Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-08 / 6. szám

2 "&€U4ap 1958. JANUAR 8. SZERDA Macmillan nem tájékoztatta előzetesen Amerikát megnemtámadási javaslatáról Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője hétfőn kije­lentette, Macmillan miniszter­elnök nem tájékoztatta előze­tesen az amerikai kormányt arról, hogy javaslatot tesz majd Oroszországgal való megnemtámadási egyezmény kötéséről. A brit kölügyi szóvivő hét­főn azt mondotta hogy Mac­millan azért nem tájékoztatta előzőleg az amerikai kormányt, mivel ez a gondolat „nem kü­lönösebben új“. A New York Times egy wa­shingtoni keltezésű jelentésé­ben azt írja, Eisenhower elnök elhatározta, hogy „fenntartás­sal visszautasítja a kelet— nyugati kormányfők találkozó­jára és a megnemtámadási szerződés kötésére vonatkozó szovjet javaslatokat.“ A jelentés azt is hozzáfűzi, hogy mindaddig, amíg az angol miniszterelnök „nem visszhan­gozta szombati beszédében a . megnemtámadási szerződés kö­tésére vonatkozó gondolatot“, kevés figyelmet szenteltek a megnemtámadási szerződésnek, .amelyet elsőként Bulganyin szovjet miniszterelnök javasolt az Eisenhowerhez intézett le­velében. „Amíg a külügyminiszté- rium hivatalosan nem hajlan­dó kommentálni a megnemtá­madási szerződés kérdését, ad­dig a tisztviselők nem hagy­tak kétséget a kormány ezzel kapcsolatos aggodalma felől. Úgy érzik, hogy Macmillan ta­lán nem is szándékosan, de megsértette az Atlanti Szö­vetség ama határozatát, hogy a nagyobb külpolitikai lépé­sekben előbb tanácskozni kell...” A Bulganyin-levélre adandó válasz tervezete — fűzi hozzá a jelentés — értesülések sze­rint világosan kifejti, hogy az amerikai kormány jelenleg „nem látja értelmét a kelet- nyugati kormányfők . értekez­letének.” „A tervezet .azonban, értesülések szerint, hozzáfűzi, hogy az ilyen értekezlet hasz­nossá válhat, ha előzőleg elő­készítik az ENSZ leszerelési bizottságában vagy a külügy­miniszteri szinten tartandó ér­tekezleten — hangoztatja a New York Times washingtoni jelentése. A Neue Weltpresse című bé­csi lap kifejti, hogy az a vissz­hang, aifielyet Macmillan an­gol miniszterelnöknek a nyu­gati hatalmak és a Szovjet­unió közti megnemtámadási egyezmény kötésére vonatkozó javaslata keltett, világosan mu­tatja az Egyesült Államok és a legfontosabb európai NATO- államok nézeteinek és érde­keinek különbözőségét. A lap a továbbiakban meg­állapítja: „Franciaország és Olaszország 1: omolj' érdeklő­dést tanúsít - a londoni terv iránt. Brentano njoigatnémet külügyminiszter kijelentette, hogy Macmillan elgondolása pontosan beleillik Bonn külpo­litikájába. Az a tény, hogy Adenauer a 82. születésnapja alkalmából tartott fogadáson több mint tíz percig négj'- szemközt beszélgetett Szmir- nov bonni nagykövettel, szin­tén nem nyugtatta meg a nyu­gati kedélyeket a Német Szö­vetségi Köztársaság magatar­tását illetően. Viszont az Ame­rikai Egyesült Államok hiva­talos körei eddig csak hűvös hallgatással reagáltak Mac­millan kezdeményezésére’’. Változások az angol kormányban Peter Thorneycroft angol pénzügyminiszter hétfőn este lemondott. Utóda Dériek Heathcoat-Amory, eddigi föld­művelésügyi miniszter lett. A pénzügyminiszter lemon­dását. amely nagy , meglepe­tést okozott. , éppen Macmil­lan miniszterelnök külföldi utazásának előestéjén, lord Háilsham, a Konzervatív Párt elnöke je^ntette be a párt ve­zetőinek küldött táviratában. Röviddel ezután a miniszter- elnökség hivatalosan közölte, hogy Thomevcroft a kormány pénzügyi politikája elleni til­takozásul benyújtotta lemon­dását Heathcoat-Amory, az új pénzügyminiszter nyilatko­zatban bejelentette, hogy ez a személyi változás ..nem jelen­ti a kormány gazdasági vagy pénzügvi politikájának módo­sulását”. Thorneycroft a miniszterel­nökhöz írt levélben kifejti, hogv „nem vagyok hajlandó jóváhagyni, hogv a kormány kiadásait a jövő évre nagyobb összegben irányozzák elő. mint az idei kiadásokat. A pénzügyminiszternek és két államtitkárának lemon­dása a politikai szenzáció ere­iével hatott Londonban. Politikai körök szerint a vál­ság. amely a pénzügyminiszter lemondására vezetett, a minisz­tertanács múlt heti ülésein robbant ki. amikor a jövő évi pénzügyi előirányzatot vitatták meg. A minisztertanács igye­kezett az előirányzatot leszorí­tani, de mégis körülbelül 50 millió fontsteriinggel nagyobb lett a tavalyinál. Thorneycroft és két államtitkára azonban ragaszkodott ahhoz. hogy „egyetlen fillérrel” sem sza­bad többet költeni mint az előző évben. Gaitskell, a Munkáspárt ve­zetője kijelentette, hogy a le­mondások tanúsága szerint a kormány „szemmelláthatóan összeomlóban van”. Hozzátette: „A miniszter- elnök ma nagy fontosságú uta­zásra indul a nemzetközösségi országokba, de megzavart kor­mányt és széthúzó pártot hagy otthon.” „Kétségtelen, hogy itt a vál­tozás ideje. A Munkáspárt hó' napok óta következetesen le­leplezi a tory gazdasági poli­tika fondorlatosságát. A tory pénzügyminiszter lemondása alátámasztja bírálatunk he­lyességét. Egvetlen megoldás van: a Macmillan-kormánynak távoznia kell!” Átutazott Budapesten az ázsiai-afrikai értekezleten részt vett szovjet, kínai, mongol és japán küldöttség Kedden délelőtt átutazott Bu­dapesten a Szovjetunió, a Kí­nai Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság és Japán de­legációja. valamint több más ázsiai ország küldötte, akik részt vettek az ázsiai—afrikai országok Kairóban tartott szo­lidaritási konferenciáján. A Ferihegjá-repiilőtéren a vendégeket Mihályfi Ernő, művelődésügyi miniszterhe­lyettes. az országgyűlés kül­ügyi bizottságának elnökhe­lyettese, Rusznyák Istyáp. a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke. Szabó Pál, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának alelnöke. Pesta László, a Budapesti Békebi­zottság elnöke és Kádas Ist­ván, az országgyűlés jegyzői, Barcs Sándor, az országgyű­lés külügyi bizottságának tag­ja, Trencsényi-Waldapfel Im­re egyetemi tanár, az MSZBT Országos Elnökségének tagja, a Külügyminisztérium vezető munkatársai. és a magyar közélet több más képviselője üdvözölte. Jelen volt fogadtatásuknál Hao De-cin, a Kínai Népköz- társaság, J. I. Gromov, a Szov­jetunió. D. Adilbis, a Mongol Népköztársaság magyarorszá­gi nagj'követe és e nagykövet­ségek több tagja. A delegátusok szívélyes, ba­ráti beszélgetést folytattak a fogadásukra megjelent szemé­lyiségekkel. Az Egyesült Államok továbbra is tartózkodik a bagdadi paktumhoz való csatlakozástól Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője hétfőn kije­lentette: a külföldi kormá­nyokat értesítik arról, hogy az Egyesült Államok tovább­ra is tartózkodik a bagdadi paktumhoz való csatlakozás­tól. Mint ismeretes, Dulles részt fog venni a bagdadi paktum január 27-én Ankarában kez­dődő ülésén. Ö vezeti majd az Egyesült Államok megfigye­lő küldöttségét. Az Egyesült Államok, bár nem tagja a | paktumnak, részt vesz a p: k- tum katonai, gazdasági és „felforgatás elleni” bizottsá­gainak munkájában. llvfwuÉnap 1958. január 8, szerda, Szö­rény napja. A Nap kél 7.32 órakor, nyugszik 16.10 órakor. A Hold kél 19.51 órakor, nyugszik 8,44 órakor. Várható időjárás ma estig: jelhős idő, sokjelé. eső. Erős, a Dunántúlon helyenként vi­haros nyugati—északnyuga­ti szél. A hőmérséklet alig változik. Várható legmaga­sabb hőmérséklet ma: plusz 4—7 jók között. — NEGYVEN—ÖTVEN. EZER fej salátát ültet ki e hónap végén szabadföldi me­legágyakba a halászteleki Szabad Május Termelőszö­vetkezet. Február végén, március elején kerülnek majd piacra az első fej sa­láták. % — LEGELÖKUTAT fúra- tott Kistarcsán a községi ta­nács 18 ezer forintos költség­gel. — MAGYARORSZÁGON alig ismert, értékes nemes szőrmét adó hódpatkány vagy nutria meghonosítására törekednek Kiskunhalason. A nutria szőrméjéből készült bunda a legértékesebb szücs- áru: egyetlen patkány szőr­méjéért 400—B00 forintot fi­zetnék a szűcsök. — A LENINI PIONÍR- SZERVEZET központi taná­csának meghívására januar 11-én magyar úttörő vezető küldöttség utazik a Szovjet­unióba, amely előreláthatólag három hetet tölt majd ott. — MÁSFÉLMILLIÓ forin­tos beruházással korszerűsí­tik a Csepel Motorkerékpár­gyárban az alkatrészek gyár­tását és tárolását. — KORSZERŰ BENZIN­KUTAK. új üzemanyagraktá­rak épülnek a hároméves tervben. — ÜJ KONSTRUKCIÓJÚ, centrifugával ellátott mosó­gépet készített a Fémtömeg­cikk Művek. Amennyiben a kereskedelem képviselőinek tetszését megnyeri a gép, megkezdik sorozatgyártását. — A ROMÁN NÉPKÖZ­TÁRSASÁG budapesti nagy- követsége közli: dr. Petru Groza, a Román Népköztár­saság Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének elnöke elhuny­ta alkalmával a részvétláto­gatásokat január 8-án dél­előtt 9—13 óráig és délután 15—19.30 óráig fogadják. Cím: Budapest, XIV., Thö­köly út 72. •_ A MAGYAR RADIO ÉS TELEVÍZIÓ épületében tegnap kezdődött meg a nemzetközi rádiószervezet zenei szakosztályának népze­nei konferenciája, amelyre hét ország rádióállomása ösz- szesen 11 képviselőt küldött. — SZEGI PÁL MŰTÖR­TÉNÉSZ, a Magyar Képző­művészek és Iparművészek Szövetségének tagja 56 éves korában elhúnyt. Pénteken délután 2 órakor temetik a Farkasréti temetőben. — JAPÁN BÉKEHARCO­SOKTÓL díszfa- és dísznö­vénymag érkezett a szent­gotthárdi békeliget számára. JELENTIK A Nagy vásártelepre kedden reggel 18 vagon és nyolc teher* gépkocsi áru érkezett, egyebek között kilenc vagon káposztaféle, három vagon tojás és egy vagon vágott baromfi. A kilenc vagon káposztafélét a dunántúli termelőszövetkezetek küldték a fővárosba, a tojás zöme Hódmezővásárhelyről, a vá­gott baromfi Szentesről érkezett, A budapesti konzervgyárak nagy mennyiségű savanyúságot osztottak el a szaküzletekben és a csarnokokban. A savanyú* káposztát kilónként 2.80, a sós­vizes uborkát 4.50, az ecetes uborkát és az ecetes zöldpapri­kát 6 forintért árusították. A hosszú makói tisztított gyökér­zöldséget kilónként 2.80, a le* vesbe való sárgarépát 1.40, a zel­lert 4.40 forintért hozták forga­lomba. A csarnoki földműves* szövetkezeti boltokban a csont­nélküli füstölt sertéscombot ki­lónként 41, a falusi tiszta sertés­kolbászt 60, a libatöpörtyűt pedig 40 forintért árusították. A magánkiskereskedőik Szolnok vidéki lencsét szereztek be. A nagyszeműt kilónként 9—10, az aprószeműt 7—8 forintért hozták forgalomba,. A főzeléknek való cukor sárgarépát kilónként 1.8« forintért adták, az állami boltok­ban 1.40 forint az ára.. (30) Guszev elment. Lösz ismét kezébe vette a könyvet és el­gondolkozott: „Mi lesz ennek a vége? Elviharzik-e a szere­lem? Nem, nem múlik el. Jó néki ez, hogy jeszülten, halá­los izgalomban várja valami csodálatos fény fellobbanásái? Nem öröm és nem bánat, nem álom, nem szomjúság, nem ki­elégülés ... Amikor Aelita vele van, teste jeges magányá­ba behatol az élet. A tükörsi­ma padlóról, a fénylő abla­kokból szűrődik belé az élet. De ez is csak álom. Történjék csak meg, amire vágyik. Az élet fellángol majd Aelitában. Remegő teste megtelik betel­jesüléssel. Ő pedig hordja to­vább a magányt, a vágyódást Lösz még sohasem érezte ilyen élesen a szerelem telire- tétlenségét, még sohasem ér­tette meg ilyen világosan a szerelem csalóka voltát, á fér- jinép átkát: azt a szörnyű cserét, amikor a férfi önjeikét helyezi át egy nőbe. Ölelésre tárja karját, kitárja csillagtól csillagig, várja, magába fo­gadja a nőt. Az pedig elvesz mindent és megtelik élettel. A férfi pedig, az apa. leng, mint a puszta árnyék, karját kitárva, csillagtól csillagig. Aelitának igaza volt: túlsá­gosan sokat megtudott ezek­ben a napokban, tudata túl­ságosan kitágult. Ereiben még forró vér folyik, testét meg­töltik az élet nyugtalan ma- gocskái, hiszen a Föld fia, de értelme ezer évvel előbbre szállt: itt, az idegen földön megtudta azt, amit még nem kellett volna tudnia. Értelme kinyílt és jeges sivatag tá­tongott benne. Mit tárt fel az értelme? A sivatagot és azon túl új titkokat. Szemét lehunyva, a forró napsugárban elragadtatottan énekel a dalos madár: ér­tesd meg vele az emberi böl­csességnek csak egy csücskét, s a, madár holtan hull le az ág­ról. Kintről egy felszálló csónak elnyújtott sivítása hallat­szott. Aztán Iha, dugta be a fejét a könyvtárba. — Jöjjön ebédelni, Ég Fia­Lösz az ebédlőbe, egy fe­hér, kerek szobába sietett, ahol mostanában Aclitával szokott ebédelni. Meleg volt. Az oszlopok mellett kábító illatú virágok voltak karcsú vázákban. Iha elfordította vö­rös, kisírt szemét. — Egyedül ebédel ma, Ég Fia — mondta és fehér virá­gokkal takarta le Aelita tá­nyérját, Lösz arca elsötétült. Mogor­ván ült az asztalhoz.■ Nem nyúlt az ételhez, csak a ke­nyeret csipegette és néhány pohár bort ivott. Mint ebéd közben mindig, a tükrös , ku­poláról halk zene áradt. Lösz összeszorította fogát. A kupola felől két hangszer hangja hallatszott, egy húros és egy fúvós hangszeré: a ma­gas, elhaló hangok szétvál­tak, aztán megint bánatos, mély hangok csendültek össze, izgatottan feleseltek egymás­sal, megint a találkozásról da­loltak, közeledték, hullám­zottak, mint egy régi-régi ke­ringő. Lösz ült, kezében görcsö­sen szorongatta keskeny bo­rospoharát. Iha megállt egy oszlop mögött, felemelte ru­hája szélét és arcát be letemet­te. Válla megrázkódott. Lösz ledobta a szalvétát és felállt. A nyomasztó zene, a kábító illatú virágok, a fűszeres bor — mindez még fokozta nyug­talanságát. Odament Ihához. — Láthatom Aelitát? Iha. anélkül, hogy arcát fel­takarta volna, megrázta vö­rös haját. Lösz vállon ragad­ta. — Mi történt vele? Beteg? Látnom kell. Iha kisiklott Lösz könyöke alatt és elfutott. Az oszlop tö­vében — a földön — egy fény­kép feküdt, Ihoska ejtette ki. A könnyáztatta fénykép teljes harci díszben Guszevet ábrázolta. Fején katonasapka volt, mellén szíjak, egyik ke­ze a kard markolatán, a má­sikban revolver, háta mögött gránátok robbannak; a kép alatt ez a felírás: „Örök emlé­keztetőül a bűbájos Ihoská- nak’’. Lösz ledobta a fényképet, kiment a házból és a réten át a ligethez sétált. Észre se vette, hogy nagyokat ugrik és így morog magában: — Nem alkar látni... Nem is kell. Azért jön az ember hi­hetetlen erőfeszítések árán egy másik világba, hogy a dívány sarkán üljön és várja: mikor jön már be végre az a nő...? Őrület! Megszállottság! Gu- szevnek igaza van, beteg vá­gyók. „Bódttó illatú virágba szagoltam,” Úgy várom egy gyöngéd pillantását, mint hí­vő az 'üdvözülést... A fene ■ egye meg! A gondolatok irgalmatlanul égették. Mintha fájdalom nyi­lallt volna a fogába, felkiál­tott. Elfelejtkezett róla, hogy a Marson könnyebb a test, vagy ecry ölnyire felugrott a levegőbe, s amikor visszaesett, alig bírt talpon maradni. Fe­hér haja meglebbent. Ádáz gyűlölet fogta el önmaga el­len. A tóhoz futott. A víz tükre sima volt. A sötétkék felszí­nen, a tikkasztó melegben tün­dökölték a napsugarak. Lösz leült egy kőre és két keze kö­zé támasztotta fejét. A tó áttetsző mélyéből ke­rek, biborszínű halak úsztak lassan a felszínre, hosszú fér­fiúkat mozgatták, meredt szemük közönyösen nézett Loszra. — Ide figyeljetek, halak, dülledtszemű, buta halak — mondta halkan Lösz — szel­lemi képességeim teljes bir­tokában, megfontoltan szólok hozzátok. Kínoz, éget a kíván­csiság .. i Karomba akarom venni, amikor fekete ruhá­ban bejön. Hallani akarom, hogy ver a szíve... Ö maga húzódik oda hozzám furcsa mozdulattal... Látni akarom, hogy lobban fel szemében a tűz... Ej, halak, lássátok, megállók, abbahagyom. Nem gondolok rá. nem akarok. Elég volt. Elszakadt a fonál, vége van. Megyek holnap a városba. A harc nagyon jó. A halál is nagyon jó. De nem kell több zene, virág, ravasz ámítás. Elég volt a forróság­ból. Varázsgömböt tart a te­nyerén ... az ördög vigye el, csalás az egész! Lösz felállt, megmarkolt egy nagy követ és a halak közé vágta. Ny Hallást érzett a ha­lántékában. Szemét bántotta a fény. A távolban jegesen ragyogott, hegyes csúcsként emelkedett ki a liget fái közt egy hegytető. „Kis hideg le­vegőt szippantok.” Lösz a gyémántosan szikrázó hegyre pillantott és elindult feléje a kék fék között. A fák elmaradjak, kopár, dombos fennsík terült elébe. A havas hegytető messze túl volt esen a vidéken. Útköz­ben salak és murva ropogott a lába. alatt, mindenfelé né­mán tátongó bányalejárato­kat látott. Lösz' szilárdan el­tökélte. hogy abból a távol­ban csillogó hóból egy ma­réknyit a szájába vesz. Oldalt egy kis völgyteknőböl barna porfelhő szállt föl. A forró szél emberi hangokat hozott. A domb magasáról Lösz naav csoport Mars-laikót látott, akik egy kiszáradt csa­torna medrében baktatták. Csákány, fejtökalapács volt náluk és hosszú bot, amely­nek a végéhez kés volt kö­tözve. Verejtékezve mentek, szerszámaikat rázták és va­dul kiáltoztak. A barna fel­hők fölött ragadozó madarak szálltak utánuk. Lasznak eszébe jutottak Gu­szev nemrégen elhangzott sza­vai a beállott eseményekről Azt gondolta: „Igen... él), harcolj, győzz, vagy bukjál.. De tartsd féken őrjöngő, sze­rencsétlen szívedet’’. A Mars-lakók eltűntek a hegy mögött. Lösz gyorsan, izgatottan lépkedett, majd hirtelen megállt, fejéi hátra­szegte. A kék levegőégen szárnyas csónak közeledett. Megcsillant, kört írt le, mind mélyebbre és mélyebbre szállt, elsiklott Lösz feje fö­lött és földet ért. A csónakban hófehér szőr­mébe bugyolált, emberi lenit állt fel. A szőrméből, a pilóta­sapka alól Aelita izgatott szeme nézett Loszra. Losznak forrón dobogott a szíve. Oda­ment a csónakhoz. Aelita fél­rehúzta arcáról a lélegzetétől párás szőrmét. Lösz elsötétü­lő tekintettel nézett az arcá­ba. A lány megszólalt: — Ér­ted jöttem. A városban vol­tam. Menekülnünk kell. Ha­lálosan vágyódom utánad. Lösz megmarkolta a csónak pereméi és mélyet sóhajtott. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom