Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-07 / 5. szám

1958. JANUÁR 7. KEDD Z\ÍC trlap 3 ÚJONNAN ALAKULT SZAKCSOPORTOK GAZDAG, MEGALAPOZOTT TERVEI Kerti traktort vásárolnak, faiskolát létesítenek IHósdon egyéb felszerelésük, félmil­lió forintot meghaladó érték­ben. valy kb. 800 hl. boruk ter­mett.) Az idén 80 ezer forin­tot fordítanak közös beruhá­S zakképzett kertész, Bán­laki Sándor vezetésével 1957 júliuséban 38 termelő gyümölcs- és szőlőtermelő szakcsoportot alakított Diós- don. Hatalmas, 21 holdas őszibarackosuk, csaknem öt hold szőlőjük közös művelé­sére fogtak össze. Igaz, mi­vel a gazdasági év közepén társultak, megtermelt termé­keiket még egyénileg értéke­sítették. A szakcsoport alap­szabály szerint működik s ez évben még inkább össze akar­ják fogni erőiket. A földművesszövetkezet is segíti gazdálkodásukat, és kölcsönzött számukra perme­tezőgépeket, s mészkénlé fő­zőüstöt. Az idén közös pénz­ből egy kerti traktort vásárol­nak. A szükséges összeg felét a tagok adják össze, a hiány­zó pénzt hitelként kapják. A támogatást megérdemlik, mert a jelek szerint nem egyikét szezonra társultak, hanem ko­moly elhatározásuk, hogy » szövetkezés útján haladva folytatják tovább gazdáik» dúsukat. A téli hónapokban minden hót péntekjén szaktanfolyamot szerveztek, amelyen a csopor­ton kívüliek is részt kívánnak venni. A tanfolyamokat a diósdi kultúrházban tartják Ez évben egy kát. holdon fais­kolát létesítenek, ahonnan biztosítják a szakcsoport olt- ványszüfcségletét. Ezenkívül már kora tavasszal létrehoz, nak egy tíz tagú permetező- brigádot, szőlőjük és gyü­mölcsfáik közös permetezé­se érdekében. A közös alap képzésére a tagok borkészletük két száza­lékával járulnak hozzá. (Ta­zásra, s hidraulikus szőlőprést, hordókat, permetezőgépeket kívánnak beszerezni. 18 hold málnát telepít a/ érdi szakcsoport i napokban ünnepelte egyéves fennállását az Erd-park- /í városi gyümölcstermelő szakcsoport. A csoport 16 tagja mintegy 23 hold szétszórt területű vegyesgyümölcsösön gazdálkodik alapszabály szerint. Tavaly 337 ezer forint értékű árut adtak el közösen a földművesszövetkezetnek, s a jövedel­met egyénenként osztották szét. Munkaprogramjuk szerint ez évben 3 kh területen tele­pítenek őszibarackost és 18 kh területen málnát, s egyidejűleg kicserélik, illetve felújítják a kiöregedett, már nem termő fákat. A permetezés közös elvégzésére 8 tagú permetező bri­gádot alakítanak. Mondanunk sem kell, hogy ez a szakcsoport Is a tagok szabad elhatározásából, közös akaratából született és terveik, no meg a tagok vélekedése szerint nem is fognak még egyszer visszatérni az egyéni gazdálkodáshoz. Iloldapként legalább 200 mázsa énkor répát akarnak termelni Elárusító stand a főváros ban és egy /.i'íor V ecsésen tavaly tavasszal alakította meg 22 egyénileg gazdálkodó középparaszt a földművesszövetkezet aktív közreműködésével a minőségi zöldségtermelő szakcsoportot. A csoport ügyeit hat főből álló vezetőség intézi. Hetenként a ve­zetőség, havonta pedig a tagsággal közösen beszélik meg ten­nivalóikat. Még nincs egy éves a csoport, de már van közös gazdasági eszközük, egy burgonyaszedőgép. Földjeiket a gépállomással közösen műveltetik meg, a szükséges vetőmagot, műtrágyát, szervestrágyát közösen szer­zik be, sőt évközben is közösen művelik a földeket. Termé­keiket a földművesszövetkezeten keresztül közösen értékesítik, de szeretnének ez évben a fővárosban egy elárusító standot létesíteni. Brutto bevételük két százalékát — alapszabályuk szerint — közös alapra fizetik be- Ebből a pénzből, no meg némi hitelből, egy Zctor-traktort akarnak vásárolni az idén. Terveik közé tartozik, hogy a téli hónapokban a csoport ■ létszámát legalább 30 tagra növelik, és az elkövetkező három \ év alatt több közösen vásárolt, a csoport tulajdonát képező gazdasági eszközt szereznek be, évenkrni százezer forintot íordíüimik közös beruliázásm A legfiatalabb szakcsopor­téi toli közé tartozik az 1957. november 14-én Buda­keszin hét taggal, Gulyás Já­nos kertész vezetésével meg­alakult kertészeti és szolgál­tató szakcsoport. A 'községi tanácstól 3,5 hold földet kap­tak kertészeti telep létesíté­sére. A napokban elkészített ter­vük szerint az elkövetkező há­rom év alatt legalább 300 ezer forint értékben kívánnák építeni hajtató házakat. Es mindezt saját erejükből, hitel nélkül! Pontos „menetrend­jük’’ szerint ev'é'Kte .csaknem j százezer forintot tudnák tér- j vük megvalósítására fordíta- j ni, mert gazdálkodásuk tiszta j jövedelmét is közös beruházd- j sokra fordítják. Érdekessége a szakcsoport­nak, hogy ez évben nemcsak zöldségféléket termelnek, s nyári és évelő virágokat, dísz­cserjéket telepítenek, hanem az egyénileg gazdálkodók bir. tokában levő gyümölcsösök szakszerű kezelését, gondozá­sát isi elvállalják, sőt kert­rendezést, parkosítást is ol­csón, szakszerűen elvégeznek. Kis termelők nagy szakcsoportja S aját tapasztalatukból tud­ják az újhartyáni gazdák is, hogy érdemes cukorrépát termelni, mert az nagy jöve­delmet jelenít a vele foglalko­zónak. Harminckilenc terme­lő fogott össze tavaly október végén és a földművesszövetke­zeten belül megalakították cu­korrépatermelői szakcsoportju­kat. Tervük az, hogy a cukor* répatermelés holdankénti átla­gát lényegesen túlszárnyalják s holdanként legalább 200 mázsa répát takarítsanak be. Közös gazdasági felszerelé­sük — érthetően — még nincs, de már jövőre lesz. A csoport tagjai úgy döntöttek, hogy bruttó jövedelmük 1,5 száza­lékát, valamint a cukorgyár­tól a szerződéses termelésért kapott termelési előlegeket is közös alapra helyezik. Kagyobbitjiik a halastavai lliatorbngyon a szakcsoport latijai E bben az évben 50 ezer forintot fordít beruházásra a biatorbágyi haltenyésztő szakcsoport, s mindössze 15 000 forint hitelt kérnek a földművesszövetkezettől. Jelenleg 44 tag gazdálkodik a csoport 7 kh. területű, közösen létesített halastaván. A halállomány közös, együttes munkával készítették a ta­vat, a gátakat és ivadéknevelőket. Most új zsilipet kívánnak építeni, bővítik a halastavat és-megjavítják a zárógátakat. Ez évben értékesítenek egyébként'először halat, mivel az 1956 márciusában alakult" éscfpört közös halállománya eddig nem volt eléggé fejlett. Közösen művelik ll.'t hold szőlőjüket az Örkényi szőlőtermelő szakcsoport tagjai úniusban lesz egy éve annak, hogy Örkényben 19 gazda 33 kát. hold föld­del szőlőtermelő szakcsopor­tot alakított. Október 29-én a csoport tagjai taggyűlést tar­tottak és elhatározták, hogy 33 kh. szőlőjüket 1958-tól kez­dődően közösen művelik meg. Mivel közös gazdásági felsze­relésük még nincs, úgy dön­töttek, hogy bruttó bevételük két százalékát közös alapra fizetik be, s a szövetkezettől pincefelszerelési tárgyakat bé­relnek. Ez évben szőlőgyökereztető- telepet létesítenék egy holdon közös erővel, együttes munká­val. Boruk nagyobb részét a fővárosban, a XIX. kerületben levő termelői borkimérésükben kollektíván értékesítik. A KŐVETKEZŐ LÉPÉS F öldművesszövetkezeteink az elmúlt évben, de el­sősorban a, párfckonferencia óta, hatalmasat léptek előre. Tisztázódtak bizonyos kérdé­sek a felvásárlás, az értékesí­tés körül, s ugyanakkor je- lerítősen megnőtt, a parasztság termelési kedve is, ami nem kis mértékben járult hoz­zá a földművesszövetkezeti mozgalom fejlődéséhez. A kez­deti eredmények biztatóak, erre mutat az is, hogy a rész­jegyalap növelésére indított mozgalom sikerrel járt me­gyénkben, jelentősen növeke­dett azoknak a törekvéseknek a száma, melyek arra irányul­nak, hogy állami támogatás nélkül is sikerrel állják meg helyüket földművesszövetkeze­teink. Eljött tehát annak az ideje, hogy tovább léphessünk, s en­nek első feltétele az, hogy pártszervezeteink és földmű­vesszövetkezeteink kapcsolata megjavuljon. A földműves­szövetkezetek a szövetkezés előiskolái, beszerzésre, értéke­sítésre és termelésre való szö­vetkezések. Ilyenformán politi­kai feladatuk is jelentős, hi­szen egy példás eredményt el­érő földművesszövetkezet bi­zonyítéka annak is, hogy a ma- gasabbfokú szövetkezés még nagyobb eredményeket hozhat. A pártszervezetek oly irányú tevékenysége, hogy fejlesszék, erősítsék a szövetkezeti moz­galmat, tehát szervesen kap­csolódik ahhoz, hogy ne csak a már meglevő termelőszövetke­zeteket segítsék, hanem leg­alább annyi gondot fordítsanak a földművesszövetkezet ter­melési társulásaira, s egyéb üzemágaira is, hiszen ott az egyéni parasztok százai kóstol­gatják a szövetkezés, a közös munka ízét, örömét, de persze gondját is. A munkás-paraszt szövetség erősítése egyik legfontosabb feladatunk. S vajon elképzel­hető-e ennek a szövetségnek az erősítése a földművesszövet­kezetekbe tömörült egyéni pa­rasztok, százezreinek fegyelmen kívül hagyásával? Természete-, sen nem. Hiszen ezek a parasz­tok nemcsak a beszerzésről, nemcsak az értékesítésről be­szélnek, vitáznak, hanem poli­tizálnak is. s politikai vitáik­ban vezető szerepet kell. hogy játsszanak a kommunisták, akik elsősorban a földművesszövet­kezeteken belül tudják ilyen tevékenységüket kifejteni. Az említett két példa is ép­pen elég annak bizonyítására, hogy milyen szervesen kapcso­lódik a pártszervezetek politi­kai munkája, feladata a föld­művesszövetkezetek munkájá­hoz, feladatához. A feladatok sikeres megvalósításához azon­ban az kell, hogy minél több kommunista legyen a földmű­vesszövetkezetekben, hogy a pártszervezetek minél sűrűb­ben foglalkozzanak a földmű­vesszövetkezet munkájával, ne csak a vezetőségi ülések napi­rendi pontjaként, hanem tag­gyűléseken is. Pártszervezeteinkben most folyik a munka, hogy minden párttagnak pártmunkát adja­nak. Lehet-e jobb pártmunkát találni a paraszt párttagok szá­mára, mint azt, hogy a föld­művesszövetkezeten belül hir­dessék és képviseljék a párt politikáját, értessék meg azt, és segítsék elő annak megva­lósulását. Különösen most kí­nálkozik erre tág lehetőség* hiszen rövidesen sor kerül földművesszövetkezeteinkben a vezetőszervek újjáválasztására* mely nemcsak a szövetkezet belső ügye, hanem politikai kérdés is, hiszen ha a vezető­szervekben közszeretetnek és közmegbecsülésnek örvendő emberek vannak, akkor ugrás­szerűen megnő a szövetkezet tekintélye s ezen keresztül vonzóereje is. A választások megfelelő előkészítéséhez nél­külözhetetlen a pártszerveze­tek segítsége, de szükséges az is, hogy a meglevőkön túl, mi­nél több földművesszövetkezet­ben alakuljanak meg az . MSZMP-csoportok. F öldművesszövetkezeteink sikerei köztudomásúak* De ugyanakkor igen sok sző esik arról is. hogy nem egyszer becstelen emberek furakodnak be a becsületesek közé, hogy egyesek felelőtlenül bánnak a szövetkezeti vagyonnal, hogy sok a sikkasztás, csalás. Vajon nem politikai feladat-e ezek­nek a visszásságoknak a meg­szüntetése? Hiszen kevesebb hibával jobb eredmény érhető el, a jobb eredmény pedig még több embert vonz a szövetke­zetbe. De a rossz példa vissza­rettent, csökkenti a szövetke­zet tekintélyét, vonzóerejét* Tehát ismét oda jutottunk, hogy. nincs a földművesszö­vetkezetek életének Olyan problémája, mely ne lenne egyben politikai kérdés is. s melyhez ne lenne a pártszer­vezetnek, á kommunistáknak köze. A segítség természetesen nem lehet önállótlanságra való szoktatás, nem lehet „agyon- támogatás“, hanem elsősorban elvi-politikai segítség. Rend­szeres, napi feladatukká kell* hogy tegyék pártszervezeteink a földművesszövetkezettel való foglalkozást. Nem vesz kárba az erre fordított idő, sőt: bő­ségesen meghozza gyümölcsét* Mészáros Ottó Lehet válogatni, szebbnél-szebb ruhaanyagokat vásárolni a Törteli Földmüvesszövetkezet kisáruházában. Különösen a nők keresik fel gyakran az áruházat és bizony ritkán hagyják el az üzletet vásárlás nélkül H ivatalosan csak tavaly nyáron alakultak meg, noha már tíz év óta közösen dolgoznak a budaörsi „MÄ- VAG“ gyümölcstermelő szak­csoportjának tagjai, Csurka Péter elnökletével 518 tag, többségükben gyári dolgozó, gondoz 130 kát. hold össze­függő, gyümölcsfákkal és sző­lővel beültetett területet. A juttatott földből a tagok mindegyike 300—400 négy­szögölnyit mondhat magáé­nak. Csaknem tízéves együtt­működésük igazolja, hogy ily kis földekkel is érdemes közö­sen gazdálkodni. Az elmúlt évben félezer mázsánál is több őszibarackot adtak át értékesítésre a föld­művesszövetkezetnek. Az ősz­szel, vasárnaponként, közös munkával, a tájjellegnek leg­jobban megfelelő őszibarack- fajtából négyezer darabot ül­tettek. Persze nemcsak a munka közös, hanem gazdasá­gi eszközeik java része is. Há­rom borpincéjük van, mint­egy 800 hl. űrtartalmú hor- I dókkal, saját présházuk, 25 I magasnyomású permetezőgé- í pük, hét darab nagyméretű I présük, borszivattyújuk és MiiiHiiiiiiinifiHitnifiiiiiiiHitmiiiiiMiiiiiiiiiitiiHiiMHimiiiiiiiiiiiHiMiiiiiHiiiiiiiiiiiiiMniMiiiiiiiHiiiitHHiiMniiiMiiiiMintMiniiiiiiiiniHitiiiiHiiiniiiiiiitiiiiiiiiiiiumniiaiiiitiiuiMiHilUiiiiiiiiiiniiiiiiiiitiiiiiHiitiitiiiiuiiiiiiHiniiiiiiiniiiMHiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiw E STÉLI ÖSSZECSAPÁS 'TÄN'i í föXÍföNI I _ . •. —\>'l £r\>'l !~jSl I ÍÍ-V'N'I I /~Wi ,,-s j KUKORICATÖRÉSBÖL /í elég későn érkezett ha- | za. Amikor belépett a kony- | hába, súlyos, fojtogató csend | fogadta. Hallgattak, mind a | hárman. Az asszony is, a fia. | is, meg a menye is. | Szívük gyorsan dobogott, 1 szemük kemény szikrát szórt. | Az indulat agyukon veszettül | dobolt, de szájukból nem szi- ! várgoit dlő egy szisszenés | sem; úgy burkolóztak hallga- | tagságukba, akár a patakparti | fűzek a ködbe. | Az asszony a tűzhely mel- I lett lett-vett. Vacsorafélével 1 bajlódott. Az óktóberi este sö- 1 tétsége sűrűn szivárgott be | az ajtó üvegezésén. Szabó han- 1 gosan köszönt: „jó estét!” A | válaszok nagyon nehezen | hagyták el az ajkakat. Meg- j döbbent a nagy némaságon. I — Mi az, mi történt? § — Semmi különös. Édes­ei anyám fejét megint telebeszél- \ te valaki — mondta suttogva I Magda, Szabó Imre menye, 1 aki mindig a legbátrabb volt j és most is hamar kapcsolt az 1 agya. I — Az nem telebeszélés, | amikor megmondják azt, ami 1 úgy van — kerepelt az asz- | szony. I — Nem úgy van az édes- ! anyám. Én tudóin a legj'ob- ! ban. hogyan történt a dolog — | szólt közbe Imre fia, aki a p földművesszövetkezet agro- | nómusa a faluban. | — Bökjétek már ki, az iste­i nit neki! Miről van sző? — | emelte fel hangját idős | Szabó Imre, a gazda. — Én is i szeretném tudni, mit fundálta­tok ki. amíg én kint, a határ­ban dolgoztam? — Valami tszcs félét alkar­nak megint összehozni. Pedig abból nekem elég volt — til­takozott az asszony. — Hát, majd meglátjuk, azért nem kell veszekedni — csitította az asszonyt Szabó. Helyetfoglalt az egyik sámlin, arcát tenyerébe hajtotta, nem szólt egy szót sem, csak tépe- lődött magában. Három évig a helybeli Virágzó Földnek volt a tagja, s az októberi zavaros időben ő is megingott. Akkor is az asszony beszélte tele a fejét, az sírdogált örökké, hogy lépjenek \ki ők is a tsz- ből, mert az úgyis felbomlik, más világ lesz, s ne hagyja, hogy földje az ebek harmin- cadjára kerüljön. A TÖBBSÉG AZONBAN rí bent maradt és az idén már olyan jól dolgoztak, olyan szép gabonatermést takarítot­tak be, hogy ha Szabó a ha­tárban járt, mindig fájt a szí­ve a termelőszövetkezetért. De a büszkeség, a kivagyiság nem engedte, hogy visszakéredz- 'kedjen. Azt hajtogatta magá­ban, hogy megél ő a saját lá­bán, mint ahogyan nem szo­rult másra addig sem, > amíg a maga gazdája volt. Nemcsak a termelőszövetke­zet maradt meg, hanem a földművesszövetkezet is igen mozgolódott ez évben. Réz- gáliccal, kötözőszerrel segítet­te a szőlősgazdákat, értékesí­tette a falusiak termelvényeit és mindenben segítségére sie­tett a két társulásnak meg a hegyközségnek. A nyáron megalakították a takarékszö­vetkezetet, s a túlsóvégiek pe­dig almatermesztésre társul­tak. A földművesszövetkezet kisgépeket is vásárolt és köl­csön adta a gazdáknak. A szomszéd, Barla Szabó Ist­ván is a földművesszövetkezeti vetőgéppel vetette el a gabo­nát. A fia nemrég került vissza a faluba, azelőtt az Ócsai Gép­állomáson dolgozott, most a földművesszövetkezet mező­gazdásza, s mint ilyent, a gazdakör alakulásakor megvá­lasztották vezetőnek. Az öreg Szabó is nagy néha eljárt a körbe, ahol egyivású komái­val beszélgetett, s bizony szó- bakerült. hogy jó volna, ha újra társulnának, mert úgy jobban lehet szerződni az ál­lammal, könnyebb a vetőmag beszerzése, a műtrágya meg­vétele és a gépkölcsönzés is olcsóbba kerül. — Hogy is lenne az fiam? — fordult a fiához. — Aprómagvak termesztésé­re, és iparinövény-termelésre társulnánk. Már többen benne vannak a dologban: Varga Kiss István, Pereczes Bodó, Juhász János, György Vigh Bajos, meg Barla Szabó szom» széd is. Úgy gondoltuk, hogy édesapám lenne a társulás eU nöke. Azt mondják a többiek, hogy maga már jártas a közös dologban, megtanulta a tsz- ben, hogyan kell intézné a közügyet... — Ne vállalja kend, úgyis tszcs lesz annak a vége, mit ért vele, amikor brigádvezető volt? — szólt közbe az asz-* szony és kék kötényét a sze­me elé téve elkezdett sírni* Bement a szobába, otthagyta a fiát, a menyét és az urát a pitvarban. Ezzel jelezte, hogy ő mára befejezte a beszélge­tést, és nein érdekli, hogy mit csinálnak a többiek. a KÉT FÉRFI tekinteté rí összevillant, Az öreg el­mosolyodott, maQpódörte a bajuszát. — Na, szedelőzködjünk, s menjünk el a körbe, ott még- egyszer meghányjük-vetjülk a dolgot, aztán majd meglátjuk, ha Barla Szabóék is benne vannak, én nem bánom. Elindultak a keskeny jár­dán a kör felé. Az öreg Szabd elől ment, a fia utána. S aho­gyan hallgatagon ballagtak, az öreg az estéli összecsapáson morfondírozott, s azon, hogy jó asszony az ő Julisa, csak nehezen megy fejébe ez a mái világ, amely mindennap újabb és újabb meglepetéseket tar­togat az ember számára . * * Gáli Sándor i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom