintve Szász működése ellen múlt év elejéig panasz nem merült fel, ez időtől kezdve azonban fo­lyamatosan követte el árdrágításait és csalásait Ebben az időben számosán for­dultak hozzá az építkezni aka­rók közül, kérték, sőt könyörög­tek Szásznak, hogy adjon ne­kik anyagot. Szász a kérésnek mindig eleget tett, de csak úgy, ha külön hasznot biztosí­tottak neki a vevők. Később már követelte is a felárat. Fánál köbméterenként 200 forintot, cementnél má­zsánként 15 forintot, cserépnél pedig darabonként 24 fillértől 1 forintig terjedő felárat szá­mított fel. Szász üzelmei any- nyira közismertek voltak, hogy nemcsak Gyálon, hanem a kör­nyéken is ismerték az építke­zők a „felülfizetési táblázatot”. Szász egyik ismerőse, Papp- falusi Gyula szemtimrei aszta­losmester látta, hogy a hasáb tűzifák között neki megfelelő fák vannak ■— melyeket fel tud dolgozni. Szásztól 20 má­zsát kért ebből, aki a 45,75 fo­rintos hivatalos ár helyett má­zsánként 80 forintért adta azt el. Ez év januárjában 1 vagon rönkfa érkezett a telepre, me­lyet 90 forintért adott el Papp- falusinak. A Pappfalusi „üzle­ten” Szász 6500 forintot kere­sett. Most már ügynökei is voltak Szásznak. Ifjú Nagy András vasadi lakos mindenütt híresz- telte, hogy feláron bárki kap­hat építkezési anyagot Gyálon. A vevők ilyenformán megso­kasodtak. Kétezer cserépért 200 forint felárat fizettek, ipa­ri célokra felhasználható fa mázsájáért pedig 600 forintot. Mikor ez év elején nagy- mennyiségű fűrészelt faárut és egyéb építőanyagot kapott, sa­ját maga híresztelte, hogy bár­kinek hajlandó eladni, ha az eredeti ár fölött ■köbméterenként 200—300 fo­rintot fizetnek. Legtöbb eset­ben saját maga mondta el a vásárlóknak, mennyiért haj. landó velük szóbaállnd, sokan pedig már kérés nélkül is ke­zébe nyomták a felárat, mi­előtt a pénztárnál befizették volna az áru tényleges ellen­értékét. Ily módon a nyomo­zás adatai szerint Szász Gyula havonta 14 ezer forint külön keresetre tett szert. Az ellenforradalom ideje alatt aratott Szász igazán. Míg má­sok életüket, vagyonukat őriz­ve otthon tartózkodtak, addig Szász leutazott Gyöngyösre és ott múlt év november 11-én 16—18 forintos literenkénti áron bort vásárolt, melyet nagy haszonnal a gyáli bögre- kocsmárosoknak adott tovább. Szász többször utazott Gyön­gyösre és Inárcsra borért, és háromheti kocsikázás után újabb húszezer forint haszon boldog tulajdonosának mond­hatta magát. Közben a gyáli TÜZÉP-tele- pen tovább folyt az árusítás. Itt nagymennyiségű szén- és brikettpor maradt. Szász és ba­rátja, Sásdi megbeszélték, hogy a szénport elaják a lőrinci téglagyárnak, melyért ellenér­tékűi cserepet fognak kapni. A lőrinci téglagyár boldogan belement az üzletbe és a szén­porért 6000 darab elsőosztályú cserepet adott 92 filléres ár­ban. Ebből a cserépből csak keveset szállítottak a gyáli te­lepre, nagyobb részét Sásdi Fe­renc nevére számlázták le. Szász ezt a 6000 darab csere­pet nem is leltározta, sőt be sem vételezte, hanem Sásdi közreműködésévei darabon­ként 2 forintért adta tovább. Szász, miután a haszon kis részét adta csak át Sásdinak, a cserépüzleten is 6200 forin­tot keresett. Az idei leltár megejtésével a gyáli TÜZÉP-telepen 23 ezer forint hiányt találtak, melyből a könyv­szakértői jelentés szerint 12 ezer forint róható Szász terhé­re. A nyomozás tényállásához tartozik még, hogy Szász Gyu­la, mióta a gyáli TÜZÉP veze­tője volt, készíttetett magának egy hálószobát, rekamiét, asz­talt, székeket, kombináltszek­rényt, motorkerékpárt és egyéb használati tárgyakat 21 ezer forint értékben és apósa 27 ezer forintért házat vásá­rolt. Szász Gyula ügyét a közel­múltban tárgyalta a Dabasi Járásbíróság, ahol bűnösnek mondották ki közellátás érde­két .veszélyeztető ártúllépés és árdrágítás bűntettében, me­lyért 3 évi börtönre ítélték, egyben pedig az általa okozott kárért tízezer forint vagyonel­kobzásra, s ötezer forint pénz- büntetésre ítélték. Sásdi, Szász bűntársa héthónapi börtönt kapott árdrágításért és közel- látás érdekét veszélyeztető ár- túllépés miatt. Kalmár Pál dászkürtjén eljátszotta: „Miért búsuljak?° és ..Azt hiszem, már nem szeretsz” című kedvenc dalát. A bíróság el is válasz­totta az asszonyt a kegyetlen kürtöstől. A betörők visszavitték az üres üvegeket Mohó betörők egy éjszaka kétszer is meglátogatták egy koppenhágai szeszes italkeres­kedő pincéjét. A következő éj­jel egy nagy kosár pálaökozott bort loptak el. Másnap reggel fogták el őket, amikor vissza­hozták az üvegeket és a keres­kedőtől követelték azok betéti összegét. _ Yácról közvetlenül hívhatók a fővárosi telefon előfizetők Vác, Marx téren levő posta- hivatalát 200 000 forintos költ­séggel teljesen felújították, belső berendezését korszerűsí­tették. A hivatal csőposta- berendezést kapott, a telefon- központban pedig kísérletkép­pen távtárcsázó áramkört he­lyeztek üzembe. Ennek segít­ségével a központ kezelője köz­vetlenül felhívhatja és kap­csolhatja bármelyik fővárosi távbeszélő előfizetőt. A kísérlet körülbelül egy hó­napig tart, s ha beválik, több, a fővároshoz közel eső, na­gyobb helységben is bevezetik a távtárcsázást. HmiMimimiiimmmiiimmMiiiHmtNmmiHHumiHiMmmiimMimiMiiiiwmmiiiiiiHmhiMmiiiHiiMiwHiiHWHiimwmW fi És tudod, a moziban állandóan bámult engem az % csinos fiú... — Hol fiit 6? A mögöttem levő sorban! ............................................................................................................................................ni.« ...........................................................................*‘T‘TfTHIHHHIW-x'n'i /pro /pro /-•c /✓/\ uJA/\ i iJ/,iw /JA, h&I'Y'l Sál, kesztyű,sapka V7/',N*Vf-\‘0'jproe jrmkxx É ppen a disznóknak adott enni. Azok nagy röfögés- set fogadták az ízletes ételt. Egymás hegyén-hátan tola­kodtak a vályúhoz. Pista el is mosolyodott, ahogy nézte ő’scí. Persze, ha valaki a szi­vébe látna, rögtön megállapít­hatná, hogy ezt a mosolyt nem is annyira a malacok csalták az arcára. Mostaná­ban valahogy mindenki észre­veheti — jabbkedvű. Nem szűk már a falu, nem vágyik I el innen. Amiért azelőtt mor- 1 gott volna, mostanában szí- 1 vesen végzi. Mint kezes bá- 1 rány, olyan az apjával, anyjá- I val szemben is. Reggeltől es- ! megállása sincs, mégsem fá- I radt. Fütyül egész álló nap. 1 De miért is ne lenne vidám, I amikor oly szép az élet! Ki- 1 vált, hogy a szomszédék Er- \ zsije is belopakodott Pista vi- ! lágába. Mindennap láthatja. 1 találkoznak is. És Erzsi moso- I lya úgy tud babcmázni! | Amikor rágondolt és a ma- 1 lacokra felejtkezett, a postás | lépett az udvarba. I — Jó reggelt Pista — kö- ! szöntötte hangosan. — Hoz­tam valamit... Mi az, Józsi bácsi? — $ hirtelen melege lett. — Csak nem Erzsi küldött üdvözletei a születésnapomra ? Mohón nyúlt a távirat után. Hirtelen azt sem találta, hol kell feltépni. Végre sikerült. Az arcát, mintha fekete felhő takarta volna, úgy elborult. Nem az Erzsi írta. Nem is üd­vözlet az. Behívó! — Miért lóg az orrod lícis- komám — kérdezte Józsi bá­csi. Nem a világ az a három esztendő. Pistának már beszélhetett, amit akart. Sugár Lajos ju­tott az eszébe, aki mindig ott legyes’:edett Erzsi közelében. És most! Szabad lesz számára a vásár. Hát még így, hogy a világ végére viszik: Debrecen­be. Várta már ezt a papírt. De miért jött épp most, a leg­rosszabbkor? Észre sem vette, mikor ment el Józsi bácsi. Bosszan­kodott miatta. Az is mit gon­dol most róla. Még tán el­mondja másoknak, hogy nem szívesen fogadta a behívót. Pedig nem így van. Sorozás­kor is félt — hátha nem vá­lik be valamiért. Akkor azon­ban még nem volt Erzsi, Er­zsiké . j A konyhaasztalra, az édes- ** anyja elé bökte a behí­vót. Mogorván rúgott bele a lába elé guruló krumpliba. Az egészen a sparhertig görgött. Anyja meg a kötényéhez tö­rülte a kezét, úgy nyúlt csak a papírért. Leült a kissámlira és csendesen szipogott. — Miért kell ezen ríni? — fakadt íki Pista. — Tudhatta volna, hogy az őszön elme­gyek. Ezzel, mint aki jól meg­nyugtatta szülőjét, kiment az udvarba. A kerítés mellett matatott, hátha meglátja Er­zsit és elmondhatja neki is... De Erzsi nem jött ki a ház­ból. Ez még jobban lehangol­ta. „Persze, mi gondja van rám?” Holnap elmegyek és akkor arra sem emlékszik, hogy voltam a világon. Majd bolond lesz három évig rám várni...” Visszament a konyhába. Hol felvett, hol letett valamit. Ha­szontalan dolgokkal fecsérelte az idejét. Egyszereseik eszébe jutott valami. Berohant a szo­bába. Kihalászta a dugott kis pénzét, zsebre vágta. Anyjá­nak csak annyit mondott; — Bemegyek a városba, megveszem a jegyet — s már szaladt is. Az autóbuszt indu­lóban kapta el. Ahogy a vén tragacs döcögött, egyre inkább visszatért Pista bizakodó ked-t ve. Ajándékot vásárol neki.n Elpirul majd. Hiszen biztost hogy szereti És vár rá.a A városban előbb csak a ki­rakatok körül téb-lábolt. Bel­jebb nem merészkedett. Nem tudott dönteni: mit is vegyen. Kölnivizet? — az elfogy és nem marad emlék. Zsebken­dőt? Igaz, nem babonás, de azért mégsem. Elszakítja a barátságot. Harisnyát? — nem illik. Pulóverre — kevés a pénze. Megvan! Ott az a szép, fehér puha sál. Mellette kesz­tyű, sapka. Azt veszi. Milyen jól fog állni Erzsiké fekete ha­jához! S legalább ha viseli, mindig rá gondol. Bent az üzletben a kiszol­gáló kisasszony segített a vá­lasztásban. Nem kérdezte, úgy­is kitalálta, kinek válogat a legény. Azt pedig tudta, hogy egy kislánynak mi tetszene a legjobban. Pista hálásan vette át a szépen csomagolt ajándé­kot. Maradék pénzén még cso­koládét vásárolt. Azután indult az autóbuszmegállóhoz... Ide­je volt, mert gyomra már alig bírta az éhséget, s közeledett a találkozó órája is. Mit szól majd Erzsiké? Biz­tosan szomorú lesz. Az autó­buszon folyton változott a han­gulata. Vagy arra gondolt, mi­lyen örömet szerzett Erzsiké­nek a sállal, sapkával, hol meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom